Johnathan J. Parker

Johnathan J. Parker

alapok

teljes név || Johnatan Jess Parker
becenév || John, Nathan, Fürtös
nem || férfi
születési hely, idő || Liverpool; 1982. 2. 4.
kor || 15
faj || ember
vér || fél
évfolyam || 4

a múlt

1982-ben születtem, február negyedikén, Liverpoolban, egy hideg, szeles napon. Egyetlen szépsége a végeláthatatlan fehérség –és az én születésem volt. Édesanyám, Amanda Parker fiatalon, 22 évesen szült, édesapám, Jess Parker a szülőszoba előtt járt-kelt, ahogy azt szokás. Nem akarta tudni a gyermeke nemét, de természetesen örült annak, hogy fiú lettem. Melyik apa ne örült volna neki?
Tehetős családból származom, még ha édesanyám mugli is. Édesapám a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik, édesanyám divattervező.
Hát… Nem-igen emlékszem életem első két évére, csak a kis plüssállatkák maradtak meg belőle. De mikor kétéves voltam, született meg Babette, a húgom. Oda-vissza voltam érte, angyali egy teremtés.
Liverpoolban és Franciaországban, Párizsban is van egy házunk, mivel Amada (neve ellenére) francia. Így egy idő után remekül megtanultam franciául is.
A liverpooli ház hatalmas, gyerekkorom szinte egészét itt töltöttem. Egy csodaszép udvarunk is van hozzá, emlékszem, édesapámmal mennyit futballoztunk itt. Mugli sport, de mind a ketten szerettük. Gyakran volt, hogy az udvaron leültem egy fa tövébe és olvastam, esetleg kint tanultam, vagy később csak hallgattam a szellő suhogását.
8 évesen megkaptam az első gitáromat, két évvel később Babette is megkapta a maga hangszerét, a hegedűjét. Imádtam játszani és még most is oda vagyok érte.
Mondanom sem kell, mennyire örültem, mikor megérkezett a Roxforti levél. Másnapra az egész család a rég elfeledett harmadunokatestvérektől a nagymamáig tudta: Nathan a Roxfortba fog járni.
Babette Beauxbatons-os lett. Kitapétázta a szobáját a levéllel és a rokonok által küldött gratulációkkal. Ki lett festve az egész kékre, kék bútorokkal, szerencse, hogy a haját nem festette be kékre. Bár ha a szüleim megengedték volna, hogy befesse a gyönyörű szőke haját, melyet anyukánktól örökölt, simán megtette volna, lelkiismeret furdalás nélkül.
Harmadéves voltam, mikor a nyári szünetben elutaztuk Olaszországba, Milánóba, Rómába, Nápolyba és még sorolhatnám. Egy hónap alatt beártunk mindent. Voltunk síelni, magunkba tömtük az összes tésztát és bámultuk a látványosságokat a ferde toronytól a Sixtus -kápolnáig. Itt szerettem meg nagyon-nagyon a lasagne-t, azóta az a kedvenc ételem. Ezen kívül még azért különleges számomra ez az utazás, mert ez az egyetlen, amire úgy emlékszem, hogy egy igazi, nagycsalád voltunk. Különben mindenki el van foglalva a maga dolgával. Babette a Beauxbatons-szal, apám a Minisztériummal, anyukám is folyton a telefonon lóg, rajzol vagy bent van a munkahelyén késő estig. Nekem pedig ott van a Roxfort.
A Roxfortban
Nos, a Roxfortos éveim teltek, teltek és teltek, de semmi különös nem ért már egy ideje. Tanultam, a könyvtárban ültem, órákon figyeltem. Egyetlen közeli barátom sem volt, viszont egy kis srác folyton követett. Azt hiszem, most lehet másodikos, Hugrabugos és valamilyen Mark -nak hívják. Az utóbbi időben egyre kevesebbet látom, de azért össze szoktunk futni, váltunk pár szót (Ő kérdez, Én felelek) és megyünk tovább.
Szinte minden nap a könyveim fölött görnyedtem. Ha kérdeztek, illedelmesen válaszoltam, majd visszameredtem a halom könyvekbe, a leckémbe, az esszékbe, pergamenek és pennák halmazába. A végén már kérdezni se kérdeztek.

jellem

Afféle stréber típus. Vagyis… nem stréber, csak szeret tanulni, érdeklik a dolgok. Azért jött iskolába, hogy tanuljon, így azt teszi. Csak megállás nélkül, nem úgy, mint a többi diák. Talán a családnak való megfelelés is hajtja, de nem igazán foglalkozik ezzel. De hát… a többieknek biztos az jön le, hogy folyton tanul= stréber. A folyosón még nem szólongattak utána és órán se nyögtek be semmi ilyesmit, tekintve, hogy még az órákon se sűrűn szövegel. Ha kérdezik, akkor sem gőgösen felel, halkan mondja meg a helyes választ, gyakran majdnem, hogy dadogva.
Nem egy népszerű gyerek, nehezen ismerkedik, talán ezért is van az, hogy csak köszön az ismerős arcoknak a folyosón és kész. Visszahúzódó, zárkózott, de ha találna valakit, akivel megoszthatna mindent, teljesen megváltozna –talán.
Zárkózottsága ellenére, ha olyan helyzetbe kerül, merész, talán vakmerő is.

apróságok

mindig || zene, gitár, könyv, lasagne, tonik, Franciaország, Liverpool
soha || nyávogó szőke csajok, ízésficam, cukkini, baracklé, Amerika, zümmögő, röpködő rovarok
dementorok || Mikor az édesanyja elájult. Mindenki kiabált körülötte, rohangáltak az emberek. Párizsban történt, mikor a 4 éves Nathant bevitte a unkahelyére körbemutogatni. Míg Nathan ücsörgött az egyik kényelmes fotelben egy színezőt firkálgatva, Amanda egyszer csak lefordult a székről. Leesett a vércukra, de John szörnyen megijedt.
mumus || Egy kétszeresére dagadt méhe. Még kiskorában megcsípte egy méh, azóta szörnyen fél tőlük. Tulajdonképpen bármitől, ami elmegy a füle mellett és zümmög, esetleg repül és sárga, fekete vagy narancssárga színekben pompázik. Legyen az egy poszméh vagy akár darázs. Fut előle.
titkok || Otthon, az ágya alatt egy kis dobozkában őrzi egy gyerekkori plédjét, amit ha olyan hangulatban van, elővesz és megszaglássza. Titkon oda van a pop- és a rockzenéért, ami a családjában elég elítélendő. Komolyzene vagy jazz. Persze a gitáron csak muszájból játszik jazz dalokat. Ha egyedül van otthon, rendesen rázendít az igazi zenére. Ki nem állhatja azt a sorozatot, amit annak idején a szülei minden est nézettek vele. Próbált nevetni, de elég ritkán jött össze. Persze szülei azt hitték, imádja. Nincsenek eget rengető titkai.
rossz szokás || Talán a rendmánia. Nem a tisztaság-, a rendmánia. Felőle minden lehet poros, piszkos, csak rendben legyen.

a család

apa || Jess Parker, 40, angol
anya || Amanda Parker, 37, francia
testvérek || Babette Parker, 13
családi állapot || egyedülálló
állatok || Egy gyöngybagoly, Larry.

külsőségek

magasság || 173
tömeg || 62
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || Göndör haj, léggitár.

kinézet || Gyerekes, kipusztíthatatlan öregasszonyok által agyoncsipkedett arc, kiegyenesíthetetlen, göndör haj és szép barna szemek.
173 centijével nem egy kosárlabda-válogatottba való egyén, de nem is egy törpe, olyan közepes.
Öltözete mindig ízléses, csak egymáshoz passzoló ruhákat vesz fel és azok sem a sarki ruhaboltba lettek vásárolva. Az iskolai egyenruhán kívül leggyakrabban farmer vagy szövetnadrág van rajta pólóval, pulóverrel, inggel. Az inggallért mindig kitűri. Ezen kívül szereti a nyakkendőket is.
egészségi állapot || enyhe anyakomplexus és tériszony

a tudás

varázslói ismeretek ||
Érdekli a legilimencia és az animágia, de még csak olvasott róluk. Kedvenc tárgyai az LLG és a Bűbájtan, kiválóan forgatja a pálcát. Ezekkel ellentétben semmi érzéke a bájitalokhoz, de azért igyekszik. 4. évét kezdi az iskolában, eddig –viszonylag- remekül teljesített.

Vizsgaeredmények

1. tanév
Sötét Varázslatok Kivédése - K
Átváltoztatástan - K
Bájitaltan - V
Mágiatörténet - K
Asztronómia - K
Bűbájtan - K
Gyógynövénytanan – K

2. tanév
Sötét Varázslatok Kivédése - K
Átváltoztatástan - K
Bájitaltan - K
Mágiatörténet - K
Asztronómia - K
Bűbájtan - K
Gyógynövénytanan – K

3. tanév
Sötét Varázslatok Kivédése - K
Átváltoztatástan - K
Bájitaltan - V
Mágiatörténet - K
Asztronómia - K
Bűbájtan - K
Gyógynövénytanan – K
Legendás lények gondozása – K
Jóslástan - V

mugli képzettségek || Gitározik, kicsit tud dobolni is, kitűnően úszik és szeret focizni.
pálca típusa || 11,5 hüvelyk, borostyán, egyszarvúszőr mag.
különlegesség || -

egy darabka belőled

A Roxfortból jött levél

*Gyakran járnak erre baglyok. Tulajdonképpen az utca tele van varázslókkal és boszorkányokkal –csak az utca legvégén él egy mugli házaspár-, de a legtöbb bagoly hozzánk jön. Vagy csak nekem tűnik úgy, hogy mi kapjuk a legtöbb postát? Apukám visz egy adagot a szobájába és párat szokott néha kapni Babette. Én csak nagyon ritkán kapok, az is valami hivatalos, vagy egy húsvéti üdvözlőlapot adnak a kezembe, hogy tegyem ki a faliújságomra.
Ma reggel viszont egy nagyon különleges levelet találtam az asztalon. Mielőtt felkeltem persze már mindenki elvitte a sajátját, a saját kis kupac levelét, csak egy maradt az asztalon. Először azt hittem, ott felejtette valaki, de mikor megláttam rajta a nevemet elég furcsa érzés fogott el. Ritkán kapok ilyen szép kézírással írt levelet. És rajt volt a Roxfort pecsétje. Leesett az állam. Úgy, ahogy mondom, leesett. Szerencse, hogy nem vertem be az asztallapba.
Remegő kezekkel nyitottam ki. Naná, hogy remegtek, hiszen miért kapnék én levelet a Roxfortból? Azért, hogy közöljék: „Bocs, nem ide vettünk fel, majd kapni fogsz egy levelet egy másik iskolától.” *
~ Felvettek a Roxfortba. Az egyik legnevesebb suli. Azt… azt hittem, megyek a Durmstrang-ba. De… de nem. ~
*Lassan óriási mosolyra húztam a szám. Fogam a levelet és felmentem a szobámba. Kihúztam magam, nagyot sóhajtottam és a parafatáblám elé tartottam. Tökéletesen beleillett a képbe. Fogtam egy gombostűt és átszúrtam vele a pergament, majd kitűztem a tábla közepére. Elégedett voltam magammal.

Úgy terveztem, a vacsoránál jelentem be a hírt.*
~ Biztosan észrevették, amikor a sajátjaikat válogatták, csak azt várják, hogyan mondom el nekik. Vagy csak a nevemet nézték meg és a küldőt nem?~
*Járt az agyam, mint a motolla. Mindenki lassan falatozott, rossz volt a nagy csöndben hallgatni, ahogy az evőeszközök a porcelánhoz értek. Egy hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem, egészen mélyről, amire mindenki rám nézett. Nincsenek hozzászokva az efféle sóhajokhoz. Kihúztam magam és úgy döntöttem, itt az ideje.*
- Apa, Anya, Babette.
*Néztem körbe az asztalnál. Lassan mintha elfogott volna a félelem. „Biztosan most kell? Hiszen… látszik, hogy ilyen feszült a hangulat. Ezzel biztosan nem oldanám…” – gondoltam. De ha már elkezdtem, be is fejezem.*
- Gondolom… észrevettétek már a levelet, ami nekem érkezett a reggel.
*Szemeik egyre nagyobbra nyíltak, mintha fogalmuk sem lenne arról, milyen levélről beszélek.*
- Szóval nem. –motyogtam- Tehát… ma jött meg a levél, amiben megírták, hogy: „Kedves Johnathan Jess Parker. Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába.”
*Néma csend. Babette arcán halvány mosoly derengett. Édesapám mélyet sóhajtott, majd elmosolyodott. Anyu már egész beszédem alatt bíztatóan vigyorgott, most is Ő szólalt meg elsőnek.*
- Gratulálunk. A héten akár el is mehetnénk Londonba beszerezni a dolgokat. Vagy hova mennél szívesebben? Párizsba? Ott is nagyon jó cuccok vannak.
*És büszke voltam magamra. Boldog voltam, hogy nem a bottal és karddal hadonászó, vörös köpenyes kemény srácok között fogok nevelkedni.*
- Majd még eldöntöm.
*Feleltem, édesanyám bólintott, majd mindenki folytatta a vacsorát, néma csöndben, úgy, ahogy a nagy bejelentés előtt volt. A kínos csöndbe, ahol azért éreztem, hogy másra számítottak, de örülnek neki. A szívük mélyén nagyon örülnek.*

egyéb

-