Roxfort RPG

Egyre inkább közeledik az ősz. Jön az iskolai időszak, s én visszatérek a Roxfortba. Úti célom ne tévesszen meg senkit! Imádom a varázs világot, egyszerűen imádom! De így, hogy nem sokára visszatérek varázslatos életembe, jó egy kis időt a mugli világban is tölteni. Megállok a kicsi könyvtár bejárata előtt. Egy kicsit habozok, majd belépek. Most, hogy Londonban töltök egy kis időt indulásom előtt, kedvem van megcsodálni a muglik egy kisebb könyvgyűjteményét. Egy valami hiányzik minden évben, ami a varázsvilágban nincs meg. A reál tudományágak. Imádom a kémiát, biológiát, s nagy örömömre szolgálna ezt összefűzni a varázslással. De sajnos erre nincs lehetőségem az iskolában. Ezért vagyok most itt. Egy kicsit olvasgatni, gondolkodni, vagy épp új felfedezést tenni. Amikor belépek az épületbe, egy öregebb, szemüveges nő rám mosolyog, üdvözöl, majd folytatja az olvasást a pult mögül. A könyvtárosnénik... minden világnak megvan a maga könyvtárosnénije. Köszönök én is, majd elindulok a polcok sokaságához. Lassan haladok, magamba szívom a könyvek illatát. Társadalomtudomány, szépirodalom, természettudományok... meg is van! Kikeresek két-két kötetet amik kémiával és fizikával foglalkoznak, leemelek egy biológiáról szólót, fogok egyet a csillagászati polcról, végül egy rendszertanról képet alkotó példányt. A kis könyvhalmomat két karomon egyensúlyozva keresek egy szabad asztalkát. A látóterem beszűkül, hisz a könyvek eltakarják az előttem lévő kilátást, ezért majdnem elesek az egyik székben. Óvatosan lerakom a kupacot az asztal lapjára, majd, amilyen halkan csak tudom, kihúzom a széket, s belehuppanok. Magamhoz veszem kiszemeltjeimet, s sorra belelapozok. Kezdjük a csillagászattal! Kinyitom, s belemerülök a mugli szerző megfigyeléseibe. Egy kis idő múlva, amit nem érzékeltem, egyre erőteljesebb szitkozódást hallok a hátam mögül. Megpróbálok nem figyelni rá, de egyre hangosodik, s én már nem tudok visszaesni a csillagászat világába. Nyitva hagyom a kötetet, és hátrafordulok. Nem messze tőlem, egy magas, hosszú fekete hajjal rendelkező férfit pillantok meg. Különleges ruhában van, amilyet eddig csak Olive extrém varázsdivat magazinjaiban láttam. Kezében egy könyvet tart, ide oda lapozgat benne, egyre növekvő agresszióval. Az nem lehet, hogy varázsló.... ki megy mugli könyvtárba rajtam kívül, akinek köztudottan nincs ki a négy kereke? Kételkedésem azonban teljesen szertefoszlik, amikor morogva hozzáteszi: Merlin szakállára!
Tényleg egy varázsló! Ezt nem hiszem el! Tekintetem a kezében tartott könyvre siklik. Egy biológia könyv az emberi testről. Elképedek. Csak akkor tűnik fel, hogy mennyi ideje bámulom, amikor felém fordítja az arcát. Olvastam már arról, hogy az emberekben van egy hatodik érzék, amitől megérzik, ha valaki figyeli őket. Úgy látszik ez tényleg igaz. Amikor megpillantom az arcát, megáll bennem az ütő. A férfi olyan sápadt, mint a hó, a szeme viszont, mintha egy kissé vörösesen csillogna. Vérvörösen. Olyan, mint egy... egy... vámpír! Komoran, már már fenyegetően néz rám, de nem érdekel, én kitartóan bámulom tovább, magam sem tudom, hogy miért.

 
London utcáin a mugli negyedben egy igazán csodálatos fennkölt szépség csörtetett olyan vehemenciával , hogy léptei hangosan döngtek a betonon. Cain fekete haja selyem függönyként lobogott a lágy őszi szellőben. Hoppanáló escortjával megbeszélték, hogy pár órán belül találkoznak az Abszol úton, addig a vásárló negyed közelébe eső könyvárban akarta tölteni az idejét. Már a legtöbb általa ismert helyre betért, de semmit sem talált. A büszke, férfiasságában megdönthetetlen mágus most egy sírós kislány volt belül. Minden önbizalma odaveszett. Csak az tudta megnyugtatni, hogy pár órája elszívta a kábítószert ami miatt még mindig elviselhető állapotban leledzett. Nem igazán tudta, hogy mit is keres pontosan. Valami olyan után nézelődött, ami gyógyírt ad különös érzelmeire. Udvariasan köszönt a könyvtárosnak ki kicsit lejjebb tolta szemüvegét , hogy szemügyre vegye   a különös szépséget. Cain elveszetten kóválygott a polcok között, a zsúfolt könyvtár kellemes hangulatot árasztott, mindenhol padok és szekrénysorok tekergőztek. Behunyt szemmel szívta be a könyvek csodálatos illatát, kék szemeire fekete fátyolként borultak tökéletesen hosszú szempillái.

 Ma megpróbált magához képest normálisan öltözni, egy fehér zsabós ujjú selyeminget és szürke öltönykabátot húzott, derékig érő haját simára fésülve középválasztékkal igazította vállaira. Szürke láncokkal borított répanadrágot és fekete magassarkú creepert viselt. Úgy nézett ki, mint egy menő együttes frontembere. A lányok igencsak sűrűn sandítottak felé könyvükből, csodálattal eltelve figyelték a vastag ajkú férfi kétségbeesett rohangálását a sorok között. Cain szitkozódva forgolódott a könyvdzsungelben.

~ Tudomány… Mesekönyvek… Szakácskönyvek… Romantika… Felnőtt részleg. Hm… ez lesz az! Felnőtt részleg, ez kell nekem!~

Lelkesen rohant be a +18-as könyveket tartalmazó szekcióba, fehér ujjait rákulcsolta egy szimpatikusnak tűnő darabra.

- A szürke ötven árnyalata- mormolta halkan. Bizonyára valamiféle alkímiával kapcsolatos könyv lehet, felnőtt bajok kezelésére.  A borító is erről tanúskodott , egy szürke nyakkendőt látott rajta, valószínűleg férfiaknak szóló praktikákat osztanak meg olvasóikkal.

~Ez az! Biztosan megtalálom a megoldást, tudtam én, hogy jó ötlet erre szánni a napot!~

Örömében találomra felütötte a könyvet és belevetette magát a sorokba. Elkerekedő kék szemekkel olvasta a semmit.

„– Ó, Ana! – zihálja, és lehúz a padlóra, hogy alatta legyek. Szépséges arcához emelem a kezem, a tenyerembe fogom, és e pillanatban érzem meg a könnyeit. Christian sír… nem. Nem!
– Christian, kérlek, ne sírj. Komolyan mondtam, hogy soha nem hagylak el. Komolyan mondtam. Nagyon sajnálom, ha más benyomást keltettem… kérlek, kérlek, bocsáss megnekem. Szeretlek, és mindig szeretni foglak. Fölém tornyosul, és annyi fájdalom süt az arcáról.”

Cain arcán pedig körtáncot járt az undor és a riadalom. Ez nem az volt, amire számított. Gyorsan becsukta a könyvet és felnézett.

~Mi ez a gyenge, unalmas történet? Mindjárt gyomorfekélyt kapok! ~

Ennek semmi értelme, csak elpocsékolt idő. Visszarakta a helyére és egy újabb könyvet vett elő, kicsit tudományosabb jellegűnek tűnt, a szexualitás biokémiájáról szólt. Serényen lapozgatott, mikor megtalálta a homoszexualitás szócikket. Gyorsan átolvasta az első oldalt.

„A homoszexualitás a szexuális irányultság egyik fajtája, amikor egy személy érzelmi és szexuális vonzódása kizárólag vagy főként azonos nemű emberek felé irányul. Homoszexualitásnak nevezik ezenkívül időnként az azonos neműek közötti szexuális tevékenységet is, mely a homoszexuális irányultságtól függetlenül is létrejöhet. Melléknévi alakja a homoszexuális, melynek gyakran használt szinonimája a meleg”

Cain magához képest is elsápadva olvasta a sorokat. Ezalatt egyre csak Dante ajkainak érintése járt a fejében. Újra felrémlett finom illata és különleges esszenciája, a szíve olyan gyorsasággal vert, hogy majdnem rohamot kapott.

„A queer ezzel szemben (ami eredetileg „furcsa, különös” jelentésű, így mind a mai napig bántó lehet) minden olyan emberre vonatkozhat, aki nem kizárólagosan heteroszexuális, azaz bármi módon „kilóg” a társadalom hagyományos sémáiból. Sokan úgy vélik, hogy a homoszexuális beállítódás nem változtatható meg.”

-  Merlin szakállára!

Kiáltotta el magát megfeledkezve környezetéről, szeme ebben a pillanatban találkozott össze egy fiatal lány fürkésző tekintetével.  Úgy bámult rá barna szemeivel, mint borjú az új kapura. A lány előtt illatozó könyvkupac hevert, különféle tudományok neves darabjai ontották felé az információáradatot, korához képest igazán kifinomult ízléssel bírhatott, ha valóban érdekelte mindaz amit maga elé pakolt. Úgy tűnt, hogy kimondottan erre a mondatára kapta fel a fejét. Lehetséges, hogy boszorkány lenne? Vagy csak azért bámulja, mert nem tud ellenállni földöntúli szépségének? Cain kicsit felvonta szemöldökét és megdermedt lapozgató mozdulatában. Lehet túlságosan hangos volt, hiszen a keresgélés közben többször is kiborult. Egyre jobban kezdett eluralkodni felette a pánik. Lehet tényleg meleg és nem egy átok sújtja, nem Tethys szórt rájuk bűbájt… hanem ez… van. Megváltoztathatatlanul és végérvényesen buzi. A lány még mindig őt figyelte. Lehet túlságosan illetlenül viselkedett volna?

- Elnézést a hangoskodásomért hölgyem!- duruzsolta Cain illedelmesen, majd picit biccentett.  Szorongva  könyvvel a kezében  elindult egy pad felé, hogy elolvassa a homoszexualitás biokémiai és lelki folyamatait. Mindent, amit ebben a témában talál. Legszívesebben sírva fakadt volna, de nem tehette. Alig várta, hogy leteljen a következő nyolc óra és újra Morpheus vigasztalja, az első két órában egyáltalán nem érdekelte semmi, csakhogy az már letelt. A lámpafény ellenére is hatalmasra voltak tágulva pupillái így hozzáértő szemek valószínűleg észrevehették, hogy valamilyen szer hatása alatt áll. Illatos haja és drága parfümje kendőzte csak el az átható ópium illatát. Laza mozdulattal Leült egy kopottas székre és haját tekergetve , belevetette magát idegtépő olvasmányába.

A varázsló, mert biztos, hogy az, arca hirtelen megváltozik. A komorságból átmegy sebzettségbe, mint aki mindjárt elsírja magát, de nagyon küszködik, hogy ne tegye. Jobban megfigyelem az arcát, főleg a szemét. Csak most veszem észre, hogy milyen nagy a pupillája. Úgy néz ki, mint Plutó, a macskám, amikor egyszer megszagolt egy kétes eredetű cigarettacsikket. Szegény jószágot, a karomba kellett hazacipelnem, mert járás közben folyton dülöngélt. Szóval a vámpír-varázslónk be van tépve. Ez megmagyarázza a kellemetlen szagot, ami körüllengi. Erre a gondolatra nevethetnékem támad, de az arcom szilárd marad.
- Elnézést a hangoskodásomért hölgyem! - szól, majd, még mielőtt válaszolhatnék, a kezében lévő könyvet szorongatva elindul a szomszédos pad felé. Amint leül, már nyitja is ki a kötetet, s hajának egy tincsét tekergetve belemerül az olvasásba. Na jó, vessük össze a dolgokat. Egy kinézetre félig vámpír varázsló lazán besétál egy mugli könyvtárba, majd kezében egy biológiakönyvvel leül olvasgatni. Ez még nekem is tök fura. Vajon álmodom? Hallottam, hogy álmunkban, akkor jöhetünk rá, hogy álmodunk, hogy keresünk egy órát. Ha az óra áll, netán visszafelé jár, akkor biztosan álomban vagyunk. Vagy egyszerűen csak lemerült az elem. Rápillantok, hát az olvasóterem másik végében található faliórára. Az vidáman ketyegve jár, mint ha nem lenne semmi fontos dolga. Tehát ez a valóság. Akkor viszont ki kell derítenem, mi folyik itt. Ránézek a varázslóra, aki nagyban lapozgat. Elég kétes fazonnak tűnik. Krízishelyzetben meg tudom védeni magam, sok egyszerűbb átkot megtanultam párbajozásaim során. Viszont a Roxforton kívül nem varázsolhatok.... Sóhajtok egyet, s belátom, hogy magam keresem a bajt. Felállok, s átvándorlok a kupacommal a szomszédos asztalhoz. Közben körülnézek, hány mugli van errefelé. Az egész teremben csak négyen vagyunk: én, a varázsló, és egy pár, akik a terem túlsó végében ülnek. Remek, így biztos nem hallanak majd minket. Lehuppanok a férfival szemben, elrendezkedem, mire ő felnéz rám, és kérdőn felvonja a szemöldökét. Nem kérdezhetem, meg hogy varázsló-e, mert ha kiderül, hogy tévedtem, hogy csak valami bolond ül itt előttem, akkor a legjobb esetben is hülyének néz. Ez még nem is lenne gond, de a legrosszabb esetben akár el is hiheti, s így kénytelen lennék leleplezni az egész varázslóvilágot egy mugli előtt.
- Magam mugli? - teszem fel neki a kérdést, melyre vagy csak nemlegesen válaszol, vagy egy újabb kérdést tesz fel. A varázsló némán bólint, mire én elvigyorodok. Tudtam! Abban a pillanatban, már a szám elé is kapom a kezem. Mi van velem? Visszanézek rá, ő még mindig áthatóan néz, végül szóra nyitja a száját.

Előre- hátra hintázott a székben nem foglalkozva azzal, hogy rangján aluli a viselkedése. Az istenek szerelmére! Hát egy mugli könyvtárban ült bedrogozva és éppen arról olvasott, hogy milyen is valójában buzinak lenni! Mit érdekelte őt, hogy nem tartja be a konvenciókat? Ha kiderül tényleg nem egy átokról van szó vagy bájitalról, akkor elharapja a saját nyelvét. Megöli magát! Nem lehet igaza hőn utált apjának abban, hogy ő meleg. Nem értette már az egészet. A nők is érdekelték, de Dante… valahogy máshogy. Talán mondhatni, hogy jobban érdekelte őt mint az eddig megismert emberek összessége... bár ez nem igaz hiszen Piton professzor esetében is hasonló érzelmeket táplált gyermekkorában. Nem csak a lányos külseje vonzotta, hanem amit akkor érzett mikor a vérébe kóstolt. Igaz, eddig egyszer sem tapasztalt ahhoz foghatót amit vele élt át. Ennél a pontnál behunyta szemét és lassan elkezdte masszírozni a halántékát. Igazán vissza kellett magát fogni abban, hogy ne rugdossa szét a könyvtárat őrült üvöltések közepette, ebben segített az ópium. Újfent belemerült az olvasmányba ,  még mielőtt elhamarkodottan összever valamit. Éppen a gyermekkorban előforduló tüneteket tanulmányozta.

„Az is árulkodó lehet, ha a gyermek az ellenkező nemre jellemző ruházatot és más külső jegyeket részesít előnyben. Ha mindez rendszeressé válik és az idő múlásával nem szokik le róla, lehet, hogy szexuális téren is más.”

~Egek!~

Őrlődött magában. Eszébe jutott az a  pillanat amikor eldöntötte,  hogy megnöveszti a haját… szeretett volna hasonlítani az anyjára, hiszen csak képekről látta. Azt hitte mindez azért történik, hogy kicsit közelebb érezhesse magát hozzá… de mi van, ha nem ez volt az oka? Mi van, ha a fent leírt tünetegyüttes lépett életbe nála? Bár sosem akart női ruhákat hordani, de érdekelte a divat és nagyon szeretett öltözködni. Azt gondolta eddig , hogy ez a nélkülözések miatt alakult így, hiszen csak az után kezdett vásárolgatni, hogy apját megölte. Előtte egyszerű és olcsó ruhákat kapott. Cain homlokát leverte a víz.

„A tudósok azt feltételezik, hogy ez a nemi irányultság már az anyaméhen belül elkezd kialakulni, ebben pedig bizonyos hormonális folyamatok mellett a genetika is szerepet játszik.,,

Majdnem elsírta magát. Elege volt! Azonnal haza akart menni hogy a takarója alá bújva várja, hogy leteljen a türelmi idő és a kis fekete doboza kilökje a következő adag ópiumot. Drogéhes és mártír gondolatait egy csattanó könyvkupac zavarta meg, elborult tekintettel nézett fel és látta, hogy az imént megszólított fiatal hölgy pakol le vele szemben. Még élvezte is volna a fiatal lány heveny érdeklődését, de nem érezte magát éppen a macsósága tetején. Aggodalomtól karikás szemekkel bámulta a lányt, önkéntelenül is felemelve szemöldökét.

~ Manapság igazán erőszakosak lettek a tinik… ha tudná, hogy éppen miről olvasok…~

Kínjában eleresztett egy cinikus mosolyt. Nem tudta magát éppen túl komolyan venni.

- Maga mugli?

A kérdés igen hamari  volt és egyenes. Mindenre számított, csak arra nem hogy rapid randi lesz tartva a könyvtárban. A döbbenettől először csak megrázta a fejét, majd gyorsan mentette az illetlen mozdulatot.

-Nem, kisasszony! A kérdéséből ítélve ön sem, igaz?  – nézett a lány meleg barna szemeibe. Cain arcán nem tükröződött semmiféle érzelem, közben egy laza mozdulattal összecsukta a könyvet. Nem szerette volna, hogy meglássa miről is olvas oly serényen. Most, hogy így vele szemben ült elkalandozott a tekintete és jól megnézte magának. Túl fiatal , de ennek ellenére is csinos és törékeny teremtés volt vállig érő selymes barna hajjal.

~Pár év~

Gondolta Cain és eleresztett egy sármos mosolyt. Talán mégsem annyira meleg mint hitte. Ha előjönnek a csajozós gondolatai nincs minden veszve… igaz?

~Vagy de ? Mi van már velem?! ~

Miután választ ad kérdésemre, amit nagy megkönnyebbüléssel nyugtázok, egy mozdulattal összecsukja a könyvet, de nem elég gyorsan, így ki tudom olvasni a fejezetcímet, amely igen sokatmondó. Ezt egy pillanat tördéke alatt teszem meg rezzenéstelen arccal, hogy véletlenül se fogjon gyanút. Ő egy gyors pillantással végigmér, majd elereszt egy mások által sármosnak mondott mosolyt. Sejtem mi járhat a fejében. Válaszul, jól láthatóan megnézem tetőtől talpig, magamra öltve a legunottabb arcomat, majd végezetül felvonom az egyik szemöldökömet cukkolásból. Lássuk erre hogy reagálsz! A szemében a meglepődés leghalványabb jelét veszem ki, s örömmel nyugtázom, hogy a gúny sikerrel járt.
- Igen, boszorkány vagyok. - mondom halkan, hogy a mellettünk lévők, még véletlenül se hallhassák meg. Közben egyre jobban töprengek, hogy hogyan keveredett ide ez az alak, s vajon miért olvas ilyen könyvet pont egy varázsló.
- Hogyhogy ön betért ide? - kérdezem amolyan mellékesen, de a hangomban érezhető az egyre feltörekvő kíváncsiság. - Milyen könyv van itt, amit a varázsvilág nem tud nyújtani? - az előtte heverő csukott könyvre mutatok, majd körbenézek, hogy megbizonyosodjak afelől, hogy diskurzusunk nem élvez közönséget. A sok háttérben töltött évem után, sikerült megtanulnom, hogyan ismerhetem ki minél jobban az embereket. Minden a megfigyelésen múlik. Minél jobban figyelünk a másikra, annál több mindent tudunk róla. Így lehetséges hogy én mindent tudok egyes diákokról, míg engem a legjobb barátaim sem ismernek teljesen. A fejezetcím önmagában elárult mindent, amit per pillanat fontos tudnom a férfiról. Már csak bele kell illesztenem a képbe.
- Mi olyan érdekes egy varázslónak a homoszexualitásban? - kérdezem már suttogva. A férfi tekintete fenyegetést, ugyanakkor rémületet is sugároz. Veszélyes vizekre eveztél Emmeline! De a kíváncsiságom erősebb a veszélyérzetemnél. Látni akarom, hogyan reagál! Mélyen a szemébe nézek, s várom a válaszát, amely akár bombaként is robbanhat rám.

A lány Cain elismerő mosolyát nem fogadta túlzottan nagy lelkesedéssel, cserébe jól végigmustrálta a csinos fiút és a metódust követően unott arcot vágott. Tudta hősünk, hogy ez amolyan fiatalságából fakadó védekezési mechanizmus. Még nem érett meg eléggé, hogy betudja fogadni azt a fennkölt szépséget amit magából ereget.

~ Biztosan zavarba hoztam. Sebaj… a jó borhoz idő kell~

Zárta le az ügyet magát ámítva, azért pár zavart pislogást lőtt hosszú szempilláival az univerzum felé. Nem szokott hozzá az ilyen fogadtatáshoz. Hogy leplezze döbbenetét hátradobta hosszú derékig érő haját, melyből egy drágább fajta sárkányvérsampon illata és némi ópiumszag csapott a lány felé.

A boszorkány elfojtott hangon erősítette meg a félvámpír feltételezését miszerint ő is a varázsvilág tagja. Látszódott, hogy nagyon nem szeretne feltűnést kelteni, bár igen kevés mugli volt a teremben. Annyira kíváncsi volt, hogy elfeledkezett bemutatkozni így Cain kényszeresen lefutotta a kis beidegződött nemesi köreit. A leghangosabban, ahogy csak el lehetett képzelni hátratolta a széket, a parkettán úgy csikorgott a fém láb, hogy még az utca végén is megdermedtek a munkások. Majd légiesen felemelkedett a padból mint egy táncos. Felszegte a fejét és jobb kezét a mellkasa elé téve meghajolt, mialatt végig Emmeline arcába nézett.

- Kedves kisasszony! Had mutatkozzam be először is ! Cain Angifilus vagyok, az Angifilus ház utolsó sarja!- dorombolta igéző hangon, mindenki őket nézte. Kék szemein átfutott egy kósza fénysugár. Hosszú fekete haja polipkarokhoz hasonlóan omlott az asztalra, puhán és fényesen mint a legsötétebb álom. Majd lassan kiegyenesedett és színpadiasan, tettetett lazasággal visszarogyott a székbe.

- Kérdésére válaszolva fontos kutatást végzek, mivel bejártam az összes általam ismert könyvtárat úgy gondoltam, hogy anyaggyűjtés céljából betérek ide is… Hátha felfedezek egy-két érdekes dolgot. Úgy vélem, hogy egy kedves ismerősöm…- itt újra gondolta  a jelzőt, pár percre elhallgatott  mert nem akart idegenek előtt elkezdeni gyűlölködni. Lelki szemei előtt megjelent Tethys kinek haját szálanként tépkedte ki éppen.

- Szóval… egy kollégám olyan bájitalt talált fel, melynek következményeivel maga sem számolt és minden létező információra szükségem van a kikezeléssel kapcsolatban. Az ügy igazán felkavaró és két embert is érint egyszerre. Mint bájitalmester kötelességemnek érzem, hogy felgöngyölítsem az ügyet és kikúráljam a szenvedő alanyokat.

~Kúrálás… kúr… Dante.~

Hirtelen vörösbe borult az arca minden előzmény nélkül. A lány egyre csak az előtte heverő csukott könyvet nézte, Cain kezdte magát rendkívül kényelmetlenül érezni. Nem volt elég , hogy már elmúlt a legörömtelibb két órája, most akadt egy túlzottan kíváncsi társasága is, ki kezdett provokatívnak tűnni. Sosem volt szerencséje, lelki gyötrelmeinek nem volt vége olyan könnyen mint azt képzelte volna. A mindent elsöprő kérdés úgy hasított tudatába, mint Tethys arcába a balta, amit számtalanszor képzelt el a napokban felé röpülni.

- Mi olyan érdekes egy varázslónak a homoszexualitásban?


Cain ledermedt. Még az volt a szerencséje , hogy az ópium nem hagyta túlzottan felzaklatódni, mert amúgy most szó nélkül megfordult volna, hogy hazaszaladjon. Ő teljesen idióta. Még be is mutatkozott, sosem mossa le magáról hogy buzi, ha nem talál ki valamit. Még az hiányzik, hogy esetleg kiadja a lány az információt egy pletykalapnak. Éppen elmúlt a körülötte zajló felhajtás jönne a következő hátba szúrás. Mát látta is a szalagcímet:


Míg a lány arcába bámult kéken izzó tekintetével a lehető legjobb válaszon gondolkodott. Nem akarta magát ilyen hírbe hozni, sosem élné túl! Hiszen még abba sem biztos,  hogy ez most veleszületett dolog, vagy esetlegesen bűbáj.  

- Mint említettem ez a különös szer megzavarja az elmét. Kik hatásuk alá kerülnek természetellenes és bizarr módon  szerelembe esnek. Mivel nem találtam megfelelő szakirodalmat a homoszexualitásról…- Óh muglik atyja Jézus, hát kimondta! Életében először kimondta a saját hangján azt hogy: homoszexualitás. Igen! Ugye nem is volt olyan nehéz Cain?

~DE AZ VOLT , HOGY MERLIN CSESZNÉ MEG!~

- Ezért arra gondoltam, hogy a mugli könyvtárakban kellő anyagot fogok találni a biokémiai folyamatokról. Ugyanis ez az állapot nem ital és nem mágia által keverte össze az érzelmeket, hanem valószínűleg illóanyag formájában jutott a szervezetükbe. Az állapot hosszan tartó és kellemetlen. Főleg annak olvastában, hogy mindkét fél heteroszexuális volt egész életében!

Végül is nem hazudott csak nem mondta meg, hogy saját magáról van szó és azt sem, hogy ott van a fejében a biszexualitás lehetősége is. Te jó ég! Ilyen kínos helyzetbe még nem került. Alig várta a következő adag ópiumot, legszívesebben kiment volna a könyvtár mögé és addig feszegette volna azt a vackot, amíg egyenként le nem esnek az ujjai (ugyanis a doboz erőszakoskodás esetén harapott). Nem értette magát, hogy miért magyarázkodik egy nála tíz évvel fiatalabb lánynak. A helyzet egyre abszurdabb formát öltött.  

- Az én nevem Emmeline Smethwyck. - mutatkozom be én is, elvégre így tisztességes. Mr. Angifilius belekezd a magyarázkodásába, amit én végig odaadó figyelemmel hallgatok. A képtelen elmélet hallatára felvonom mindkét szemöldökömet, de azon nyomban le is eresztem. Egyes szám harmadik személyben beszél, mint mindenki, aki nem akarja, hogy kiderüljön, róla van szó. Nem baj. Belemegyek a játékba. Miután végzett beszámolójával, szavai még a levegőben lógnak egy kicsit, mire megemésztem. A szemébe nézek, amit most kéknek látok, nem értem hogyan, hiszen meg mernék rá esküdni, hogy az előbb még vörös volt. Csendesen, így szólok hozzá.

- Szóval maga nemesi, ugye?

Válaszul egy bólintást kapok.

- És azt mondja, hogy egy ismerőse felfedezett egy olyan bájitalt, ami megváltoztatja valaki szexualitását?

A varázsló megint bólint. Látszik a szemében az önbizalom, miszerint elhiszem ezt neki. Ideje hát elkezdeni, fokozatosan a mély vízbe engedni.

- És biztos benne, hogy az illető nem volt homo-, esetleg biszexuális azelőtt?

Cain megrázza a fejét, de látszik a tekintetében, hogy nem biztos már a dolgában. Legszívesebben elnevetném magam, annyira élvezem a helyzetet, de nem teszem, mert még nem végeztem. Faarccal tűröm, hogy eluralkodjon rajtam a szadista hajlam, amit eddig sikerült kordában tartanom. Mióta is? Az érzés, a sebhelyemből indul, ki amit a roxforti csatában szereztem, s teljesen átjár. Nem kérdezem meg, hogy mindebben miért olyan biztos, vagy, honnan tudja. Az túl egyszerű. Nem, én addig feszítem a húrt ameddig csak lehet, mindezt megfigyelés céljából. Nyitom, a szám, s kimondom, ami mindent eldönt.

- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, de tudtommal nem lehetséges ilyen bájitalt elkészíteni. Valószínűleg, az illetőben régóta ott lappangott a hajlam, s ez a helyzet egy ürügy volt számára. Ám ebben nem lehetek biztos. Ez függhet az illető származásától is, ha esetleg köze van valamely mágikus lényhez. - félvállról mondom mindezt, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. - De jobb, ha ezt nem itt beszéljük meg, hanem valahol máshol. - Körbeintek a kezemmel.

- A legjobb lesz, ha bemutat az alanynak, aki mindezt átélte. - ejtem ki a végső mondatot. Látom amint Cain szeme elkerekedik. Talán a rémülettől, vagy akár a döbbenetről. Felállok, és lassú léptekkel, elindulok a bejárathoz. Hallom, hogy követ. Ebben pillanatban visszafordulok, átadom magam a sötét oldalamnak, s arcomra kiül egy fenyegető vigyor.

Cain kínosabbnál-kínosabb kérdések sorozatát kapta a nyakába, amikre a legjobb tudása szerint bólogatott. Nem igazán volt közlékeny hangulatában, mert kezdett szépen lassan eluralkodni zavart kis elméjén a pánik. A kérdés miszerint biztos, hogy annak előtte nem volt homo vagy biszexuális az illető: a kétségbeesés mély vermébe lökte.

Eszébe jutott a könyvtárában töltött nehéz éjszakája amikor felvetődött benne , hogy lehetséges gyermekkorában a hőn bálványozott bájitalmester valójában élete első szerelme volt. Az első perctől kezdve elfojtott lélegzettel bámulta a mellé ereszkedő professzort, kinek szigora és tudása azonnal magába szippantotta. Szappan illatú hosszú, fehér ujjak és alabástrom bőr, ébenfekete haj, sötét szemek, igazán megkapó egységet alkottak. Cain arca hirtelen elfacsarodott…

~Nem ... nem ! Ez Tethys mesterkedése, tudom! Még az emlékeimet is kicserélte az az átkozott ringyó! ~

Erősen forogtak a fogaskerekek, szinte füstöltek abban a szép kis fejében. A legkényelmesebb volt azt hinni, hogy a boszorkány űzött velük rút játékot. De végig ott volt a lelke mélyén az a sötét és kaparászó valami, aminek nem akart teret engedni. Ezt úgy hívjuk most, hogy: gyanú.

- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, de tudtommal nem lehetséges ilyen bájitalt elkészíteni. Valószínűleg, az illetőben régóta ott lappangott a hajlam, s ez a helyzet egy ürügy volt számára. Ám ebben nem lehetek biztos. Ez függhet az illető származásától is, ha esetleg köze van valamely mágikus lényhez.

Cain pár percig némán fürkészte a lány arcát.  Beszélgetőpartnere igazán fiatal volt, amiből arra következtetett nem lehet akkora lexikális tudása, hogy ezt így biztosan kijelentse. A nemes pedig végzett bájitalmesterként simán el tudta képzelni, hogy az az álnok kígyó kitalált valami fifikás dolgot, amivel tönkreteszi az életét. Bár a nőnek valós motivációja nem nagyon lehetett, maximum valamiféle perverz vágy kielégítésére tett kísérletet végzett, ami végül igen rossz fordulatot vett.

- Tudja, szakmai szemmel vizsgálva  az esetet,  nem vetném el a gondolatomat miszerint valamiféle mérgezésről lenne szó. Én jól ismerem az egyik felet és kizárólag csak a nők érdekelték egész életében!

Itt bevillant egy pillanatra a fiatal Piton professzor éjsötét tekintete és fényes vállaira omló dús haja. Kezével picit megszorította a nadrágjának anyagát.

- Hogy érti, hogy mágikus lény?

Cain nem értette a dolgot egyáltalán. Mi köze lehet egy mágikus lénynek ahhoz, hogy homoszexuális vagy biszexuális orientáltságú lesz az illető? Tethys is a vallatása során azt kérdezgette tőle, hogy ő micsoda. Egyre kényelmetlenebb volt a beszélgetés.

 - De jobb, ha ezt nem itt beszéljük meg, hanem valahol máshol. A legjobb lesz, ha bemutat az alanynak, aki mindezt átélte!

Nagy csend ülepedett a teremre, révetegen bámult maga elé . Felnézett lassan a lány arcára, aki rafinált mosollyal felállt és elindult  a bejárat felé. Igazán biztos volt a dolgában! Nem is értette,  hogy alakult így a helyzet?  Bejön bedrogozva a mugli könyvtárba, hogy elolvasson egy könyvet a buzikról, mire cserébe egy tinédzser lány megeszi a lelkét.

~Szörnyű vagyok~

Gondolta miközben felállt és a helyére tolta a széket.  A könyvet az asztalon hagyva, zakóját igazgatva elindult a lány után. Nem is érette magát. Honnan van Emmelinenek ennyi önbizalma mégis? Mit tudhat erről a témáról ilyen fiatalon ? Hogy érti azt, hogy befolyásoló tényező ha az illető mágikus lény? A lány arcán egy perverz vigyor cikázott át, amint észrevette a mögötte sompolygó félvámpírt.

- Nos kisasszony, igazán érdekelne  a véleménye !  Megkérdezhetem, hogy honnan tett szert ilyen jellegű információkra az üggyel kapcsolatban? Én magam is elolvasnám a forrást… A kérdéseiből ítélve, igazán jártas ebben a témakörben. Továbbá azt kell mondanom, hogy nagyon diszkréten kezelik ezt az állapotot, így sajnos nincs módom őket bemutatni önnek, de én csupa fül vagyok!

Reakcióját egy kedves mosoly kísérte, miáltal kivillantak nagyobbacska szemfogai. Cain  remélte, hogy gyötrelmeinek itt vége szakad és nem éri ma több meglepetés, de valószínűleg nagyon rosszul gondolta. Fekete haja bársonyként takarta viharvert hátát, csinos megjelenését az utcán ismételten megcsodálták a nők. Elégedett mosoly kíséretében túrta át haját.

- Nos kisasszony, igazán érdekelne  a véleménye !  Megkérdezhetem, hogy honnan tett szert ilyen jellegű információkra az üggyel kapcsolatban? Én magam is elolvasnám a forrást… A kérdéseiből ítélve, igazán jártas ebben a témakörben. Továbbá azt kell mondanom, hogy nagyon diszkréten kezelik ezt az állapotot, így sajnos nincs módom őket bemutatni önnek, de én csupa fül vagyok!

Próbálja megúszni a találkozást, ahogy gondoltam. Rám mosolyog, így kivillannak az átlagnál nagyobb szemfogai. Le sem tagadhatja, hogy legalább negyedrészben vámpír! Válasz helyett kilépek az utcára, és elindulok a Mágus tér irányába. A varázsló követ, útközben irreálisan sokat igazít a haján. Ahogy haladunk, sok fiatal nő súg össze, vagy vihog, mikor megpillantják Caint. Ám aztán felém esik a pillantásuk, és értetlenkedve néznek vissza a férfira. Bezzeg ha tudnák, hogy meleg lett!, gondolom szem forgatva, s akaratlanul is elképzelem, amint Cain besülne udvarlásközben, ahányszor csak elhalad mellette egy csinosabb férfi.

Ekkor eszembe jut, hogy még nem válaszoltam a feltett kérdésekre. Anélkül, hogy hátrafordulnék, elkezdem felvázolni a helyzetet.
- Tudja sokat olvastam különleges lényekről, meg az úgynevezett hibridekről, azokról az emberekről, akikben félig található egy ilyen lény vére. Megfigyelések alapján, ezeken a hibrideken, meghatározott esetben, felülkerekedik az adott lény "énjük", s ez befolyásolhatja a későbbi viselkedésüket. Ezért jó lenne tudni, hogy van-e valami rokoni kapcsolata valamilyen varázslénnyel az alanynak.

Mondandóm végén hátranézek, de az érdeklődő arc helyett, azt látom, hogyan próbál Cain befűzni egy szőke muglit. Megállok, visszamegyek Mr. Angifilius-hoz, majd a ruhájánál fogva elráncigálom a nőtől, aki csalódottan néz utánunk.
- Figyelni arra, aki segíteni akar, luxus? - morgom, miközben megkettőzöm lépteimet.

Amint beérünk a Mágus térre. Megállok, s Cain felé fordulok.
- Most bemegyünk oda, hogy utánanézzünk a dolognak. - magyarázom, mintha csak egy óvodásnak beszélnék. Elvégre egy bedrogozott nőcsábász ugyanolyan szinten van kb. Rámutatok a Merlin könyvtár épületére, majd leellenőrzöm, hogy a varázsló tényleg oda néz-e.
- De mielőtt bemennénk, kérdeznem kell valamit, amire őszintén kell válaszolnia. Teljesen őszintén! Megértette?
Cain bólint, de látszik, hogy nem tetszik neki amit hall.
- Maga az akivel mindez történt, ugye?
A varázsló arca elsötétül, s szégyenében lehajtja a fejét. Sajnálom szerencsétlent, de nem tehetek róla, hogy arcomra megint kiül a torz vigyor.

Cain szomorúan konstatálta, hogy a lány válasz helyett elindult és a Mágus tér felé . Már eltelt vagy négy óra azóta hogy elszívta  az első adag ópiumot, hamarosan elérkezett a félidő, amikor szépen elkezd teste és tudata kitisztulni az anyagtól. Ez volt a legrosszabb rész az egészben. A doboz pedig kegyetlenül megharapta minden egyes alkalommal amikor kísérletet tett a kinyitására. Nem tudta, hogy mi az úti cél, némileg ez is frusztrálta őt. De mintha kötelező lenne úgy követte a kislányt.

~Nekem elment az eszem …~

Konstatálta a helyzetet, miközben illatozva lobogott a haja lépéseinek ütemére. A lány felvázolta tudományos téziseit a félhibrid lényekről. Cain életében nem hallott hasonló esetről. Nagyon felzaklatta az amit Emmeline mondott, maga sem érette miért . Ezalatt észrevette, hogy egy  szőke hajú lány erősen érdeklődik iránta, mélyen a szemeibe nézve odalépett és rámosolygott, a nő ezt követően majdnem infarktust kapott és már szóra emelte ajkait. Cain  érezte is a hölgy kipárolgó izgalmának szagát és elképzelte szájában a sós vérének ízét, önkéntelenül beharapta alsó ajkát ezzel borzolva a flörtölő lány idegeit. Ekkor Emmeline drága zakójának ujját megragadva elráncigálta a vacsorája elől, Cain mint egy rossz diák baktatott az erőszakos tini után.

- Figyelni arra, aki segíteni akar, luxus?  - Morogta ingerülten beszélgetőpartnere, miközben elengedte a megilletődött félvámpírt. Cain kicsit elszégyellte magát. Annak ellenére, hogy kikészültek az idegei a lánytól, eddig számára ismeretlen információkra tett szert. A tini igazán okosnak tűnt a korához képest így megemberelte magát és zavarát leplezve úgy csinált mintha mi sem történt volna. Sajnos igazán nehezen tudta uralni ösztöneit, főleg drogok hatása alatt. Bár ez segített is neki elnyomni a gyilkolási vágyát. Szóval teljes volt  a káosz annak kapcsán mi hogyan hathat rá. Az angyalpor minden esete biztosan nem tenne jót. De ez majd a jövő zenéje, ugyanis maga sem tudta még, de hamarosan sort kerít rá, hogy mindenféle mugli és varázsdrogot teszteljen.

- Elnézést kérek tiszteletlenségemért kisasszony!  Ez igazán érdekes témakörnek tűnik, sajnos sosem találkoztam hasonló szakirodalommal, meglep az olvasottsága!  Ön szerint hogyan lehetséges félhibrid lény születése? Milyen fajokat ért ez alatt? Vérfarkasokról hallottam már, de úgy tudom a fertőzés harapás útján terjed. Vagy van más módszer is?  Nos… félvéla ismerősöm is van.  Az egyik érintett nővére félig véla de olvasmányaim ismeretében  úgy tudom nem igazán léteznek félvéla férfiak. Mit gondol erről? Ön szerint létezik véla férfi?

Cain izgatottá vált. Lehet, hogy Dante csak azért vonzza, mert öröklődött a véla vérvonal? De úgy tudta férfiakban ez  a gén nem található meg. Az ég lassan kezdett beborulni felettük, hiszen már elmúlt az indiánnyár is. Egy csípős fuvallat kíséretében kirázta a hideg. Kérdését feltéve megtorpant, mert eddig nem gondolt arra a lehetőségre, hogy Dante véla volta lenne az ami bekavarhat. Ez mindent megmagyaráz. Egyszerűen csak a bűvkörébe került és szenved a véla kisugárzásától. De vajon meddig tart? Meddig tart ez az állapot még és miért van a hatása alatt úgy, hogy lassan egy hete nem látta őt? Meglágyult volna az agya?


A kör alakú , középkori építészetet idéző kis macskaköves térre érve egyre gyorsabban vert a szíve.  A lány a Merlin könyvtárra mutatott és közölte, hogy most oda fognak betérni. Cain már járt ott, de elveszett keresgélése közepette nem talált semmi használható anyagot. Igaz akkor még jobban az ópium hatása alatt állt, lehet ezért nem tudott koncentrálni (sőt, biztos) . Emmeline megrázta kicsit a vállát, nem szokott hozzá az ennyire közvetlen bánásmódhoz, kirázta  a hideg a lány ujjainak nyomán. Azért mégis csak rush alatt állt vagy még hat órán keresztül. Annyira jól esett a hirtelen jött érintés, hogy önkéntelenül behunyt szemmel elkezdte vakarni a nyakát. Élvezkedését egy vészjósló kijelentés törte meg. Csak akkor segít, ha Cain őszintén válaszol. Nem tudta elképzelni  mi lehet a kérdés így gyorsan bólintott egyet, miközben még mindig a nyakát piszkálgatta csak mos az átellenes oldalon.

- Maga az akivel mindez történt, ugye?

Cain nem tudta uralni a reakcióját. Fentről lefelé elöntötte a forróság és szíve közben belesajdult. Úgy érezte magát mint Rupert kínzásai előtt. A szégyen és a fájdalom egyszerre cikázott keresztül rajta és fehér arca magához képest elpirult. Nem tudta mit válaszoljon. Nem tudta, hogy ez átok  vagy bűbáj, a véla kisugárzás egy mellékhatása és esetleg Dante szexuális beállítottságának együtthatója. Dante egy félig meleg véla aki megbűvölte őt! Ez teljesen logikus! A lány túl okos volt , hogy átejtse hiszen végig játszott vele. Már az elején tudta,  hogy ő is érintett ebben az ügyben. De még magának sem merte kimondani azt a választ amire a kérdése irányult. Hogy mondjon akkor el egy ilyen súlyos dolgot egy idegennek? Mi van, ha majd elújságolja esetleg egy pletykalapnak pár arany gallenoért cserébe? Miért segít neki egyáltalán egy ismeretlen ember? Túl sokáig nézett lefelé, ezzel árulta el a magát. Lassan felemelte a fejét. Arca kifejezéstelen és gyönyörű volt, ám szemeiben könnyek gyűltek . Egy vékony csillogó sós folyam  azonnal válaszolt, annak ellenére hogy bármit is mondott volna. Nem érezte jól magát.

Mikor visszapillantok Cain-ra, meglepődve veszem észre, hogy arca könnyben ázik. Nem értem, hogy érinthet valakit ez ennyire felkavaróan. Persze ha belegondolunk, hogy a valóságban is olyan büszke, mint látszik, meg hogy nemesi családból van...
Várom, hogy felnézzen, és abbahagyja az egerek itatását, de hiába, nem akarja befejezni. Mikor már végképp elfogy a türelmem, csettintek párat az arca előtt. Ő rám néz, arca szinte úszik, két szeme könyörgőn fürkész. Olyan ártalmatlannak tűnik így, hogy majdnem elmosolyodok.

- Mehetünk, vagy még bőg egy kicsit? - kérdezem, majd hátat fordítok neki, s elindulok a könyvtár irányába. Hallom, hogy jön utánam, a léptei bizonytalanok, mint egy részegnek. Előkotrok a táskámból egy zsebkendőt, és anélkül, hogy ránéznék, hátraadom.
- Törölje meg magát! Egy síró nemesi szépfiú még a varázsvilágban is feltűnő.

A téren haladva több varázsló is megbámulja védencemet, ahogy összeáztatja a zsebkendőjét. Cain megpróbálja a lehető leghalkabban kifújni az orrát, de elég nehéz dolga van, mert a fél tér vele szemez. Próbálom elképzelni, mekkora szégyen lehet ez egy nemesi sarjnak, de mindig ugyanoda jutok vissza, hogy ő is csak ember, mint akárki más. Legalább is részben, ha kutatásom nem csal.


Belépek, megcsapja az orromat a megannyi könyv illata. Most nézek hátra először, azóta, hogy átvágtunk a téren. Cain ott áll mögöttem, arcáról, mintha ott se lett volna, felszáradt a könnyáradat. Intek neki, hogy lépjen be ő is, majd keresek egy szabad asztalt.

- Elmondom, hogy lesz. - szólok oda neki, aki közelebb lép az egyik, az asztalkához tartozó székecskéhez. - Keresek egy pár hasznos olvasmányt, kérdezek, maga meg válaszol, lehetőleg őszintén, máskülönben, sose fogjuk megtudni mi baja. Érti?
A férfi feszengve bólogat, s helyet foglal velem szemben. Ahelyett, viszont, hogy belevetném magamat a könyvek sűrűjébe, én is leülök, s közelebb hajolok hozzá.

- De mielőtt belekezdenénk... - szólok, közben a táskám gombját babrálom. - Tudnom kell, hogy van-e, vagy volt-e a családjában valamilyen mágikus lény, esetleg hibrid.

Lesújtó volt a szégyen, amit maga felett érzett. A kín és a hisztéria összefonódva cikázott végig csodálatos testén. Hosszú fehér ujjait szeme elé tette és úgy állt a tér közepén mint egy rakás szerencsétlenség. Magas és szálkás, nemesi tartással feszülő teste most nem jött kapóra mert mindenki őt nézte még kínjában is. Szerencséjére sosem volt hangos típus, apja kínzásai közben is csak akkor ordított, amikor már nagyon elfajultak a dolgok így nem adott ki sem hüppögő sem pedig nyafogó hangot, de a megállíthatatlan könnypatak úgy hullott kezei közül a kövekre, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt, mi történik éppen.

~Így megszégyenülni idegenek előtt... bár élne apám és kínozna inkább  a pincében, akkor nem találkoztam volna sosem azzal az átkozott Skarsgard famíliával és nem csorbulna férfiúi büszkeségem… most már tényleg olyan vagyok, mint egy köcsög…~

Saját magát hergelte miközben hangosan felzihált és újabb könnypatakot tolt ki szemeiből, melyek halkan hullottak az utca porába. Arra lett figyelmes, hogy a lány az arca előtt csettintget. Nem akart előbújni, annyira szégyellte magát! Most már teljesen nyilvánvaló , hogy róla van szó: nem is tagadhatja! Jaj, nem tudta mit csináljon annyira ciki volt a helyzet! Nem akarta a taknyos arcát megmutatni senkinek sem! Borzasztó!

A lány megsürgette Caint és elindult a könyvtár felé, a nemes színpadiasan elemelte hosszú fehér ujjait az arcától és kicsit az égnek emelte a fejét, hogy felszáradjanak könnyei.  Nagy szerencséjére nem pirult ki és nem lettek ödémásak a szemei, csak szexin összetapadtak csodálatos ívű szempillái. Hideg kék tekintete úgy ragyogott a könnyektől, hogy festeni nem lehetett szebbet.


 A lány hátra sem nézve egy zsebkendőt nyújtott felé (pedig nem tudja miről maradt le), aminek nagyon örült, hiszen sosem tartott magánál. Nem számolt azzal ugyanis, hogy egyszer majd az utcán fog zokogni amiatt, mert rájön valaki , hogy feltehetőleg buzi. Pedig nem az! Csak megátkozták és most … most olyan mintha az lenne. De kizárt dolog, hogy az legyen, olyan nincs! A szépfiú jelző  kellemesen simogatta darabokban heverő lelkét, úgy érezte még nincs minden veszve.

- Köszönöm hölgyem örülök, ha szépnek lát!

Suttogta megszégyenülten és elvette a zsebkendőt, majd elfordult a nézőközönsége elől és megtörölte az orrát. Nagyon nem akarta nyilvánosan kifújni, mert illetlennek tartotta, de mivel egy csurom takony volt az orra ezért muszáj volt valamit tennie az ügy érdekében. Legszívesebben elment volna egy mellékhelységbe, hogy ott tisztítsa meg a fikától habzó járatokat, de nem így történt. Hangosan trombitált egyet, legalább annyira kínosan érintette mintha nyilvánosan kellett volna fingania. Szörnyű volt, ez a nap volt élete legkétségbeejtőbb napja. Nem is! Ez az egész hét volt élete legszörnyűbb hete. Ennél még a gyerekkora is jobb volt, ott csak az apja hitte azt, hogy meleg, nem pedig saját maga! Ezekkel a gondolatokkal sompolygott a lány után, teljesen el volt veszve.


A könyvtár már ismerős helyszín volt számára, hiszen reggel ide is betért kutatása során.  Bár az tény : annyira be volt lőve,  hogy nem talált semmit, csak saját magában gyönyörködött az ablaküvegek tükröződő felületén. Szó nélkül követte a lányt, aki hátrafordulva intett felé bátorításképpen. Mint egy szófogadó gyermek úgy ment Emmeline után, szerencsére az arca könny és takonymentesen ragyogott a szokásos tökéletességgel. Platformos creepere hangosan kopogott a könyvtár padlóján, a lexikonok finom illata ismételten megcsapta érzékeny orrát és ez némileg megnyugtatta. Kiskorában, amikor az apja bántalmazta a könyvek olvasásába menekült. Az agyába már beleégett az asszociáció miszerint a jól ismert szag nyugtató hatással van az idegeire. Rettenetesen zaklatott volt, szerencséjére az éhsége nem csapott fel, mert az ópium még elnyomta a fájdalmait. Tudta, hogy hamarosan meg kell innia az orvosságát mert attól függetlenül , hogy nem érez semmit még nem feledkezhet meg a betegségéről. Különben megint úgy járna, mint azon az éjszakán amikor a Kazuárba szállították.

A többszintes épületben sétálva ismételten elvarázsolva figyelte a díszes olvasótermet, rengeteg polc magasodott föléjük, lexikonoktól roskadozva ontották magukból a tudást. Emmeline egy szabad asztalhoz érve újból felé fordult és megkérte, hogy őszintén válaszoljon minden kérdésére mert csak úgy tud segíteni. Ezt értette is és bátortalanul bólintott miközben leült , majd ismételten találkozott a furcsa kérdéssel ami azt firtatta, hogy ő esetlegesen hibrid lenne-e vagy sem.  Tethys is zaklatta ezzel már eleget a vallatása során, de nem foglalkozott eddig vele,  mert az a boszorkány nem volt normális. Nem értette, hogy miért szekírozzák ezzel folyamatosan. Mi olyan furcsa dolog van rajta amiért már a második emberben vetődik fel a kérdés, hogy ő keverék-e vagy sem?

- Nem. Nem volt, nem tudok róla. Ellenben a másik fél véla felmenőkkel büszkélkedik. Elnézést, hogy nem tudok érdemben válaszolni… Egyébként megkérdezhetem miért gondolja,  hogy így lenne?

Őszintén nem értette már ezt a helyzetet. Kérdően nézett Emmeline arcára és feszülten várta a választ. Lehet annyira szép, hogy nem akarják elhinni róla, hogy emberi lény? Igazán hízelgő… a gondolatra bele is túrt ébenfekete hajába és ezalatt szélesen mosolygott. Még gyötrelmei ellenére sem tudott nem örülni, amikor a csodájára járnak újra meg újra. Túl tökéletes volt ahhoz, hogy valódinak tűnjön.

Sóhajtok egyet. Anyám, ez még a saját családfájáról sem tudja az alap dolgokat! Kénytelen leszek ennek is utánanézni. Normális vagyok én? Egy szép augusztusi napon nincs jobb dolgom, mint egy homokossá vált nőcsábásznak segíteni megőrizni a méltóságát? Lehunyom a szemem egy pillanatra, hogy megőrizzem a nyugalmam.

- Amikor először megláttam, azt hittem egy vámpír. Ugyanolyan sápadt, s a szemeit először, valamiért vörösnek láttam. Valamint amikor eleresztett egy mosolyt, kivillantak jócskán nagy szemfogai. Ebből arra következtetek, hogy maga legalább negyedrészben vámpír. De hogy biztosak legyünk benne, meg kell nézni a családfáját. Gondolom csak benne van valamely nemesi családtörténeti könyvben, ha már ennyire híresnek tartja magát.
Felállok, s a könyvespolcok irányába fordulok, hogy elkezdjem a keresést.
- Egyébként meg, a vélák jellemzői nem öröklődnek férfiágon. Azt hittem ezt tudja. - jegyzem meg félvállról, de mielőtt válaszolhatna, én már el is indulok a polcok erdejébe.

Beletelik egy fél órába, mire megtalálom azokat a könyveket, amelyekre szükségem van. Ezeket a karomon egyensúlyozva térek vissza az asztalhoz, majd hangos csattanással megszabadulok terheimtől. Cain, aki idáig fejét az asztalra hajtva feküdt, felriad, s értetlenül néz rám.
- Nézze át ezeket. - szólok és felé tolom az egyik kupac könyvet. - Ha ketten dolgozunk, hamarabb megtaláljuk.

Már vagy tíz perce lapozgatok, eredménytelenül, mikor a férfi, kezét feltéve, mintha csak jelentkezne, megszólal.
- Azt hiszem megtaláltam.
Elém teríti a kinyitott kötetet, aminek két lapja egy egész nagynak mondható családfát ábrázol. Rámutat a lap legaljára, ahol az ő neve szerepel.
- Rendben. - mondom, miközben megrendül a szám széle. - Most pedig kezdjen el mesélni nekem a szüleiről!

A nemes elcsigázottan nézte a lehunyt szemű lányt, nem tudta mi járhat a fejében, de úgy nézett ki mint aki éppen nyugtatja magát. Aztán kisvártatva össze szedte az idegrendszerét és elmondta Cainnak a gondolatait. A nemes nem volt éppen jó kedvében, de az ötlet hallatán  elkezdett hangosan nevetni, nem is törődve azzal, hogy hol is vannak éppen. Miután kiszórakozta magát és letörölte könnyeit a lány felé fordult.

- Elnézést kérek kisasszony! Nagyon sajnálom , nem önt nevettem ki hanem a feltételezést! Jaj Merlin… huhh! Ne haragudjon tényleg!  Tudja gyermekkorom óta fényérzékenységtől szenvedek és sosem mentem a szabadba speciális napvédő készítmények nélkül. Valószínűleg ettől is tűnhetek földöntúlinak. - Itt meg kellett állnia nehogy földöntúli szépségű-nek nevezze magát, de nagy nehezen kibírta.

- A fogaimat sosem láttam rendellenesnek, nekem teljesen normális méretűnek tűnnek.  Hogy a szemem vörös lett volna? Sosem tűnt fel! Lehetséges, hogy esetleg egy különös fénytörés által látszódott annak, nemde? Én mindig is kéknek láttam… - Őszintén lehetett látni, hogy meglepődött és szinte saját magához is beszél, nem csak a lánynak magyarázkodik.

- Úgy tudom vámpírok nem képesek szaporodni így nem lehetek hibrid, sem a napon járni, ezért nem lehetek teljes értékű. Ha az lennék, azt bizonyára tudnám hiszen egy ilyen dolog mellett nem lehetne csak úgy szó nélkül elmenni nem igaz? –Majd szóba került a családi album. Azonnal készségesen válaszolt bár nem értette, hogy mi jó származik abból, ha megmutatja a lánynak felmenőit. Lehet csak szimplán kíváncsi volt a családtörténetére? Esetleg valamiféle bulvár lapnak dolgozik?

- Persze otthon is van, de kicsit messze van ide Hertfordshire és nem tudok még hoppanálni. Vélhetőleg valamelyik polcon lesz!- Mutatott a családfákat rejtő szekrénysor irányába. A lány meg se várva őt elindult a kódexek felé , mialatt közölte a következő gyomorideget okozó tényt. Nem akarta Cain megkérdezni, hogy biztos-e benne. Hiszen ő is így tanulta. Gondolta, hogy esetleg ez egy féligazság vagy amolyan urbánus legenda és találni fog valamit ami kisegíti ezekben a szűkös időkben. De inkább csendben összeroskadt az asztalon.


Ha kiderül , hogy ez nem mágia sem pedig valamiféle bájital következménye … akkor megöli magát. Még akkor sem akart öngyilkos lenni mikor apja hetente félholtra kínozta.  Ez mondjuk nyilvánvaló , hiszen a túlélési ösztönei bekapcsoltak. Nem elég , hogy még sosem volt rendesen nővel… a végére kiderül , hogy alkalma sem lesz rá mert egy elvetemült látens buzeráns. A gondolat szelére kicsit beleverte a fejét az asztallapba. Teljesen magába zuhant. Az pedig, hogy vámpírnak nézik … hát nem tudta eldönteni hogy bók, vagy inkább sértés. A vámpírok általában jóképűek szoktak lenni, szóval lehet nem is sértésnek szánta! Lehet csak így fejezi ki, hogy tetszik neki? Igazából eléggé fiatal volt a lány, lehetséges nem tudja hogyan adja a nemes tudtára, hogy szimpatizál vele?

~Túl fiatal… pedig most kapóra jönne a hölgytársaság. Bebizonyosodna, hogy én tejesen normális vagyok, nincs itt semmi probléma az érdeklődésemmel és potenciámmal! Csak egy csinos arc és jó illat szükséges és minden olajozottan működne!  ~

Majd hirtelen bevillant Dante nedves ajkának az íze és bódító vérének az illata. Kényszeresen elkezdte mozgatni a térdét, hogy valamelyest lenyugtassa idegeit és ne álljon fel nyilvánosan a farka, a mozgástól csak rosszabb lett a helyzet.

~ Ezt komolyan nem hiszem el, hogy ezt kell csinálni! Ilyen nincs! ~

Szinte elbújt öltönyös karjai közé, hosszú fekete haja puhán az asztalra omlott. Önsajnálatát egy nagy adag kódex csattanása törte meg.

- Istenek!  A frászt hozta rám!

Nézett pártfogójára kitágult pupillákkal, kissé rendezetlen hajjal. Azonnal gondoskodott róla, hogy tincsei a helyére kerüljenek. Ápolt kezével szépen elsimogatta a szálakat, mialatt figyelmesen hallgatta a fiatal lányt. Készségesen fogta a könyvek felét és szorgosan lapozgatta, mint a jó diákok. Nagyon élvezte ezt a pillanatot, mert sosem volt alkalma másokkal közös kutatómunkát végezni. Ha nem lett volna ilyen siralmas az érdeklődése a tárgya , akkor lehet még halkan dudorászott is volna. Biztos hasonló örömteli érzés lehet amikor a Roxfort falain belül együtt dolgoznak a gyerekek. Ő ebből jól kimaradt hála az apjának. A lány fesztelenül ült mellette, a közelsége és a helyzet kicsit visszaidézte Piton professzorral töltött drága perceit, szemöldökét össze is vonta a gondolatra, megpróbálta a csinos fiatal tanár képét szépen kitolni két kézzel az elméjéből és a feladata koncentrálni. Tomboló érzelmi tengerét saját vezetéknevének látványa törte meg.
 
- Azt hiszem megtaláltam!

Intett egyet a levegőbe és a lány elé tolta az albumot. Ott volt a csodálatos Angifilus dinasztia teljes  nagyságában. Miközben közelebb rakta a könyvet picit súrolta a lány karját, gyorsan el is húzta, nehogy liliomtiprás gyanújába keveredjen. Emmeline testének melege jólesően simogatta érzékeit és kicsit megérezte bőrének illatát is. Félig nyitott szájjal megízlelte az édeskés ízű esszenciáját, igazán frissítő érzés töltötte el.  A lány következő kérdésére Cain arca elkomorodott és kicsit arrébb húzódott. Még sosem beszélt senkinek a családjáról. Azonnal rettenetes emlékek rohamozták meg elméjét. Nem mondott semmi érdemlegeset csak a nagy általános dolgokat, mialatt féktelen zavarát próbálta elkendőzni.

- Tudja… nem nagyon tudok mit elmondani a családomról. Egyedüli leszármazott vagyok és a szüleim igen korán elhaláloztak. Nem igazán ismertem őket. Nincs közeli élő rokonom, egyedül a házimanó maradt velem.

Nem hazudott. Apját nem ismerte, hiszen sosem beszélgettek normálisan egymással, csak verést és szigort kapott. Az anyja pedig a születésekor meghalt. Nem akarta ezeket elmesélni senkinek sem. Főleg ilyen hirtelen. Nem értette miért érinti ez a kutatást! Mi köze van családjának ahhoz ,hogy őt megátkozták vagy csak szimplán buzi? Teljesen össze volt zavarodva.

- Amint látja, a família vérvonala több évszázadig visszakövethető, aranyvérű nemesi… család vagyunk. –Nehezen tudott beszélni ilyen értelemben az apjáról, akit fél éve a saját kezével ölt meg. Szerencséjére az ópium még mindig hatással volt renyhén tomboló idegrendszerére. Majd tovább mesélt, gyönyörűre manikűrözött körmével további két ismerősen csengő névre bökött.

- Itt látja, hogy Malfoy és Lestrange családtól is származnak feleségek… de nem ismerek senkit sem személyesen, mivel nem igazán találkoztam rokonokkal. Anyám német származású nemesi családból lett beházasítva apám pedig medimágus volt, magánorvosként praktizált. Szóval a felvetés miszerint vámpír lennék … valószínűleg téves, hiszem apám és az engem vizsgáló orvosok rájöttek volna. Tudja eléggé sokat betegeskedtem gyerekkoromban és még  most is tart. Nem igazán sikerült kideríteni, hogy mi okozza a problémát. Úgy vélték többen is, hogy genetikai vagy autoimmun elváltozás. De miért érinti ez a kutatást? Azt hittem, hogy átkokról és bájitalokról fogunk beszélgetni, nem pedig a családomról… Remélem , hogy ami itt elhangzik, az köztünk is marad! Már szerepeltem elégszer az újságokban…

Itt arra a pár alkalomra gondolt, amikor lesifotósok zaklatták. Még vétetlenül sem az orvul elkövetett gyilkosságára asszociált. Az arca megrendült egy pillanatra amint eszébe jutott az a bizonyos éjszaka. Egyre izgatottabbá vált. Túl sok volt az érzelmi inger, az ópium is tisztulni kezdett belőle és órák óta nem evett! Mellé jöttek a felkavaró érzelmi hullámvölgyek és a rossz emlékek. Úgy érezte be kell vennie a gyógyszerét mert agresszívvé fog válni és nem akart rossz benyomást kelteni, sem pedig elájulni.

- Megbocsájt egy pillanatra? Igénybe venném a mellékhelységet!  –Kérdezte Emmelinet és illedelmesen várta a lány reakcióját. A mosdóba akart menni minél előbb, hogy bevegye az italát. Akár vízzel is jó lett volna, most nem volt szüksége teára sem.

- Kérem! - felelek szem forgatva Cain kérdésére. - Gondolja, ha ki is adnám a drága kis sztoriját, keresnék fele akár egy knút-ot is? Manapság érdekesebb hírek is vannak, mint az, hogy egy szinte már kihalt nemesi család utolsó sarja meleg lett.

Cain nem válaszolt, helyette pár pillanatig maga elé meredt. Vajon mi járhat most a fejében? Egyértelműen tagadta, hogy bármi köze is lenne a vámpírokhoz, ami bizonyítja, hogy nem tud semmit. Biztos kell, hogy legyen valami kapcsolat! Nem őrülhettem meg! Legalábbis.... egyenlőre még nem.

Miután befejezi a bambulást, Cain kikéredzkedik a mosdóba, én pedig egy intéssel jelzem neki, hogy menjen. Miután eltűnik a láthatáron, elindulok egy újabb könyvkereső körútra. Célul a nemesi családtörténeti részleget tűzöm ki. Már vagy harmadszorra siklik végig a szemem a polcon, amikor megpillantok egy poros, újnak nem mondható, szakadtabb kötetet, gerincére, régen talán még aranynak mondott betűkkel írva: Angifilius család igaz története. Az elbújt kötetet szempillantás alatt kirántom a polcról, s rögtön belelapozok. Ahogy elég információt szerzek a megsárgult lapokról, villámsebességgel visszarohanok az asztalhoz.

Amint megpillantom Caint, megállok. Pupillái majd kiesnek, ahogy rám néz. Ez még jobban betépett! Marha jó!És én hülye, még hagytam is! Ahogy leülök, magamon érzem a tekintetét, én is ránézek. Akár egy beállt macska, úgy ül ott bágyadtan pislogva. Eszembe jut miért siettem, s lelkesedésem azonnal fellángol. Kinyitom a szakadt könyvet a szülei házasságánál, s az ő fogantatásánál.

- Igaza volt! Egyik szülője sem vámpír. Viszont belegondolt már abba, hogy édesanyja miért halt bele a szülésbe? Itt azt írják, hogy az édesanyja súlyos küszködések árán tudta önt a világra hozni. Tudom ebben nincs semmi fura. De mi van, ha valami befolyásolta? Amitől megváltozott.... a biológiája mondjuk. Ez megmagyarázhatná a hirtelen változást a szexualitásában. Persze csak akkor lehetek benne biztos, ha tudom, hogy pontosan mi történt, amikor ez a változás végbe ment.

Erélyes léptekkel kopogott végig a könyvtáron. Zsebre rakott kézzel viharzott keresztül a díszes termek során, haja hisztérikusan lebegett a háta mögött. Magában tombolt, pufogott és kiabált egyszerre. Nem értette, hogy a lány hogyan engedhet meg irányában ilyen hangnemet, amikor ő végig tisztelettel beszélt hozzá.

„Gondolja, ha ki is adnám a drága kis sztoriját, keresnék vele akár egy knútot is? Manapság érdekesebb hírek is vannak, mint az, hogy egy szinte már kihalt nemesi család utolsó sarja meleg lett.”

~Az istenit! Az istenek verjék meg ezt az egész napot! Tethys, megöllek, te szutyok esküszöm visszamegyek Roxmortsba és kibelezlek! ~

Ekképpen lépett be a férfimosdóba egy kivágódó ajtó nyomán. A mellékhelység szintén lakkozott faberakásokkal volt tele,  akárcsak a kültéri részek. A csapok és a kilincsek bronzból készültek, mindenből áradt a drága elegancia. Mérgesen kinyitotta a leghátsó vécé ajtaját, majd belépve magára zárta. Fújtatva dőlt neki az ajtónak, miközben szépen lecsúszott a földre. Ez a teljes megszégyenülés napja volt! Egy fiatal lány éppen most alázta szarrá a könyvtárban! Őt, aki egy aranyvérű nemesi család utolsó sarja! Őt, aki már nem tudni hány életet ontott ki egy hónap alatt! Őt, ki embertelen szépséggel bír és minden értelemben véve csodálatos, ritka jelenség! Mérgében kétszer-háromszor beleverte a fejét a mögötte álló fába, ami tompán dömbölt koponyája nyomán. Szerencsére jó kemény anyagból készült, így az ütés némileg kizökkentette a hisztijéből, picit el is szédült. Legnagyobb örömére egy kis kattanó hangot hallott. A kabátja zsebébe tartott doboz éppen most lökött ki egy újabb adag ópiumgolyót.

~Végre valami jó is történik ma! Köszönöm! ~

Mosolyodott el és lelkesen a zsebébe nyúlt. A fekete kis viaszos áldás ott csillogott fehér tenyerében. Jobbkor nem is jöhetett volna. Mivel mindenre fel volt készülve nála volt a hosszú antik pipája is, nem törődve azzal hogy hol  is van éppen, előhúzta zsebéből. A majdnem ötven centis pipát egy zsugorító bűbáj által könnyen el tudta nyelni a szürke zakó. Gyorsan beletömte az illatozó anyagot, majd pálcája segítségével felmelegítette az eszközt és mélyen beleszívott. Amíg lent tartotta az első slukkot, mindene ellazult. Nem is volt olyan szörnyű a helyzete! Pár óra múlva úgyis jön érte a fuvarszolgálat és hazamehet, addig pedig figyelmesen kutat a lánnyal együtt, hátha találnak valami érdemlegeset. Egyszerűen nem lesz hajlandó felvenni a lány élcelődését afelett , hogy ő ELVILEG meleg. Még , hogy a női nem érzékeny! Majdnem elröhögte magát ezen a badarságon!  


Nyilván láthatta mennyire felzaklatja őt a téma. Nem értette,  hogy miért lesz vicc tárgya legnagyobb félelme ami éppen beigazolódni látszik.  Amíg csendben drogozott egyre oldottabb lett a hangulata és minden idegessége elpárolgott. A hasát kínzó éhsége is elült. Erről jutott eszébe, hogy meg kéne innia a nyakába akasztott port, hiszen eredetileg ezért jött ide. Miután végzett elrakta a pipát és új vámpírként lépett a mosdóba. Picit megmosta az arcát, majd miután megcsodálta hogy tökéletesen sima a bőre és szőrtelen,  belekortyolt a  folyóvízbe és utána lehúzta a kis fiola tartalmát is mellé. Minden tökéletes volt! Belé került a gyógyszer, az ópium pedig lenyugtatta.  Fekete haja olyan szépen csillogott a fényekben, hogy pár percig megigézve nézegette magát a barokk keretes tükörben.

~Annyira gyönyörű vagyok, hogy ha lehetne belőlem egy nőt is csinálni egész biztosan lefeküdnék magammal...~

Szinte új emberként vitorlázott vissza Emmelinehez. A lány döbbenten figyelte őt, valószínűleg csodálatos szépsége vakítja így el most is. Nem volt rest visszanézni, csak hogy ne gondolják puhapöcsűnek. Még koránt sem volt biztos abban,  hogy meleg. Sőt el is kezdte bizonyítani az igazát, hiszen ő hitt abban amiket tapasztalt és amit mondott!

- Nos édesanyám haláláról nem kívánok beszélni, remélem ezt megérti kedvesem!- Kötötte ki nyugodt és barátságos hangon Cain.  Érzelmektől mentes arccal nézett a lányra. Nagyon kényes téma volt számára minden anyjával kapcsolatos dolog.

- Mivel most már teljesen nyílt kártyákkal játszunk akkor elmondom mi a helyzet, miért gondolom azt , hogy ez egy átok! Mivel érettebbnek néz ki a koránál, gondolom nem akad fent a szexualitásom teljes feltárásának hallatán, igaz? Na szóval… Egész életemben csakis nőkkel létesítettem szexuális kapcsolatot. Ha az utcára megyek, akkor a nőket szoktam csodálni és velük szoktam flörtölni is. Eddig számtalan escort szolgáltatásban is részesültem és minden éjszaka sikeresen zárult!- Itt elfelejtette közölni, hogy behatolás nem történt és a lányokat megette , de ez csak részletkérdés volt.

- Ha megismertem hölgyeket és az illatuk, külsejük kellően megragadó volt, férfihoz méltó gondolatokat és érzéseket ébresztettek bennem. - Felidézte az úri szabóságban tett látogatását, mikor is Balmoral kisasszonynak segített a ruhaválasztásban. Úgy kellett magát visszafognia, hogy ne tépkedje le róla a textilt és egye meg az öltözőben . Valamiért elsiklott a tény felett, hogy eddig az összes élményét vagy gyilkolás, vagy zabaroham zárta. De ő eddig csak ezt tapasztalta, hát hogyan lehetne fogalma arról, hogy mi normális és mi nem? Neki ez volt a normális. Úgy vélte, hogy a szexuális izgalma és az éhsége együtt jár és ha nők irányában történik akkor ő a nőket szereti! Hát ez teljesen logikus! Azt viszont nem mondta el , hogy sosem tudott még egy normális aktust sem átélni. A végére vagy bevadult vagy magától szólt , hogy legyen ennyi  mára a dolog, mert nem volt kedve gyilkolni éppen.

 - Amit eddig a témában olvastam az azt írta, hogy aki meleg az nem képes az ellenkező nemmel kapcsolatot folytatni. Én képes vagyok és ez mind máig így van! –Majd végre rátért a lényegre, miután úgy érezte eleget bizonyított.

- Mondjuk azt, hogy rossz társaságba keveredtem. Egy olyan nővel ismerkedtem meg aki képzett bájitalmester akárcsak én és rettenetesen beteges dolgai vannak. A korára való tekintettel ezt nem részletezném, de ördögi egy nőszemély és ezt én mondom! Úgy, hogy nekem is megvannak a magam dolgai. Szóval… Ennek a… vélának, van egy öccse aki szintén nála dolgozik az üzletben. A fiú kiköpött mása a testvérének csak hát… érti fiú. –Itt kicsit maga elé meredt és bevillant Dante illata és íze. Mintha picit elpirult volna. Idegesen fújtatott egyet és a hajába túrt.

- Na szóval! Mindaddig a napig amíg nem tettem be  a lábamat oda sosem gondoltam így senkire ahogyan rá. Én még sosem éreztem ilyet, ez nem normális dolog! Furcsán szorít a mellkasom és kavarog a gyomrom! Nem tudok aludni. Folyamatosan őt látom magam előtt, mint valami lidérces rémálom amit nem lehet kioltani. Se nappalom nincsen, sem pedig éjszakám! A legrosszabb, hogy ez kölcsönös! A  nővel volt egy nézeteltérésünk és a második alkalommal mikor ismételten oda kellett mennem, mert egy bizonyos összetevő amire szükségem van csak nála kapható… Akkor csinált velünk valamit! Ezt szeretném kideríteni, hogy mit. Ugyanis azóta tart ez az állapot és mindketten szenvedünk tőle. Igazán különös tünetei vannak, borzasztó! Egészen biztos vagyok benne hogy ez egy mérgezés, csak nem tudok rájönni hogyan tudja az elmémet ilyen távolságból megtörni ennyire hosszú ideig. Kérem, ne nevessen a kínomon mert rettenetes katasztrófaként élem meg az elmúlt napok eseményeit!

- Ugyan! Én nem nevetek! - emelem fel a kezem védekezőleg, de az arcomról még így is leolvasható a széles vigyor. - Azt viszont kijelenthetem, hogy maga, kedves Cain Angifilius, maga bizony tetőtől talpig szerelmes.

Nem könnyű kimondani, vigyorgás nélkül. Bár én még nem tapasztalhattam, de számos regényt olvastam, melyekben ilyen részletességgel számol be eme, egy másik ember iránti érzésről.

Gondolkozok, ahogy csak bírok, de képtelen vagyok rájönni az igazságra. Ez az egész nem illik a képbe! Hogy lehet szerelmes egy férfiba, ha egész életében nők után koslatott? Cain megköszörüli a torkát, kizökkentve engem töprengésemből, s kérdőn mered rám. Eddig észre sem vettem, hogy felálltam, s most az asztal előtt lépkedek. Ránézek a férfira, és sóhajtok egy nagyot.

- Nos úgy áll a helyzet, hogy maga vagy biszexuális, és az is volt egész életében, vagy nem mondott el nekem minden részletet. A szónoklata, miszerint nőkkel gondmentesen tudott, khm... szexuális kapcsolatot létesíteni, úgy mondottan túl buzgó volt. Mintha saját magát akarná inkább meggyőzni, nem engem. - érzem, hogy érzékeny pontra tapintottam, ugyanis Cain arca a szokásosnál is rémültebbnek látszott.

- Szóval... - folytatom mondókám, rá se hederítve - Vagy elmond minden egyes apró részletet, vagy bebizonyítja nekem, amiben kételkedek.
Ebben a pillanatban egy hosszú pillantással végigmér, majd elmosolyodik.
- Természetesen nem velem! - csattanok fel, miközben ököllel az asztalra csapok. Körülöttünk az emberek egy pillanatig felénk fordulnak, de aztán visszatérnek az olvasmányaihoz. Én, hogy lehiggadjak, leülök, s kíváncsian fürkészem a férfit, mikor kezd bele a meséibe. Mikor azonban kinyitja a száját, nekem beugrik valami, és a szavába vágok.

- Egyébként... - szólok pimasz hangon, arcomon újra fent a vigyor. - Rosszul tudja. A homoszexuálisok képesek aktust létesíteni a nőkkel, ha nagyon akarnak. - itt egy pillanatig elhallgatok, majd gonoszul megjegyzem: - Csupán nem élvezik annyira.

A lány ismételten jól szórakozott Cainon, de a nemest érzelmileg teljesen lekötötte az ópium. Úgy érezte eleget bizonygatta, hogy ő nem meleg. Aztán jött a fekete leves. Szerelmes. Először csak magában ízlelgette a szót, nem tudott rá hirtelen semmit sem kinyögni. Majd számba vette a tüneteket amiket tapasztalt és kifakadt.

- Figyeljen! Én egészen biztos vagyok benne, hogy ez egy kórság vagy valamilyen bájital mellékhatása! A szerelem az csak egy érzés, de nekem mindenféle szívritmus és gyomortáji panaszom van… Olyan panasz, ami eddig nem volt! - Ezt azért toldotta hozzá, mert a lány bár nem tudhatta, hogy egész életében kínzó gyomorgörcsökkel kell szembenéznie most valami új is társult mellé. Most számára ismeretlen fizikai tünetekkel kellett élnie, melyek minden éjszaka úgy gyötörték, hogy aludni sem bírt.

-A szívverésem, a torkom a gyomrom… és eddig sosem tapasztaltam hasonlót senki iránt! Ha tényleg biszexuális lennék, ahogy maga feltételezi … akkor valószínűleg már lett volna legalább egy olyan eset, amikor hasonlóan érzek , nem igaz? Mint ahogy minden csinos nőt megbámulok az utcán, úgy kéne minden csinos férfit is, nem? De én nem tudok rájuk úgy nézni, ahogy Dantéra! Ezért is gondolom, hogy ez nem természetes! Még egy férfit sem láttam, aki hasonló lenne hozzá… mármint nem ismertem, aki hasonló érzéseket váltana ki belőlem! Érti?

Ezt úgy kérdezte mint aki megerősítésre és támogatásra vár, szemei könyörgően nézték Emmeline arcát. A lány eközben felállt és fel-alá mászkált. A nemes tudta, hogy most alaposan megfogta ezekkel a kérdéssekkel. Nem volt könnyű téma, az biztos.

- Még szép, hogy magát akarom meggyőzni, hát órák óta azt hallgatom, hogy én így vagyok buzi és úgy vagyok meleg! Nyilvánvalóan képtelenség! Amikor megláttam a véla nőt, akkora csöcsei voltak, hogy másra nem tudtam figyelni csak a labdákra! Meleg az ilyen férfi? –Teljesen kikelt magából. Hiába volt lenyugodva, nem tudta türtőztetni az afelett érzett indulatait, hogy férfiasságán ennyi csorba esett. Ő egy nemes, egy gyönyörű  aranyvérű nemes és egészen biztosan nem meleg! Elege volt! Aztán a lány meglepő ajánlatot tett. Valószínűleg ezt maga sem gondolta át, mielőtt kimondta.

 - Szóval...  Vagy elmond minden egyes apró részletet, vagy bebizonyítja nekem, amiben kételkedek.

Cain szemében azonnal perverz fény csillant. Nem hitt a fülének. Kíváncsi minden egyes apró részletre? Most mesélje el, hogy lement egy bdsm pincébe ahol véresre verette magát miközben egy ostor nyomán többszöri orgazmusa volt? Milyen dolog ez? Hány éves a lány egyáltalán?

-Hmmm…- dorombolta, miközben tetőtől talpig végigmérte a lányt és kicsit előre hajolt. Eléggé fiatalnak tűnt, de még sosem próbálta kiskorúval. Nem is tervezte a közeljövőben, bár meg kell hagyni egészen jól nézett ki, így arra apellált hogy a későbbiekben kiveszi a részét a jóból.

- Nos kisasszony… pár év múlva szívesen bebizonyítom önnek, hogy férfi vagyok. Megadom a címemet feltétlenül, de ígérje meg hogy én leszek az első! Addig megérek mint  ajó bor, s ígérem sosem feledi az első éjszakát!  - Majd ringyósan felnevetett és kacsintott egyet. Túl magas labda volt, mesteri az elszólás! Emmeline sebtében az asztalra csapott, majd miután szabadkozott egy sort vissza ült a helyére.  Cain vészesen közel ült hozzá, s a férfi szemérmetlenül mustrálgatta. A könyvtárban tartózkodó boszorkányok és varázslók rosszallva nézték a különös és hangos párost. A nemes egy kis ideig maga elé meredt. Nem is tudta, hogy mit mondjon. Már éppen szeretett volna valami frappáns beszólást csiholni, amikor a lány újra támadásba lendült.

- Nem tudom, hogy férfival mit és hogyan élveznék drága hölgyem, mert még sosem próbáltam velük semmit sem!- Ez igaz volt. Leszámítva azt , hogy elfelejtette közölni Dante csókolása és taperolása közben átélt megannyi gyönyörét. És igen, Emmeline-nek igaza volt, sosem izgatta fel egy nő sem annyira mint Dante. Hát ez kezdett igazán szomorú történetnek tűnni. Arra gondolt, hogy ez amolyan beteges perverzió vagy tényleg egy átok! Senki másnál nem történt ilyen csak a fiúnál!

- Tehát azt mondja nem lehetséges, hogy ez bájital vagy átok lenne? – Kérdezte kissé megtörten és közben remélte, hogy léteznek ezen kívül más lehetőségek is. Nem volt hajlandó belenyugodni, hiszen eddig csak Dantéval történt ilyen. Ha az utcán körbenéz előbb veszi észre  a lányokat mint a fiúkat. Sőt kifejezetten nem tetszett neki, ha valaki túlságosan férfias. Maga is androgün szépség volt… Dante pedig. Nos ő nem is nevezhető fiúnak, maximum fiúcskának.

- Nem, nem lehetséges. - válaszolok Cain kérdésére, aki ettől egyre letörtebb lesz. - Abban viszont biztos vagyok, hogy maga szerelmes, ha ennyit áradozik arról a másik félről.
Válaszra nyitja a száját, de én leintem.
- Kérem ne tagadja! Egyértelmű! Vagyis maga legalább biszexuális.
- Nem... az nem lehet...
Páholyból nézem ahogy leroskadva hajtja le a fejét az asztallapra. Látszik az arcán, ahogy könnyeivel küszködik. Nehogy megint elbőgje magát!

Nem tudok mit csinálni, hagyom, hogy összeszedje magát. Előveszek egy papírfecnit és egy ceruzát a táskámból, s leírom az eddigi összegzést.

- Hirtelen változás a viselkedésében
- Azt hiszi átok vagy bájital műve
- Eddig nem volt, csak nőkkel
- Szerelmes
- Kinézetre vámpírra hajaz
- A családjában nincs vámpír
- Kétségbeesetten próbálja menteni jó hírét
- Abnormálisan próbálkozik minden nőnél

Itt megállok, majd még felírok egy sort.

- Minimum biszexuális

Mikor felnézek, ő kíváncsian próbálja kivenni, mit írtam, de gyorsan összehajtom a lapot. Már épp azon vagyok, hogy lezárjam a témát, mikor hirtelen beugrik valami.

- Van egy utolsó lehetőség. Mondjon el mindent a "szerelméről". Ha azt állítja, hogy maga normális, akkor biztos vele lesz baj. Most mondom, a vélavér nem öröklődik férfi ágon. Szóval beszéljen. Mondja el, hol találkoztak, mi történt, stb. És kérem kíméljen meg a beteg részletektől, csak azt mondja, ami lényeges lehet.

 A lány válasza teljesen kiégette a nemest lelkileg. Honnan tudhatná ennyi idősen biztosra , hogy nincs erre valami más megoldás? Miért ilyen biztos a dolgában?  Az pedig, hogy szerelmesnek kiálltja ki még nagyobb kínokkal árasztotta el amúgy sem örömteli lelkét. Már szeretett volna visszakozni, de Emmeline egy gyors kézmozdulattal belefojtotta a szót. Azt állította, hogy ő bizonyára biszexuális. Cain teljesen megsemmisült. Megtörten rebegte az asztalra meredve, hogy ez képtelenség és nem lehet. Egyre mélyebbre zuhant az érzelmei tengerében. Szörnyen érezte magát, már az ópium sem tudta vigasztalni és nyugtatni rendesen. Kínjában, hogy elbújjon saját maga és a világ elől az asztalra hajtotta a fejét. Legszívesebben elkezdte volna belecsapkodni a kemény fába, de akkor valószínűleg kirakják. Amíg magát rágta, hirtelen meghallotta a sercegő penna hangját a papíron. Véreres, könnyes szemekkel meredt a lányra, aki valószínűleg jegyzeteket készített róla. A nemes felháborodva fújtatott.

- Maga mégis mit csinál? Azt mondta, hogy nem dolgozik egy lapnak sem! Csak nem a cikket írja meg rólam éppen? Mindezt a szemem láttára műveli?

Rettenetesen zaklatott  hangon kérdezte mindezt. Cain olyan volt, mint egy robbanni készülő vulkán. A lány érzelmektől mentesen elrakta a papírlapot és szenvtelenül újabb kérdést tett fel a látványosan szenvedő, gyönyörű szép férfinak. A nemes még mindig felpaprikázva reagált.

- Milyen utolsó lehetőség? Mire gondol? Egyébként nem a szerelmem! Kérem fejezze be, hogy ezt megdönthetetlen tényként kezeli, mert koránt sem biztos hogy az a helyzet amit mond! -Majd nagy levegőt vett és mivel úgy érezte van esélye, avagy egy lehetősége akkor így utoljára belemegy még ebbe a játékba. Már csak egy órája volt hátra, hogy hazainduljon. Addig kapható volt mindenre ami az ügy előrehaladását segíti.

- Nos... Hát… Igazság szerint nem ismerem, nem tudok róla mit mondani. A nővére véla és a fiú szinte ugyan úgy néz ki mint a testvére, egyáltalán nincsenek rajta férfias vonások. Igazából ehhez foghatót még nem nagyon láttam. A nőnek van egy üzlete Roxmortsban és az öccse is szintén ott dolgozik, amolyan kisegítő… inas… vagy nem tudom. Biztosan családi vállalkozás. –Szépen hangzik egy bdsm szex club definiálásaként, de nem időzött sokáig efelett amit hazudott, inkább tovább mesélt. Lelkiismeretesen folytatta, hátha van erre a kellemetlen ügyre valamiféle másik megoldás. Azért próbált virágnyelven fogalmazni, hogy ne tűnjön egy narkós szexőrültnek.

- Nos… mit mondhatnék még? Másodszor találkoztunk eddig életünkben. De az első alkalommal láttam rajta, hogy vonzódik hozzám. Én csak zavart éreztem, mert amikor először találkoztunk azt hittem, hogy nő… meg kell hagyni,  ezen igazán felháborodott. Aztán a második alkalommal történt egy kis baleset…- Nem kívánta részletezni, hogy elvonási tünetekkel szállították az üzletbe. Mindezt azért , hogy belőjék, nehogy meghaljon. Továbbá azt sem közölte, hogy milyen forrón csókolóztak Dantéval. A gondolatra lányos pír jelent meg az arcán. De nem volt ideje belefeledkezni nedves emlékeibe.

- Túladagoltam egy bájitalt és be kellett vinni az üzletbe , hogy beadják az ellenmérget, mert ezt a különleges összetevőt csak ott lehet kapni. Aznap este csak mi ketten voltunk a boltban és amíg haldokoltam… mert hát halál közeli állapotban voltam… akkor történt.

Itt elcsuklott a hangja. Nem akarta elmondani mi történt pontosan. Nem tudta még magának sem hangosan kimondani azt, hogy élete első szerelmes csókja Dante Skarsgarddal esett meg. Micsoda szégyen! Fejét megszégyenülten hajtotta le és hosszú fehér ujjaival eltakarta az arcát. Nem bírta idegekkel.

Míg Cain mondandóját hallgattam, újra elővettem a papírfecnit és ráfirkantottam:
- Nőies kinézetű partner
- Megállás nélkül tagadja, hogy szerelmes

Megállok, felpillantok, s látom amint a férfi egy kissé elpirul. Még hogy nem szerelmes! Ám, mikor monológja végére ér, elképedek.
- Szóval azt mondja, hogy ez az egész akkor kezdődött, amikor majdnem feldobta a pacskert? - kérdezem tágra nyílt szemekkel, s mohón leírom:
- Halálközeli élmény hatására változott meg

Így már kezd világosodni a dolog! Miért nem ezzel kezdte? Így hamarabb rájöhettem volna!
- Két lehetőséget látok. - szólok, miközben felállok s hátranézek az egyik könyvespolc irányába. - Az egyik, hogy maga azért szeretett bele, jó, nem szerelmes, ne nézzen így rám! Szóval azért kezdett el vonzódni hozzá, mert megmentette, s nem volt magánál, amikor megtörtént, és ezért öntudatlanul is beleszeretett. Erre persze az is rájátszott, hogy az illető, mint mondta, felettébb nőies kinézetű, s talán ez rávezette, hogy biszexuális lett. Erre nagyon kicsi az esély, de talán lehetséges.

Cain arca mintha felderülne egy pillanatra, de azonnal el is múlik, én pedig folytatom.
- A második lehetőség pedig... - itt megakadok, s ránézek. Ha azt mondanám neki, hogy hibrid, azt nem hinné el, hisz meg van győződve felmenői tisztaságáról. Holott ez reálisabb is, mint az első lehetőség. Végül csak némán legyintek.
- Nem érdekes... nem hiszem, hogy számítana... - zavaromban másfelé próbálom terelni a témát. - Azt mondta, hogy Roxmortsban laknak ugye? Vagyis maga is jár oda, igaz? Elmondom mi lesz. Ha akarja, levélben tarthatjuk a kapcsolatot, s én, amennyire időm engedi, megpróbálom kideríteni mi van magával. Aztán, egy Roxmortsi hétvégén, megbeszélhetünk egy találkozót, s elhozhatja a barátját is. A nevemet tudja, címezze a leveleket a Roxfort nagytermébe.

A férfi kissé bizalmatlanul néz rám és a kezemben tartott jegyzetre. Én válaszul meglóbálom.
- Biztosíthatom, hogy nem dolgozom semmilyen lapnak, nem fogom kiadni a sztoriját. Ez csupán egy kis emlékeztető számomra, hogy hogyan áll a helyzet. Gondolom megérti az előbb említettek alapján.

Cain némán bólint, s ő is feláll, jelezve, hogy távozni kíván.
- Még lenne valami. - jegyzem meg óvatosan, mikor felém fordul. - Kérnék egy szívességet, ami szerintem nem okoz magának problémát, de nekem létfontosságú a kutatásomhoz.
A férfi összefonja karjait, s biccent, hogy hallgat. Én veszek egy nagy levegőt, és kimondom:
- Szükségem van egy hajtincsére, egy jó hosszúra.

A lány továbbra is csak jegyzetelt. Cain idegesen figyelte amit csinál, mert nem kapott választ arra , hogy miért irkál olyan nagy svunggal.  Ám éppen szűziesen pironkodó állapotában egy újabb kérdést szegeztek neki. Látszódott, hogy ez a különös részlet igazán felkeltette Emmeline érdeklődését, Cainban fellobbant a remény szikrája.

- Igen! Aznap éjjel nagyon kevés kellett, hogy meghaljak és ő végig mellettem állt! Furcsa hallucinációim is voltak közben. Úgy gondolom, hogy a haldoklás folyamán sikerült valami olyat… észlelnem amit lehet, soha többé nem látok meg az életben... Kérem ne nevessen ki, de mintha bele láttam volna a lelkébe. Tudok róla dolgokat, amiket sosem mesélt. Múltbéli eseményekre gondolok ezalatt és arra, hogy miket érzett közben. Mintha a fejében jártam volna, érti?  Ezen még én sem gondolkodtam eddig, hogy talán emiatt történhetett ez a „ baleset”. De még sosem olvastam hasonló esetről. Fényről az alagút végén és emberek szemei előtt lepergő múltbéli dolgokról inkább, de nem egy idegen ember emlékeiről. Ön szerint ez mi lehet?

A lány nem mondott hülyeséget, amikor azt az igazán logikus pszichológiai folyamatot ecsetelte neki, hogy a halálközeli élmény hogyan kovácsolt közéjük ilyen beteges érzelmi köteléket. Ez a  lehetőség nagyon szimpatikus volt számára, így le is csapott rá aktuális megoldásként.

- Ha így van ahogy mondja, akkor ez egy pszichózis , ami kezelhető! Igaz? Mert ez valójában csak egy halál közeli élmény által létrejött délibáb! Ő pedig lehetséges, hogy mindig is meleg volt. Igazából nem is érdekel, hogy vele mi van! Az a lényeg, hogy én legyek rendben!

Caint kirázta a hideg. Szörnyű volt ilyen dolgokról nyíltan beszélnie, de nem volt más választása. A lány szeretett volna még mondani valamit, de aztán valamiért inkább hagyta. Cain annyira bele volt merülve abba amit Emmeline felvázolt neki, hogy nem tűnt fel. Magában elemezgette a dolgokat és végre úgy érezte , hogy rámosolygott a szerencse! Hiszen ez a magyarázat mindent megold!

- Rendben van, szeretném én is megtartani ismeretségünket, hiszen ön igazán jól tájékozott és most már a magánéletemet is ismeri. Továbbá , ha bármilyen ötlete támad az állapotom kapcsán írjon azon nyomban! Minél fontosabb , hogy kikezeljem magamat. Amilyen hamar csak lehet! Nos… nem tudom, hogy szeretnék-e Dantéval találkozni valaha is az életben… és kérem, ne nevezze a barátomnak! Semmi ilyenről nincs szó! De önnel szívesen találkoznék! Majd időben értesítsen amint tudja , hogy mikor ér rá!

A lány még mindig jegyzetelt és mivel nem adott magyarázatot arra mit csinál, a férfi hideg kék tekintettel méregette a papírt. Nem akart tovább feszülni rajta , de azért mégsem töltötte el jó érzésekkel. Emmeline észrevette, hogy még mindig azon pörög miért ír jegyzeteket róla, így megnyugtatta a hisztérikus vámpírt, hogy nincs mitől tartania.
 
- Értem már! Rendben van , elnézést a hangnemem miatt. Tudja mostanában igazán rám jár a rúd…- Hahaha! Hát igen a jövőre nézve új értelmet nyer majd Cain mondata. De viccet félretéve folytatom is a történetünket. Szóval Cain gyomra kicsit összeszorult az idegtől, hogy mégis még mit szeretne tőle a lány azok után amin végigmentek. Miután elmondta neki, hogy egy tincs hajat, a férfi majdnem elájult a döbbenettől. Nem szeretett volna egy darabot sem kivágni csodálatosan szép sörényéből. A lány esetleg titkon szerelmes lett belé és trófeát szeretne?  Mégis mire kelhet még neki a haja? Hogy jut ilyen az eszébe ilyet kérni?

- Hát… Mégis… miért szeretné? Tudja, nem szívesen csonkítanám meg a frizurámat…

Bukott ki belőle a kérdés, szürke textilekbe bújtatott térdét idegesen kezdte rázni, hogy leadja a felgyülemlett feszültséget. A gatyáján lógó láncok hangosan csörögtek lába ütemére.

Gondolhattam volna, hogy ellenkezni fog. Hisz egy kényes ficsúr! Azt hittem, hogy van annyi esze, hogy gyanakodjon, de nem! Ő a frizuráját félti!
Nagy sóhajtás és szemforgatás közepette válaszolok a kérdésre, s próbálom minél jobban leplezni felháborodásom.

- Mint már említettem... - szólok tagoltan, mintha egy óvodásnak próbálnám elmagyarázni az osztást. - a kutatáshoz létszükséges lenne. Megnézem hogyan reagál a különböző kísérletekre, s talán ezek az eredmények elárulnák a választ.

Látom a szemében, hogy meggyőztem, de hogy biztosra menjek látványosan unott képet vágok és elkezdem nézegetni a körmeimet.

- Persze, ha maga nem akar biztosra menni, s többre tartja a frizuráját az ügynél, - rábökök a fejére - akkor természetesen nem kell, de én sem fogok szakszerűen eljárni a továbbiakban.

Ránézek, közben előhúzok a táskámból egy ollót, s felé csúsztatom az asztalon. Közel hajolok, s suttogva hozzáteszem:
- Maga dönt.

- Kérem mondja meg nekem, milyen kutatásához szükséges a hajam egy darabja. Különben nem tudom önnek oda adni logikus indok hiányában. – Cain lehet butának nézett ki, de nem volt az. Nem szerette volna, hogy esetleges tincse egy százfűlé főzetben landoljon. Mivel a fondorlatos Tethys már elég sok kényelmetlenséget okozott neki (és még nem is sejthette mik fognak rá várni) , nem kívánta tovább bővíteni a „zavaró tényezők” top listáját. Tethys óta bármit képes volt kinézni a nőkből.

- Bájitalmesterként tisztában vagyok azzal, mennyi mindent lehet művelni egy szép kövér tincsnyi hajjal. Én hiszek önnek, hogy valamiért segíteni szeretne nekem és ezt köszönöm , becsülöm! De ilyen személyes ereklyét odaadni, mint a hajam egy darabja… a gondolat igazán kellemetlen érzésekkel tölt el. Ha megtudja pontosan mondani mire használja fel , vagy hogyan tudja ebből kibogarászni azt, hogy mi a helyzet velem, akkor meggondolom! Ha hazamentem hideg fejjel átgondolom, hogy képes vagyok e arra, hogy… vágjak belőle. - Majd itt a lányról megfeledkezve kezébe vette a haja végét és atyai tekintettel vizsgálgatta az egyenes, törésmentes, ébenfekete szálakat. Mialatt éppen a saját tökéletességében fürdőzött hirtelen egy olló csusszant elé az asztalon, éles zaj kíséretében. A puszta látványtól is leverte a víz, ijedtében meg is ugrott picit.

- Ha eltudja mondani milyen folyamatoknak szeretné kitenni a levágott tincset, akkor belemegyek a kísérletbe!  Viszont a rangomra és nevemre való tekintettel szeretném önnel megkötni a megszeghetetlen esküt. Ugyanis sosem tudhatom, hogy milyen ármánykodás folyik éppen ellenem. Erre azóta jöttem rám, hogy megismertem azt a… boszorkányt!- Célzott Tethysre s elszántan a lány szemeibe nézett. Ha Emmeline  segíteni akar és nincs szándékában az ő testével gyermeki csínyeket elkövetni, akkor hát legyen! De csak akkor megy bele a dologba, ha a lány megesküszik neki hogy nem veszi fel soha az alakját. Cain nagyon okosnak és fondorlatosnak érezte magát ebben a pillanatban, viszont éhezett a lelki támogatásra és minden olyan tippre ami erősíti azt a képet, hogy ő hetero. Gesztusával nem Emmelineről feltételezett rosszat, hanem pusztán csak  elővigyázatos volt.

Cain látványosan elborzadt az ollótól, ezért gyors válaszadásra köteleztem el magam, mielőtt elrohanna akár egy kisgyerek az oltás elől.
- Figyeljen, maga szerintem túlbecsüli a képességeimet. De ha ennyire tudni akarja, elmondom. Amit én végezni fogok, az pusztán egy kis kísérletezés, néhol mugli eszközöket alkalmazva. Értse ezt úgy, hogy megnézem, hogyan reagál különböző körülményekben, pl. extrém hő, hideg stb., és ezeket az eredményeket összevetem az én (mint normális, emberi) hajtincsem eredményeivel. Valamint rendelkezek egy könyvvel, ami pont az ilyen kísérletekhez nyújt igen egyszerű bájital recepteket. Az elmélet egyszerű, de nagyszerű. Ha elváltozik a bájital színe akkor gond van, ha nincs, akkor minden rendben. Mivel bájitaltanból nem vagyok éppen elég jó, csak ezeket a főzeteket vagyok képes elkészíteni.

Mikor mondókám végére érek, kifújom magam és várom a választ. Ahelyett viszont, hogy kinevetne, hogy ez az eljárás annyira egyszerű, hogy nem fog működni, olyan abszurd megjegyzést tesz, hogy eltátom a szám. Ez le akarja tetetni velem a megszeghetetlen esküt? Ilyen csip-csup ügyért? Normális ez? Mégis kinek hiszi ez magát? Ahelyett viszont, hogy elsápadnék, hisztérikus nevetésbe török ki.

- Bocsásson meg... - szólok a könnyeimet törölgetve. - De megkérdezhetném, hogy maga épelméjű-e? A megszeghetetlen esküt egy ilyen kis ügy miatt? Mint már kifejtettem, nem vagyok jó bájitaltanból. Csak nem gondolja, hogy el tudnék készíteni mondjuk egy száfűléfőzetet? Mégis hány évesnek gondol? Maga túlbecsül!

Itt újra elkezdek röhögni, s érzem, hogy a fejem már egy kissé paprikaszínben pompázik. Felnézek, látom amint a varázsló zavart képet vág.

- Na de tegyük fel... - szólok levegőért kapkodva, de nem tudok lecsillapodni. - Hihihi! Tegyük fel, hogy felveszem az alakját. Mit érek azzal? Ide oda sétálgatok s próbálok csajozni, vagy.... hihihi!.... ami még jobb... hahaha!.... pasizni?!

Miközben egyre vörösebb lesz az arcom, Cain egyre jobban elszégyenli magát. Nagy levegőt veszek, s kiadom magamból az utolsó nevetőgörcsöt. Majd lehiggadva halkan szólalok meg.

- Na de vegyük komolyan. Mint tudja, a Roxforton kívül nem varázsolhatok. Ami pedig a rangját és a nevét illeti, nos, azt próbáljuk épp megmenteni. De belegondolt már abba, hogy az a boszorkány, a rosszakarója, miért nem közölte még a lapoknak a maga kis sztoriját? Biztos tud róla, hisz az öccsével kavar, már bocsánat. Azért mert az embereket nem érdekli! Vannak fontosabb dolgok is, főleg manapság. Törődjön bele, hogy nem ismerik önt az emberek, én sem hallottam még soha a családjáról. Viszont ha megkötné velem az esküt, az azt bizonyítaná, hogy maga paranoiás. Hogy maga egy gyerektől is retteg. És szerintem, ez már érdekesebb lenne, a médiának is, és a boszorkánynak is. Érti?

Cain lehajtja a fejét, hogy mérlegelje a hallottakat. Mikor újra felém néz, én megenyhült hangon teszem hozzá:
- Higgye el. Én csak magának szeretnék segíteni. Ráadásul ingyen, olyan hatással, amit egy pszichológus nem tudna véghez vinni. Az egyetlen dolog amit adnia kell, itt és most, a hajtincse. Amivel elvégzem a szükséges vizsgálatokat. És ha jól számolom, ha mindet végigcsinálom, akkor nem is marad belőle, amit a másra felhasználhatnék.

Cain átgondolta a lány érveit és tényleg nem tűnt olyan embernek, mint aki el szeretné lopni a személyazonosságát. De még mindig élénken éltek benne azok a sérelmek amiket Tethys okozott neki. Mindenhol csak cselt sejtett, minden sarokban mumusokat látott. Úgy érezte összeesküdött ellene a világ! A lány a megszeghetetlen eskü hallatán némaságba burkolózott. A kis szünetet követően éktelen nevetésben tört ki, majdhogynem a térdét csapkodta, könnyei patakokban folytak az arcán. Cain elkerekedett szemekkel nézte a lányt, amint vicc tárgyává teszi éppen a nyilvános könyvtárban. Ma már elég megszégyenülés érte a hölgy által, de ez sok volt. Rettenetesen nagy düh futott keresztül rajta. Így nem viselkedhet vele senki! Bár az ópium visszafogta a lovait, de nem hagyhatta, hogy ilyen szégyenfolt essen a becsületén. Azért mégiscsak aranyvérű nemes és hozzá még gyönyörű is! Senki sem csúfolhatja meg, hogy meleg! Ez képtelenség, ő nem az! NEM!

- Már ne haragudjon, de ezt a hangnemet nem engedheti meg magának! Egyáltalán nem vicces, hogy ilyen helyzetbe kerültem! Higgye el jó okom van arra amiért elővigyázatos vagyok. Nem mondhatok részleteket , de az a nő olyan dolgokat tett velem amit el sem mer képzelni! Tethys azért nem beszél, mert van amivel sarokba lehet szorítani őt is. Akinek vaj van a fején nem az nem áll napra.  És ezzel le is zárnám ezt a témát . - Mérgesen meredt a lányra és nem akarta elhinni, hogy ennyire lebecsüli a családja nevét és rangját. Kicsit arrébb is húzódott tőle. Idegesen túrta át a haját, majd előre meredt miközben az asztalra könyökölt. Erélyesen dörömbölt hosszú fehér ujjaival és azon gondolkodott, hogy egyáltalán miért van még itt? Már csak fél óra lehetett hátra az indulásáig, de úgy érezte az lenne a legjobb, ha most azonnal kimegy a könyvtárból és vissza sem néz. Szégyen a futás, de hasznos!

- Képzelje nem tudom, mit tehet a Roxfort falain kívül és mit nem, ugyanis nem jártam ott sosem. –Na jó egyszer igen, állásinterjúra ment ami aztán nem sikerült neki. Ezen csak azért nem kezdett agonizálni mert éppen az idegesítette ahogyan a lány viselkedett vele. Egyáltalán nem volt paranoiás és ha Emmeline tudta volna miket művelt vele az a nő és még miket fog, akkor ő is megértené a nemes helyzetét. De ugye nem volt jós, sem tisztán látó. Emmeline biztos érezte, hogy Cain most már egyáltalán nem érzi jól magát és hamarosan indul haza, hogy elfeledje a könyvtárban történt atrocitásait. Hirtelen egy fokkal kellemesebb hangnemben kezdett hozzá beszélni. Ez egy kicsit lecsillapította a sértett férfit. Még mielőtt Cain bármibe is bele egyezett volna , feltette az utolsó kérdését ezzel a kísérlettel kapcsolatban. Sorsdöntő volt számára a válasz.

- Nem tudom. Azok után, hogy megcsúfol nyilvánosan főleg nem! Honnan jutott a birtokába annak a metódus ismeretének, mellyel tanulmányozni szeretné a hajamat? Úgy érzem ezt még fontos tudnom! Kitől származik az eljárás és mennyire biztos az eredmény? Mivel teljesen ki vagyok szolgáltatva önnek tudja jól,  hogy bele fogok menni ebbe! De a sértegetésemnek vessen véget, hiszen én tudtommal nem ártottam magának!
 
Kék szemeit dühödten fúrta a lány arcába. Nem szokott hozzá az ilyenfajta modorhoz. Általában mindenki nagy tisztelettel volt felé, hiszen rengeteg pénz birtokában állt. Hertfordshire-ben jól ismerték családját és őt is, hiába mondta a lány  azt, hogy senki sem tudja mit is jelent Angifilusnak lenni!   Száját idegesen rágcsálta belülről és remélte, hogy több gúnyolás nem fogja ma már érni. Volt neki így is elég baja!

Cain kérdése meghökkentett egy kicsit. Azt hittem egyértelmű lesz számára a kísérlet, de úgy látszik tévedtem. Beletúrtam a hajamba, s töprengve válaszoltam, mindeközben olyan tekintettel nézett rám, mint egy durcás kisgyerek.

- A szerző nevére most hirtelen nem emlékszem. A könyv megtalálható az iskola könyvtárába, afféle kísérletezésre való tekintettel. Gondolom hallott már arról a mugli eljárásról, hogy dns vizsgálat. Ez is olyasmi. Mint már mondtam nagyon egyszerű, de eddigi ismereteim szerint 80%-ban szokott működni. A főzetek kimutatják, ha valamilyen varázslat, vagy bájital alatt áll, vagy eltér a normáltól. Olyan, mint az indikátorok a kémiában. Külön színeket ölt, ha bájital vagy átok van a dologban. Ez az eljárás emberekre van szabva, így azt is kimutatja, ha ön nem egészen ember, pl. annál a boszorkánynál is kimutatná, hogy véla. A gond csak az, hogy csak az egyszerű italokat, varázslatokat és lényeket képes felismerni, a többit nem. Így azoknál csak azt mutatja, hogy valami nincs rendben. Annál tovább kell kutatni.

Úgy tűnt, hisz nekem, s egyre jobban meggyőződik róla, hogy ez működhet. Egy darabig töprengő arcot vág, majd rám néz. Én felé nyújtom az egyik kezem, a másikkal közelebb tolom hozzá az ollót.

- Akkor megegyeztünk? Elvégre ez az egész fontosabb, mint a mai napi frizurája, nem de?

Rávigyorgok, és várom a reakcióját. Ha ez nem győzi meg, akkor sehogy nem tudok rajta segíteni.

Figyelmesen hallgatta a lány magyarázatát és érveit, miszerint DNS vizsgálatot szeretne rajta végrehajtani. Cain is tudta, hogy ennél biztosabban nem lehet megállapítani, hogy  került-e mérgező anyag a szervezetébe vagy sem.  Ugyanis az emberi körmök és hajszálak szokták a méreganyagokat a legkiválóbban tárolni, ahogyan a drogokat is. Ez vámpírunk fejében fel sem merült, hogy esetleg gondokat okozhat neki a jövőben. Annyira szeretett volna gyógyírt a problémájára, hogy mindent képes volt feláldozni ennek érdekében! Minden értelmet nyert számára és kezdett megnyugodni. Mivel a hangnem és a magyarázat is megfelelő volt, lassan vizenyős szemekkel az ollóra meredt. Tudta, hogy kicsi utánajárással képes lesz kikeverni valamiféle hajnövesztő bájitalt és pár hónap múlva minden a legnagyobb rendben lesz. Látszódott szemében az elhatározottság, hogy most ha törik, ha szakad bele fog vágni a saját hajába! Mindent megtesz annak érdekében, hogy meggyógyuljon! Ha kell öncsonkításba kezd, igen! Emmeline látta a szemében, hogy itt az idő és újra közelebb tolta a rettegett eszközt.

- Istenek… nem hiszem el , hogy erre vetemedek…- Morogta maga elé, mintha Emmeline ott sem lenne . Drámaian lehunyta sűrű szempilláit, majd nyelt egyet. Több évtized kemény munkája díszelgett a fején és minden egyes szál tökéletes ápoltsággal bírt. A drága sárkányvérsampon tartotta egyben és a folyamatos egyenesre nyesés. Nagy értékkel bíró  dolog volt amit a lány szeretett volna , de Cainnak minél fontosabb volt, hogy kiderüljön hányadán is áll saját magával. Fájdalmasan lassú mozdulattal vette kezébe az ollót és kiválasztott egy tincset, ami a tarkója aljából nőtt.  Ha innen vág  akkor nem válik észrevehetővé, hogy csorba esett a gyönyörű frizuráján. Fejében hangos és síró hegedűszó csendült.

- Igen , fontos! Ennél fontosabb nincs is!

Suttogta , majd fájdalmas arccal kivágott a hajából egy darabot. Az olló éles hangon nyeste el az ébenfekete csodát, mialatt a férfi összeszorította a szemeit, olyan arccal mintha az ujjából csípne le egy szeletet.  Ezt követően Cain visszarakta az asztalra a fém eszközt és úgy nézett rá, mint egy anyagyilkosra. Nagyot sóhajtva Emmeline kinyújtott kezébe csúsztatta a selymes tincset és szuszogva a lányra nézett. A nemes érintése olyan hideg volt, mintha egy jégkockát nyomtak volna a bőréhez.

- Kérem nagyon vigyázzon rá!- Mondatai nem nyertek értelmet, hiszen egy levágott hajdarabról beszéltünk, egyáltalán nem volt logikus amit elvárt. Cain szinte apai szeretettel és fájdalommal vált meg tőle, szemeiben furcsa fény ragyogott. A kibuggyanó könnyeket maximum hosszú szempillája fogta fel. Túl sok fájdalom érte egy nap alatt! Miután idegesen a helyére izgatta haját és leült benne az érzelmi vihar, újra Emmeline felé fordult.

- Várni fogom mihamarabbi levelét Smethwyck kisasszony! Ha bármilyen fejlemény történne ne legyen rest és írjon! Ha esetleg nálam állna be változás mindenképpen értesíteni fogom! Köszönöm, hogy figyelmet szentelt a rám és azt is, hogy nem adja ki a bizalmas információit rólam!

Ezzel mélyen a lány szemébe nézett és várt pár másodpercet. Emmeline válaszát hallva bólintott és eleresztett egy félszeg mosolyt.

- Most  ha megbocsájt, nekem mennem kell. A hoppanáló szolgálat hamarosan visszaér a találkozói pontunkra. Esetleg ha bárminemű költsége merülne fel a kutatás során kérem szóljon és tehermentesítem minden kiadása alól! Ha szeretne eszközöket, könyveket írjon és a házimanóm megvásárolja őket . Én pedig még aznap feladom postán a csomagot! Mindennél fontosabb , hogy zökkenőmentesen alakuljanak a dolgaink, remélem érti! A kutatás folyamatát nem akadályoztathatja semmi, erről biztosíthatom!

Lassan eltolta maga mögött a faragott széket és felállt. Kecses mozdulatokkal simított végig szürke öltönyének ujjain, majd feszes nadrágján, így igazítva helyére a félrement textileket. A helységben olvasó emberek azonnal a mágust méregették, kinek szépsége olyan emberfeletti szinteket ütött meg, hogy pár pillanatra azt hihették nem is valóságos.

- További szép napot kívánok kisasszony!- Hajolt meg alázatosan az úrfi, majd egy szemérmetlenül csábos mosoly kíséretben megfordult, hogy a haja levegőbe csapjon.  Még háta mögé intett egyet , s kisétált az ajtón…

 Vajon milyen eredményeket kap majd Cain? Vajon sikerül-e felgöngyölíteni ezt a kellemetlen ügyet? Emmeline tálal megoldást a férfi megváltozott szexuális érdeklődésére? Maradjanak a készülékeik előtt! Hamarosan kiderül!