+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Kirké Hibbs
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kirké Hibbs  (Megtekintve 896 alkalommal)

Kirké Hibbs
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2009. 04. 25. - 14:24:31 »
0

KIRKÉ „SUNNY” HIBBS


          alapok

jelszó || "Napfény, pitypang, kenderspárga, legyen ez a patkány sárga!"
teljes név || Kirké „Sunny” Hibbs
becenév || Sunny, Bucibaba – ne…kérlek…NE HÍVJ ÍGY!!!
nem || nő
születési hely, idő || London; 1982, október, 08
kor || 15
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || 3

          a múlt

- Rendben! Harmadikos vagyok! Tom már elment, senki sem fog piszkálni! Éljen, éljen! - ilyen, s ehhez hasonló NAÍV gondolatokkal lépdeltem az állomás felé. Immáron egyedül. Teljesen egyedül! Oh, milyen felszabadító élmény volt! Vidám trallaláztam volna, ha esetleg nem néznek már így is elég furcsán a macska miatt.

- Szia, a nevem Kir! Öhm… Sunny! A roxfortba járok. A… Nem. Nem a mardekárba. Miért… Te…Te igen?!

Jólvan… Tudom, tudom, hogy a kosárba kellett volna raknom! Annyira éreztem, hogy nem szabad engednem a nyávogásának! De amikor rám nézett azokkal a hatalmas, kék szemeivel…! Hát én nem tudtam berakni oda. Egyébként, a bolond Willcox néni, a szomszéd utcában, mindig pórázon sétáltatja Herminát. Gondoltam veszek én is egyet, s majd a legvégén belerakom a kosárba. Addig meg viszem a kezemben. Amíg az utcákon vagyunk. Amivel persze nem is volt gond. Egész nyugodtan megült a kezemben. Még csodálkoztam is. Mármint… Ekkorra már leköti valami mozgó dolog a figyelmét. Kezdtem arra gondolni, hogy talán jól megneveltem. Amikor…
Elértünk a megfelelő vágányhoz, a falon is átsiklottunk, amikor meglátott egy boszorkányt, talán valakinek az anyját, egy különleges kalapban. A különleges alatt pedig azt kell érteni, hogy ronda. Kis madarak vagy mik repdestek körülötte. Kuncogtam egy sort, leraktam a földre a macskát, az pedig, még mielőtt megfoghattam volna a póráz végét, már el is tűnt. Ekkor következett életem legrosszabb tíz perce…

- Jah… Hogy csak voltál… - halk pirosodás. Még nem túl nagy. – Hát. ÖÖHM… Miért is… Jah… Hogy a családunkról írsz dolgozatot…  Tom pedig hozzám küldött. Ééértem… De mi…? Jah… Hogy nem kell érdekes vagy híres családnak lennie. Na kössz. Jah, semmi, semmi! Persze. Beszélgessünk… - milyen szépek is a nyarak.
Nem igaz? Pihentető, nyugodt, nem kell foglalkoznod a tanulással… Kivéve ha olyan eredményeid vannak mint nekem… s találkozhatsz a nagyszülőkkel! Nálunk nem épp ez történt. Elém raktak egy tucat könyvet, elvették az összes írószerszámomat, s megzsaroltak, hogy így hagynak ha nem olvasok ki majd minden szúrágta szem… könyvet. Nem, nem buktam meg semmiből sem. Csak majdnem… Tehát, épp kókadoztam fölöttük, mikor is megjelent az a srác. Aki nagyon-nagyon-nagyon-nagyon helyes volt! Rajtam meg a hatalmas szöcske szemüge és tíz kiló napolaj. Merthogy az a gyönyörű porcelénbőr ne baruljon már le, élve nagyanyám szavaival. Bár szerintem a három napellenző már rég megfelelt a célnak. … Nade, hol is tartottam? Jah, igen! Felém tartott. Három könyv alapból leesett, az egyiket meg teljesen begyűrtem, ahogy azt akartam mutatni, hogy „nagyon laza vagyok”, s persze „mindenem a tanulás” pozitúra. Közben meg lekaptam a béna szemüveget, s szépen pislogtam felé. Láttam, nem kell nevetni. Bár ez nálam nem sok mindent jelent.
Végülis kiderült, hogy újságírónak tanul, merthogy a prófétába szeretne kerülni, s most írnia kell egy általa választott családról egy esszét. Vagy novellát. Nagyon magas volt, rövid barna hajú, s nagy barna szemű. Titkon reménykedtem abba, hogy csak úgy lehuppan mellém, de… Hát igen.


- MERLIN, gyere vissza de azonnal! – a jelenet: egy nagy, vörös hajú kislány, aki újra csak nem fésülte ki a haját, rohan tótágast a gyorsan szaladó macska után. A macska pedig a kalap után. A kalap pedig a tanárok felé. Rohanás, majd… Megtorpanás. Hogy is rohanhatott volna a tanárok felé?!

- Oh Istenem, oh Istenem… Ez nem lesz jóóóó… - idegesen toporogva, a pulcsija szélét gyűrögetve, nézett kétségbeesetten körbe. Nem akart hozzájuk túl közel menni, hiszen mindegyik megígértette vele, hogy tanulni fog, s valahogy az a gondolat is félelmetesnek hatott, hogy a hölgynek ordítson valamit. Mert ha a tanárokat ismeri… Erre valami B megoldást kellett keresni. Körülnézve, felmérve a helyzetet, ami persze a rosszabbnál is rosszabb, csillantak fel a szemei. Amolyan heuréka életérzéssel. Jobb oldalt nagyon sok csomag volt felhalmozva, ami mellett közvetlen álltak, s ahogy számolt magában, mert igen, azért a matek még ment, úgy gondolta, hogy azok majd pont eltakarják, s ha a kezével kinyúl akkor a macskát is eléri.
Így, gyorsan odalépdelve, először csak leguggolva, aztán négykézlába csúszva helyezkedett el a csomagok mellett. A csomagok s a fal között annyi hely volt kábé, hogy ő mozoghasson, így nem vették észre az attrakciót. Vagy ha igen, akkor távolról figyelték az eseményeket. Tehát, egy mély levegőt véve, leküzdve magában az émelygést, ami egyre inkább kerülgette, kúszott a macska felé. Közben pedig épp azon gondolkozott, hogy milyen tákokat próbál majd RAJTA ki ha beértek az iskolában. Sóbálvány. Igen, igen. Asztali díszként kevesebb problémát okozna.

- Igen, igen. A harmadikosoknak nehéz lehet az idei év… - Úristen, Úristen! Ez kinek a hangja? De… Nem is érdekel! Nehéz?! Megállva, hallgatózva, merthát miért is ne, hadd tudja már miről van szó, feledkezett meg egészen a macskáról. Ámbátor egészen mégsem tehette meg, hisz egyszer csak egy formás kis popó, s rózsaszín szalag kúszott el előtte. Csak nem közeledett felé a cica? Megragadva a póráz végét, nem várt gyorsasággal, ami önmagát is meglepte tulajdonképp,  húzta maga elé a macskát. Ami kínkeservesen elkezdett erre nyervákolni…

- van ugyebár apa, ő varázslények tartásával foglalkozik. Ott van anya, ő háziasszony. Tom tanul, Gregory pedig még csak kisbaba. Öhm… Én harmadikos leszek az idén a roxfortban, és… Persze, hogy jóban vagyok a mardekárosokkal. – jó nagy kövér hazugság. – Hogy ismerek-e valakit? Öhm… Hát… Azalea? – aki a legjobban szivatja – Áh… Hogy az unokatestvéred? Micsoda véletlen. Pont előttem végeztél? Kár. – nem, nem kár. Kezdte nagyon kínosan érezni magát a beszélgetés alatt. Merthogy, mit is mondhatna a családjáról? Csak egy kis félvér. Már az is nagyon furcsa volt, hogy leállt vele beszélgetni az a mardekáros. Nemhogy megkérdezze pont tőle azt, hogy jóban van-e a többiekkel…! Annak örül leginkább ha észre sem veszik, nem szoktak együtt tereferélni. Csak azon nevetnek ha elszúr valamit. De azon nagyon. Sajnos nem is ritka. Átlag család, átlag élet… Kimaradva mindennemű harcból. A fiún is látta, hogy unja félig-meddig a dolgot de azért udvariasan kérdezget. Ami kezdett egy kicsit… gyanússá válni. Mármint, tengerparton sok szép lány van, ő nem épp az, akkor miért pont hozzá ült le? Itt csak mágusok vannak. A többieket is kérdezhetné. Esetleg… Esetleg itt van Azalea is? Nem túl feltűnően, vagyis nagyon feltűnően, körbefordult, s haját tekergetve fészkelődött a székben. Ahogy egyre csak mondta a mantrát, ami szinte már védjegyévé vált. ~ Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok, nyugodt vagyok… ~ Nem. Nem volt nyugodt. S ha egy ember nem tud színészkedni, mint például ő, eléggé meglátszik.

- Baj? Neeeeem! Nincs semmi baj! Dehogy. AH! Miért lenne? Csak… Öhm… Szomjas vagyok! Te nem vagy szomjas? Én nagyon! Megyek, öhm… Hozok egy innivalót! Hozzak neked is? Oké, oké… Hozom is…!


 - … mi volt ez? – Oh Istenem, oh Istenem…! Ebből baj lesz! Még mielőtt oda nézhettek volna, már fogta be a macska fejét, amelyik erre félig meddig csendesebb lesz, hisz voltaképp megérezte a szagát, meg talán az idegességét, s iszkolt. Gyorsabban csúszva mászva, mint ahogy életében eddig bármikor, s igen, többször gyakorolhatta már a dolgot, haladt a csomagok végére. Nade! Azért taktikus is volt. Ugyanis az oszlopok irányába akart elfordulni, felpattanva majd, s úgy téve mint aki csak OTT veszi fel a macskát, s nem lézengett idegen csomagok körül. Amivel persze nem is lett volna semmi probléma sem. Ha út közben nem veszíti el a cipőjét.
Így, amikor felpattant, bár észrevette a cipő hiányát, kicsit szakadozottnak tűnt. Mocskos nadrág, megtépett pulcsi, a macska által, s még kócosabb haj. Bár az gyárilag ilyen. A tanárok épp a csomagok elején nézelődtek, az ő jelenlétét nem konstatálva, így maradt egy kis egérutat a szökésre. Melybe nem tartozott az bele, hogy esetleg a cipőjét magához lebegtesse. Egyébként is elég rossz a lebegtetésben.- Valamiért mindig ki akarja ütni valakinek a szemét.

… tehát… futott s futott. Mint egy későbbi szituációban is egyszer. Meg ahogy általában. Az volt a terve, merthogy tervek azért mindig vannak, hogy megkeresi a nagyanyját, s megkérdi tőle, hogy ki az a srác, s voltaképp mit akar. Egész megfontolt, nem igaz?
Ekkor következett egy kinyújtott láb, s egy bazinagy gödör. Mégis ki a fene ás egy alagutat a strand közepére!? S ő miért nem bírja észrevenni…?
Wilfred, merthogy így hívták a srácot, aznap sokkal érdekesebb történetre bukkant, mintsem egy kis beadandó házi feladat. Megírta a hónap nyertes novelláját, mely valós történet alapján készült, s a gödörbe szorult Londoni kislányról szólt. Ami egyenes utat jelentett a prófétához, s a női olvasók szívéhez. Ilyenek az igazi heppi endek! Öhm… Sunny? Nos… Egy hetet a szent mungóban kellett töltenie mert majdnem a nyakát szegte, s a karjában megrepedtek a csontok. De, mint rendszeres beteg, szerencsére sokat nem unatkozott. Főleg azért nem, mert a nővéreket megeskette az anyja, hogy nem adnak neki papírt s ceruzát. Így maradhatott az olvasásnál…


… futott, futott…s… Furcsa mód nem esett bántalma a csomagjainak. Mary, a sárvérű kis barátnője felismerte a rajmappát, s megállt mellette. Pont ezért szerette Maryt. Bár mindenki más nevetve méregette de ő… Csak csendesen annyit jegyzett meg, hogy a cipője hiányzik. Az igazi jóbarát!
Aztán nevetve tolta az orra alá az újságot, ahonnan épp a feneke kandikált ki a szorgalmasan kalimpáló lábakkal.     


          jellem

Kicsit izgága, mindenkivel kedves lány. A mardekárosoktól, ki tudja miért, de nagyon fél, szóval általában elvörösödik a közelükben. Ami miatt egyesek, oké, sokan úgy képzelhetik a fiúk közül, hogy szerelmes belé. Ezért számos, nem kicsi atrocitás érte, hisz egy ilyen lány miért nézne egy olyan fiúra? Pedig, ő simán csak vörösödős típus. Ha fél, ha ideges… Ha szerelmes? Még nem volt szerelmes. Szóval ez egy érdekes felfedezés lesz.
Mindennél jobban szereti a barátait, értük bármit megtenne. Még akkor is, ha az azt jelenti, hogy a „zöldek” területére kell kúsznia. De szerencsére még egyetlen egyszer sem kellett ilyen minőségű akcióba kezdenie.
Nem ő a társaság középpontja, csak néhány igazi barátja van. Egyébként mindenkivel szívesen beszélget. Csak nem az a fajta aki mindenkivel letud állni csak úgy diskurálni. A veszélyes dolgokat próbálja kikerülni, s úgy hiszi, még mindig, hogy a világ alapvetően jó, s mindig a jók győznek. Ezért is nem aggodalmaskodik ha épp a másik oldal áll nyersére.   


          apróságok

mindig || rajz, mozgó képek, zene, alvás, édességek, csend, tea
soha || Buci név, a saját vörösödése, mardekárosok, ha eltűnik valamije, ha bámulják
dementorok || Arra emlékezne amikor megtalálta a halott nagyapját.
mumus || Piton Professzortól
titkok || Fél a darazsaktól, de nagyon. Imád mugli gyerekekkel barátkozni. Fél a kicsi, zárt helyeken.
rossz szokás || Állandóan firkálgat valahova. Papír, cetli, szalvéta, könyvek. Folyamatosan elhagyja maga körül az apróbb tárgyakat. Ceruzák, radírok, pergamenek… Rendszeresen képes elaludni, szóval a reggeli órákra általában futva közlekedik. Általában beér épp a tanár előtt, de megesik az is, hogy nem.
Bármilyenkisebb betegség felüti a fejét nála, mindegy mennyire kicsi, például csak a torka fáj, már fut a nővéri szobába.


          a család

apa || Thomas Hibbs; 47; félvér
anya || Moony Hibbs; 36; félvér
testvérek ||  Thomas Hibbs; 19 , Gregory Hibbs, 1
családi állapot || egyedülálló -.-
állatok || Merlin, három éves macska. Pici cirmos, de nagyon szemtelen.


          külsőségek

magasság || 155cm
tömeg || 45kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || vörös
különleges ismertetőjel || A vörös hajával elég könnyű felismerni, de egy rossz szó, s máris vörös lesz az arca is. Ez talán…?
kinézet || Kicsit vékonyka, állandóan mosolygós lányka. S igen, leginkább egy másodikosra hasonlít. Főleg a nagyobb talárral, az örökké hosszú ujjú pulcsijaival, s szende kis pillantásával. Mintha egy kislány veszítette volna el a labdáját, s kérne szépen, keresd meg neki. Aki szereti a kis törékeny piciket annak jó lehet, aki pedig nem… Inkább eltaposná. Az egyéntől függ. Senki sem gondolná róla, hogy bármihez is nagyon ért, vagy egyáltalán képes lenne arra, hogy pálcát rántson.
egészségi állapot || -


          a tudás

varázslói ismeretek || Harmadik éve jár a roxfortba, s ehhez mérten…
* átváltoztatástan:   hitvány   
* bűbájtan:        hitvány
*asztronómia      hitvány
*gyógynövénytan   elfogadható
*seprűlovaglás   borzalmas
*svk         hitvány
*mágiatörténet   elfogadható

mugli képzettségek || jól tud rajzolni
pálca típusa || 12 hüvelyk, fűzfa, unikornisszőr
különlegesség || -


          szerepjáték-példa


Igazából már azt sem tudta, hogy miképp feküdjön rá a pamlagra. Csak várt, várt… Tom három napja folyamatosan azzal heccelte, hogy nem kapja meg Roxfortból a levelet. Merthogy túl gyenge, meg lökött és egyébként is, kis törpe. Ő pedig, jó szokásához híven, természetesen elhitte az egészet. Órákig sírt, mire az anyja megtudta annyira nyugtatni, hogy lemenjen a nappaliba, s nézze a tévét. Nem mintha bármi érdekes is ment volna. Csak kapcsolgatta, s a távirányítót dobálgatva unatkozott. Bagoly meg persze még csak a környéken sem volt.
Még csak el sem tudta volna képzelni, hogy mit fog akkor kezdeni ha kvibli lesz. Még az apjával sem lehet, hiszen a legtöbb izé veszélyes! A bátyja meg persze sosem segítene neki! De akkor mugli gyerekek közt kéne tanulnia…? Najó, ha ezt a lehetőséget vette figyelembe akkor nem is tűnt annyira rossznak a dolog. Sőt… Egyre csak tovább szőtte magában a megkezdett gondolatot. Szinte látta az egész képet maga előtt. Ahogy egy elegáns angliai középiskolában tanul, azokkal a szép, különleges egyenruhákkal, mentesen mindenfajta mágiától. Pont olyan lesz a többiek, nem méregetik ahhoz, hogy kik voltak az ősei, vagy mit tud vagy nem! Lenne sok-sok barátnője, járogatna ilyen bulikba, s itthon lehetne anyával…! Ahogy mindezt számításba vette már nem is tűnt olyan rossz dolognak ez a kvibliség. Csak Tom írta le akkora bűnnek. De ami a legjobb… Leejtve a távkapcsolót, ami puhán landolt a földre, állt meg egy pillanatra. Nem fog találkozni mardekárosokkal! Yeaaaaaah! Kezeit felemelve, mintha csak ténylegesen elért volna valami fontos eredményt, vigyorodott el szélesen.

- Kvibli vagyok, kvibli vagyok, íjáíjájóóóó! – halkan dudorászva, immár nem is tekintve olyan homályosnak, rossznak a jövőt, nyújtózott ki egészen. Kezeit a tarkója alatt összekulcsolta, s lehunyt szemekkel képzelte el magát abban a szép új életben. Jobban meggondolva még azt is tudta, hogy mihez kezd majd. Elmegy művészeti egyetemre, vagy művészetekkel foglalkozó középiskolába! Ott biztos nem néznék ki a vörös haja miatt. Tanulhatna sok egyebet, és…

- Sunny, kicsikém, megjött a leveled! Felvettek! – az anyja a konyhából kiabált be, ő meg… Teljes apátiába merülve fordult be a pamlagon.
Ezután a kellemes élménye után újra csak nem lehetett napokig hozzászólni. Így, miközben a család odalent ünnepelt, s várta a nagy pillanatot, minekszerint hova kerül be, ő az ágyán feküdt, s bámulta a plafont. Immár új képekkel a kis buci fejecskében. Nagy csúnya mardekárosok, hangosan nevető bátyus, s ijesztő, szellemekkel túlzsúfolt kastély. Ez valamiért nem nyert el a tetszését.   
 

          egyéb

Ajvé, nem értek én ehhez Bibíí De persze nem kell kímélni. Csak egy kicsit :D:D:D:D Najó. Nem :D
Naplózva

Audrey V. Turner
Eltávozott karakter
*****


in love with a BLUDGER

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2009. 04. 25. - 15:53:58 »
0

Szép, széép, nagyon széép. Men? Nosháát moderátori jogaimmal élve az előtörténetet elfogadom, éés ím a vörösödő vörös ezentúl gyarapítsa a vörösek táboráát Hááát ~amúgy is vörös démon, höhö~ ~túl sok lesz már a vörös szó.. Bibíí~

Tehááát
Griffendééél

Aud alias az ördögi sün
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 06. 17. - 04:03:47
Az oldal 0.091 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.