+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 96/97-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Birtok
| | | | | |-+  A Fekete-tó
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 ... 6 7 [8] 9 10 ... 13 Le Nyomtatás
Szerző Téma: A Fekete-tó  (Megtekintve 43389 alkalommal)

B. Lizandra Kenneth
Eltávozott karakter
*****


VIII. GRIFFENDÉL ••

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #105 Dátum: 2009. 07. 31. - 15:28:55 »
0

Marcus

Örömömre nem küldött el melegebb éghajlatra. Ahogy megálltam mellette zavaróan méregetett, nem tettem megjegyzést, hagytam a francba inkább.
- Miből gondolom? Eléggé elkeseredettnek látszol, vagy inkább feldúltnak- magyaráztam meg. Tulajdonképpen a mozgásából is már ki lehet találni, és az arcvonásaiból.
Marcus elé pillantok. Valami furcsa ábrák vannak a homokba vésve, nem nagyon tudok kivenni mik is akarnak lenni. Valószínű Ő rajzolt unalmában. Tekintetem visszahelyeztem diáktársamra. Egy cigarettát vett elő saját ruhakupacából.
- Oh...- nem tudok segíteni. Talán magára kéne hagynom? Mondjuk szépen belepofátlankodtam a nyugalmába, lehet el kéne mennem. Vagy ne?
Kérdésemre megadta a választ Marcus. Megkérdezte, hogy mit keresek itt, tovább vitte a beszélgetést, tehát nem akarja, hogy húzzak el.
- Igazából a hőségen kívül semmi. Rettentő meleg van, és gondoltam jól esne egy fürdő- szememmel a tóra böktem- Igazam volt, kellemesen hűvös a víz, érdemes kipróbálni, lehűt egy kicsit. Nem akartam bunkón megkérdezni miért volt annyira ideges, nem az én dolgom. A tó tükörsima felszínére szegeztem a tekintetem. A Nap erősen tűzött.
Kinyújtottam a lábam, hátradőltem, kezemmel megtámasztva magam, úgy vizslattam tovább a tavat.
Valami folyadék csordogált a bokámnál...
- A fenébe!- nyilvánultam, nem épp a legnőiesebb formában. Totálisan elfeledkeztem a vágásomról, amit még a vízben szereztem.- Au- piszkálgattam. Elég csúnya, mély vágás. Talán a víz segítene- Mit gondolsz, a víz elállítaná a vérzést?- fordultam Marcushoz. Nem hiszem, de kitudja.  Ha kellően hideg a víz talán el áll. e kíváncsi vagyok Marcus véleményére. Hollóhátas, csak több esze van, mint nekem((xD))
Naplózva

Marcus Montgomery
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #106 Dátum: 2009. 08. 06. - 08:36:48 »
0

.::Barbara::.

Szóval elkeseredettnek látszom. Feldúltnak. És bingó. Biccentek egyet, igen, ezzel is megadva az igenlést. Az már más tészta hogy nem kezdek gyónásba. Egyrészt semmi köze hozzá, másrészt pedig semmi köze hozzá. Tiszt sor, igaz? Na igen, remélem is hogy érthető.
- Aha. Pihi. - ez nem igaz.
Mármint nem az hogy ő csak a forróság miatt jött ide ki. Az elég logikus lépésnek tűnik, főleg ha már agyvíz elforrás közelében van az ember. Valahol, még nagyon a lelkiválságom elején, a látványos szenvedésem előtt én is ezt az okot sorakoztattam fel a mérleg nyelvére, hogy minek is kell a tóhoz jönnöm. Ami nem igaz, az meg hogy csak ennyi telik tőlem. Morcogás ezerrel. Nem mintha különösebben zavarna, de zavar. Nem mintha annyira érdekelne, de érdekel. Ebben király vagyok. Az agyalásban. Ugyan megnehezíti az ember életét, van mikor következetesen tönkre is teszi azt, de attól még elég vicces. Genyó egy valami, de vicces. A vicceket pedig mindig értékeltem, főleg ha jó a csattanójuk.

Barbarára pillantok aki hátradől, lábait kinyújtva, kezeivel támasztva magát. Jó, éppenséggel nem durrantok tőle a macis alsómba. Mivel nincs macis alsóm, neki meg nincs annyira de-gerincre-vágnám teste. Jó, az utóbbi csak vicc, de én hiszem magam annyira erősnek, hogy ellent tudjak állni olyan gyarló, földi kísértéseknek mint a...oké, ha nem lennék ilyen elfuserált, akkor nagyon is kárhozatba esnék. De sajnos elfuserált vagyok. Ja, Dundus. Még számomra is érthetetlen. Bakker.
- Mi? Au?! Vérzés? - egészen addig értetlenül meredek a lányra míg a tekintetemmel el nem érem a lábát is.
Csúnya, mély seb. Így már érthető, az az au. Közelebb csúszok hozzá és megfogom a lábát, hogy megvizsgálhassam a sebet. Az ujjaimmal végighúzok a seb szélén. Talán fáj, talán nagyon fáj, talán nagy kislány és nem kezd el sírni.
- Ja, nyugodtan mosd bele a lábad. Hátha elfertőződik majd jön valami jó kis tályog. Üszkösödés. Genny és levedzés. - hoppá, elszaladt velem a ló.
Köhintek egyet és megint a sebet kezdem vizsgálgatni. Nem olyan vészes. Madam Pomfrey egy pillanat alatt összekapja.
- Gyengélkedőgyanús. - összegzem aztán. - Na, cicám? Elkísérjelek? Nem éppen egy álomrandi, de legalább összebújhatunk. - röhögök fel.
Szar poén. Én is tudom, valószínű ő is.
Naplózva

Cynthia Taylor
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #107 Dátum: 2009. 08. 27. - 20:22:27 »
0

                Raymond

Végre péntek délután, a rengeteg pihenés és a szórakozás ideje, imádom. Tuti, hogy ezzel nem én vagyok egyedül így, vajon hol is töltsem ezt a csodálatos délutánt??? Valami nyugis helyet kell keresnem, hogy kipihenhessem ezt a nehéz hetet. A sok tananyag és a tanárok úgy is az agyamra mennek márt, sőt a szürke mindennapok monoton eltöltése is nagyon lelombozó és nem is voltam olyan vidám egész héten, pedig én alapjába véve egy nagyon humoros, kedves és aranyos lány vagyok, de most ezt valahogy nem sikerölt érzékeltetnem a körülöttem lévő emberkékkel. De még mindig nem tudom, hogy mit és , hogy hol csináljam azt a mit csinálni fogok. e egy elég szerencsétlen mondatnak hangzott :D . Meg van! Beugrott, a tópart, igen azt hiszem , hogy az tökéletes hely lehet h eltöltsek egy szép délutánt, miközben a vizet csodálom egy hatalmas fűzfa tövében üldögélve.

Ezzel a gondolattal el is indultam, de úgy gondoltam, hogy a cicusomat most nem viszem hiszen Vatta nem nagyon csípi a vizet, meg úgy is pihenni akarok és ez mellette nem igazán sikerülhetne. Ahogy  így elmerengtem a gondolataimban észre sem vettem, hogy milyen gyorsan odaértem a tóhoz. Nem voltak sokan, de ez így pont jó volt , mert az se lenne jó ha minden szerelmes párocska akik a suliban találtak egymásra. kiszemeltem magamnak egy nagy fűzfát, lekuporodtam a tövébe és elmerengtem a gondolataimban.
Naplózva

Cynthia Taylor

Ray
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #108 Dátum: 2009. 08. 27. - 21:07:12 »
0

Cynthia


Ma egyáltalán nem volt jó napom, pedig általában tényleg az szokott lenni. Kész öröm a Roxfort falai között tengődni, miközben sorra történnek a furcsaságok. A Mardekárban nem nehéz megtudni egyes dolgokat, főleg néhány fecsegős évfolyamtárstól. Mert ugye, én nem vagyok ott mindenhol, de szeretek tájékozott lenni.
A ma délutánt azonban kicsit másképp képzeltem el. Magányosan, messze a legnagyobb tömegtől, egy kis nyugalommal megspékelve mondjuk a tó környékén.
Nem ez a kedvenc helyem, de néha nekem is jól esik bámulni a sima víztükröt és a semmin elmélkedni.
Egyszóval az órák végeztével visszavonulok egy kis időre a klubhelyiség, majd a hálószobám csendes, sötét környezetébe, és megpróbálok lazítani, de ez az egész nem olyan, mint ahogy elképzeltem. Feltápászkodik az ágyról, ledobtam rá a talárom, mellé a szürke pulóverem, és már útnak is indulok a folyosó irányába.
Útközben a nyakkendőmet meglazítva, ráérős léptekkel hagyom magam mögött a sötét pincét, majd a kastélyból kiérve már elégedetten mosolygok, a nyugodt környezet miatt. A fehér ingemet is kiráncigálom a nadrágomból, és a rajta esett gyűrődéseket megpróbálva kisimítani, lassan leérek a tóparthoz.
Mivel nem gondoltam egy pillanatig se, hogy bárkivel összefuthatok, nem is nézek se előre se másfelé, tekintetemet az ingemre szegezve, először kigombolom a felső gombokat rajta, aztán, mintha már vagy ezer éve ez lenne a törzshelyem, úgy sétálok oda az egyik tóhoz közel eső fához, de első körben csak megpróbálok a víz szélére merészkedni.
Már messziről látni, hogy a széle igen csak veszélyesen mocsaras, így félúton lendületesen hátat fordítotok inkább neki, hogy megfelelő helyet keressek a "sütkérezésre", amikor a fa tövében ücsörgő lányra tévedt a tekintetem.
  -  Helló!  -  Megköszörülöm a torkom, és közelebb mászok hozzá, arcomon szokásos, fényes mosollyal. Ismerős az arca, bár nem tudom pontosan ki is lehet. Inkább csak a mardekárosokat, meg az évfolyamtársakat ismerem, a többiekkel nem sokszor futok össze, főleg mert az első évben szerzett ismerőseimen kívül másokkal nem szokásom "lógni".
  -  Ray vagyok.  -  Mutatkozok be ilyen egyszerűen, hiszen ha más is érdekli, akkor majd rákérdez, legalábbis gondolom. Gondolom nem zavarom, tehát szó nélkül helyet foglalok mellette, a kezeimet a tarkóm mögé csúsztatva dőlök neki a széles fűz törzsének.
Naplózva

Cynthia Taylor
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #109 Dátum: 2009. 08. 28. - 13:54:17 »
0

                                         Ray Mosolyog

Álomországból visszatérve elnéztem a tópart fele, hogy a tó vizében gyönyörködhessek újabb álmokat szőve. De ekkor egy srác lépett oda hozzám és kedvesen és vigyor kíséretében rám köszönt. Nagyot néztem, mert nem számítottam társaságra, de nem baj, hogy így történt, mert legalább nem fogok unatkozni és új embert ismerek meg , hiszen ezelőtt még soha nem láttam a srácot. Kb. 170cm magas lehet, vékony, fekete félhosszú haja rendezett, bőre világos, a szeme pedig szép világos kék. Ha elképzeltem magam, hogy ilyen lennék legszívesebben, tengerkék szemem volt, mai szépen csillogott a napfényben, mikor önfeledten nevettem.

-Szia! :D engem Cynthiának hívnak, de szólíts csak Cynnek. -mutatkoztam be én is, és közben nevettem, mert örültem a társaságnak. -De te mit keresel itt? Csak nem a barátnődet várod? -kérdeztem tőle mert nem gondoltam bele, hogy rajtam kívül valaki más is azért jön ide, hogy egyedül legyen, hiszen a tópart az egyik  legromantikusabb hely a park után a Roxfort területén. Ahogy elnéztem valószínűleg griffis lehet, aztán rá néztem a nyakkendőjére és meglepődve láttam, hogy igazából mardis, pedig egyáltalán nem annak néz ki. A  mardisokra nem jellemző az udvarias köszönés meg semmi kedves viselkedés, de ő más. Vagy csak ilyennek mutatja magát, de valójába egy vad gyerek. Ha szerencsém van még el tudunk beszélgetni és talán sikerül jobban meg ismernem. Én igazából jobban örülnék a második változatnak, de ez rajta is múlik.
Naplózva

Cynthia Taylor

Ray
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #110 Dátum: 2009. 08. 28. - 14:55:30 »
0

Cynthia ^^


Mivel nem áll szándékomban innen elmenni, csak azért, mert a Hugrás lány éppenséggel az én egyik kedvenc helyemen terpeszkedik, ha ő volt itt előbb, ha nem. Természetesen nem fogom egyszerűen hagyni, hogy elrontsa a délutánom. Tehát semmi ráförmedés, csak egy egyszerű köszönés, a kézfogás és hasonló gesztusok azonban elmaradnak, fogalmam sincs miért, de sosem szerettem, és nem is fogom megszeretni, ha idegenekkel kell érintkeznem, még ha épp egy pillanattal ezelőtt árulta el a becses nevét.
Biccentek egyet a név hallatán, ezzel is megerősítve azt a tényt, hogy jól hallok, és sikerült értelmeznem a nevét, csak épp a nevetését nem sikerült teljesen felfognom. A széles mosolya meglepően barátságosnak tűnik, talán azért ilyen, mert én is próbáltam a magam módján tudtára adni, hogy nem fogom leharapni a fejét. Legalábbis egyelőre nem...
Szerencséje van, hogy ilyen furcsán jó hangulatomban találkoztunk össze és, hogy most nem zavar az a tény, hogy nem egyedül vagyok a tóparton, mert eredetileg így terveztem.
- Egyébként Mardekár, ötödév, te Hugrabugos vagy, ugye? - Rajtam mindig ott a jelvény és a nyakkendőt is hordom annak ellenére, hogy egyáltalán nem kedvelem. A kérdésére az egyik sötét szemöldököm akaratom ellenére is felszökik, és felhagyok a víz bámulásával, helyette Cynthia arcát kezdem fürkészni.
- Nem... nem várok senkire se. - Nem akarok teljesen konkrét választ adni neki, ezért csak finoman jegyzem meg, hogy per pillanat nem tartok igényt másra. Mondjuk rá sem, de legalább eltereli a figyelmem a hülye gondolataimról. - Miért, te miért vagy itt? - Nem látok a kezében vagy mellette könyvet, tulajdonképpen fogalmam sincs, miért lehet itt, és bár nem ez érdekel pontosan, csak jobb óvatosnak lenni, ha épp húsz másik barátnőjét várja, nem lenne szerencsés ha itt lennék.
Naplózva

Cynthia Taylor
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #111 Dátum: 2009. 08. 28. - 15:32:30 »
0

                                       Ray^^

Hmmm... Elgondolkodtat a srác. Azt mondta h nem vár senkire, akkor meg minek van itt?? De persze az is lehet, hogy csak úgy mint én magányra vágyik, de akkor miért jött ide hozzám?? Nem úgy néz ki mint aki hamar el akar innen húzni, lehet, hogy ő ide szokott járni és a törzshelyén ülök éppen?? Jól eltaláltam, mardekáros, ötödéves.

-Igen, Hugrabug és hatodéves vagyok. -Ehhez a mondatomhoz márt nem fűztem kedves mosoly, mert úgy vettem észre, hogy nem igazán értékelte az előző mosolyomat. Megkérdezte, hogy miért vagyok itt, talán arra számít, hogy én is várok valakire.

-Azért vagyok itt, hogy egy kicsit feltöltődjek energiával és ez a hely jutott eszembe. A víz lenyugtat, így később akármi jöhet közbe nem leszek fáradt :D -a mondat végén kitört belőlem egy nevetés. Nem tudom, hogy erre hogy fog reagálni. -És ha arra gondoltál, hogy netalán a barátomat vagy a barátnőimet várom sajnos le kell rombolnom az illúzióidat Vigyorog.kíváncsian várom a reakcióit, de a nevetésemmel akarom tudtára adni, hogy én barátságos vagyok akár ilyen is az ő természete, hogy erre rá jöjjön azzal is rásegítettem, hogy elővettem a talárom zsebéből két csokibékát és az egyiket felé nyújtottam a másikat meg magamnak szántam, de addig nem ettem meg míg nem hallottam a válaszát.
Naplózva

Cynthia Taylor

Ray
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #112 Dátum: 2009. 08. 28. - 17:20:40 »
0

Cyn


Az emberek általában jó társaságnak tartanak, de valójában csak néhánnyal vagyok így, idegenekkel nem mindig megy könnyen a beszélgetés, főleg ha fogalmam sincs róla, hogy miről is válthatnánk eszmecserét most. Nekem néhány már eszembe jutott, de mindegyiket azonnal elvetem, amikor ránézek a hugrabugos lány arcára. Nehehem...
De legalább eltaláltam a házát, abban már nem voltam biztos, hogy idősebb, vagy fiatalabb-e nálam, de inkább ez utóbbira gondoltam.
Egy kicsit bólogatok, tulajdonképpen megint csak azért, hogy ne kelljen felesleges szót fecsérelnem, pedig máskor még egy-két agyalágyult háztárssal is eltudok beszélgetni, ha úgy adódik. A tekintetemmel lassan végigkövetem a lányt, jobban mondva végigmérem kissé talán túlságosan is szembetűnően, mintha csak most látnám először, aztán újra a nagy barna szemeit kezdem figyelni.
  -  Áhh...  -  Nagyon értelmes fejet vágva eltátom a számat és mintha tökéletesen megérteném a dilemmáját, bólogatásba kezdek és elmosolyodok, amikor még el is neveti magát. Szörnyű, hogy képtelen vagyok bármi megjegyzést is szólni most hozzá, ha így folytatom, szépen rontani kezdem a Mardekár hírnevét, de most nem érdekel, csak a nyugalom.
  -  Reméltem, hogy ezt fogod válaszolni. -  Fűzöm hozzá közömbös tekintetem a zsebében kutató keze felé fordítva. Igazából fogalmam sincs, miért köti az orromra, hogy nincs barátja, - mert ezt sikerült kivennem a szavaiból - de az megnyugtat, hogy nem fog erre járni még véletlenül sem egy vagy esetleg több barátnője. Mit csinál? Értetlenül figyelem, aztán mikor felém nyújt egy csokibékát akaratlanul kicsit talán arrébb is húzódok. Mindent utálok, ami szőrös, vagy tollas vagy legalább négy lába van, és ebbe beletartozik a béka is, így nem csodálnám, ha óriási grimaszt fedezne fel az arcomon. - Nem kösz... - Megrázom a fejemet, és igyekszem gyorsan elfordulni a víz felé. Nem félek tőlük, az állatoktól, sőt, tökéletesen jól elvagyok, ha minimum öt lépésre tartózkodnak tőlem. Nekik is jobb ez így, tovább élhetnek vidáman.
Meglehet, hogy az csak csoki, de én nem vagyok édes szájú, pláne egy békára nem éhezem.
Naplózva

Cynthia Taylor
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #113 Dátum: 2009. 08. 28. - 18:31:28 »
0

Ray

Kemény dió a srác, sehogy sem akar barátságosabb lenni, pedig tőlem igazán nem kell tartania. ahogy elnéztem csak bólogatott de nem érdekelte az amit én mondtam neki. Végül is mire számítottam hiszen mardis, ő miért lenne külömb a többiektől? HA így folytatja azt hiszem felállok és elmegyek.

-Valami bajod van velem?-kérdeztem egy kicsit nagyobb indulattal mint kellett volna.- Bocsánat, hogy ilyen hevesen rád kiabáltam. Nagyon sajnálom, csak egy kicsit ingerült lettem, mikor észrevettem, hogy egyáltalán nem akarsz barátkozni velem, de akkor nem értem, hogy miért vagy itt. Én csak próbáltam kedves lenni veled, de te a kedvességemet, ahelyett, hogy viszonoztad volna, inkább eltoltad magadtól.- Egy kicsit kiakadtam, de szerintem ez érthető.

-Mire is számítottam hiszen mardekáros, milyen naiv vagyok.- motyogtam félhangosan, aztán rá pillantottam, hogy vajon ebből mit szűr majd le.
-Nah  jó bocsi, most már tényleg nem tudom, hogy mi van velem, egy kicsit lehiggadok.-ezzel a tó felé fordultam, és átgondoltam magamban a dolgokat.biztos ezek után itt fog hagyni egymagamban, de én ezt nem szeretném, még meg akarom ismerni, csak elfogott a hév... Nem tudja, hogy márt mennyire megbántam az egészet. Biztos, hogy elmegy...igen, elmegy. pár perc múlva miután ezeket végig gondoltam visszafordultam és lesütött szemmel és megbánó arccal néztem rá, és ezt mondtam
-El tudom képzelni, hogy mit gondolsz rólam ezek után. És ne fáradj, tudom, hogy nem vágysz a társaságomra. Szomorú -Ezek után ugyan azzal a megbánó arccal néztem tovább és vártam a reakcióját. reméltem, hogy azt mondja majd, semmi baj, és egyet ért velem.
Naplózva

Cynthia Taylor

Ray
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #114 Dátum: 2009. 08. 28. - 19:18:36 »
0

Cyn


Néha legszívesebben becsuknám a szemeim, és úgy élvezném a víztükrön megtörő napsugarak fényét, mert a csillogó visszaverődés elég idegesítő tud lenni. Egy darabig először a hugrás lányt figyelem, mert így valamivel elviselhetőbb a dolog.
Kivételesen tényleg jól esne egy kis lazítás. A lábaimat felhúzom, a kezeimet pedig kiveszem a tarkóm alól és a térdeimre támasztva összefűzöm az ujjaim. Tulajdonképpen sikerülne is egy kicsit gondolkodnom is meg nem is, mikor nem is enyhén sikerül meglepődnöm az eltúlzott indulatokkal teli kérdése hallatán. Hátrahőkölök egy pillanatra értetlenül összevonva a szemöldökeimet, majd lassan gúnyos mosoly telepszik vissza a szürke arcomra. Hirtelen már az se érdekel, hogy mit mondott, csak mosolyogni tudok azon, hogy mennyire sértve érzi magát azért, mert messze nem úgy kezelem, mint ahogy ő engem. Kedvesen. Mivel pontosan tudom, hogy ilyesmit nem érdemlek, és azt leszámítva, hogy kívülről közvetlen, kedves gyereknek látszom, nincs semmiféle hajlamom a hozzá hasonló elkeseredett, magányos lelkek ápolgatására.
  - Azért vagyok itt, mert itt akarok lenni. Az már nagyon nem érdekel. Senki se kérte, hogy maradj, ha ennyire nem tetszik valami... -  Ajkaimat vékony vonallá préselve szinte sziszegve ejtem ki a szavakat, és visszadőlök a fának, összekulcsolt ujjaimat feltörekvő idegességem levezetéseként tördelgetni, csavargatni kezdem.
  -  Naiv. -  Jelentem ki határozottan, egy újabb gúnyos mosoly keretében, miközben összeszedem minden lelki erőm, és feltápászkodom a földről. Unottan kinyújtóztatom az elzsibbadt tagjaim, és visszapillantok a lányra.
  -  Nem gondoltál még rá, hogy kezeltetned kéne a dühkitöréseid? Mondjuk valami nyugtató főzetet igazán kipróbálhatnál. - Megdörzsölöm az orromat a jobb kézfejemmel, ügyet sem vetve a megbánó arckifejezésére. Még csak az kéne, hogy maradjak, aztán a gyors hangulatingadozásai közepette rám támadjon. A tó felé fordítom hűvös tekintetem, és mélyeket szippantok a friss levegőből. Néhány pillanatig figyelem csak a tájat, majd szemem sarkából a lányra pillantok, s még mielőtt valahogyan megpróbálhatna feltartóztatni elindulok a kastély felé, hátra se pillantva...

the end
Naplózva

Jessica Winters
Eltávozott karakter
*****

Price and prejudice

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #115 Dátum: 2009. 08. 28. - 19:22:22 »
0

Nadilia, Norkys

Ahogy sétáltunk Norkys-szal, a nővéremmel elgondolkoztam a mai napomon. Már hat éve járok a Roxfortba, de még mindig sokszor meglepődtem, hogy milyen dolgokat rejt a varázslás és boszorkányság világa. Aztán eszembe jutott apa, bár nem nagyon emlékeztem rá, mert kicsi voltam, mikor elment, de az azért megmaradt bennem, hogy mennyire hétköznapi ember volt, nagyon megdöbbentené az itteni világ, az biztos! Ezen aztán el is mosolyodtam, hogy fordított helyzetben, meg milyen képet vágnának az itteni varázzsal bíró emberek, ha látnák itt, amint a football tudásával és szerszámos övével bemasírozna ide.
Miközben gondolataimba merültem, a tó felé néztem, ami gyönyörűen fodrozódott és amin napsugarak játszottak fényűző játékba. Egyszerűen gyönyörű volt.
-Milyen napod volt?-kérdeztem Kys-t, aki végig mellettem jött. Ahogy rávetettem egy pillantást, elmosolyodtam. Ő volt az egyetlen támpont az életemben, ha úgy vesszük, pedig igazándiból nem volt édes testvérem, csak mostoha, de ez igazából nem érdekelt engem se és minden bizonnyal őt se, mert nem félvér származásom ellenére az elejétől fogva kedvesen viselkedett velem, ellentétben a másik mostohatesómmal Naddel. Ezen akaratlanul is elhúztam a számat.
-Azt hiszem, hogy ma is tanultam valamit...-mondtam Norkysnak, majd nem vártam meg még megkérdezi mit, hanem folytattam.-A számmisztika egy nagyon veszélyes tantárgy, bármit is állítanak.
Ezen aztán ki is mosolyogtam magam, majd megint a tó felé néztem.
-Gyönyörű ez a tó, kedvem lenne fürdeni benne-mondtam vágyódó pillantásokat vetve a tó felé, majd félresimítottam a hajam, mert az enyhén fújó szél pont a szemembe fújta, ahogy visszafordultam Kys-hez.-Szerinted Nad is jön? Csak mert akkor távolabb kéne mennünk a tótól...
Közben tettem is pár lépést hátrafelé, hogy kicsit messzebb kerüljek a már-már feketeszínű állóvíztől, és közben arra gondoltam, ha az én drágalátos húgicám tehetné, akkor bele is fojtana a vízbe, de ezt Kys-nek inkább nem mondtam. Aztán leültem egy padra, az sem zavart nagyon, hogy a suliban is egész nap üldögéltem.
Naplózva

Norkys C. Graham
Eltávozott karakter
*****

~ ♥Istenkirálynők feje a hetedikből ♥ ~

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #116 Dátum: 2009. 08. 28. - 19:43:21 »
0


Jess,Nad

Amint Jessicával sétálunk a birtokon, különböző gondolatok kavarognak a fejemben, ahogy hugom is nagyon elmélyedt gondolataiba, mert ismerem ezt a semmibe tekintő nézését. Remélem Nadalia nem csinálja, amit szokott, hogy utánunk jön egymaga vagy "mardekár kössünk bele Nadalia testvéreibe" csapattal. Nem értem miért csinálja folyton ezt, anya túlontúl elkényeztette. Pedig egy áspis kígyó.
Közben a Fekete-tóra pillantok, és megfordul a fejemben a gondolat, hogy legszívesebben belenyomnám Nad fejét, hogy elázzon az a hosszú barna haja, és sírva rohanjon a szobájába. Dehát én nem vagyok ez a típus, a fojtogatást is meghagyom neki. Sokszor egy nézés is elég ahhoz, hogy tudja, mennyire megvetem őt. A megvetéshez pedig egy cseppnyi sajnálat is párosul, mert a szüleink miatt is lett ilyen jellemhibás.
Dehát ittvan nekem Jessica, bőven beérem vele is.
Amikor a napom felől érdeklődik, csak mosolyogva biccentek egyet, hisz nehéz hetedikesnek lenni. Ráadásul egy év múlva magára kell hagynom itt Nadaliával, vajon lesz még vigasztalója, ha én elmegyek?
Amikor Nadalia érkezése felől érdeklődik, csak bosszúsan megrántom a vállam, hisz remélem marad ahol van.
Azután valamit még mond a számmisztikáról, erre elfanyarodott arccal követem, mikor leül a padra.
-Nekem sem a kedvencem...Hidd el, és ezt még Pitonra sem foghatom, mert nem ő tanítja.Amikor leülök a padra mellé, a lágy szellő mindkettőnk haját kócosra fújja, de ez engem egyáltalán nem zavar, eléggé boszorkányos külsőt kölcsönöz ez nekünk.
-Én eleget ültem már! Sétáljunk tovább a tóparton és dobáljunk a vízbe kavicsokat. Szeretem hallgatni a csobbanásukat, és tuti én dobok messzebbre!
Tereltem el gondolatainkat a számmisztikáról, és egy játékos kis versenyre invitáltam a kedvesebbik hugom.
-Rendben, akié a legmesszebre megy, az csaphatja arcon Nadot!
Tettem fel egy igen kedvező ajánlatot, bár csak viccnek szántam, úgysem tenném meg.
Naplózva

Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday[/center]

Jessica Winters
Eltávozott karakter
*****

Price and prejudice

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #117 Dátum: 2009. 08. 28. - 20:12:13 »
0

Nadalia, Norkys

Egy kicsit élvezzük, ahogy a szél néha-néha a hajunkba kap. És ahogy nézem Norkyst igencsak szembetűnő köztünk a különbség, valószínűleg kívülálló nem is feltételezné rólunk, hogy testvérek vagyunk. Én a szőke hajammal, ő a már-már fekete hajával, mintha egymás ellentétei lettünk volna, mondjuk engem ez egyáltalán nem zavart, az jobban idegesített volna, ha nagyon hasonlítunk. Nem akartam ikerhatást kelteni.
Amikor Kys bosszúsan feláll miszerint eleget üldögélt már, követem a példáját és én is felállok a padról, majd elindulunk ismét a kis úton, ami a tó mellett kaviccsal leszórva futott végig.
Közben megint eszembe jutott valami, de nem jutottam el addig, hogy végig is zongorázzam magamban, mert a nővérem ekkor megszólalt, miszerint induljunk csak el és sétáljunk, közbe pedig dobálhatnánk kavicsokat a tóba, amire csak bólintottam.
-Jól van, nem bánom-jött a szóbeli válasz is, majd fel is kaptam egy követ, de mielőtt a vízbe dobhattam volna, Norkys egy ajánlatot tett, hogy aki messzebbre dobja a kis köveket a tóba, az csaphatja arcon Nadet, és egy pillanatig meg is kísért a gondolat, hogy milyen jó is lenne, de aztán gyorsan el is vettem, eszembe se jutna bántani, hacsak nem jogos önvédelemről lenne szó.
-Á, annyira nem rossz ember Nad-mondom nem túl meggyőzően, majd eldobom a kavicsot, ami hatalmasat csobban a vízben és körülötte elkezd fodrozódni a víz. Ezt nem lehet megunni!
Naplózva

Nadalia Graham
Eltávozott karakter
*****

.:: okosabb mint egy hatodikos ::.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #118 Dátum: 2009. 08. 28. - 20:26:28 »
0


Norkys, Jessica és Zephir

amint vége lett az óráknak, óriási kísértést éreztem rá, hogy utánanézzek Jessicának meg Kysnek, és mivel jó mardekáros mindig csapatban támad, magammal rángattam az egyik házambeli évfolyamtársamat, Zephyrt
-Valószínű a tónál vannak, a nyámnyilák mindig ott lopják a napot!
Jelentettem ki indulattal a hangomban, majd szóltam a fiúnak, hogy szedje a lábát, hátha még a víz mellett érhetjük őket. Mihánt megérkeztünk a tóparthoz, a gyanúm rögvest bebizonyosodott, Kys és Jessica kavicsokat dobáltak a vízbe, így én septében odaszaladtam hozzájuk.
-Nicsak nicsak...Micsoda gyermeteg sportot űz  a két kis díszmadár.
Szóltam nekik a hátuk mögött cinikusan , majd valami rossz dolog jutott az sezembe. Közelebb léptem hát Jessica hátához, és egy mozdulattal belelöktem a tóba.
-Remélem nem tudsz úszni, amőgy is rádfér a víz, hátha tisztábba lesz a lelkiismereted is, mert apád is tutira öngyilkos lett, hogy egy ilyen ostoba mihaszna lánya lett. Csodálkozol, hogy anyám sem szeretett. Láttad volna az undort a szemében, amikor megkaptad a behívó leveled. Ő is arra gondolt, amire én , nem vagy te idevaló!Kacagtam egyre hangosabban, majd a házambeli fiúhoz fordultam.
-Mit gondolsz, Kyssel most mit kezdjünk, úsztassuk meg őt is, vagy eléggé tiszta már?
Kérdeztem tőle, majd leültem a fűbe, a pálcámat magam elé tartva, hogy véletlen se rángassanak bele engem is a vízbe, majd néztem, hogy kitud -e kászálódni Jessica a tóból, hsz azt hiszem "mugliéknél" divat az úszás.
Naplózva

Zephyr Devaux
Eltávozott karakter
*****


6. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #119 Dátum: 2009. 08. 29. - 10:15:54 »
0


Norkys, Jessica, Nadalia

A hosszú egyhelyben ücsörgés és feszült odafigyelés után jól esett egy kicsit mozogni. Viszont arra nem számítottam, hogy ez abban fog megnyilvánulni, hogy Nad után kell rohannom, aki olyan tempót diktál, hogy alig bírom követni, pedig nem vagyok egy lassú fajta én is mindenhova sietek, de ennyire azért nem. Úgy tűnik a háztársam versenylónak néz.
- Ha állandóan ott lopják a napot, akkor valószínűleg nem is mennek el onnan egy darabig – Mondtam a lánynak, aki még mindig lépéselőnyben volt igaz egyre jobban kezdtem behozni a kettőnk közti távolságot.
Hamarosan megpillantottam a két hetedéves lányt, akiket Nad állandóan emleget már öt éve. Ha jobban belegondolok a közös beszélgetéseinkből csak ez a két név maradt meg.
Nem szokásom minden kis dolog miatt elővenni a pálcámat, de most hogy két hetedévessel állunk szemben jobb vigyázni, ezért mielőtt odaérnénk előveszem bal zsebemből biztos, ami biztos.
Nadalia rögtön támadásba is lendült. Szóval ezért akarta annyira a víz közelében elkapni őket. Nekem se juthatott volna jobb dolog eszembe. Egy kacajjal jutalmaztam a mutatványt, majd végighallgattam Nad beszédét. A behívóleveles résznél egy kicsit elgondolkoztam. Talán most kellene megszólalnia a lelkiismeretemnek? Ja nem, attól már pár éve megszabadultam a többi felesleges dologgal együtt.
Az biztos, hogy én nem támadom meg egyik lányt se hiszen mégis csak lányok. Csak akkor lépek közbe, ha esetleg engem vagy Nadaliát támadnák. Addig pedig élvezem a műsort.
- Hiszek a félvérek és az aranyvérűek egyenjogúságában, és nem lenne jó, ha Jessica kivételezve érezné magát csak, mert nem tisztavérű boszorkány. Plusz egy kis víz senkinek se árt. A muglik szerint az úszás úgyis egészséges – Válaszoltam a lánynak, miközben a tekintetem még mindig Kyst néztem hátha bosszút akarna állni Jess bevizezéséért. Ráadásul nagyon csinos így nem esik nehezemre a szemmel tartása. Milyen kár, hogy griffendéles!
Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből. Az biztos, hogy nem fogok unatkozni.
Naplózva
Oldalak: 1 ... 6 7 [8] 9 10 ... 13 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 02. 19. - 17:05:19
Az oldal 0.156 másodperc alatt készült el 45 lekéréssel.