Azenath A. Vessalius

AZENATH A. VESSALIUS

alapok

jelszó || "Szeretnék néhány szót szólni, íme: Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli!"
teljes név || Azenath Armand Vessalius
becenév || Az, Aze Azarm, Nath
nem || férfi
születési hely, idő || Inverness; 1981, április, 1.
kor || 16
faj || ember
vér || Félvér
évfolyam || 5.

a múlt

Kedves naplóm!
Hol is kezdjem...
Sok minden van most fejemben.
Talán kezdjem, megszületettem?
Régen volt már, elfeledtem.

Talán azzal mi volt régen?
Hátul gombolt kicsiny énem?
Vagy onnan mikor egyszer
Édesapám nevetve viccel,
Mi lesz majd az én fiamból?
Apró hős lesz,
Bátor kalandor?

Nem vagyok se hős, sem kaland,
Árva vagyok, haszontalan!
Ezt mondják ők, a nagyok
Vértiszta nemesi magasok.

Régen volt már, nem feledem.
Édesapám nevet velem.
Anyám arcán mosoly dereng,
Ez voltunk mi,
Család, szerelem.

Első lépés tipeg topog,
Anyám sír, apám mosolyog.
Nem volt más, csak mi hárman,
Tökéletes boldogságban.

Mit tudtok ó magasok?
tudjátok hogy mindig kész,
Úriember és ész.
Tökéletes mintagyerek,
Aki mindent elfeledett.

De te naplóm tudod igaz?
Mi hamis, és mi igaz.
Mert kedves nemesek,
Vakok vagytok...
Vagy épp csak látni nem akartok.
Mert mit látni, s hinni véltek,
semmi....
Semmi az igazsághoz képest.

Emlékezz Hát kedves naplóm...
Mert most utoljára még Elmondom
A show akkor kezdődik,
mikor a függönyöket felhúzzák!
Vagy épp oldalaid lapozzák

Kisgyermeknek egy mindig mosolygó, életvidám fiú volt, akinek szülei jelentették világa közepét. Első lépések, első varázslat. Apja büszke volt rá, és éreztette is mindenkivel ezt. Gondtalanok voltak, még nehéz időkben is.

Sokszor emlékezett vissza felhőtlen (mert az volt) gyermekkorára.
Nath sokszor hallotta a kis történetet szülei találkozásáról. Vagy épp az egymás mellett eltöltött iskola évekről a csínyekről. Mindig áhítattal hallgatta ezeket a történeteket, és mindig sokat nevettek. Amikor idősebb lett, édesanyja elmesélte, hogy hogyan szerettek egymásba, és ő hogy került erre a világra. Mindig úgy mesélt, hogy a legunalmasabb rész is csodálatos mesének bizonyult. Mesélt arról hogy apja egyik színházból a másikba utazgatott híres bűvészként. Munkája azért volt érdekes, mert varázslóként egy csipetnyi mágiát sem használt trükkjeihez. Gloria beleszeretett, és kis idő múltán együtt szöktek el. A Vessalius családban éktelen nagy veszekedések, Végül a harcias lány kitagadása következett. Mindig azt mondta Nathnek " sose futamodj meg bármilyen nehéznek is tűnik, hiszen az eredmény megmutatja, méltó vagy e a jutalomra." Ez a része mindig szomorú volt a kis srác mindig meg is simogatja anyja buksiját, ahogy ő tette mindig vele, hogy most már minden rendben van, és apu meg ő soha, de soha nem árulják el. Emlékezett rá anyja hogy igyekezett elrejteni a meghatottság könnyeit fia elől. Inkább továbbmesélt, arról hogy Emanuel, és Ivette hogyan fogadták be őket, s mutatták meg Gloriának mit is jelent valójában a család szó. Agnus végül megállapodott egy kisvárosi színházzal, és a család odaköltözött Alness-be. A Blom família sosem szakítottam meg a kapcsolatot velük, Nath pedig rajongott a Mugli nagyszüleiért is. Ám a Vessalius-okról alig tudott valamit. Három évesen eztán végül megmutatkoztak mágiájának jelei. Nem is akárhogy. Édesanyja szülinapján sikerült eltüntetni az értékes étkészletet. A szülők annyira meglepődtek, hogy Nath megijedt, valamit rosszul csinált. Ám az ügy, csendesen rendeződött el. Anyja elmosolyodott, és visszavarázsolta az edényeket. De nem bírt elfojtani egy dorgálást: "Narm, soha ne ijeszd meg így még egyszer anyut." Mindez olyan drámaira sikeredett, hogy Nath bármit megígért volna, csak ne lássa szomorúnak anyját. Ő pedig mindig tartotta a szavát.
Apja persze ujjongva kapta fel, és megdicsérte. Felvetette neki, hogy segédkezhet a fellépésekben, ha idősebb lesz. 6 évesen, már a színpadon hajlongott, és hordta a kellékeket a művész úrnak. A közönség soraiban hatalmas sikert aratott a kis Azenath minden este. Napközben édesanyja tanítgatta mindenre ami fontos lehet, többek között rajzolni is, a kisfiú pedig ebben végtelenül tehetségesnek mutatkozott, és szerette is.

Ám minden szép dolognak végeszakad egyszer. És soha semmi sem tart örökké ahogy mondják
mosolyogva sétált haza legújabb szerzeményével, mikor megérezte, hogy valami nem stimmel, érezte a változást. Házuk ajtaja tárva nyitva. Annyira lekötötték figyelmét a negatív érzelmek, hogy észre sem vette hogy belerohant valakibe. A férfi horkantott, és mélykék üres szemeivel lenézett rá. odavakantott egy "nem látsz a szemedtől kölyök?!?" beszólást.
Sokáig ült remegve az útpadkán. Keserű ízzel a szájában lépett be az ajtón, sikításától pedig sokáig zengett a környék.
Ezek után gyorsan történt minden. temetések, négy koporsó. Mindenki meghalt. Értelmetlen halál mindegyiküké, még csak nem is háború áldozatai lettek. Rosszkor voltak, rossz helyen. Rablótámadás volt. A házat minden kisebb értéktől kipucolták. Ezt mondták a rendőrök. Állítólag varázsló is volt közöttük, különben nem juthattak volna be. Gondtalanság ide vagy oda, anya mindig is óvatos teremtés hírében ált.

A kis Nath pedig egyedül maradt.

Beszéltek árvaházról, meg örökbefogadásról. Aztán furcsán öltözött nők tűntek fel. Nathnek pedig elbúcsúzni sem maradt ideje a síroktól. Még aznap beköltözött a Vessalius házba. A család nem hagyhatta elveszni az értékes vérvonalat. Belátták, hogy Azenath az egyetlen kiskorú. Nincs élő esély arra, hogy más örököst nemzenek. A családi öntudat és kapzsiság pedig beindította gépezetet. A kis Nath így Vessalius família teljes értékű tagja lett. Kedvesek voltak vele, úszott a képmutatásban. De meg is hajtották rendesen. Tizenegy éves korára kikupálták minden nemesi viselkedésformából, és etikettből. Megtanították mindenre, amit egy jól nevelt korabeli gyereknek szerintük tudnia kell. Megkapva a Roxforti levelet, csak egy utasítást kapott. Legyen a lehető legjobb. Ám az iskola, felszakított benne valamit és év végére Nathnek minden emléke, boldogok, és vérrel szennyezettek, visszatértek. A család ha észre is vette a változást, szóvá nem tették, hiszen a fiú ugyanúgy viselkedett mint eddig. Velük legalábbis. De tekintetébe parázsló élet költözött, ami kiutat keres ebből a negatív gonosz környezetből.
Fokozatosan estek vissza eredményei és kósza hírek rebbentek fel arról hogy a fiú furcsa dolgokat művel.
A Vessaliusoknak észbekapni sem maradt ideje, Nath fokozatosan szinte észrevehetetlenül alakult hűvös csendes gyermekből, koraérett vidám tinédzserré. aki a folyosókon bűvésztrükköket mutogat a diáklányoknak, ugyanakkor, egy rossz szó nem érheti a családot. Nekik Patthelyzet, neki élvezet.
A kérdés csak az, mikor billen át a léc túloldalára.

Az élet egy színház, és te játszod benne a főszerepet.

Alapvetően a Vessalius család nem gonosz. Aranyvérűek a gazdagabbik fajtából, mindenük a pénz, és ezt nem titkolják. Anyai nagyanyja kedves volt vele. Igazából az elvárások csak a külvilág felé mutatott képben merültek ki. Különösebben nem érdekelte őket mit csinál, mint ember számukra nem létezettű, csupán aranytojást tojó tyúkot látták benne. elvégre egy előnyös házasság nagyon is jó üzlet.
A családról:
a XVI. Század környékén bukkant fel először a Vessalius név, Itáliában. Egy ügyes húzást követően, kisebb vagyonra tettek szert, amit ezután sikeresen fektettek be, így elég nagy vagyont sikerült összeharácsolniuk.
1904-ben Bernard Vessalius letelepedett Skócia területén. Célja a vagyon gyarapítása volt. Fiai Argon, és Levander a mugli háború áldozatai lettek. (önként álltak katonának.) Lánya Alheim 16 évesen feleségül ment a Weasley család legkisebb fiához. Ő volt Nath dédanyja, és dédapja. Gyermekeik: Annabelle, Wilheim és Frederick. Mindhárman aktív tagjai az aranyvérű társadalomnak. Frederick halálfaló lett, a többiek pedig, mivel alapvetően a pénz után a család volt a legfontosabb, kénytelenek lettek semleges pozícióba helyezkedni. Igyekeztek magukat a lehető legjobban kivonni mindkét fél hatása alól.
1976-ban Alness-be költöztek, Az ottani birtokuk vált Azenath otthonává. Gloria itt született, mint második gyermek. Nővére Brigitte veszi kezelésbe a fiatal fiút érkezése után. Nem igazán jönnek ki egymással, mivel Brigitte irigykedik húgára, hogy neki volt mersze kitörni az ördögi körből, öccsük Gregory a mágiaügyi minisztérium megbecsült munkatársa. A család szemében pedig egy senki, mivel keveset keres. Nagyanyja után, Nath vele jön ki a legjobban.
A családban tradíció, hogy ha a lánygyermek megy férjhez, a férj veszi fel az ő nevét. Mindig is büszkék voltak nevükre.

Részletek Nath Naplójából.:
Visszaemlékezés: Egy napló nem napló visszaemlékezés nélkül. Nem igaz? De ha mindent leírnék holnap is itt ülhetnénk, és a könyv is betelne. Inkább iskolaéveim kezdetétől írnék pár sort.
Otthon kiokosítottak mindenből, így nem ért váratlanul a roxforti tömeg. De az igen, hogy az épület mekkora gigászi méretekkel rendelkezik. Titokban ámultam és bámultam. A süveg beosztása után ettem életem legfinomabb lakomáját. Csak úgy ittam magamba a körülöttem lévő emberek látványát, otthon a családi rendezvényeken, és meghívásokon kívül, szinte ki sem tehettem a lábam a birtokról. Majd jöttek a tanórák, és repült az idő. Szeretek tanulni, addig nem kell mást csinálnom. Nomeg nagyi is boldog volt, az ő mosolya számított nekem egyedül. Hiszen igen ritkán mosolygott rám. A többieket, meg őszintén.. magasról tett... Aztán jött a kalamajka a Potter gyerek körül, kicsit irigyeltem, be kell vallanom. Neki legalább izgalmas az élete.. bár teljesen együttérzek vele, hogy a háta közepére sem kívánja. Tanórák, Roxmorts, megint csak tanórák, haramadiktól kezdve inkább a suliban töltöttem az évközi szüneteket. Kezdem unni a képmutatást , ami otthon folyik. Persze beleegyeztek. Miért ne egyeztek volna: "barátkozz össze, minden aranyvérü fiatallal" mondták minden egyes nyáron vagy negyvenszer. Barátok; mindenkivel jóba vagyok, csak barátom nincsen, a sors iróniája, nem gondolod naplóm? Lupin professzor egész kedves egy ember, kedveltem. Kár hogy itt kellett hagynia minket. Hallok híreket, jókat és rosszakat is. Néha könnyebb az információszerzés, ha eggyé válsz az épület falaival csendesen. No persze nem direkt. Szeretek egyedül sétálni éjjelenként, amikor a rémálmok nem hagynak aludni, kifejezetten örültem a Trimágus Tusának, rég volt ennyi izgalomban részem, utoljára a színpadon élveztem ennyire az életet, még azt sem bántam, hogy a nézőtéren kell ülnöm. Összeismerkedtem az egyik Beauxbatonsos lánnyal. Levelezünk azóta is. No persze semmi extra csak az átlagos séma.. Hogy vagy? Hogy megy a suli? Itt minden... bal bla bla. Akit-nem-nevezünk-nevén, visszatért, bár nem értem miért nem nevezzük a nevén? Valaki kitalálta annó, és húúú meg háá? Abszolút hülyeség. Szeretnék hinni benne hogy ha oda fajul a dolog, én is ott lehetek Harry oldalán a harcban, néha tényleg sajnálom őt.

Tele vagyok szorongással azt hiszem, fojtogató érzés. az egész évem egy romhalmaz volt, idegeskedés, és figyelmetlenség, rossz előjelek; érzem. Még a bűvészkedés sem nyugtat meg. Ami pedig nagy szó. Dumbledore professzor rossz formában van. Látszik rajta, hiába leplezi, én észreveszem. Valahogy az egész tanéri kar fogyott pár kilót. Harry arca is egyre beesettebb. Remélem az iskola túléli ezt az évet... egy valami közös bennünk Harry-vel. túl hamar láttuk a világ igaz arcait. Hamarabb válunk felnőtté. Ő egy fokkal szerencsésebb, ő nem emlékszik rájuk. Én emlékszem, ahogy anyám mosolyog és átölel, nincs nagyobb fájdalom ennél, nincs nagyobb fájdalom.
Voldemort meg elmehet a búsba, neki abszolutte nem volt gyerekszobája? Miért jó az neki hogy legyilkolja, szétmarcangolja mások életét? Nevetséges és hülye hozzáállás. Bár indoknak vehetjük azt is, hogy TÉNYLEG nem volt gyerekszobája. és élvezi ha tönkreteheti mások életét, ahogy az övé is tönkrement. ilyen értelemben mondhatnám rá, hogy sajnálom. De egyelőre, azt hiszem, nem mondom. Elvégre semmit nem tudok róla.

   jellem

Gyermekkorában életvidám, boldog, mindene a családja. Szülei halála után azonban ennek nyoma sem marad. Átveszi az aranyvérűek szürkeségét, ezüstös ragyogását. Mire emlékei visszatérnek, addigra már késő egy teljesen más arcot mutatni. Ám mint mindig, most is létezik arany középút. Fokozatosan, észrevétlenül alakul át egy életvidám, ugyanakkor tisztelettudó fiatallá. Nagynénje nevelése alatt, tizenegy éves korára, ha nem is tökéletesen, de elsajátítja azon viselkedésformát, amit "családján belül" elfogadottnak kiáltanak ki. Igyekvései azonban sosem elegek. hétéves korától, kezdve a Vessalius família úgy tekint rá mint egy korcsra, aki a nyakukba szakadt. az emlékei visszatérte után, hamar rádöbben, hogy ez nem család. csalódottságát elfojtva, megtanulja, hogy ne várjon semmit tőlük. Egyszerűen csak kerülnie kell a konfliktust, így viselkedése mindig kifogástalan, ugyanakkor a benne élő szeretet Túlcsordul. Szülei nevelése kristálytiszta lenyomattal él benne. Ez keveredve új családja hűvösségével, és ármánykodásával, egy egészen új embert farag belőle. Iskolásévei arról szólnak, hogy meddig feszegetheti határit önmaga, a család, és mindenki más között. A kötélen egyensúlyozás, pedig már kiskorában is nagyon jól működött.
Összességében kissé szeles, de szorgos. kifogástalan viselkedésű, mindig méltó családja hírnevéhez. (ami valljuk be csak az ő szemükben létezik)Szemük vak a változásra hiszen Nath igyekszik előttük a régi szürke bárány maradni.
Mérhetetlenül optimista, de ha kell reálisan szemlél. Hisz benne hogy mindenkiben létezik egy csöppnyi jó. Csupán más szemszögből szemlélik.

   apróságok

mindig || vidám, optimista, mosolygós, földhözragadt, tudja a helyét.
soha ||    nem áll le hülyékkel,
        nem akar rettegéstől lebénultan várni,
      nem tűri jól az emberi hidegséget,
      nem állna le Voldemortal
dementorok || Vér, és üres semmitmondó arcok. a szülei és szerettei halott képe.
mumus || A férfi tekintetétől, aki fellökte. a "hideg semmi nem számít" nézéstől. a halotti nyugalomtól.
titkok || Emlékszik a férfi arcára, aki nagy valószínűséggel szülei gyilkosa.
      Ha senki nincs jelen kiengedi a lelkében lakó örök gyereket.
      Nevelői felé fordított arca, sosem őszinte
rossz szokás || Nagyot sóhajt, minden egyes elkerülhetetlen beszélgetés előtt
         Néha elmélázik, álmodozóvá válik.

   a család

apa || Aladar Bolm
      29 évesen húnyt el. Mugli családból származik.
anya || Gloria Vessalius
      27 évesen húnyt el. Aranyvérű
      Anyja: Annabelle Vessalius szül: 1945.
      Apja: Bernardo Longland
      Nagyszülők: Alheim Vessalius, Daren Weasley
testvérek || -
családi állapot || Elméletileg egyedülálló. dehogy a család mit tervez...
állatok || egy görény.

   külsőségek

magasság || 175 cm
tömeg || 70 kg
rassz || kevert
szemszín || sötét szürke
hajszín || vörös
különleges ismertetőjel || hivatalos helyen (suli stb.) egy hajcsattal fogja össze a haját. Anyja egyetlen megmaradt ékszere, amit a holtestről vettek le. Továbbá mindig hord magával egy vázlatfüzetet.
kinézet ||illedelmes, kedves öltözete kifogástalan, mint ahogy a modora is. mindig sikerül megnevetetnie az embereket. összességében igyekszik mindig pozitív benyomást tenni.
egészségi állapot || egészséges eltekintve a lelki sebektől.

   a tudás

varázslói ismeretek || tanulmányait átlagosnak mondhatjuk. Szeret olvasni, és általában rá is ragad amit elolvas ugyanakkor elméletből pocsék, így inkább a gyakorlati tárgyak azok amik könnyűszerrel mennek neki. Bájitalfőzés, gyógynövénytan. kedvence is ez a kettő.
mugli képzettségek || Bűvészkedés felsőfokon. az apja majdnem mindent megtanított neki, amit ismert. anyától pedig rajzleckéket vett.
pálca típusa || 15 hüvelyk, Bükkfapálca főnixtoll maggal
különlegesség || minden szívbe képes belopni magát.

   szerepjáték-példa

- Aze.. mit szólnál ha mamit, valami különlegessel lepnénk meg idén?
- Mivel papa? - Hatalmas kiváncsian remegő szemekkel nézetem fel apámra, miközben izgatottan huzogattam szmokingja újját. Fellépésre készült ugyanis.
- A kis türelmetlen - Somolygott ő - egy közös show... Apa és fia a színpadon! - Lustán felkúszó mosollyal figyelte, ahogy örömmámorban úszva, nem bírva magammal körbefuttotam háromszor és csak kacagtam.
- Én is.. Tényleg én is??? - Nem hittem el. Hihetetlenül boldog voltam. Bűvészkedhetek.. Anya elött, Apuval! életem legboldogabb pillanatának tűnt ez a lehetőség. Presze egy ideje már szorgalmasan gyakoroltam ellesett trükköket, és mozdulatokat .Apu sokszor meg is mosolyogta erőlködésemet.De most jó lesz! Most nem csak ügyetlenül fogok bukdácsolni! Kétszeres buzgalommal vetettem hát bele magam a gyakorlásba. Akár a szivacs, úgy ittam magamba apu minden elejtett megjegyzését. Végül elérkezett a próbák ideje. Ilyenkor mindig megvártuk hogy anyu valami halaszthatlan ügy keretében elmenjen otthonról, és belevetettük magunkat az önfeledett kacagással teli játékba. mert az volt. Nekem tanulás, apunák játék velem. Én pdig láttam rajta, hogy büszke rám. A nagy nap pedig egyre közeledett. Gondosan becsomagoltam a kis kanári rajzot, amit még korábban csináltam egyik rajzórán és eldugtam, nehogy anyja rátaláljon, amikor az ajándékait keresi.
- Aze? Gyere! Ma elmegyünk itthonról és igazi férfias dolgot fogunk művelni! Na kitalálod hogy mit?
- öhmm... elmegyünk anyuval vásárolni és hősiesen tűrjük amíg táskákat és cipőket válogat, miközben halálra unjuk magunkat?
- Nem, és mégis de... Most mi megyünk vásárolni! - Ezzel elvitt a szabójához, és életem első leggyönyörűbb frakkjában díszeleghettem... pár órát. az első tíz perc után annyira nem volt már olyan izgalmas.
- Azenath...Azenath.. tanuld meg, hogy a nők mosolyánál nincs gyönyörűbb, főleg ha szívből jön, és te kapod! Márpedig ettől a ruhától az összes lányka utánnad fordulna!
- Még anyu is?
- Még anyu is. - Ő csak igazán... mormogta. Büszkén nézett akkor rám, és én boldogan mosolyogtam rá. Anyu kedvéért pedig tűrtem.
Lassan vánszorgó lábakkal érkezettel a hét, majd a nap.
Nagy ámuló szemekkel álltam az ablak előtt, és figyeltem ahogy a kövér hópelyhek az üveghez érve odatapadnak, majd elolvadnak. Izgultam mivel ma este volt az első "fellépésem" már rég kis cilinderben és rám szabott frakkban feszítettem, és tülkön ülve vártam, hogy édesanyám elé léphessek végre, és átadjam az ajándékát. Egy közös show-t apuval.
Végre eljött a pillanat, izgulva mentem át a másik szobába. Meghajlás, bevezető, egy két apró varázslat, amit én is elvégezhettem. Csodás volt látni anyám ragyogó szemét, apám egyre szélesedő mosolyát! Minden fáradozást megért! Büszke voltam, egyszer ugyan apámnak kellett elkapnia, nehogy orra essek nagy igyekezetemben, de egyébként a főattrakcióig, minden rendben ment. itt aztán már nagyon izgultam ez volt az az egy komolyabb trükk, amit apu csak pár napja mutatott meg, és még nem tudtam pontosan lekövetni hogyan kell. Nagyon koncentráltam a kendőre...
- Tűnj el... tűnj el... motyogtam, ám csalódottan nyitottam ki a szemem, és néztem a tenyeremen fekvő apró csészét, a kendőn. Egy pillanat! Csésze!!!? Ez... Hátrapillantva kikerekedett szemmel örömmel újongva hívtam fel mindenki figyelmét a nyilvánvaló tényre: köddé változtattam egy csésze kivételével anyám porcelán kézzel festett étkészletét.

   egyéb
-