+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Ryan Belmen
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ryan Belmen  (Megtekintve 910 alkalommal)

Ryan Belmen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2010. 07. 28. - 18:38:10 »
0

RYAN ALEXANDER BELMEN


         Alapok

jelszó || 'Gerzson, te ittál? Lehelj rám!'
teljes név || Ryan Alexander Belmen
becenév || a Ryan megfelelő lesz
nem || férfi
születési hely, idő ||1970. december 5.
kor || 27
vér || fél
iskola || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző
évfolyam || kijárta
szak || - - - - -
munkahely || Belmen vállalat, valamint a Mágiaügyi Minisztérium


         A múlt

Úgy hiszem, felesleges lenne arról beszélnem, hogy hogyan születtem, milyen volt az időjárás, és hogy milyen szépen csiripeltek aznap a madarak. Gondolom, hogy nem ez az első szempont az életemben, nem de? Elég annyit mondanom, hogy életem első nyolc évében úgy élhettem, akár egy kiskirály. Nem kellett semmit sem megosztani senkivel, csakis az én arcomat csipkedték a nagynénik, én kaptam egyedül tömérdek sok ajándékot, és engem mutatott be apám a legjobb barátainak – vagy inkább az üzlettársainak – úgy, mint az egyetlen fia, akire oly büszke, hogy azt szavakkal körbe sem tudja írni. Az ifjú Ryan Belmen, akiről már gyermekkorában eldőlt, hogy olyan ravasz és agyafúrt üzletember lesz, akár az apja. Nem voltunk a legelismertebbek, a varázslótársadalom nagyja. Talán apámat ezért is foglalkoztatta annyira, hogy mekkora tekintélyt kelt ő maga, és a munkája a megszokott társaságában. Sosem voltak elvei, sosem volt erős jellem. Lényegében tartoznia kellett valahova, és mivel maga előtt az üzletet tartotta a legfontosabbnak, több lehetőséget látott Voldemort – hátsó – szolgálatában helyet találni. És legnagyobb örömére: bejött. Nem kellett embert ölnie, csupán annak élt, amit a legfontosabbnak tartott, a munkájának. Előszeretettel gondozta azon halálfalók aktáit, akiknek bármikor valami baja adódhatott a munkájából, és azok joggal állíthatják, hogy sokszor többet segített némi papírmunkával, minthogy eltett volna valakit láb alól. Nem. Azt sem ő, sem anyám nem bírta volna ki. Anyámnak én voltam a szeme fénye, mindaddig, míg meg nem születtek az öcséim. Rettenetes volt. Kitúrtak a helyemről, elvették az álláspontomat, és a helyett egy újat adtak. El kellett játszanom a törődő báty szerepét, aki mindentől megvédi majd az újonnan érkezőket. Duplán. Vagyis inkább triplán.  2 év alatt kétszer a szívembe szúrták a kést, mikor is bejelentették az újabb kistestvér érkezését, azaz Adalinet. Hiába édesek, mikor alszanak, mikor nevetnek, mikor játszanak, nekem nem voltak többek egész nap baba tápot zabáló, bűzlő, nyálcsorgató kis emberkéknél, akik sokkalta több figyelmet kapnak nálam. Elviselhetetlen volt, maga volt a pokol, de szerencsémre nem kellett túlzottan sokáig játszanom a sértődött báty szerepét. Hamar lekötött apám hirtelen hangulatváltozása, mely a Nagyúr eltűnésével állt kapcsolatban. Két év alatt hárommal több éhes szájat kellett eltartania, és az üzlete is egyre jobban zuhant. Mikor megkaptam a levelemet a Roxforttól, elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ő megtalálja, feltámasztja, vagy akármi is legyen, de visszatéríti a Nagyurat. Senki sem tudta úgy elképzelni azokat az ostoba álmokat, hogy majd egyszer mindenki neki mond köszönetet a dicső tettéért, amiért megtalálta Őt. Talán az öregedés jelei voltak, talán nem, de apám kezdte elveszíteni a fejét. Bele sem gondolt abba, hogy anyámnak három ifjú porontyot kell majd ellátnia, miközben évről-évre új városokban és országokban kutatnak majd. Eljött az a pont, hogy apámat jobban érdekelte mások véleménye, és az üzleti sikere a saját családjánál. És bár képtelen volt reális döntéseket hozni, mégis: Anyámnak egy szava nem lehetett ellene, és amennyire szerette apámat, el is viselte minden egyes megbotránkoztató ötletével együtt. 11 voltam, és apám már is úgy tekintett rám, akár egy felnőtt férfira; az utazás előtt átíratta a papírjait, hogy 18 éves koromban megkapjam a részemet az üzletből. A családom évről évre más-más helyen lakott, és bár nagy volt a távolság, mégis kénytelen voltam önállósulni. Míg apám mániákusan követte a nyomokat a család többi tagjával együtt - amik valószínűleg csak ócska ábrándok lehettek –, addig én első évemet kezdtem az iskolában. Lassan megszoktam anyám babusgatásának, és apám szigorának hiányát, de nyugodt szívvel feküdtem le az ágyamba minden éjjel, hogy sem a pelenka cseréléssel, sem pedig azzal nem kell foglalkoznom, hogy hogyan kísérjek át három kisgyereket az utcán. Persze később az egész megváltozott. Ahogyan az éveim teltek a Hollóhátban, és a nyaraim unokafivérem szíves vendéglátásában, vagy éppen a családom köreiben valahol, a világ valamely pontján, az idő csak rohant előre, és ahogyan idősödtem, úgy kellett egyre inkább tartanom a család nevét. A nyári szünetek alkalmával sokszor gúnyolták ki apámat, ám egyszerre aggasztott és dühített. Talán leginkább az, hogy nagyrészt igazuk volt. Egyesek azt mondták, apám hatalmas üzleti érzéke odaveszett, mikor csapot-papot itt hagyott mindent. Mások arra támaszkodtak, hogy ha nem feketén kezelné a bizniszét, semmije sem lenne. Lassan kezdtem megérteni, miért is van apámnak az a nagy odaadása a munka iránt. Idősödtem, és egyre inkább éreztem azt, ahogyan megváltoznak a dolgok körülöttem. Vagy ahogyan inkább én változom. Megnőttem, mint a gomba, egyre többet fordultam a lányok után, és egyre inkább érzetem magamon, hogy idehaza nekem kell a vállalatot súlyba hoznom, míg a családom többi tagja körbeutazza a világot a semmiért. Bár apám nem volt halálfaló, mégis úgy követte a nyomokat, akár egy kutya. El kell ismernem, alig vártam a pillanatot, mikor betöltve a tizennyolcadik születésnapomat, végre átvehetem a nekem járó részt, és újra belekezdhetek abba, amit csak úgy félbehagytak. Hogy mi történt? Kinevettek. Senki sem hitte el, hogy lesz még egy olyan ügyvéd, mint Belmen volt, vagy ha lesz is, akkor az is legalább olyan zakkant lesz, mint az elődje. De nem így lett. Sőt. Bár két teljes évembe telt, bebizonyosodott, hogy az üzleti érzék nem hogy öröklődött, de annál jobban kibontakozott bennem, és szó szerint lesöpörte apámat a színről. Ő erről persze nem értesült, sem anyám, sem pedig  a testvéreim, akik akkortájt lehettek – lássuk csak – az ikrek tizenegy évesek, Adaline pedig tíz éves. A fiúk elkezdték a Roxfortot, és lassan Adaline is. Adaline… Anyám sokat mesélt a legifjabb leányzó hangulatváltozásairól. Hogy figyelve őt, igazán máshogy viselkedik a „barátaival”, vele vagy akár a testvéreivel. Akár egy kaméleon, aki a megszokott társasághoz felveszi a megszokott jellemet. Életem leghosszabb beszélgetése vele akkor volt, mikor épp arra készültem, hogy huszonhárom évesen az oltár elé álljak. Ahogyan Ő sem, én sem tudtam, hogy viszonyulni hozzá, így a leghosszabb beszélgetésünk tartott összesen öt percig. Mikor anyánk benyitott, megkönnyebbülten lépett le, én pedig megkönnyebbülten készültem arra, hogy elvegyek egy csodálatos nőt. Egy olyan nőt, akiért 3 éve lángoltam, és akiért a mai nap egyszer sem mondanék igent. Részemről kihűlt a szerelem, de ő még mindig a lábaim előtt hever, és néz rám a hatalmas szemeivel. Mondhatnám, hogy a viszonyunk szinte csak látszólagos. Hogy miért? Már vagy egy éve csalom őt. Kivel? Mindig mással.  
De ez már régen nem számít. Ami fontos, az inkább az, hogy a szüleim és a testvéreim hosszas évek után letelepedtek. A Nagyúr visszatért, és bár nem apám találta meg, mégis a szemeiben felcsillant valami pompás fény, ám a visszatérő munkája korántsem volt már ugyanaz. Kiesett a ritmusból, és ha az apám, ha nem, mégsem olyan jó alkalmazott, mint azelőtt volt, és ezt mindenki látja. Ezért is fordulnak hozzám. Apám ügyetlen munkákat végez a minisztériumban, míg én szaporán hamisítok az újdonsült Mágiaügyi Miniszternek és „társainak”. Mit mondhatnék, élvezem a munkámat.



         Jellem

Alapvetően olyan nyugodt személyiség, hogy a száz éve álló víz sem tudná lekörözni őt. Kreatív, nyugodtságát könnyen osztja meg másokkal, azok javára. Nem beképzelt, de tudja magáról, hogy igen jó a beszélőkéje, ebből a szempontból nem is tart a kínos pillanatoktól, mert nincs olyan, amiből ne találna kiutat. Ezen tulajdonságának köszönhetően – annak ellenére, hogy igen jók a reflexei – nem szereti fizikálisan megoldani a dolgokat. Emellett még roppant rejtélyes és kiszámíthatatlan. Lényegében nem tőle, hanem az ötleteitől, és az agyalásától kell tartani.



         Apróságok

mindig ||
# szereti a mugli filmeket, valamint nagy kedvencei az autós mozik, és azoknak a hangulata, bár nem sűrűn járhat el ilyesmire
# imádja a sütiket. Nagyon*-*
# a munkája. nem mániákus, csupán kedvét leli benne
# utazás
# önállóság

soha ||
# még egy testvér
# mazsola
# felhajtás
# ha valaki rosszul végzi a munkáját
# ha feltartják

dementorok ||  ||  képes a patrónus megidézésére, ennél fogva kevés olyan helyzet adóik, mikor rossz érzés kapja el; ha mégis, a következmény nagyon erős szédülés, és fejfájás, valamint az emléke annak, hogy közölték vele az újonnan érkező testvéreket
mumus || saját maga, amint rengeteg testvérrel van körülvéve
Edevis tükre ||  Saját magát látja egy nővel egy párizsi hotel teraszán csókolózni, de a nő arca sosem tiszta a tükörben
százfűlé-főzet ||  szürke színe van, és az íze hasonló a vízéhez csak kicsit savanykásabb
titkok ||

# imádja a mugli filmeket, sőt inkább rajong értük
# csalja a nejét, már nem egészen egy éve
# nem az, hogy nem szereti a kisgyerekeket, de nem tudja, hogyan igazodjon hozzájuk, ezért tart tőlük

rossz szokás ||
 # a nyugalom, tudom, furán hangzik, de néha már elképesztően idegesítő, mikor pánikhelyzetekben is békésen vigyorog
# babonás
 



         A család

apa || Robert Belmen, 51, félvér
anya || Maria Belmen, 48, félvér
testvérek ||  
- Dominc, 20
- Damon, 20
- Adaline 19

családi állapot || nős, Mrs. Katie Belmen
állatok || fekete bagoly, Rusty

Családtörténet ||
A Belmen család lényegében egy olyan jómódú félvér társaság, akik nem kúriában, de mégis egész jó körülmények között éldegélik a mindennapokat. Nevük manapság inkább az üzleti téren híresült el a varázsló társadalomban. Ryan számára egykoron az aja igazi példakép volt. Mikor megszülettek a testvérei úg érezte megkell osztania velük ezt az érzést, ezért is volt mindig olyan ellenszenves, később pedig távolság tartó. Ma már felnőtt fejjel megérti magát, de az apja iránt érzett pédaképe eltűnt, mikor visszaérve romhalmazként látta őt és a munkáját.
 



         Külsőségek

magasság || 170 cm
tömeg || 60 kg
szemszín || kék
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || vsemmi különös, csupán az elegáns öltözködése
kinézet || Inkább egy alacsonyabb termetnek számít, meg is gyűlik a baja a nőkkel és a magassarkúkkal, ám tartása és teste kidolgozottsága egyensúlyba hozza. Arcra egy elsőre igen megnyerő típus, a férfiak számára magabiztosságot, a nők számára inkább sármot sugall. Arca kissé beesett, haja hossza itt-ott változó – szeretné hátranyalni, de sosem sikerül, így mindig a szemébe lóg egy-két tincs – mosolya széles, és biztató, sokszor nem lehet neki ellenállni.
egészségi állapot || teljesen egészséges



         A tudás

varázslói ismeretek ||7 évét a Roxfortban kitűnő tanulmányi eredményekkel végezte el, majd a továbbtanulás helyett/alatt – tehát az a két év, míg rendbe szedte magát – egész ügyes üzleti tapasztalatokat szerzett a meglévőekhez. Mivel lényegében az üzlet mellett nőtt fel, nem esett nehezére ezt a szakmát választania, sőt.
felvett tantárgyak || - - - - -
mugli képzettségek || a mugli filmek terén – különösen a régebbieknél – olyan, akár egy lexikon, imádja a filmeket, kívülről fújja a régi mugli sikerfilmek listáját, azok színészeit, és készítési dátumát
pálca típusa || 14 hüvelyk, szőlő, egyszarvú szőr maggal
különlegesség || patrónus idézés, patrónusa egy holló



         Szerepjáték-példa
Feleslegesnek tűnő papírhegyek minden sarokban, szakadt redőnyök, szemét, néhány takaró. Valószínűleg valaki odúnak használta a régi, lepukkant irodád. Hmm. Nem érdekes. Tekintete lassan felsiklik a földről, ahogyan a cipő végig csoszog a szemétben egészen egy poros tölgyfa íróasztalig. Kezét végighúzza annak felszínén, és ujjbegyei úgy söprik fel a port arról, akár egy friss őszi szellő az elhalt leveleket a földről. Idestova csaknem 10 éve, hogy nem járt itt senki. Apja nem tartotta megnyerő üzletnek, ha bérbe adná, nem bízik a baglyokban sem. Talán már a saját gondolataiban sem bízik, csak a vak hitében, amit oly nagy ábránddal követ országról országra, városról városra, pontról pontra. A baj itt csak az, hogy képtelen magának bevallana az igazat. Nem gond, jobb is így.
Apró csörrenést hagyva maga után elszalad egy egér az egyik sarokból, arca eddig reflexszerűen követi a pillanatot, majd ajkai mosolyra váltanak. Körbesétál az asztal mellet, odébb rakja a széket, majd sorban kihúzza az éjbarna asztal fiókjait.
Az legalsó üres, a középsőt ki sem tudja húzni – mivel ahogyan megfogta, már is kezében maradt a fiúk fogója – majd a legfelső fiók, mely néhány elsárgult papírt rejt, szívében nyitva marad, és a csontos kéz már is kotorászni kezd azok között.
Néhány – m már minden bizonnyal – érvénytelennek tűnő szerződés, számlák, melyek réges-rég nem voltak befizetve, kiadások, melyekről, még csak álmodni sem mernél, titkok melyeket nem osztottak meg senkivel. Feje némán csóválásra kényszerül, majd a port felverve kidobja az imént átolvasott papírköteget az asztalra, hogy megszemlélje az, az alatt lapulókat.
Néhány cikk a régi prófétákból. A cirkonyás betűk, melyek egykoron élénk, mostmár inkább fakó pirossal vannak karikába zárnak, mellék állások kereséseként szolgáltak. Majd a többi: szövegek, egész bekezdések kivagdosva efféle címekkel: „A nagyhírű Belmen vállalat elveszti érdeklődési körét – avagy nincs elég pénz arra, hogy mások pénzét védjék?”
Az ujjak maguk közé csípik a cikket, a kék szemek sürgetve olvassák a sorokat. Sajnálkozva ráncolja össze homlokát, ám mikor megtekinti a következő tárgyat melyek a fiók mélye rejt a ráncok kisimulnak, az íriszek pedig tündöklő csillogást vetnek maguk elé. Az előbbi cikk a földre hull, és a férfias mancsban immáron az a fénykép díszeleg, amiről álmodni sem merte volna, hogy előbukkan – vagy hogy egyáltalán létezik ilyen. Az idősebbik Belmen kivirult orcával emelgeti rangidős fiát, aki alig lehet 10 éves. Emlékek vihara töri meg a csendet, a jó és a rossz, az hirtelen jött irigységé. Akkor még minden szép, és jó volt…
Mondaná, de nem mondja.



         Egyéb

A karakter birtokba vétele meg lett beszélve a tulajdonossal, vagy hogy is mondjam :D

avialany||  Tom Cruise *usermegőrültomkrúztomkrúztomkrúz*-,* *

Naplózva

R Y A N        B E L M E N

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2010. 08. 02. - 11:31:17 »
0


Mr. Belmen ezennel szeretném tudatni Önnel:

Előtörténete elfogadásra került.



Kérem ne felejtse el jelentkezését beadni a következőleg felsoroltakba:

Avatarfoglalás ˙ NÉV-sor ˙ Munkaügyi Központ


S kérem tegyen jelentést a Nagyúrnál, miben állhatna szolgálatában.
A Jegy nem viselése, nem jelent felmentést a kötelezettségek alól.
Halálfalók


Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 06. 21. - 00:47:39
Az oldal 0.075 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.