Rebecca Garn

REBECCA GARN

   alapok

jelszó || "Nocsak Lupin, sétára indultunk a holdfényben?"
teljes név || Rebecca Garn
becenév || Reb
nem || nő
születési hely, idő || London, 1980. 11. 11.
kor || 17
faj || ember
vér || arany
évfolyam || hatodik

   a múlt

1980. 11. 11.-e. Hideg őszi nap, de mégis az Univerzum legnagyobb csillaga többször is előbukkan a felhők mögül. Ezen a napok születtem én, Rebecca Garn, Wincent Lewis Garn és Elizabeth Tears első – és egyben utolsó - gyerekeként. Mindketten Londonban születtek, iskolás románc volt az övék, minden a Roxfortban kezdődöt anno. Kis elsősökként léptek be a kastélyba, akik még nem tudták hogy a Teszlek Süveg melyik házba fogja osztani őket. Talán nem is lett volna semmi, ha annakidején nem egy házba kerültek volna. De szerencsére mindketten ugyan annál az asztalnál ültek azután egészen hét évig: a griffendél asztalnál. Mindketten aranyvérű családból származtak, de büszke lehetek rájuk, hogy nem mardekárba kerültek. Ahogy befejezték iskolás éveiket összeházasodtak... El lehet képzelni: az aranyvérű család összes tagja, nagy fehajtás. Talán nem is voltak ott muglik, főleg mert a diszítéstől elkezdve minden varázslattal volt megoldva.
Aztán megszülettem én, mint azt fent említettem. Szép család a miénk, aranyvérű családhoz képest nem is annyira híresek.. talán mert senki sem állt át a sötét oldalra, maximum titokban. És úgy tűnik, hogy a jó oldal nem olyan híres. Pláne, mikor meg kell fizetniük azért… azért mert nem álltak át a sötét oldalra. Édesanyámat ott vesztettem el – mikor alig voltam két éves. Apámról nem lehetett tudni, mi lett vele, de nagy a valószínűsége, hogy ő is odaveszett – hisz felkeresett volna, ha élne… A nagy családból is sokan odavesztek a szüleimmel együtt, vagy ki tudja, hogy csak örökös bújdosásba kezdtek – vagy ami a legrosszabb: átálltak a sötét oldalra.
Keresztapám, Jared Wilson meg felesége, Isabelle vett magához, mivel nekik nem lehetett gyermekük, meg másképp is szerették a szüleimet. Nem küldtek mugliiskolába, mondva, hogy megtanítanak mindenre, ami szükséges a mágia világában - így is lett, kicsit el is zártak a külvilágtól, barátaim úgymond - akaratom ellenére - nem voltak. Persze mindvégig tudtam, hogy különleges vagyok, vagy ahogy Jared bácsikám mondja: más, mint a többiek. Szerencse, hogy ő vett magához. Ha esetleg muglik lettek volna azok, akikre maradok, lehet h nem merték volna elmondani nekem, mert féltek volna tőlem. Keresztapán feleségét titokban utáltam, nem mertem kimutatni érzésem, mert lehet otthon nélkül maradtam volna. Csak azt nem értem, hogy szerethette a feleségét: sokszor elrohantam otthonról, mert akaratom ellenére elátkoztam volna, de valljuk be, mivel tudott mugli dolgokat, jól jött iylen téren. Tanított zongorázni, meg minden hétköznapi dolgot bemutatott, így mugliismeretből is tanultam valamit.
Az iskola. Megérkeztem a Roxfortba, aminek nagyon is örültem, izgatott voltam. Súgtam a Teszlek Süvegnek, hogy melyik házba akarok kerülni – ma sem tudom, hogy a kívánságomra, vagy már eredetileg oda tett volna, de a kívánt házba kerültem. Amikor leültem az asztalhoz csak egy valami járt az eszemben: “A szüleim biztos büszkék lennének rám.”, amire máris könnyek szöktek szemembe. Az igazgatóról már a legelső nyitóvacsorán levontam a következtetést, hogy nagyon bölcs ember... épp akkor volt, mikor kinyitották a Titkok kamráját, amiből én csak annyit tudtam, hogy nem szabadott egyes helyeken járni, s mindenhova kisérgettek. Na meg hogy Harry Potter híre megint erősödött. Azt a fiút csak egymiatt irigyeltem: mindig volt valami kalandja, és mindig jól megoldotta. Olyan év nem is volt, hogy ne csinált volna valamit... ha én az ő helyében lennék... S mivel nem volt kalandom, volt hogy viccből felgyújtottam valakinek a füzetét, vagy tiltott helyen jártam, de meg is bántam azután, mikor pontlevonást kaptam. Azonban volt amit szerettem: a kviddics-t. Keresztapámat az első repüléstan óra után mindig azzal nyagattam a levelekben, hogy szerezzen be nekem egy seprűt, amit végül meg is kaptam. Legalább valamiben többre vittem.
Volt olyan tantárgy, amit szerettem. Ilyen a sötét varázslatok kivédése. A bájitaltant meg kifejezetten utáltam – még most is. Nem nekem való, hogy észben tartsam a sok hozzávalót, meg az elkészítést. Nagy szégyenre alig volt egy-két kiváló eredményem. Sötét varázslatok kivédéséből, repüléstanból, átváltoztatástanból és néha-néha elvétve bűbájtanból kaptam jó jegyet. A többi sem volt csapnivaló, de szerettem volna jobb jegyeket. Az eddigi Roxfortos éveim úgymond unalmasak voltak. Szerencsére nem kaptam rivallót, hisz keresztapám nem nagyon varázsol otthon.

Van egy baglyunk, minimum hetente kell írjak - van amikor csak 2 sor jön össze, hisz nem vagyok akkora nagy szám, barátnőim sem, fiúkat meg barátokként engedek csak közel magamhoz. De ez nem elég, mert kalandra vágyom. Tanulni meg nem szeretek – ebben nem tudom kire ütöttem, hisz szüleimet nem ismertem, amit meg kitudtam szedni keresztapámból, az nem sok. Felmegy a cukrom, mikor az egyik tanár azzal áll elő, mikor jó kedve van, hogy hasonlítok apámra, s hogy mennyi időt töltöttek el anno, mikor lázadó kamaszok voltak. Nem tehetek róla, hogy elveszítettem őket. Azt kívánom néha, bárcsak lenne olyan varázslat, amivel fel lehet támasztani embereket. Szerintem meg lehet csinálni. Csak ahhoz még senki sem vetemedett neki. Elhiszem, hisz gondolom a legnehezebb varázslat lenne – de megérné – és ami biztos, hogy én megpróbálkozom vele. Elvégre azért lettem varázsló, amire büszke vagyok – és nem elég, hogy az vagyok. Valamire vinni akarom a varázsvilágban. S bár nem szeretem a bájitaltant, egy kötelez rá, hogy jó jegyet kapjak meg tanuljak: auror szeretnék lenni. Ez összefoglalva a Roxfortos életem. A befejezetlen történet...

   jellem

Barátságos és kedves. Azonban nagyon-nagyon hangulatember, így nem árt vigyázni vele. Nem nagyon fér a bőrébe, vannak buzgó napjai, szája sokszor jár. Bátor és szerény, de szereti ha középpontban van. Igazságos, azonnal észreveszi, ha valaki hazudik – ezt annak köszönheti, hogy nagyon jó megfigyelő. Talán ha nem lenne ennyire makacs meg önfejű… Na meg türelmetlen szegény, ami azt eredményezi, hisz sokszor kiborul. Mosolygós - bár csak ha oka van rá. Nem nagyon szereti, ha valaki akkor is vigyorog, ha semmi oka sincs rá.
Tettrevágyó, nem nagyton lehet kihozni a sodrából, de akinek sikerül, az rosszul teszi. Kíváncsiskodó, és utálja, ha nem mutathatja ki a véleményét, ilyenkor valami mást vág az illető fejéhez. Ha beszólnak neki, vagy visszavág valami furfangossal, vagy nem mond semmit, csak vigyorog, közben méregetve a személyt. Aki nem ismeri eléggé, titkozatosnak mondhatja. Igen nehéz annyira a bizalmába férnie valakinek, hogy annak minden egyes titkál elmondjon. A szülei elvesztése miatt szeretetre vágyik, el kell fogadni, hogy bár kapott elég szeretetet a keresztapjánál, nem volt meg az az igazi érzés. Ha olyan helyzetbe kerül, hogy neki kell kimondania az igazságot, de mégis fájhat annak a személynek, akkor természetesen elmondja az igazságot, és még azt is, hogy mivel tudná ezt a dolgot jobbá tenni a személy. Hisz tudja, az igazság néha fáj, annak ellenére ki kell mondania. Ha kell - a tanároknak is megmondja véleményét, ha pontlevonást von ez maga után, akkor is. Sajnos nem bír mindig a szabályok által megszabott kis kereten belül maradni. Határozottan kitűzi maga elé a célokat, amiket a vesztébe is követni tudna. Elég pőrgős típus, benne van a bulikban, ellenben bölcsesség is szorult bele. A szeretteiért önmagát is feláldozná, hisz jobban fél mások halálától, mint a sajátjától, és megint nem akarja azt az ürességet érezni, ami mindigis ott lesz a szívében, s csak lassan tudja feledni...

   apróságok

mindig || Roxfort, kviddics, barátok, SVK, mágia
soha || szomorúság, hideg, dementorok, Piton, halál, gyáva emberek
dementorok || Nem látta szülei halálát, de nemegyszer megálmodta. Ezek az álmok vetekednek a valósággal, szóval ez. Igaz, ez az álom abbó áll, hogy egy csuklyás alak megöl két embert: az egyik szakasztott olyan mint Rebecca, vagyis az édesanyja, ahogy elkézli, apját meg úgy képzeli, mint keresztapját.
mumus || halál
titkok || 1.Sosem akar átállni a sötét oldalra.
2.Dumbledore az egyik példaképe
3.Mindig valami kalandot les.
4.Legilimenciát szeretne tanulni.
rossz szokás || Gyorsan elpirul, s olyan mozdulatokat tesz, amiket maga sem vesz észre. Imádja a nyakkendőt, amit sokszor szokott birizgálni.

   a család

apa || Wincent Lewis Garn, 22 évesen elhunyt, aranyvér
anya || Elizabeth Tears, 22 évesen elhunyt, aranyvér
testvérek || nincs
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs

   külsőségek

magasság || 169 cm
tömeg || 50 kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || gesztenyebarna
különleges ismertetőjel || Nyakkendője mindig lazán, általában keze van a zsebében, vagy a nyakkendőjén.
kinézet || Gyönyörű lány, sokat nevetgél meg mosolyog.
egészségi állapot || sokszor fáj a feje

   a tudás

varázslói ismeretek || Szereti a sötét varázslatok kivédését, az átváltoztatástant és a repüléstant. Nem szeretem a bájitaltant és a jóslástant, hisz szerintem a jövőnk nincs megírva, mi alakítjuk ki magunknak. Kedvenc tanárom sok van.
mugli képzettségek || zongora
pálca típusa || 10 hüvelyk, fűzfa, egyszarvú farkszőre
különlegesség || Sötét varázslatok kivédéséből elég ügyes.

   szerepjáték-példa

Augusztus 31. A nyár utolsó napja. Hogy én hogy vártam ezt… végre mehettem vissza a Roxfortba, ahol mindig történik valami – nem mint itthon. A nyáron tovább gyakoroltam a varázslatokat, titokban. Ma este valami buli van készülőben itthon, vagy mi. Bár nem tudom. Ennyire örülnek, hogy egy teljes tanévig nem látnak? Persze ezt én sem gondolom komolyan: nagyon is szeret keresztapám meg a felesége, bár utóbbi nem szereti, ha varázsolok. Én már csak ott akarok lenni a suliban.
-Meghívtál valakit? –kérdezte Jared miközben a lécsőn szemét súrolja jön lefele.
-Mégis kit? Nem ismerek a környéken senki varázslót sem! Holnap szerintem a klubhelyiségben úgyis mulatunk… persze ha az elsősök miatt nem lesz balhé, mert aludni akarnak. – válaszoltam a szememet forgatva a mondat végére.
-Aha.
Jared már csak ilyen közömbös. El kell fogadni. Látszik nem annyira közeli rokonom. Megjött a felesége is, Isabelle.
-Süssek tortát?
-Minek az? Nem szülinap lesz… -vigyorogtam – vagy tényleg ennyire örültök?
-Rebecca! – szólt rám Jared
-Tudom… Jó, jó… - csitítottam le keresztapám. - vicc volt - morgolódtam magam elé.
Valamit Isabelle is morgott maga elé, amit nem tudtam tisztán kivenni. Lehet hogy csak káromkodott, akkor meg jobb is, ha nem hallottam, mert tőlem is hallott volna valamit. Visszamentem fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba. A levelemet nemegyszer újravizsgáltam, hogy minden megvan-e a listámról. Már jártam úgy, hogy nem volt meg valami, keresztapám meg el kellett küdje, addig meg használtam másét. Átfutottam... minden megvolt, kivéve a SVK tankönyv. Gyorsan lefutottam a konyhába.
-Elfelejtettünk SVK tankönyvet venni!
-Ugyan Rebecca... - Jared meg Isabelle elnevették magukat - hisz a nyáron többször is a kezedben volt.
Ez igaz. Tényleg csak a rémület mondta belőlem, hogy nincs meg. Kis keresés után megkaptam, s bepakoltam a bőröndömbe. Még korántsem volt este, de elvégeztem a tehendőimet, s nyugovóra tértem. Azt hittem, hogy így hamarabb eljön a holnap, de a rémálmaim nem hagytak aludni. Ugyan az a rémálom, ami sokszor megjelenik, már egész kiskora óta. A zöld fény, meg a többi. Másnap reggel közömbös arccal indultam útnak, mindig ilyen a hangulatom azután az álom után. Ezt keresztapámék is jól tudják...

   egyéb

nincs