To Chris & Anna
mert valakinek dolgozni is kell
mert valakinek dolgozni is kell
- Nem nézzük el…
Nem kell ahhoz oklumentornak lennem, hogy tudjam, mire gondol most. Ha ráérnék ilyesmire, a szívemhez kapnék, had örüljön kicsit a szemmel idézett szívrohamnak, de hát erre most nem akarok időt tölteni. Így aztán csak bólintok, szíve joga, gondoljon csak, amit akar.
És nem is zavartatom magam. Némely profi kolléga bizonyára azzal nyitott volna, hogy a minisztériumból jött, meg hogy kötelesek nem akadályozni a nyomozást, meg ilyesmi, de én még mindig inkább a köznapibb stílus híve vagyok, mert utálom a hivataliskodást. Az a nejem terepe. Az ifjú, újdonsül Mrs. Nott-é. Egyébként a keresztnevéhez is remekül passzol ez a név, nem értem, miért akarja folyton eltávolíttatni a táblát meg rajta a feliratot az irodája ajtajáról, pedig kénytelen lesz megszokni. Ki tudja, melyik nap jön be valami helyes, fiatal szoknyapecér az irodájába? Még csak azt kéne, hogy hajadonnak nézzék. Neeem, gondolják csak azt a neve hallatán, hogy valami hivataltól életunt, vén banya. Elég, ha én tudom, hogy az aláírás mögött milyen tüzes menyecske rejtezik. Na de a munka visszaránta gondolataimból a valóságba.
- Milyen jól informált valaki.... Valóban szükséges ez?
- Ez a munkám, Mr. Cartwright. És igen, szükséges - teszem hozzá, ha nem is sajnálattal, de olyan hivatalos mód együttérzően. Gondolom, pont Rám van épp szükségük, de az is igaz, hogy a minap ezt a nőt egyszer már láttam szétégetett torokkal, meghurcolva, és meg is öltek érte egy két embert, még akkor is, ha kiderült, hogy valójában nem ő volt. Szóval ki tudja, lehet, hogy ők még nem, de szükségük éppen lehet rám is. Úgyhogy nem ráznak le bűntudatkeltéssel. Főleg nem, ha annyira jól van a hölgyike, hogy smárolni tudjanak. Akkor egy-két kérdés akár beleférne, de mivel nem ő az egyetlen szemtanú, csendben hagyom, hogy a kedvesével megbeszélje a dolgot, és ellássa. Volkova kisasszony felhajtja a fiola tartalmát, aztán gondolom elalszik, vagy élvezi a hatását féléber állapotban, de minden esetre én bólogatok Carwright javaslatára, és ráérősen felcihelődök az ágyról, majd követem a folyosóra, magam mögött lebegtetve a mappát, meg a tollat (ami egyébként lekörmölte ezt a kis intermezzo-t is, biztos ami tuti).
- Ja igen. Ed Nott - nyújtok kezet a fickónak, de meglehet nem fogadja el. Ha meg elfogadja, akkor óvatosan megszorongatom, hogy azért csont ne törjön. Végig is mérem közben, elvégre még nem találkoztunk szemtől szembe, legfeljebb az újságokban láthattuk egymást. Nem sokat tudok a paliról, de nekem mindig érdekes, ha valaki nagyon gazdag, és nem lehet tudni, honnan, mert nyilván, a Cartwright család nem igazán mondható sem nagymúltú aranyvérű máguscsaládnak, sem nem híres mugli név. De ki tudja… Bárkinek lehet szerencséje kártyán is… És most nem is ezért vagyok itt.
- No, most, hogy így összeismerkedtünk, meséljen nekem egy kicsit. Milyen viszonyban van miss Volkovával? - kérdezek egy egyszerűt így elsőre, aztán hagyok időt, hogy válaszolhasson. Persze előre elkészítettem a házit az asszisztensemmel, aki minden létező anyagot összegyűjtött róluk külön külön, meg együttesen is, majd az összes újságcikket a kezembe nyomta, és át is futottam, de azoktól nem lettem okosabb. Ami biztos, hogy van köztük “valami”.
- És mi történt azzal a pisztollyal? Hogy került Önökhöz, ki sütötte el, miért lőtték meg a kisasszonyt, és ilyesmi… - lendülök bele aztán, és hallgatom a fazont, kinek szavaihoz kellemes, ütemes alapritmust szolgáltat a szorgos penna sercegése.