Pengeélen
"A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol."
- Rendben, hölgyem. Azért remélem, hogy nem jönnek utánunk egyhamar - mosolyogtam kétértelműen a boszorkányra. Valóban nem lett volna jó, ha megzavarnak bennünket, mert az azt jelentette volna, hogy nagy eséllyel átkutatják a házat, ezt pedig a legkevésbé sem szerettem volna. Ahogy elhagytuk az irodát, egyszerűen lenyűgözött Melanie Hopkirk magabiztossága. Az a magától értetődő természetesség, ahogy végigvonult a folyosón, majd leliftezett a kandallókig, s közben semmi jelét nem adta annak, hogy izgulna azon, hogy bárki rákérdezhet, mégis hova-hova, kedves Mrs. Nott ezzel az idegen arccal?
A nő érinthetetlennek tűnt. Még szerencse, hogy csak eszmei szempontból, fizikailag ugyanis hamar közelebb került hozzám, miután merítettem a porból, és a kandallóba léptünk. Ahogy belém karolt a kandallóban, óhatatlan volt, hogy mélyen beszívjam különleges illatát, ami valami erőteljesebb virágillat, talán jázmin és méz keverékére emlékeztetett. Nagyon illett hozzá, olyan mély és erőteljes volt a karaktere, amilyen Melanie személyisége is - már amennyire ezt ennyi idő alatt meg tudtam állapítani.
- Kapaszkodjon csak belém, nehogy véletlen még elsodorja a hopp-hálózat - viccelődtem kissé, mielőtt szétszórtam volna körülöttünk a zöld port, és bemondtam volna az úticélt:
- Hamox rezidencia, Hertfordshire.
Ahogy kiejtettem a desztinációt, forogni kezdett velünk a világ, de nem tartott túl soká, elvégre Hertfordshire nem a világ végén volt. Bár én a Roxfort óta nem laktam otthon állandó jelleggel, azért a nyári szüneteket mindig otthon töltöttem, és most is gyakran beugrottam apához, ha épp nem a kastély falai között tartózkodott.
Mikor visszanyertük az egyensúlyunkat, kiléptem a kandallóból, majd felé nyújtottam a kezem és kisegítettem őt is. Amennyiben nem volt kifogása, úgy egy klasszikus brit varázslóstílusban berendezett tágas nappaliba lépett. Hatalmas könyvespolc, kényelmet fotelek, egy nagy kanapé, és antik dohányzóasztal kapott helyet a szobában, amibe jól esően besütött a fény, lévén, valóban ebédidőben voltunk. Ahogy megérkeztünk, nem sokkal később, Tess, édesapám bejárónője jelent meg az ajtóban. Apám elvből elítélte a házimanó tartást, így mióta anyám meghalt, nálunk mindig boszorkányok vagy varázslók biztosították a kényelmes környezetet és ellátást, lévén, apám és én sem voltunk túl háziasak.
- Áhh, Dalton úrfi... nem számítottam Önre. Mondja csak, minden rendben Mr. Hamox-szal? Olyan sietősen távoztak a minap.
- Jónapot Tess! Igen, ne aggódjon, semmi gond... Apámnak csak egy kis pihenésre van szüksége... elutazott pár napra... - fogalmaztam kissé ködösen, de most nem volt időm beavatni a részletekbe Tesst, és egyébként sem akartam megrémiszteni azzal, hogy a ház ura a pszichiátrián fekszik.
- Tudna hozni nekünk egy kis harapnivalót? Szendvics, sütemény és tea megteszi... -mosolyogtam a középkorú boszorkányra.
- Természetesen, de ha óhajtják, egy kis oldalast is tudok hozni párolt borsóval, vagy húsos pitét is süthetek? Seperc alatt készen van... - iparkodott nyomban, amint a szeme sarkából felmérte, milyen elegáns kísérőt hoztam magammal. Melanie felé fordultam.
- Nos, kedves Miss Hopkirk, mit enne szívesebben? - bíztam rá a döntést, majd ha kiadtuk az ukázt, Tess rögtön el is tűnt a konyha irányában.
- Kérem foglaljon helyet, amíg megyek és megkeresem az emléket. Nem tart soká, megígérem, de addig is érezze otthon magát, olvasgasson kedvére... - mutattam a széles választékot biztosító könyves szekrényre, amiben a teljes varázslótörténelem mellett a legfontosabb varázslói szépirodalom jeles képviselőinek művei is fellelhetők voltak. Ha Melanienak nem volt kifogása, úgy megindultam apám dolgozószobája felé... oda szándékosan nem invitáltam magammal, elvégre a jelenlétében nem maradt volna titkos a családom birtokában lévő hatalmas emlékgyűjtemény. Ez pedig - bármi történjen is rögtönzött ebédünk során - feltett szándékom volt.
Közben Tess megérkezett a fekete teával, amihez citromot, mézet és tejet is mellékelt. A finoman művelt ezüst tálcát letette a dohányzóasztalra, majd ment is vissza a konyhába serénykedni.