Rhia Callistra

Rhia Callistra

alapok

teljes név || Rhia Callistra
becenév || -
nem || nő
születési hely, idő || egy kis falu London közelében, 1979
kor || 17
faj || ember
vér || aranyvérű
évfolyam || 7.

a múlt

Életem története sötét, rémképekkel teli, mint az álom, melyből verítékben úszva riadsz fel az éj közepén…
Aranyvérü vagyok. Igen, jól látod. Arany.. szereted ezt a szót, igaz? Fényt , gazdagságot villant fel előtted. Nekem egyikből sem jutott.
Megdöbbent az arcom? Ne félj, csak egy pillanatra kibuktak belőlem az érzelmek. Ne félj, nem megyek el, csupán azért, mert feltéped a régi, fájó sebeket. Hagy sajogjanak.. legalább tudom: élek.
Apám a Sötét Nagyúr híve volt. Hogy miért szolgálta őt, miért vett részt szabad akaratából a világ sötétségbe borításában, nem tudom. Nem élt addig, hogy lássam.
Anyám szerint nem volt meg benne az a mély gonoszság, ami a halálfalókat jellemzi.. de ki tudja.. talán ügyes csellel megtévesztette az elcsábított, hőn szerető szívet.
Szerető szív.. szegény anyám…
Történetük, mint valami modern Rómeó és Júlia történet egy sötét éjszakán kezdődött. Ifjak voltak mindketten, tele álmokkal, célokkal, vágyakkal…
Anyám ekkor még a nagyszüleimmel élt. Koruk híres auror párosa voltak, s a sötétség fenyegetésének növekedésével egyre több csatában vettek részt.
Most már talán érthető, hogy a maroknyi halálfaló miért támadta meg őket, s miért pusztított el mindenkit, akit ott talált.
Jószerencse, vagy tán a sors kegyetlensége folytán anyám aznap éjjel későn érkezett haza, barátaival átmulatott mámoros órák után.
A vidám emlékek semmivé lettek, ahogy meglátta a pusztítást. Sikoltva, zokogva rogyott a földre…
Nem tudta, hogy a veszély még nem múlt el….
Jól sejted.. apám.. ő ottmaradt, hogy ellenőrizze, akciójuk mekkora feltünést keltett, s végezzen az esetleges túlélőkkel…
Pálcájából mégsem röppent gyilkos átok.. a sors akaratából abban a pillanatban valami különös lopózott a szívébe…
Nem tudom meddig maradtak együtt, s nem tudom, összeházasodtak-e egyáltalán. Anyám mindig is azt mondta, gyönyörü esküvőjük volt… de a szavak mögött nem volt nehéz meglátni a valót.
Annyi bizonyos, hogy titokban tartották a kapcsolatukat.
S bizonyos az is, hogy nem tartott sokáig.
Apám talán valami komoly hibát vétett, s büntetése rosszabb volt a halálnál. A Nagyúr elfordult tőle, s hívei apámat tőrbe csalták. Talán valami módon rájöttek a kapcsolatára anyámmal, s arra, nem azért tartja magánál, hogy kínozza őt.
Végül az azkabanba került. Anyám szerint, s ebben szavainak hitelt adok, apám nehezen viselte a vereséget, legyen szó bármiről. Bosszút forralt, s legalább az bizonyos, hogy nem akart abban a szörnyü börtönben meghalni.
Szökést kísérelt meg. Talán sikerült volna neki, de egyik rabtársa, meghiúsította a tervét, s apám végül megkapta a dementorok csókját…
Rómeó halott, Júlia él..
Nem tudom mimódon, de anyám értesült az eseményekről, s a menekülés mellett döntött. Biztos volt benne, hogy a következő célpont ő lesz és az épp csak megszületett gyermeke.. Én.. igen.
Titokban születtem.. én, a kis Messiás egy roskatag akolban.Patkányok között.
Nyoma sem volt a vérem által kiérdemelt aranytakaróknak…Csak mi voltunk. Anyám, a szakadó eső, a terjedő sötétség és én…
Hosszú volt a menekülés. Végül azonban én megpihenhettem. Nagyanyám testvére egy muglihoz ment feleségül. Anyám náluk hagyott, majd tovább menekült, remélve üldözői nem tudnak rólam. Csak egy levelet hagyott nekem örökül.. egy nagyon hosszú levelet és a sötétséget, melytől szabadulni talán soha nem fogok.
Reményei mindenesetre beteljesedtek… nem sokkal ezek után találtak rá összevagdalt holttestére a mugli rendőrök… Felröppentek a hírek a kéjgyilkosról, majd nyom és elkövető híján elhaltak…
Júlia is halott. De nem önszántából döfött tőrt a szívébe.
Ezek után életem egy különös, békésnek mondható szakasza következett… talán még boldognak is nevezhetném, ha nem vetne rá árnyékot a hazugság. Noha soká állították, később bevallották, nem ők a szüleim.
Fiatal énem akkor mint egy máglya lángolt fel, s tombolt dühödten.. Végül lenyugodtam…és elolvastam anyám hosszú levelét.
Talán nem számítasz rá, de megbékéltem a helyzettel.. legalábbis azzal, hogy kegyes hazugság volt, hogy a szüleimnek mondták magukat nevelőim, és elfogadom a számtalan tanítást, amit kaptam tőlük.
„apám” persze nem oktathatott varázslatokra, de mugli biológusként rengeteg dolgot tanított a gyógynövényekről, melyek később hasznosnak bizonyultak, és az ő keze alatt tanultam meg a bájitaltan alapjait is, noha nem különleges erejü főzetekkel, hanem egyszerő kémiai anyagokkal dolgoztam.
„anyám” azonban szándékosan oktatott varázslatokra.. persze persze remekül elkendőzte, hogyha szükségessé vált a gyakorlati úton történő tapasztalatszerzés, hiába, a minisztériumban dolgozott.
Ő valahogy érezte, mindig is sejtette, hogy apám sötét árnyéka örökké felettem lebeg majd. Érezte hogy a sötét múlt nem fog ereszteni büvköréből, s egyszer majd sötétruhás idegenek fognak kopogtatni az ajtómon.
Érezte, s megpróbált minél jobban felkészíteni.Jószíve nem engedte, hogy „gyermekét” készületlen érjék a csapások.
Szerettek engem, s valahol mélyen én is őket, mégis, mikor felvettek az iskolába, úgy döntöttem, mielőbb elhagyom őket. Elég volt, hogy a valódi szüleim meghaltak, nem akartam elveszíteni még őket is.
Végül megszakítottam velük a kapcsolatot.
Nem teljesen, ahhoz nem volt elég erőm.
Árny, a hollóm az egyetlen, aki összeköt velük. S ő is csak rövid üzeneteket visz.
Félek, hogy gyengeségem egyszer majd a vesztüket okozza…
Az iskolában jól tanultam. Nem törtem a könyvmolyok és stréberek babérjaira, pusztán tudtam, minden megszerzett tudással több esélyem marad az életben maradásra.
Különben is, vigyorgok, jól látod, mint apám, ha a sors mégis halált tartogatna nekem, legalább megpróbálok dacolni vele.
Most megyek. Jól sejted, annyit árultam el, amennyit akartam. Nem mindent, de épp eleget ahhoz, hogy kicsit megismerj. Ne is kérd a folytatást.
Éppen elég ha tudod, a történetem még nem ért véget.

jellem

Életben maradni. Ez a jelszava, s ha kell taktikázik is érte. A múlt árnyéka megüli szívét.
Csendes, kissé visszahúzódó lány, aki nehezen köt barátságot, ám ha egyszer mégis megtörténne, barátjáért tüzbe menne, ha azonban nehezen adott bizalmával visszaélnek, azt soha nem fogja elfeledni.
Barátaiért valóban megtenne bármit, akár még a fő életelvét is eldobva, ha más lehetőség nincs, vállalná az áldozat szerepét. Bár e hősi gondolatra érzi, nevetnie kell, mégis tudja, így lenne.
Megfontolt és türelmes.
Társaságba ritkán jár. Egyszerüen nem képes felengedni.
Tudja, a pletykák a Nagyúr visszatértéről igazak, s épp ezért még keményebben tanul mint eddig.
Néhanapján azonban kitör a sötét ködből. Azoknak, akiknek megnyitja magát egy kicsit, humorosnak, jókedvünek tünik ezen ritka alkalmakkor.
Két lélek egy testben, mondhatnák. A két lélek pedig általában jól megfér egymással.
Néha azonban vad viharként bukik ki belőle a fájdalom, ezt azonban gyengeségnek tartja és palástolni igyekszik, még a barátok elől is.
Bátorság és erő is lakozik benne, a kudarcok után, akárcsak apja, továbblép, igyekezvén a lehető legjobbat kihozni belőle.
Szeretne azonban kilépni apja árnyékából, ám néha, azon kevesek előtt, akik ismerhetik múltját, egyszerüen már nincs ereje bizonygatni, azt hogy nem azt az utat járja.

apróságok

mindig ||
-tudás
- művészetek
-repülés a saját szárnyain, hiszen seprűlovaglásban középszintű csupán,
-Hugin^^
- legendás lények és növények
-nevelőszülei
-merengés a múlton
-csendes elmélkedés
soha ||
-feltűnés
-apjának sötét öröksége
-drog
-értelmetlen oknélküli pusztítás
-gyengeséget mutatni

dementorok ||Mivel életének legborzalmasabb időszakát csecsemőként élte meg,s így a világról nem sok benyomása volt, a dementor képtelen olyan erejű emléket előhívni, mely letaglózná. A megszokott jelenségeken túl gyakorta mást nem is érez, egyetlen pillanat idéződhet fel benne, mikor anyja levelét elolvasva rájött, miféle ember az apja. Ám ez az emlék nem reménytelenséget, sokkal inkább dühöt ébreszt benne.
mumus || A mumus azonnal egy magas, szőke férfi képét veszi fel,mely feltűnően hasonlít rá.Tulajdon apja jelenik meg előtte,sötét köpenyében, arcán gonosz mosollyal, s felé nyúl, hogy magval rántsa a gonoszságba. Bár apját sosem ismerte, s valószínűleg nem is volt olyan mélyen gonosz, mint a mumus által megjelenített férfi,Rhia félelme valós. A férfi képe úgyszintén, hisz egy újság hasábjain látta a róla leközölt képet, ennek megfelelően pedig a mumustól függően néha egészen fotószerű az alak.
titkok || apja, s annak sötét múltja, erőteljes, sötétszínű rajzai, melyek sokszor zavaros önvallomások, s néha a jövő egy-egy képe is megjelenik bennük, animágus mivolta,nevelőszülei ...
rossz szokás || túlzott óvatosság, társaságkerülő viselkedés, makacsság,

a család

apa || Rogan Blake; 23; aranyvérű-halott
anya || Aina Callistra ; 20; aranyvérű-halott
nevelőapa ||Fred Grathes;67;mugli
nevelőanya || Cassiopeia Callistra ;64;aranyvérű

testvérek || nem tud arról, hogy lennének, s ha léteznek is, legfeljebb apjának egy korábbi kapcsolatából..
családi állapot || egyedülálló
állatok || Árny, azaz Hugin a holló, ahogy animágusi képessége kiteljesedett, keresztelte át a madarat.

külsőségek

magasság || 179 cm
tömeg || 60 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín ||szőke
különleges ismertetőjel || egészen hasonlít az apjára
kinézet || Kissé talán vékony, de jó alakú, szívós lány, arányos testalkata erőt is rejt. Haja hosszú, aranyzuhatagként folyik végig a hátán. Talán az élet e pompás hajkoronával próbálja kárpótolni az elveszett gazdagságért.
egészségi állapot || teljesen egészséges

a tudás

varázslói ismeretek ||Gyógynövénytan az átlagnál magasabb szinten, bájitaltan, noha nem a legkiválóbbak közé tartozik, elég jól megy neki, a legendás lényekhez is természetadta érzéke van, megérti, ha teljesen el nem is fogadja Hagrid eszelős rajongását,hiszen egyedül állatok és legendás lények társaságában képes megnyílni. Jól boldogul az átváltozástan varázslataival is csakúgy mint a bűbájtannal, és a sötét varázslatok kivédése tárgy sem okoz nehézséget, hála nevelőanyjának, bár Umbridge-t szívből utálja és tudatlannak tartja.
A jóslástant hasznosnak tartaná, ha nem olyasvalaki tanítaná, aki láthatólag nem is ért hozzá, főképp a jósálmok érdeklik. A mágiatörténetet kezdetben érdeklődve hallgatta, végül ő is az unalom büvkörébe került… ha valami érdekli a témában, inkább utána olvas ő maga.Az új, ifjú tanárúr érkeztével azonban lelkesedése is fellobbant
Az asztronómia mint tárgy, nem foglalkoztatta különösebben.
Vizsgáin eddig V és K jegyeket ért el.
Oklumencia és legilimencia tudás jelenleg nincs a tarsolyában, ahogy a hoppanálás sem.

patrónus || képes megidézni egy teljesértékű patrónust, mely leginkább egy egyszarvúhoz hasonló lény, talán azért éppen ezt, mert a szimbolikában a remény megtestesítője, és szüksége van néha arra, hogy felhívják a figyelmét erre.
animágus alak ||Bejegyzetlen animágus, biztonságosabbnak tünt így, állatalakja egy kékszemű holló. A kék szem azonban nem túlságosan feltűnő, mivel a fiatal hollók szeme kivétel nélkül kék.
pálca típusa || 16 hüvelykes, nyírfa, unicornis szőrrel

egy darabka belőled

Az éjszaka, mint puha, sötét takaró borult Londonra. A forgalom csitult, s a lámpák is lassan kialudtak a lakóházak ablakaiban, teret engedve az csillagok, s a Hold fényének.
Egy tetőtéri kis lakás ablakából gyenge fény szüremlett ki, s minthacsak ez mutatta volna az utat, az égen áthúzó sötét árnyék az albak felé vette az irányt,hogy a párkányt elérve néhány puha szárnycsapással fékezze röptét.
A sötét hollószemek belestek a szobába.
Odabenn gyertyák égtek, megvilágítva egy alakot, ki egy régi, nagyméretű könyv fölé görnyedt, igyekezve kivenni a rúnákkal írt szöveget.
Szája némán mozgott, ahghy a varázslt értelmét lassan megfejtette, mjd felállt, s néhány lépést tett az ablak felé, ahogy észrevette a madarat.
-Árny.. végre megvan. Mostmár nincs semmi, ami az utamba állhatna.-nyújtotta karját a madár felé, mely könnyed röppenés után megült rajta, s mint valami macska törleszkedett a tollait símító kézhez.
-Hamarosan együtt szárnyalhatunk az egekben. Szabadok leszünk.-suttogta, s tekintete az éjszaki égboltra vándorolt. Vágyott a szabadságra, vágott arra, hogy maga mögött hagyhassa ezt a világot, mégha csupán időlegesen is, és ez a vágy volt az, mely hosszú keresés után végre kezébe adta a titok nyitját.
Karját meglendítette, s a madár ismét elfoglalta helyét a párkányon.
-Árny.. most végre kitörhetek a börtönből. Többé nem nyomaszthat a múlt. Apám.. te nem voltál képes erre, s most, túlszárnyallak téged!-Hátravetette fejét, s károgó hangot hallatott, ahogy karjait széttárta. A mágia lassan körülölelte őt, s mintha ez az emberi test lett volna a központ, összegyűlt benne, hogy aztán végigcikázva testén, akaratának engedelmeskedve alakítsa azt.
Aranyhaja feketévé sötétült, s megrövidült. Karjából tollak törtek elő,s teste lassan átalakult.
Az éberen figyelő hollószemek látták, ahogy ez emberből holló születik.
Rhia zihálva állt a vastag szőnyegen. Mintha megnőtt volna körülötte minden. Tudta azonban, ő lett kisebb, ahogy felöltötte új állatalakját.
Tudta, hogy madár, s az ében tollak megsúgták neki, hogy Árn hasonmásává lett maga is, ahogyan sejtette.
Torkából ismét károgás tört elő, majd lassan lépkedve próbálgatta új testét és szárnyait.
Tekintetét ellenállhatatlanul vonzotta a végtelen ég, ám tudta, ha botormód enged a csábításnak, s anélkül, hogy e testet uralná kap szárnyra, lezuhan s elpusztul.
Hosszú volt akutatás, míg meglelte a varázslatot, s még egy röviod várakozást kibírt még.
Már elmúlt éjközép, mire úgy ítélte, képes a repülésre, s kimerészkedhet a szobából.
Felreppent a párkányra, majd hosszan nézte a várost.
Csodálatosnak látta, majd egy pillantást vetett Árnyra, és levetette magát apárkányról.
Zuhant, s a szél belekapott tollaiba, hol édesdeden cirógatva, hol fájdalmasan feszítve meg szárnytollait.
Méterekkel a talaj fölött lebbentette meg a szárnyakat, s hajtotta magát a magasba.
Testét-lelkét átjárta a mámor, a boldog bizonyosság, hogy képes volt erre, megtette, s végre megízlelheti a valódi szabadságot.
Lassan Árny is csatlakozott hozzá, s együtt indultak útra, hogy megtapasztalja új lénye határait.
A hajnal sugaraira tért haza, holtfáradtan, repülésre éppencsak képesen. Ahogy bereppent az ablakon, felvette valódi alakját, s fáradtan zuhant a szőnyegre, arcán mégis boldog vigyor ült, mely csak a győztesek arcán látszik.
-Megtettük Árny.. sikerült.. -lihegte, tompán, s érezte tagjaiban az édes-ólmos fáradtságot.

egyéb

Tehetséges illúzionista