1998. március 29.
Nem írok megszólítást, mert most nem kell, ugyanis búcsúzni jöttem.
Jobbnak láttam csendben eltűnni, mint zajt csapva elmenekülni.
Mindkettőtöknek írom ezt a levelet, némileg búcsúból, némileg magyarázkodásból.
Sietnem kell, így nem írok sokat, de nem is szándékoztam.
Dante, Te vagy a társam, testvérem már hosszú évek óta,
kérlek viseld Sabrina gondját. Bízom ítélőképességedben,
bármiféle veszély áll fent, hiszem, hogy jól döntesz.
Sabrina, Ígéretet tettem, hogy szárnyaim alá veszlek,
és húgomként vigyázok rád. Mivel nem tudom teljesíteni ígéretemet,
Dantéra bízlak, úgy fogadd meg minden szavát, mintha én mondanám. Kérlek.
Határozatlan időre tűnök el szemetek elől, voltaképp az egész világ szeme elől.
Most még érthetetlen számotokra, de biztos vagyok benne, hogy pár napon belül,
maximum egy hét múlva, már mindent tisztán fogtok látni. Tudjátok majd,
hogy miért írtam ezt a levelet, és tudni fogjátok, hogy miért kérem azt,
hogy ezt égessétek el pálcáitokkal. Nem kívánok sok szerencsét, tudom,
hogy megálltok a lábatokon, hiszen nincs más választásotok. Nekem sincs.
Lehet, hogy dühösek lesztek rám, de egy hét múlva idézzétek fel ezt a mondatot:
A tudás hatalom, a tudatlanság áldás.
Brandon Gray
Roxfort RPG
Szerző