Roxfort RPG

2006/2007-os tanév => Halloweeni buli a Szellemszálláson => A témát indította: Mrs. Norris - 2026. 10. 24. - 01:25:35


Cím: Lépcső és folyosók
Írta: Mrs. Norris - 2026. 10. 24. - 01:25:35
(https://i.postimg.cc/HxPkNwhr/b0f6a7f329edfa96a3bc9bc332ecf06a.jpg) (https://i.imgur.com/OAE2zmo.jpeg)

A folyosók kanyargós sötétségét csak néhány törött, falra szerelt lámpa töri meg: közöttük az ostrom után valamilyen okból ide száműzött, részben tönkrement portrék és képek figyelik a szórakozni vágyókat. A recsegő deszkákat vastag, poros szőnyeg borítja, amelyen a léptek tompán visszhangzanak - a levegő mintha mindig hideg lenne a felszűrődő zene és a nevetés ellenére is.
A lépcsők (szám egyetlen magas lépcsőházban) megirigyelhették a roxforti testvéreiket - szeszélyesebbek mint az ember egyensúlya egy pohár lángnyev-whisky után.

Cím: Re: Lépcső és folyosók
Írta: Erwin Mulciber - 2026. 11. 04. - 12:28:33
Devil in the details
(https://c4.wallpaperflare.com/wallpaper/681/908/882/artstation-demon-artwork-devil-digital-art-hd-wallpaper-preview.jpg)
Tisha - éjfél után pár perccel

16+

  Mélyen a negyedéves hollóhátas fiú szemébe nézek, aki már nyitja a száját a zombi jelmeze takarásában, a falnak támaszkodva, de végül nem mond semmit, csak lesüti a szemét, és tovább siet, miután áthaladtam mellette a folyosón. Nem volt különösebb okom rá, hogy félrelökjem az utamból, a negyedik italon és a Cissa miatti frusztráción kívül, de az embernek nem is kellenek különösebb okok rá, amikor nagyobb és erősebb másoknál. Engem is hasonlóan félrelöktek mindig a folyosón a Travers félék, ha az útjukban maradtam, és ha ő egyszer összekaparja magát a könyvtár padlójáról, talán ő fog jövőre utat csinálni magának a Szellemszállás folyosóin. Vagy nem. Néhány lúzer örökre lúzer marad.

 - Utoljára másfél órája ijesztettél meg bárkit, seggfej.- még most is elfog egy kellemetlen érzés, ahogy az inferusnak öltözött fiúra nézek, aki fogalmam sincs, hogy ki lehet; először Grimmstarkot vagy de Lyst sejtettem a jelmez alatt, de mindketten úgy öltöztek, hogy véletlenül se tegyék félreérthetővé, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Kizárásos alapján hollóhátas lehet ez a valaki, bárki is az, a hugrabugosok nem értenek ilyen szinten a transzfigurációhoz és a bűbájokhoz, a griffendélesek pedig soha nem maradnának ilyen sokáig egy helyen. És nem tűrnék el, hogy seggfejnek nevezzem őket, még az egészen kicsik sem. Ezt tisztelem bennük, nekem sem lett volna soha szabad.

 Öntök az italból két újabb pohárba, és a legmegnyerőbb mosolyommal az arcomon megkeresem Meadowlarkot, hogy átnyújtsam neki a poharat, és nézzem, hogy megissza velem. Ragaszkodjak hozzá, hogy megigya velem. Azt akarom, hogy jól érezze magát, és él a fejemben egy tetszetős kép, ahogy a karjaimban viszem vissza az iskolába, ahogy illik valakitől, aki birtokolja őt. Elrángatom táncolni is, miután befejeztük az italunkat, hiába érzem már rá a vágyat én is, hogy kicsit ledőljek. Remélhetőleg nem egyedül; persze, nem egy buliban fogom elvenni a menyasszonyom szüzességét úgy, hogy időpontra pontosan tudja mindenki, hogy mikor történt. Főleg úgy nem, hogy valami barom esetleg benyit a záróbűbájok ellenére. Amúgy sem érzem úgy, hogy most képes lennék visszafogni magam, ahogy újra és újra rájövök, hogy talán túl erősen fogtam meg Lark felkarját, ahogy egyik helyről a másikra kísértem beszélgetni. Az első alkalom nagyon fontos lesz, és azt akarom, hogy olyan benyomást tegyen rá, hogy könyörögjön egy újabb alkalomért. Azért teszek róla, hogy tánc közben legalább pár másodpercre a felsőtestemre tapasszam a tenyerét; sokat kellett várnom rá, hogy az a rengeteg edzés megtérüljön, de most megtérül.

 - Ránézek Donnera, azután táncolunk újra.- adok még egy frissen töltött italt a menyasszonyomnak, mosolyogva megcsodálom még egyszer a külsejét, miközben elképzelem, milyen lenne kihámozni a jelmezéből, és itt, a padlón, mindenki előtt felfalni a lelkét. Hangulatba hoz a gondolat, de persze, nem ittam eleget hozzá, hogy a józan eszemet felülírják a vágyak. Az ilyen pogány, állatias, az ördöghöz méltó orgiák amúgy sem illenek az én birtokomhoz, az én ékkövemhez, akire mindenkinek vágynia kell, úgyhogy nem lehet közönséges, ilyen helyzetben. Amit ma estére terveztem, amúgy is olyasmi, amit egy aranyvérű férfi nem csinál a feleségével, egy tisztességes nővel. Ma egy kurva, egy tisztességtelen ribanc lesz, akit akarok.

 Megérintem a pentagrammot, miközben megérkezek Tishához, és egy természetes mosollyal átnyújtok neki egy italt, miközben én is belekortyolok a sajátomba. Azaz csak szeretném, ha annyira természetes lenne, mint amikor két éve sakkoztunk vagy a vonatútról eltárolt édességet zabáltuk. Nagyon sokat változott minden; én vagyok a Pokol ura ma éjjel, lányok tucatjainak megakad a szeme rajtam, legalább egy egyértelmű és három burkolt ajánlatot kaptam már, ő pedig... nos, Tisha. Tudom, mondta, hogy minek öltözött, de a jelmeze azt a benyomást kelti, hogy viktoriánus kori költőnek vagy írónak, aki egy padláson bérelt lyukban tengeti napjait, és vagy elkapja a tüdőbajt télen, vagy a Temzébe ugrik, vagy belép a hadseregbe, hogy még a hajóúton meghaljon. Az ő külsején is sokat segített a kor, hogy kinőttük a gyerekkorunkat, de mellettem nem tűnik annyira férfinak.

 Tartok tőle, hogy Erwie volt a barátja. De Erwie meghalt. Én maradtam. Rajtam nincsenek láncok, és tudom, hogy én hogyan néztem a bátyámra, vagy másokra, akik nálam boldogabbak, szabadabbak lehettek. Lehet egy boldogtalan, rabságban szenvedő férfi barátja egy boldog és szabad embernek? Érzek valamiféle neheztelést, ami talán azután sem múlt el, hogy ő kapta helyettem a kviddics csapatban a pozíciót, pedig reméltem, hogy legalább ezt megkapom cserébe a megaláztatásért, hogy nem kaptam meg a helyemet.

 - Blywater egész éjjel téged bámul, Tisha... és ha egy csaj vámpírnak öltözik, azt akarja, hogy kiszívják a nyakát. Meg a combját is.- amennyire tudom, Blywater nem bámulta Tishát egész éjjel, de eleget ittam hozzá, hogy magabiztosan legyek a barátom szárnysegédje, a csaj pedig eleget ivott hozzá, hogy Tisha minimális magabiztossággal felvihesse az egyik emeleti szobára. Őszintén szólva nem hiszem el a történetét arról a lányról, még ha szerényen nem is mondott olyanokat, hogy háromszor elment, amit a legtöbb hazug mondana, és talán az zavarja, hogy még szűz. Blywater nem egy végzős beauxbatonsos lány, de nem is egy bányarém vagy kurva, mint néhány felsőbb évfolyamos lány, és nem is hiszem, hogy harminc randi kell hozzá, hogy hagyja magát megbaszni. A vámpíros dolog igaz lehet, elvégre kint van a hasa, és miért öltözne egy lány így, ha nem akarna dugni?

 Van egy másik lehetőség is, mely esetben ez a szárnysegéd helyzet nem fog segíteni: ha az a baj, hogy Tisha a férfiakhoz vonzódik. Talán egyenesen hozzám... ha így van, a helyzet jóval bonyolultabb. Talán azért említette, hogy szerinte bunkó vagyok Larkkal is: valójában azt akarta mondani, hogy utálja Larkot, mert elvesz tőle. De ha így is van... Erwie egy dolgot soha nem dobott ki az átváltozása után sem: a jó barátait, Tishát és Eliot. Valahogy megoldjuk.

Cím: Re: Lépcső és folyosók
Írta: Tikhon A. Donne - 2026. 11. 07. - 00:24:09
Sátán sátán hátán
minden sarkon láttam már tán
TO
Elwin
✦
DATE
10.31.

Alkoholfogyasztás, káromkodás,  verbális agresszió
Tikhon éppen azon gondolkozott, hogy még az is jobban szórakoztatná, ha hányna. Nem bárki, hanem konkrétan ő maga, pedig bizisten olyan kellemetlenül bizsergett a torka minden alkalommal, amikor Erwinre és Larkra nézett.

Tudta, hogy a lány jelenleg utálja, mint hal a Beluga vodkát,és ezt nem is kívánta felróni neki. Mit mondhatna, amit nem mondott még eddig? Boruljon a lába elé és könyörögjön ékes oroszsággal, hogy bocsásson meg neki, ő mindent megtesz? Hülyeség, nem tud mindent megtenni. Sem fizikailag, sem mentálisan nem képes a kialakult helyzet elviselésére, pedig, ha tudná bármelyikük, hogy úgy igyekszik, majd belekékül!
Tény, hogy akkor is nagyon igyekezett, mikor Lark olyan ravaszul és már-már erőszakosan elkapta, beszorította a sarokba és kéretlenül is megajándékozta a véleményével a kiválónak tűnő megküzdési stratégiáját illetően, aztán pedig a maga szofisztikált módján elküldte trojkázni, vagyis az orosz faszá(n)ra, amitől Tikhon még jogosan dühös sem lehetett, hiszen ő csinálta a bajt magának.
Úgy gondolta, könnyebb lesz, ha a lány rá sem akar majd nézni, de Lark bizony reá vetette hideg kék tekintetét, és Tikhon Aleksandrovichot végigborzongatta annak jegessége minden alkalommal, és még ennek ellenére is minden alkalommal vissza kellett fognia magát, nehogy lekérje, ahogy Erwinnel táncolt.

Ha az egyik hajó elúzott-integethet utána és bátran mondhatja Szevasz-topol- akkor nincs más hátra, mint a másikra koncentrálni, tehát úgy döntött nem élvezi az ijfú jegyespár társaságát, mikor azok együtt mutatkoznak, őrizve ezzel a megmaradt barátságát a vőlegénnyel. Már így is tarthatott attól, hogy kedves barátja előbb-utóbb észreveszi, hogy Tishának nem csak a szőlő, minden más is savanyú, nem is beszélve a szarról, ami egyenesen keserű, és megérdeklődi, hogy ugyan mi baja, ezt pedig addig igyekezett odázni, amíg erre a kérdésre ki nem talál valami elfogadható választ. Mégsem mondhatja, hogy maga se tudja mi baja, de ha Larkhoz ér, ha róla beszél azon a gusztustalan módon, ahogyan más lányokról is, például Cissáról, neki egyenesen felfordul a gyomra és kedve volna a faszát a homlokára átkozni, hogy mindenki lássa, mivel is gondolkozik. Nem, ezt egész biztosan nem mondhatja. Nem csak Erwinnek, hanem senkinek. Még magának sem.

Inkább ivott. Ivott minden helyiségben, minden lépcsőfokon, minden percben, amikor valahova nem akart odanézni. Úgy szemezett a vodkásüveg aljával, mintha az lenne szívének egyetlen szerelme. Jobban is járna, ha az volna, de nincs ilyen szerencséje, még csak eszméletlenre sem képes inni magát, pedig borzalmasan igyekszik addig is, míg Basile szokásos litániáját hallgatja a shakespeare-i családi viszályról.

Tikhon szinte megkönnyebbül, mikor egy negyedórára végre magára marad. Tizenöt édes perc, amikor nem kell monitoroznia minden rezdülését, mikor nem kell fenntartania a látszatot és eladni azt a borzalmas faszságot, hogy minden teljesen rendben van. Ezt a momentumot választja Erwin az érkezésre, és Tisha egyszerűen tudja, hogy ha most is hátat fordít, annak következményei lesznek.
Külön vannak-gondolja-legalább addig sem vele van, addig sem tapogatja. Ettől egy kicsit könnyebb.

Két másodperc és rendezi az arcát, hogy ne hajazzon ténylegesen annyira Dosztjevszkij Raszkolnyikovára még a pofaállását illetően is, az már neki is sok volna a klasszikus irodalom örömeiből.
Elveszi az italt és hozzákoccintja a poharat barátjáéhoz. Belekortyol. Enyhébb a vodkánál, de ettől sem fog egyhamar kijózanodni. A célnak megfelel.

-Ehhez két megjegyzésem lenne. Előszöl: miből gondolod, hogy ez engem éldekel? Másodszol: ha a jelmezekből szeletnél kiindulni, Sátán elvtálsam, akkol én tölténetesen Laszkolnyikovnak öltöztem, ennek megfelelően vagy szenvedést tudok hozni a nőkle, vagy indokolatlan blutalitással agyonvelni őket a baltámmal. Blywatel látványából kiindulva, pedig szenved ő eleget magától is-nyomatékosítván mindezt magára erőltet egy pszichotikus mosolyt és meglengeti az említett harci eszközt.
-Tudod mit? Csak a légi jó balátság miatt itt egy halmadik: őszintén csodálom, hogy a szivola kosztümhöz nem mindjált a szopást hoztad fel, de ez sem volt lossz duma.
Nem, valóban nem volt az, de Tisha pontosan tudta, hogy Blywater többre sem méltatta két pillantásnál, ahogy ő sem tudta volna megmondani, hogy mit visel, de még azt sem nagyon, hogy milyen színű a haja. Momentán annyira nem érdekelte, hogy az sem bántotta volna, ha eltűnik egy volt-nincs szekrényben, minden érzelem, amit ez kiváltott volna belőle, némi irigység lehetne. Mások, persze, nézték, hiszen Tikhon Aleksandrovich tudatában volt annak, hogy szép. Nem úgy, mint Erwin, aki, amint kivakaródzott szerencsétlen nyomorult állapotából, máris kényszeresen kezdte mutogatni magát, hanem úgy, ahogyan Szentpétervár a fehér éjszakák idején.
Barátja fizikumát ő is látta, és kiemelkedőnek is tartotta, de pontosan tudta, hogy róla nem tudhatják, hogyan is mutat a ruha alatt, és vékony, egyre kevésbé lányos alkata kedvezett annak, hogy már a minimális edzés Vulkanovval is gyümölcsözőnek bizonyuljon. Ezt Erwin természetesen nem láthatta, mert ő nem került be a csapatba, Tisha pedig minden percben érezte a másik irigységét, és mégsem fordíthatta azt vissza rá.

Tikhon finoman szólva is baszott a kviddicsre seprűstül, ütőstül, Vulkanovostul. Boldogan cserélt volna a másikkal, ha ez azt jelentette volna, hogy kiengedni Larkot a karmai közül, de erre nem volt lehetősége. Ott repkedett a fellegek közt, miközben jóbarátja azt csinált a lánnyal a lelátón, amit nem szégyellt, ezzel együtt Tisha pont annyira élvezte a meccset, mint átlagember az aurás migrént. Ebbe a gondolatba még a feje is belefájdult.
-Na, aztán jól szólakozol?-kérdezi és lenyeli a felhangot, amiben ott van a maga válasza a kérdésre, hogy legalább Erwin jól érzi magát, ha egyszer ehhez kénytelen őt a saját nyomorának undok, mérges gázokkal teli mocsarába taszítani. A legszörnyűbb az egészben az, hogy Tisha még csak nem is haragudhat, egyszerűen nincs hozzá joga.


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország