Briant L. Duboise

BRIANT LÉON DUBOISE

   alapok

teljes név || Briant L. Duboise
becenév || nincs, nincs és nem is lesz, soha.
nem || férfi
születési hely, idő || 1981, Anglia
kor || 17
faj || ember
vér || aranyvér
évfolyam || hét

   a múlt

Igen, angol vagyok. De valahol mégsem. Pedig itt születtem, itt is nevelkedtem. Csak... csak elég az, hogy apám francia származású. Ő más, mint a többiek. Nem az angol hideg vér, nem az az elutasító modor, nem az a gyászhuszár. Talán ezt szerette meg anyám. A vadságot, amit a másik nyújtott hozzá képest. Egy aranyvérű családnak ugyanis mindig másabb a többihez képest. Van kijelölt jegyesed, van előre megszabott életed. Ellent nem mondhatsz, mindössze csak fejet hajthatsz és tűrhetsz. Ha tudzs és kibírod épp ésszel. Anyám nem ilyen volt. Ő inkább elszökött, hazudott és megtagadott mindent, amiben addig élt. Az apámmal kötendő házasságuk a családomban nagy botrányt okozott. Ám ez sem volt elég ahhoz, hogy addigi szerelmük megtörjön. Vagy fellángolásuk. Ki tudja. De ez is elmúlt idővel persze. S talán nem is véletlen.
Egy idő után, persze mikor a családok belátták, nem tehetnek a két fiatal ellen semmit, visszaköltöztek a jó öreg Londonba. Esküvő és minden egyéb ott köttetett. Én pedig ott születtem. Anyám legnagyobb örömére.
Persze az idő teltével minden megváltozott. Apám szülőhazájában kapott állást, így oda költözött átmenetileg. Anyám ezzel szemben hallani sem akart arról, hogy elhagyja Angliát. Ő mindig is imádta az otthonát, és elvébe na meg neveltetésébe vágott volna, ha enged a másik akaratának. Így a kisgyermekkorom java részét hol Walesben töltöttem a nagyszüleimnél, hol Skóciában, anyám birtokán.
Emlékszem, mikor először Franciországba érkeztem. Apám akkor épp ott dolgozott és szinte követelte anyámtól, látogassuk meg. Hát megtettük. Igaz, kínkeservesen. Anyám mindig is utálta azt, ami nem angol. Talán én is ebbe a kategóriába tartozom. Ugyanis valahol jobban szerettem Párizst, a maga nyüzsgésével, mint Londont. Hiba, igen az, de a szívem másfelé húzott, mint ahogy azt parancsolták.
Mikor megmásztuk az Eiffel tornyot madarat lehetett volna fogatni velem. Teljesen más világ volt, más élet, más emberek. Még másképp is mosolyogtak rám. Azóta vallom magam vérbeli franciának. Aztán hazajöttünk. Nem maradt semmi, csak az angol hidegvér, na meg az esős időjárás. Depresszió netovábbja.
De, hogy addig is bosszantsam anyámat, a francia nyelvet kezdtem el tanulni. Mert miért ne alapon. Jogom volt hozzá, fiatal voltam, na és persze akaratos. A másik jó dolog, hogy senki sem tudott nemet mondani nekem. 11 éves koromban a Roxfortban kötöttem ki, mint minden valamire való varázslócsalád sarja. Az iskolai évek formáltak, változtattak, neveltek. Szerettem és szeretem is a mai napig. Sok mindent, például értékrendemet megváltoztatott. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy szüleim az negyedévem végén elváltak. Apám visszaköltözött a nagy Párizsba, anyám meg a maga hideg stílusával megmaradt ott, ahol mindig is szeretett lenni. Neki Anglia a világ közepe.
Ez rányomta a bélyegét a húgom tanulmányaira. Amennyire engem nem, őt annál inkább megviselte a válás. Számomra indifferes volt az egész, ócska színjáték két ember közt, kik már rég nem szerették egymást. Sajnos ez az igazság. Fájó kimondani, de így van. Mivel más nem volt, így én voltam az, ki mellette állt. Én rángattam ki a depresszióból, és még valamiből... az öngyilkossági kísérletéből. Ő talán fel sem fogta mit művel, hisz neki a könnyebbik út volt a biztosabb. Ám nem mindenkinek volt ez jó így. Később persze ő ois belátta, jobb ha elismered a vereséget, minthogy a kudarcba fulladj bele.
Ám míg egy ajtó bezárul előtted, egy másik kinyílik. Az ötödév után ugyanis, a sikeres RBF vizsgák után lehetőségem nyílt meglátogatni apámat. Az egész nyarat ott töltöttem, s mit mondjak, senki meg nem mondja, hogy nem az ottani iskola növendéke vagyok. Na persze azért a Roxfort nem az utolsó hely, s itt, a brit diákok a legjobbat kapják mindenből. Anyám mindig is tudta mi a jó nekem. Nekünk. Legalábbis szerette azt hinni. Valahol tudta, ez nem kétséges, de mivel számára a munka az első nem a család nem csoda, ha élete teljesen félresiklott.
Hogy a jövőben mi lesz? Ki tudja. Éljük az életünk és próbálunk érvényesülni. Nem erről szól az egész? Hogy felkesz minden nap, ami mindig mást tartogat. Újabbat, rosszat vagy jót, kedveset vagy szépet. A lényeg, te éld meg. Persze csak úgy, ahogy neked jó. Mert te irányítod a sorsod, és még Merlin is kutyafüle hozzád képest, ha hiszel ebben. Az én sorsomban viszont csak egy a biztos, még a karácsonyt is a hófödte Montmartre-on töltöm, ha tehetem.

   jellem

Akaratos vagyok, kitartó, de ugyanakkor találékony. Ha a helyzet úgy hozza kivágom magam a kényes szituációkból. Legalábbis legtöbbször. Ha jó ötleteim vannak persze. És persze találóak.
Imádom a könyveket, és a hangsúly számomra mindig az elme pallérozása volt. Mindig is szerettem elmerülni egy könyvtár csöndjében, és olvasni, regényeket, vagy szakirodalmat. Néha még mugli könyveket is, bár ehhez ritkán jutok hozzá. Sokan emiatt furcsállnak pedig nincs ebben semmi de semmi különös.
Aki igaz barát az számíthat rám, de kevés akad, akiben feltétel nélkül megbízom. Ne érts félre, nyitott típus vagyok, jó ismerősnek mindenki jöhet, bármelyik házból is való. De olyan ember, akire feltétlen számítok vagy akiben maradéktalanul megbízom nagyon kevés akad, hisz saját bőrömön tapasztaltam, a bizalom nagy luxus.
A lányok pedig néha lehet kikészítenek, de igazság szerint nem élet nélkülük ez az élet. Bibíí

Mellesleg sokan érzelmi vulkánnak hívnak, pedig egyszerűen csak hangulatember vagyok. Vagy nem?

   apróságok

mindig ||
Lányok
Könyvek
Kell ennél több???
soha ||
Az emberi butaság. Semmi más az égvilágon.
dementorok || Anyám egyik csúnya veszekedése apámmal
mumus || skorpió
titkok ||
Nem szeretem a pulcsit, amit Katheline néni adott… phúúúj, gyapjú -.-
Egyszer Fyra öngylkos akart lenni, én mentettem meg.
A többi titoooook, psszzzzt!!!
rossz szokás ||
A lányokat folyton ma petite-nek szólítja, még akkor is ha tudja a nevüket.

   a család

apa || Francois Duboise, 35, arany
anya || Sophia Zeeman, 34, arany
testvérek || Fyra Duboise, 14
családi állapot || egyedülálló
állatok || egy bagoly

   külsőségek

magasság || 187 cm
tömeg || 76 kg
rassz || európai
szemszín || fekete
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || lányok körében
kinézet || Magas alak, sötét haj, sötét szem és egy hangulatember. Érzelmi vulkán, hol ilyen, hol olyan. Jobb ha vigyáz vele mindenki. Ám az arcát, mintha angyalok faragták volna ^^
egészségi állapot || egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || 6 év anyaga
mugli képzettségek || ne röhögtess
pálca típusa || 13,5 hüvelyk, tiszafa, sárkányszívizomhúr
különlegesség || patrónus: sas

   egy darabka belőled

Unott este volt, mozi és persze biliárd a haverokkal. Fyrát nem lehetett otthon hagyni, így jobb ötlet híján magammal vittem, persze csak a moziba. Valami idióta romantikus film ment, nem is emlékszem már mi, de a húgom el volt tőle varázsolva. Jellemző. Én csak ültem a sötétben, míg ő és a mellettem lévő lány ábrándozva sóhajtozgatott. Nekem a mély levegővétel meg az előttem ülő sötét fej alakja jutott mivel még a kivetítővászonra sem pillantottam. Talán valami híresebb fiatal színész játszott, de igazság szerint még Marilyn Monroe mint női főszereplő sem kötött le. Egyedül arra tudtam gondolni, mikor lesz már vége ennek a pokoli estének. Pontosabban csak ennek a részének. Utána lehet elmegyek a klubba és beöntünk Jasonnel egy két felest. Az legalább erős és tisztít. Igazi ajándék ezek után.
- Ugye milyen romantikus?! – kiáltott fel halkan Fyra és révedező tekintettel pillantott rám egy másodpercig hogy aztán lélektükrei ismét a film kockáit falják. Na ez volt az a pillanat, mikor felpillantottam, de csak a puszta kíváncsiság vezetett. A látvány döbbenetes volt. Nem tudtam megállapítani hogy van a nő feje és hol ér véget a férfi. Ilyen filmet, de tényleg! Nincs bajom ezzel a jelenettel sem, csak… na igen, nem épp a húgomat kellett volna elhoznom partnernek. Ejj ez már így veszett.
- De nagyon. – nyögtem undorodva, majd ismét a pulcsim ujját fixíroztam.
- Nem is nézed! – a testvérem megrovó tekintete épp elég volt. Habogni hebegni kezdtem, teljesen feleslegesen és értelmetlenül.
- Én csak… bocs, de… nekem ez…
- Értem. Akarod, hogy menjünk?
Ez a kérdés meglepett. Fyra úgy meg akarta nézni ezt a filmet, most meg képes és a legvége előtt eljön csak miattam. Ez meghatott. Aprócska mosollyal bólintottam.
- Ha nem baj, akkor igen.
Ő is bólintott és összeszedve cuccát felállt. A moziból kifelé menet mindenki megbámult. Nem is csodáltam.
- Köszönöm ma petite. Igazán.
Ő erre felnevetett, majd belém karolt.
- Ugyan nincs mit. De ezért tartozol még egy mozival!
- Rendben.
Adtam meg magam és nevetve botladoztunk a hűvös estében. Aki látott mind megbámult, pedig nem volt ott más mint két testvér. Két idióta testvér.

   egyéb

Avialany: Jensen Ackles