Roxfort RPG

B ár nem vagyok egy sportoló alkat - amire Lind épp egy hete is felhívta a figyelmem, mikor véletlenül elszóltam magam, hogy szeretnék írni egy cikket a reggeli jógáról, és jól meg is sértődtem rajta, mert egész nyáron egyetlen reggelt sem hagytam ki - azért mindig nagyon örülök, mikor a házunk játszik. Vannak barátaim mind a négy házban, így izgulok is kicsit Hazelért, de a legutóbbi klubgyűlésen biztosítottam róla, hogy rengeteget gondolok rá és a csapatukra, és ahogy a kapitányuk, Tanner szokta mondani, minden rendben lesz.
Nagyon boldog vagyok, hogy befontam a hajam, mert a szél mostanra bizonyára ismét egy viharban felejtett bárányt csinált volna belőlem, és Pommeline mellett állva, aki mindig olyan elegáns és rendezett, félnék tőle, hogy talán rosszat gondol. A csapat elsős, akik most látnak meccset először, vidáman elhelyezkedett az első sorban, és fél szemmel figyelem csak, hogy érzik magukat, biztosan mindenki ügyel-e a jelenlétükre. Furcsa gondolat, hogy ez az utolsó első meccsem.. és hogy jövőre valaki más áll majd itt, én pedig akkor látom újra az iskolát, ha szülőként egyszer meghívnak valamiért.

De ez még messze jár, még megszorítom Pommeline kezét, mikor felszállnak a játékosok, és lelkesen lengetjük a zászlókat, ahogy elrepülnek felettünk - az új fogónk még kacsint is az egyik kanyarban. Talán készíthetnék mindegyikükkel egy izgalmas interjút…? Idén is mind különlegesen festenek az egyentalárban, és bár nem sokat értek a kviddics szabályaihoz - amiben kivételesen a testvéremnek igaza van - de nagyon szívesen beszélgetek mások sikereiről.
Mire felhangzik a sípszó, már el is döntöm - az első mérkőzésre még nem jöttünk ki cheerleaderként, ezért most lesz alkalmam jól megfigyelni mindannyiuk erősségét. Tényleg, el ne felejtsem, hogy erről is meg kell írnom azt a tárcát.. Gyerünk, Livia, koncentrálj, ez nem az új ötletek kerekasztala. Ez egy egészen kerek manőver rögtön az első pillanatban! Ugye, így jellemzik, kerek?

– Nagyon aggódsz Basile miatt? De nézd, milyen jól együtt tudnak dolgozni Loriannel! Hmm, viszont.. nem bánod, ha megbűvölöm a zászlónkat? Azt hiszem, kezd feltámadni a szél, és nem szeretném kipróbálni, hogy a mögöttünk állók arcába lengessem.. – kuncogok, míg Pommeline felé mutatom az általam hímzett anyagot. Ebben is fejlődhetnék még, de erre a lányklub kiváló helyszín lesz. Nem hiszem, hogy elég kreatív vagyok, de ebben a hónapban az egyik legfontosabb egyéni célom az önfejlesztésre ebben jelöltem meg, direkt hideg akvamarin kiemelővel, hogy biztosan érezzem, milyen komoly dologról van szó.

Az együtt szurkolás végül elfeledteti velem egy kicsit ezt is, ahogy azt is, hogy nem mindig jó ötlet gyöngyöket hímezni egy olyan anyagra, amit lengetni fogunk.. Oh, nem baj. Felszabadultan sikítani örömünkben jót tesz a léleknek - és az arcbőrnek is.

Livia