|
Cím: Bloody Hell Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 06. 29. - 23:19:40 (https://66.media.tumblr.com/a42874fa9aedebcb90b3d5c48170a681/tumblr_na2a3023hf1qikmd9o1_500.gif) We're all just dancers on the Devil's Dance Floor Fogalmam sincs, hogy kezdődött, de ha Bloodot kérdezném, ő nyilván valami olyan szofisztikált dolgot mondana, minthogy látta, hogy szőke a hajam, vagy hasonló éteri magasságokban körző elméletek. A lényeg talán nem is az, mikor, hanem a hogyan: becsattogott a klubhelyiségbe, és az első percben kivívta magának a legellenszenvesebb elsőéves címét azzal a másfél percig tartó káromkodás-láncolattal, ami előbukott a szájából. Natalie még a Szombati Boszorkányt is letette döbbenetében, ami azért nagy szó, mert ő is folyékonyan beszéli a trágárt, ha éppen úgy tartja úri kedve. Blood viszont kapásból vétett a jóízlés kimondatlan szabályai ellen, mert tényleg tündéri pofijából úgy sorjáztak elő tömött sorokban az egyre cifrább kifejezések, hogy az ember biztosan megdörzsölte a szemét, hogy jól lát-e, aztán megrázta a fejét, hogy nem sikerült-e túl kielégítőre a vacsora, és vett most erőn a tulajdonoson a fiatalkori kínos demencia. De nem, Blood önmaga volt undorító mivoltában, és csak akkor hallgatott el, amikor megdobtam Natalie elfelejtődött újságjával. Ki hitte volna, hogy vadállatok szelídítésére is alkalmas a nyomdatermék? - Elhiszem, hogy hiányzik anyu és apu, de kérd már meg őket, hogy küldjék utánad a kockacukrot, mert ez nem mentség arra, amit itt leműveltél az előbb. - jegyeztem meg mellékletként a lap után - Mégis mi a fene tudott történni, hogy most úgy érzed, ez a legjobb módja a kifejezésének? Hozzátenném, itt nagyjából hat órája lehetett a birtokon, ami alatt Pitont legfeljebb látásból ismerhette, még senki nem átkozta meg a folyosón, még nem késhetett el sehonnan a kaján lépcsősorok és direkt rossz irányba küldő festmények miatt, nem támadta le a macskám, nem szökött az iskolába sorozatgyilkos és hasonló kifinomult élménysorozatok, melyek rendre megtörténtek a fedél alatt, tehát Blood még a nagyszemű gyerek státuszban kellett volna, hogy lebegjen vidáman a mágia láttán. De ő ugyan nem. - Szopjál sárkányt, Barbie! - elsőre tényleg nem akartam elhinni, hogy ez most itt tényleg megtörténik az év első estéjén - Fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok, húzzál odébb! Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem tettem meg, sőt, később sem, pedig általában nyomatékot is adott a dolognak. Azt persze megtudtam róla, milyen körülmények közül érkezett, de ez ne legyen már kifogás arra az állatias viselkedésre, amit ezzel a tahó alpárisággal leöntve próbált lenyomni a torkunkon onnantól kezdve. Eleinte próbálkoztam valamiféle híd kialakításával, de most tényleg, Freya Bloodról beszélünk, arról a Freya Bloodról, aki a legközelebbi reggeli beszélgetésemet egy kávémba köpéssel oldotta meg. Tündéri jellem, valódi közösségi pillangó, de úgyis tudja, hogy csak okot kell adnia, és megajándékozom egy kellemesen hosszantartó büntetőmunkával...
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |