Három és feledik szín – All messed up1977. augusztus 31.
Ahogy a nagyobbik lány eltűnt a család elől, hosszú, jelentőségteljes csend feszült Jim és Barbara közé, mely egészen addig nem hagyott alább, míg mindhárman kényelmesen el nem helyezkedtek az autóban, majd kigurultak a pályaudvarról.
– Mire volt ez jó Barbara? – Kezdte dörmögve, a haragját visszafojtva a családfő, s Cornelia összerezzent a hátsó ülésen. A neje nyájasan, közönytől mérgezett stílusban kérdezett vissza, mint aki nem is igazán érti, miről van szó.
– Mire gondolsz drágám? – Everdean úr fogcsikorgatva tartotta vissza a vadat, melyet egyesek a dühének tartottak.
– Ne add az ártatlant!
– Nem értem mire célzol.
– Frászt nem! – Csattant az első mondat, melynek erejét az ideg rántotta fel, majd eresztette vissza. – A gyerek, amióta megtudta, hogy hova járhat iskolába be van zsongva, erre az utolsó pillanatokban megpróbálod hazaédesgetni. Néha szeretném megérteni, hogy mi jár a fejedben. – Az anya megjátszott sokkal tekintett vissza, s az arcán tükröződött, hogy ő bizony kikéri magának ezt a hangnemet. Felvette hát a kesztyűt.
– Neked mi jár a fejedben?! Olyan messzire viszik Ailish-t és ráadásul fogalmunk sincs kik ezek az emberek. Még csak azt sem engedték meg, hogy találkozzunk a tanáraival. Milyen iskola az, ahova a szülő nem mehet a gyerekért, ha gond támad? Én féltem a lányunkat Jim és Cornelia is. – Az említett nyikkanni sem mert a hátsó ülésen, arról pedig végképp fogalma sem, hogy hogyan fog kikeveredni ebből a csávából.
– Nem gondolod, hogy épp eléggé belesodortad a kicsit? Minek kellett a színjáték az ölelkezéssel?
– Miféle színjáték? – Röpült vissza a kérdés, de Jim nem hagyta még szóhoz jutni.
– Én is féltem a gyereket, de én legalább örülök annak, hogy jól érzi magát, vidám, mosolyog. Úgy várta már azt, hogy elindulhasson, erre te megpróbálod hazaédesgetni? Sőt! Rángatni? – Barbara indulatai mint a prédára lecsapó vipera, úgy csaptak a férje felé.
– Bolond vagy! Közönséges bolond! Mi történik, ha baja esik? Mi történik, ha már nem fogjuk tudni fizetni a tanítását? Akkor mi lesz? Összetörik a kis szíve, de te leszel érte a felelős. Én nem vagyok hajlandó részt venni benne! Kértelek, rimánkodtam, hogy gondold át, mielőtt a gyerekkel együtt belelovalod magad, erre tessék! – A legkisebb Everdean csendben fészkelődött hátul. Nem tudta eldönteni mitévő legyen. A mama ráparancsolt, hogy bizony szorongassa meg a testvérét mielőtt elbúcsúznak, azt viszont komolyan mondta, hogy hiányozni fog neki. Képtelen volt elfogadni az ötletet, hogy rosszat csinált, mert jó gyerek volt és hallgatott az anyjára. Márpedig a mind hangosabb szóváltás ezt sugallta. A sárkány az anyósölésen egyre többet hajtotta, hogy miként érez a kisebbik gyerek, ám a férje nem hagyta, hogy pajzsként használja az alig hét éves csemetét. Pattanásig feszült a hangulat kettejük között, de a vitából Cornelia számára csak egy dolog volt érthető: az anyja valamiért nagyon haragszik az iskolára, a kalaposra és az apára. Hogy miért, az számára örök rejtélynek tűnt, azt viszont látta, hogy nem akarja még egyszer így érezni magát. Olybá tűnt a családfőre kellett volna hallgatnia, csakhogy nem akarta, hogy a másik vele kiabáljon. Oldalt kellett volna választania.
Senki nem realizálta, hogy a vitának, mely az első üléseken zajlott, valójában a hátsó ülésen kuporgó Corni lett az egyetlen igazi vesztese.
Miért került volna bele? Eredetileg ennek a jelenetnek az lett volna a célja, hogy itt megalapozza az ellentétet Jim, Barbara és Ailish között, illetve hogy bepillantást nyerhessünk általa abba, mi történik mikor nincs jelen a nagyobbik lány.
Miért maradt ki? Egyrészről, mert már ekkor éreztem, hogy nagyon hosszú lesz az előtörténet, és ez a jelenet csak még jobban elnyújtja. Ezen felül úgy gondoltam túl sokat árul el a család hátteréről, és elveszem az olvasótól az élményt, hogy maga rakja össze a kirakóst, melyből kiderül, mi is hibádzik a család békéjében. Ezt a felfedezést későbbre akartam tartogatni.
Ha mindez nem lenne elég, ott a tény, hogy ez Ailish története. Így az olyan eseményeket, melyen ő nincs jelen, csak korlátozottan akartam ismertetni. Ez pedig itt fel is borult volna. Arról nem is beszélve, hogy az autóban ülős veszekedésből volt egy a nyitányban, és ekkor már szinte biztos volt, hogy lesz egy másik a történet vége felé. Nem akartam egy harmadikat is beleírni, mert úgy nem keretet hozott volna létre, hanem sablont, melyet kerülni igyekeztem.
Ezen túl pedig gyakorlatilag Cornelia előtörténetének kezdőpontja is lehetne ez a jelenet, annyira erősen a lány körül forog.
Roxfort RPG
Szerző