PHOEBE LYN STONE
alapokjelszó|| "Gerzson papnője akarok lenni."
teljes név|| Phoebe Lyn Stone
becenév|| Phoebe, Lyn
nem|| Nő
születési hely, idő|| Halifax, Anglia, 1980 március 7
kor|| 17 éves
faj|| Ember
vér|| Mugli születésű
évfolyam|| 6-dik évfolyam
a múltLondon külvárosában vagyunk, egy közönséges tömbház harmadik emeleti apartamentjében, a kissebb szobában. Az ablakot függöny takarja, a szoba falát mindenféle képek boritják, túlnyomó részben tájképek. A bevetett ágyon egy vaskos füzet terül el, kinyitva és a látogató minden féle kézimunka-mintákat láthatna benne. A sarokban, egy kis szekrénykén egy hangszertok fekszik, feltehetőleg hegedü lehet benne. Egy kis iróasztal mellet, egy nyikorgó széken egy kamasz lány ül, látszólag egy egyszerü füzet fölé hajolva. Néha lapoz egyet, másrészt belemerülve olvas. Egy közelebbi pillantás után a következő mondat vevődik észre a füzet boritóján: Egy lány története. Ezek szerint a könyv egy napló. Hirtelen kinyilik a szoba ajtaja, és egy alacsonyabb karikás szemü nő lép be rajta.
- Phoebe, keres valaki. – mondja kedves hangon.
- Ki az, anya? – kérdezi a lány csodálkozva.
- Egy szőke hajú lány. Azt mondja, hogy évfolyamtársad.
Phoebe feláll, és meglepettséget tükröző arccal követi édesanyját. Meglepődött, hiszen őt nem igen szokta keresni senki, főleg nem iskolatársa. Az előszobába érve, amint megpillantja a jövevényt, tétova mosoly kúszik arcára.
- Linda, hát te itt. – kérdezi. – Gyere, megmutatom a szobám.
- Szia, Phoebe. Hisz tavaly megigértem, hogy meglátogalak. – Feleli a szőke lány, miközben követi iskolatársát a bizonyos szobába.
Phoebe előre engedi a vendéget, majd belép, és az asztalon levő naplót összecsukva az asztal előtt megáll. Arcán még mindig látszanak a meglepetés nyomai.
- Hát ez lenne a szobám. Nem valami nagy, de nekem elég. – mondja, és közben mintha szégyelné magát a kis szoba miatt. – Ülj le. Megyek, hozok valami rágni valót.
Egy pár pillanat, és Phoebe már meg is jelenik kezében egy tányér sós pereccel, egy kancsó limonádéval meg két pohárral. A tálcát lerakja egy kis éjjeliszekrényre, és mindkét pohárba tölt a friss limonádéból.
- Vegyél. – kinálja a sós perecet, meg a limonádét. – És hogy telt a nyarad?
- Nagyon jól. Voltam a szüleimmel Afrikában egy hónapig. Kitünő élmény volt, annyi érdekes dolgot láttam. Ezen kivül voltam a Skóciai nagyszüleimnél, sokat olvastam, meg sétáltam. És te, voltál valahol nyaralni?
Phoebe arcán enyhe pir jelenik meg, majd megszólal.
- Én nem voltam sehol. Sokat segitettem édesanyámnak itthon meg a munkahelyén, ezek melett pedig olvastam, karkötőt csomóztam, és hegedültem. Jól telt a nyár.
Hirtelen egy csattanás hallatszik, mintha ajtó csapódna, mire Phoebe rögtön felemeli a fejét, és még jobban elpirul. Feláll a nyikorgó székről, majd az ajtóhoz lépik és megszólal.
- Bocsáss meg egy pillanatra. Mindjárt jövök. – mondja, majd kilép a szobából, és becsukja maga után az ajtót. A szőke lány iszik egy keveset a limonádéból, közben pedig körülnéz a szobában. A helyiség területe komolyan nem nagy, de ez elsőre nem tünt fel neki. Végig nézi, az egyszerű berendezési tárgyakat, megakad a szeme a mintás füzeten, majd a hangszertokon, majd végül megállapodik a kis füzeten, amit Phoebe oly sietősen csukott össze. Egy ideig nézi a füzetet, majd feláll, és az asztalhoz lép.
*Senkinek nem ártok vele, ha kicsit bele kukkantok. Phoebe úgy is nagyon csendes és nem nagyon beszél magáról. Szimpatikus lány, de nehezen engedi közel az embereket.* tépelődik magában Linda, majd végül lassan felnyitja a füzet boritóját, és beleolvas. Az első lapon a következő idézet diszeleg cikornyás betükkel:
Minden történet eleje hasonlit kicsit, nincs új a nap alatt.
Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia.
Persze vannak véletlenek, számithat az eső, az éjszaka, meg a gitár pengetés.
De nincs könnyű helyzete annak, aki ebben hisz csupán.
Ne hidjetek azoknak, akik össze – vissza mesélnek,
mert a világ, az nem tűri, hogy valaki rendjéből kitörjön.
De mégis, mégis csak az érzelem a fontos, és a szerelem.
A szavakat könnyen elfeledjük, a szivünket mardosó érzéseket
az idő kiméletlenül száműzi az emlékeinkből.
A végén nem marad semmi.
Minden történet eleje hasonlit kicsit.
Az idézet után következnek a naplóbejegyzések, de nem a hagyományos módon, hiszen minden bejegyzés elől hiányzik a dátumés helyét egy kis cim veszi fel. A szőke lány egy pillanatig körülnéz és fülel, majd újra bele olvas a füzetbe.
Angyal és Ördög
Minden arra utal, hogy mindez igaz. Minden történet eleje hasonlit kicsit. Sokat számit, hova születik meg az ember, meg hogy mikor. Nálam úgy esett, hogy sem a hely, sem az idő nem volt kedvező. Azt persze nem mondom, hogy nem örvendek, hogy az édesanyám az, aki, de apámról nem mondhatom el ugyanezt. Soha nem számitott, és nem is fog számitani a vagyon, hiszen nehéz annak, akinek kevés van, de jajj annak, akinek több van a kelleténél. Édesanyám egyszerű munkás, egy szállodában dolgozik, szobalányként, édesapám pedig újságiró. Soha nem szenvedtem semmiben hiányt. Az Isten megáldott egy angyallal és egy ördöggel, aki tönkre teszi az angyalomat. Ez áll az első bejegyzésben. Linda lapoz egyet, majd újra beleolvas.
Káros Szenvedélyek
Édesanyám mindig azon fáradozott, hogy mindenünk meglegyen, édesapám pedig sutba vágta az álmainkat. Hiába, a szenvedély betegség soha senkinek nem tesz jót. Az utamat Halifax városában kezdtem, de a sors gyakran sodórt újabb tájakra. Hogy mi volt oly gyakori költözésünk oka? Édesapám gyengesége, az ital. Hogy lehet, hogy egy értelmes, érett férfi nem fogja fel, hogy tönkre teszi családját egy ilyen dolog miatt? Általában minden új helyen ugyanazon sorrendben történtek a dolgok. Talált egy jó munkahelyet, dolgozott, tervezett, már majdnem boldogok voltunk, majd egy este haza jött tök részegen, és kezdődött a merülés. Egy pár hónapig egyfolytában ivott, ami nagy adósságba száműzte a családot, majd végül elköltöztünk, és minden kezdődött előlről. Édesanyám közben mindenhol megállta a helyét, és tönkre tette egészségét és idegeit, csak hogy a család rendbe legyen.Újabb lapozás, újabb bekezdés.
Emlékek
Hogy velem mi volt ezen idő alatt? Én ott sinylődtem a háttérben, próbáltam remélni és álmodozni, ahogyan minden gyerek teszi, közben próbáltam tartani édesanyámban a lelket. Bár vagyonunk a normális és szegény kategóriák határára volt tehető, édesanyám nekem mindig mindent megvett, amit tudott. Mindig hálás leszek neki, hogy ott volt, hiszen nélküle nem tudom, mi lett volna velem. Amint eljött az iskola ideje, beirattak mugli iskolába, és a költözések során sok új intézményben megfordultam. A tanulás soha nem ment nehezen, bár nem voltam él tanuló. Imádtam a könyveket, de nem faltam őket tonnaszámra, csak azokat olvastam, amik felkeltették a figyelmemet, érdeklődésemet.[/i]
Egy más helyen, amint olvas Linda kissé elmosolyodik a kézimunka szó láttán.
Hobby
Később felfedeztem, hogy van tehetségem a kézimunkához, és attól fogva űzöm. Kimondottan megnyugtat. Édesanyám egyetlen dologhoz ragaszkodott, mivel tudta, hogy lánya értelmes gyerek. Megszerettette velem a zenét, és megtanitott hegedülni. Ő valamikor gyerek korában a nagyapjától tanulta, és nem felejtette soha el. Egy másik lapon ez áll.
A legboldogab pillanat
Forgott az idő kereke megállithatatlanul, veszekedés veszekedést, költözés költözést követett, mig el nem értünk végre Londonba. Ez azelőtt történt, hogy betöltöttem volna tizenegy éves koromat. Elérkezett a születésnapom, és mind eddig is a leggyakrabban, csak egy ölelést és üdvözlést kaptam, hiszen éppen anyagi gondokkal szenvedtünk, de nekem ez az ölelés és a szép szavak édesanyám ajkairól többet jelentettek minden másnál. Elérkezett a nyár, és a vakációval együtt egy nagy fordulat következett be életemben. Egy nyári napon kopogtak tömbházlakásunk ajtaján, és amikor édesanyám kinyitotta az ajtót, egy hosszú köpenyes, furcsa nőt pillantott meg. Azt hitte, kéregetni jött, és már indult volna valami étel után, hogy oda adhassa neki, mikor a nő egy rikitó zöld irássos levelet adott édesanyám kezébe, amelyet nekem cimeztek, még hozzá nagyon pontosan. A levélen ez állt: Miss Phoebe Lyn Stonenak, London, Harrow, St. Ann’s Road 39A, Harmadik Emelet, 10-es lakrész, Kissebb Szoba.
Anya tekintete mintha megfagyott volna, egy ideig csak üressen meredt a levélre, majd felnézet a nőre.
- Mrs. Stone? Melinda Travis vagyok. A lányáról lenne szó, megbeszélhetnénk bennt?
Édesanyám egy ideig nem felelt, majd intett kezével a nőnek, hogy jöjjön beljebb. Ők leültek a konyhában, és meg vissza mentem a szobámba, de nem volt sokáig nyugton, bő tiz perc múlva kihivtak engem is. A nő mesélni kezdett elsőre abszurdnak tünő dolgokról, egy másik világról, mely a mienkel párhuzamosan folyik, és varázsvilágnak hivják. Ahogy beszélt, egyre csak változott a véleményem, és mire befelyezte, már azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy a mai naptól tartozom valahová. A nyár többi mozzanatai nagy gyorsasággal követték egymást: bevásároltunk az Abszol úton, ami egy kész csoda volt, a tobbi időt pedig olvasással töltöttem, hiszen meg szerettem volna ismerni a világot, ahova tartozni fogok. Ez volt a legcsodálatosabb dolog az életemben. Linda csak lapoz, mig el nem jut az utolsó előtti bekezdéshez.
Vissza a Szakadék Mélyére
Újra ismétlődik minden. Már hatodévbe megyek, és a Roxfort meg édesanyám a két legfontosabb dolog az életemben. Ha lehetséges lenne, hogy édesanyám is a Roxfortba legyen, és lennék a legboldogabb ember a világon. Újabb nyár telik el eseménytelenül, még mindig egyedül érzem magam, de félek is megnyilni. A suliban persze vannak “barátaim”, de senki nem ismer teljesen, hiszen otthoni életemről nem szeretek beszélni. Ha valamit, akkor a körülöttem levők iránti bizalmat kiőlte belőlem az élet. Soha semmi nem volt könnyű, de mégis itt vagyok, és büszke vagyok arra, amit elértem. Semmiért nem adnám a Roxfortot, szeretek boszorkány lenni. De otthon újra súlyosbodik a helyzet, apám újra zuhanni kezdett. A nyáron történt egy szörnyű dolog. Apa újra részegen jött haza, és nem volt elég neki, pénzt kért, hogy menjen tovább inni. Anya azt mondta, hogy ami pénze van, arra szükségünk lesz az élelemre, hiszen még van egy hét a fizetésig, de apám begorombúlt, és felkapott egy kést. Én éppen aludtam, és abban ébredtem meg, hogy édesanyám sir és órdik. Hamar kiszaladtam, és ott találtam apámat, amint lenyomja édesanyámat, és kést szegez a torkának. Nem is gondolkodtam, ráültem apám hátára, és teljes erőmből püffölni kezdtem a hátát, és ez épp elég volt, hisz elterelte a figyelmét anyáról, és helyette engem akart megütni. Itt mintha a félelemtől és dühtől egy rész kiesne az emlékekből. Végül apa mérgesen és a pénzel elcsörtetett, és nem is jött vissza, csak másnap. De én még mostanában is, ha rosszat álmodom, édesanyámat látom, amint az ágy szélén ül, levegő uán kapkodva, csendben, hullanak a könnyei és remeg, én pedig betakarom egy pléddel, és próbálom vigasztalni, de saemmi képpen nem tudok lelket lehetni belé. Azt a tehetetlenséget soha nem fogom elfelejteni, magamban útkoztam az apámat, hogy ilyenre volt képes. Apa ezek után kissé lecsillapodott, de a ivás nem maradt abba. Már előre félek, hogy mi lesz, ha én vissza kell menjek a Roxfortba.Linda becsukja a füzetet, és visszaül a helyére, még éppen időben, mert kinyilik a szoba ajtaja, és belép rajta Phoebe.
- Nincs baj, csak édesanyám leejtett egy edényt. – mondja, de kintről mintha veszekedés zajai szürődnének be.
- Nincs véletlenül kedved sétálni egyet? – kérdezi Phoebe, és zavarodottságát észrevéve Linda bele egyezik, és együtt elhagyják a lakást.
jellemPhoebe nagyon csendes jellem. Nyugottsága, türelme látszólag végtelen. Ha valaki megbántja, azt nem hányja a másik szemére, hanem magába fojtja, ami sokszor nem szerencsés dolog. Szereti megfigyelni a környezetét, és nagyon jó az emberismerete. Ám ha valakiben sok negativumot lát, attól még nem irja le az illetőt, hiszen mindenki érdemel egy esélyt, hogy tisztázza magát. Nem szereti a rosszat látni az emberekben, mindig a pozitivumok kiaknázására törekszik. Kissé naiv természetü, de azért mégsem lehet bármibe belerángatni, vagy bármit elhitetni vele. Nehezen barátkozik, mert fél, hogy ha valakit közel enged, abban csalódni fog. Ám számos ember van, aki szimpatikus neki, és már jó ideje próbál megváltozni, hiszen rájött, hogy hiába fél, egyedül lenni nem kellemes dolog. Egy lényeges vonása, hogy kiáll a gyengébbekért, nem szereto, ha azok, akik felsőbbrendünek érzik magukat eltiporják a kissebbeket. Utálja a gerinctelen alakokat, ha valaki valamit csinál, viselje tettei következményét, és ne kenje másra, vagy futamodjon meg.
Alapjában véve akárkit akármikor megajándékoz mosolyával, bizalomgerjesztő, szelid tekintetével, és ez a tekintet mindig őszinte.
apróságokmindig||
- zene/hegedülés
- hosszas séták
- könyvek
- karkötő csomózás és másnemű kézimunka
- édességek
- barátok
soha||
- vita
- gerinctelenség
- hazugság
- nagyképüség/fennhéjázás
- hűtlenség
- kiközösités
- aranyvérmánia
- a piros és sárga szin
- Voldemort
dementorok|| A zúzódásokkal teli, remegő édesanyját látja, és nem tudja, hogyan segitsen neki.
mumus|| A mumus édesanyja holtestévé változik.
titkok||
- utálja az édesapját, de édesanyja kedvéért magába fojtja ezt az érzést
- tulajdonképpen egész életét lepel takarja, mert fél bárkinek is megnyilni, őt ne sajnálja senki
rossz szokás||
- ha zavarba van, akkor arca kipirul, és kerüli az emberek pillantását
- ha ideges, akkor rágja a körmét, vagy a szája szélét
a családapa|| Antony Stone, 46 éves, Mugli
anya|| Pearl Anna (McCane) Stone, 43 éves, Mugli
testvérek|| Nincs
családi állapot|| Egyedülálló
állatok|| Barna fülesbagoly, a Titan névre hallgat
külsőségekmagasság|| 172 cm
tömeg|| 62 kg
rassz|| Európai
szemszín|| Kék
hajszín|| Barna
különleges ismertetőjel|| -
kinézet|| Phoebe középmagas karcsú testalkatú lány. Imád talárban járni, de a szabadidejében mégis inkább mugli ruhában találkozhatunk vele. Barna haja háta közepéig ér, világoskék szeme néha magára vonja a figyelmet. Nem öltözik kihivóan, csak szokásosan, ám karján mindeg látni egy saját kezüleg készült karkötőt, vállán meg táskát.
egészségi állapot|| Makk egészséges
a tudásvarázslói ismeretek|| Öt évnyi tananyag és egy jó eredménnyel letett RBF vizsga van a háta mögött. Nincs mindig minden tantárgyból kiváló minősitése, de tudása nem elhanyagolandó. A kedvenc tantárgya a bűbájtan, az átváltoztatástan, a sötét varázslatok kivédése és a számmisztika. Nem kedveli ellenben a jóslástant és a bájitaltant. Párbaj szintje nem ér fel a profi tanitásban részesült aranyvérü diákokéval, de meg tudja védeni magát, és másokat is hajlandó, ha szükség van rá. Tud patrónust idézni, az alakja egy nagy kutya. Ha elvégzi a Roxfortot, a Mágiaügyi Minisztérium Rejtély és Misztériumügyi főosztályán szeretne dolgozni.
mugli képzettségek|| Tud lovagolni, nagyon jól hegedül, és nagyon szeret kézimunkázni. Közép szinten beszél németül, a mugli iskolai képzés jóvoltából.
pálca típusa|| 11.5 hüvelyk, tölgyfa egyszarvúszór maggal
különlegesség|| -
egy darabka belőledA szövegben. *szépen néz, és várja az itélett*
Roxfort RPG
Szerző