Nyx Alvey

NYX ALVEY

"A logika eljuttat A pontból B pontba. A képzelet segítségével pedig eljuthatsz bárhová."

   Alapok

jelszó || A nevetés megmérgezi a félelmet
így ejtsd a nevemet || Niksz Elvi
nem || nő
születési hely, idő || Leeds, Anglia; 1982, február, 21
horoszkóp || Halak
kor || 16
vér || félvér
évfolyam || ötödik

   A múlt

7 éves voltam, mikor a következőkben leírt esemény történt. Sokáig nem értettem a miérteket, az összefüggéseket, hamar elfelejtettem a részleteket, de azt felfogtam, hogy anyám eltűnt az életünkből. Talán nem így akarta, de ez lett a vége.
Február közepe felé járt az idő, kinn vékony hóréteg fedte az utakat, minden fehér volt, a karácsony utolsó emlékeztetői is eltűntek már, bár néhol még álltak a feldíszített, de már tűleveleitől rég megfosztott fenyőfák. A szemben lévő ház udvarán játszottak a Philips fiúk, s úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk egy-két hócsata erejéig.
Máris siettem le a lépcsőn, majd a konyha felé indultam, de mikor szüleim hangját meghallottam megtorpantam. Nem az volt a gond, hogy ott voltak és beszélgettek, hanem az, ahogy beszélgettek.
- Kérlek Charles. Tedd meg értem és Nyxért. - hallottam anyám hangját, amiből hiányzott a megszokott vidámság. Apámmal az étkezőasztalnál ültek, apám arcán a fájdalommal vegyes elhatározottság, anyám arcán a kétségbeesett könyörgés.
- Nem tudok, Mors, nem tudok, és nem akarok. Én ide tartozok. A Roxfort óta már nem vagyok én varázsló. Szép volt, jó volt, de az nem én vagyok. - Már hallottam a Roxfortról, ahova a tervek szerint én is megyek majd ha elég nagy leszek és jól viselkedek.
- Engem egyszerűen megfojt ez az egyszerű, mugliknak szánt élet. Nem ez a sorsunk, hogy így éljünk. A varázsvilág csodáit akarom, felfedezni a lehetőségeket, a magunkfajták között élni. - Magunkfajták, azaz a boszorkányok és varázslók. Mikor kiskoromban meséltem a barátaimnak, hogy boszorkány vagyok azt hitték viccelek, nem hittek nekem. De nem hibáztatom őket, mégiscsak eléggé abszurdul hangozhat ez egy muglinak.
- Én maradok. Szeretlek Mors, de nem lennék képes visszamenni. Szeretem az életem. Szeretem a munkám. - Őszinteség csengett apám hangjában, bocsánatkérés, de ettől még nem lett jobb. Anyámmal pár pillanatig csak egymást nézték, végül anyám félrenézett, szemében könnyek gyűltek.
- Hát akkor itt a vége.Nemde? - Éreztem a hirtelen környezetváltozást. Apám arca megkeményedett, és bólintott. - Attól tartok. - nem bírtam tovább azt, hogy egy mukkot nem értettem, és beléptem a konyhába.
- Minek van vége? - kérdeztem, a gyermeki tudatlanság csak úgy sütött a hangomból. A szüleim meglepetten néztek felém, majd mintha egy nagy teher került volna a vállukra, anya leguggolt mellém.
- El kell mennem, drágám.
- De hova? Apával mi nem megyünk?
- Tudod, meséltem neked a varázslókról, hozzájuk megyek élni, ahol minden csodás. Velem jöhetnél. - mikor ezt mondta, a levegő megfagyott a konyhában. Apámra néztem, akinek tekintete haragot tükrözött.Anyám szemei az enyémeket keresték.
- Mit szólnál hozzá Nyx? Szeretnél velem jönni a varázslók közé? Az olyanokhoz mint mi? - kérdezte reményteljesen. Hátráltam pár lépést, összezavarodtam. Miért akart anya elmenni apa nélkül? És én hogy mehetnék ha apa nem megy?
- Én... szeretnék, de ha apa nem megy, akkor én se. Maradj te is inkább. - mondtam, majd apámhoz mentem, aki hátulról szorosan megölelt. Anyám összetörten állt fel, kezei remegtek, szemében fájdalom tükröződött.
- Nem lehet, kicsim. Mennem kell. Örültem volna, ha velem jössz, de ha nem szeretnél nem kell. - próbált mosolyogni, de ez nem igazán jött össze. - Már összepakoltam. Sajnálom hogy így alakult, Charles. - mondta apámnak, majd felém fordult. - Nyx, nem foglak elfelejteni, szeretlek. - mondta, majd előhúzta pálcáját, egy suhintásra megjelent pár nagyobb bőrönd, anyám sarkon fordult és eltűnt az életükből. Édesapám sokáig rágódott azon, vajon helyesen cselekedett-e. Én is sokszor belegondoltam már így az évek elteltével, mi lett volna ha anyámmal tartottam volna. De mindig arra jutok, hogy helyesen tettem, hogy apámmal maradtam, mivel anyám egyedül is elboldogult, de apám nem tudta volna elviselni, ha elhagyom és magára marad. Így volt a legjobb, már persze a választható következményekből.

Gyerekkor
1982 telén születtem szüleim első és utolsó gyermekeként. Nevem Nyx, melyet a sötétség istennőjéről mintázva kaptam, ezzel utalva a napszakra, amiben világra jöttem. Na meg persze a szüleim mindenképpen egy különleges nevet akartak adni nekem, főleg mivel az egész családban jellemzőek a furcsábbnál furcsább nevek, amik még anyai üknagyanyámhoz vezethetőek vissza, aki gyermekeinek boldogan keresett a római és görög mitológiából származó neveket. Hogy miért? Mert teljesen bele volt bolondulva a történelembe, egész életében kutatta a múlt rég elfeledett kincseit.
4 éves koromban mutattam a varázslat első jeleit, mikor is mivel nem értem fel a konyhapultot egyszerűen magamhoz lebegtettem a narancslevet. Fel se tűnt volna a dolog, ha a szüleim nem látják az esetet. Apám azóta is gyakran emlegeti a lebegő narancslé halálának esetét. Merthogy végül a narancslé nem jutott el hozzám, hanem apám kedvenc zakójára borult ki.
Na de térjünk rá a szüleimre, hisz gyermekkorom nagy részét őt teszik ki. Édesapám történelemtanár egy mugli iskolában. Szülei még gyerekkorában meghaltak, és egy mugli házaspár vette magához, innen a nem éppen varázslókra jellemző foglalkozás. Ugyan járt a Roxfortba, de a varázslóvilághoz csak az ott töltött évek alatt volt köze. Valahogy nem jött be neki, inkább visszatért a varázstalan világhoz.
Édesanyám ízig vérig varázslócsaládból származik, az egyetlen kicsi baki, hogy félvér családból. De mindig büszkén sorolta a különböző ősöket, egészen az aranyvérű ősökig, akik így őszintén szólva nekem nem jelentettek sokat. Szerette a varázslóvilágot, hisz abban nőtt fel, gyermekkori barátjai között hemzsegtek az aranyvérű családok csemetéi,így nehezen viselte, hogy apám, a férfi akit szeretett nem kért ebből. 7 évig bírta a mágiamentes életet. Hiába kérlelte apámat, hogy folytassák ott az életüket, apám hajthatatlan volt. Anyám elhagyott minket, mondván, hogy apám nem szereti igazán, ha nem képes lemondani érte a mugli életről. Vele mehettem volna, de mikor megkérdezték, hogy apuval, vagy anyuval maradok, így hét éves fejjel, igencsak apás gyerekként nem anyámat választottam, ezzel még több fájdalmat okozva neki. Miután összepakolt és kilépett az ajtón nem láttam többé. Ő nem keresett minket, túl fájdalmas lett volna. Mi sem kerestük.
7 éves korom után édesapámmal éltem, rendes mugli iskolába jártam, mugli barátaim voltak, szóval olyan voltam, mint egy átlagos mugli kölyök. 9 éves koromban kaptam egy macskát, Veneficust, aki azóta is a család nagyra értékelt tagja.

Roxfortos évek
Vonakodva mentem a Roxfortba, hisz ugyan félvér voltam, de 11 éves koromig nagyrészt a mugli világban éltem, s ez az iskola és maga a varázslóbirodalom csupán mesék halmaza volt anyámtól, és őszintén szólva? Ijesztőnek hangzott a régi, megszokott dolgok elhagyása egy teljesen új világ kedvéért. De megtettem, legfőképp amiatt, mivel apám mondta. Meg akarta adni a lehetőséget, hogy mindkét világot megismerjem, és végül a saját véleményem szerint döntsek, melyikben akarok élni, és már nem bánom. Az első pár hónapban sok dolog furcsának tűnt, például a golyóstollról nehéz volt leszoknom, a beszélő képektől egyenesen frászt kaptam, a kastély szellemeiről nem is beszélve, de a kezdeti sokkot a második félév környékén felváltotta az izgalommal teli felfedezés, és már akarva kutattam a varázslatosabbnál varázslatosabb dolgokat, amik eddig kimaradtak az életemből.
Ami biztos, hogy itt nem unatkozik az ember, részben a híres neves Harry Potternek köszönhetően, aki minden évben hozza az érdekes, sokszor már ijesztő történéseket magával. Például, mikor elsőéves voltam, akkor szabadult ki Sirius Black és kereste Harryt, még a kastélyban is járt.
Hamar beilleszkedtem a házamba, társaim sokat segítettek, velem együtt fedezték fel a Roxfort csodáit, nem egyszer kaptunk büntetéseket kisebb csínyekért,folyamatos késésekért, amiken egyszerűen nem tudok változtatni, főleg reggel valahogy mindig gyorsabban telik az idő, mint ami alatt el tudnék készülni.
A Roxfortban a tanulás nem olyan unalmas. Legalábbis jóval érdekesebb mint mondjuk egy átlagos mugli iskola, ahol olyan tantárgyak vannak mint a matek, nyelvtan, biosz stb, bár azért a hasonlóság fellelhető néhány esetben.
Vannak tantárgyak amik hamar a szívemhez nőttek, például az átváltozástan, amiből kifejezetten jó vagyok, a bájitaltan, bár így az évek elteltével egyre nehezebb lesz, de ezzel a kihívás is nő. Harmadiknak fakultatív tárgynak felvettem a Legendás Lények Gondozását, ugyanis az állatokat mindig is kedveltem, pláne ha még varázslényekről van szó. Talán ez az egyik legérdekesebb órám, mindig rendesen leköt, a jövőre való terveim eddig ezzel kapcsolatosak, jelenlegi célom a Benedict Sackville Lénygondozói Kar. Másik fakultatív tárgyam a mugliismeret, mert miért ne, nem mintha olyan keveset tudnék a muglikról, hisz köztük éltem, de érdekes, hogyan látja őket a varázslóvilág meg ilyenek, szóval az szintén élvezetes.
Nyilván van az érem másik oldala is, ugyan vannak tárgyak, amiket kifejezetten nem szeretek. Például a repüléstan, hisz azt mindenkinek meg kell tanulnia. Az első repülésem? Csupán 5 métert zuhantam, de a fejemet rendesen bevertem, és agyrázkódást kaptam. Ekkor rájöttem, hogy a repülést nem nekem találták ki. Azóta csak akkor űzöm ezt a sportot mikor muszáj, ha már az említésétől is elfog az a gyomorforgató kellemetlen érzés... A Sötét Varázslatok Kivédése se tartozik a kedvenceim közé, bár erre így nem igazán van magyarázatom, egyszerűen nem szeretem. A többi tantárggyal viszont beszélő viszonyban vagyok. Az idei, ötödik évben nagyba megy a gürizés az év végi RBF-ek miatt, de reményeim szerint nem lesznek túl hitványak az eredményeim.

Háború
Végül eljött az, amitől mindenki rettegett. Voldemort kora. Sok minden megváltozott, a származás mondja meg ki kicsoda, és sajnos a folyosókat is jobban figyelik, így már régen nem osontam ki csillagokat nézni. Bár már nem is láthatnám őket, az ég sötét, soha nem szűnő felhők táncolnak az égen, kárörömmel tekintve ránk. Már nem járok minden szünetben haza, csak a nyáron. Mivel apa mugli munkát űz, így biztonságosabb. De hiányzik. Az egész helyzet ijesztő, és félek. Mindenki Harry Potterben bízik. De rábízhatjuk az életünket egyetlen emberre? Ezt nem tudom. De remélem igen. Majd lesz valami. Mindig lesz valami.

   Jellem

Kíváncsi, könnyen lenyűgözhető vagyok, minden kis apróság felkelti a figyelmem, bármi képes lekötni, akár órákra is elmerengek olyan egyszerű dolgokon, hogy mi miért az, ami, mindenbe belekotnyeleskedek, ha van közöm hozzá, ha nincs. Hihetetlenül élvezem, ha új dolgokra jöhetek rá, szeretem a pletykákat. Gyakran teszek fel oda nem illő kérdéseket, vagy csak kezdek bele olyasmikbe, ami teljesen eltér a tárgytól, vagy a másik egy mukkot sem ért, mert például az ilyen mugli dolgok, mint mondjuk a sorozatok teljességgel a világukba ragadtak, és igazi sorozatfüggő lettem, bár így tanidő alatt ezt s hobbim nem tudom űzni. Ha meg valaki nem érti amit mondok, engem általában nem érdekel, a lényeg, hogy elmondhassam amit akarok, még ha félúton teljesen másba is kezdek bele. Könnyen megbízom az emberekben. Mások azt mondják, hogy ez nem jó, de szerintem ebben a világban nincs idő arra, hogy most eldöntsük valakiről, hogy megbízható vagy sem. Állítják rólam, hogy szeleburdi vagyok, nem tudok egy percnél tovább ugyanazon dologra figyelni. Ez nem igaz, mivel tudok, csak nem tartom rá érdemesnek a témát. Ez van. Hűséges típus vagyok, szóval ha valakinél leragadok, akkor nincs az az isten, hogy erővel leszakítson hűségem tárgyáról. Kissé hiperaktív vagyok, sokat pörgök, van hogy fizikailag, van, hogy csupán az elmém száguldozik, a gondolatok kergetik egymást. Nem tartom magam zseninek, de butának sem. Általában vagy nagyon vidám, vagy eléggé levert vagyok, a kettő közötti vonal nálam nagyon vékony. Hangulatom könnyen átragasztom másokra, de fogékony is vagyok másokéra.

Erősség || hűség, bizalom, kíváncsiság, vidámság
Gyengeség || bizalom, enyhe hiperaktivitás, alkalmankénti figyelemelterelődés

   Apróságok

mindig || epershake, The Script, indie rock, tél, pulcsi, alkonyat, állatok
soha || paradicsom, bogarak, reggel, kávé, számok, töklé
hobbik || zenehallgatás, bámészkodás, futás, semmittevés
merengő || A legjobb emlékem? Az a karácsony reggel, mikor szüleim kezembe nyomtak egy nagy, kék dobozt. Belülről halk nyervogás hallatszott. Mikor kinyitottam, egy zöld szempár tekintett rám. Veneficusszal, a macskámmal azóta is szoros kapcsolatban vagyok.
A legrosszabb emlékem a szüleim válása, mikor édesanyám elhagyott bennünket egy varázslattal teltebb életért. Nem bírta elviselni, hogy apám inkább a mugli világban ténykedik, semmint a varázsvilágban. Ez lett a vége.
mumus || A mumusom? Egy Bohóc. Fekete-fehér, mint az emberek a régi tévékben, és semmi vicces nincs benne. Az ormótlanul nagy orra, a nagy, fenyegető szemei, az a röhejes ruhája. Kiver tőle a víz.
Edevis tükre || Ha a tükörbe nézek magamat látom, miközben különféle varázslényekkel foglalkozok, ugyanis minden álmom, hogy a szakértőjük legyek.
százfűlé-főzet || Tengerészkék híg folyadék, mely a menta és uborka kevert illatát árasztja magából. Az íze? Töklé. Ezért nagyon nehéz lenne letuszkolnom a torkomon.
Amortentia || Erős fűszerillatot, édeset, keserűt.
titkok || Régebben gyakran kijártam takarodó után a csillagos éjszakákon, hogy az eget kémleljem, ami a szokásos koromfeketétől eltérően gyönyörű sötétkékben tündökölt.
azt beszélik, hogy... || Azért utálom a töklevet, mert mikor először megitattak vele valaki kevert bele valamit, ami miatt felfújódtam és elrepültem, és csak 2 nappal később találtak meg.

   A család

apa || Charles Alvey; 42; félvér; mindig is apás gyerek voltam, így adja magát, hogy jó kapcsolatban vagyunk
anya || Morsella Alvey; 39; félvér; édesanyámmal kissé elhidegültünk miután elhagyott minket a varázsvilágért, de mióta a Roxfortban tanulok megfordult néha a fejemben, hogy újra felvegyem vele a kapcsolatot
testvérek || nincs
állatok || Veneficus, hű macskám

Családtörténet ||
Édesapám csupán pár éves volt, mikor szülei meghaltak, egy mugli házaspár vette magához, így velük nőtt fel a mugli világban, éppen ezért nagy meglepetés volt számára, hogy varázsló. Biológiai szüleiről nem sokat tud, csupán hogy félvérek voltak.
Édesanyám szintén félvéri családból származik,de büszke felmenőire, különösképp szerette régen mondogatni aranyvérű őseinket, akikre persze nem emlékszem, mivel már sok éve volt, meg eléggé távoli ősök voltak. Családja jó kapcsolatban volt pár aranyvérű családdal, anyám sok gyerekkori barátja mondhatta magát száz százalékig varázsló szülők csemetéjének. Anyai üknagyanyámról tudom, hogy mind a varázsló illetve mind a mugli történelemmel is foglalkozott, kereste a közös pontokat, kutatta a múltat férjével. Együtt utazgattak mindenfelé a világban, egyik fő úti céljuk a család bölcsője, Görögország volt, ahonnan még a régi régi őseik származtak.

   Külsőségek

magasság || 165cm
testalkat || átlagos
szemszín || szürke
hajszín || barna
kinézet || Átlagos testalakú vagyok, se nem túl magas, se nem túl alacsony. Nem is nevezném magam sportosnak, bár azért egy uborkás üveget ki tudok nyitni. Bőröm nagyon világos, bár itt Angliában ez nem olyan meglepő. Hajam világosbarna, egyenes, a végén enyhén hullámos, egészen a lapockámig ér. Szemeim szürkék, könnyen kiadják az éppen bennem dúló érzelmeket.

   A tudás

varázslói ismeretek || Már ötödik éve tartozok a Roxfort lelkes diákseregéhez, és szerencsémre ragadt rám pár dolgot az évek során. Ami megy, az az átváltozástan, mugliismeret a bájitaltan és a legendás lények gondozása, ami nem, az az asztronómia - bár ezt szeretem, csak gondjaim vannak vele- és repüléstan, a többivel meg olyan jól-elvagyok-vele szinten állok.
felvett tantárgyak || mugliismeret, legendás lények gondozása
pálca típusa || 11 hüvelyk, ébenfa, egyszarvúszőr maggal
RBF || idén gürizek a jó eredményekért

   Egyéb

avialany|| McKaley Miller