Ebony Demelza Walcott

EBONY DEMELZA WALCOTT

alapok

jelszó || ,,Szomorú időket élünk!”
teljes név || Ebony Demelza Walcott
becenév || Nem szereti, ha becézgetik, legrosszabb esetben Abby/Ab.
nem || nő
születési hely, idő || Colchester, Anglia; 1980. december 24.
kor || 17
faj || ember
vér || arany
évfolyam || hatodik

a múlt

» 1988. december 22.

Fázom.
A mai napig tisztán él bennem az emlék... Hideg volt, sötét, esett a hó. Csak ültem odafent az emeleten, az egyik sarokban kuporogva, s hallgattam, ahogy rólam vitáznak a nappaliban. Ez már-már mindennapossá vált, én pedig csak attól rettegtem, hogy mikor jön fel az apám, kezében a pálcával... anyám meg csak bámul... meg sem próbál segíteni. De nem is tehetett volna semmit.
- Ha hallgatsz rám és nem szülöd meg, most nem lennénk ekkora bajban! - Csattanás, néma csönd.

Én vagyok a hibás – mondogattam magamban, pedig nem is tehettem semmiről. Ők akarták... de persze ez egy nyolc éves gyereknek meg sem fordul a fejében. Ha a szülők azt mondják, akkor az van. Nem is tudtam, hogy mi a baj.
- A Nagyúr végez velem, végez mindannyiunkkal... A Nagyúr – hajtogatta apám még mindig a földszinten. Érdekelte is őt, hogy mi zajlik le bennem... Nem volt elég, hogy minden nap végignéztem, ahogy az anyámat veri, átkozza, az meg sír, rám is ez várt, csak én meg sem mertem mukkanni.

Mire jó az aranyvér, ha nem a megfelelő módon élnek vele? A Walcott család évszázadokra visszamenően őrizte a titkot, könyvet vezettek tetteikről, a családfáról, mindenről, ami számított.
És apám? Ő meg feleségül vett egy olyan nőt, aki megtagadta származását, megalázta a tisztavért. Mindennek én ittam meg a levét.

- Te kis szerencsétlen... - Rontott be üvöltve az emeleti szobámba a szóban forgó családfő. A holdfény áztatta, csendes kis helyiség egy csapásra idegenné vált. Tudtam, mi fog következni, s azt is, hogy semmi esélyem ellene, mégis most valahogy olyan más volt. És nem csak a helyzet, apám is... Részeg, bűzlött a borszagtól... és én féltem tőle.
Elkapta a gyönyörű, copfba fogott hajam, s kirángatott a folyosóra.

Néhány pofon után pálcát rántott – akkor már az ajtóban álltam. Anyám eszméletlen volt, de nem törődtem vele, a legfontosabbnak abban a pillanatban azt tartottam, hogy életben maradjak, minél előbb és minél messzebbre menjek onnan.

Hideg... sötét... csak nyolc éves voltam. Ott már elkapott a sírógörcs, s csak rohantam, amennyire a térdig érő hóban lehetett. Fáztam. Nagyon fáztam...

» 1995. december 24.

- Mit keresel itt?! - Ordítottam, csak úgy, bele a csendes éjszakába. Tél volt, hideg, ráadásul Szenteste. Nem értettem, hogy miért bukkant fel már megint Burton. Vagyis sejtettem, mert ez volt az a hely, ahol megismerkedtünk és többször találkoztunk. Szerettem, sokáig szerettem, de hatalmasat csalódtam. Undorító...
- Hagyj már békén! Nem fogod fel, hogy rohadtul elegem van belőled? - Nem szólt, csak nézett rám, érdekesen csillogó szemekkel, én mégis üvöltöttem vele. Megérdemelte. Az apám rokona volt, ugyanolyan fából faragott Walcott, csak fiatalabb.
Nem akartam hazamenni. Otthon... Már rég nem azt a helyet tekintettem otthonomnak, ahol életem első nyolc évét töltöttem, nem. A nagyszüleim Fulham keleti részén éltek, egy mugliktól mentes, nehezen megközelíthető utcában, a vasút mellett. Anyám meghalt – amin, mikor megtudtam a hírét igazából nem is nagyon csodálkoztam, főleg, hogy apám végzett vele. És ő... nem nagyon érdekelt.
Ennek ellenére sikerült kifognom magamnak egy ízig-vérig ugyanolyan embert. Megráztam a fejem, aztán elindultam a síneken.
Burton elkapta a karom és visszarántott, én pedig azzal a lendülettel lekevertem neki egy pofont. Ennél a jelenetnél már természetes volt, hogy reagált; pár pillanattal később már a hóban feküdve meredtem felé.
- Rohadék..
- Nem beszélhetsz így velem!
- Ó dehogynem! U-tál-lak... - Folytattam suttogva, tagoltan, miközben feltápászkodtam és ő pálcát rántott. Hát így állunk...? Villámként csapott belém a felismerés: meg akar ölni.
- Az egyetlen ember volt a családban, akit szerettem, aki valamire való lett volna! És te elvetted tőlem! Ezek után ne beszélnék így veled?! Hát kösz, nem kell több belőled.
S volt is okom utálni az embert, aki megölte a húgomat. Alig volt három éves, ártatlan kislány és ő véget vetett az életének. Meg kell bosszulnom.
És hihetetlenül felgyorsultak az események, ő kimondta az első átkot, mire én folytattam.. És a földre került, pálca nélkül..
- Milyen szép halálod lehetne, ha használhatnám hozzá a pálcámat, nem? Ó, dehogyisnem... Kés.. ahogy te csináltad. Élvezted? - Halkan beszéltem és leguggoltam a megviselt teste fölé. Már nem érdekelt semmi, csupán egy dolog éltetett. Ott volt a talárom zsebében a kés, nem véletlenül vittem magammal minden ilyen sétára... és elő is került.
- Ennyi. És tudod mit? Megérdemled. Már csak azért is, mert Walcott vagy.. Burton Walcott.. Szépen fog mutatni a sírodon, feltéve ha megtalálnak. - Előtört belőlem az az én, amely már jó pár éve egyre jobban elhatalmasodni kényszerült. Ha akkor kérdeznek, nem tudom elmondani, hogy milyen érzés volt ez, de teljesen elidegenültem magamtól, mintha más testben lettem volna.. Ez mégis tetszett. Kinyitottam a bicskát és a torkának szegeztem, már emelte volna a kezét.
- Nem, kedves Burton. Vége. Kurvára vége van. - És elrántottam jobbra a kezem. A meleg vére az arcomba spriccelt. Nem zavart, egyáltalán nem. Lassan felálltam, még egy pillantást vetettem a bordóra festett hóban fekvő holtra, majd elindultam visszafelé..

Kutatni kezdtem a hótól átázott, szakadt talárom bal zsebében, s a sok apró kacat között végre megtaláltam a gyűrött cigit, amit még a nagyapámtól loptam; csak egyet sikerült, még észrevette volna az öreg. A pálcám is előkerült, újra, egy másodperccel később pedig már szívtam is a bagót, azt, amiről tudtam, hogy nem tesz jót, mégis... Kellett. Nagyon.

Talán máshogy alakul az életem, ha nem ide jövök rögtön, az apám szüleihez, de akkor még egyedül őket ismertem. És igazából nem is bántam meg annyira: sikerült önállóságot tanulnom. Hamarosan végeztem a dohánnyal, félredobtam a magas hóba a csikket, s elkanyarodtam balra.

Gondolkodnom kellett pár percet az ajtóban, aztán végül mégis arra jutottam, hogy bemegyek. A küszöböt átlépve rögtön meg is csapott a karácsony illata, ám külsőségekben semmi sem emlékeztetett rá. Így éltünk már hét éve.
- Hol voltál? - Szegezte is nekem a kérdést Carreen, a nagyanyám. Egyedül ült a kandallóval szemben egy magányos fotelban, szerencsémre háttal nekem, így nem látta az elvétett mozdulatot, amit felé irányoztam, no meg a leamortizált külsőmet.
- Sehol – ez a legmegfelelőbb szó ilyen helyzetben, ő mégsem adta fel.
- Tessék? - Erre már nem válaszoltam, csak leraktam a bicskát a konyhapultra és felsétáltam a nyikorgó lépcsőn a szobámba.

Megkönnyebbültem. Levettem a piszkos talárt, az ágy alá gyűrtem, aztán a falnak támaszkodva kinéztem a sötét éjszakába az ablakon... A Hold szomorúan pislákolt... és lehunytam a szemem.
Remekül éreztem magam.

jellem

Legfőbb jellemzői röviden: elutasító, állhatatos, gyanakvó, kitartó, becsvágyó, maliciózus, tartósan gyűlöl, realista.

Roppant érdekes jelleme elég későn alakult ki teljesen, s talán még most is van mit alakítgatnia rajta. Önállósága elég korán megmutatkozni kényszerült és ezzel együtt a makacsság is beleivódott. Ha valamit elhatároz, addig erőlködik, amíg nem sikerül, terveiben sem segítséget, sem tanácsokat nem fogad el, ráadásul nagyon kitartó. Erős jellem, nem tűri, ha parancsolgatnak neki, ezzel szemben ő szeret az emberek felett állni.
Nagyszülei mellett meg kellett tanulnia, hogy az élet valóban nem habostorta, kiáll a saját igazért, de nem nagyon lehet rá számítani, mindig is azt vallotta, hogy egyetlen hatalom áll csak felette, azt kell szolgálnia... Sok helyzetben gőgös, de igazi énjét nem lehet megismerni, legalábbis nagyon nehéz és hosszadalmas feladat. Talán nem is fog teljesen megnyílni senki előtt, az édes kislány szelleme pedig már jó régen kihunyt belőle. Arrogáns és agresszív, vigyázni kell vele, mert nem ismer félelmet, ha pálcáját kell használnia, amolyan „Nekem már úgyis mindegy” alapon. A szabályok pedig köztudottan azért vannak, hogy megszegjük őket...

apróságok

mindig ||
» kés
» aranyvér, Halálfalók
» cigi
» bájitaltan
» látni, hogy valaki retteg tőle
» alkohol..

soha ||
» tél, hó
» epilepszia
» az apja és a Walcott család többi férfitagja
» pezsgő, sárgadinnye, sütőtök
» ha beszólnak vagy visszabeszélnek neki
» nehéz felfogású/idegesítő emberek, kisgyerekek
» ki nem állhatja, ha a múltjáról kérdezik

dementorok || Az apja kirángatja a szobájából, aztán csend... és rettentően fázik.
mumus || Szintén apja: pálcával jön felé, részegen.
titkok ||
» Epilepsziás. Nehezen, de eddig remekül titkolta, s retteg attól, hogy valaki meglátja, amikor rohama van.
» Nagyszüleihez csak a pénz miatt jár vissza.
» Mióta a húgát megölték, folyton késztetést érez arra, hogy gyilkoljon. Még nem telt be a bosszúval, pedig Burton Walcott is halott.

rossz szokás ||
» ha ideges, bárhol és bármikor képes rágyújtani, alkoholizál
» ha türelmetlen, jobb fülén birizgálja a tágított részt
» mondataiban rengetegszer feltűnnek a „húúú”, „ohhóó” és efféle szavak, ez sokszor idegesítő lehet

a család

apa || Nelson Crawford Walcott II – 43 - aranyvér
anya || Sigourney (O'Hegarty) Walcott – elhunyt – aranyvér (42)
testvérek || Sibell Walcott – elhunyt - aranyvér
apai nagyanya || Carreen Walcott - 61 - aranyvér
apai nagyapa || Nelson Crawford Walcott - 66 - aranyvér
családi állapot || egyedülálló
állatok || egyelőre nincs

külsőségek

magasság || 174 cm
tömeg || 62 kg
rassz || európai
szemszín || mélyzöld
hajszín || eredetileg mogyoróbarna, de öt éve folyamatosan szőkére festi
különleges ismertetőjel || mellkasán és vádliján a két szembetűnő tetoválás, valamint a nyaka bal oldalán található hatalmas karomnyom (ez még az apjától származik)
kinézet ||
Különc... és furcsa. Feltűnő. Imádja a tetoválásokat, mellkasán a kép a lelki világát jelzi, míg a vádliját tarkító alak valójában az anyját ábrázolja. Erről kizárólag Burton tudott.
Jobb fülében fültágító, szögegyenes haját pedig állandó jelleggel szőkére festi. Alapszíne a fekete, nem is nagyon látni más színű ruhákban, maximum ha kötelező. Mugli ruhát életében fel nem venne, csakis talárban tűnik fel. Lábbeliként általában a magas talpú, sarkú darabokat kedveli, nem egy alacsony teremtés, mégis mindig ráad minimum öt centit erre. Sokszor látni cigit a kezében, pálcáját pedig soha nem rakja zsebre.

egészségi állapot || epilepsziás, a sárgadinnyét és a sütőtökből készült nyalánkságokat mindig kihányja.

a tudás

varázslói ismeretek || Imád bájitalokkal foglalkozni, mérgeket kavarni, s ezekhez a dolgokhoz kiváltképp ért is. Nem megy neki nehezen a tanulás, egyedül Mágiatörténetből teljesített 'elfogadható' szinten, de azt is csak azért, mert egyáltalán nem érdekli. A sötétmágia ismerője, nem fél használni az aljasabbnál aljasabb átkokat sem, ráadásul gyakorlott párbajozó.
mugli képzettségek || még véletlenül sem
pálca típusa || 12 és fél hüvelyk, ébenfa, sárkányszívizomhúr
különlegesség || több jel utal arra, hogy párszaszájú, de ezzel különösebben nem foglalkozik, nem volt közelebbi kapcsolata kígyóval.. még

egy darabka belőled

Az üres folyosón hangos léptek zaja zavarja meg a kellemes, nyugodt csendet. A kastély most egészen kihalt, csak néhányan maradtak itt..
Csapódik az ajtó, egy alak elbotlik, majd megjelenik a Walcott lány is, arcán kegyetlen mosollyal. Egyelőre nyugodt. S hogy miért mosolyog? Nem, nem azért, mert jókedve van, vagyis.. Talán mégis. Itt a Roxfortban senki és semmi nem akadályozza abban, hogy használja a varázserejét, a pálcáját. És most senki sem látja, csak az előtte hasaló lány. Ebony pálcás keze őt veszi célba, ám az említett nem hogy sikítani, szólni sem mer. Pedig most kéne, most van itt az alkalom.
- Nos, ha szeretnél még valamit mondani, most megteheted – kicsit elhúzza a száját, próbál együtt érző tekintettel nézni a lányra, de a válasz hallatán ismét csak a röhögés tör rá.
- Csak... csak ne ölj meg, kérlek! Könyörgöm!
- Óhohó, már miért ölnélek meg? Huh? Egy sárvérűűt – gunyoros mosoly. – Neem... Nem kockáztatok semmit, de ha még egyszer... ha még egyszer akár csak rám mersz nézni, úgy végzed, mint ő. - Állja a lány tekintetét, még csak nem is pislog, de pálcás jobbjával a falon lógó képre mutat, amely elég bizarr módon egy holtat ábrázol. Azt nem tudni, hogy került oda.
Walcott pedig teljesen komoly.
- Megértetted?
- Igen...
- Nem hallom!
- IGEN! - Egy hümmögés a másik fél részéről és közben diadalittasan bólint, most már boldog.
- Takarodj! - A következő utasítás, mire a lány rögtön el is húzza a csíkot, Ebony pedig becsapja utána az ajtót.
Sok van már a rovásán, nem kevés embert fenyegetett meg ezért, nem bírja, ha beárulják, azt már nem..

egyéb

- Burton Walcott holttestét megtalálták, de nem derült fény arra, hogy ki volt a tettes. A fulhami régi mugli temető legöregebb sírjai között nyugszik, csak egy kopott fejfa jelzi, hogy egyáltalán létezett.^^
- Sigourney Walcott valójában nem halott, de erről egyelőre senki, még az állítólagos gyilkos sem tud. Egyébként Nelson az Azkabanban csücsül.^^