Alapok

jelszó || "A hazugság eszköz. Lehet jóra is használni."
így ejtsd a nevemet || Holli Ríd
nem || nő
születési hely, idő || London; 1981, December, 19
horoszkóp || Nyilas
kor || 16
vér ||Félvér
évfolyam || 5.

         A múlt


Nos, télen születtem, egészen pontosan 1981. December 19.-én. A szüleim a Holly nevet adták nekem, melynek jelentése: Plant With Red Berries. (Növény/bokor piros bogyókkal) Anya születésem napján ültetett egy csipkebogyó bokrot ennek jelképéül, melyet a téli hidegben apa bűbájai tartottak életben. Mára már óriásira nőtt a bokor.
Gyerekkorom csendben, nyugalmasan telt, annak ellenére, hogy anya mugli volt, nagyon jól együtt élt a mágiával. Vidám kisgyerek voltam, aki mindenre nyitott, érdeklődő. Apa – aki maga is remekül forgatta a ceruzát – mindig rajzolásra bíztatott, és nagyon hamar kiderült, hogy nagy tehetség van elásva bennem. Mugli iskolába jártam a Roxfort előtt, nem voltam túl népszerű, de akadt egy-két, mára semmibe tűnő barátom. A nagyszüleimmel sosem találkoztam: anya szülei megszakították velünk a kapcsolatot, mikor kiderült, hogy apa varázsló, apa nagyszülei pedig messze, Amerikában élnek. Karácsonykor kapok tőlük egy lapot. De nem is hiányzott a nagy társaság – unokatesók, nagynénik, stb. Jól megvoltunk hármasban: apa, anya meg én. Ahogy egyre idősebb lettem, minden szabadidőmben apát faggattam a varázsvilágról, és természetesen a Roxfortról. Alig vártam, hogy én is oda járhassak, ahol annyi tudást őriznek. Ekkor következett életem fordulópontja. 1993. nyarán történt, elsős roxforti tanévem megkezdése előtt.

Egy szép tengerparti nyaralóban töltöttük a vakáció első hetét. Én, anya és apa. A tenger gyönyörű volt, egy nagyrészt varázsló lakta falu mellett állt a kis házunk, ahová nyaranként ellátogattunk. Én imádtam a sziklás partot, meg a szép tájakat, apa imádta a kis falut, anya, anya pedig imádta a tenger zúgását, sós illatát, amit mindenhol érezni lehetett. Itt tanultam meg úszni, öt éves koromban. Anya mutatta meg, hogy kell, nagyon szerettem vele tanulni. Most már jól tudok úszni, bár szívesebben játszom a parton. Anya minden reggel úszással kezdte a napot, és este azzal fejezte be. Jól ismerte a tengert, tudta, mikor jön a vihar, és hogy mikor lesz csendesebb. Egyszer tévedett csak…
Már jó késő volt, én már elég álmos voltam, de mindig megvárom anyát este, amíg visszaér az úszásból. Apa addig olvasott valami könyvet, én meg az aznap gyűjtött kagylókat rakosgattam szét a nyaraló padlóján. Egyre múlt az idő, én már nagyon laposakat pislogtam, és többször ásítottam is.
- Hány óra van, Holly?- kérdezte meg tőlem apa, a könyvéből felpillantva.
- Nyolc. – válaszoltam neki, és elfojtottam egy ásítást. Apa azonban észrevette, mert így szólt:
- Menj lefeküdni, már késő van neked. – kérte.
- Apaaa, hadd várjam meg anyát, míg visszajön! – kérleltem. – Úgy szeretném megmutatni neki a kagylóimat!
Apa nem tudott ellenállni a könyörgésemnek, így engedélyezte, hogy még egy tizenöt percet várjak. Gyorsan elment, már sötét volt kint. Apa letette a könyvét és az ablakhoz lépett.
- Vajon mikor jön már anya?- kérdezte tőlem, én meg persze nem válaszoltam, gondoltam, majd jön.
- Biztosan még kicsit sétálgat a parton. – mondtam végül mégis apának, aki visszaült, és könyvébe temetkezett. Én eközben meguntam a kagylókat, és már nagyon vártam, hogy anya hazaérjen. Az ablakhoz szaladtam, és kinéztem. Óriási szél fújt, és abban a pillanatban zuhogni kezdett az eső. Úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna, és közben itt-ott villámok cikáztak. Hatalmas dörgés rázta meg a házat, én ijedten apához futottam.
- Apa, hívd haza anyut! Ilyenkor odakint van…- nagyon féltem.
Apa sem volt nyugodt, fel-alá járkált, majd úgy látszik, döntésre jutott.
- Holly, menj föl a szobába, feküdj le, vagy játssz valamit, én pedig kimegyek megkeresni anyát. Nem tud varázsolni, szegény, biztosan teljesen átfagyott. – mondta nekem, és kabátot húzott, én meg kivételesen gyorsan engedelmeskedtem, felrohantam, és bebújtam az ágyamba. Mindig is olyan félelmetesnek tartottam a vihart, bebújtam a takaró alá is. Aludni mégsem tudtam, csak vártam, vártam órákig… vártam, hogy elálljon a vihar, vártam, hogy anya és apa hazaérjenek. Már vagy három óra telt el- legalábbis én annyinak éreztem,- amikor sírva fakadtam. Féltem egyedül a házban, a viharban, ijesztő volt, hogy nem jönnek vissza. Már telesírtam könnyekkel a párnámat, végül aztán lementem. Az ablaknál állva próbáltam kivenni közeledő szüleim alakját az esőben, de annyira sűrűn esett, hogy semmit nem lehetett látni. Könnyeim folytak az arcomon, és csak jó pár óra múlva, éjféltájt nyikordult meg az ajtó. Apa lépett be, csurom víz volt mindene, a ruhája, az arca, a haja… Odaszaladtam hozzá, megkerültem, hogy anyát megöleljem, de ő becsukta az ajtót. Egyedül jött.
- Hol van anya?- kérdeztem sírós hangon.
Nagy sokára válaszolt, kissé rekedtesen.
- Nem tudom, kicsim.– mindenhol kerestem. – Aludjunk ma lent, a kanapén, hogy halljuk, ha megjön.
Apa úgy mondta ezt, mintha magának is próbálta volna a reményt megtartani. Mindketten tudtuk, hogy anya jó úszó volt, és jó mélyre be szokott menni a tengerbe- esélye sem volt kiúszni, amilyen hirtelen jött a vihar. Egész éjszaka félálomban voltam, percenként, minden kis cseppnyi zajra felriadtam.
Hajnalban az ágyamban ébredtem. Biztosan apa hozott fel, mikor elaludtam. Felkeltem, és halkan lementem… Az egyik széken ott lógott apa kabátja, vizes volt, tehát már járt kint. Mikor beléptem a szobába, valamit hirtelen a háta mögé rejtett, de nem volt elég gyors. Anya ruhái voltak, amiket mindig egy kerek sziklán hagyott.


Azóta nem láttuk anyát. Nem tudom, életben van-e még, de nem hallottunk róla semmit. Én még néha reménykedem, hogy valahogy túlélte, de belül tudom, hogy már nem fog soha visszajönni.

Anya eltűnésével eltűnt a régi Holly is. Abban az időben egy szürke kísértet voltam, semmi sem érdekelt, és alig szólaltam meg. Három hosszú hónapig egy festményt, egy rajzot sem készítettem, pedig régen naponta kerültek ki a kezem alól a különféle technikákkal készített művek. Azelőtt oly várt roxforti levelem érkezését is csak egy enyhe bólintással nyugtáztam.

Nyár végére kicsit javulni kezdett a dolog – annyiban legalább is, hogy kezdett vonzani a Roxfort. No nem voltam az a majd kiugrik a bőréből típus, egyszerűen érdekelt már a varázslók világa.

Zárkózottságom nem múlt el, a vonaton egyedül ültem egy kabinban. Az első hónap is hasonlóan telt az iskolában, de utána már ideje volt felvenni a lépést a Roxforti nyüzsgéssel. Közösségi életet nem nagyon éltem, az órákon voltam a legaktívabb. Újra elkezdtem rajzolni, és egyre jobb munkák kerültek ki a kezem alól. A művészettel megpróbáltam mélyebbre temetni a fájdalmam, és ez nagyjából sikerült is. Néha-néha már mosolyogni is láthattak az emberek.

Mikor megkezdtem a második tanévet, a következő képen festhettem: zárkózott, tanulékony lány, különleges tehetség a művészetekben. Szótlan voltam mindig is, és ma is az vagyok. Ez nem az jelenti, hogy nem szólalok meg, hanem azt, hogy nem fecsegek feleslegesen. Igazán jól is tudok beszélgetni – bár nincsen nagyon kivel, mivel senkit sem engedtem túl közel magamhoz. Tudat alatt talán azért, mert félek, hogy túl nagy fájdalmat okozna elvesztése még valakinek.

Harmadikban felvettem a választható tárgyak közül a legendás lények gondozását és a számmisztikát. Mikor nem alkottam – ami nem túl gyakran fordult elő – akkor a könyvtárban csücsültem. Ebben az évben kaptam a baglyomat, akit Kassnek neveztem el. Rögtön beleszerettem zölden csillogó tollaiba az Abszol Úton.

Negyedikben korrepetáltam egy kislányt, aki hihetetlenül aranyos volt, elég jóban lettünk. Hamar rájöttem nála, hogy az volt a baja a tanulással, hogy az olvasott – hallott szöveg fülén be, fülén ki. Így mindig ha valamit magyaráztam neki, egyszerű ábrákat rajzoltam neki, és így sokkal jobban emlékezett mindenre. Gyakran a végén már együtt rajzolgattunk, csak úgy mindenfélét. Év vége felé új kutatnivalóm akadt: sikerült belekenni a hajamba egy adag zöld festéket. Minden szabadidőmben bájitalos könyveket néztem át, olyan főzetet keresve, ami oldja ezt a festéket, de nem károsítja vele a hajat. Három hónapba került megtalálni, addig úgy mászkáltam. Mondjuk nem sok embernek tűnt fel, vagy ha igen, nem érdekelte őket túlzottan – úgyis én voltam a fura lány.

És most eljött az ötödik év, nagy erőbedobással vetem magam bele az RBF-ekbe. Művészeti technikáim mostanra már hihetetlenül kifinomultak lettek. Nincsen kedvenc technikám, nagy kedvvel rajzolok szénnel, pittkrétával, grafittal, pasztellel, vagy festek olajjal, akrillal, aqarellel, minden a hangulatomtól függ. Mikor alkotok, nem figyelek másra, csak a kép létezik, és én. Mostanában kezdtem el kísérletezni a varázsvilágba illő – azaz mozgó, és hangot adó – képek festésével. Információk után mint mindig, a könyvtárban kutattam. Legjobb eredményem egy nem túl nagy akrilfestményemmel értem el. Egy koszos sikátorban ülő kisfiút ábrázol, aki némán zokog. Bűbájom hatására a könnyek végig csorognak az arcán, azonban hangadásra még nem tudtam rábírni. Nem egyszerű bűbájok ezek, még gyakorolnom kell.

A harc nem sokat változtatott rajtam: volt az én világom, és volt a másik, ami a tanórákon keresztezte egymást, és slusssz. Persze azért tudomást kellett vennem róla: ez abban nyilvánult meg, hogy rajzaimon egyre több lett a fekete szín, és mostanában kerülöm a lazúrosabb, fényes technikákat.
Harcban nem vagyok jó. Ez alatt nem azt értem, hogy nem tudom elvégezni az átkokat, rontásokat, hanem azt, hogy nem vagyok elég gyors. A párbaj is abból áll nálam, hogy mielőbb kimondok egy Protégo-t, aztán kész. Ez egyébként egyik leggyakrabban használt varázslatom. A másik az Invito,  nagyon hasznos, ha megtetszik valahol valami, és gyorsan kéne papír, ceruza; valamint nem kedvelem a nagy rendet, így a nagy összevisszaságból könnyebben találok meg dolgokat.




         Jellem

Nos, talán a legjellemzőbb rám, hogy elég zárkózott vagyok. Nem beszélek sokat, ha felesleges. Érdeklődő vagyok, és könnyen tanulékony, nagyrészt azért, mert nagyon vizuális típus vagyok. Képességem, hogy minden apró részletet megjegyzek, mind a tanulásomban, mind az ábrázolásaimban meglátszik. A nyilasok jellemzői közül talán ez illik legjobban rám: könnyen haragvó, gyorsan békülő, hangulatember. Bár harsány sose voltam, ésszerű vitákat előre megtervezett, gondosan felépített érvekkel szívesen folytatok, ha nekem van igazam. Néha túl őszinte, túl lényegre törő vagyok. Nem mindig árnyalom a mondataimat, nem beszélek félre. Ha valami véleményem van, akkor kinyilvánítom. Nagyon tudok szeretni, ezért is védekező mechanizmusként senkit sem engedek közel magamhoz, hisz már megtapasztaltam, milyen az, ha egy szerettünk elveszik. Egyébként barátságos vagyok, és lehet velem jókat beszélgetni, csak meg kell hozzá találni az utat.

Erősség || Egyértelműen mindenféle művészeti tevékenység, kitartás, tanulékonyság, bűbájok
Gyengeség || Harcolás, kviddics és más sportok, nyitás mások felé

         Apróságok

mindig ||
pittkréta és olajfesték: avagy minden ami művészet
Tea. Fekete, zöld, gyümölcs, gyógynövény, meleg, jeges…
Könyvek
Alvás
Csend
Csoki és más édességek
Későn fekvés
Alma

 
              
soha ||
Víz. Szerintem érthető, miért.
Vihar… mondjuk festeni imádom
Harc
Nagyképűség
Rózsaszín-fekete párosítás
Voldemort, halálfalók, dementorok, és egyéb sötét lények
Rend
Vér szerinti megkülönböztetés
Listák. Mindig arra emlékeztetnek, mennyi mindent kell még mecsinálnom.

hobbik || Festek, rajzolok, színezek, kontúrozok, satírozok, lakkozok, skiccelek, de ha éppen szárad valamim, vagy nem jön az ihlet, akkor előszeretettel bújok könyveket
merengő || Nos a legrosszabb emlékem anyám eltűnése. Még mindig így mondom: eltűnése, nem akarom egyszerűen magamban sem kimondani: meghalt.
A legjobbak talán a kislánykori emlékeim: nyaralás a kis tengerparti faházban, kagylógyűjtögetés, vagy az egyszerű családi vacsorák.
mumus ||Egy hullám csap a vízben lebegő vörös hajzuhatagra
Edevis tükre ||  Hogy kiderüljön: anyám mégis túlélte a vihart
százfűlé-főzet ||  Színes. Van benne zöld, kék, piros, sárga, lila, amit csak akarsz. Íze sós, mint a könnyeké.
Amortentia || Olvasztott csokoládé, sülő sütemény, új könyvek szaga, festékhígító.
titkok || Anyja története.
azt beszélik, hogy... || Őszintén szólva, fogalmam sincs, mit gondolnak rólam a többiek, de nem is érdekel. Biztos mindenkinek meg van rá a maga története, hogy miért vagyok ilyen zárkózott és furcsa.


         A család

apa || Michael Reed; 41; aranyvérű. Apa számomra a biztos pont, nagyon jól megértjük egymást. Néha kicsit szomorkás, mióta anya eltűnt, gyakran kapom rajta, hogy csak bámul kifelé az ablakon bús képpel. De ilyenkor, mikor észreveszi, hogy nézem, mindig elkapja a tekintetét, és mosolyog - nem akarja, hogy engem is elszomorítson. Első helyen szerepel – sőt talán ő és a baglyom az egyetlen - azok között, akikért bármit megtennék.
anya || Dorothea Reed; eltűnt (meghalt), mugli volt.  
testvérek || -
állatok || Kass, egy zöld bagoly

Családtörténet ||
Nos, a családom… Kicsi család voltunk mindig is. Apa ágáról (ő aranyvérű) egy rokonnal sem találkoztam még, mind kint élnek Amerikában. Anya aki mugli volt, szintén nem büszkélkedett túl sok felmenővel, szüleivel megszakította a kapcsolatot, a többi rokonnal sose tartotta. Így nekem a családot apa és anya jelentette, mára pedig én és apa maradtunk. Kis család, de jól megvagyunk. Nem élünk szegénységben, de dúsgazdagok sem vagyunk. Apa egy könyvesbolt tulajdonosa, ebből az üzletből bejön annyi pénz, amiből ketten kényelmesen elélünk. A háborúban a jó oldalon állunk, de nem kívánunk nagyon belefolyni, inkább meghúzzuk magunkat a szűkösebb időnkben. Hát igen, sem apa, sem én nem vagyok az a bátor alkat.  


         Külsőségek

magasság || 169 cm
testalkat || Vékony
szemszín ||Kék. Néha besötétül, néha meg egészen világos, a hangulatomtól változik.
hajszín ||Vörös
kinézet || Nos, ha rám nézel, mi tűnik fel először? Minden valószínűség szerint hosszú, égővörös hajam, amit anyámtól örököltem. Általában nem sokat foglalkozom vele, kibontva van a leggyakrabban. Szemem kék, bőröm világos színű. A suliban a kötelező iskolai talárt hordom, de amikor csak tehetem mugli ruhákba bújok, sokkal egyedibbnek tartom őket. Általában színesek a ruháim, feketét nem szeretek annyira hordani. Gyakran hordok kalapot, illetve nagyítás nélküli, nagy keretes szemüveget. Ékszerek tekintetében: nem nagyon viszem túlzásba, néha egy karkötő, vagy fülbevaló.  


         A tudás

varázslói ismeretek || Négy év tananyaga a Roxfortban, és plusz ismeretek különféle könyvekből. Nagyon tanulékony vagyok, nem kell különösen nagy odafigyelés, és mégis mindenre emlékszem. Aki jól ért a művészethez, észreveszi a részleteket, így van ez velem is. Kiemelkedően jó vagyok Bűbájtanból, és Bájitaltanból. Az átkokat és rontásokat ismerem, talán repülés terén nem vagyok túl jó, valamint még nem tudok teljes értékű patrónust produkálni, csak egy kis ezüstös fényt.
felvett tantárgyak || Számmisztika, Legendás Lények Gondozása
pálca típusa || 12 hüvelyk, ébenfa, egyszarvúszőr maggal. Kellemesen rugalmas.
RBF || Hát igen, ezekre készülök… Amiből nagyon jó (K) jegyre számítok: Bűbájtan, Bájitaltan, Számmisztika és Asztronómia (hogy én ne tudnék lerajzolni egy bolygótérképet? )


         Egyéb

avialany||  Ebba Zingmark