Oldal nyomtatása - laissez-faire, laissez passer

Cím: laissez-faire, laissez passer
Írta: Elizabeth Rappaport - 2026. 04. 08. - 05:22:57

Manufacturing Consent

(https://64.media.tumblr.com/bc95cc9a585120efc98e34bf0d97b305/29e12a035707d2c0-b8/s400x600/496f6ba6c4a496768e85e5abbcfe1bd67ecd90de.gifv)

“

Propaganda Is To
   A Democracy
   What The Bludgeon Is To
   A Totalitarian State.

”

(https://64.media.tumblr.com/0de08d0e1c4cdc08b0d698ba9c8679ff/5e3d5babd8975878-79/s2048x3072/a870f1283a4d8c79f0577aeeac7bfa65968e7c64.pnj)

○ R: mature (18+)
   ○ Tw: később utalás incesztusra; politika.
a történet minden része fiktív,
   nem tükrözi a szerző meggyőződését.
   ○ 2006. 04.

   Woodstock szelleme ide is elért — szelleme lényegében légüres marad,
csak úgy, mint a valódi demokrácia importja, melyet a demokratizálódás
harmadik hulláma sem ültethetett meddő talajba.
   Elizabeth Rappaport utóbbin aligha lepődött meg: '63 óta az óceánpajzs
a józan ész gátjául szegődött, őket pedig rosszabbik oldalán érte a
senkinek nem kedvező valóság.

   JFR karja biztonságot ígért, vagy legalább azt, hogy ha Uncle Sam eszét is
vesztette, Columbia azét nem hallgatott a lépteikben. Ha gondolta is,
hogy azonosságot érez Texas melege után, a történelem különössége már
fascest faragott a marokra ragadható kétségeiből.
   — Tudod, meglepett a kérdésed. Talán leginkább az ideje. — mosolyog,
   alabástrom ujjai között a való kitekint a férfi drága zakójának anyagán.

   Szimbolikus volt a séta — a szavaik nemkülönben, de attól nem tartott, hogy
szavainak bárki értéket tulajdonítana. Hibát számtalan módon el lehet követni,
könnyebben, mint a bűnt — megbocsátani is nehezebb érte.
Az alkonyi birtok színeiben a vörös, a fehér, a kék és az arany könnyen tűntek
valami másnak — valami kölcsönnek, valaminek, amit Anglia gyártott le,
és ami még nem volt elég idős hozzá, hogy a tengerbe fojtsák Bostonnál.
Elizabeth az apjára pillant, közelebb hajol — mert igény az volna rá.

   — De egyelőre nem került sor rá.. nem kerestek meg ilyesmivel. — suttog,
   talárjának susogása elnyelte a szavak méhében fonódó kettős értelmet.
Skócia hallgatott, ha könnyeit nyelte el — sírjai még zsengén domborodtak,
akár augusztus hatodikán a keleti ég csipkés, gombaszerű vörösei és fehérei.
Minden szabadság sikollyal kezdődik — ezért volt oly nehéz
megkülönböztetni Rappaporték szerint a bilincs hangjától.

   Nem ringatta magát abba a naivitásba, mely ott ragyogott minden
századforduló szája szélén — aligha engedték volna ezt a körülmények.
   Elizabeth Rappaport valódi gondolatai ez alatt nyugodtak, nem várva
a maguk idejét — az a boszorkányok óráján járt csupán, és ez
rímelt egyedül a valódi túlélés szótagjaira, akár suttognak, akár
üvöltik azokat.

   — Biztos vagyok benne, hogy van véleményed.. a helyzetről, Apu. —
   amelyet bölcsen inkább meghallgat, mint kísér vagy előzhetne. Az
őszinteség soha meg nem térülő befektetés — a játékelmélet hívei
titkon mind amerikaiak voltak, nem számított, kinek fogadnak épp
hűséget.. Hiszen a vörös és kék felcserélhetőek maradtak, akár a
józan ész az urnák felett remegő kéz ujjainak moccanásában.

   Elizabeth Rappaport emlékezett nevének minden szótagjára, azok
csendülésére egy kórusban is — és azokat a csendeket töltötte az
örökölt pezsgőspohárba, amelyeket évtizedek érleltek. A földben,
amely jobban akart bármelyik másiknál — amelyik csak saját zsarnokát
ismerte el, amelyik megfelelt minden kihívásra, ha kellett, vérrel és
idővel. Ideje épp úgy a demokráciának is van — ez pedig nem az.

Cím: Re: laissez-faire, laissez passer
Írta: John F. Rappaport - 2026. 04. 08. - 17:22:45

To survive a storm
(https://64.media.tumblr.com/5d522ae8d213bca3e3b2ae830b6746c0/tumblr_plk8dc6KqX1r09d6po2_540.gifv)
„Irony is wasted on the stupid.” - Oscar Wilde

18+ - utalások incesztusra, rasszizmus, homofóbia

Van valami idegen a levegőben, még azután is, hogy az ősz télbe, a tél pedig tavaszba fordult. A hely nem vált az otthonunkká, a mágia továbbra sem szikrázik ismerősen; Skóciában minden a múlt, minden régebben épült, mint Amerika, a föld utoljára római szandálok alatt érződhetett olyan vadnak, mint a végtelen határvidékek és az ismeretlen földje, mely azután is vad viharokkal bünteti a gőgünket, hogy az emberiség legnagyobb birodalma épült a hátára. Amikor nyugaton tombol a vihar, szinte látni vélem az otthonunkat a horizonton túl; elszorul a torkom, ahogy újra és újra eszembe jut, hogy talán nem látom többet, csupán kísértet lesz egy óceán feletti vihar esőfátyla mögött.

A mellkasomban érzett honvágy, fájdalom haragba fordul. Sokszor hangzott el Grimwater asztalánál a vicc, hogy amikor a MACUSA kék rongyokba öltözik, elköltözünk, ki keletre, ki nyugatra, de soha nem gondolta senki komolyan. Kit űzött el egy kis liberalizmus az otthonából? Ki volt az, akit néhány gyenge bürokrata, nyúlvérű fajvédő, magnixvérjogi aktivista űzött egy óceánnal arrébb? A demokraták gyengesége és naivitása mindig ismerős ostobaság volt, egy kicsit túl szélesre nyitott marok, egy kicsit túl sok kompenzáció egy versenyben. Ismerős vad, mely megdézsmálja a vetést, szűkebb napokat hoz, mielőtt jobb idők jönnek, a szűk napok pedig, bármennyire gyűlöljük őket, a körforgás részei.

Elizabeth tökéletes arcát látva tudom ugyanakkor, hogy most tényleg itt kell lennünk, távol az otthonunktól, mert ez az ostobaság nem a körforgás része. Angol csizmákkal taposta a partjainkat, mint Cornwallis kísértete tért be az ajtónkon, latin nevet aggatott magára, mintha nem fél évtizeddel ezelőtt pattant volna ki bukott fasiszták és középszerű családok sarjainak fejéből, megfertőzte a Világkiállítást, megfertőzte ezt a versenyt, megfertőzte még a korrupciót is. A középszerűség istenei felemelkednek Amerikában, ostobaságuk felemészt mindent, ami érték, mielőtt magukat is porrá égetik az ostobaság oltárán, mint fagyoskodó száműzött, aki eltüzeli menedéke ajtaját.

Biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése. Egy bukott rendőrminiszter testvére hogyan is remélhetne jobb legitimitást, mint egy Rappaport kézfogása, csendes mosolya a kabinetről készült fényképeken, a második sor szélén? Hogyan remélhetné egy gyíkkufár, hogy egy birodalom örököse lehet, amikor az Óceán túlpartján a nevük semmit nem jelent, ha nem lép szövetségre valakivel, akinek a története mindenki számára azonnal ismerős? És mégis hogyan próbálkoznának, ha nem ostoba és középszerű sarjaikon keresztül? Néha megkérdezném: biztos, hogy aranyvérűek vagytok?

Örülök, hogy nem történt meg. Az esti whiskey óhazában épült udvarházunk nyugati erkélyén minden napnyugtakor kissé kevésbé keserű, ahogy nézzük, miként tűnik el Helios valahol messze, hogy vessen egy utolsó, álmos pillantást az őrület által megbilincselt földre. A gondolat, hogy meg fogják környékezni Elizabethet, elég hozzá, hogy összeroppantsam a kockamintás poharat izomláztüzelte ujjaim között. Most persze üres a kezem, csak a skót levegő menekül a markomból.

- Bizonyára túlzottan lefoglalják őket a magnixok ivadékai ellen tervezett csínytevések.- érzem az olajat a torkomban, ahogy a lányomra mosolygok, és ismét elképzelem, hogy agg tinédzserek arcai veszik körbe, hogy maguk közé rántsák. A gyűlölet olyan, mint az olaj: ha megfelelően kordában tartják, táplál valami hatalmasat, ha nem, feléget mindent. Mindig büszke voltam rá, hogy kordában tartom az érzéseimet, hogy nincs gazdám, mert a haragom akkor támad fel, amikor feltámadni engedem, de most túlcsordul, mint egy halálos átok, melyet egy nyomorult senki provokál ki azzal, hogy újra és újra megtagadja, hogy megismerje a helyét, hogy megértse: senki nem állhat egy Rappaport akaratának útjába.

Skócia levegője olyan, mint egy seb. Ezek az öreg, megkínzott felföldek ismerik az ostobaság illatát, mely tíz éve végigsöpört rajta, gyereket és felnőtteket, méltókat és méltatlanokat temetett ősi földek alá, de minden igyekezete ellenére sem tudta elég mélyre ásni halottjait, kiknek leghitványabbjai most visszatértek, hogy lakmározzanak mindenből, amit építettünk. Meg tudnék ölni valakit... de nem hagyom, hogy ez a harag nagyobb teret kapjon. Bölcs dolog talán haragudni egy sáskára, amely felfalja a termést, egy farkasra, mely megeszi a marhát, egy wendigora, mely felfalja az eltévedt gyermekeket? Mind féreg, kártevő csupán, melynek természete nem teszi lehetővé, hogy több legyen, nem képes többre. A férgek nem érdemelnek gyűlöletet, forróságot, hidegen érdemlik a halált.

Felemelem a szabad kezem, és a lányoméra teszem. Érezni akarom a melegét, a szenvedélyt, a puhaságot, érezni akarom, hogy ha Atlantiszként elsüllyed Amerika, akkor sem szűnhet meg, mert Amerika itt van mellettem, vörösben, fehérben, kékben, tornádók által érintett fekete felhők úsznak utána, benne dobog, benne rohan az aranykor megtestesülése, vadul gyönyörű, mint egy emberfeletti terület, melyet soha nem érintett építész. Beszívom a levegőt, nyelek is egyet. Túl messze van a következő éjszaka.

- Grimwater ellenállna a MACUSA-nak. Mr. Thompson ötven pálcát tudna biztosítani, ha arra kerülne a sor... de ez nem megoldás.- büszkeséggel töltene el, ha holnap én húzhatnék kék árkokat a vérvörös földre, fehér csillagokkal tarkítva őket, zászlóként emelhetném a csatát a zsarnokság ellen. Az én lázadásom is lehetne a szenvedély, a gyűlölet és a harag, harcolhatnék Texas egéért, harcolhatnék a végtelen földjeinkért, a viharainkért és a teleinkért angol behatolók ellen, de bármennyire fáj megfutamodni egy harc elől texasiként, varázslóként és férfiként, az ostobaságot nem lehet karddal legyőzni. Az ostobaság egy tűz, mely ellenáll a pengének, a fegyver csak az égő, szenes testet érintheti, melyet a lángok megcsókoltak, a lángok pedig megérintik a kardot, a kart, a lelket. Az ostobaság csak akkor alszik ki, ha nem talál több dolgot, mely gyúlékony lenne.

- Talán nincs olyan vihar, melyet a legerősebb thesztrál nem hívhatna ki... biztosan sok fiú ülne nyeregbe szívesen, hogy megküzdjön a leghatalmasabb forgószéllel.- nem vagyunk fiúk, és az a kettő, akikért felelünk, sem elég érett rá, hogy döntést hozzon. Talán ahhoz sem elég érettek, hogy lássák, nem csupán múló zápor szitál az arcukba, a távolban a villámok már megvilágítják a tölcsért- ez a tölcsér nem bírja a valódiak szépségét és fenségességét, de hasonlóan halálos. Elizabethnek pedig nem kell elmondanom, ahogy a ránézek, mit jelentenek a szavaim: ő emlékszik a viharra.

Biztos vagyok benne, hogy helyesen látom a helyzetet, de tudni akarom a véleményét. A legnagyobb embereknek is szükségük van tanácsra, és ki vethetne a gondolataimra világot fényesebben, mint Amerika fekete viharhajával és a kezében lángoló fáklyával? Tudom, hogy jól látom a helyzetet, mert fájdalmat okoz, hogy Grimwater egy emlék lesz, egy lezárt birtok, melyet bejárnak a pókok, és talán éveket kell várnunk, mire ez a vihar lehetővé teszi, hogy hazatérjünk. Talán nem amerikaihoz méltó feladni a földet, a szólás után második jogunk volt a halál annak védelmében, ez nemzetünk egyik alapja, de Amerikának mentesnek kell lennie a rigid ostobaságtól, mely annyi európai császárságnak vetett véget. Nehéz a szívem, de az én Amerikám itt van, és nincs olyan fájdalom, melyet ne csillapítana a csókja.

- Bármit teszünk, a vihar itt van.

Cím: Re: laissez-faire, laissez passer
Írta: Elizabeth Rappaport - 2026. 06. 06. - 10:27:36

Manufacturing Consent

(https://64.media.tumblr.com/bc95cc9a585120efc98e34bf0d97b305/29e12a035707d2c0-b8/s400x600/496f6ba6c4a496768e85e5abbcfe1bd67ecd90de.gifv)

“

Propaganda Is To
   A Democracy
   What The Bludgeon Is To
   A Totalitarian State.

”

(https://64.media.tumblr.com/0de08d0e1c4cdc08b0d698ba9c8679ff/5e3d5babd8975878-79/s2048x3072/a870f1283a4d8c79f0577aeeac7bfa65968e7c64.pnj)

○ R: mature (18+)
   ○ Tw: később utalás incesztusra; politika.
   a történet minden része fiktív,
   nem tükrözi a szerző meggyőződését.
   ○ 2006. 04.

   A hazugság könnyen esett — azzal háltak, abba terítettek az évszázadok,
abba járt a lélek, mint Jákob lajtorjáján a józan ész.
   Az csak Columbiát hagyta el, de talán ez az angol nyelv öröksége:
az évszázad róluk szólt — róluk, fényükről, mosolyuk végtelen,
büszke ívéről. A kitartott mosoly hosszú árnyékot vet — a leghosszabbat
akkor, amikor abbamarad.

   JFR életének lángja most vett igazán mély lélegzetet — abban pedig
egyetérthetnek, hogy senki sem szereti a Patyomkin-falu skanzenszín
színét. Még a színház szerelmesei sem, ők különösen nem.
   — Vagy épp a gerrymandering.. — finoman hajol közelebb, annak
   tudatában, hogy Finkelsteinnek igaza volt, míg ujjai a pillanatot
szorították ott is, ahol a liberális demokráciának volt szezonja.

   A kompetitív autoriter kifejezést is használhatták volna — épp csak
   nem volt benne semmi igazán kompetitív, ahogy a demokrácia
árnyékában is csak azok láttak árnyalatokat, akik azt látták, amit
néztek is. Anglia nem tartozott a kedvencei közé — de tagadhatatlan,
hogy a történelem olykor úgy ismétli önmagát, hogy az egyenlőtlen
játéktér az ismeretlenbe lejtsen.

   — Tudod, nem szívesen mondom ezt, de talán.. vannak olyan tüzek,
amelyeket jobb távolról nézni, mert elalszanak maguktól. —ajka súrolja
a férfi felkarját, ahogy felpillant rá, beszél helyette a gesztus.
Volt valami a relatív többségiség győzelmében, ami tűrhetetlen volt —
közelről biztosan, főleg ha ahogy más, Róma-fattyak, a tapsot is elvárta.
Elizabeth Rappaport ezúttal valóban nem sietett a válasszal, de az közeledett:
a populizmus jobb tulajdonságai közé tartozott királyi pontossága.

   Abban nem kételkedett, hogy a szélsőségeket, akár az idő a gyermekeit,
felzabálja — a puha cenzúra mögött már remegő kezek lapultak, azokat
biztosan nem rejthette a tudatlanság fátyla, legfeljebb az éjjeliőr lehunyt szeme.

   — Tudom, hogy nehezen bízol meg a mediterráneiumi hullámban,
és ebben biztosan igazad is van, de Mackinder és Haushoffer is tévedne? —
   keserű pohár volt annak lehetősége, hogy igen. Hogy a geopolitika végül
annak bizonyul, aminek a demokrácia — mindannyiunk közösen dédelgetett,
eredeti lebensraumja.
De akkor sem mondhatta ő, nem mondhatta ki — hogy az ostobaság körkörös,
most épp hozzájuk ér el, és mielőtt saját farkába harap, éjfél előtt egy egész
perccel még hagyniuk kell, hogy megtörténjen. Oldalt már választottak,
sorsot és lőtávot most kell.

Cím: Re: laissez-faire, laissez passer
Írta: John F. Rappaport - 2026. 06. 20. - 04:55:34

To survive a storm
(https://64.media.tumblr.com/5d522ae8d213bca3e3b2ae830b6746c0/tumblr_plk8dc6KqX1r09d6po2_540.gifv)
„Irony is wasted on the stupid.” - Oscar Wilde

18+ - utalások incesztusra, rasszizmus, homofóbia

Gerrymandering. Mindig találtam valami elegáns szépséget a körzetek sebészi pontosságú átrajzolásában, mellyel egy szerény huszadot elfaragtunk a kevésbé megfelelő boszorkányok és varázslók véleményének súlyából, miközben nem vágtunk elég mélyre, hogy a legtöbb demokrata fájdalomtól sikoltva öntse ki papírpoharából a kávét, és a Nagy Alma liberálisai tovább menjenek néhány okoskodó cikknél. Yaxley és csatlósai megmérgezték ezt is, sebész helyett hentesek voltak, és könnyen lehet, hogy az ostobaságuk ráveszi a kényelem népét a felkelésre.

Mélyen, kissé megremegve szívom be a levegőt, ahogy a lány ajka megérinti a karomat. Az enyém, és bármit akarna a világ, nem érem be kevesebbel. Hogy is érhetné be valaki kevesebbel, pusztán mert a világ ezt mondta?

Kellemetlen az igazság, amit tudtam, amiben megerősít. Ostobaság megküzdeni egy veszett rugarouval, melyet a betegség amúgy is rövidesen elemészt, bármennyire elégtételt adna a léleknek, a büszkeségnek a gondolat, hogy én mérhetem a végső csapást. Mennyivel szebb egy kicsit, egy lépéssel gyorsabbnak lenni az ellenfél támadásánál, mint metodikus módon összezúzni az állását, és hagyni, hogy lassan, katarzis nélkül összedőljön minden. Kockázat nélkül. Elizabeth jobb nálam, nem fertőzi a büszkeség, a látványos győzelem és elégtétel iránti vágy, mint engem. A lelkem mélyén én is tudom, hogy a győzelem győzelem, nem számít, hogy milyen alakban érkezik. A vereség pedig vereség.

- Nem tévednek.- nem szívesen ismertem be, amit mindenki érthet, aki olvasott a világunkról. Sokszor látjuk a múltat a tenger keleti partján, leendő érdekszférát, akiket egységesebb, kontinens méretű országunk gazdasági függésbe taszíthat, de ezeken az öreg földeken dőlt el minden konfliktus, Herpotól Voldemortig.

Sokat gondolkodtam persze rajta, hogy a ma paradigmái egyeznek-e azokkal, melyeket Grindelwald korában írtak. Sokszor és sokan hitték, hogy a Monroe-elv korát éljük, hogy már nincs szükségünk másra, mert a világ legjobb részét összegyűjtöttük, és csak dél esőerdői, nyugat szigetei és észak fagyos vidékei várnak szeretett demokráciánkra. Utána tehetünk úgy, mint oly sokan már most, játszhatjuk, hogy nincs semmi a Csendes-óceán bal és az Atlanti jobb partján, amíg az izoláció fel nem emészt mindenkit. Minden Birodalom identitása megbomlik, ha nincs senki a határain túl. Ha ezt a Noctua Tenebrosa látja, tudják, hogy itt, valamelyik régi országban kell D-napot tartaniuk.

- Talán legyőzhettük volna a vihart. A thesztrálok a halálból születtek, az a kettő a leggyorsabbak közé tartozott közöttük is. Mindketten ismerjük a halált… de vannak tüzek, melyeket jobb távolról nézni.- megérintem a derekát, kívülről nézve ártatlanul, mintha semmi bűnös nem lenne abban, ahogy az öreg kastély naplementéjében sétálunk. Talán szükségem van rá, hogy érezzem, eljátsszam a szerepemet, feladjam a hiábavaló büszkeséget, ne vigyek halálba embereket akik számítanak rám, a családomat, az álmaimat. Az én Amerikámat. Nagy viharban a sas is a földön jár, lehajtott fejjel, de örökre sas marad.

Ahogy érzem a közelségét, ahogy elönt a forróság, tudom, hogy a vereség az egyetlen megbocsáthatatlan bűn, rendezetten visszavonulni pedig nem feladás. Számtalanul éltek és haltak Amerikán kívül amerikaiak a hazáért, Elizabeth és én sem mondtunk le az álomról, melyet rémálommá kíván tenni néhány senki, akik felrúgták a játék szabályait.

- Rengeteg meghívónk van nyárra. London. Párizs. Madrid. Berlin. Amszterdam.- csak Elizabeth és én. Még ha tudom is, hogy több nagy európai család vendéglistájára csak azért kerültem, mert ismerik valamelyiket számtalan rokonomból, és tudni szeretnék, hogy gazdag texasiként miért nem kapok pozíciót Yaxley szolgálatában, végül meghódítjuk Európát. Az emberek manapság kevés normalitást mernek remélni Washington felől, a józan ész megnyugtatja majd őket, és ha egy napon Amerika a miénk lesz, a Szívföld leteríti előttünk a vörös szőnyeget.

Egy egész nyár, együtt Európában, melynek végén nem tér vissza a távoli levelek, kétoldalú naplóban fodrozódó betűk mögé. Szinte nem is bánom, hogy más színű ég alatt fognak a thesztráljaink repülni, ahogy kinézünk majd rájuk az angol kúria hálószobájának ablakából.

Cím: Re: laissez-faire, laissez passer
Írta: Elizabeth Rappaport - 2026. 06. 20. - 15:40:48

Manufacturing Consent

(https://64.media.tumblr.com/bc95cc9a585120efc98e34bf0d97b305/29e12a035707d2c0-b8/s400x600/496f6ba6c4a496768e85e5abbcfe1bd67ecd90de.gifv)

“

Propaganda Is To
   A Democracy
   What The Bludgeon Is To
   A Totalitarian State.

”

(https://64.media.tumblr.com/0de08d0e1c4cdc08b0d698ba9c8679ff/5e3d5babd8975878-79/s2048x3072/a870f1283a4d8c79f0577aeeac7bfa65968e7c64.pnj)

○ R: mature (18+)
   ○ Tw: utalás incesztusra; politika.
   a történet minden része fiktív,
   nem tükrözi a szerző meggyőződését.
   ○ 2006. 04.

   Azt mondják, az öreg fát nem ültethetjük át — azt mondják, míg
avítt csészéikből konyakot isznak, akár a kelet-európai fájdalomtest
maradványai egy lassan elmúló században.
   Az uralkodó szélirány sokszor nyugati — de mindig akad valaki,
aki rosszul olvassa a térképet.
Fejét a naplemente felé fordítván csak egyetlen gondolattal
adózik annak, ami elveszni tűnik a horizonton — a liberális
demokrácia önmaga legnagyobb ellensége.

   Ha magukra tekint, csak a szépen hajtott anyagot látja, csak a
lehetőségek megannyi kérdőjelét, melyekre felelni érdekes játék
az unatkozó elme számára — labirintnak, sugárútnak egyaránt.
De nem siratta, ami messze marad mögöttük — volt valami igazán
félreérthetetlenül amerikai a demokrácia exportjában.
   — Igazad van, a meghívók.. Gondolod kell arra, ami előttünk áll. —
a vérvonalra, az ágakra, amelyek túlnyúltak az Óceánon.
   Persze, ez nem olyan egyszerű — az egyszerű dolgok gyakran
értéküket vesztik a realitás tenyerén megmérve.

   Albion nem volt kishatalom — de gombjai sem mellkasán húzódtak.
Minden olyan, ahogy lennie kell — a hűvös pezsgő, a lángoló határ,
az éjfélkor váltott csók, a szorosan markolt kantár.
   Biztonságban érezte magát, ahogy biztonságban érezte volna magát
egy ördöghurok ölelésében is — nem volt oka kételkedni abban,
amit hibrid rendszernek neveznek.
Az ágyban suttogva is.

   — Utólag is jó döntésnek vélem, hogy nem szavaztam... — suttogja,
   mintha titok volna, mintha játszanának újra valamit.
   A nemzeti himnusz alatt, míg a július a győzelemtől hangos:
és attól, ahogy az apja a nevét nyögi a vörös, fehér, kék alatt.
Nem számított — a történelem mintái nem változtak igazán,
és Elizabeth Rappaport hitt Fukuyamának, ahogy hitt Dahlnak is.
Az inga mindig visszatér önmagához — a demokráciának árnyékát
csak a demokrácia adhatja. De épp ezért nincs mitől tartani sem —
árnyékoktól soha.

   A nyár akkor is pezsgő lesz, ha narancslevet kínált eredetileg, mosollyal—
Amszterdam reszket, Madrid biztos, London megtalálja önmagát.
Lángját a tűz visszakapja, sötétből a fény kiszáll — összeforr a törött
szablya, koronás lesz a király. Tolkien — mosolyog kulcscsontja, válla,
azzal simul JFR-hez, illetlenül közel, de nincs itt senki, nem hallja senki.
Ő pedig kiszolgálja magát lehúzott nyakából, ajkaiból — nyelve egy
zsarnok, lélegzete egy hitetlen lázadó.

   — Hogy is lehetne üvegbe zárni a tűzvészt.. hogy lehetne puszta kézzel
elkapni a villámot? Azt akarom, hogy Pavlovszkijt olvass nekem,
hogy egy üres szobában, az új otthonunkban, amit együtt vettünk..
A nyelveddel a combomra vésd fel, hogy nullum crimen sine lege.. —
   suttogja állkapcsának, szavaival adózva a nyárnak.
   Az elektoralizmus is unalmas, ha oktrojált — rossz ómennek is .
A demokrácia és a bűn, akár az orgazmus — megkövetelte a maga
előjátékát.

Cím: Re: laissez-faire, laissez passer
Írta: John F. Rappaport - 2026. 07. 09. - 04:02:41

To survive a storm
(https://64.media.tumblr.com/5d522ae8d213bca3e3b2ae830b6746c0/tumblr_plk8dc6KqX1r09d6po2_540.gifv)
„Irony is wasted on the stupid.” - Oscar Wilde

18+ - utalások incesztusra, rasszizmus, homofóbia

Egyszer régen az őseink is kénytelenek voltak a jövőbe tekinteni. Nem voltunk mindig amerikaiak. Most európaiak leszünk, európai termek várnak ránk, európai szövetségesek és riválisok, egy lassabb szívverés. Most távolság vár ránk, talán olyan bolyongás, mint Odüsszeuszra, de én nem leszek egyedül a világ viharainak kiszolgáltatva. A Sors kevésbé volt kegyetlen velem, mint sokakkal, akiknek harcolniuk kellett az igazukért, a győzelemért. Számomra nem lesz minden nap küzdelem, engem egy szenvedélyes ölelés, egy új Amerika vár.

Eszembe jut a saját szavazatom, a kicsinyes bosszú, mellyel megfosztani igyekeztem a rendszert az elégtételtől, hogy az aláírásomat adom hozzá, miközben a jogaimat gyakoroltam. Elizabeth bölcsebb volt nálam, ő nem kínozta a rendszer rabszolgáit mozgóurnákkal, számolási kényszerrel, mert az Első Kiegészítés nem kötelez beszédre, ahogy a Második sem arra, hogy minden lépést fegyverrel tegyünk meg, minden sérelmet fegyverrel toroljunk meg. A beszéd és a hallgatás joga nagyon sokak számára fontosabbá vált, mint a képesség bármelyikre. Talán ezért élnek sokszor nagyobb lánggal égő emberek zsarnokok alatt, mert kinek jutna eszébe, hogy nagy dolog, ha az ember azt mondhat, amit akar?

- Nem hiszem, hogy lenne mit megbánni.- a mi igazi választásunk Albion, Amerika bölcsője, ahonnan évszázadokkal ezelőtt a távoli világban számításokat kereső boszorkányok és varázslók hajókra szálltak, és létrehozták a történelem legerősebb nemzetét az érintetlen vadonban. Nincs értelme egy olyan játékot játszani, amit nem lehet megnyerni, ahol a szabályok lehetetlenné teszik a győzelmet, és ahol csak asszisztálni szabad a győztesek győzelméhez. Emellett szavazni ostobaság lett volna, mert ki hinné, hogy az Új Világra szavazott?

Az én Amerikám itt van, és az enyém. Megremegek, ahogy hosszú, tornádókkal díszített haja megérint, ahogy újra megérzem és megízlelem ajkait, melyek szavaira mindenki, akinek értelme van, figyel, mert amikor Amerika beszél, mindenki hallja. Égő vágyat érzek rá, hogy feladjam az összes értelmet és óvatosságot, hogy csak megragadjam, hogy itt és most tegyek eleget a kívánságának, hogy meghódítsam, eggyé váljak vele, uraljam és szolgáljam, ahogy mindig is vágytam rá Amerikával.

- Mindenem a tiéd, és mindened az enyém... túl messze van a július 4.- azt akarom, hogy az enyém legyél, Amerika, minden csillanás a szemedben, minden sóhaj a fehér csillagok alatt, minden bűnös örömmel, bizalommal, minden lánggal és villámmal, mely talán azért jött, hogy megbüntessen, megperzselje a bőrömet, de amely előre hajt. Túl messze... túl messze vannak azok a napok, amikor a gránátalma pecsétje a felszínen tart, távol az otthonodtól, Amerika, távol a csókjaimtól, az összes éhségtől, melynek úgy érzem, hogy lehetetlen ellenállni. Erősebb vagy, mint a legerősebb veritaserum, legerősebb szerelmi bájital vagy átok.

Szorosabban markolnak az ujjaim, miközben beszívom az illatodat. Annyira messze... annyira messze van, amikor az enyém lehet az összes álmod, ahogy a mellkasomra hajtod a fejed, és a szívem felett érzem a lélegzetvételeidet, az álmaidat, azt az égő szenvedélyt, melyet a világ összes bölcsessége elrejt. Akarom a puha forróságot, mely távol tartja a szokatlanul hideg felföldi éjjeleket, a sóhajokat, melyek megállítják a csend beszivárgását, tested őszinte, égő mozdulatait, melyeket túl régóta vagyok kénytelen nélkülözni.

Nem teszem többet.

- Talán itt az ideje, hogy láthasd új földjeinket.- nem tudom, valaki visszavár-e, de ki gondolna bármi rosszra egy lánytól, aki az apjával van, még ha látnak is minket elmenni? Ki gondolná, hogy a mi kötelékünk több, mint vér, a mi kötelékünk szenvedély, bűn és lélek, egymás üdvössége és kárhozata vagyunk. Amerikának nem elég kevesebb belőled, mint a mindenség, nem is adhatsz kevesebbet neki, és nem is vehetsz el kevesebbet belőle, nem oszthatod meg másokkal, és nem is áll szándékomban. Talán soha többé nem engedem el, talán soha többé nem érzem majd, hogy az ujjaim ellazulnak, hogy nem kell megragadnom, birtokolnom. Soha nem fogom odaadni senkinek.

Akkor sem, ha meg kell ölnöm mindenkit ezen a világon, aki nem akarja, hogy Amerika az enyém legyen. Az én birtokom, mely az én érintésemre vár.

- Menjünk el, keressük meg a július 4-et.- minden nap július 4. lesz, ha rajtam múlik, minden nap olvasok neki, miközben kezét meztelen combját nyugtatom, melyen fekete csókokat hagyok újra, és újra ismét.

Roxfort RPG

Karakterek => Elizabeth Rappaport => A témát indította: Elizabeth Rappaport - 2026. 04. 08. - 05:22:57