Adelicia Clover Fox

ADELICIA CLOVER FOX

   alapok

jelszó || "Nocsak Lupin, sétára indultunk a holdfényben?"
teljes név || Adelicia Clover Fox
becenév || Ade, Cia, Clover, Eli , Lic
nem || nő
születési hely, idő || 1981. szeptember 11.
kor || 16
faj || ember
vér || arany
évfolyam || ötödik évfolyam

   a múlt

Adelicia Clover Fox 1981. szeptember 11.- én született Austin Bowman Fox és Bethshaya Avena Graham lányaként.
Szülei aranyvérű varázstudó emberek voltak, imádták lányukat, és sokat babusgatták. Gyermekszobája kék színű , a mennyezetre pedig hold és csillagok voltak festve az ágya fölött.
Édesanyja festette oda, hogy oltalmazzák a csillagok lányát, ha ő nincsen ott.Apja is imádta akkor még egy szem lányát, igyekezett kedvében járni, és ha épp nem dolgozott, akkor sok idejét múlatta vele.
Volt egy idősebb testvére, Barton. Ez első pillanatban féltékeny volt a húgára, elátkozta a pillanatot, amikor megszületett. De ahogy teltek, múltak az évek, egyre inkább megkedvelte húgát, majd hihetetlenül szoros kapcsolat alakult ki közöttük.
Mindent együtt csináltak, amit csak lehetett, és ezt szüleik jó szemmel nézték.
Mindössze két évnyi korkülönbség volt közöttük, ami szintén megkönnyítette azt, hogy a közös hangot megtalálják. Mindketten rajongva imádták nagymamájukat, aki sokszor volt fellelhető Foxéknál.
Mindig süteménnyel érkezett, amit a gyerekek nagy hamar szétkaptak, és miután degeszre ették magukat, elterültek nagymamájuk ölében, aki meséket olvasott nekik. Ilyenkor gyakran elaludtak a mese közben, aminek a szülők kifejezetten örültek, hisz sok dolog volt a két kis csemetével.
Clover 7 éves volt, amikor tragédia érte őt és családját. Ekkor szülte meg anyja húgát, Ashleight. Amelyik nap hazaérkezett a kórházból a kisdeddel a nő, aznap fia elszökött a házból, és nyolc napra rá derült ki, hogy megtalálták holtan a fiú testét.
Ez nem volt könnyű senkinek a családban. A szülőknek úgy kellett felnevelniük újszülött lányukat, hogy közben gyászolták halott fiukat. Ekkor Lic még fel sem fogta teljesen mi folyik körülötte, csak annyit vett észre a dologból, hogy testvérét soha többet nem látta, szülei pedig folyton könnyeikkel küszködtek, feketében jártak és rá is ezt a színt öltötték fel.
Egy-két évre rá persze ő is felfogta a dolog súlyát, és hatalmas szeretettel és fájdalommal gondolt vissza fivérére. Szülei sosem mondták el neki halálának okát, azt mondták, ha elég idős lesz elmondják neki.
11 évesen levelet kapott, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolájába, ami kicsit felvidította lányt. Nagyon várta már az iskolát, reméltem hogy ott barátságokat köthet majd, és pótolhatja a bátya halálakor keletkezett űrt, ami tátongott benne.
Pozitív élményekkel zárta az első évet. Könnyen szerzett barátokat, az iskola is kedvére volt. A tanulásban sem látott semmi kivetni valót, ajándékként kezelte, hogy új információkhoz juthat anélkül, hogy kérnie kellene. Szinte kivétel nélkül minden tanárát szereti és tiszteli, még magát Perselus Pitont és jó tanárnak és embernek tartja, nem szereti, ha társai gúnyos jelzőkkel illetik a professzort.
A nyári szünetben folyamatosan levelezett a barátaival, alig várta, hogy megkezdhesse a második évet, és mihelyst megkezdődött a tanév, nagy lendülettel állt a dolgokhoz. A tanulást rendesen folytatta, barátaival egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait, és egész évben jól érezte magát az iskolai környezetben
A harmadik és a negyedik is zökkenőmentesen telt Clovernek, semmi kiemelkedő emléke nincsen ezekkel az évekkel kapcsolatban, mégis pozitívan emlékszik vissza rá. A sok tanulás elvette az idejét, és a folytonos megfelelni akarás minden idejét és energiáját felemésztette.
Most éppen az ötödiket járja, és a szokásos iskolai teendőkön kívül foglalkoztatja még egy téma. Lord Voldemort. Vajon miért lett ilyen elvetemült? És hogy lehet képes erre a rengeteg gonosz dologra? Egyszerűen ijesztő és förtelmes dolog amit művel, ha képes lenne rá, megállítaná..
De sajnos Ő nem képes rá. Harry Potter viszont igen! És őszintén mellette áll, és bízik abban, hogy ő kerül ki majd győztesen a harcból.

   jellem

Adelicia rendkívül barátságos teremtés. Imádja a társaságot, és szeret mindig annak középpontjában lenni. Szereti emberekkel körülvenni magát, igazi szociális típus. Szeret énekelni és táncolni, és tehetsége is van ezen dolgokhoz.
Barátai mellett mindig kiáll, szeret fecsegni, és imádja az újdonságokat. Kapható a friss információkra és pletykákra, de semmiféleképpen nem rosszindulatú. Nem szeret megbántani másokat, és utálja, ha rosszban kell lennie valakivel.
Hibáit könnyen belátja, jóhiszemű és beismeri, ha hibázik. Okos, nagyon jól tanul, megvan hozzá a maga esze és szorgalma.
Szeret mindig mindenben kiemelkedni, ambíciózus , rátarti, és akaratos személy, aki mindig a társadalmi ranglétra felső fokán érzi kényelmesen magát. Amit csinál, abban csak jó eredmény az eredmény neki. Gyűlöli a középszerűséget, szereti az önfeledt szórakozást, ha sétálhat a friss levegőn és a barátaival töltheti minden szabad percét.

   apróságok

mindig ||
-barátok
-jó társaság
-siker az életben
-jóképű fiúk
-édességek

soha ||
-ármány
-intrika
-viszály
-bosszúállás
-titkok, melyek előtte is titokban maradnak

dementorok || csak a megszokott érzés
mumus || halott édesanyja
titkok || fél attól, hogy elveszíti szüleit, emiatt néha rémálmok gyötrik.
A megfelelési kényszer annyira belerögződött, hogyha valami nem úgy megy neki, mint ahogy azt eltervezte, este titokban nagyon lehangolt, amit nem mutat ki barátai előtt, fél hogy sebezhetővé válik emiatt.
Titkolja még, ha szerelmes, nem szereti nagydobra verni.
rossz szokás || tágra nyílt pupillákkal és oldalra biccentett fejjel hallgatja tanárait, ha érdekli a tananyag, viszont hamar elbambul közben.
A lábával dobol óra közben, ami régen olyannyira szokása volt, hogy egyszer meg is zavarta vele az óra mentét.

   a család

apa || Austin Bowman Fox, 48, aranyvérű
anya || Bethshaya Avena Graham, 41, aranyvérű
testvérek || Ashleigh Fox, Barton Braden Fox
családi állapot || egyedülálló
állatok || van egy édes kis kutyája, Adel. 11 éves korában kapta szüleitől, azóta is a család gyökeres tagja

   külsőségek

magasság ||159 cm
tömeg || maradhat az én titkom? *szépennéz*
rassz || európa
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || szépségpötty a bal szeme alatt ott virít, egy időben próbálta eltüntetni, de mér hozzánőtt és szereti.
kinézet || Adelicia szép lány, bár egy kicsit alacsony, amit nem szeret magában, mégis nőies alkat. Gyönyörű szép hatalmas barna szemeivel tekint a világba, barna haját mindig kiengedve hordja, imádja, ha a szél belekap, és az arcába fújja a barna tincseket. Szereti az elegáns ruhákat, az egyberészes szoknyákkal pedig tele van a ruhatára. Ha szülei ruhadarabor vásárolnak neki, ő mindig csak ezeket kéri. Mindenféle színűben hordja, de jobban kedveli a pasztell színeket.
Nem kedveli a mugli kozmetikákat, a természetesség híve. Hisz a belső szépségben és a kisugárzás erejében, úgy váli, nincs szükség sminkekre az ápolt és csinos megjelenéshez.
Viszont az ékszereket szívleli, van egy nyaklánca, amin egy szív alakú medál lifeg. Ez anyai nagymamájáé volt.
egészségi állapot || Egészséges mint a makk!

   a tudás

varázslói ismeretek || Adelicia legkedvesebb tantárgya a mugli ismeretek , valamint a legendás lények gondozása. Ezekből mindig jót tudott felmutatni, viszont az egyéb órákon is jól teljesített. Kiváló tanuló volt világ életében, mindig a maximumot igyekezett kihozni önmagából. Beismeri, ha valamiből nem jó, és ilyenkor gyakran kér segítséget barátaitól, akik értik az adott tananyagoz.
Cia szeret a tanárai kedvében járni, azzal is, hogy jól teljesít, és azzal is, hogy figyel az órákon. Háza hálás lehet neki, hiszen elég sok pontot sikerült már gyűjtenie.
mugli képzettságek || táncol és énekel
pálca típusa || 10 hüvelyk, egyszarvúszőrből és hikori fából készült pálca
különlegesség || nincsen

   szerepjáték-példa

Verőfényesen sütött a nap, amikor kirohantam a kis szoknyámban édesanyám elé. Egy kis csöppséget tartott a kezében, tündéri arca volt. A pólya szinte mindenét eltakarta, csak az óriás barna szemei néztek vissza rám a lepel alól.
Én ekkor 7 éves voltam, és nagyon örültem a kis csöppségnek.
-Barton, Adelicia, ő itt a ti kishúgotok! A neve Ashleigh, és elvárom, hogy szeressétek úgy, ahogy egymást szeretitek, ahogy engem szerettek, és ahogy én szeretlek mindhármótokat!
Mondta anya nekem és a bátyámnak, a maga megszokott, lágy , kellemes hangján. Az ő arca is piros volt. Kimerültnek tűnt, mégis sütött róla a boldogság. Apa felé szaladt, miután felcipelte anya holmijait, és óvatosan átvette az édes kis csöppséget.
-Drágám, neked pihenned kéne, majd én gondoskodom addig a kisbabáról. Lic, Bart, ti szaladjatok föl a szobátokba, vagy nyomás játszani a kiskertbe!
Utasított minket édesapánk azzal a bölcs és mély hangjával, amivel mindig kiadja az utasításait. Én kérdően bátyámra tekintettem, aki megragadta az apró tenyerem, és elrángatott a szökőkút mellé.
Ő leült, én elé álltam, és kíváncsian vártam, mit óhajt közölni velem. Rám nézett a nagy szemeivel, de komoran, monotonan kezdett bele mondókájába:
-Ez a kis démoni gyermek nem maradhat a házban! Anya majd nem szeret minket, és meglásd, csak ezzel a kis ördöggel törődik majd!
Nézett rám szikrázó szemekkel, kezeit mellkasa elé kulcsolta, lábaival köröket írt a homokban.
-Ez nem igaz Bart! Ő egy édes kislány, aki a húgunk! Nem hallottad mit mondod édesanyánk? Szeretnünk kell őt, mint ahogyan egymást is!
Rivalltam rá kicsit dühösen, nem értettem miért van ellenére, hogy egy ilyen aranyos kis tünemény a családunk része, tagja legyen, de ő nem változtatott álláspontján.
Márpedig ha ez a kis nyomorult itt marad, én nem akarok! Megelőzöm édesanyánk, és önként távozom a házból!
Kiáltott rám , amitől nagyon megijedtem. Ekkor súlyos léptekkel elkezdett a kapu felé futni, és már mászott is fel rajta. hirtelen nem tudtam, mit is tegyek. Könnyes szemekkel rohantam a házba, de anya aludt, nem bírtam felkelteni.
Mire megtaláltam édesapám, már késő volt. Apa ijedten kiszaladt a kertbe, át a virágokon egyenesen a nagykapuig, de akkor a bátyám már nem mászott a kapun. Nem volt sehol, nyoma veszett.
Apa feldúltan tárta ki a vasrácsos kaput, és mint egy őrült, elkezdett fel s alá rohangálni az úton, de a fiát sehol sem lelte. Könnyeivel küszködve ordibálta fia nevét:
-Bart, drágám, gyere ide! Ne hagyd itt a papád!
Ordította, de egyszer csak eleredtek a könnyei, és jajveszékelve térdelt le az út közepére, ökleivel a földet ütötte, és zokogott.
1 hétig kerestük hiába a bátyám, majd a nyolcadik napon hír érkezett. Egy férfi nyújtott át egy levelet édesanyámnak, aki reményekkel teli bontotta ki azt, majd zokogásba tört ki.
Később én is megtudtam, Bart meghalt...

   egyéb

Nadalia barátosnőm vezetett ide, neki köszönhetem hogy most itt vagyok. *.*