Cím: Egy -talán nem is annyira- titkos napló részletei... Írta: Rose Wilcox - 2008. 05. 16. - 15:50:31 Don't stop if I fall And I don't look back Baby bury me And fade to black... Cím: Re: Egy -talán nem is annyira- titkos napló részletei... Írta: Rose Wilcox - 2008. 05. 16. - 19:36:06 Előzmények
A Nap lemenő fénye meleg, sárga fénnyel vonta be a tájat... A fénysugarak meg-meg törtek egy egy fűszálon. A narancssárga fény egy házat is bevont ragyogásával... A ház padlásán épp egy szőke hajú lány térdelt a porban kopott farmerjában, egy öblös láda előtt. A lány egyre ismétlődő mozdulattal bele nyúlt a ládába, kivette a keze ügyébe kerülő dolgot, forgatta a kezei között, nézegette, majd letette az egyre növő kupac tetejére. Aztán egyszer csak egy olyan dolog akadt a kezébe, ami fel keltette az érdeklődését. Kis alakú, bordó, bőr kötéses könyvecske volt... A lány lefújta róla a port... A hulló porszemek szikrázva csillogtak a padlás ablakon beszűrődő Nap fényénél. A lány belefeledkezve bámulta az apró kis csodákat, ahogyan légies mozdulattal aláhullottak, hogy eltűnjenek sorstársaik tömegében, eggyé válva a földdel, amin oly sokan lépkedtek már. A lány tekintete visszatért a könyvecskére. A finoman megmunkált bőr puhasága melegséggel, és izgatottsággal töltötte el a lányt. A könyvön aprócska, arany lakat díszelgett, mintegy védelmet nyújtva a gazdája titkainak az illetéktelenekkel szemben. Igen. Ez egy napló volt. De nem csak egy napló volt... Ez "A" napló volt. A lány, hogy megvizsgálja a lakatot, mutató ujját rátette a kis zárra, amely halk, szinte titokzatos kattanással szabaddá tette a bepillantást tartalmába. Tudta, hogy ez a zár nem nyílt volna ki bárkinek... Óvatos, szinte tiszteletteljes mozdulattal nyitotta ki a naplót, melynek megsárgult lapjai üresen, és kétségbeesetten kiáltottak a szavakért és a titkokért. Csak az első lapra volt írva egy szöveg cikornyás, dőlt betűkkel... Don't stop if I fall And I don't look back Baby bury me And fade to black... A lány beleborzongott a szavakba... Magához szorította a naplót, felállt, másik, szabad kezével leporolta a térdeit, és eltűnt az értékes kinccsel a kezében az emeletre vezető ajtó mögött. És a por csak szállt, az immár üres padláson, és a Nap csak sütötte az elhagyott tárgyakat, és a ládából kipakolt tárgyak csak feküdtek magányosan a földön...
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |