18+! tw: szerhasználat, szexuális utalások, apakomplexus? Merlin látja lelkem — azaz, a helyét, és csak remélni merem, hogy ő nem akar úgy manifesztálódni, mint égő csipkebokor, mert azt a múltkor kipróbáltam az egyik különösen remek drogkísérletem folyamán, és tartózkodnék a megismétlésétől..
Tehát ez a Merlin látja a lelkem helyét, ezt nem így terveztem — épp csak megörököltem azt a lakást, amit ugyanez a Merlin, ha már drogos látomásként megvalósult, igazolhat, ki akartam fizetni. Az a kérdés, hogy vajon minek nekem egy londoni lakás, miközben épp elméletileg megházasodni készülök...
Ezt nem firtatta egyetlen rokonom sem, de Saint-Vinanték még annyira sem. Gondolom az attól való félelmük, hogy a leányuk tusa döntőjén gyakorolt közel sem annyira konzervatív manővere után majd engem is elővesz a konzervatív értékek iránti olthatatlan vágy — nos, ez erősnek bizonyult.
Szerencsére ilyen értékek nem érintették a ház elejét — azét sem, amelyet megörököltem, ezzel pedig legalább négy és fél hét takarítást és Alec megjegyzéseit arról, hogy apáink apáinak apái pont olyan perverzek voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Ezt egyébként kikértem magamnak egy jó pohár lángnyelv mellett — egészen biztos vagyok benne, hogy annyira senki nem lehet perverz, mint Alec, aki rögtön be is akart költözni velem. A kategorikus nemem után érkező megjegyzése arról, hogy homofób vagyok..
Nos, a tények magukért beszélnek, igaz?
Épp úgy, ahogy a faszom is.
De a takarítás és drogos látomások között találtam valami egészen lenyűgöző dolgot is — bár mindkét esetre lehetne használni ezt a jelzőt. Apámnak teljesen véletlenül valóban volt egy.. burn bookja, ami helyenként gyanúsan sok részletet tartalmaz egyéb témákban.
Egyéb részletek, mint: az auror főparancsnok szexuális szokásai. Őszintén remélem, hogy csak zsarolni tervezte ezzel, mást nem — nem hiszem, hogy Amycus Carrow karrierje túlélne egy ilyen fantáziát. Bármelyikről is beszélünk.
Szerencsére a burn book további privát részletekkel is el volt látva, többek között képekkel — ezeket diszkréten megtisztítottam, mielőtt a gyakorlat kimondatta velem, hogy mi borítja őket. Azonban napi jócselekedetem lehet épp az, hogy ezt leszállítom a jogos tulajdonosának.
— Oh Scrimgeour, látom, téged is megihletett a lesbian plaid fall, már javasolni is akartam azt a dekadens inget. — a kopogást meghagyom a hanyatló nyugat ópiumának, főleg, mióta engedélyt adott a szobájába kandallóznom magam.
Fine, a szobája előterébe — kétlem, hogy ha már túléltem ezt az utazást a legutóbbi kísérletemmel a gyomromban, és az továbbra is eredeti funkcióját tölti be, meg kellene kockáztatnom bármelyik Morgenstern láthatását. High school never ends.
Olyan konszolidált leánykollégium vibeja van ennek a helynek, hogy szinte bánom, hogy nem javasoltam Alecnek — ennél leszbikusabb aligha lehetne, és most őt idéztem. A kollégium épületet bizonyára leszbikusok tervezték — épp ezért is működik.
— Képzeld, találtam valamit, aminek nagyon fogsz örülni. Nem mintha általában nem volnék örömteli, de most különösen. — utalok itt bizonyos tudatmódosítók szállítására, igaz, azok is minősülhetnek népjóléti cselekménynek, de a mostani különösen.
A választ meg sem várva ledobom a táskám az ágyára — mivel pont úgy fest, mintha épp ezt csinálta volna benne, ezért feltételezem rögtön, hogy ez az ő ágya, nem az, amelyikben csak japánok aludhattak, élre vasalva, szigorúan kelet felé fordulva.
A táskából pedig előkerül a dosszié — megannyi képpel az apjáról, köztük jópár fialatabbkori, még roxfortos és hasonlók. Nem mondom, hogy ez fog segíteni az egyébként is elég merev apakomplexusán, de azon már rontani sem nagyon lehetne tovább.
Az persze az első követ, aki még sosem volt követ — és egy csodálatosan sármos mosollyal rá is mutatok a kedvencemre, az egyik olyan képre, ahol egy pillanatképen az én drága nemtőm áll a Minisztérium előterében a jó Scrimgeour mellett, még mindkettőjük hírhedtsége előtt.
— Very demure, very mindful maszkulinitás, ha engem kérdezel. Akár megvitathatnák azt is, hogy az egész háború azért tört ki, mert a megelőző években vették szűkebbre a férfiszabók azokat a nadrágokat.. — állapítom meg egy történész hasznosságával és lelkesedésével.
Bár részben azért követtem Scrimgeour journeyjét a tusa óta, fogalmam sincs, mi lehet vele épp most — a freudi pillanaton kívül, amelyet közösen átélünk, ahogy jó apakárosultakhoz illene. De biztos vagyok benne, hogy hamarosan meg fogom tudni.
Jaj, Amy… (https://static.vecteezy.com/system/resources/thumbnails/073/265/498/small/stack-of-old-letters-tied-with-twine-vintage-envelopes-and-wax-seal-on-a-wooden-table-letter-writing-photo.jpeg) Why were our dads so handsome?