Bizony bizony mosolyogtató hogy önként és dalolva tálalja fel magát a másik zöldborsmártással. Legalább van humora és ez nagyon nem elhanyagolandó szempont én már csak tudom.
- Hmmm… vicces figura maga.
Közlöm negédesen elbillentve a fejem és ha eddig nem tetszett hát most már még inkább. Ajj-ajj Nott, még a végén konkurenciád akad.
Csakhogy a jó kezdet siralmas véget ígér, már ami a kis találkánkat illeti. Hát azért nem fogom miatta a kispárnám telesírni, de jobban örültem volna nem a keménykötésű bagázs kezére adni őt. Bár izmokban ő sem marad túl sokkal le, azért nem biztos hogy rá fogadnék pláne ha többen vannak ellene. Meglehet ennek súlyát érzi igazán ki a hanglejtésemből, mert érdekes mód visszakozásba csap át dacos határozottsága.
- Khm... tökéletesen megértem a kegyed álláspontját... De azt hiszem, nem kell ennyire előre sietni... Talán van egy köztes megoldás is.
- Mmmmm, valóban? És ugyan mégis mi lenne az?
Nekidőlök az asztalnak és kecsesen keresztbe vetem a lábaim amolyan felettébb unottan várakozó pózt felvéve, de bosszantva is ezzel. Edwardot legalábbis mindig bosszantja és ingerli mert szerinte ez felhívás egy keringőre. Hát rajtam nem múlik a tánc, Hamox.
- Előfordulhat, hogy apám eltárolta az emléket otthon, mint más szakmai interjúkat is... Ugyan a hitelesítésben akkor sem tudok segíteni, mivel nem az én emlékemről van szó, de ha úgy látja, hogy van értelme így is megtekinteni az emléket, akkor két út létezik ahhoz, hogy minél hamarabb magánál legyen. Vagy megvár itt, és amilyen hamar tudom, megkeresem az emléket, majd idehozom magának, avagy... el is kísérhet engem apám házába, amennyiben van kedve...
Hát kedvem az épp lenne… de hogy magyarázom ki a nem várt terepmunkát? Áh, picsába is! A lelkem egy vad, zabolázatlan, lázongó része főleg az arany névtábla miatt dühöngve veri a ketrecét és szabadulni akar. És hajlok rá, hogy kiengedjem tombolni.
- Ha úgy könnyebb elszabadulnia, üzleti ebédnek is betudhatja a távollétet. Mégis csak élvezetesebb, mint a száraz aktákat bújni.
Ajkaim szelíden megrándulnak az elhangzottakra, és ha nem venne fel a férfi ilyen pökkhendien magabiztos pózt gondolkodás nélkül igent is vágnék rá. De… így nem. Csak fogom és kimért, lassú mozdulattal zárom be az aktát majd dobom felé hogy lepődjön csak meg mit pottyantok az ölébe.
- Nos, Mr. Hamox, ez igazán csábító ajánlat. Jobb ha előbb tisztába kerül az ügyük súlyosságával mielőtt elhív itt… ebédelgetni. Ha az emlék nem lesz egy héten belül a kezembe a kedves papa az Azkabanba kerülhet, és óvadékként az egész vagyonuk lefoglalásra kerül. Szóval, ma még tehetős, ma még elmegyek Önnel és mindenki annak tudja ezt be aminek akarja. Teszek rá. Ajánlom hogy valóban igaza legyen ami az emléket illeti.
A többi meg majd alakul(hatna ha nem lennék férjnél. Na mindegy). Azzal megragadom a fogasra akasztott kabátomat és kérdőn pillantok a másikra.
- Nos akkor mehetünk...?
- Hmmm… vicces figura maga.
Közlöm negédesen elbillentve a fejem és ha eddig nem tetszett hát most már még inkább. Ajj-ajj Nott, még a végén konkurenciád akad.
Csakhogy a jó kezdet siralmas véget ígér, már ami a kis találkánkat illeti. Hát azért nem fogom miatta a kispárnám telesírni, de jobban örültem volna nem a keménykötésű bagázs kezére adni őt. Bár izmokban ő sem marad túl sokkal le, azért nem biztos hogy rá fogadnék pláne ha többen vannak ellene. Meglehet ennek súlyát érzi igazán ki a hanglejtésemből, mert érdekes mód visszakozásba csap át dacos határozottsága.
- Khm... tökéletesen megértem a kegyed álláspontját... De azt hiszem, nem kell ennyire előre sietni... Talán van egy köztes megoldás is.
- Mmmmm, valóban? És ugyan mégis mi lenne az?
Nekidőlök az asztalnak és kecsesen keresztbe vetem a lábaim amolyan felettébb unottan várakozó pózt felvéve, de bosszantva is ezzel. Edwardot legalábbis mindig bosszantja és ingerli mert szerinte ez felhívás egy keringőre. Hát rajtam nem múlik a tánc, Hamox.
- Előfordulhat, hogy apám eltárolta az emléket otthon, mint más szakmai interjúkat is... Ugyan a hitelesítésben akkor sem tudok segíteni, mivel nem az én emlékemről van szó, de ha úgy látja, hogy van értelme így is megtekinteni az emléket, akkor két út létezik ahhoz, hogy minél hamarabb magánál legyen. Vagy megvár itt, és amilyen hamar tudom, megkeresem az emléket, majd idehozom magának, avagy... el is kísérhet engem apám házába, amennyiben van kedve...
Hát kedvem az épp lenne… de hogy magyarázom ki a nem várt terepmunkát? Áh, picsába is! A lelkem egy vad, zabolázatlan, lázongó része főleg az arany névtábla miatt dühöngve veri a ketrecét és szabadulni akar. És hajlok rá, hogy kiengedjem tombolni.
- Ha úgy könnyebb elszabadulnia, üzleti ebédnek is betudhatja a távollétet. Mégis csak élvezetesebb, mint a száraz aktákat bújni.
Ajkaim szelíden megrándulnak az elhangzottakra, és ha nem venne fel a férfi ilyen pökkhendien magabiztos pózt gondolkodás nélkül igent is vágnék rá. De… így nem. Csak fogom és kimért, lassú mozdulattal zárom be az aktát majd dobom felé hogy lepődjön csak meg mit pottyantok az ölébe.
- Nos, Mr. Hamox, ez igazán csábító ajánlat. Jobb ha előbb tisztába kerül az ügyük súlyosságával mielőtt elhív itt… ebédelgetni. Ha az emlék nem lesz egy héten belül a kezembe a kedves papa az Azkabanba kerülhet, és óvadékként az egész vagyonuk lefoglalásra kerül. Szóval, ma még tehetős, ma még elmegyek Önnel és mindenki annak tudja ezt be aminek akarja. Teszek rá. Ajánlom hogy valóban igaza legyen ami az emléket illeti.
A többi meg majd alakul(hatna ha nem lennék férjnél. Na mindegy). Azzal megragadom a fogasra akasztott kabátomat és kérdőn pillantok a másikra.
- Nos akkor mehetünk...?