A Fekete-tó

[Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday]

Jessica, Nadalia és Zephyr

Éppen nagyban azon voltam, hogy minél messzebbre dobjam a kezemben lévő kavicsokat, amikor megjelent a színen a rémálmaim gyakori főszereplője, Nadalia, és megint magával rángatott egy mardekárost, mert egyedül sosem mer jönni, ha ketten vagyunk Jessicával. Fel sem fogtam az eseményeket, amikor már Jess a vízben kapálózott, így gyorsan felé nyújtottam a kezemet, és kihúztam a szárazföldre. Ráterítettem a száraz talárom, hogy meg ne hűljön, és elvonszoltam a padra, ahová lefektettem.
-Azt ugye tudod, hugi, hogyha ezt elmondom Pitonnak, akkor pontokat fognak levonni tőletek, és kitudj,a talán még egy kis büntető munka is belefér, amíg majd mi Jessel Roxmortsba mulatjuk az időt. Légy oly kedves és legközelebb necsak hátulról, sunyi módon merj támadni, hanem mint a becsületes emberek, szemtől szemben.
Szóltam oda Nadnak mérgesen, majd leguggoltam Jesshez a pad mellé.
-Minden rendben van, hívjak valami segítséget?
Kérdeztem tőle aggódva, hisz tudtam , milyen hideg és veszélyes a Fekete-tó víze, nem pancsolásra való. De azért reménykedtem, hogy nem lesz a lánynak különösebb baja, nem nézném jószemmel, ha napokat kéne töltenie a gyengélkedőn, főleg addig unatkoznék is nélküle.
-Most örülsz , Nad, hm?? Elérted a célodat, mivan ha kihűl és komolyabb baja lesz, akkor mit fogsz mondani Dumledorenak meg anyának? Remélem eltanácsolnak majd a suliból, és beállhatsz seprű készítőnek.
Mondtam Nadnak közben azon gondolkoztam , hogyan kellene most rajta bosszút állnom mert nagyon ráférne , hogy valaki helyre tegye.
-Ráldálsúl Nad te csak csoportben tudsz támadni ?

[Cynthia Taylor]

                       Ray

  Nah, ezen a viselkedésemen, még én is meglepődtem, mert nem szoktam ilyen lenni, de talán csak azért voltam ennyire ingerült, mert az egész hetem állati feszült volt és nehéz. De neki tetszett, hogy így felhúztam magam. De mivel ennek ellenére sem indult visszafelé vagy mit tudom én akármerre, arra a következtetésre jutottam, hogy talán még is csak a törzshelyén ülök és addig nem tágít amíg meg nem kapja a megszokott helyét. De most nem leszek hozzá kedves és itt maradok ha tetszik neki, ha nem. Én jöttem ide először, ő meg keressen magának egy másik helyet. Ekkor az a mondás villant át az agyamon, hogy valakit akkor ismerünk meg igazán, ha egyszer már jól összevesztünk vele. De vele még csak vitatkozni sem érdemes.
-Bocs. -mondtam és mivel tudom, hogy úgy sem érdekli, hogy most bocsánatot kérek-e tőle, vagy nem ezért hátat fordítottam neki és el kezdtem a füvet tépkedni, de ezt nem csináltam sokáig, mert nem akartam, hogy a fű miatt a kezem is zöld legyen, a fához dőltem és a vízben gyönyörködtem, amit a lágy szellőben enyhén hullámzik. Meg próbáltam nem Rayra figyelni, de valahogy mindig az eszembe jutott, hogy mennyire szemét voltam vele, hogy így ráförmedtem és így az egész szépnek ígérkező délutánomat elrontottam, mert ezzel a viselkedéssel csak nekem lesz bűntudatom. De nem értem, hogy én miért nem tudok olyan lenni mint más, aki ha lekiabálja a másik fejét akkor teljes mértékben elhiszi, hogy neki van igaza és nem kezdi gyötörni a lelkiismeret. Utálom magam, hogy ilyen vagyok. teljesen igaza van mert nem tűnhettem valami ép eszűnek. Amíg ezen gondolkodtam vártam, hogy hátha történik valami, de nem tudom pontosan, hogy miben reménykedem.

Nad, Kys, Zephyr

Ahogy Kys-szel elvoltunk azzal, hogy tóba hajigáljuk a köveket, egyszercsak úgy éreztem, hogy a tó vonzani kezd maga felé, majd bele is dőltem a vízbe. Ahogy elmerültem a szinte teljesen fekete vízben, azonnal átjárta minden egyes porcikám a hideg és a hirtelen eséstől levegőt venni se volt időm, így addig kapálóztam, amíg fel nem tudtam jönni a felszínre, majd első dolgom az volt, hogy levegő után kapkodjak.
Azt, amit Nad mondott alig hallottam, mert egyrészt tele volt a fülem vízzel, másrészt jobb dolgom is volt, mint a sértő szavait hallgatni. Ahogy elkezdtem kikászálódni a vízből, Kys a kezét nyújtotta, amit én elfogadtam, majd kihúzott a fűre, ahova én azonnal le is dőltem volna, de Norkys tovább rángatott és leültetett a padra, közben a talárját is rám terítette, amiért hálás voltam, mert majd megfagytam.
Közben Norkys jogos felháborodással rátámadt Nadre, amit én is megtettem volna, de annyira vacogott a fogam, hogy úgyse tudtam volna értelmes dolgot kinyögni, aztán Kys leguggolt a pad mellé és megkérdezte, hogy minden rendben van-e.
-Na...ná, jól... va... gyok...-vacogtam végig a mondatot, majd igyekeztem leküzdeni a remegést, majd újra megszólaltam.-Csak át kéne húznom a ruhámat, nem éppen strandidő van.
Ekkor vettem szemügyre Nadet, akit bizonyára nem nagyon hatott meg Kys szidása, legalábbis az arcáról nem lehetett volna a bűnbánás mintaszobrát kifaragni, az már biztos.
-Menjünk!-mondtam szemrehányóan és dühösen, amikor már úgy éreztem, hogy abbamaradt a fázhatnékom, és el tudok indulni. Természetesen a szemrehányás és a düh nem Norkys-nak szólt, hanem a kedves kis húgocskánknak Nadnek és ezt egy haragos pillantással jeleztem is. Ekkor láttam meg a mellette álldogáló fiút, és ekkor tudatosult bennem, mit értett Norkys az alatt, hogy Nad csak csoportban tud támadni.
-Ezt még megkeserülöd, Nad!-fenyegetőztem, ő is csak akkor volt nagylány, ha volt vele valaki és a pálcáját is a kezében tudhatta.-Ha nem is én, ennek azért még lesznek következményei!

Kyske, Jess és Zephyr  plussz Faith

Később, miután kivacogta magát, Jess felkelt a padról, és indulásra késztettet Kyst, majd fenygetőzött egy sort.
-Ne olyan hevesen, hm.. Veletek akarunk menni! Nem olyan biztonságos erre magunkféle kis ötödikesnek.
Jelentettem ki tettetett ragaszkodással és kevességgel, közben pedig csak azon voltam, hogy továbbra is Jessica agyára mehessek, viszont a bűntudat egy cseppét sem éreztem ezen feltevésem miatt, mert ő megérdemli. Hihetetlen, milyen könnyen meglehet utálni egy embert, így voltam én is Jessel, és a célom már nem csak a piszkálás, hanem a lány roxfortból való eltávolítása volt. Nem férünk meg egymás mellett, és hát persze hogy a félvér az, akinek mennie kell. A kicsapását valahogy elérem majd a szünetben, haszbálnia kéne a pálcáját egy mugli előtt...Ez a jövő titka, de a lényeg, hogy úgyis elérem a célom, és ehhez közel kell hozzá férkőznöm.
Közben újabb gondolatmenetre akadtam. Vegyem el tőle ami a legkedvesebb! Egyetlen megértőjét, Kyst, nélküle úgyis szenvedés lenne itteni léte. Ezen felindulásomban intettem egyet Zephyrnek, hogy menjünk oda Norkyshoz.
-Elnézésedet kérem, drága nővérkém, de nem tarthatnánk veletek, még van egy kis idő barangolni erre?
Tettem fel kétszínű kérdésem, majd belekaroltam a lányba. Mivel láttam, hogy nem tetszik neki , amit csinálok, durcásan indultam el a házam felé, megkeresni egy barátnőmet, Faithet, majd vele kieszelek valamit.
elindultam Zephyrrel a tóparton sietős léptekbe, mérges voltam a "testvéreimre", és dühös magamra, de majd legközelebb joban csinálom.

Norkys, Jessica, Nadalia

Dráma, dráma és még több dráma.
Nem tudom minek kell ilyen nagy ügyet csinálni Jess kis úszóleckéjéből. Hideg a víz, fázik na és? Én a helyében örülnék, hogy nem húzott le valami a mélybe. Ennyit hisztizni egy kis víz miatt. Rengeteg olyan ember van, aki vízbefulladás áldozata lett, ő megúszta egy kis vacogással. Szerintem egy kissé túlreagálják ezt az ügyet.
- Ugyan már! Hisz csak véletlen volt. Nad nem akarta belökni szegényt a tóba csak üdvözölni akarta és megcsúszott a keze – Válaszolok Kys fenyegetésére, ha már a pontokról van szó.
- Piton vagyis Piton professzor úr, hogy pontos legyek, tudja, hogy mi sose ártanánk senkinek szándékosan – Mondom mosolyogva, majd zsebre teszem a pálcám, amit eddig a bal kezemben tartottam.
Az előbbi mondat után már csak a glória hiányzott a fejem felé. És tényleg, ha Piton érdeklődne a történtekről, hitelesen előadnám a vallomásomat miszerint Nadalina olyan ártatlan, mint egy ma született bárány. Szerintem ő is elég ügyesen elő tudná adni a szegény áldozat szerepét, így nem aggódok semmilyen pontlevonás miatt.
A pontok csak azért izgatnak, mert olyan jó érzés hallani év végén, hogy a ház, aminek a tagja vagyok sokkal jobb, mint a többi három.
Közben észrevettem, hogy Nad felvette a kedves, ragaszkodó hugica szerepét. Vajon most mi jön? Csak találgatni tudok, de az biztos, hogy Norkys nem fog jól járni.
Mielőtt csatlakoztam volna hozzájuk, a parthoz mentem, lehajoltam és egyik kezemmel belenyúltam a tó vizébe. Tényleg nem valami meleg, de azért nem fagyott le a kezem. Valószínűleg Jessica is túl fogja élni.
Ezután kényelmes tempóban Norkys másik oldalára álltam.
- Tudod a húgod egy kicsit figyelmetlen. Bárkivel megesik az ilyesmi. – Néztem a lányra mosolyogva miközben teljesen hitelesen próbáltam előadni a mondókámat.
Magam se tudom, miért mentem bele ebbe a játékba, de most már érdekel, mi lesz a folytatás, hiszen a drámák nem oldódnak meg könnyek és szenvedés nélkül.

[Team^^]

Team^^

Körbezárnak rég a falak.
Kezeden a lánc, nem vagy szabad.
Nem figyel a Föld, csak forog.
Nem érez a szív, csak dobog.

Lassan, komótosan sétálok át az udvaron, ki a tó felé. Karjaimat összekulcsolom magam előtt, ujjaimmal lustán, elmélyülten simítok végig az egyik karomon. A hegek. Nem látszanak, hiszen kendőző bűbáj fedi őket, de attól még ott vannak. Ez a tudat valahol elégedettséggel vegyes undorral tölt el. Undorodom. magamtól és a tettemtől. Elégedett vagyok... Valahol mélyen elégedett, mert megérdemlem ezeket a sebeket. Olyanok nekem mint a memoárok. A saját húsomba vájt naplóm. Emlékeztetnek, nem hagyják hogy felejtsek. Egy laza mozdulattal megigazítom a fekete, könnyű nyári ruhám pántját ami lecsúszni készül. Közben kerülgetem az emberi masszát és annak az elemeit. Az embereket. Nem szeretem ha hozzám érnek. Taszítanak.
Kiérek az udvarról a jóval tágasabb és szabadabb mozgáshoz elegendő tó környékére. Tekintetemmel végigpásztázom a terepet. Sehol senki. Sehol senki, aki egy pillanattal is tovább érdekelne, mint a többi ember. Az aprócska szellő meglebbenti a most szabadon a vállaimon nyugvó fürtjeimet. Kezemet felemelve söpröm ki azokat az arcomból.
Elindulok a part felé. Ott noha sokan szoktak lenni, mindig akad egy nyugodtabb kis zug, ahová elrejtőzhet az ember. Igazán nagyszerű tulajdonsága ez az iskolának. Akkor is ha másfelől pedig nagyon is bosszantó. Sóhajtok egyet. A céltalanság annyira megszokott már, hogy szinte a részem. Hogy kényelmetlenül érezném magam, ha valamihez is tartanom kéne a menetrendet. Hát céltalanul kóborlok le a partig és lépegetek ugyanilyen céltalanul a vizet bámulva. A sötétlő, csábító vizet. Elnyelhetne... Egyszer igazán. Megmenekülhetek valaha is?
Ááá, ostoba kérdés. A válasz pedig még inkább az.

Megtorpanok. Egy ismerős hang üti meg a fülemet. Nadalia. Felpillantok és tényleg, ő az. Vagyis, ők azok. Félrebiccentem a fejem, ajkamról újabb sóhaj száll fel. Az egyik "barátom". Amit igazából nem annyira vélek többnek, mint puszta "szövetség". De ki mit érez és gondol... Főleg azt amit akar. A saját véleményem meg nagyon jó helyen van ott, ahol van. Magamnak megtartva. Ha felém néz, úgy kezemet egy pillanatra felemelve intek neki. Ha nem, akkor nem fogom a társaságát keresni csak úgy. Én nem. Most még nem.

[Cyn]

Cyn



Talán ideje lenne ráébresztenem, hogy ez az én törzshelyem, s kizárólag azért vagyok még itt, mert feltett szándékom innen elküldeni. Egyáltalán nem vagyok a kedves beszélgetések híve, és nem is fogom neki szépen, részletesen elmagyarázni, hogy húzzon el innen, egyelőre csak szúrós, jeges pillantásokkal illetem. A karjaimat magam előtt összefonom, miután kicsit lazítottam a nyakkendőmön. Mintha valami hirtelen érzés kezdte volna fojtogatni, és nem is értem, honnan jön ez. A nyelvem hegyén már ott van ezernyi éles megjegyzés, amivel azonnal újabb dühkitörésre késztetném a furcsa hugrás lányt, de nem szólalok meg.
Furcsa, értelmetlen dolgok járnak a fejemben. Cikáznak jobbról balra, ő pedig képes és bocsánatot kér. Ugyan mégis mi a fenéért? Nekem kéne előre bocsánatot kérnem, mert nagyon valószínű, hogy ennek nem lesz jó vége. Igen. Nincsen bennem semmiféle érzés, ami meggátolna abban, hogy a zsebemből előszedjem a pálcám, és felvont szemöldökkel tovább fürkészve a lányt vékony ujjaim között pörgetni kezdjem.
  - Most mi van, megkukultál? -  förmedek rá, mikor már igencsak eluntam csendben várakozni. - Különben meg, - Megnyalom az alsó ajkam, és futólag körbepillantok a füves tájon. A tó nincs messze az iskolától, de így is elég sokan megfordulnak erre. Most nem kell nekem a feltűnés és nem is azért vettem elő a mahagóni eszközt, hogy megátkozzam a lányt, csak figyelmeztetésképpen.  -  ez az én helyem.  -  jelentem ki igen csak határozottan, az államat felszegve pillantok rá keserűen elhúzva a számat.

[Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday]

Jess

Amikor Nadalia elszaladt egy barnahajú sétáló lány felé , mélyet sóhajtottam, és örülte , hogy legalább tőle megszabadultam, nemsokáig tudtam volna még elviselni. A vacogó Jess felé fordultam és állapota felpl érdeklődtem:
-Na, jobban vagy már vagy nagyon fázol ? Ha  rosszul érzed magad szólj, tudom milyen makacs tudsz lenni ezen a téren, és ne gyere azzal, hogy makk egészséges vagy, mert menten elviszlek a Szent Mungóba vagy akár ide fel a gyengélkedőre.
Ijesztettem rá akaratomon kívül a hugomra, dehát az ezzel nem szabad játszani, jobb ha most szól, mint mikor már késő. Ilyen szeles időben abban a hideg vízben, majd az átázott ruhában kóricálni nem túl okos dolog, dehát nem ő tehet róla...
-Szerintem menjünk vissza a szobánkba, öltözz és és találkozunk a könyvtárban, rendben ?
Tettem fel a kérdést, majd lassú ütemes léptekkel vettem irányba az épületet.

Norkys

Végül mégiscsak sikerült megszabadulnunk Nadtől, bár gondoltam, hogy azért még látjuk. De jó nekünk! Kényelmesen sétáltunk az úton, közben Kys érdeklődni kezdett az állapotomról, bár valóban nem voltam épp legfényesebb hangulatomban, de feleslegesnek tartottam nagy ügyet csinálni abból, hogy kicsit fázom.
-Jól vagyok...-kezdtem és mielőtt nővérem megint felhozhatta volna a makacsságomról szóló témát, nyomatékosan hozzátettem, közben meggyőző szemeket vetve rá.-Tényleg! Dehogy megyünk a gyengélkedőre! Csak átöltözöm, megszáradok és max. egy enyhe megfázással valószínűleg túl is élem a dolgot...
Vittem le a hangsúlyt, majd hátranéztem egy percre, hogy lássam Nad merre vonul el. Szerencsére a másik irányba.
-Csodálom, hogy vannak emberek, akik szóba állnak vele...-csóváltam a fejem hitetlenül, majd visszafordultam, hogy a lábam elé nézzek, mert amilyen szerencsés vagyok elzúgok valamiben, majd folytattam a mondandómat.-Bár valószínűleg csak engem tisztel meg az undok viselkedésével...
Kys felvetett egy ötletet, miszerint ki-ki menjen a saját szobájába én átöltözöm, aztán a könyvtárban találkozunk, amire rá is bólintottam.
-Rendben, akkor menjünk-adtam szóbeli választ is, majd lassan az épülethez értünk.

Faith és Zephyr

Mikor megpillantom Faithet sétálni, intek neki egy nagyot, persze nem vagyun a legjobb barátnők, dehát szövetségesekre szüksége van az embernek. Ha barátaim nincsenek, legalább ők legyenek meg nekem, hisz mi mardekárosok mind egy nagy csaléd vagyunk..Család? Irtózom ettől a szótol. Olyan átfogó mégis semmitmondó..Kinek mi a család. Nekem egy tönkretett megfúrt kis légkör, amit Jess beszennyezett amikor belépett az ajtón. Elüldözte az apámat, elhidegített a nővéremtől , akivel akoriban sem volt a legfényesebb a kpcsolatunk, no de rá se ránts Nadalia, ezt írta a sors meg neked, ez van, ezt kell szeretni.
-Szia Faith, hova merre egyedül ebben a szeles időben?
Kérdeztem tőle erélyesen, majd intettem Zephyrnek hogy csatlakozzon a fogathoz.
-Mit szólnátok ha elmennénk hármna valamerre?
Tettem fel nekik a kérdést, mert hihetetlenül unatkoztam, és még egyik hóbortom is oda, ami Jess piszkálása. Na bumm neki! Most pedig kikéne találnom valami izgalmasat, utálok egyhelyben ülni!

Faith, Nad

Úgy látszik, nem csak nekünk jutott eszünkbe lejönni ide a Fekete tóhoz. Hamarosan feltűnt a színen Faith is, aki szintén az évfolyamtársam. Felemeltem a bal kezem és egy műmosolyt erőltettem az arcomra csak az udvariasság kedvéért. Bár nem szoktam megjátszani magam túl gyakran. Most valahogy nem vagyok abba a nagyon jó hangulatomban ugyanis a szél fúj, én pedig nem gondoltam arra, hogy hosszabb időt töltünk a kastélyon kívül, ezért nem vettem fel semmi melegebb cuccot. Nem, mintha lett volna rá esélyem, mert rohanni kellett ide.
- Hello Fiath! – Köszönök én is a lánynak, miután egy kicsit közelebb léptem hozzájuk, aztán Nad felé fordultam, aki előállt a séta ötletével.
Gyorsan végiggondoltam a dolgot, és az jutott eszembe, hogy ha mozgok, akkor nem fagyok meg annyira. Plusz most nincs semmi dolgom, ami meg lenne, az ráér. Itt konkrétan a tanulásra gondolok, amit úgy is meg tudok oldani rövid idő alatt. Ez sose jelentett problémát.
- Felőlem mehetünk csak lehetőleg ne a víz közelében, mert semmi kedvem megfagyni. – Válaszolok kicsit talán közömbös hangon.
Igaz, az előbbi mondatommal megcáfoltam azt az állításomat, hogy a tó vize nem is hideg és ilyen hőmérséklettől még nem kéne megfagyni, de jelen esetben nem igazán zavart a dolog.
- Menjünk a rengetegbe – Javasolom a lányoknak – Hátha van ott néhány eltévedt, magányra vágyó griffendéles, akiknek jól jönne egy kis társaság.
Csak, azért indokoltam meg a választásomat, hogy egy kis kedvet csináljak ahhoz a helyszínhez. Ott legalább a fák miatt nem annyira erős a szél. Legalábbis remélem.
- De felőlem sétálhatunk a kastélyban is. Persze, ha neked is van kedved hozzá – Teszem hozzá teljesen illedelmes hangon, miközben Faithre nézek. Ő még nem tudott szóhoz jutni.
- Kíváncsi vagyok, hogy Jessica barátnőd vajon csak jól megfázik, vagy tüdőgyulladást is kap. – Gondolkozok hangosan Nadaliára pillantva. Külön kiemeltem a „barátnőd” szót.
- Így jár, aki nem néz a háta mögé. De legalább gyakorolhatta az úszást.

Lashawn

Gyönyörű napra virradt. Kora reggelt volt, a nap még alig.alig melengettek sugaraival, de már akkor is olyan meleg volt, hogy nem kellet pulóvert venni magunkra. Egy felhő sem látszott az égen, az csak kéken virított a maga halovány árnyalatában. Egyik részén a nap gyenge sugarai adtak neki gy kis sárgás színezést, de ahová nem jutottak el ezek a fények ott továbbra is csak kéklett az égbolt. Diákok még alig voltak az iskola környékén, mivel még nagyon korán volt, de az várható volt, hogy hamarosan az egész birtok megtelik majd lézengő tanulókkal, akik élvezik a szabadidejüket, s a nyár kezdetét, mely elhozza majd nekik a nyári szünidőt.
Egyedül még csak én sétálgattam céltalanul a környéken, egyetlen egy lélek sem olt ott rajtam kívül. Egy hirtelen ötlettől vezérleve viszont fogtam magam, és a Fekete-tó felé vettem az irányt. Felső gyanánt csak a pólóm volt rajtam, mivel a nap már akkor is olyan meleget sugárzott rám, hogy legszívesebben a bőrömből is kibújtam volna, csak hogy ne érezzem ezt a meleget, nem hogy még pulóverben viseljem ezt el. Vállamon a Christől kapott törpegolymók csücsült, aki vígan lesegetett ide-oda. Azóta már nagyon jól összebarátkozott Austinnal és most egymás mellett élnek, s nem bántja a macska a kis szőrpamacsot. A macsesz most amúgy sem volt vele, mivel még vígan szunyókált az ágyamon és nem akartam felébreszteni, de ahogyan ismerem nem is lehetett volna. Persze a kis rózsaszín szőrpamacs minden neszre felébred és rögtön pattogni kezdett a helyén, hogy had jöjjön velem. Így muszáj volt magammal hoznom.
Mikor odaértem a tóhoz a part legszélére sétáltam, s törökülésbe vágva magamat leültem. Mélységes csend borult az egész tájra csak néha szólalt meg egy eltévedt madárka, mely a nyári idő szépségét hirdette hangos csiripeléssel. a víz zavartalan, tükörsima felszínében elmélyedtem egy pillanatra. Olyan hívogató volt a víz, amelyben most simán megmártózhattam volna. Hívogatott, de hirtelen eszembe jutott, hogy ki tudja milyen szerzetek élnek ebben, meg lehet, hogy itt most meg is fulladnék, nem úgy mint mikor Barbi megmentett engem a múltkor. Így lemondtam fürdési szándékomról és inkább felemelt fejel élveztem, ahogyan a nap melege átjárja a testemet.

Sabrina

[/color]

Lashawn már kora reggel felébredt az alvásból. Egyrészt azért, mert kialudta magát az éjjel, bár mostanában igen sokat kellett tanulnia a RAVASZ-ra. Igen, a másik ok pedig a RAVASZ volt. Nemsokára túl esik rajta, de még sok mindent kell tanulnia addig. Ezért volt a kezében két átváltoztatásokról szóló könyv. A tónál keresett egy jó helyet, ahol sokáig tanulhat. Még senki sincs itt. Ennek örült, mert nem fogják zavarni az alsóbb évesebbek a csip-csup szerelmi ügyeik kibeszélésével vagy felkérésekkel olyan dolgokra, amiket hülyeségnek tartott. Talált is egy jó helyet, ahol le tudott volna telepedni és tanulni is tudott volna. De sajnos észrevett egy embert, aki nagyon magányosnak tűnt. Ahogy jobban megvizsgálta lány volt. Mivel ketten voltak a tó körül és nem szerette, ha valaki magányos - főleg, ha lány - elindult Sabrina felé. Ahogy közeledett a lányhoz jobban meg tudta szemlélni a lányt. Elég csinos volt, az alakja perfekt, az arca is, a többi meg, majd kiderül. Pár másodpercen belül odaért a lányhoz.
- Szia - köszönt a lánynak, majd bemutatkozott. - Lashawn Elwynnek hívnak, de a barátaim szimplán csak Lashawn. Mellesleg hugrabugos vagyok és hetedéves.
A mondandójában a barátaim szót megnyomta és remélte, hogy a lány leszűri azt, hogy Lashawn szeretné, ha ő is a barátai közé tartozna. Míg a  lány válaszolt ő is leült, de nem a tó, hanem Sabrina felé fordulva. ~ Az arca is csinos.~ gondolta magában Lashawn.
- Amúgy nem zavarlak? - kérdezte meg, mert hirtelen eszébe jutott, hogy igen és ő csak úgy berondított a lány kora reggeli magányába.

Lashawn

Azon gondolkoztam, hogy vajon mennyire lehetnek veszélyesek azok az élőlények, amik a Fekete-tóban laknak. Nem tudom miért de annyira hívogató volt a víz. Ahogyan ott állt érintetlenül a sötét, tükörsima felszínével. Legszívesebben beleugrottam volna ruhástól, golymókostól, s megfürödtem volna benne, hogy lehűtsön ezen az iszonyatos meleg napon. De az eszem azt súgta, hogy ezt ne tegyem meg, mert hát ha az lesz a vége, ami múltkor Barbival is. De ez csak az eszem volt. A testem sürgősen hideget akart, s én már nyúltam volna bele a vízbe, ha valaki nem zavart volna meg a köszönésével. Visszarántottam a kezemet és felnéztem, hogy ki lehet az. Nagy meglepetésemre egy jóképű srác ált előttem, illetve már le is ült felém fordulva, miután bemutatkozott és elmondta, hogy melyik házba jár. Mielőtt én még bármit is mondhattam volna, már a földön ült és várta a válaszomat.
- Szia! Én Sabrina Wilder vagyok, de a barátaimnak csak Sabrina.- mutatkoztam be én is, de a középső nevemet direkt nem ejtettem, mert az túl hosszú lett volna- Hát én is a hugrabugba járok és hatodéves vagyok. Furcsa, hogy eddig nem is találkoztunk.- mondtam. Végig mértem a srácot. Viszonylag jó testalkata volt, és a kezében könyveket tartott. Nyilván tanulni jött ide, csak meglátta szerény személyemet és idejött hozzám. Miközben végignéztem rajta ő megkérdezte, hogy nem zavar-e.
- Nem, de hogy is. Nem zavarsz.- vágtam rá rögtön. Eközben a vállamon ücsörgő Momo elkezdett ugrálni rajtam, így őt is bemutattam Lashawnak.- Ja és ő itt Momo a törpegolymókom. Tudom kicsit furcsa neve van, de hát ez van, ha egy állatnak én adok nevet.- mondtam nevetve, s megsimogattam a vállamon ülő szőrpamacsot. Elnézegettem egy arabig, majd ismét én szólaltam meg.
- És te hogy, hogy ilyen korán itt vagy?- kérdeztem, s tekintetem, a könyvekre csúszott. Persze sejtettem, hogy mi lesz erre a válasz, de azért udvariasságból megkérdeztem a dolgot. Miközben vártam a srác válaszát gyorsan megigazítottam a hajamat, mert összekócolódott abban a kis szellőben, ami fújt.

Sabrina

- Hát, tényleg nem sokat találkoztunk, Sabrina - mondta a lánynak. - De nem is nagyon fogunk találkozni itt az iskolán belül, mert nekem ez az utolsó évem. Sulin kívül, ha szeretnél valakivel találkozni akkor elég, ha küldesz egy levelet az Elwyn-kúriába és én megpróbálok mindent megtenni, ami tőlem telik.
Örült, hogy nem zavarja, mert akkor tudnak beszélni. Bár akkor nem tud tanulni most csak, majd este. Esetleg késő délután. Nem tudta mitől parázik, mert az RBF-től is félt, de elég könnyű feladatokat kaptak. S, mint utólag kiderült, elég jól szerepelt a vizsgákon. Így tudta felvenni az auror szakmához szükséges tárgyakat. Azok közül fog ma később tanulni egyet.
- Hello Momo - köszönt a lány törpegolymókjának, amikor az állat bemutatásra került. Tényleg furcsának találta a nevét és ő maga nem is adott volna ilyen nevet neki, de Sabrináé az állat és az ő dolga volt az állata elnevezése. Jó maga nem szólhat be az egészbe egyrészt megbántaná a lányt, másrészt Sabrina bunkónak tartaná.
- Én tanulni jöttem ki - felelte Sabrnina kérdésére Lashawn. - Nemsokára lesz a RAVASZ vizsgám szinte minden tantárgyamból és most átváltoztatásra tanultam volna, azonban egy szépség eltérített ettől a szándékomtól, amit nem bántam meg.
Remélte, hogy lánynál eléri azt, hogy elszólja magát a magánélete terén és megtudja érdemes próbálkoznia vagy sem. Bár, ahogy észrevette a lányok szeretik, ha sokan udvarolnak nekik és van szeretőjük a barátjuk mellett. Akár ezt is meg tudhatja most.