Alapok

jelszó || Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség.
így ejtsd a nevemet ||  Brájen Dévisz
nem || férfi
születési hely, idő || Anglia; 1983,04,01
horoszkóp || Kos
kor || 15 év
vér || sárvérű
évfolyam || 4. évfolyam


         A múlt

Hűvös téli nap volt, odakint hóvihar tombolt nem lehetett a többiekkel játszani, vagy kimenni a közeli erdőbe. Reggel a szüleink elmentek dolgozni, és én kettesben maradtam a nővéremmel. Talán 10 éves lehettem. Egész délelőtt a videojátékkal játszottam, míg a nővérem vagy a telefonon csacsogott, vagy éppen valami idióta táncot gyakorolt. Már majdnem befejeztem az egyik pályát, amikor hirtelen egy nagyobb széllökés kicsavart egy fát. Hatalmas dörrenés hallatszott az udvarról, és kikapcsolt a játékom. Dühösen dobtam magam mellé a kanapéra a joystickot, és mint akinek véget ért a világ, fekvő helyzetbe vágtam magam. Bámultam unottan a plafont. Ekkor nővérem belépett hozzám és kedves szavakkal így szólt. –Ha már úgysincs jobb dolgod rendbe rakhatnád a szobádban lévő káoszt, anyu vagy már ezerszer szólt. Arcára egy leplezetlen félmosoly ült ki, amiből én rögtön éreztem, hogy mint jó testvérnek meg kell tennem amit kér. Minden vita lehetőségét kizárva válaszoltam neki. –Nem vagyok a rabszolgád. Duzzogva felálltam, és elindultam a szobám felé. Visszapillantva még láttam, ahogy leül a fotelbe, és elkezd egy könyvet olvasni. Ekkor eszembe jutott, hogy színt viszek ebbe a komor napba, és elindultam a garázs felé festékszínezék után kutatni. A pirosra esett a választásom. Magamhoz ragadva gyors léptekkel elindultam az emeletre, a fürdőszobánk felé. A nővérem samponja eper illatú pirosas színű gélből állt. Fogtam az ételszínezéket és belekevertem. Ezután elégedetten mentem a szobámba. Körbenéztem, és ami a szemem elé tárult megölte bennem az utolsó csepp reményt is, hogy itt valaha is rend legyen. Félretúrtam a játékokat az ágyon és rávetettem magam. Ahogy a plafont bámultam elkapott a fáradtság, gondoltam néhány pillanatra lecsukom a szemem. Este lehetett mikor felébredtem, az ajtóm bevágódására lettem figyelmes. A nővérem állt ott téglavörös hajjal, ami igencsak rendezetlenül állt. Arcáról sugárzott a düh, és a gyűlölet. Csak ennyit mondott: -Megfojtalak te kis szaros. Éreztem, hogy elvetettem a sulykot, ezt próbáltam is a nővérem tudtára hozni bár bocsánatkérés helyett csak nevetés tört ki belőlem. Felém rontott, de megkerülve az ágyat sikerült kirohannom a szobából. Szaladtam apukéhoz, ők úgyis megvédenek. Sajnos még nem voltak otthon, így félórás rohangálás után megkaptam életem legnagyobb verését. Apuék csak másnap reggel jöttek, így az este további részét a szobámban töltöttem, és álomba sírtam magam.
Másnap reggel mikor apuék megérkeztek Agnes mindenről tüzetesen beszámolt. Életem legrosszabb napja volt. Egyszerre 3 an kiabáltak velem, és ami rosszat el lehetett mondani rólam azt most listába szedték. Ekkor fogalmazódott meg apában, hogy katonai iskolába irat, hogy rendet tanuljak. Megmondta én vagyok a mindene, de ez így nem mehet tovább. Nem telik el úgy nap, hogy ne tennék rossz fát a tűzre, és a szidás már mit sem ér nekem. Bármit megtettem volna, hogy ezt elkerüljem. Hisztiztem toporzékoltam, de már nem hittek annak, hogy magamtól képes lehetek megváltozni. Pár héttel később kaptam egy levelet melyben azt írták, hogy felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Először rossz tréfának, vagy megtorlásnak hittem egy tréfáért, ekkor fogtam és szét is téptem a levelet, de néhány másodperccel később egy új levél csúszott be a levélbedobón. Kiszaladtam az utcára, de nem láttam senkit. Végigolvastam újra a levelet, ez is kézzel volt írva és le is volt pecsételve. Úgy gondoltam, ha tényleg igaz ami benne van, mindenképpen megér egy próbát, mindenképpen jobb, mint a másik lehetőség. Persze a szüleim rögtön azt gondolták megint valami vicc van a dologban. Rövid úton lezárták a dolgot. Ekkor sírva fakadtam, és felszaladtam a szobámba. A szüleimet hibáztattam, és mindennek elmondtam őket, de gyermeki fejjel képtelen voltam felfogni, hogy magamnak köszönhetem az egészet. Pár nappal később egy magas 50 év körüli, viselt ruhás férfi érkezett hozzánk, a szüleimmel beszélt négyszemközt. Fogalmam sincs miről lehetett szó, de a beszélgetés után magukhoz hívtak, és azt mondták mehetek az iskolába.

A roxfort, és környéke egy teljesen idegen, és új világ volt számomra. Egyszerre volt vonzó, hihetetlen, és varázslatos, és ijesztő, felfoghatatlan. A mai napig tisztán emlékszem az első napomra, ami olyan volt, mint egy álom. Az iskolába belépve ráláttam a kviddics pályára ahol éppen a Hollóhát csapata gyakorolt, ahogy a seprűn repkedő embereket néztem egyfolytában csipkedtem a karom, hátha felébredek. Aztán beléptünk az aulába ahol rengetegen voltak, ha tényleg nem álmodom, akkor hogy maradhatott mindeddig ez rejtve, tettem fel magamnak a kérdést. Ahogy vittek körbe az iskolában egyre jobban magával ragadott az ámulat, egy percre újra elsős kisfiúnak éreztem magam. Az első napunk a vacsorával zárult ahol a teremben hátborzongató szellemek repültek, de látszólag senki nem félt tőlük. Amikor pedig elkezdődött a kiválasztás már a gondolattól is a hideg rázott, hogy a fejemre fogják tenni a Teszlek süveget. Végül a PASSZba kerültem. Éjszaka a felfokozott hangulat miatt igen nehezen tudtam csak elaludni, és reménykedtem, hogy reggel nem a saját ágyamban fogok ébredni.
Az iskolai évek gyorsan teltek egyre jobban szívtam magamba a tudást, és bármennyire nem érdekelt ezelőtt a tanulás, valahogy nem bírtam nem a mágia elsajátítására koncentrálni. A ház tagjai már túlságosan megszokták a mindennapi csínyjeimet, nekik igen csak nehéz volt újat mutatni, de azért többnyire megálltam a helyem. Sajnos a sötét varázslatok kivédése órán a mumus megmutatta mi is az én gyengém. Attól fogva igen sok estét töltöttem ruhásszekrényekbe zárva, és valahogy a sötét varázslatok kivédése a sem lett a kedvenc tárgyam. Viszont a Mugliismeret és a Legendás lények gondozása, és megfigyelése tárgyat a szívembe zártam, és ezekben megpróbáltam mindig az élen járni. Mindettől függetlenül sok barátot sikerült szereznem az iskola falain belül, és bármennyire is örültem, hogy a szüneteket a családdal tölthetem, valahogy mindig vártam az első tanítási napot, hiszen itt lett a második családom.

Háború

A háború, ha nem is közvetlenül, de közvetetten kihatott Brian életére. Kezdetben ott voltak az iskolai megszorítások, amik miatt komoly büntetéseket kapott,  olyan dolgokért, amiért eddig csak megintették. Betették az átnevelési programba, ahol csak azzal traktálták, hogy a mágusoknak nem szabad a muglikkal érintkezniük, mert rossz hatással vannak rájuk. Ezt még valahogy csak-csak elviselte volna, hiszen oda sem hederített az órákon, de amikor kijelentették, hogy a szünetek idejére sem hagyhatja ott az iskolát, egy világ dőlt össze benne. Azután szépen fokozatosan elindult a kiközösítés is, bár ennek mindig retorzió volt a végeredménye, így kevésbé zavarta a dolog.
A háború kezdetétől viszont minden megváltozott. Hiszen ott állt az iskola a halálfalókkal szemben. Tudta bárhogy is dönt, neki sehogy sem lesz jobb. Harry Potter mindig is egy púpnak tartotta, aki mondvacsinált hírnevével szerzett magának barátokat, és dicsőséget. Viszont minden, amibe belekezdett eredményesen zárult. A másik oldalon voltak a Halálfalók. Azt hallotta, hogy ha a Voldemort érdekei azt kívánják sárvérűeket is magához vesz, viszont azt hogy mi lesz velük a háború után még maga sem tudta. De ha mégis sikerülne közéjük kerülnie, talán kevésbé közösítenék ki, visszakapná a szabadságát, és akár még valami fontos szerepet is betölthetne az egészben. Jelenleg nehéz döntés előtt áll, de talán majd a sors utat mutat neki.

         Jellem

Brian egy életvidám fiú, szereti a tréfákat, és egyeseket az örültbe kergetni, de úgy van vele, hogy az a nap, amelyen nem nevettél feleslegesen telt el. Kerüli a konfrontációkat, de ha valamiben fülön csípik, akkor nem tagja a felelősségét. Rosszkedvűnek ritkán lehet látni, ám ha mégis akkor elvonul valahova, és csöndes magányban emészti magát. A barátok számíthatnak rá, mindig kiáll értük.
Nem nevezném hiperaktívnak, de ami igazán érdekli, azért szívesen fáradozik. Ezek közé tartozik a sportolás, a kirándulás, és a tréfák, ezekhez a dolgokhoz szinte sosem érzi magát fáradtnak. A többi dologgal úgy van, hogy a lehető legegyszerűbben, vagy más emberrel kell megoldatni.



         Apróságok

mindig ||
1. Tréfálkozás
2. Szarkazmus
3. Lustálkodás
4. Természet
5. Állatok

soha ||
1. Magány, kirekesztettség
2. Máj, zöldségek
3. Verekedés
4. Unalom
5. Mogorva emberek
6. Bezártság

hobbik || Természetjárás, élőlények, új tréfák kiagyalása, sport
merengő ||
Legjobb: erdei kirándulás során találkozott egy szarvassal, és igen közelről szemügyre tudta venni. a hátulról sütő napfényben gyönyörűnek tűnt.
Legrosszabb: nővére megtréfálása után mikor az egész család körülállta, és rettenetesen leszidták.
mumus || bezárják valami sötét helyre ahonnan nem tud kijutni A mumus egy zárható faláda amiben elveszik minden fény, a belsejében csak a mindent átható sötétség terjeng.
Edevis tükre || Önmagát híresnek, elismertnek látni, szeretik a viccelődési miatt.
százfűlé-főzet ||  Méregzöld színű, csípős, édeskés ital.
Amortentia || A mező illata, egy tavaszi eső után
titkok ||
Még sosem volt barátnője, és nem is csókolózott. Nem szeretné ha ezt bárki is megtudná
azt beszélik, hogy... || [font] Azt beszélik, hogy túlzásba viszi a tréfálkozást, nem tudja hol vannak a határok, egyszer valakiben kárt fog tenni.

         A család

apa || Dan Davis, 37 év, mugli - jó viszonyban vannak, mindig is fiúgyermekre vágyott, bár szeretné ha a fia kevésbé lenne csintalan
anya || Rose Davis, 35 év, mugli - nagyon szereti a kislányát, mindent megtesz érte, aggódik hogy egyszer komoly bajba kerül
testvérek ||  Agnes Davis 20 év, mugli – az idegeire megy a testvére, néha a pokolba kivánja, de ha szükséges megvédi
állatok || patkány – Szotyi

Családtörténet ||
Átlagos angol családban született. Egy lánytestvére van akivel megvan kettőjük közt az egészséges civakodás. A szülők saját vállalkozásukban dolgoznak ezzel elősegítve a gyerekek jövőjét. A család összetartó, szinte minden problémát meg tudnak egymással beszélni, és a végsőkig segítik egymást
 Ha teheti, Brian a szünetben hazamegy a családhoz, és velük tölti a szabadidejét.

         Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || soportos
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet || Átlagos termetű, edzésben lévő fiatal. Az egyenruhát hordja, de különösebb gondot nem fordít annak rendezettségére. Arcán állandó mosoly ül, szemeiből mindig az sugárzik  hogy valamire készül

         A tudás

varázslói ismeretek || Az elméleti tudás nem igazán köti le, a gyarokrlati órák annál inkább. Úgy van vele hogy csapjuk a dolgok közepébe, emiatt gyakran pórul is jár, de nem adja fel a próbálkozásokat. Kifejezetten utálja a sötét varázslatok kivédése, és a gyógynővény tan órát. Utóbbit a túlzott mértékű elméleti rész miatt.

felvett tantárgyak ||
1. Repüléstan
2. Legendás Lények Gondozása
pálca típusa || 8 ¾ hüvelykes Somfa pálca Sárkányszívizomhúr maggal
RBF ||

Egyéb

avialany|| Jonathan Lipnicki