Roxfort RPG

Múlt => Főépület => A témát indította: Mrs. Norris - 2015. 02. 09. - 13:32:20



Cím: Gardróbszoba
Írta: Mrs. Norris - 2015. 02. 09. - 13:32:20
A helyiség bejáratát hajdanán Hugrabug Helga portréja őrizte, ám az ostrom alatt a festményt megrongálták, majd a háború végeztével elszállították restauráltatni. Jelenleg bárki beléphet a kis szobába, melyben felborogatott szekrények és egy nagy, összetört tükör található, valamint egy felhasított rekamié. A terem kincsvadászok áldozatául esett, ám az értékek, melyet a terem tartogatott, azaz a több tucat talárköltemény, most szanaszét hever, és talán pont rád vár, hogy összeszedd őket, és rendet tégy Hugrabug Helga egykori gardróbjában.


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2015. 12. 09. - 02:07:23
C A N D Y  H E A R T S (https://www.youtube.com/watch?v=6fcFjZg0lzw)
(https://49.media.tumblr.com/a4772abbfea7837a9e319138bde62cda/tumblr_ny4i864xED1uwrp22o1_500.gif)
Alycia Remington

Hiába az eredetileg impozáns berendezés, az azóta általam a terem szélére navigált bútorok, nincs semmi, ami annyira meg tudná nyugtatni az idegeimet, mint egy cigaretta, most mégsem hódolhatok ennek a kis szenvedélynek, ami már mostanáig is rengeteg ismeretséghez vezetett- a mai nap a hagyományos kihívásokat őrzők szemében valódi kuriózum lehet, elvégre a kora esti órák egyikében magával Alycia Remingtonnal van úgymond randevúm, illetve az ő komisz kis fogadásával, amiben szerepet játszik egy extra nagy kiszerelésű doboz minden ízű drazsé, kaján vigyorok, és most már, a korunkra tekintettel egy üveg gondosan beszerzett pezsgő, csak hogy megadjuk a módját az egyébként szerintem barbár szokásnak.
Még elsős korunkra tekint vissza a történet, amelynek keretein belül épp az akkor elsős kislány szeme láttára kifogtam az édességek közül egy kézkrém ízűt, és ennek hangosan káromkodva adtam hangot, felkeltve az érdeklődését. Bennem hagyott az eset olyan mély nyomot, hogy ne érezzek magamban túl gyakran kísérletezési kedvet a további kóstolgatásra, vallva az elvet, hogy az életem enélkül is bővelkedik hülye kihívásokban, miért vágnám magam alatt lelkesen tovább a fát, mégis, valahogy az idők folyamán mindig sor került a megmérettetésre, ahol eldőlt, abban az évben melyikünk volt képes egy versenynek aposztrofált ámokfutás keretein belül több drazsét megenni anélkül, hogy kijelentse, soha többé nem néz a közelébe sem.
Idén ez kiegészült egy kis büntetéssel is - ha én győzök, amire az előzetes vélemények ellenére azért van még valami esély, Remington kisasszony csatlakozik hozzám az elkövetkező hét kviddicsedzésein, amiről elég hangos véleménye van, ha azonban megint utolér a balszerencse, teszem azt, egy keserű drazsé képében, kénytelen leszek egy egész hétig az ő smink, valamint ruházati tanácsai szerint öltözködni, még ha ez olykor meg is sért néhány szabályt... Mindig irigyeltem az érzékét, amivel meg tudott jelenni, az én öltözködésemet inkább az ötletszerűség jellemezte, mert bár nem voltam kifejezetten fiús lány, valahogy mindig inkább hirtelen ötletek vezéreltek, mint alapos átgondoltság. Ezek alapján szinte kötelező lenne veszítenem, elvégre jól járok vele, de mégis, Minnie Balmoral semmit nem utál annyira, mint veszteni.

A helyszín tökéletes a kis játékunkra, kevesen járnak erre épp a terem ziláltsága miatt, egyébként sem hiszem, hogy túl sok ember érezne késztetést most hirtelen a pedantériája kielégítésére, amennyire nekünk kellett, már összepakoltam. A helyiség közepén két nagy párna, amit természetesen kölcsönvettem, a már emlegetett drazsék dobozai, valamint egy annyira azért nem komoly alkoholtartalmú pezsgő várakozik. Szélesen elvigyorodom az egyik szakadt kanapén félig eldőlve, ha arra gondolok, mennyire feldobja majd a lassan esőssé váló időben Alycia dühödt tekintete, mikor fel kell ülnie a seprűre, és neki kell látnia róni a köröket a számára teljesen értelmetlen időpazarlás gyakorlására... Mikor belép, a mosoly még mindig az arcomon ül, remélem, érzi, hogy nem adom magam a legkevésbé sem könnyen.
- A legjobbkor egy kis kézkrémre. - biccentek vidáman felé, aztán az édességre - Ha nem haragszol, hoztam inni is. Szerintem nem okoz nagy fejtörést kitalálni, hogy Rhodenbarrtól szereztem, de jobb nem tudni, ő honnan... mindenesetre nem túl komoly ital, szóval hacsak nem minden idők legtöbb alkoholos drazséját tartalmazó dobozait fogtuk ki, nem hiszem, hogy bárkinek is feltűnne, ha meginnánk. A fogadás szabályait már megbeszéltük: ha legyőzöl, ami nem lesz épp a legkönnyebb, egy hétig a játékbabád leszek, ha én győzlek le téged, lelkesen látogatod majd az edzéseket... Készen állsz...?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2015. 12. 09. - 14:17:50
Ízek 50 árnyalata

(http://s7.postimg.org/tmtkwvtnf/1378310340_02.png)

Alycia & Minnie


Egy háborúba készülő mágus határozott lépteivel lépcsőztem a fogadás helyszínére. Győztes csatába induló délceg hölgyeményként láttam magam, ki nem ismer ízt, mely gátat vethet ajkai és a különleges drazsék csomagja közé. Na jó, talán kissé túldramatizálom a helyzetet. Hiába, a nyár közel sem tartalmazott kellő szocializálódási és édességfogyasztási lehetőséget számomra, így érthető, ha kicsit feldobott a hangulatom.

No persze a fogadás kétélű. Ha veszítenék, járhatnék a kviddicspályára délutánonként. Atyaég! Jobb bele sem gondolni. Amúgy is nyerni fogok. Állítom, hogy nincs a Roxfortban diák, ki több édességet lenne képes elfogyasztani nálam. Persze, meg kell hagyni, a mindenízű drazsé nem kifejezetten édesség, elvégre számtalan íz megtalálható benne, a sóstól a keserűn át a savanyúig. Ez azért ad okot némi aggodalomra.

Az ütközet helyszínéül Hugrabug Helga egykori gardróbja lett kiválasztva. Ritka romos állapotú helyiség, mely egy rövid pillanatra az ostromot juttatja eszembe, a pillanatot, amikor rám szakadt a mennyezet. Az érzés azonban amilyen gyorsan jön, távozik is.

- Heló, Minnie! – Mivel láthatóan egyedül vagyunk, csak mi lányok, pukedlizek egyet köszönésképpen.

Imádom a gardróbokat, bár az olyanokhoz vagyok szokva, melyekben tökéletes rend uralkodik, vagy legalábbis valamiféle csajos szisztéma. Itt ilyesmi rendszert senki sem találna, bár valaki – valószínűleg Minnie -végzett némi rendrakást. Mit szólna anyám egy ilyen szobához?! A gondolattól nevethetnékem támad.

A griffendéles leányzó nem csak takarított, az édesség mellé italt is szerzett. Hogy miért nem találkozom én gyakrabban ezzel a csajjal?

- Demetriustól? – mosolyodom el a Rhodenbar név említésétől. Nincs sok hollóhátas fiú, kit túl sokra tartanék, de őt azért közéjük sorolnám. Főleg ha továbbra is ingyen piát továbbít nekem.

Letelepedem az egyik párnára, melyet nyilván Minnie hozott, majd nekilátok egy doboz felnyitásának.

- Kihívás elfogadva, Miss Balmoral! – úgy illik, hogy én kezdjek, így oda sem nézve kiveszek egy drazsét, és arcizmaim mögé helyezem. Olyasmi íze van, mint a főtt tojásnak, nem épp a legjobb, de sokkal rosszabbat is húzhattam volna.

- Szóval, azt mondod, ha én győznék, sminkelési és öltözködési tanácsokkal kell ellássalak. – Ezen a ponton mélyet sóhajtok, jelezve, hogy mekkora munkának nézek ezzel elébe. – No, akkor halljuk… Kinek is akarsz tetszeni?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2015. 12. 10. - 00:16:49

C A N D Y  H E A R T S (https://www.youtube.com/watch?v=6fcFjZg0lzw)
(https://49.media.tumblr.com/a4772abbfea7837a9e319138bde62cda/tumblr_ny4i864xED1uwrp22o1_500.gif)
Alycia Remington

Alycia Remington, a mai ellenfelem természetesen ezúttal is tökéletesen libben a tett helyszínére, és még valahol engem, az ebben az órában az egyenruhája esztétikai minőségével már a legkevésbé sem törődő diákot is arra késztet, hogy egy gúnyos mosoly kíséretében igazítsam helyre az ingem kissé félrement nyakát. A rövid tollászkodás után lelkesen fordulok felé, már előre örülve a magamnak borítékolt győzelem reményében.
- Elnézést, hölgyem, bocsássa meg az udvariatlanságom... - hajolok meg színpadiasan, aztán kuncogva láthatatlan kalapot emelek - Igen, tartozott nekem még egy kis szívességért. Igazából elég szórakoztató vele üzletelni, ha tudod, mikor viccel, és mikor gondolja a kis megjegyzéseit komolyan. Csaknem ismered közelebbről...?
Követem a párnákhoz, és a szoknyámat elrendezve helyet foglalok, miközben azért még elmerengek a dolgon: még maga Demetrius sem sietett tisztázni a személye körül terjengő pletykákat, többet között ő javasolta az elsők között, mikor először hallottam gyomorforgató híreket magamról, hogy csak vonjam meg a vállam, mert a negatív reklám is reklám... Van valami az elvben, de míg egy korunkbeli fiúnak jól áll a sejtelmes, sok nő nevével szőtt koszorú a nyaka körül, én inkább a féltékenység és a jellememből adódó utálat áldozata szoktam lenni. Nem mintha utóbbira nem szolgálnék rá, ha valaki nem talál szimpatikusnak...
- Enyém a megtiszteltetés. - somolygok a kezdőszaván, aztán az arckifejezésén. Nem ígér sok jót, ha így indul, ugyebár... gyors mozdulatokkal kibontom a dobozt, és egy kis sóhaj kíséretében a számba veszem az első, egyébként ijesztően tengerkék drazsét. Még nem akarom kiköpni, bár a vonásaim fájdalmasan undorodó grimaszba torzulnak, végül egy kínvigyorral nyögöm ki a konklúziót: - Tengervíz... nagyon ínyenc. Neked biztos megint valami finom jutott, bár persze lehet mondani, hogy jöhet még rosszabb...
Néhány lélekemelő lélegzettel később lenyelem az édességnek csúfolt sósságot, és rögtön az üveg után nyúlok, hogy letekerjem a dugót a tetejéről. Ebben a mutatványban szereztem némi gyakorlatot, így most is némán pukkan a tenyerembe, és máris megtölti a helyiséget az édes, hűs illat, ami a pezsgők csodálatos köntöseként szokta beborítani az olyan ünnepi alkalmakat, mint a mostani. A pohárról sajnos megfeledkeztem, így egy bocsánatkérő mosoly kíséretében kortyolok csak bele, és máris sokkal kevésbé tűnik borúsnak az előttem álló egész doboz válogatott borzalom, ha ilyen csodálatos itallal űzhetem tova az ízüket.

Miután nem számítok a kérdésre, csodálatos balszerencsém kihasználja a lehetőséget, és láthatatlan kezeivel megbillenti az üveget - rögtön koppan is előttem, ahogy hirtelen leteszem, és némiképp könnyes szemekkel mosolygok barátnőmre.
- Miből gondolod, hogy tetszeni akarok valakinek? - ne is figyeld a tekintetem, nem olyan fontos az - Egyszerűen tudom, hogy boldoggá tenne, ha végtelenített beszéd keretei között szólhatnád le a szerinted nem létező ízlésemet, majd rám aggathatnád a megfelelő darabokat. Nem szeretem, ha nincs tétje a játéknak, ezért mentem bele a feltételbe, a reputációmnak pedig már az sem ártana, ha holnap rózsaszín miniszoknyában kellene megjelennem valahol, ugyanis mint tudjuk, Gallagher a tavalyi szakításunk után többször is kijelentette, hogy McGalagony irodájában részesítettem mindenféle örömökben... De azért áruld el, hogy képzelted el az átalakításomat? És persze az is érdekel, van e saját seprűd, vagy iskolait kell majd használnod a csodálatos győzelmem után...?
Kissé visszanyerem a magabiztosságom a monológ végére, szórakozott mosollyal, az ajkamra harapva veszem ki rögtön a következő darabot, és be is kapom: ezúttal Fortuna sem viselkedik úgy, mint egy kidobott szerető, és a nyelvem alatt egy limonádé árnyalatai bontanak szirmot. Várakozó kíváncsisággal tekintek Alyciára, és bár tudom, hogy ebben a körben jó lapot sikerült húznom, azért még egy egész doboz várakozik előttem...


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2015. 12. 10. - 23:12:10
Ízek 50 árnyalata

(http://s7.postimg.org/tmtkwvtnf/1378310340_02.png)

Alycia & Minnie


Ha valaki éppen erre tévedne, bizonyára érdekes gondolatai támadnának. Egy teljes hétköznapi délután két leányzó ücsörög újévnyi mennyiségű drazséval és pezsgővel egy elhagyatott teremben. Még akár valami rosszra is gondolhatnának. Oké, elég nehéz lenne bármi nem rosszra gondolni.   

- Nem. Nem mondhatnám. – felelem kissé elgondolkodva Demetrius nevére. – Igazából egy fiút sem ismerek „közelebbről”. – Ezzel ugyan kicsit talán el is szólom magam, de Minnieben kellően megbízom. Demetrius mindenesetre azon kevés fiúk közé tartozik, akik képesek rendesen felöltözni. – Csak ő is hollóhátas. Meg hát van némi hírneve is. De az egész évfolyam jó tulajdonságait össze kéne gyúrnunk, hogy egy olyan személyt apjunk, akivel én… tudod.

Ő is zavarba jön, amikor fiúkról kérdezem. Úgy látszik, ez egy ilyen téma. Lehet, hogy rátapintottam valamire? Vagy inkább valakire? Akárhogy is, az ember nem szokott sminkelési és öltözködési szokásokat váltani csak úgy a semmiért. De persze teljesen igaza van. Szakított, aki pedig egyszer megízlelte a párkapcsolatok jó oldalát, hamar visszavágyik. Legalábbis másokon így látom. Én egyelőre megmaradok a szinglik szabadságánál, párkapcsolati igényeimet pedig pletykákkal elégítem ki.

- Ami azt illeti, nincs semmi komoly gond a külsőddel. Csak tudod, egy nőnek foglalkoznia kell magával, mint ahogy már bizonyára hallottad tőlem. – Kritikus tekintetem végighordozom arcán, elképzelve, hova milyen színt húzok majd. – Egy kis szemceruza, némi ajakfény, tudod, az alapok. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a megfelelő helyekre. A férfiak olyan hülyék, maguktól meg nem találják a szép pontjaid, ha nem emeled ki őket. Ami meg ruházatot illeti, nos, a szabályzat egy kicsit megköti a kezem. – fel is mutatom két kacsóm, jelezve, hogy amíg nincsenek lebilincselve, addig ugyan semmilyen szabályzat nem szab nekik gátat. A többit a fantáziájára bízom.

Minnie kibontja a pezsgőt, eme mozdulata pedig komoly tapasztalatról tesz tanúbizonyságot. Nekem biztos elő kéne húznom a varázspálcám egy efféle feladathoz. Ráadásul az üvegből kell igyak, ami nyújthat valami látványt, de szerencsére csak ketten vagyunk, így annyira nem is zavar. Van benne valami ősi, vadállatias. Vagy csak én vagyok túl sznob, aki a különböző italokat különböző poharakból issza.

Taktikusan magamhoz veszek egy ritka ronda, sötétszürkés drazsét a pezsgő előtt. Bár semmi jóra nem számítok, a kellemetlen íz még így is meglep. Nagyot ugrok, és erősen harákolom egyet. Az arcom csupa vörös, Minnie meg valószínűleg a hasát fogja a nevetéstől, miközben a kíváncsiság furdalja oldalát. Az édességgel vívott ütközetet némi lélektani veszteséggel végül én nyerem, és a borzalmas falat lecsúszik a torkomon. Nagyokat kortyolok rá, valószínűleg túlságosan is, de nem számítottam ilyen borzadványra.

- Patkányszőr. – jelentem ki. – Vagy legalábbis valami, ami arra emlékeztet.

A következővel hála égnek már több szerencsém van. – Hm. Ez tökös. Tökös drazsé.

Kissé lenyugtat a tudat, hogy ismét neki kell kettőt húznia, így a mondandójára is figyelni tudok. Az ízlelőbimbóim ugyan bizseregnek, a többi érzékszervem egyelőre még megúszta. Azoknak maximum a pezsgő lesz ellensége.

- McGalagony irodájában? Nem is rossz ötlet. – Az öreg boszorkánnyal állandó pszichológiai hadviselést folytatok, ezt mindenki tudja. Igazából nincs semmi bajunk egymással, sőt, mondhatnám, szeretetből bosszantom. – Ha már valakivel csinálni kell, az kifejezetten izgalmas helyszínnek tűnik. – Egek! Ezt ki kell próbálnom, mielőtt végzek itt. Na jó, nem igaziból, de jó eljátszani a gondolattal. Amúgy sincs olyan, akivel megtenném.

- Természetesen van seprűm. – emelem fel a hangom. – Egy Kométa. – teszem hozzá dicsekedve. – Kifejezetten jó vagyok rajta. Akár játszhatnék is a csapatban, ha úgy tartaná kedvem. – Ez azért elég nagy túlzás ahhoz, hogy kis híján elnevessem magam. – Na jó, azt talán nem, de mindenesetre tudom használni. Igazából nagyon is szeretek repülni. A kviddics az, amit nem kedvelek. Nem értem, ti miért rajongotok érte annyira.

A varázslók sportja után más irányokba terelem a szót. Valószínűleg a pezsgő teszi, hogy beszédesebb vagyok, mint általában.

- Mit szólsz az új tanárokhoz? - Alig várom, hogy valami jó sztorit halljak róluk. - Szerintem könnyű dolgunk lesz velük. Lehet, hogy nagy varázslók, de a tanításban zöldfülűek ezek.  Némelyik egyébként egész helyesnek tűnik, nem gondolod? Persze lehet, hogy mind perverz tuskók. Az olyanok keresik a bennlakásos iskolákat.



Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2015. 12. 11. - 01:42:29

C A N D Y  H E A R T S (https://www.youtube.com/watch?v=6fcFjZg0lzw)
(https://49.media.tumblr.com/a4772abbfea7837a9e319138bde62cda/tumblr_ny4i864xED1uwrp22o1_500.gif)
Alycia Remington


Demetriusról mindig furcsa beszélgetni... már évekkel ezelőtt is furcsa eleme volt a társaságunknak, és tulajdonképp Grisammel volt igazán jóban, én egyszerűen rájöttem, hogy milyen szabályok alapján játszik, és ha szükségem volt valamire, belementem egy-egy alkuba. Sok lányt ismertem, akik nem láttak a kulisszák mögé, viszont sok mindent megadtak volna azért, hogy a mindig tökéletes egyenruhája alá nézzenek... Amennyire értesültem a későbbiekről, volt köztük, akinek sikerült, de nem egészen úgy, ahogy eredetileg eltervezte. Demetrius finom vonású arca mögött olyasmi rejtőzött, amiről az udvarias emberek nem beszélnek fényes nappal, és egy titkára rájöttem, hamar arra a következtetésre jutottam, hogy a többit jobb nem kifürkészni. A saját egészségem érdekében.
- Demetrius érdekes alak. - nyúlok közben már újra a dobozba, az ujjaim között forog a sok kis színes játékszer - A szó mindkét értelmében... De egyébként amire célzol az ismeréssel... Tudod, hogy mit mondanak rólam. Egyik sem igaz. Vannak tapasztalataim, de semmi igazán konkrét.
Zavartan félresimítok egy tincset az arcomból, és a nyelvemre teszem az aktuális, fekete szemet. Nem kis rettegéssel harapom ketté, de ekkor jön épp Alycia patkányszőrös mutatványa is, így kis híján félrenyelek a nevetéstől, és mivel ezúttal ritka szerencsém van megint, a fekete szeder íze örvénylik csak a számban.
- Mikor kóstoltál patkányszőrt, hogy ilyen biztosan tippelsz? - le is nyeltem közben a cukrot, nyúlok a következőért - Lehet, hogy jobb, ha nem tudom... Amúgy, el sem hiszed, mennyire osztom a véleményed. Nem is tudom, létezik e olyan férfi, akit csak egy kicsit is komolyan tudok venni, és aki esetleg túl is élheti ezt az érdeklődést a részemről. Minnie Balmoral nem egy életbiztosítás.
Míg a fogaim között pörög a drazsé-rémálom következő láncszeme, azért magamban cinkosul hozzáteszem, hogy legalább egy olyan embert ismerek, akire a kijelentés első fele mindenképp igaz, a másodiktól viszont megmenti a pozíciója. Azért alaposan meg kell fontolnom, mennyit árulok el, nem mintha már sok diáknak nem lenne saját verziója az esetről...
- Igen, rémlik, hogy említetted... párszor. Párszásszor. Valahogy, véletlenül mindig szóba kerül. - ártatlanul pislogok, amiről a rossznyelvek úgy tartják, hogy biztosan a bűnbeesésem jele - Viszont a megfogalmazás már annyira tetszik, hogy szinte fáj belegondolnom, hogy milyen öröm lesz téged látni körözni a pálya fölött. Emlékeim szerint viszont a fogadásunk kiterjed a szabadidőre is, valamint az egyenruhán kívül teljesen szabad kezet biztosít neked, nincs okod aggódni, hogy nem élheted ki a kreativitásod százhetvennyolc centin. - mutatok végig magamon büszkén, főleg, mert a számat nem valami borzalom, hanem csak egy semleges hideg, mentolos íz tölti ki. Ahogy érzem, a következővel már nem lesz ilyen szerencsém, és ahogy bekapom a rikító pirulát, el is fintorodom. Nem vagyok különösebben szakértője ennek a témakörnek, de biztos vagyok benne, hogy a döglött aranyhal is ilyen finom lehet...
- Aranyhal. Nagyjából két hete halott változat. Utálom ezt a játékot. - fintorgok, és rögtön az üveg után is nyúlok, mert ezt le kell mosnom valahogy.

- Pont McGalagony irodája...? Az idén már izgalmasabb kihívás, elvégre pozíciót váltott... Ha úgy érzed, jó ötlet portréalakok asszisztálásával szüzességet vesztegetni, akkor félek, nem sok esélyem van megtartani a rossz híremet ilyen erős versenyben... - leteszem a pezsgőt, és kicsit kényelmesebben helyezkedem el, majd némi mormolt anyázás után bekapom a következő falatot - És ha már vesztegetés... tudom, hogy nincs a Roxfortban méltó férfiú erre a kegyre, de találkoztál valaki izgalmasabban a nyáron, akivel el tudod képzelni? A repülésre ígérem, visszatérünk a győzelmem pillanatában, mert láttalak már repülni, és az a benyomásom, hogy lehet, hogy még seprű nélkül is jobban menne.
Cinkosul elvigyorodom, de némiképp azért elrontja az összhatást, hogy egy áporodott könyvekre emlékeztető drazsét próbálok minél hamarabb feloldani a nyelvem alatt. Remélem, legalább Alycia jól szórakozik az arckifejezésemen, ha már a gyomrom dühödten tiltakozik a józan eszemmel karöltve, hogy adjam fel.
- Vigyázz, csak vigyázz... A házvezetőnk, Lutece, tudod, az új jóslástanárbácsi, nos, mint kiderült az unokabátyám. Kényelmes, igaz? Bár ettől még ugyanúgy kikapok majd, ha túl könnyelműen hódolok a dohányzás örömeinek. - sikerült néhány újabb korttyal lekísérni a rémes könyvaromát, a következő pedig egy kis piros  - Öhm... izé... arról hallottál valamit, hogy felgyújtottam a tankönyvemet az első SVK-n....?
A dráma minden kelléke összevág: a kis huncut drazsé egészen jó érzékkel chilis, az arcom a saját szavaimtól vérvörös, a pletyka pedig ezúttal tényleg igaz. Még próbálom menteni azért a menthetőt, és ráfogni az édességre a dolgot, de már rajta múlik, hogy mennyire hisz nekem.
- Hmmm, sosem bírtam jól a chilit... - próbálok csevegő hangon megnyilvánulni - De ő sem engem....


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2015. 12. 11. - 22:09:04
Ízek 50 árnyalata

(http://s7.postimg.org/tmtkwvtnf/1378310340_02.png)

Alycia & Minnie


A McGalagony irodájában űzött szeretkezés némi pezsgővel egyre jobb beszédtémává növi ki magát. Persze egyikőnk sem gondolja komolyan, de néha jó eljátszani efféle gondolatokkal.

- A portréalakok? – Hmm, erre nem gondoltam. – Letakarhatnánk őket. Mondjuk a fehérneműinkkel. De különben is, szegények állandóan azt a termet bámulják, meg az öreg McGalagonyt, szerintem jót tenne nekik… tudod, némi kortárs művészet.

Kedvenc igazgatónőnk után a frissebb húsokra terelődik a szó. Minnie elmondja, hogy rokona az új jóslástan tanár, még ha távolabbi is.

- Komolyan? Az tök baró. Én egyébként felvettem a jóslástant, majd boldogíthatom. Nincs egyébként semmi érzékem a dologhoz, de jó móka szokott lenni. Legalábbis régebben.

Furcsa, hogy mennyi változáson ment keresztül a suli. Ami azonban a Roxfortnál is fürgébb tempóban változik, az a köztünk lévő drazsés dobozka. Minnie annyira belehúz, hogy négy darabot is leküzd, mire észbe kapok. Az utolsó chilis cukorka azonban neki is feladja a leckét.

- Felgyújtottad? Hát ez hatalmas. – Közelebb hajolok, bal kezemmel támasztva meg államat, amolyan „halljuk a sztorit” tekintettel. – Részletezd, kérlek. – utasítom, miközben a chili utóízével küszköd, én pedig hatótávolságon kívül markolom az üveget. Aztán persze nagyvonalúan átnyújtom neki azért.

Nekem is haladnom kell a drazséfogyasztással, egyhuzamban négy azonban komoly kihívásnak tűnik. Úgy döntök, kettőt eszem meg egyszerre, ezt azonban nagyon hamar megbánom, egy kellemes ízt rontok ugyanis így véletlenül el.

- Málnás és mustáros. Ínyenc kombináció. Hmm. Ez nem is tudom… mint a tavaszi fű. Nem! – nyújtom fel mutatóujjam mielőtt megszólalna. – Nem szoktam füvet rágcsálni, kedves aranyhalfaló!

Az utolsó darab káposztás, amit ki nem állhatok, így gyorsan húzok egyet rá az üvegből, de ezúttal csak egy apró kortyot.

- No jól van, a bemelegítést ezzel letudtuk. – jelentem ki, tovább fokozva az izgalmakat. Előveszek egy pergament, és kiterítem közénk, majd ráöntöm a bontott doboz maradékát. Csupa szín drazsészemek pislognak ránk kivégzésre várva. A színek pedig természetesen árulkodnak arról, milyen ízt is rejthetnek. – Innentől egymásnak választunk. – közlöm az új szabályokat. Így valószínűleg egy fokozattal érdekesebbé válik a játék. Kiválasztok egy sötétkék, valamint egy nagyon erősen sárga színű drazsét, majd Minnie felé pöckölöm őket. – Egészségedre!



Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2015. 12. 12. - 01:08:11

C A N D Y  H E A R T S (https://www.youtube.com/watch?v=6fcFjZg0lzw)
(https://49.media.tumblr.com/a4772abbfea7837a9e319138bde62cda/tumblr_ny4i864xED1uwrp22o1_500.gif)
Alycia Remington

Mint aki versenyt készül futni az idővel, úgy pillantok magunk elé, a szétszóródott drazsék minden szeme egy új rémálom kezdete lehet... A tekintetem felszalad Alyciára, és csak egy ajkamra harapott mosollyal jelzem, hogy természetesen elfogadom az új szabályokat. Ha feladnám a kihívást, valószínűleg itt helyben megszűnnék létezni. Ujjaimmal megállítom a nekem szánt két kis csapást, és egy elegáns mozdulattal a nyelvemre helyezem őket. Soha nagyobb és epikusabb felvezetőt egy édesség elfogyasztásának. Legutóbb talán az idők kezdetén azt a bizonyos almát kaphatták be ilyen sorsdöntően...
- Nem válaszoltál a kérdésemre, de a hallgatás is elég beszédes. - körbepörgetem a drazsékat a nyelvem alatt, és próbálok hű maradni önmagamhoz, némi hunyorgás kíséretében - Iszapos víz és valami keserű. C-vitaminra emlékeztet. Csodálatos kombináció... De a tárgynál maradva, csak nem titkolsz előttem valakit...? Valakit, aki értékelné a kortárs művészetet az igazgatóiban?
Elég komoly lelkierő kell egyáltalán ahhoz is, hogy beszélni tudjak ilyen undorító ízek mellett, de sejtem, hogy követi majd ezeket még rosszabb is, elvégre egy ekkora dobozt elnézve nagyobb a valószínűsége a rossznak, mint a jónak. A kezembe veszek egy halottfehér, és némi tűnődés után egy bugyirózsaszín darabot, és Alycia tenyerébe nyomom, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy lassan térdre kényszeríthetem.

- Ha nem hallottál róla, szomorúan kell levonnom a következtetést, hogy Parkinson és a kis barátai nem túl hatékonyak idén, bár kíváncsi voltam, hogy jut vissza ezúttal hozzám az eset. - végre sikerült lenyelnem a maradékot, nem túl nőies grimaszok közepette - Khm, tulajdonképpen apróság volt, tényleg. Mondjuk, hogy lehet, hogy ismertem az idei professzor már az óra előtt, és mondjuk, hogy azt hittem, hogy mugli... mondjuk, elég váratlanul ért a felbukkanása, de ez kölcsönös volt, csak amíg én viszonylag megőriztem azt a kellemet és bájt, amiről ismersz ugye, az előttem lévő tankönyv spontán meggyulladt. Csak a szokásos kis részletek, semmi izgalmas.
Ártatlanul pislogok, és rögtön kortyolok is néhányat az üvegből, mintegy jelezvén, hogy tökéletesen ura vagyok a pótcselekvéseimnek, véletlenül sem szorulok ám ilyen kis elterelésekre. Tény, az egy emlékezetes tanóra marad mindannyiunknak, de ettől még igazán nem kellene úgy megmaradnia a köztudatban, mint a legváratlanabb esemény SVK alatt, elvégre volt néhány nagyon megkérdőjelezhető tanerő az utóbbi időben..
- Na jó, árulj el valamit, mert különben biztos rosszra gondolok. - parkolom le mellénk a pezsgő maradékát - TE mit gondolsz az új tanárainkról? És nem, nem a tanórai kompetenciáikra gondolok ezalatt. Túl egyszerű lenne, ha megmaradnánk a szakmai szinten. Leon... szóval Mr. Lutece miatt pedig ne aggódj, szinte bánom, hogy tavaly a világtörténelem legnagyobb Trollját hoztam össze, mikor olyasmiket jelent ki, hogy ő a tudomány embere, és idén új megközelítést akar a tárgynak a saját diákéveiben szerzett rossz tapasztalatok után. Ki nem örülne, hogy egy sherry és füstölőszagú bolond öregasszony helyett egy fiatal férfi, jól szabott zakóban avassa be?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2015. 12. 12. - 19:38:09
Ízek 50 árnyalata

(http://s7.postimg.org/tmtkwvtnf/1378310340_02.png)

Alycia & Minnie


Minnie nem ejti a pasi-témát, de hát mi másról is beszélgetne két serdülő hölgy kettesben?

- Nem titkolok én semmit. Mármint… szóval tudod, nyáron milyen remetelétet élek. Persze találkoztam emberekkel a suliból, de csak pár napra. A közelünkben mugli falvak vannak, így az ottaniakkal lógtam. Természetesen sosem szűrném össze a levet egy varázstalannal. De néha nem rossz köztük. Igazi hercegnő vagyok ott. Ők azt hiszik, valami fizetős művészsuliba járok. Lényeg a lényeg, kezdem azt hinni, hogy köztük akadna, aki kapható lenne erre-arra, ha úgy akarnám.

Vajon a varázstalanok jobbak az ágyban, mint a varázslók? Van egyáltalán ilyesmiben bármi különbség?

- Hmm. Az igazgatói irodában, portrék előtt, egy muglival… Azt hiszem, egy ilyen húzással könnyen bekerülnék A Roxfort Történetének új kiadásába. Bár a kivitelezése nem lenne egyszerű. Egy varázstalant nem lehet csak úgy behozni ide, ha jól tudom. Különben is, az én párom nagy varázsló lesz, sok pénzzel és kitartással. – Ezt el is nevetem, de hát a szinglik is álmodozhatnak, nem igaz?

Minnie eztán elmeséli, hogyan is történt, hogy SVK-n tűzcsiholás lett az anyag. No igen, az új tanárok biztosan sokaknak okoztak meglepetést.

- Megértelek, tényleg Fawcett tanár úr tűnik a leghelyesebbnek. – jelentem ki, közben pedig Minnie arcát figyelem. – Ráadásul úgy hallottam, szingli. No nem mintha az Umbridge-félék után ne tűnne bárki jó Sötét Varázslatok Kivédése oktatónak. De látom, már kinézted magadnak, így nem állhatok közétek. – Ami azt illeti, ha már választani kéne, én is őt vinném az… igazgatóiba. - Amúgy a rúnatanár is érdekes fazonnak tűnik, de én azt a tárgyat nem vettem fel. Adnak itt elég magolni valót, nem akarom még tovább tetézni.

Közben folytatjuk a drazsépusztítást. A pergamenen nincs túl sok, ezért egy másik pakkot is kibontok, és hozzáöntöm. Így bőven van, miből válogassunk egymásnak. Minnie egy halottfehér és egy bugyirózsaszín példányt szemel ki nekem. Előbbit elgondolkodva forgatom ujjaim között.

- Tudod, ez könnyen lehetne kézkrém. – állapítom meg, majd be is kapom és rekordidő alatt eltüntetem, aztán aprókat köhögök. – Nem az. Olyan, mint az a por, amit mugli építkezéseken szív be az ember. Hogy is hívják? – A rózsaszínű drazsét emelem ajkaimhoz, de előtte megszaglászom, remélve, hogy ez csillapítani fogja ízlelőbimbóimat. – Ennek az illata jó. – állapítom meg, majd megkóstolom. – Cseresznyevirág. Könnyed kis rágcsa ha pillangót akarsz a gyomrodba.

Ismét én választok, ezúttal egy különösen sötétzöld és egy veszélyesen világos barna drazsét, melyeket elegáns mozdulattal nyújtok át Minnienek.
 


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2015. 12. 14. - 02:29:31

C A N D Y  H E A R T S (https://www.youtube.com/watch?v=6fcFjZg0lzw)
(https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/f5/05/cd/f505cdcc8fc5a3d33403d363cb37ec86.jpg)
Alycia Remington

A történelem számtalan nagy párbajt tart számon - Benvolio kontra Tybalt, Javert kontra Valjean, Lutece kontra Fawcett, hogy csak hármat említsek az elődök munkásságából, de talán még ők is irigyelnék a tüzet a szememben, amivel a következő drazsék felé nyúlok. Ez a kihívás épp most vált elsőszámú prioritássá, az inak megfeszülnek a mosolyomban, ahogy a küzdelemre készen mozdulok. Nem tévesztem szem elől a célpontot, hiszen a játék is a győzelemért folyik, nem kevésbé szórakoztató a koncentrált vágytól, ami győzni kíván.
- Nos, hercegnő, remélem, nem felejtetted otthon a selyemzsebkendőt, mert szomorú lenne, ha úgy érni a veszteség híre. - mosolygok Alyciára - Egyébként mi a baj a varázstalanokkal? Már a logisztikai problémákat kivéve, persze. Hidd el, közelebbről ismerem az aranyvérűek világát, mint érdemes egyáltalán ismerni, és nem valami otthonos hely.
Tulajdonképp az ezután elhangzó megjegyzések vezetnek oda a táncban, hogy a felvont szemöldök és huncut mosoly mögött feltűnjön a vadászat valódi suttogása - mindketten büszkék vagyunk, ez már egy hangos ígéret a készülődő háborúra, főleg, hogy Willow neve ismét feltűnik közöttünk. Választhatnám azt, hogy hagyom elszaladni a pillanatot, mintha mi sem történt volna, csak és kizárólag az édességre koncentrálva, de olyan rég volt alkalmam a szavaim fegyverét a kezembe fogni..
- Kinéztem magamnak...? Minek nézel engem, kedves barátnőm...? - mintegy megszokásból, a szemkontaktust tartva kapok be egy égővörös darabot - Ősi népi gyógymód: cserepes a szád, nyalogassál fűzfát? Egyébként megköszönöm az előrelátásod, Fawcett tanárúr sokat jelent nekem, mint barát, és habár ezt nem mondhatom el Mr. Quintonról, biztos vagyok benne, hogy nem játszol a tűzzel, ha tudod, nemcsak megégethet, de hamuvá változtathatja az egész világod.
Sosem hittem volna, hogy ezeket a szavakat kimondom majd egy barátomnak, de a kocka már az előző tanévben is túl gyorsan pördült a játéktábla egyik végéről a másikra egyszer végleges vereséget, máskor fényes győzelmet kipörgetve magából, hogy nem lep meg a hirtelensége. Talán túl védelmezőn lépek fel...? Willow esetében érthető, gondolok rá, miközben az ujjaim az üveg nyakára fonódnak, de Quintont nem ismerem közelebbről, mégis, már az első lendületem oda vezetett, hogy fel akarjak lépni a tanári kar védelmében. Minden bizonnyal megőrültem... senki nem fenyeget senkit, semmilyen szempontból. A háború túl nagy kézlenyomatot hagyott rajtam, mással nem tudom megmagyarázni a finom, puha szavakba rejtett szándékot.

- Persze, ez kizárólag elmélet, igaz? - figyelek a kezére, ami szétszórja az édességet előttünk - Szerintem csak az én páratlan és mesebeli balszerencsém vonzhatta be a létező egyetlen kézkrém ízesítésű cukorkát, te megúszod majd. Hmm, na ez látod jó kérdés... idén nyáron valahogy kimaradt az életem egyébként nagyon fontos része, az építkezésekre járás. - megenyhül a mosolyom, és felé nyújtom a pezsgőt a köhögés miatt - A cseresznyevirág finom lehet. Belőle készült teát ittam már, de még sosem gondoltam rá úgy, mint ami szárnyra kelhet a gyomromban. Még mindig odavagy a cseresznyéért...?
Emlékszem, egyszer szóba került közöttünk, mit is érzünk pontosan az Amortentia fölé hajolva. Lumpsluck professzor komoly kedvet csinált az érdeklődők számára a megfőzésére, persze erre nem került sor, de attól még számtalan észrevétellel gyarapodtunk. A cseresznye az egyik illat volt, amit most a drazsékat felém nyújtó barátnőm érzett. Kíváncsi vagyok, vajon milyen illatok ölelnének körbe, ha most elém kerülne...? A csokoládé édessége bizonyára változatlan, a cigaretta baljós füstje is tovább kísér... akkor valami halvány parfümöt is éreztem. Míg a nyelvemre illesztem a két újabb drazsét, belegondolok mélyebben is, de aztán elönt a felszabaduló keserűség, és muszáj a szabályos légzésre koncentrálnom, mielőtt az egészet az ölembe köpöm, vagy valami még rosszabb..
- Isap... - nyökögöm valahogy ügyetlenül, bár igyekszem, hogy a sötétzöld a legkevésbé érjen a szám bármelyik részéhez - Meh... és... fa. Hál istennek fa. Azt hiszem... a kérge talán. Ettől nem lesz sokkal jobb, de talán nem lesz cserepes a szám.
Nagyot nyelek, és ugyan még öklendezési kényszerem van, az arcomat kényszerből legyezgetve próbálok önmagam maradni. Ha eddig kibírtam, ezután is ki fogom, ha feladnám, a következő mozdulataim akár az önmagam tóbafojtásához is vezethetnének. Kiválasztom a két, színre megegyező, de árnyalatra ég és föld fekete drazsét, és nem túl finom mozdulattal a másik elé gurítom. A sötétebb, olajzöld fénnyel csillogó fenyegetően hever közöttünk, a másik, inkább vöröses beütéssel megáldott nem kevésbé győzi meg az embert arról, hogy nem érdemes a szájába venni.
- Biztos finomabb, mint a kézkrém... - nevetek fel halkan, már egészen őszintén sajnálva Alyciát ezekért - De ígérem, felkísérlek a Gyengélkedőre, ha szükséges lesz, és továbbítom neked a hódolóid jobbulást kívánó levélözönét.


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2015. 12. 18. - 22:06:00
Ízek 50 árnyalata

(http://s7.postimg.org/tmtkwvtnf/1378310340_02.png)

Alycia & Minnie



Minnie kisebb kirohanást produkál az új tanerővel konkrétan Fawcett tanár úrral való kapcsolatának gyanúsítgatásától. Pedig ő hozta fel a pasi témát. A griffendélesek egyszerűen olyan forrófejűek tudnak lenni. Még jó, hogy a Hollóhátba kerültem, ahol a többség azért nyugisabb fazon.

- Jaj már Minnie! – békítően felemelem az egyik kezem. – Csak egy kis fantáziálgatás volt. Ezeknek a pasiknak amúgy sincs esélye nálunk. Vén rókák hozzánk.

Sokban különbözünk ezzel a lánnyal, ennyi egészen biztos. A mugli kérdésről is egész más véleménye van, ezzel már régóta tisztában vagyok. Persze a Mardekár az, aki aljanépnek tartja a varázstalanokat, csúnya dolog, satöbbi, de hát hogyan is lehetne egyenlőként tekinteni rájuk?

- Nem az aranyvérűségről van szó, csak… Én boszorkány vagyok, hozzám varázsló illik. – ezzel letudottnak tekintem a témát, mielőtt még túlzottan elharapózna köztünk a dolog, és a drazsépárbaj varázspálcás ütközetté fajulna. Minnie haragja azonban amilyen gyorsan jön, úgy is tud elmúlni, akár egy kisgyereknél.

- A cseresznyéért? Mondhatjuk. Szeretem, de csak mag nélkül. Ami azt illeti, önmagában nem szoktam enni, csak csokiban meg italban. Talán az eper az a gyümölcs, ami átveheti a helyét.

Minnie hosszú kezei visszaszerzik a félrerakott pezsgőt, és nekem nyújtja. Vigyáznom kell, nem csak az alkoholfogyasztás miatt, sokkal inkább mert esélyes, hogy az ital előbb fogy el a drazséknál, akkor pedig komoly bajba kerülünk. Ami azt illeti kifejezetten jó pezsgőről van szó, jobbat érdemelne, mint holmi drazsékísérő szerep. De tetszik a gondolat, hogy Demetrius minőségi szerzeményét így megszentségteleníthetjük.

Barátnőm két fekete drazsét gurít felém. Biztos, hogy a barátom és nem a legszörnyűbb ellenségem ül velem szemben? Akárhogy is, nem tétovázom a kajára kevésbé emlékeztető színek láttán. A mindenízű drazsék külleme amúgy is becsapós lehet. Az enyhén piros árnyalatúan feketével kezdem, majd kissé meg is ijedek. Mintha elharapnám a nyelvem, de aztán ráeszmélek hogy mi is történik.

- Vér íze van… de nem hiszem, hogy emberi... Most igazi ragadozónak érzem magam. – Ugyan nem kellemes, de nem fojtom le rögtön a következővel, várok egy kicsit a zöldesebb fekete előtt. Az sem a kedvencem ugyan, koránt sem olyan veszélyes, mint amit Minnie szeretne, így kajánul nevetek egyet. – Há! Mellényúltál, ez csak olívabogyó. Semmi gyengélkedő. Egyelőre. Különben meg miféle rajongói leveleket továbbítanál nekem? Még sosem kaptam. – Bár meg kell vallani, tetszik a gondolat.

Ezzel bele is markolok a színes csodák kupacába. Először mintegy heccből, a számba veszek egy sárga színűt, majd kecsesen kihúzok egy világoskék és egy lila árnyalatút, és átnyújtom Minnienek.

- Csirsz! – emelem az üveget, és meghúzom, miközben ő a drazsékkal szenved. Pszichológiai hadviselés. Vagy csak baráti piszkálódás.

- Amúgy, csak hogy tisztázzuk… hogy is állunk a drazsészámmal? És mi lesz döntetlen esetén. Kviddics is és öltöztetés is?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 01. 05. - 05:24:46
C A N D Y  H E A R T S (https://www.youtube.com/watch?v=6fcFjZg0lzw)
(https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/f5/05/cd/f505cdcc8fc5a3d33403d363cb37ec86.jpg)
Alycia Remington

  Alycia békítő hangjára egy kicsit mintha magamhoz térnék, nem mintha ideges lennék, vagy elvesztettem volna a kontrollt, csak... nem is tudom, mi ütött belém. Sosem jellemezne senki anyaoroszlánként, és ugyan szoktam szétszórt lenni, kavargó, mint az őszi szél, ha felkapja az ember haját, táncot jár vele, aztán kusza rengetegként maga mögött hagyja összefonva - de túlféltő? Zavartan a fülem mögé tűröm a szálakat az arcom mellől, és ha akarnám, vagy hagynám, talán még bűntudatom is lehetne. Semmi okom nincs ezt komolyan venni, sőt, épp ellenkezőleg.
  - Honnan tudod, hogy nem épp a tudás és a tapasztalatok vonzóak...? - játékosan az ajkaimra harapok, visszatérve az eredeti, barátságos hangnemhez, amitől el sem kellett volna szakadnom - A világ varázstalan férfiúi szomorúak lehetnek, hogy lemaradnak rólad. Oké, nem firtatom a dolgot, valahol érthető is. Hasonló... gondban voltam az első napokban, ugyanis megismertem valakit nyáron, de az illető mugli, és ezért szenvedtem egy sort, hogy fogjuk tartani a kapcsolatot. Szóval igen, megértem, hogy nem hiányzik a logisztikai mizéria a férfiak körül is. Bőven elég ez mondjuk nyaraláskor, vagy ilyesmi. A testvéreim sem tudják, hogy boszorkány vagyok, már a szó klasszikus értelmében, és ha egy kicsit jobban figyelnének rám, rég elárultam volna magam.
  Nem akarok kitérni arra, hogy az a mugli azóta nagyon is varázslónak bizonyult, mert még mindig próbálom mérsékelni az esetlegesen elszabaduló pokoljárás mértékét, ha valaki összekapcsolja a két történetet. A hivatalos verzió úgy szól, hogy Leon révén ismertem meg, aztán valahogy nem került szóba, hogy varázsló, és pont. Minnie szépen mosolyog, és az időjárásról, kviddics-idényről, testvérekről érdeklődik a továbbiakban. Kényelmes és megnyugtató kilátások.

  - Az eper? Nem lep meg. - mosolygok tovább, a drazsék között körözve az ujjammal - Licsi? Málna? Valahogy mindet el tudom képzelni hozzád. Fura arról beszélgetni, hogy az embert hogy jellemzi egy gyümölcs mondjuk, de ha valaki egyszer, mondjuk a Mungó zártosztályáról kiszabadulva megkérdezni, milyen gyümölcs jut rólad eszembe, ezeket mondanám. Na és, szerinted én milyen gyümölcs vagyok?
  A játékos oldalam dobja oda neki a bolondozás apró, csörgő kis labdáját, szórakozásra invitálván a velem szemben ülőt. Nyilván megszokta már a néha furcsa ötleteimet, bár ezekből nem szokott olyan katasztrófa kisülni, mint általában elsőre hiszik. Néha megáll egy-két óriáskerék, felrobban néhány wc, de ez járulékos veszteség.
  - Hagyjuk is a ragadozókat... Natalie egész héten azzal szórakoztatott, hogy szerinte az egyik alsóbb évesünk biztosan vérfarkas, és egy éjszaka ránk töri majd az ajtót, hogy felzabáljon mindenkit. - cinikusan sóhajtok egyet, de aztán mégis újra elmosolyodom - Megnyugtattam, hogy először úgyis engem esz majd meg, mert nem vagyunk jó viszonyban. lehet, hogy öregszünk..? Egyébként tényleg nem kaptál? Tavaly előtt, a hülye szívecskés gnómok idején sem? Csak azért nem rúgtam bele abba, amelyik hatodszor is elregélte nekem Gallagher szerelmes versét, mert akkor még tetszett a srác. Így utólag kevés volt az a rivalló, amit a szakítás után kapott...
  Míg ezen merengek, meg Oliver arckifejezésén, amit akkor vághatott, amikor megkapta, Alycia megelőz, és rögtön elegánsan vissza is adja a lehetőséget. A revans cseppet sem dob fel, előre undorodva veszem át a világoskék és a lila drazsékat, imádkozva az általam ismert istenségekhez, hogy ne jöjjön rosszabb a korábbiaknál.
  - Beléd is! - a számba dobom mindkettőt, míg kicsit keserűen nézem, hogy ő a pezsgővel mennyivel jobban járt. Két üveget kellett volna hozni... na jó, ha logikus döntéseken gondolkozom, eleve nem kellene ezt játszani, mikor tudom, hogy milyen nyomorultul fogom magam érezni utána, főleg, ha a végszó mondjuk megégett pergamen, vagy ilyesmi lesz. A fogaim alatt ügyetlenül csikordul a két szem, az egyik olyan, mintha selymet szopogatnék, és nem valami kellemes a nyelvre tapadó érzete. Grimaszolok megint, de akkor a kék is bekapcsolódik, és valami egészen különösen keserű összhatásban egyesül a párjával. Az istenek továbbra sem fogadnak a kegyeikbe, ez most már nyilvánvaló.
  - Ööö. Nem számoltam. Eggyel le vagyok maradva, azt hiszem. - bár fizikai fájdalmat okoz ennek a kimondása - És igen, egyezzünk ki abban, hogy ha nem akarjuk tovább kínozni magunkat és egymást, akkor mindenki nyer és mindenki veszít. Szorítsd majd össze a fogad, és képzeld magad elé Potter, Cooper vagy Hale edzett hasizmait, úgy mindjárt könnyebb lesz. Mielőtt kérdeznéd, fogalmam sincs, hogy az van e nekik, a másodikkal szoktak hírbe hozni, de annyira igaz, mint a sztori, ahol állítólag megszöktünk, hogy a faluban csináljuk. Nem vall valami komoly kreativitásra, nem igaz...?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 01. 07. - 18:00:57
Ízek 50 árnyalata

(http://s7.postimg.org/tmtkwvtnf/1378310340_02.png)

Alycia & Minnie


Minnie ismét barátságos arcot ölt. Lányok vagyunk, az ilyesmi szakmai ártalom. Annyiféle arcunk lehet, ahány íze a most előttünk fekvő drazsék garmadájának. Azért egy kicsit még a pasi témánál időzünk.

- Hmm, tudás és tapasztalatok, igazad lehet. De én ugyan nem fogok valami öregembert istápolni fénykoromban. Az életkor és a tapasztaltság amúgy sem egyező fogalmak. Persze, én is az idősebb pasikra bukom, de azért ne ugorjunk mindjárt egy évtizedet, elég lenne mondjuk… kettő évfolyamot. De legalább egyet. – Meghúzom kicsit a pezsgős üveget, az pedig új gondolatokat helyez a nyelvemre. – A pasik amúgy is később érnek, mint mi. Bár néha kételkedem benne, hogy egyáltalán valaha is beérnek teljesen. Mi felnövünk, ezek meg csak megnőnek.

Minnie érdekes történetet mesél saját mugli fiúkkal való tapasztalatairól, konkrétan egy nevén nem említett személlyel megesett kapcsolatáról. Valószínűleg több is akad a felszín alatt, de egyelőre nem firtatom. Majd talán kviddicsedzésen, ott nyilván kevésbé harapós. Kimozogja magát, levegő, miegymás. Most azonban egy váratlanabb kérdéssel lep meg.

- Milyen gyümölcs? Hát, nem is tudom… nem lehetnél zöldség? – kérdezem, csak hogy kissé felfújja magát. – Tényleg nem tudom. Egy embert nem lehet gyümölcsként jellemezni! Túl komplex. De biztosan valami olyan lennél, amit a franciák esznek. Mert olyan francihás’ vagy Minnie a képeiddel meg a dohányzással.- teszem hozzá némi rögtönzött akcentussal, melyben oly profi vagyok.

Ezután különböző sztorikra terelődik a szó, melyek nagy részéről már az első mondatnál meg lehet állapítani, hogy kamuk. Ettől persze még izgalmasak, hisz valahonnan, vagy általában inkább valakitől erednek. Ezek a kik és miértek pedig igazán fontos információt hordoznak. Megkérem Minniet, hogy árulja el, kit tekintenek vérfarkasnak az alsósok közül. Nyilván hülyeség, de meg kell néznem magamnak.

- Jaj, a szívecskés gnómok... – kis híján meg is feledkeztem róluk. – Ott persze, hogy kaptam leveleket. De az nem számít. – Ami azt illeti, többet is kaptam, mint vártam. Azt még megértem, ha valakinek tetszem, de nem sok pasinak adtam okot vagy lehetőséget rá, hogy közelebbről is megismerhessen. Ettől függetlenül azért jól estek azok a levelek.

Úgy látom, barátnőmet sikeresen kivégzik a drazsék. Én míg bírnám őket, de néha áldozatokat kell hozni a barátság oltárán, így beleegyezem egy döntetlenbe. A vacsora már amúgy is inkább akadályként, mint jutalomként körvonalazódik, és a pezsgő is mindjárt elfogy.

- Akkor egyezzünk ki egy döntetlenben. De csak mert meg akarom nézni, hogy mi a franc olyan jó egy kviddicsedzésben. – Ezzel be is kapok egy újabb drazsét. Jól esik magamnak választani, hisz gyakorlatilag csak a csábítóbb színűeket hagytuk meg. – Mára még akad némi mágiatörténet házim. Remélem a pezsgő dob majd rajta, különben ritka gyenge lesz. – Különösen undok tantárgyról van szó, oly száraz, akár McGalagony arcbőre, de életben tart a tudat, hogy rövidesen jobb kikapcsolódásban is részem lehet. – Holnapra tedd rendbe a ruhatárad, én majd hozok sminket. – Csalafinta mosolyt küldök Minniere, ugyanis már most egy gonosz ötlet bujkál bennem. Hiába, a hollósok előre terveznek.

Visszanyújtom a pezsgő maradékát, – Én nem kérek többet. – majd kétfelé osztom a megmaradt drazsékat. Ráadásnak még bekapok egy pofátlanul pirosat. – Vacsoránál találkozunk. – adom meg a végső kegyelemdöfést, majd búcsút veszek, és a Hollóhát tornya felé veszem az irányt.


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 01. 11. - 17:37:16

C A N D Y  H E A R T S (https://www.youtube.com/watch?v=6fcFjZg0lzw)
(https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/f5/05/cd/f505cdcc8fc5a3d33403d363cb37ec86.jpg)
Alycia Remington

   Muszáj nevetnem Alycia álláspontján - annyira jól összefoglalta magát ezzel a pár mondattal, hogy igazán elfelejthetem a gyümölcsöket és egyebeket, ennél tökéletesebb véleménnyel nem tudnék előrukkolni őt illetően. Szórakozottan odébb görgetem a lassan kiürülő pezsgő dugóját, az begurul az egyik félretolt kanapé alá... épp úgy, ahogy a gondjaimat szeretem intézni. Bizonyos dolgoknak jobb elfelejtve maradni.
   - Demetrius örömmel hallaná... De tudom, téged hidegen hagy. - ártatlan képpel pillantok fel rá, inkább már csak húzva egy kicsit az agyát - Az utóbbiban igazad van. Imádnivaló bolond gyerek lesz belőlük. Ezért pedig érdemes bármit feláldozni.
    Érdekes, hogy épp erről és épp most beszélgetünk....
   - De, akár lehetnék zöldség is. - mosolygok az ötletes válaszán - Egy tökfej, ha kézenfekvő hasonlatokat keresünk. Franchiás? Csak vigyázz, ha elhangzik a 'francica' kifejezés, fájdalmas véget érhet a kviddics-karriered.
    Franciás? Még sosem gondoltam rá igazán. Mármint igen, a családunk szövevényes történetének mély, és igazán érdekes gyökerei mind lenyúlnak Franciaország földjébe, mélyen átszőve és átitatva azt intrikával, szabadság utáni oldhatatlan vággyal és szenvedéllyel, de valahogy még nem vontam le a következtetést, hogy ennek valahol tükörképe vagyok én is. Biztosan mozgok azon a földön, folyékonyan beszélem a nyelvet, bár ez utóbbit inkább köszönhetem a kényszernek, még ha egyébként örömet is okoz. Azt hiszem, tetszik ez a jellemzés. Közelebb hozza hozzám a múlt szép részét..
   Hála istennek, döntetlen lesz a végeredmény, amivel még nagy nehezen az én idézőjeles büszkeségem is képes kiegyezni. Elég hangos sóhajjal nyugtázom, hogy a maradékot már semmiképp nem kell magunkba termelnünk, hogy aztán egész éjszaka gyűlöljem saját magam az ilyen jellegű megmozdulásaimért. Kissé undorodva figyelem, hogy Alyciába még mindig fér valahova ebből a színes kis borzalomból, de ha mondjuk megkínálna, biztos, hogy mosolyogva dobálom meg vele. Most megint egy évig béke és csend lesz, én meg azt is elfelejtem, hogy létezik ez az édesség..
   - Rendben van. Ha a pezsgő nem dob rajta, benned van a hiba. Elég nemes volt ahhoz, hogy a vállára támaszkodva ódákat zengj a szülőföldjéről... - somolygok a kis hasonlat alatt - Te pedig készítsd a seprűd. Meg a sebtapaszaid.. Egyúttal bebizonyítom a muglik nagyszerűségét is.
   Mosolyogva intek még utána, aztán inkább lehúzom a maradék pezsgőt. Ha ezek után képes leülni vacsorázni, akkor azt hiszem, nem is kérdés, melyikünk nyerte volna valójában ezt a játékot... Korábban cigarettát emlegettem. Nos, igen, kevés olyan alkalom van, amikor nem örülök a lehetőségnek, de most szinte mintha az élet térne belém vissza, ahogy végre rágyújtok a szálra. Mondják, hogy a győzelem édes... De ha már választani lehet, ezúttal legyen inkább füstízű. Holnap Alycia is megtapasztalja majd, csak az arca körül süvítő ködös szél formájában - én pedig várhatóan a szemem körül izzó füstös karikákként.


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 01. 11. - 19:03:33

(http://s8.postimg.org/vrwcsuvat/Untitled_1.jpg)


Hugrabug Helga valószínűsíthetően régebbi divat szerint öltözködött, de ettől függetlenül még gardróbszobája remek helyszínül szolgál Minnie kicsinosításához. Láttam az arcán, hogy van valami pasi-dolog, amit egyelőre nem árul el. Akár új kiszemelt hímről akár nyárbéli csalódásról van szó, némi megjelenésbeli javulás nem árthat meg.

A helyiség egész bizonyosan látott már szebb napokat is. Még jó, hogy Minnie előtt érkezem, így hozzáláthatok az előkészületekhez. Egy nagy szatyor ruhát és kiegészítőt hoztam a sajátjaimból, melyet leteszek az egyik sarokba. Végszükség esetén Hugrabug Helga ősi darabjait is felhasználhatjuk, bár nyilván nem kelhet velem versenyre ilyen téren. Remélem azért, hogy Minnie is hoz magával néhányat ruhái közül, ahogy mondtam is neki. Legalább lássuk, mivel is van dolgunk.

Apropó, látás! Akad itt egy nagy tükör, de törött, így hozzálátok a restauráláshoz. Minden darabja talán nincs is már meg, de nekem néhány tenyérnyi felület is elegendő lesz. Előhúzom pálcám, a tükörre szegezem, és kimondom a varázsigét, - Reparo! – az üveg azonban meg se moccan. Mérgesen ismétlem meg magam, mire csak még jobban megreped az egész. Mély levegőt veszek. Üvegről, varázslásról, szépítkezésről van szó. Csak szépen finoman, Alycia.

Közelebb lépek, a pálcám döfés helyett inkább csak lazán tartom, majd ismét megformálom ajkaimmal a szükséges varázsigét. Azt akarom, hogy összeálljon ez a vacak. A saját arcomat akarom viszontlátni magam előtt. Az mindig kellemes látvány.

A reparo hatására a tükör néhány darabja a helyére kerül és összeolvad korábbi szomszédaival. A monstrumot nekitámasztom a falnak, majd megnézem benne magam. Elteszem a varázspálcám, megigazítom ruháim, majd mivel még mindig egyedül vagyok, kiválasztok néhányat az itt heverő régi göncökből, és csak úgy poénból magam elé tartom őket, így szemlélve a tükörképem. - Pfujj. Remélem, Hollóháti Hedvig divatosabb személy volt. – El is dobom a kacatokat. Néhány pillanattal később fel is tűnik Minnie.

- Áh, a mai nap szerencsése! - üdvözlöm. - Kerülj beljebb mielőtt még valaki ilyen állapotban lát. Szóóóval… bármiféle kérés, ötlet? Van esetleg célszemély? Bárkinek ki tudom deríteni az ízlését, ha szeretnéd. Vagy csak minél többeket akarsz magadhoz vonzani, hogy kedvedre válogathass a tömegből? Na jó, ne dramatizáljuk túl. Csak egy kis smink, meg ruházat, igazából minden lánynak tudnia kéne ilyesmit csinálni. Ne vedd magadra. - Mivel intésemre nem pörög, nekem kell körüljárnom őt, elemezve kicsit. - Jó hírem van. Remek adottságaidnak hála semmit sem kell elrejtenünk. A cél a megmutatás és a kiemelés lesz így. Sminkkel vagy ruházattal kezdjünk?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 01. 16. - 11:54:29

I'm a Barbie girl... (https://www.youtube.com/watch?v=1cUNsE6qWSU)
(http://38.media.tumblr.com/7a0fc01bb8bc22e45db4e5ecbd167af1/tumblr_nezsiqieXt1sretbqo6_250.gif)
Alycia Remington


     Annyira vagyok alkalmas erre az egészre, mintha a Barbie-babád bedobnád egy csapat tomboló metálos közé egy koncert közepén. Nagyjából annyira biztos az is továbbá, hogy egyben és épségben fogom megúszni, bár ahogy belépek a már szinte kisajátított Gardróbba, azért bízom benne, hogy jobb sorsra jutok, mint az emlegetett játékszer. Egyetlen szavam sem lehet, döntetlen lett, és ha Alycia helytáll a pályán, kénytelen leszek én is... Még ha valószínűleg jól ki is röhögtetem magam általa a művelet közben.
     Nem arról van szó, hogy hiányozna belőlem a nőiesség írmagja is, egyszerűen az általános viseletem viselte magán az aranyvérűek társadalmából kiszabadult, frissen a józan ész láncait ledobó lelkesedését, elvégre annyi év után senki nem szorított szó szerint pálcát a halántékomhoz, hogy ugyan húzzam már ki magam tökéletesen, azt a ruhát vegyem fel, és egyébként is, a szépségért meg kell szenvedni. Az ezért kapott pofonok már igazán bagatell tételnek számítottak a többi között, ha pedig elmesélném bárkinek, mit kaptam annak idején, amíg tűsarkúban tanultam járni, úgysem hinné el senki, hogy egy rossz lépést vannak elmebetegek, akik több hetes éheztetéssel honorálnak. A legkevésbé sem meglepő, hogy a normális emberek közé történő szökésem következménye némi lazasággal átitatott lázadás lett, és bár nem hagytam el maradéktalanul a valahogy kinézésre való törekvést, azért ez redukálódott a szimpla magassarkúk, nadrágok, zakók szintjére. Az öcsém gyakran udvarolt nekem, kiélve rajtam a titkolt kreatív ambícióit, de a vége mindig az lett, hogy az általa áhított elegáns, feltűnő csoda a szekrénybe távozott, én pedig a térdnél szakadt farmeremben vigyorogva konstatáltam, hogy ez őt sokkal inkább felzaklatja, mint engem. Persze, ez nem prioritás, ha az életedre törnek... De miért riogatnám ezzel a környezetem?

     A táskámat ledobva vigyorgok Alycia előtt meghajtva a fejem, aztán legombolom magamról a még szerintem is unalmas talárunkat, és elegánsan ráhajítom a szépen gyülekező kis dombra. Direkt úgy öltöztem fel, hogy lehetőleg fél percig szörnyülködhessen az ízléstelenségemen, elvégre ilyenek a barátok: hagyják, hogy kiéld rajtuk perverz vágyaid. Csak ugye kinek mi...
     - Ugyan, a Chanel szakadtan is Chanel. - indítok a fergeteges kifejezéssel, aztán közelebb ballagok, hogy megkaparinthasson - Apám szerint tök jó Bond lennék. Rendben, ezt talán sosem mondaná ki hangosan, ahhoz túl büszke, hogy elismerje, a lánya közelebb áll az ideáljához, mint ő, de miután megdicsérte az ízlésemet az öltönyök, drága kocsik és a szivar terén, valamit meggyőződött róla, hogy rázva, nem keverve kérném az italt, azért valami kis büszkeség csillogott a szemében. Nem tudom, elkeserít e téged ez, esetleg tudod e egyáltalán, ki a francról beszélek, de akkor röviden: jobban hasonlítok egy titkosügynökre, mint a nőre, akit elcsábít. Gondolom, ennek az aránynak a megváltoztatása lenne a célszerű a nézőpontodból.
      Hagyom, had eméssze az első kicsit inkább komikus monológomat, addig én is kitalálom, mit javasoljak, ha már ilyen ízlésesen lerohantam. Szívesen rágyújtanék, de miután az imént állapította meg nőietlenségem mértékét, úgy érzem, ezzel nem éppen segítenék neki az elkövetkezőkben, így újabb jófejségként nem teszem meg.
      - Hát öhm. - kezdődik legendás határozottsággal - Nincs senki konkrét, akinek tetszeni akarnék. Leginkább azért, mert a tavalyi eseteket követően eldöntöttem, hogy nem szórakozom többet kéthetes kapcsolatokkal, ahol úgyis tudom, hogy nem tartunk sehová, mert nincs az a férfi vagy fiú, és a rossznyelvek szerint nő, akit komolyan tudnék venni. Szóval akkor maradjunk az általánosságnál. Szóval azt mondod, nem vagyok teljesen menthetetlen? Jó hír, soha szebb bókot ugye...Ha a hajam ellen nem jut eszedbe hirtelen semmi elviselhetetlen jól megválasztott negatív jelző, akkor gondolom... a ruhákkal. Utálnám, ha nem oszthatnád be egy hétre előre, miben fogom a szabályszegőket büntetésbe küldeni. Közben pedig tedd fel azokat a kérdéseket, amik látom, már megfogalmazódtak benned az aktuális pletykáknak köszönhetően...
        Az egyik még viszonylag egyben lévő széket odahúzva egy angyali mosoly kíséretében helyet foglalok előtte, és pislogok, mint egy ma született bárány. Minnie Balmoral legendás ártatlansága színre lép.. Még akkor is, ha elviekben jobban hasonlít egy nemzetközi bérgyilkosra, mint egy nőre.


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 01. 21. - 20:05:34
(http://s8.postimg.org/vrwcsuvat/Untitled_1.jpg)


Lassacskán megjelenik Minnie, és hozzákezdünk az előkészületekhez. Valamiféle Bondról beszél, az apjáról, titokügynökökről, meg nem is tudom mi egyébről. Magam sem vagyok épp teljességgel járatlan a mugli világ dolgaiban, de ezt követni sem tudom. Így aztán inkább arra koncentrálok, amit ígértem: barátnőm külső megjelenésére. Megérdeklődöm, milyen elképzelései vannak, de hát persze nincs neki. Nem baj, amúgy is jobban teszi, ha teljesen rám bízza magát.

- Kéthetes kapcsolatok? Ez valami típusnak számít? Mint a házastárs, lakótárs, ilyenek? – Pakolok, vállfák kerülnek fel itt-ott, ruhákat rendezek, előkészítem a sminkkészletem miközben beszélgetünk. – Én utoljára a mágiatörténet házimmal voltam két hetes kapcsolatban. Borzalmas az a tantárgy. Mi a fenének kell… na mindegy.

Már-már belekezdenék a sminkelésbe, amikor Minnie említést tesz frizurájára, mely hidegvizes zuhanyként repít vissza a valóságba. – A hajad, jaj ne haragudj! Annyira hozzá szoktam, hogy fel sem tűnik. Persze, hogy azzal is kezdenünk kell valamit. - Átnyújtok neki egy hajkefét, elvégre abból azért már kinőttem, hogy másnak fésüljem a haját, majd fésű és csatok után kutatok.

Minnienek hosszú a haja, annyira ugyan nem, mint nekem, de bőven elég, hogy szinte bármit megtehessek vele. Úgy döntök, egy-egy fekete csatot használok fel mindkét oldalon. Meghagyom a szimmetriát, de picit felkötöm tincseit kicsivel a fülei mögött, így csak néhány szál fog a kulcscsontja előtt himbálózni, ugyanakkor a háta sem veszik el egy bozótban, mégis látszik a hosszú haj. Egy ilyesmi frizura különösen jó lehet, ha a ruhával szabadabban hagyjuk a vállakat, hátat vagy a mellkas felső részeit.

- Látod? Így máris kevésbé hasonlítasz egy fiúoroszlánra. Tudom, éljen a griffendél, de te akkor is nő vagy, Merlin áldjon meg!

Ruhákból már többet is választanunk kell, elvégre egy hét hét napból áll, ha csak nem változtattak ezen azóta. A hétfő például nyugodtan lehetne opcionális. A hét nap megközelítőleg tizenpár öltözetet jelent, de Minnie esetén megelégszem kevesebbel is.

- Az első alapszabály, hogy válasszunk egy testfelületet, amire büszke vagy. Ezt fogjuk szabadon hagyni, a tested többi részét pedig elrejtjük. Ha egynél több testfelületet is mutatnánk az kicsit túlzás lenne a te stílusodhoz, de ha semmid sem teszed láthatóvá, észre sem vesznek a pasik. Komolyan mondom, olyan vaksik tudnak lenni, hogy nem értem, hogy maradhattak fenn.

Odaállunk a tükörhöz, majd jó néhány ruhát nyújtok elé, amolyan első szelekció gyanánt. Mindet mégse próbáltathatom fel vele. – Szerintem a nyakad és környékét nyugodtan megmutathatod. - jelentem ki, majd kiválasztok néhány mélyebb nyakú felsőt. – Elég nyúlánk vagy, így a háromszöges kivágásokat javaslom.

Néhány próbával később más testrészekkel folytatjuk a sort. – A lábaid is szépek, egy rövidebb szoknya jó lehet. – Ebből már komoly készlettel rendelkezünk, így sorba felpróbáltatok vele néhányat. A procedúrát addig folytatjuk, míg nem talál legalább két olyan öltözetet magára, melyet jóváhagyhatok.

- Komolyan elküldheted a szabályszegőket büntetésre? – kérdezem tőle. Engem prefektus még sosem küldött büntetőmunkára, csak tanárok. Szerencsére azok se sűrűn. – Az szórakoztató lehet. Ajaj, ha nekem lenne ilyen lehetőségem… nagyon jól viselkedne mindenki a hollóhátban. És mi a kedvenc fenyítési módszere, Miss Balmoral kisasszony? Egy pillanat! Akkor neked hozzáférésed van a prefektusi fürdőhöz?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 01. 24. - 17:02:11
I'm a Barbie girl... (https://www.youtube.com/watch?v=1cUNsE6qWSU)
(http://38.media.tumblr.com/7a0fc01bb8bc22e45db4e5ecbd167af1/tumblr_nezsiqieXt1sretbqo6_250.gif)
Alycia Remington


           - Igen. Nem. - a bólogatásból felvont szemöldökkel fordulok felé, bár ezt megnehezíti, hogy a most szépen kellene tartanom magam - Általában ennyi idő alatt jössz rá, hogy mennyire volt rossz ötlet belekezdeni a kapcsolatba... vagy csak én vagyok balszerencsés. Igen, fogalmazhatsz úgy is, hogy vagy ÉN vagyok a balszerencse. Neked volt hasonló tapasztalatod...? Úgy értem, a mágiatöri házidon kívül.
            Míg pakol körülöttem, szórakozottan játszom az ujjaimmal a térdemen, néhány dallamot egymásba fűzve az ütemesen leverődő ujjbegyek által. Kicsit csodálkozva figyelem azért a szemem sarkából azt a háborút megnyerő mennyiségű harci festéket, amit Alycia elővarázsol, és valami olyasmi fut át az agyamon, hogy ha az öcsém nem lenne mugli, milyen csodásan kijönnének egymással: mindketten egyetértenek azzal, hogy a külsőm ismeretében életképtelen vagyok.
            - Azért megnyugtat a tudat, hogy nem kell mondjuk... frufru-t vágnunk, vagy ilyesmi. - kissé félve jegyzem meg, mert ugyan én poénkodhatok itt, de ne legyen igazam - Rawr, kedvesem. Tudod, hűséges a legvégsőkig.
             Magammal hoztam a legtöbb olyan ruhámat, amelyekkel egy ilyen helyzetben lehet kezdeni valamit. Tulajdonképpen el kell ismernem, hogy általában szabályt szegek még az egyenruhámmal is, elvégre jobban szerettem a saját zakóimat hordani, és hasonlók, de amíg ezek nem voltak mondjuk extrémen elütőek az átlagostól, az emberek legkisebb gondja is nagyobb volt ennél - még én, aki nem különösebben éreztem magamban affinitást a téma iránt, is elismerem, hogy mennyire borzalmas a talárunk, és persze, nagyon szép célt szolgál, ha csak egyetlen mód is kínálkozott, az enyém is a helyén, a szekrényben maradt.

             - Ebben... egyetértünk. - mosolygok bajtársiasan, és felállok, amikor szükséges - Jaj de szépen fogalmaztad meg, hogy egy valóságos torony vagyok. Magassarkúban simán az unokabátyám és Willow fölé...
              Hirtelen harapom el a mondatot, és csak mosolygok tovább, bólogatva a szoknya hosszáról való értekezésre. Átöltözöm, és várom Alycia ítéletét, és nem felejtek el közben magamban imákat mormolni azért, hogy ne hozza fel a kis elszólásomat későbbi kérdések alapjául. Bár kit áltatok, két pillanat lenne rájönnie, hol futnak össze a szálak, és bazsalyoghatok itt még egy darabig ebben az egyébként csinos fehér pulcsiban, ezúttal saját magamnak lőttem gólt.
               Vörös, kék, majd púderszín... nekem hasonlónak tűnök a tükörben, minden váltásnak csak az kap hangsúlyt, hogy a termetemnek köszönhetően sok ajtókeret tetejét megszemlélhetem, valamint hogy a vonalaimnak sem kedvezett a háború, ahogy az előtte való éhezés sem. Legalább bátran kijelenthetjük, hogy ha minden maradék ambíciómat hátrahagyva adnám fel az aurori karrierbe vetett hitemet, felállhatok a mugli kifutók bármelyikére. Szép életcél, nem igaz?
                - Köszönöm. Nem ábrándultál ki még belőlem? - kérdezem vigyorogva, és Alycia vállára hajtva a fejem szigorúnak szánt pózba rendezem a tagjaimat - Bizony, én vagyok a vérprefektus. Egy valódi vérszomjas domina, látod?
                A levegőbe karmolok, aztán visszaülök a korábbi helyemre, gondolván naivan, hogy kijátszottuk magunkat a ruhákkal. Így kinyújtva tényleg hosszúnak tűnnek a lábaim, de sosem gondoltam erre úgy, mint előny. Ha akartam is volna a külsőmmel igazán foglalkozni, azt néhány jól irányzott szúrás úgyis lecsendesítette otthon...
                - A takarítás. Pálca nélkül. Valamiért ettől mindenki valóságos kisangyal lesz, pedig szerintem vannak rosszabb lehetőségek is, de imádom a lassan elszíntelenedő arckifejezéseket. - kacsintok Alyciára - Igen, van. Csaknem felkeltette az érdeklődésed...? Esetleg nem is az én társaságomra vágysz odabent...?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 01. 29. - 20:24:47
(http://s8.postimg.org/vrwcsuvat/Untitled_1.jpg)


Ruhák fel, ruhák le. Ennyit valószínűleg még senki sem vetkőzött előttem.

- Ilyen két hetes kapcsolat? Nem, nem mondanám. Talán valami hasonló.

Rövidebb akadt ugyan, de az nem publikus. A nyáron kénytelen voltam egy mugli fiúval elvetetni a szüzességem, hogy ne legyen gáz, amikor végre igazi fogást találok. A Roxfortból pedig senkit sem használhattam e célra, hisz jól tudtam, hogy errefelé a náthánál is gyorsabban terjednek a pletykák. Fürgén és körülménymentesen szabadulhattam így meg ettől a kellemetlenségtől. Még így is kínos volt, és ha használhattam volna felejtésátkot a srácon, biztosan megteszem. Persze sem tudásom, sem engedélyem nincs ilyesmihez. Hülye szabályok.

Minniere nem épp a pasifogó ruhadarabok kerülnek fel, de mindenképpen elegánsabbak korábbi öltözeténél. Megfelelő szoknyás egyberuhát, hosszúszárú csizmát, egy vastag, nagyon puha pulcsit és egy sötét, enyhén kivágott felsőt találunk, csak, hogy a legjobbakat említsük. Néhány kiegészítőt is kölcsönadok neki, nekem jóval több van belőlük, mint amit használnék. Még azt is mondhatnánk, hogy csak gyűjtöm őket. Hagyom, hadd válogasson kedvére, közben előkészítem a sminkeléshez szükséges eszközöket. Mindeközben Minnie különös megjegyzést tesz, melyben a Willow név is szerepel.

- Willow Tanár Úr, úgy érted? – kérdezem egy csalafinta mosollyal.

Egy ideje sejtem már, hogy van köztük valamiféle korábbi ismeretség vagy legalább egy közös és kellemetlen emlék, de nem vagyok az a fajta, aki ki akarná nyitni a barátnőjét és olvasni benne. Sokkal mókásabb pletykákból értesülni az ilyesmikről. A másokban alkotott képünk rajtunk kívül mindenki más számára igazság. Vagy mi.

A smink készletemmel állok Minnie elé, majd elkezdem felvinni az alapozót.

- Nem akarlak agyonsminkelni, egyrészt mert nem illik hozzád, másrészt meg nem óhajtalak napi háromszor rendbeszedni. De kölcsönadom ezt a kis dobozkát, használd belátásod szerint. – Kicsit eltöprengem, vajon mennyire jó tanács is ez. Végül még hozzáteszem: – Előzetes konzultáció után.

Púderezek, rúzsozok, de mindent csak nagyon finoman, közben pedig megbeszéljük Minnie büntetési szokásait, fürdőhöz való hozzáférését, valamint egyéb sarkalatos pontjait a prefektus-létnek.

- Nos, csak kíváncsiságból. Szívesen kipróbálnám. De nem tudom, lennék-e prefektus csak ezért. Megérted? – Tényleg furdalja az oldalam a kíváncsiság. Különben is, milyen alapon korlátozzák a használatát csak a prefektusokra? Talán koszosabbak az átlagnál? Persze ha bárki bármikor bejuthatna, nyilván a hely varázsa is teljesen elveszne.

- Társaságra? Mik nem jutnak eszedbe! De nem is rossz ötlet. – Valójában kifejezetten tetszik a gondolat. – Mondjuk valakivel, aki elegáns, intelligens, szingli, jóképű, valamint hoz magával bort vagy pezsgőt. De te is nyugodtan eljöhetsz, sőt, neked is vihetnénk valakit. Négyesben. Kit választanál? Nem csak prefektusokat lehet. Bárkit a suliból, bármelyik évfolyamról, sőt akár még tanárt is.


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 12. - 23:29:15

I'm a Barbie girl... (https://www.youtube.com/watch?v=1cUNsE6qWSU)
(http://38.media.tumblr.com/7a0fc01bb8bc22e45db4e5ecbd167af1/tumblr_nezsiqieXt1sretbqo6_250.gif)
Alycia Remington


             - Hasonló...? - kíváncsian csillan fel a szemem, és a barátnőmre nevetek - Ugye tudod, hogy el kell mesélned? Részletesen, a jóízlés határain belül persze. Köszönöm a kiegészítőket.
              Hálásan mosolygok rá, miközben elmerülünk a mindenféle apróságok tengerében, és találok néhány olyan darabot is, amiről soha az életben nem mondanám meg, hogy valaha megjárta Alycia szekrényét. Például az egyik különösen csillogó darabot gyanakodva emelem fel, de ahogy közelebb tartom az arcához, mindjárt megértem, miért választhatta: csodálatos kiemeli a színeit. Most kezdem bánni, hogy nem hoztam magammal a gépemet, mert azért ő igencsak jó modell lehetne, és nem tartok tőle, hogy a kamera előtt esetleg hirtelen szégyellős kislánnyá változna, ha ilyen jól irányzottan zavarba ejtő közbevágásokkal nyilvánul meg, mint az iménti.
               - Igen, Fawcett címzetes professzor úr. - vigyorgok azért kicsit kényszeredetten, mert ezt a témát akkor nem tudom már elkerülni - Gondolom, nem nehéz összekötni, hogy az ő óráján szabadítottam el a poklot... Nos, igen, hát igen, említettem, hogy az unokabátyám régi ismerőse. Az enyém is, csak.. nem olyan régi. Meg nem olyan jellegű.
               Miért van az, hogy remekül tudok fogalmazni minden kínos helyzetben, sőt, még mondjuk a Hugrabug klubhelyiségében rajtakapva is olyan válogatott érvekkel tudom parentálni a vélt jogos jelenlétem, és akkor Willow kapcsán dadogó ötévessé redukálódom, aki a kedvenc játékát és kakaóját akarja legfeljebb. Azért itt most nem kicsit tettem a dolgokat még félreérthetőbbé, de nem tartok tőle, hogy nem húzza ki belőlem a megoldást.
                - Újfent köszönöm. Tényleg, ha színeknél járunk, milyeneket javasolsz? - figyelem, ahogy ügyesen dolgozik az arcomon, és ismét megállapítom, hogy akármennyire 'vesztettem', szükségem volt erre - Csak ezért nem éri meg annak lenni.. Úgy értem persze, mindenki jön azzal, hogy hatalmas felelősség, és példát kell mutatnod, de mindkettő igaz, csak nem pont úgy, ahogy ők értik. Tényleg hatalmad van, azt küldhetsz el büntetésbe, akit szeretnél, de ezzel vissza is lehet élni, akkor pedig magad alatt vágtad ki a fát. Példát meg leginkább úgy mutatsz, hogy lavírozol a két feladatkör között, és megpróbálod elérni, hogy se alkalmatlan ne legyél, se utolsó szociális pária. Vannak előnyei és hátrányai is, a fürdő inkább az előbbi, de a lényeg úgyis a hatalom és a befolyás... Azzal pedig nem tud mindenki élni.
                A kis machiavellista szónoklat után bíztatóan elmosolyodom, remélve, hogy nem most tántorítottam el esetleg a jövőjétől - nincsenek különösebb stiklijei, jól tanul és van annyi esze, hogy ne akarjon egy dühös patriótákból álló csapattól fejenként tíz pontot levonni. Nagyjából ezek az alapkövetelmények, de ahogy említettem, ez egy olyan játék, aminek a szabályai mindenkit máshogy kötnek, néhányan előnnyel indulnak, de végül úgyis rajtunk dől el, hogy átok lesz vagy teher. Leginkább mindkettő, ezt a következtetést azonban túl egyszerű lenne rögtön az elején levonni... Hol maradna a tapasztalás szórakozása? Mint amikor elmondod járőrtársadnak, hogy azt hallottad, az alagsor egyik elhagyatott termében sikítószellemet tartanak, és ezért olyan pokoli hangulatos az a folyosó, nem ám a huzattól.. Ezt a döntésemet volt szerencsém többször és mélyen megbánni, mert az én járőrtársam nem értékelte túlságosan a humorérzékemet.
              - Mennyire gondoljuk ezt komolyan..? - kérdezem mosolyogva, mert azért sosem lehet tudni ugye - Egyébként tényleg nem tudsz olyan úriembert mondani, aki megfelelne ezeknek a követelményeknek? Ha válaszolok, neked is illik, ráérünk utána kitalálni, mennyire elrugaszkodott az ábránd. De hogy én kit vinnék.. Legyen egy hivatalos válasz, és egy kevésbé udvarias, ha már kiselőadást tartottam neked arról, milyen nehéz is a kis jelvényünk...
              Felállok, és végignézek magunkon a tükörben. Két fiatal lány, tele ambícióval, az ész és a hurrikán. Remek párosítás, na de ki vagy mi illene hozzájuk...?
              - Nem tudom, melyik lep meg jobban, de kíváncsi lennék, Ristiaan Mallouse olyan jégtömb e a forró vízben is...? Oké, mondj nyugodtan akármit, én kíváncsi vagyok az újakra, és a legkevésbé sem érdekel ez a kirekesztő össznépi orrfelhúzás, amit az emberek jó része produkál. Egyszerűen szívesen elbeszélgetnék vele, és miért ne tehetnénk ezt kényelmes körülmények között...? - mosolyogva a vállára teszem az állam, aztán a tekintetét keresem a tükröződő felületen - A nem hivatalos válaszom pedig egyértelműen Mr. Fawcett. Van valami borzongató a tekintetében.. Ne nézz így rám, a 'csókolj meg, ír vagyok' nem véletlenül született, nyilván. Rendben, akkor most tedd meg téteid, és lássuk, megvalósítható e a kis terved..


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 03. 17. - 18:29:52
(http://s8.postimg.org/vrwcsuvat/Untitled_1.jpg)


Minnie minden áron részleteztetni szeretné velem a nyári kalandom. Végül beadom a derekam, amúgy sem nagy ügy, és neki nyugodtan elmondhatom.

-   Csak kicsit pasiztam a nyáron. Semmi komoly, csak gyakorlásképp. Így rólam nem terjengenek itt pletykák, de nem is leszek egy rakás szerencsétlenség, ha olyasmire kerülne sor. De az igazat megvallva, remélem soha többé nem találkozom azzal a sráccal.

Ezzel letudottnak tekintem a témát, rövidesen azonban barátnőmön a sor. Ismét felcsillan a tűzgyújtós Willow-sztori, némi extra információval fűszerezve. Ráadásul nem lehet nem észrevenni, Minnie miként viselkedik csupán az emlegetése közben.

-   Merlinre! Te egy tanárral kavarsz. – jelentem ki, részben tesztként, hiszen egy ilyen kérdésre pusztán a tekintetből meg lehet kapni a választ. – Ez már igen, kisasszony! Ne aggódj, némaság-bűbáj van a számon.

Hagyom, hadd magyarázkodjon, vagy épp tegyen vallomást, igazából mindegy, az információ a birtokomban, a körítés már nem számít, bár azért jó nézni az arcát.

Némi traccsolás után lassacskán visszakanyarodunk a pasi témáról a ruhák irányába. Hiába a szaftos történetek, szent küldetésem van, és ettől senki és semmi nem téríthet el. Persze valójában csak néhány színjavaslatot teszek, és már vissza is térünk a hímek kidumálásához.

-   Szerintem próbáljunk sötét alapot valami kis világossal. Az ilyesmi jól kiemeli a hajad színét. De egy szemérmetlen szendelánykás rózsaszínt is el tudok képzelni rajtad. Vagy valami nagyon apró pöttyöset. Hmm. Lássuk csak, mi jöhet be manapság a tanároknak? Matrózblúz? – Utóbbit persze csak ugratásnak szánom. Nem mintha szegény rászolgált volna, de úgyis visszakapom majd a kviddicsedzésen.

Miközben Minniet csinosítom, a prefektusi fürdős ötlet is egyre jobban körvonalazódik. Noha csak apró felvetésként indult, úgy tűnik, hogy valóságos eseménnyé is nőheti magát. Én kapható vagyok rá, Minnienek alapjáraton van hozzáférése, már csak pasikat kell szerezni. Nem épp a legkönnyebb része a tervnek, akárhogy is nézzünk ki.

-   Aki megfelel minden követelményemnek? Ugyan már, olyan nem létezik. De a kedvedért ezúttal kicsit alábbhagyok. Végül is nem esküvő, csak egy kis fürdőzés. – Ami persze ezer irányba elmehet. – Az új tagok engem is érdekelnek. Mármint alig tudunk róluk valamit. És kétlem, hogy pont nekik járna el a szájuk vagy ilyesmi. Hmm. Ha közülük kellene választanom, akkor talán a Movrede ikrek, közülük is inkább az Adser nevű. Tanárok közül tutira McGalagonyt hívnám. Na jó, nem, de azért egyszer megnézném fürdőruhában pancsikolni.

Elgondolkodok, kit is hívnék ténylegesen. Az igazat megvallva, egyáltalán nem szoktam pasikkal lógni itt a Roxfortban. Mindig a barátnőim vesznek körül, vagy egyedül vagyok. Nem mintha félnék a fiúktól vagy ilyesmi. Talán ők tartanak tőlem. Bizonyára a magas mércém is hozzájárul a helyzethez. Vagy csak így alakult.

-   A Hollóhátból Owen és Demetrius ugrik be így kapásból. De a Mardekárban is van egy-két egész aranyos pofa. Dexterről például hallottam néhány érdekességet. Tudod mit, meghívhatsz bárkit, aki nem túlzottan unalmas. No meg nem köp be minket. Maximum, ha nagyon rosszul döntesz, betudjuk ezt a kviddics helyett. – Kacsintok a tükörképeinkre.

Be kell valljam, maga a helyzet és a szabályszegés jobban érdekel, mint a meghívott pasik személye. No nem mintha micsoda szörnyűséget terveznénk, nem ártunk ezzel senkinek. Igazából csak jót teszünk vele. Magunknak, elsősorban. Pont az ilyen típusú szabálytalanságokat kedvelem.

Hátrébb lépek, hogy megszemléljem az eredményt. Aka Minnie 2.0-át. Jól látszik rajt, hogy valaki kézbe vette, mondhatjuk, hogy elégedett vagyok. De mégsem, igazából még nem. Bárki másból kihozhattam volna ennyit, a barátnőm többet érdemel. Előhúzom a pálcám, és az arcához közelítek vele.

-   Tanultam egy ráolvasást, mely megszépíti az arcbőrt. Magamon nem mertem kipróbálni, de úgy érzem, ez most egy vissza nem térő lehetőség számodra. Vállalni kell a kockázatot, tudod, a szépség nincs ingyen. Ne aggódj, tudod, hogy jól bánok a pálcával. Ha bármit nagyon elrontanék, felengedlek a gyengélkedőre még a hetes határidőnk lejárta előtt. Na maradj nyugton!

Elvégzem a műveletet, mire enyhe sistergés tör elő a pálcából. Minnie arca éppen, hogy csak megremeg egy kicsit. Közelebb hajolok, hogy jobban megfigyeljem a folyamatot. Aztán hátrébb húzódom, majd újra közel. Semmi változást nem látok. Talán nem működött volna?

-   Úgy tűnik, a varázslat kellően szépnek talált, Balmoral kisasszony. Nos, melyik ruhát választod mára?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 17. - 20:49:48

I'm a Barbie girl... (https://www.youtube.com/watch?v=1cUNsE6qWSU)
(http://38.media.tumblr.com/7a0fc01bb8bc22e45db4e5ecbd167af1/tumblr_nezsiqieXt1sretbqo6_250.gif)
Alycia Remington


         Komolyan bólogatok a kis történetre, már nem azért, mert a téma megkívánja, csak elgondolkoztat, hogy ezek szerint vannak emberek, akik nem gömbölyödnek apró stresszlabdává a szexet illetően, és nem csinálnak úgy, mint akik nagyon tapasztaltak és felvilágosultak, mikor már tetemes mennyiségű kapcsolatot fejeztek be bizalmi alapok hiánya miatt, maga mögött hagyva pletykák egész tengerét. Már beszéltem erről Ailával, Louval, de mind más emberek vagyunk, és kíváncsi vagyok.. még ha egyébként tartom is magam akkora nyomoréknak, aki a kiállhatatlan macskája felett fog megöregedni. Illetve frászt, anyám hamarabb vadász le, de reménykedni mindig szabad..
         - Annyira rossz volt...? De akkor.. lefeküdtél vele? Mármint úgy komolyan? - vonom fel a szemöldököm, mert nem akarok téves következtetést levonni - De csak gyakorlásból, semmi érzelem? Már ne érts félre, most nem épp átmegyek az anyukádba, hogy Alycia, hát nem vesztegetjük csak így a szüzességünket, csak.. nekem ez olyan megfoghatatlan.
         Feltartom a kezem az ártatlanság jeleként és elmosolyodom - akkor azonban olyan élményként ér a kijelentése, mintha Potter épp az imént közölte volna, hogy a közeledő orkánban fogunk edzést tartani, és addig nem megyünk be, amíg ülni tudunk a seprűnkön. Hogy jutott erre a következtetésre? Ha ő erre asszociált, más is erre fog? Sűrűn pislogok, és habár tudok jól hazudni, most a világ legjobb svindler húzása sem húzna ki a pácból, amit laza kis kézmozdulatokkal én kevertem magamnak. Végül lassan leeresztem a kezeimet, és kifújom magam.
         - Nem kavarok, ez így nem igaz. Nem tudnám azt mondani, hogy a szeretőm, mert nem olyan a kapcsolatunk, csak.. közel állunk egymáshoz. - egy kis nyugalmat találok az emlegetésében is - Szeretek vele lenni, és csak úgy beszélgetni mindenféléről, és.. szeretem, ha közel van, mert mintha a kezdetektől azonos nyelven beszélnénk. Tudod, mintha egy hideg helyen élnél, soha nem ismerve a napsütést, a meleget.. és az egyetlen emberként magához ölelne és soha nem engedne el többé.
         Egy kicsit igazítok a felsőm nyakán, mert.. kellemes vörös árnyalatot vesz fel a bőröm, bár az még inkább kellemes lenne, ha nem tenné. Valahol megnyugtat, hogy rögtön biztosít is arról, hogy nem tekinti remek pletykaalapnak, de már most is olyan érzés, hogy túl sokan tudunk róla, és ez veszélyes.. Nem akarom, hogy épp miattam kerüljön bajba, bőven elég ha én rontom a saját sorsomat.
         - Köszönöm. Sokat jelent, még ha.. nem is pontos a lövés. - vigyorgok azért a végeztével, mert jobb könnyedén hozzáállni, mint vérségi szerződést kötni - Hát, a színpad az öné, maestro. Tényleg, gondoltál már rá, hogy ilyen területen helyezkedj el? Nem mindenki tud ilyen könnyedén becsmérelni másokat úgy, hogy azok tanuljanak is belőle. Egyébként, ha már témánál járunk, annak a bizonyos tanárnak a bőrdzseki a zsánere.
          Cinkosan kacsintok, a tekintetemmel a szék karfájára borított kabátom felé pislogva, ami micsoda véletlen, bőrből készült.. Nem miatta szereztem be, de azért sokat mélyített a viszonyunkon a tény, hogy tudom, van, aki ha tehetné, a talárjai helyett szintén ilyesmihez nyúlna. A matrózblúzról pedig még megkérdezem.. Már csak azért is, hogy lássam megint zavartan csillogni azokat a gyönyörű kék szemeket...
 
          - Csak még nem találkoztál vele. De nem, nem kampányolok senki mellett... - nézek ártatlanul a plafonra - Szóval bejön a rejtélyesség? Mi lesz a népszerűséggel? Megint olyan értelmesen kirekesztő az alaphangulat, hogy minden jóérzésű humanista álomba sírhatná magát minden éjszaka.. Ahaa, Adser. Nem különösebben ismerem, bár egyiküket sem, pedig ugye többségében hozzánk kerültek. Viszont McGalit biztos nem hívta még el senki pancsizni, lehet, hogy már csak azért is eljönne. Sosem tudhatjuk, mit rejteget a 'Vén Macska' a talárja alatt... Még az is lehet, hogy a Witchtoria's Secretből a legcsinosabb fehérneműket.
          Próbálok a lehető legkomolyabban nézni erre a kijelentésre, de persze lehetetlen. Az igazgatónk, amint habos, drága csipkébe burkolva fekszik elandalodva szűzi nyoszolyáján... Kitör belőlem a nevetés, és még csak azt sem tudom mondani, hogy az elegáns, nőies fajta. Remélem, sosem nyer cáfolatot vagy igazolást a kérdés...
          - Owen idén nagyon kapós lett.. Demről meg nem először értekezünk. - jegyzem meg láblóbálva - Ugye tudod, hogy egyikük sem egy szent...? Sőt. Utóbbiról elég sok mindent lehet feltételezni. Na de várj, Dexter? Crewe? A manófejú fiú? Volt vele egy fura találkozásom, bár azt a hirtelen ránk köszönő mumus tette igazán kellemetlenül emlékezetessé, de nem fogadtam volna arra, hogy éppen ő kelti fel az érdeklődésedet.
           Nem vagyok meggyőződve arról, hogy jó ötlet, amire készül, de már intézkedik is, így magamban némán imádkozva bólintok, hogy tegye, essünk neki, legfeljebb napokig zacskóval a fejemen mászkálok, ami ironikus befejezése lenne a projektnek. Szorosan lehunyt szemmel szurkolok ezúttal Alycia szerencséjének, mert ha az én sorsomra bízzuk a dolgot, jobb nem belegondolni, hogy jövök ki belőle. Végül egy kis bizsergés után ránézek, remélve, hogy nem mindjárt kimenekül a csukott ajtón...
           - És úgy tűnik, hogy megúszott egy nem túl szórakoztató büntetőmunkát ismeretlen varázslatok ártatlanokon való teszteléséért, Ms. Remington. - kacsintok rá minden él nélkül - Legyen aaaa... fekete pulcsi, rövid szoknya változat. A matrózblúzt hagyjuk meg fényesebb alkalmakra.. Szülinapok, Karácsony, Szent Patrik napja. De emlékeztetlek, hogy egész héten a játékbabád vagyok, így szükségszerűtlenül nagy kegynek tűnik, hogy hagysz választani. Biztos vagy benne...?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 03. 19. - 20:10:44
(http://s8.postimg.org/vrwcsuvat/Untitled_1.jpg)


Minnie a vártnál jobban meglepődik nyári kalandozásaimon.

-   Jaj már, ne légy ilyen! Ez nem egy romantikus kapcsoltról szólt. Hanem rólam. Sosem akartál csak úgy elcsábítani valakit, tesztelni, hogy mire vagy képes? Persze jól nézett ki a srác, nem csak egy véletlen ficsúr a környékről. Ami azt illeti, komoly tervezés előzte meg a dolgot. És jó volt, de pont azért, mert semmi folytatása nem lesz.

Látom rajta, hogy nem teljesen tudja átélni a helyzetet. Meglepően romantikus alkat lappang Balmoral kisasszony mélyén. Persze én magam is hiszek a nagy Ő-ben. Pontosítsunk: látok rá némi esélyt, hogy létezzen egy nekem tökéletesen megfelelő egyed, akivel életem végéig boldog lehetek, és arra is látok egy nyúlfarknyi reményt, hogy összefussunk. Ez a rendkívüli esemény azonban ki tudja hány év múlva jön el, ha ugyan valaha is sor kerül rá. Addig pedig nem vagyok hajlandó szent rituáléként tekinteni a szexre, amíg az könnyed kikapcsolódás is lehet.

-   Ne aggódj anyu, korombeli volt, viszonylag higiénikus és nagyon jóképű. – nyugtatom meg Minniet, ha már így pótanyut játszik nekem. Az igazi anyám amúgy is elég ritkán van hasznomra.

Ezután ő is sort kerít a közelmúlt eseményeinek bevallására. Mosolyomat rejtegetem, miközben Willowról mesél. Igen, most már száz százalék: Miss Balmoral egy reménytelen romantikus. Egy kicsit talán irigy is vagyok. Még sosem találkoztam olyan sráccal, aki kicsit is értene engem, nemhogy közös nyelvét beszélnénk.

Mindeközben zajlik a csinosítgatás, de valljuk be, ki tud ilyen sztorik közben arra figyelni. Szerencsére a kezeim szinte maguktól üzemelnek ilyen ismert terepen. Minnie szóvá is teszi a dolgot, jövőbeli szakmai terveim felől érdeklődik.

-   Nos, anyum szépítőszerekkel foglalkozik. De én nem hiszem, hogy ilyesmivel keresném a napi csokoládém. Valami picit komolyabbra gondoltam.

Valójában fogalmam sem volt. Jól mentek a bűbájok, és mindig érdekeltek a különböző mágikus szerkezetek, de nem éreztem magam úgy, mintha bármi olyan tudással rendelkeznék, mellyel egy rendes munkakört be lehet tölteni. Szerencsére még volt némi időm ezen filozofálni, bár már nem olyan sok.

-   És neked mik a terveid? Közelebb vagy a végzéshez. Vannak ötletek?

A szakmai témáról aztán ismét visszakanyarodunk a pasikhoz. Úgy tűnik, ezt jelenti tizenévesnek lenni.

-   No igen, Demnek van hírneve. Én a magam részéről mindig kíváncsi vagyok, mi lapul a szóbeszédek mögött. Meg kell hagyni, a srácnak van stílusa, azt hiszem pénze és esze is. De ki tudja? Crewe tényleg nagyon manó. Nem az a fajta, akivel bálba hívatnám magam, ez tuti. Csak hallottam róla valami furcsát, aminek utána akartam járni. És meg kell hagyni, szeretek szórakozni a fiúkkal, vele pedig baromi könnyű lenne. Ez nagyon gonosz tőlem, igaz? – kérdezem olyan hangsúllyal, mely az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot.

Minnie közben kisebb átváltozáson esik át. Láthatóan ő is egész elégedett, ez mindenképpen plusz. Bízom a saját ízlésemben, de azért mégiscsak a barátnőm.

-   Nos, nem, ezt a kombinációt nem támogatom. – közlöm választására. – A szoknya rendben van, de akkor húzd hozzá ezt – nyújtok át egy bő, világossárga felsőt – vagy ezt. – apró pöttyös szürke-sötétvörös kombináció.

Próbál, választ. Szegény már annyiszor átöltözik, hogy csukott szemmel is fel tudom idézni a napi fehérneműje vonalait.

-   Így jó. Dögös vagy. Mármint nem úgy, de na, jól nézel ki.

Közben magamon is igazítok, nehogy már kisebbségi komplexusom legyen (soha nem lesz olyanom, de azért még szabad vigyázni), majd elkezdünk pakolni, illetve megbeszélni, melyik ruhákat veszi kölcsön, meg hogyan használja a sminket.

-   Erre a fürdőzésre még visszatérünk. De előbb túl kell élnem a kviddics edzéseitek. Beengedtek egyáltalán hollóhátasokat? – kérdezem reménykedve. - Mi van, ha a mi csapatunknak kémkedek? Így belegondolva, egész jó bevételem származna belőle.


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 20. - 11:41:45
I'm a Barbie girl... (https://www.youtube.com/watch?v=1cUNsE6qWSU)
(http://38.media.tumblr.com/7a0fc01bb8bc22e45db4e5ecbd167af1/tumblr_nezsiqieXt1sretbqo6_250.gif)
Alycia Remington


       Az ajkamra harapva hallgatom a rövid történetet, és arra jutok, hogy már ugyan korábban elhangzott Lou részéről, hogy túl komolyan veszem az egészet, mégis... Máshogy gondolok erre az egészre. A bizalom legkeményebb próbára, olyan, mint levetni magam egy szédítő magasságból, és remélni, hogy odalent valaki elkap, mielőtt becsapódnék, és darabokra törne örökre a remény... Tudom, hogy rágörcsöltem, jelzi is a hátam mögött sértődötten és hirtelen elhagyott férfiak kisebb csapata, de nem tudok hirtelen könnyedén venni valamit, ami mázsás súllyal húz lefelé a soha meg nem értettségbe, mindenféle segítség nélkül. Erről beszélni sem könnyű, együtt járna mindazzal, hogy lefestem egy ember portréját, aki perverz élvezetet lelt abban, hogy kínozhat egy gyereket, és aki most is odakint várakozik a megfelelő pillanatra, mielőtt kinyújtja a kezét, és...
        - Figyelj, ha neked jól esett, egy szót sem szóltam. Nem morális értelemben nem tudom megfogni. - kicsit ráncolom a homlokom, az ujjaimmal játszom szórakozottan a gondolatokat összegezve - Mindig úgy gondoltam, hogy a szeretet fontos, és tarthat csak egy éjszakára is. Örömet okozni és szerezni, még ha csak és kizárólag erről is szólt, nem elítélendő, csak én.. Csak...Hát van néhány sajátos bizalmi problémám. Szeretnék túllépni rajtuk, és csak úgy belefeledkezni a dologba az élvezet kedvéért is akár, de félek tőle. Ezért kérdezgetlek.
         Tudom, hogy az a valaki, akiben megbízom majd, nem lesz tökéletes ember, és nem képzelem, hogy egy mese főszereplői leszünk a boldogan, amíg meg nem fényében, a naplementébe együtt szaladva és örökké, de rettegéssel tölt el, hogy lefeküdjek valakivel. Kerültem már többször közel hozzá, de valahogy a konkrétum előtt mindig csak az jutott eszembe, amit az anyám mondott arról, milyen undorító vagyok, és hogy fog erre rájönni az első ember, akihez közel kerülök. Nem vagyok frigid és főleg, nem tartok magától a szextől, a következményektől azonban nagyon is, és nem hiszem, hogy kellemes lenne úgy belépni az intimitás kapuján, hogy közben zokogok néhány régi direkt fájónak szánt szó miatt. Utálom, hogy mindig mindenben a bizalom kell, hogy meghatározzon, de nem léphetek ki magamból, még a saját érdekemben sem.
         - Ahaa, akkor onnan az érzéked hozzá. Úgy könnyű! - nevetek fel - Én meg.. hát én jobban bírom az alkoholt, mint az apám, jobban lövök és a sportban sem vagyok olyan béna.. ki tudja, lehet, a postás hozott.
         Bocs, apa, nem mondtam újdonságot, vagy olyasmit, amit előtted nem hangoztatnék. Te is tudod, én is tudom, hogy én vagyok Bond, de mindig lehetsz M mellettem, mert nélküle nem működne az egész rendszer.
         - Auror szeretnék lenni. - költözik egy kis komolyság az arcomra, de rögtön el is lágyul - Vagy rocksztár. Talán mindkettő. Elég szexi lenne, nem igaz?
         Büszkén bazsalygok, mint aki már most ott feszít az első lemeze borítóján, és dobok egy csókot Alyciának. Persze az előbbi leszek, de attól még szórakoztató időnként eljátszani a lehetőséggel, mi lenne, ha...? Az első dalomat írhatnám mondjuk a... végtelenül kék tekintetről. Névtelenül, persze, de ha rám ekkora hatással volt, születhetne kettőnkből valami gyönyörű. Már dal, nem gyerek. Teljesen bolond vagyok...
      
         - Nem, nem mondanám, hogy gonoszság, ilyenek a prioritásaid épp most, szóval nem burkolod édes kis köntösbe a a szándékaidat.. Ez meg imponáló. - egy kicsit pislogok ugyan, mikor a szememnél jár, de szerencsére nem rontom el a készülő munkáját némi könnyezéssel - De egyébként Demetriusnak nem hírneve van, hanem legendái. Már én persze a sütikészítő oldaláról ismerem inkább, sosem kérdeztem rá nála, hogy ne haragudj, igaz, hogy lefeküdtél x diákkal...? Jobb nem tudni róla. De ha már anyai intelmek, a helyedben nem Dextert nézném ki szórakozásra, mert.. mondjuk meg talállak harapni, vagy ilyesmi.
         Rákacsintok, és amolyan bajtársiasan megsimítom a vállát - emlékezvén az alagsori teremben átéltekre, tényleg jobb, ha nem feszegetjük ezt a dolgot. A javasasszony sokat próbált idegei is eléggé meg lettek cincálva a láttamra, bármi is volt abban az üvegben, csak az ő közreműködésének köszönhetően nem bénították le az arcomat, bár pár napig komoly kihívás volt velem beszélgetni utána. Ez az egész majdnem-halálos veszély dolog valahogy az iskola sajátja, a tényen már nem lepődik meg senki, legfeljebb a módján..
         - Beleszerettél az ötven kiló sem, még vasággyal sem alakomba? - felhúzom a kiutalt ruhák közül az elsőt, és nevetve pózolok, behúzva Alyciát is a tükör elé - Reméljük, más is így gondolja majd. Tényleg, van kedved letesztelni...? Vagy inkább a matrózblúzra érkező reakciót szeretnéd látni? Nincs szerencséd, tudom, mit forgatsz a fejedben, de beengednek. Egy egyszerű gyakorláson túl sok izgalom nem hangzik el a taktikát illetően, egyébként is be lehet rá ülni, a szakmai titkokat meg nem olyan könnyű kiszedni belőlünk. Vagy legalábbis remélem..
         Nem mintha olyan hihetetlen államtitkokat rejtegetnénk a játékot illetően, de Potter nyilván fővesztés terhe mellett ülne le beszélgetni azzal, aki miatt kikerültek. Ez egyébként valahol belátható következmény, tekintettel arra, hogy Alexis a mardekárosok egyik terelőjével van együtt, és még ha direkt nem is beszélgetnek ilyesmiről, már az is előny valahol, hogy ismered a másik... testét. Ééés megint itt vagyunk, hol máshol.. Rögtön le is tehetném a seprűt, ha a svk professzora történetesen játékos lenne. Sehogy nem tudnám elmagyarázni, hogy azért engedtem be az összes lövést, mert fogva tartottak bizonyos kék szemek.
        


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 03. 21. - 22:19:26
(http://s8.postimg.org/vrwcsuvat/Untitled_1.jpg)


Hallgatom, ahogy barátnőm lélektani elemzést folytat önmagán. Szegénykémnek igazán gondjai akadtak a pasikkal. Persze kinek nem?

-   Szerintem kicsit túlstresszeled. Lehet, hogy olyan típus vagy, akinek először barátság kell, és abból tud szerelmet kovácsolni, és csak azután húzod be szegény delikvenst végre a takaró alá. Ez is egyfajta szűrés. Aki végigbírja csinálni, biztosan türelmes és hűséges hozzád. Persze nem mondom, hogy ne próbáld azért lazábbra venni a figurát. A pasik is öregszenek, és valami hihetetlen módon csak egyre unalmasabbá válnak. Az idő örök ellenség. – könyvelem el egy sóhajjal. Egek! Nekem szerencsesüti-írónak kell állnom. Persze esélyes, hogy a sütemények nem maradnának meg, így végül is csak író lennék, mint apa.

A jövőnkről társalgunk. Minnie rögtön megjegyzi, hogy anyámtól örököltem a divatosságom, mivel ő is szépítőszerekkel foglalkozik. Az ilyesmi egy picit mindig felhúz. No nem azért, mert úgy gondolnám, hogy mindent csak magamnak köszönhetek. Egy fenét, alig van szorgalmam. De azért ez nem úgy működik, hogy kipottyansz anyádból, és készen megkapod minden tudását.

-   Azért az ízléses ruházkodás és a kenőcsökkel való kereskedés két elég különböző dolog. Bár tény, hogy ilyen tekintetben hasonlítunk egy kicsit.

Külsőre túlságosan is. Az egyik régi családi képünkön mintha én magam lennék, holott csak anyu az fiatalon. Baromi durva. Most már egész máshogy néz ki. Lehet, hogy én is pont olyan leszek annyi idősen, mint ő most? Hol marad az egyéniség, ha mind csak őseink újrajátszása vagyunk?

-   Auror és rocksztár? Nem is rossz kombó. – kommentálom Minnie pályaválasztását. – Szóval a rosszfiúkat akarod kergetni. Veszélyes meló. Én valami biztonságosabbat választanék. Nem azt mondom, hogy valami uncsi, nyugis munkát, de azért az életemet nem kockáztatnám olyan sűrűn. Persze nekem az se jutna eszembe, hogy seprűvel száguldozzak holmi kerge labdák közt. Tudom, kinek az asztal, kinek az asztalos.

Kiválasztja a sárga felsőt, amit persze meg kell igazítanom rajta. Bátorítóan mosolygok tükörképeinkre.

-   Tényleg, itt van a fényképező masinád? Csinálj már egy képet. Legyen valami tartós nyoma a munkámnak.   

Minnienek is jobb a hangulata a kicsinosodástól. Feldobja, hogy „teszteljük”, mit alkottam. Ettől kicsit leesik az állam. Egyrészt mert nem vártam tőle, másrészt meg azért annyira én sem vagyok jó, hogy rögvest pasit fogjunk. Ugyanakkor hajt a kíváncsiság, hogy kipróbáljuk.

-   Tesztelni akarod, most rögtön? Ez az igazi hozzáállás! Nagyterem, vagy valahol kinn? Még elég jó idő van. De mire gondoltál? Leültetünk egy padra, és várjuk, hogy valaki megszólítson? Én mondjuk a bálokban kb így szoktam, de azért az egy kicsit más tészta.


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 22. - 01:21:46

I'm a Barbie girl... (https://www.youtube.com/watch?v=1cUNsE6qWSU)
(http://38.media.tumblr.com/7a0fc01bb8bc22e45db4e5ecbd167af1/tumblr_nezsiqieXt1sretbqo6_250.gif)
Alycia Remington


          - Az nem kifejezés, hogy túlstresszelem. Hirtelen nem is tudok annyi jelzőt felvonultatni, amivel érzékeltethetném, mennyire rá vagyok erre fixálódva. Viszont az még mindig nem hangzott el, milyen élmény volt... - bólogatok helyeselve, meg vigyorogva - Hát azt a barátságot sem forszírozom annyira, tényleg a bizalmon múlik a dolog. Mármint nem akarok úgy tenni, mintha ez normális lenni, és nem lennék tudatában annak, hogy magam alatt vágom a füzet, de ettől még nem tudok hirtelen kilépni magamból.
           Amikor az idő is szóba kerül, még kuncogok is egy sort - volt már az életemben valaki, aki szó szerint mondta ezt, miközben elegáns kis karikákat füst el az akkor még ölébe ültethető unokája feje fölött, és aki sosem beszélt feleslegesen, mindenféle utalgatások nélkül, amiket csak később értettem meg. Alycia imádta volna hallgatni, és biztos vagyok benne, hogy a nagymamám is elismerné a törekvéseit arra, hogy az unokájából nőt faragjon.
          - Igen, de az ízlés olyan kincs, ami nem mindenkinek adatok meg. Intelligencia kérdése is, illetve az önismereté, és ez megfelelő háttér nélkül nem lehetséges. Nem függ pénztől, sem márkától, de tudod, az a bizonyos kis szikra, ami elbűvöli azt, aki a szemünkbe néz... azt hozzuk magunkkal.
          Őszintén remélem, hogy az én tekintetemben nem az bujkál, ami az anyáméban, mert biztos annak is van egyfajta perverz emberek számára értékelhető bája, ha tömeggyilkos pszichopaták vagyunk, de ezt nem érzem a sajátoménak. Sokban függ persze attól, mit tartunk vonzónak másokban, sőt, még a parafíliáink is szeretnek helyet kérni ezen a képzeletbeli vonzódás-kanapén, de ha valaki eleve felkerült az őrült-szexi skálára, már érdemes fontolgatnunk a gyors távozást.
           - Igen, úgy tűnik, a rosszfiúk az életcélom, vagy így, vagy úgy. - nevetek fel a megállapításon - Nem is mindenki érez késztetést arra, hogy egész életében másokkal fogócskázzon.. Még ha a végén jó esetben bilincs is a vége, nem szerepcsere. Persze, de azon kívül, hogy tudod, mit nem akarsz csinálni, nincs konkrét ötleted, hogy mit igen? Öhm, aha, itt van, várj..
          Szórakozottan keresni kezdek a táskám végtelen mélységeiben (így utólag is köszi Granger az álcázott tágítóbűbájért) de szerencsére hamar ráakadok az itt is használható változatra. Tulajdonképpen dühítő, hogy nélkülöznöm kell a modern technikát, ami pedig kényelmesen kiszolgál, de felfogható kihívásnak is, a fényképezés pedig szinte csak abból áll, bármennyire tehetségesnek is bizonyulsz akár a fények, akár a témák terén.
          - Hát gondoltam, miért ne...? Nem szeretnéd, ha elismernék a munkádat? - kacsintok rá, és rögtön a kezébe is adom a gépemet - Nem férjet akarunk éppen fogni, az meglehetősen távol áll tőlem, de szerintem már tekintetekből is olvashatunk, viszont a te módszered a tényleg célravezető. Annyira nincs messze az a roxmorts-i hétvége, minden meghívás után érezheted magad még egy fokkal elégedettebbnek. Tényleg így szoktad a bálokban? Hogy utáltam az összeset... De tényleg, hogyhogy nem voltál a legutóbbin? Vagy voltál, csak elkerültük egymást?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 03. 23. - 10:57:01
(http://s8.postimg.org/vrwcsuvat/Untitled_1.jpg)


Minnie elég biztosnak tűnik az auror szakmában. Én sajnos messze nem látom ilyen tisztán a jövőm.

-   Nos, tényleg nem tudom, mivel fogok foglalkozni. Úgy értem, valamennyire sok dolog érdekel. A ruházkodás, a mágikus szerkezetek, bűbájok, édességek, bálok… de fogalmam sincs, mi komolyat lehetne ezekből összehozni. Talán egy menő boltot az Abszol úton. Az tetszene. De az újságírás is érdekes szakma. Új bűbájokkal is szívesen próbálkoznék, vagy elmehetnék amneziátornak. Akkor valamennyire kollégák lennénk. Jópofa lenne. Majd meglátjuk, év végén hogy sikerül az RBF-em. Tényleg, neked milyen volt? Tudsz valami tuti tippet?

Közben átadja nekem a fényképezőt, melyet ugyan nem olyan jól, mint ő, de azért viszonylag magabiztosan használok.

-   Te lány, ne csak állj ott, mint a tejbetök! A kamerának pózolni kell. – Beállítom, aztán csak úgy csattognak a képek. Közeli az arcról, távoli egésztestes, szemből, oldalról, hátulról visszafordulva, mosolyogva, komoly arccal, grimaszolva, csókot dobva, tükörben tükröződve, lebbenő hajjal. Mire végzünk, egészen belejövök a dologba. Ő meg valószínűleg kevesebb képpel is beérte volna.

Visszanyújtom neki masináját, közben pedig Minnie pasifogó értékének lemérési módszerét tárgyaljuk.

-   Roxmorts nem is rossz ötlet. Addig még sokszor elfeküdheted ugyan a hajad, de majd megcsináljuk újra. Én amúgy is mennék, szüleim küldtek némi pénzt, így mindenképp meg kell látogassam a Mézesfalást. Meg néha azért jó elhagyni a kastélyt.

A Roxfortban gyakorlatilag jobban érzem magam, mint otthon, és azt se mondhatnám, hogy mekkora természetjáró lennék, de hosszútávon a négy fal között igen nehéz kibírni. Főleg, ha tudomásunkra jut, hogy a közeli faluban krémes nugátot, kókuszjégkrémet, cukorpennát és hasonló, utólag nélkülözhetetlennek tűnő csodákat lehet szerezni. Szinte érzem a kellemes ízeket, ám aztán képzeletbeli hidegzuhany áraszt el, amikor Minnie a múltkori bálról kérdez.

-   Ah, ne is említsd! Nem tudtam ott lenni a legutóbbi bálon. – jelentem ki nagyjából olyan hangon, mintha olyasmit mondanék, hogy nálunk szökőnapra esett a karácsony. – Lebetegedtem. Képzelheted, milyen dühös voltam. Annyira készültem rá! – Már négyre szűkítettem a szóba jöhető ruhák számát, és parfümöt is választottam. – Egyébként igen, bálokban elég csak kitenned magad, és a bátrabbak valószínűleg felkérnek. Mondjuk a legtöbbet én általában csak a tekintetemmel elküldöm, mielőtt túl közel kerülne. Akárkinek mégse fogom pörgetni magam. De Roxmortsban valószínűleg másképp fog működni a dolog. Ez az italmeghívás számlálása jó gondolat. Látod, lehet, hogy még anyagilag is megéri majd, hogy a barátnőd vagyok.


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 29. - 00:59:38
I'm a Barbie girl... (https://www.youtube.com/watch?v=1cUNsE6qWSU)
(http://3.bp.blogspot.com/-E67pGnzkmF0/VICdy4BmiKI/AAAAAAABeXo/Bz63Z-7ncPA/s1600/2014_Victorias_Secret_Fashion_Show_victoriassecret.filminspector.com_77.gif)
Alycia Remington


        Bólogatok egy sort Alycia elképzeléseire, de egyelőre nekem sincs ötletem. Tulajdonképpen már azzal megteremtette a legjobb helyzetet magának, hogy ismeri magát és az erősségeit, nem hiszem, hogy esetleg a RBF előtt sírva toporog majd, hogy mit kezdjen az egésszel - legrosszabb esetben is ott lesz Qcross, hogy útbaigazítsa, de a most is konkrét elképzeléseket megfogalmazó barátnőm biztosan átgondolt döntést hoz majd.
        - Tényleg, az mindig is érdekelt, ők hogy kezelik mondjuk a munkahelyi titkokat és ezeket... nyilván feltétlen megbízhatóságot követel, az izgalmas ebben az, ki és hogyan dönti el, hogy megbízható vagy e. - sóhajtok fel, mert ez azért mindenki fejében megfordul, akinek valaha köze volt nem éppen könnyen felvállalható eszméket dédelgetőkkel - Hát hmm. Nekünk nagyon rányomta a bélyegét a dologra az egész rezsimváltás, a halálfalók.. szóval eleve meglepő volt, hogy tudtunk ezzel foglalkozni. Kettőnk közül te vagy a szorgalmasabb, talán csak annyit tudnék hozzátenni, hogy ne ijedj meg, bármit is mondanak. Sokkal rosszabbnak tűnik, mint amilyen.. Mint egy megállíthatatlan zuhanás a seprűdről a pálya fölött, de csak utólag jössz rá, hogy legfeljebb eltöröd néhány csontod, de nem a nyakad ki.
         Fogalmam sincs, mennyire nyugtatta meg ez a kis összefoglaló, bár tényleg nem ijesztgetni akartam, viszont nem következmények nélküli a bukás sem... ez a kihívás viszont nem éri meg a hónapokig tartó gyomorgörcsöt, aminek a beharangozását már az első héten elkezdik, hogy véletlenül se bújhass ki a rosszul alvós, soha semmit elégnek nem találó időszakból.
         Teljesítem a kérését, és mosolyogva, néha komoly arcot vágva pózolok a saját kamerámnak - igazából elég szokatlan érzés, de szórakoztató. Elég ritkán vagyok az a tipikus 'lányos lány', de Alycia mellett lehetetlen komolynak maradni ilyen téren, és még mindig a jeleneten vigyorogva teszem el a gépet, abban a tudatban, hogy előhívva a képeken valószínűleg az ő magabiztosan kihúzott alakja mellett az enyém nyilván rágyújt majd.

         Ártatlan tekintettel pislogok rá, amikor szóba kerül az a bizonyos bál, mert arról eddig nem siettem annyira beszámolni neki... Bár van még pár részlet, amiről szintén nem, de lehet, hogy elkerüli a tekintetét a gyanús jókislányság.
         - Igen, képzelem. Bár azt hittem, halálra fogom unni magam, főleg mert az unokabátyám szervezte, úgyhogy végig fotóztam, de aztán jött egyik dolog a másik után, pontosabban egyik ital a másik után, egyik pofon a másik után, egyik dráma a másik után, szóval nem unatkoztam. - azért biztos vagyok benne, hogy ő mást ért egy bálon való szórakozáson, mint most én - Akkor ezt élvezted volna.. de nem akarom fájdítani a szíved, nyilván nem ez volt az utolsó bál valaha a történelmünkben, és roppant hálás vagyok az anyagi hasznodért.
          Kacsintok rá egyet, aztán összekapom a dolgaimat, újfent imákat rebegve a táskám mélységeiért, majd csípőre tett kézzel pillantok a barátnőmre.
         - És akkor most elválik azon a bizonyos csatatéren... Ha esetleg belefutunk az idézőjeles lovagodba, rögtön meg is kérdezhetjük, mit szól az ötletedhez. - lovagiasan kinyitom előtte az ajtót, és hogy mi történik utána, azt csak egy kaján vigyorral merem átgondolni: mi nem történhet két csinos lánnyal a Roxfortban?


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 03. 31. - 09:50:00
(http://s8.postimg.org/vrwcsuvat/Untitled_1.jpg)


Minnie azt állítja, hogy túlzottan nem kell izgulni az RBF-en. Ezt azonban megtoldja egy seprűről zuhanós, csonttörős hasonlattal, mely a legkevésbé sem nyugtat meg. Persze nem vagyok az a fajta, aki nagyon görcsölne egy vizsgától, de lehet nem árt, ha kicsit jobban figyelek órákon. Na jó, ezt én magam sem gondoltam komolyan. A pálcaforgatás amúgy is ösztönösen megy, az elméletibb tárgyakból meg csak átevickélek valahogy.

-   Hát, oké. Egy ilyen hasonlat után a metaforáid inkább hallani sem akarom. De ezek szerint nem olyan vészes, mint ahogy a tanárok állítják. Milyen meglepő…

Eléggé belejövünk a fotózásba, ő a pózolgatásba, én meg a képkészítésbe. Szabályosan látom, hogy kissé elengedi magát, lazul, és csak élvezi a folyamatot. Úgy tűnik, jó hatással vagyok rá. Persze kire nem?

Még egyszer utoljára megszemlélem napi munkám, azaz barátnőm új küllemét. A kéttekercses házik helyett nyugodtan adhatnának ilyen feladatokat a délutánokra. Közösségépítés néven mondjuk. Vagy Női Praktikák. Nem is lenne rossz tantárgy, lehet, felvetem MGalagonynak.

-   No igen, nyilván nem ez volt az utolsó bál, de azért bánom, hogy nem lehettem ott. Egyébként nem történt semmi érdekes? Nyilván volt valami! Az ilyen eseményeken mindig történik némi kibeszélnivaló. Gyerünk, ne kelljen már fogóval húzni ki belőled! Láttál valami különös párost? Beégés, visszautasítás, nyálas l’amour?

Összeszedelőzködünk, magára hagyjuk Helga szobáját. A már nem kellő dolgokat egy pálcasuhintással elküldöm a helyiség távolabbi pontjaiba. Ezt nevezik valahogy úgy, hogy rendrakás Alycia-módra. Elosztjuk a ruhákat háromfelé, a kiegészítőket és sminkeszközöket pedig kétfelé. Az öreg Helga jár a legrosszabbul, de hát utat kell engedni a fiatalságnak. Miközben Minnie táskája sorra nyeli el a jobbnál jobb darabokat, egyre erőteljesebb gyanúm támad.

-   Ez…? Tértágító bűbáj? Jesszusom Minnie, nekem most rögtön kell egy ilyen táska! Te csináltad?

Remélem, hogy igen, hisz egy efféle eszköz végtelen határokat nyitna meg előttem. Akár az egész ruhatáram magammal hordhatnám, plusz az összes könyvet, de elsősorban rengeteg csokit! Bár a súlyában nem vagyok biztos a dolognak, de úgy sejtem, az nem növekszik.

-   Csatatér? Hát, végülis találó. De azért a lépcsőkig elkísérlek. Látnom kell néhány pasiarcot, ahogy utánad fordul.


Cím: Gardróbszoba
Írta: Willow Fawcett - 2016. 05. 01. - 01:15:04

Alycia  Remington & Minerva Balmoral

          Egy könyvet tartok a kezemben, nem is tudnám letagadni, hogy mennyire a hatása alá kerültem. Még vacsora közben is azt néztem, és nem is bánom, hogy ez így történt. Mondjuk, nem kerülte el a figyelmem, hogy néhány diák lopva sandít rám, aminek valószínűleg több köze van ahhoz, ami Minervával történt az első svk óráján. Oké, talán paranoiás vagyok, elvégre csak baleset volt, és azóta sem történt semmi olyan, ami miatt bárkinek gyanús lehetne ez az egész.
          Ahogy kilépek a nagyterem ajtaján a saját tantermem felé megyek, hogy előkészítsem a nyolcadévesek óráját, és kicsit alaposabban át tudjam gondolni, hogy mit is fogok mondani Edevane kisasszonynak a kérdésével kapcsolatban. Van már nagyjából elképzelésem, de a végleges megoldást úgyis csak ő tudja megadni majd.
          A könyvem még mindig a kezemben van, csak néha pillantok fel belőle, ahogy elhaladok néhány diák mellett, akik rám köszönnek, és néhányukkal még szót is váltok. Az egyikük még félre is von, hogy megbeszélhessük a büntetését, de akármivel is próbálkozik, esélytelen, hogy elengedjem neki. A figyelmetlensége, amivel egy diáktársa életét tette kockára, majd az utána mutatott szemtelensége, együtt eléggé kiverték nálam a biztosítékot. Dupla adag büntetőmunkát kapott, és elbeszélgetést a házvezetőjével. Már majdnem elérem a tantermemhez vezető lépcsősort, mikor ismerős hang üti meg a fülem. Ismerős? Itt mindenkié ismerős, de az övé a legjobban. Befordulok a sarkon, és szembetalálom magam Mimivel és Remington kisasszonnyal.
          - Szép jó estét a hölgyeknek!
          Elmosolyodom, majd folytatnám is az utamat, de mikor meglátom őket, akkor megállok egy pillanatra. Minnie-t elég sokféle ruhában láttam már, nem tagadom, Párizsban volt a legszebb, de most… Most olyan más, és olyan gyönyörű.
          - Nagyon csinosak. Csak nem titkos buli készül éjszaka a Roxfort falain belül?
          Nekitámaszkodok kicsit a falnak, és onnan nézek rájuk, de csak egy pillanatra. Alaposan végigmérem Minnie-t, nem is tudnám letagadni, úgy legeltetem rajta a szemem. Egy pillanat alatt elvörösödöm, nem akartam ennyire feltűnően ezt tenni, mások előtt.
          - Nos, örülök, hogy összefutottunk, további szép estét!
          Összekapkodom magam, és elindulok egy megbotlás után a termem felé. Még visszanézek egyszer, amikor is tekintetem találkozik Minnie-ével. Akkor elmosolyodom, de ettől meg majdnem nekimegyek egy másik diáknak. Bocsánatot kérek tőle, majd összeszedem magam és ezúttal sikerül is eljutnom a lépcsőig, onnantól pedig még egy botlás után a termembe.



Köszönöm a meghívást. :)


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 05. 02. - 11:51:45

I'm a Barbie girl... (https://www.youtube.com/watch?v=1cUNsE6qWSU)
(http://3.bp.blogspot.com/-E67pGnzkmF0/VICdy4BmiKI/AAAAAAABeXo/Bz63Z-7ncPA/s1600/2014_Victorias_Secret_Fashion_Show_victoriassecret.filminspector.com_77.gif)
Alycia Remington & Willow Fawcett


        A táskámat felmarkolva vetem magam a hölgytársam után, kicsit tényleg olyan benyomásom van, mintha egy ügyetlen randipartner lennék, aki mindig későn kapcsol, mikor ki kell húzni a hölgy előtt a széket, italt kell rendelni, és hasonlók. Ez persze nem az a szituáció, de Alycia annyira uralkodik a szituáción, mint a cseppet sem megmentésre szoruló hajadon, hogy mellette akaratlanul is enyém a másik szerep.
        - "Soha nem olyan nehéz, mint ahogy előre gondolod, és nem olyan könnyű, mint amilyennek elmeséled majd."* - idézek egy klasszikust, bár nem tartom valószínűnek, hogy tényleg a nagymamám találta ki - Hmm... Ha személyesen nem is ismered, de tudod, kik az Asterlingek, ugye? Egy kis összetűzésbe keveredtem a fiukkal.. Ismertük egymást nagyon régről, de ő nem ragaszkodik a félvér társaságomhoz, én pedig nem ragaszkodom az ő imádnivalóan sótlan létezéséhez. Végül aztán Mr. Fawcett megmentett tőle.. de ne úgy képzeld el, hogy valami baltásgyilkos támadás áldozata lettem volna, nem derült ki, mit akar, de nyilván nem bánom túlságosan.
        Nem tudom, ilyesmire gondolt e elmesélendő történet alatt, engem megrázott az eset, de mivel akkor lefoglalta a legtöbb érzékszervemet a kijózanodás maradéktalanul, annyira nem tudom behatárolni, az estélyen történt e nagy horderejű dolog. Megvonom a vállam, aztán próbálom korrigálni a nem túl nőies mozdulatot némi mosolygással.
        - Tequiláztunk Wolffal, fotóztam végig, Natalie összejött megint egy apjakorú férfival, de hát persze szakítottak azóta.- sorolom a homályos részleteket - Arnold Till átszúrt a tekintetével, éééés... hmm, a többiért Natalie-t érdemes zaklatni, ő szokott naprakész lenni a szóbeszéd terén. Ha rólam kérdezed, már a leendő bébi Fawcettek nevét is tudni véli. Javasoltam neki, hogy jelentse be az unokabátyámnak, ő úgyis annyira imádja a gondolatot, hogy jóban vagyok a nemezisével.
        Derűsen a vállamra lendítem a táskámat, és elképzelem, ahogy a barátnőm a rá jellemző nemtörődömséggel közli ezt Leonnal, aki egyszerre zöldül el, fehéredik ki, és pirul el a méregtől. Az arca igazi klinikai eseteket tud produkálni, és ha a közönség hálás, és mondjuk megtapsolja a mutatványt, biztosan repetázhat is belőle. Gonosz egy teremtés vagyok, de az vesse az első követ, aki nem szeretné látni a Griffendél házvezetőjének kézzel tapintható felháborodását egy fárasztó napja végén, még ha büntetéssel is honorálják.
        - Lebizniszelhetjük, amennyiben túléled azt az edzést, ugye.. - ártatlan tekintet, angyali hanglejtés, Minnie Balmoral újra elemében - Nem hiszem, hogy túl sok... Jó estét, Mr. Fawcett!
        AZT mondtam volna, hogy elememben vagyok? Voltam, esetleg, látványos múltidőben, mert Willow felbukkanása úgy hat rám, mintha éppen újraélesztettek volna. Az ajkamra harapok, elmosolyodom, kihúzom magam, és csak az állít meg a hajam csavargatásában, hogy tele van a kezem. Oldalról Alyciára sandítok, az ő sasszemét ezek a jelek úgysem fogják elkerülni, nincs nekem olyan ritka szerencsém, hogy mondjuk Demetrius sétáljon végig mellettünk, elvonva ezzel jótékonyan a reflektorfényt. Végül leosztok magamnak egy mentális pofont, ami visszaránt a jelenbe, és szerencsésen kiszakít Willow gyönyörű szemének kereszttüzéből is.
        - Nem tudok róla, Mr. Fawcett, én az ágyamban fogok aludni ártatlanul. - rendben, elvigyorodom, mert ennek a beszélgetésnek nincs olyan tagja, aki elhinné ezt - Tudja, megírjuk a SVK házidolgozatot, véletlenül sem kerülünk bajba éjszakai sétálgatásért, és még annyira sem dohányzunk, hogy meg tudjuk mondani, melyik végén kell beleszívni.
        A közhiedelemmel ellentétben tényleg valami ilyesmi fog történni este a klubhelyiségben, vár még rám egy hatalmas ölelés az átváltoztatástan köteteimtől, néhány gyengéd csókáradat, mivel az utolsó pillanatokra hagytam a gyógynövénytant is... De várjunk, most Willow tényleg nyíltan végigmér? Meg tudom állni, hogy végignézzek magamon, de biztos vagyok benne, hogy Alycia most elégedett lehet a tervével. Bár mikor nem volt igaza...?
        - Önnek is, Mr. Fawcett! - karon ragadom a barátnőmet a furcsa kis eset után, és suhanunk tovább a lépcső felé, halkabbra is veszem a hangomat - Tudom, mire gondolsz, de nem, nem kavarunk! És nem, nem neveztem el mind a négy közös gyerekünket... csak kettőt. Kassandra és Killian. Na akkor a pályán találkozunk.. jó éjszakát.
        Rákacsintok a végszónál, még megfordulok egy pillanatra, és a mosolyom a távozó professzornak is szól: bárhogy is alakul majd, a Blood által gúnyosan griffendéles Barbie névre hallgató én ma nagy lépést tett. Hogy előre vagy hátra, az majd kiderül..


Köszönöm a játékot! 8)
*="Az érettségi soha nem olyan nehéz, ahogy előtte gondolod és nem olyan könnyű,mint amilyennek az érettségi banketten elmeséled majd!" (Jakus Balázs)"


Cím: Re: Gardróbszoba
Írta: Alycia Remington - 2016. 05. 02. - 17:33:06
"Soha nem olyan nehéz, mint ahogy előre gondolod, és nem olyan könnyű, mint amilyennek elmeséled majd." Milyen igaz. Ebben a bölcsességben én is magamra ismerek. Az ember szereti kiszínezni kicsit saját történetét, vagy épp másokét, különösen akkor, ha nősténynek született és bentlakásos iskolában tengeti napjait, korabeliek tömegével összezárva. No nem mintha panaszkodnék.

Búcsút mondunk Helga néni öltözőjének, közben pedig átbeszéljük az aktuális pletykákat. Mi sem természetesebb, mint két leányzó jól hallható diskurzusa az iskola más diákjairól, miközben kifutónak használják az eredetileg tantermek összekötésére tervezett folyosókat. Tequila, fotók, némi veszekedés. Én biztosan nem ilyenekkel töltöttem volna egy bált, de nem szólok, nem élhetem Minnie helyett az életét, és hát nem is lehetünk egyformák, még ha pillanatnyilag az én ízlésem szerint is öltözködik.

Most, hogy már Minnie valamelyest kitárulkozott előttem Willowról, sokkal felszabadultabban beszél. Ahogy hallgatom, kezdem megérteni, mennyire zűrös is neki ez az egész helyzet. Nem elég, hogy vonzalmat érez egy tanára iránt, akivel ráadásul múltja is van a suli előttről, nagybátyja és egyben házvezetője ezek szerint ellenségeskedik a mi SVK tanárunkkal. Ráadásul mindketten itt vannak, egy helyen Minnievel, valamint jó három tucat pletykafészekkel. Azt hiszem, én is kicsit begolyóznék a helyzettől. Szerencsére nekem egy tanárral sincs semmiféle viszonyszerűségem. Még.

- Szép jó estét a hölgyeknek!

Csak gondolni kell rá, és már meg is jelenik. Vagy csak különös érzékkel jár-kel arra, mint Minnie. Én picivel előbb veszem észre, így barátnőmmel ellentétben van egy kis időm felkészülni. Egy laza pukedlit ejtek meg, de akár be is mutathatnék neki, figyelmét teljesen a mellettem állónak szenteli.

- Nagyon csinosak. Csak nem titkos buli készül éjszaka a Roxfort falain belül?

- Hát, ami azt illeti… - kezdek bele, közben tekintetemmel próbálom jelezni Minnienek, hogy milyen jó lehetőség ez meghívni a professzorunk egy kis pancsolásra. Ő azonban mintha csak felejtés átokból épülne fel, elveszetten ténfereg a tanár előtt. Végül összeszedi magát, és valami őrület csap elő torka mélyéről:

- Nem tudok róla, Mr. Fawcett, én az ágyamban fogok aludni ártatlanul.

Egy halk csuklással reagálok erre, melyet aztán igyekszem visszanyelni, s noha ez elméletileg teljességgel lehetetlen művelet lenne, megkísérlése mégis fizikai fájdalmat okoz.

Ők ketten rövid diskurzusba kezdenek az éjjeli rendről, Fawcett pedig mindeközben OLYANNYIRA STÍRÖLI MINNIET, HOGY NEM HISZEK A SZEMEMNEK! Egy tanár ennél jobban tartsa már kordában magát! Ennyire azért az én öltözködési segítségem sem hatékony, itt bizony tombolnak a láthatatlan szerelem-manók, vagy bármik is okozzák ezt az általam ismeretlen őrületet.

Nem hiszem, hogy Minnie válasza után bármi is idétlenebbé tehetné a beszélgetést, de aztán a professzortól elhangzik egy „örülök, hogy összefutottunk”-féle csoda, majd szó szerint botladozva távozik. Jó, nem ennyire drámaian, de azért nekem eléggé szembetűnő.

Miután eltűnik, széles mosollyal fordulok barátnőm felé. Ő közli velem, hogy mindez nem az, aminek látszik, rögtön ezután pedig jövendőbeli gyermekeik nevét is tudtomra hozza. Nem bírom tovább, ki kell nevetnem, ez már sok. Persze kacajomra rögvest búcsúzna is, de még elkapom a karját.

- Várjál már egy kicsit, te szívtolvaj! – Megigazítom a felsőjét (felsőmet), majd halkabban folytatom. – Figyelj, ha esetleg mégis kavarnátok, elég a végzésig titkolnotok, utána már kedvetekre… khm. Na jó, akkor a kviddicspályán. Légy jó, és vigyázz a sminkedre!

Ezzel távozom is, intek egyet, aztán indulok a Hollóhát tornya felé. Végre egy délután, amit hasznosan töltöttem. És talán a Sötét Varázslatok Kivédése jegyem is biztosítva lett.