Roxfort RPG

          alapok

jelszó || A karakteralkotáshoz szükséges jelszót az oldal Törvényei között találod meg.
teljes név || Georgina Cyrille    Születési név: Georgina Léa Viex
becenév || ? Gina :P
nem || NŐ
születési hely, idő || Franciaország; Cros; 1963 március 22.
kor || 34
faj || ember
vér || arany
évfolyam || mind kijárta.


          a múlt

Mindent eltüntettem. Minden egyes nyomot, ami esetleg tökéletesnek tűnő múltamat bemocskolhatná. Egy aprócska hiba, egyetlen egy kellemetlen információ, s a kártyavár összedőlne, én pedig ezt nem engedhetem meg magamnak. Nem vagyok én rossz ember, csak féltem azt, amim van. Keservesen megküzdöttem minden lépcsőfoknál, melyet megtettem a ranglétrán, s most, hogy a legfelső szintek egyikén állok, túlontúl is kényelmesnek érzem ezt a helyzetet, mint sem hagyjam, hogy egy szemvillanásnyi idő alatt kicsússzon a kezemből. A nevem Georgina Cyrille, ez pedig az én történetem.

Egy igen csak aprónak nevezhető faluban születtem, valahol Franciaország közepén, egy hatgyermekes család legkisebb tagjaként. Oly névtelen kis porfészek volt ez, a 150 fős lakosságával, hogy talán a térképek nagy részére fel sem került. Édesapám eme aprócska helyiség hivatalnokaként dolgozott, édesanyám pedig nevelt engem és a testvéreimet, kiket oly könnyelműen a világra hozott, vagy inkább pottyantott? Lényegtelen kis információ, mindenesetre a szerény körülményekhez képest nem szenvedtem hiányt. Hogy a származásom?? Mindannyian muglik voltak, akik a mágiát még csak hírből sem ismerték. Én voltam az egyetlen, aki a felmenőinktől örökölt valamit, amit a többi testvér, de még a szülők, s nagyszülők sem. Az, hogy tárgyakat robbantottam volna föl, nem mondhatni, hogy mindennapos volt, de ha még is megtörtént, olyankor mindig azt állították, lelöktem az adott vázát, vagy tányért, illetve poharat, s megkaptam érte a büntetésem. Ám ahogy nőttem, ezek a furcsaságok egyre inkább megszaporodtak, s vadabbnál vadabb dolgok történtek, mint a levágott haj másnapra való visszanövesztése, vagy amikor a kertben álló kútba hajolva, teljesen véletlenül zuhantam bele a mélybe, s mind ezt, egy karcolás nélkül megúsztam. Erre az esetre rá jött a Beauxbattons iskolából a levél. Nem volt kétséges, járhatok e oda vagy nem. A szüleim s a testvéreim féltek tőlem, s az évek során rájöttek, ezt nem lehet belőlem veréssel kinevelni. Ráadásul mi lett volna, ha erre fény is derül, a mi családunk lett volna a falu szégyene! Tehát annak ellenére, hogy mindenki azt gondolta, Párizs egyik legelőkelőbb iskolájába nyertem ösztöndíjat, kerültem a Beauxbattons falai közé, s a szüleim megtiltották, hogy valamikor is hazamerészeljek jönni. S ha még is megtenném, csak az iskola befejezése után lehet szó róla. Fájt? kisgyermekként hogyne fájt volna? Talán még az apám által adott pofonoknál is jobban. Elszakadtam a megszokott környezettől, a családomtól, barátoktól, s maradtak a szülinapra és a karácsonyra küldött levelek, csomagok, s fekete-fehér fényképek. Talán ez volt a legelső lecke?

Kerek hét esztendő. Ezek az évek meghatározók voltak életem rögös útján megtett lépéseiben. Ahogy cseperedtem föl, nyílt meg előttem a világ, s ismertem meg a körülöttem lévő embereket. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a vagy megszoksz vagy megszöksz álláspontomon változtatnom kell. Hiszen nem elég beleivódni a környezetbe, de elkapva a kisebb falatokat, kell egyre nagyobbá s nagyobbá lenned. Egy iskolai közösség tagjává válva nincs is jobb színhely arra, hogy megtanuld, mennyire könnyű manipulálni az embereket. Természetesen és szorgalmas diák voltam, s mindig többet és többet akartam tudni. Befejeztem az iskolát, többnyire kiváló eredményekkel, s hát hova vitt volna az utam tovább? Bárhova felvettek volna ilyen minősítésekkel, mellé bezsebelve pár tanári dicséretet is, ám egyelőre nem volt anyagi keret mindez megvalósításához. Így végre ismét hazafelé vehettem az utam, a régen látott családomhoz; kikhez már? nem kötött semmi.

Látni lehetett a rettegést a lélektükrökben, ahogy rám meredtek, s nem hitték el, hogy én vagyok az, kész nővé cseperedve. Nem küldtek el, hogy tehették volna? Hiszen a lányuk voltam, másrészt nem is merték volna. Élveztem volna a kialakult helyzetet? Nem, bár gyűlöletet sem éreztem irántuk, amiért kitaszítottak, s szinte kitagadtak. El kellett ismernem, nem csak én, maga a hely is megváltozott, több fő mozgolódott a kiépített utcákon, s rengeteg új arc nézett vissza rám. Az egyik alkalommal, mikor a Postára tartottam, találkoztam vele? Lucal. Luc Peltor egy hihetetlenül vonzó személyiség volt sűrű fekete hajával, markáns arcával, s vakítóan kék szemeivel. A szülei a város határán vásároltak egy teleket, s nyitottak egy lovardát, s tenyésztettek díjnyertes lovakat, még évekkel ezelőtt. Tisztában voltam az adottságaimmal, mint fiatal s hajadon leányzó, aki most tért vissza szülőhelyére. Hosszú, akkor még aranyszőke tincsek, s őszintének tűnő kékeszöld szemek, a vékony alkatról nem is beszélve, mely ott domborodott, ahol kellett. Nem volt nehéz elhúzni előtte a mézesmadzagot, s az volt az egészben a legszebb, hogy élveztem! Tetszett a fiú, kellett nekem akartam. Őt is, és a mögötte álló vagyont, ami nem volt kimagasló, de már ellehetett rajta indulni. Félévnyi udvarlás, s majd egy évnyi járás után kérte meg a kezem, s házasodtunk össze. S miután már én is jól beférkőztem a családba, s hozzáfértem a pénzhez is, majdnem 21 évesen beadhattam a jelentkezésem a Soyez Héro?ques Auror képzőbe. Már akkor sem hittem abban, hogy harcolni kell egy jobb és tisztább világért, egyszerűen csak érdekelt, miképp dolgozhatnak Ők, s hogyan lehet beszivárogni a legtisztábbnak és legbiztosabbnak hitt szervezetbe. Megtudni mik az elveik, kiismerni a módszereiket, s vajon ellenük e lehet fordítani mind ezt? S e mellett kezdtem el tanulni angolul is. Hogy a férjem és a családja tudott e valamit az egész Varázsvilágról? Együgyű muglik? azt hitték holmi művészeti egyetemre járok, s majd egyszer műelemző lesz belőlem. Kicsit bántott a dolog, hiszen? bár fontos volt a pénz és a biztos anyagi háttér is, szerettem Lucot. Ezért is próbáltam minél többet otthon lenni vele, s talán soha nem hoppanáltam annyit, mint akkoriban. Természetesen mindig egy megadott időpontban jelentem meg, mikorra a vonat beérkezése volt esedékes, de az egyik hétvégén úgy gondoltam, meglepem kedves kis férjemet, s két órával hamarabb jelentem meg a pályaudvaron, majd siettem onnan haza. Az emlékek itt összemosódnak, annyira emlékszek, hogy belépek a közös hálónkba, s ott találom az egyik cseléddel? Még soha, de soha nem aláztak meg így, ez volt az első? és egyben az utolsó is. Nem emlékszem pontosan hogyan másztak ki az ágyból, s Luc mikor kísért az ágyhoz, hogy az összegyűrt lepedőhalmazok mellé leüljek. Állítólag úgy néztem ki, mint aki menten összeesik? Megbocsátottam, természetesen, de azt nem tudta, hogy már abban a pillanatban, amint észhez kaptam, kezdtek el pörögni az agytekervények. Eldöntöttem, kárpótlásul az egész vagyona az enyém lesz. A még mindig vígan élő szülőket sajnálatos autóbaleset érte. Egy könnyű Imperio átokkal kényszerítettem arra apósom, hogy hajtson bele az egyik út menti tóba. Mivel férjemnek nem volt testvére, az egész vagyon rászállt. Ugyan azzal az átokkal kényszerítettem rá, hogy minden ingóságot az én nevemre írasson, majd a szülei halálát követő második hétre főbe lőtte magát. Szegény nem bírta ezt a csapást elviselni, s inkább véget vetett szánalmas életének. Hogy az én kezem benne lett volna? Hát? Szerelemben és háborúban mindent lehet. Mindent eladtam, a szüleim, s a közelebbi ismerősök emlékét módosítottam, átnevezve magam, szinte már kitörölve, majd egy kisebb vagyonnal léptem le. Volt lelkiismeret furdalásom, a szülők miatt, meg az én agymosott szüleimért is talán elejtettem volna pár könnycseppet, mind azok után is, ahogy bántak velem de? nem tehettem mást. Ha nem én vadászok, engem fognak levadászni, s nekem kell az erősebbnek lennem, a legerősebbnek. Nem fogok itt ragadni még egyszer egy putriban.

Befejeztem az Aurorképzőt, s onnan egyenes út volt Anglia, azon belül is London. Huszonnégy éves voltam, s az angoltudásom, még ha nem is tökéletes, de elegendő volt ahhoz, hogy átkelve a határon új életet kezdjek, egy más névvel. Igen, az eredeti, s a férjem által kapott neveket leadva vettem fel egy egész újat. A világos tincseket sötétebbre festve, a parasztlány öltözéket a legdivatosabb ruhákra cserélve új emberként néztem szembe kecsegtetőnek ígérő jövőmmel. Tudtam, hogy Franciaországban nincs több maradásom, s valahol máshol kell keresgéljek. Nem feltétlen férjet kerestem, csak egy férfit magam mellé, kinek megvannak a kellő kapcsolatai, s még több vagyona, mellyel egész életre bebiztosíthatom magam. Ilyen alakokat nem olyan könnyű ám elcsábítani, s úgy megragadni a torkuknál fogva, hogy moccanni se merjenek. Tisztában voltam vele, hogy változásom előnyömre válik, hiszen kinek kellene egy tanulatlannak tűnő vidéki fruska? Ehelyett előadva a tanult Párizsi dámát, kinek szülei Repülőgép szerencsétlenségben hunytak el, s aki az szörnyű emlékek elől menekülve érkezett ide vadásztam a jelöltekre.

Munkát vállaltam a Minisztériumban, milyen remek fogás volt! Ennél közelebb nem is kerülhettem volna a tűzhöz, vagy mondhatnám azt is, hogy az édességtálhoz! Magányos Miniszterek, kövér hátsóval, s remegő tokával. Mindegyikük maga volt a megtestesült undor, s volt olyan is akinek hiába volt mérhetetlen sok pénze, még ha fizetett volna sem állt senki sem szóba vele. Nekem az egyik munkatársam Scrimgeur öccse szúrt szemet. A nagyreményű és dicső auror árnyékban megbúvó ügyvéd, akinek már fiatalon is tetemes összeg volt a birtokában, s elveszítve feleségét ki szintén jómódú családból származott, csak még inkább gyarapodott. Sajnos nem tudta megemészteni ezt a tragédiát, arról nem is beszélve, hogy a bátyja ocsmány módon a háttérbe szorította. Ekkor jöttem én. Én, aki nem csak a nagy Scrimgeur után csorgattam a nyálam, hanem az érdekelt Ő kicsoda. Eleinte csak köszönés, apró mosolyok, kedvesség, majd bemutatkozás. Akkor ott van az akták tipikus elejtése, s a herceg pedig segít felvenni. Eljátszva a gyönge harmatot férkőztem hozzá egyre közelebb s közelebb, s pontban a huszonötödik születésnapomon egybekeltünk. Szerelmes lettem volna? Soha! Tanultam az előző hibámból, s ilyen érzésekre nem ragadtattam el magam. Vonzódás az volt? talán, egy minimális, de rájátszottam, hogy azért még is a hevesség meglegyen. Szerencsére nem jött rám a hányinger, ahányszor hozzám ért, vagy épp megcsókolt, de tény, sokszor kijátszottam, hogy ne kelljen házastársi kötelességeim teljesíteni. S mivel Scrimgeur családba kerültem, felvéve a nevet, sokkal több ajtó nyílt meg előttem, mint azt valaha is gondoltam. Már korántsem voltam a Minisztérium dolgozója, hanem az elit feleségek szűkös társaságába kerültem. A naphosszat tartó vásárlások, s teázgatások egy idő után unalmassá váltak, nem beszélve az üres és képmutató fecsegésekről. Egyetlen szórakozásom a többi üresfejű, egyre korosabbá váló nők elemezgetése volt. Roland kalitkába zárt, mint egy énekesmadarat, s ez egyre inkább nem tetszett, de nem cselekedhettem azt, amit akartam. Hiszen pont egy auror öccse? körültekintőnek kellett lennem. Hagytam, hogy pár év elszálljon felettünk, s míg férjem azt gondolta otthon hímezgetek, szórakoztam kedvemre más férfiakkal, akik képesek voltak belőlem a maximálisat kihozni. Akár idősebb volt az illető, akár fiatalabb, óh igen. Ám nem voltam tétlen, lassanként csöppentettem a mérget Roland szívébe, s erősítettem a bátyja iránt érzett gyűlöletet. Elhitettem vele, hogy ha esetleg meghal valami balesetben, akkor én egyedül maradok, és kifoszt mindenemből, s hogy ha addigra lesz gyermekünk, akkor is az utcára tesz minket könyörtelenül. Eszem ágában sem volt gyereket szülni, s amikor Ő azt hitte, hogy útban van, mindig történt valami baleset, s elvetéltem. Aham? elvesztettem a nem létező gyereket. Nem kellett sok, mindenét rám íratta, s amit nem? arra rásegítettem, hogy megtegye. Észre sem vette, a naiv lelkem. Végezni akartam vele is, hiszen az évek alatt egyre inkább terhessé vált a jelenléte a számomra, s bár megteremtettem magamnak a kellő szabadságot s szórakozást? elegem volt a feleség létből, viszont egy véletlen baleset túl feltűnő lett volna, ráadásul rajtam kívül volt más auror is a családban. De nem kellett, csak pár hónap hogy megszülessen a tökéletes terv, mely hosszútávon válik kifizetődővé.

Utam a Zsebpiszok közbe vezetett, ahol nem kellett sokáig kóborolnom, hogy a megfelelő méregre rátaláljak. Természetesen miután megtörtént a vásárlás, módosítottam a kereskedő emlékezetét, hiszen pont vele tettem volna kivételt? Ismét csak biztosra mentem. Lassanként adagoltam a mérget, hozzáadva az ebédhez, vagy éppen a vacsorához, akár az édességhez. Lényegtelen volt, hogyan kapja meg a napi adagját. Lassan épült le, s már amikor a víz sem maradt meg benne, tudtam, hogy elértem a célom. Bekerült a kórházba, de saaajnos túlkésőn. Meghalt. Scrimgeur pedig még csak gyanút sem fogott, vagy ha még is, nem merte megemlíteni, hiszen látványosan törtem össze. Tökéletes alakítás volt, még Franciaországba is elutaztam, mondván kell egy kis egyedüllét, közben pedig a tengerparton süttetem a hasam. Egy hosszúra nyúlt hónap után tértem vissza, majd adtam el azt az ízléstelen házat, s kezdtem új életet, az egyik leggazdagabb özvegyasszonyként. Azóta részesedésem van több újságnál is, van ahol többségi. A média a kezemben van, s ennél befolyásosabb nem is lehetnék. Elértem amit akartam.



          jellem

Úgy gondolod, hogy Ő az a típus, aki a gyenge nőt képviseli, akit óvni, s védeni kell minden apró széllökéstől, s nem képes férfi nélkül élni? Na de kérlek? Nagyon hamar kénytelen volt megtanulni, mi is az az önállóság. Amikor csak magára számíthat, egy teljesen ismeretlen környezetben, s egy egészen más világban, ami még nem is hasonlít arra, ahonnan jött. A gyermeki lélekbe lassan ivódott be az irigység, önzőség, kapzsiság. Céltudatos, s amit akar, azt eléri, lásd, falusi parasztlányból befolyásos üzletasszony lett, aki hatalmas vagyonnal rendelkezik. Hogy közben pár ember életét vesztette? Mellékes, hiszen áldozatok mindig voltak, vannak s lesznek is. Ők voltak a mártírok, s haltak meg egy csodálatos cél érdekében. A lelkiismeretének apró csökevénye mai napig háborog, de nem törődik vele. Ahogy azzal sem, hogy nem egy határtalanul boldog nőszemély, sőt. Talán sosem volt boldog igazán, ha az első szerelem becsapós érzetét nem számítjuk. Öntudatos, és karakán, aki megköveteli a tiszteletet, s nehezen tűri azt el, ha nemet mondanak neki. Sőt, talán lehetetlen ellenkezni vele. Meglepően határozott a fellépése. Modora sokszor kimért, de nem nevezhető arrogánsnak. Megadja mindenkinek a tiszteletet, s a beosztottjaival sem bánik máskánt. Inkább megtartja a két lépés távolságot.

          apróságok

mindig || pénz, még több pénz, az elit, befolyásosság, ismertség, a tisztelet kivívása, hatalom, emberek megfélemlítése, ha szükséges, különleges s ritka könyvek.
soha || Voldemort csatlósai közé állni, buta és értelmetlen emberek, szegénység, egy újabb házasság.
dementorok || Amikor Luc főbe lőtte magát, s bár erre ő kényszerítette, rá, direkt nézte végig, s még a másik vére is ráfröccsent. Azért tette ezt, hogy letudja magában végleg zárni, de az emlék mai napig kísérti ebben a formában.
mumus || A volt férjei, akiket megölt, azok mindig változó alakja jelenik meg előtte.
titkok ||
- Hogy valójában nem egy francia aranyvérű dáma, hanem csak egy koszos kis faluból származó sárvérű.
- A férjeit Ő ölte meg.
- Szeretői névsora.
rossz szokás ||
- Olykor képes elragadtatni magát, s olyankor erőteljesebbé válik a francia akcentus, bár ez elég ritka.
- Az aranygyűrűit az ujjain mindig körbe-körbe forgatja, vagy a nyakláncát, esetleg a fülbevalóját piszkálja.


          a család

apa || -
anya || -
testvérek ||  -
családi állapot || özvegy
állatok || -


          külsőségek

magasság || 176 cm
tömeg || 58 kg
rassz || európai
szemszín || kék és a zöld sötét árnyalatai egymásba keveredve
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || -
kinézet || Amikor először meglátod, egy hihetetlenül csinos nőt pillantasz meg, kiről sejtheted, hogy nem egy fiatal fruska, még is a szépsége mintha öröknek tűnne. Pillantása a macskaszemek ellenére is elég szigorú tud lenni, ahogy az egész megjelenése tiszteletet parancsoló. Nagyon elegáns és sikkes, kihívó, de még sem közönséges, s a tűsarkakban szinte légies léptekkel halad, bármilyen gyilkosnak is néz ki az a lábbeli. Sosem ékszerezi túl magát, bár a szolid jelző annyira nem áll hozzá közel. Ő az ízlésesen elit csoportjába tartozik, akin egyébként is látszik, hogy van pénze, s ízlése is. Hullámos haja körbekeretezi arcát, mely nem mindennapos, s azonnal megjegyzi, ha elmegy mellette az ember. Szolid sminket visel, s nem túl hosszú körmei is mindig a legszebb állapotban vannak. Hosszú combokkal, vékony s csodálatos bokával, kerekded keblekkel, s darázsderékkal rendelkezik. Ha ránézel, valami azt súgja, hogy vele nem érdemes újat húzni.
egészségi állapot || vérszegénység

          a tudás

varázslói ismeretek || A Beauxbattonsban végzett kiváló eredményekkel, elvégezte az Aurorképzőt. Az animágiát nem tudta elsajátítani, de jártas a mérgekben, különböző bájitalokban persze nem magas szinten. Átkok, rontások, bűbájok, középszinten. A fekete mágia után is érdeklődik, illete a három főbenjáró átok sem okoz száméra nehézséget.
mugli képzettségek || francia mint anyanyelv, s szintén tökéletesen beszéli az angolt
pálca típusa || 11,5 hüvelyk, Galagonya fa Főnix tollal.
különlegesség || okklumencia és legilimencia amit tanulmányai során sajátított el, s most igen csak nagy hasznát veszi.


          egy darabka belőled

Yolanda Delacour ::)

          egyéb

Voldemort elbukása után 1-2 évre rá költözött Londonba. A neve elég ismert, már csak azért is, mert a Reggeli Prófétánál amolyan főnök féle, s emiatt sokszor megfordul a Minisztériumban is.

Miáú 8)