Nem lepett meg, hogy nem vette be teljes mértékben a kis mesémet, hisz érezhetően eszes férfi volt, akinek megvolt a maga koncepciója a világ dolgairól. Attól még, hogy jómódú, aranyvérű sarj volt, cseppet sem gondoltam róla, hogy naiv vagy szűklátókörű volna. Én magam sem voltam az, holott arisztokrata körökben is megfordultam gyermekkoromban. Apám mindig arra tanított, hogy a világot a maga teljességében szemléljem, az emberek és a dolgok fényes és rothadt oldalát egyaránt vegyem számításba, ne feledkezzem meg egyikről sem. Mathias diszkrét intelligenciáját tükrözte hát, hogy egy velős szóba tudta sűríteni a véleményét a sárkánykoponyák hozzám kerülésével kapcsolatosan.
Több kommentárra nem is volt szüksége akkor sem, amikor a licit ötletét osztottam meg vele, ami láthatóan ínyére volt. Elismerése valahogy finom elixírként bújt be a bőröm alá és kúszott fel az ujjaim tövétől egészen a vállamig, végigmelengetve a karomat. Nem tudtam volna megmondani miért, de talán épp ez sarkallt arra, hogy én már ténylegesen hozzáérjek és megsimítsam a karját. Többet akartam ebből az érintésből, de nem ragadtattam el magam. Ahogy a barna szemekbe pillantottam, mélyen magamba szívtam a pillanatot. Rég volt már, hogy úgy őszintén, tényleg vágytam valakire. Olyan jó volt most megállítani ezt az érzést a elvegőben, megdermeszteni a kettőnk között feszülő vágyat, és magammal vinni... Azt szerettem volna, hogy ez az érzés elkísérjen a mindennapjaimban. Akkor, amikor épp egy nehéz felfogású beszerzővel kell tárgyalnom, vagy amikor egy ittas vendéget kell kipenderíttetnem a szalonból. A nehéz, fárasztó pillanatokban ebbe a könnyed érzésbe akartam kapaszkodni. Abba, ahogy elképzelem, hogy közelebb hajolok ehhez a férfihoz, és puhán az ajkaiba csókolok. Ahogy édeskés, meleg ízét szívom magamba, és hirtelen megszűnnek a körvonalaink, hogy aztán eggyé olvadjanak. Számomra ez most épp attól volt ennyire fájdalmasan szép, hogy csak elképzeltem, milyen is lenne az a csók.
- Hmmm... rég nem jártam már vidéken, de azt hiszem jót tenne egy kis levegőváltozás. Köszönöm a meghívást - bólintottam hát az invitálásra ködös tekintettel és meleg mosollyal. Valóban kíváncsi voltam, milyen is a Montrego família nagyhírű birtoka, no és az előbbi fantáziálást is szívesen folytattam volna, talán a valóság talajára terelve, talán a vágyakozásnak meghagyva azt. Ki tudja, mi történik még addig... Lehet Montrego már egy jól fésült, gyönyörű, aranyvérű menyasszony oldalán vár majd Skyeban, s mindez, amit itt elképzeltem, a hideg, nyirkos pince öröksége marad. Ha így történik, akkor sem lettem volna csalódott, már így is megérte vele találkozni... s az alku ráeső részében valóban sokat segített nekem, így nem volt más hátra, mint hogy én is teljesítsem az általam ígérteket. A sötét szemektől és a szépen metszett arctól mindazonáltal nehéz eltávolodnom, főként, amikor ilyen közel hajol hozzám. Mély hangja megrészegített, ahogy a fülembe búgott, jótékonyan rezgett végig hallójárataimon át a lelkembe, hogy ott helyet követeljen magának. Közelsége olyan jól esett, így hát még egyszer utoljára lelassítottam az időt, ahogy pilláimat finoman rebegtetve feleltem:
- Bien sur, Monsieur - majd hidegvéremet összeszedve elszakítottam magam tőle, s megindultam a kijárat felé... a fény, a meleg és a valóság felé, készen arra, hogy szabadon eresszem újdonsült kedvenc ismerősömet.
Köszönöm a játékot! ^^ A helyszín szabad!
Több kommentárra nem is volt szüksége akkor sem, amikor a licit ötletét osztottam meg vele, ami láthatóan ínyére volt. Elismerése valahogy finom elixírként bújt be a bőröm alá és kúszott fel az ujjaim tövétől egészen a vállamig, végigmelengetve a karomat. Nem tudtam volna megmondani miért, de talán épp ez sarkallt arra, hogy én már ténylegesen hozzáérjek és megsimítsam a karját. Többet akartam ebből az érintésből, de nem ragadtattam el magam. Ahogy a barna szemekbe pillantottam, mélyen magamba szívtam a pillanatot. Rég volt már, hogy úgy őszintén, tényleg vágytam valakire. Olyan jó volt most megállítani ezt az érzést a elvegőben, megdermeszteni a kettőnk között feszülő vágyat, és magammal vinni... Azt szerettem volna, hogy ez az érzés elkísérjen a mindennapjaimban. Akkor, amikor épp egy nehéz felfogású beszerzővel kell tárgyalnom, vagy amikor egy ittas vendéget kell kipenderíttetnem a szalonból. A nehéz, fárasztó pillanatokban ebbe a könnyed érzésbe akartam kapaszkodni. Abba, ahogy elképzelem, hogy közelebb hajolok ehhez a férfihoz, és puhán az ajkaiba csókolok. Ahogy édeskés, meleg ízét szívom magamba, és hirtelen megszűnnek a körvonalaink, hogy aztán eggyé olvadjanak. Számomra ez most épp attól volt ennyire fájdalmasan szép, hogy csak elképzeltem, milyen is lenne az a csók.
- Hmmm... rég nem jártam már vidéken, de azt hiszem jót tenne egy kis levegőváltozás. Köszönöm a meghívást - bólintottam hát az invitálásra ködös tekintettel és meleg mosollyal. Valóban kíváncsi voltam, milyen is a Montrego família nagyhírű birtoka, no és az előbbi fantáziálást is szívesen folytattam volna, talán a valóság talajára terelve, talán a vágyakozásnak meghagyva azt. Ki tudja, mi történik még addig... Lehet Montrego már egy jól fésült, gyönyörű, aranyvérű menyasszony oldalán vár majd Skyeban, s mindez, amit itt elképzeltem, a hideg, nyirkos pince öröksége marad. Ha így történik, akkor sem lettem volna csalódott, már így is megérte vele találkozni... s az alku ráeső részében valóban sokat segített nekem, így nem volt más hátra, mint hogy én is teljesítsem az általam ígérteket. A sötét szemektől és a szépen metszett arctól mindazonáltal nehéz eltávolodnom, főként, amikor ilyen közel hajol hozzám. Mély hangja megrészegített, ahogy a fülembe búgott, jótékonyan rezgett végig hallójárataimon át a lelkembe, hogy ott helyet követeljen magának. Közelsége olyan jól esett, így hát még egyszer utoljára lelassítottam az időt, ahogy pilláimat finoman rebegtetve feleltem:
- Bien sur, Monsieur - majd hidegvéremet összeszedve elszakítottam magam tőle, s megindultam a kijárat felé... a fény, a meleg és a valóság felé, készen arra, hogy szabadon eresszem újdonsült kedvenc ismerősömet.
Köszönöm a játékot! ^^ A helyszín szabad!