Sky Anldes

Sky Andles

alapok

jelszó || "Harry Potter, gyereket akarok tőled!" //

//
teljes név || Sky Roland Andles
becenév || Sky
nem || férfi
születési hely, idő || Nagy-Britannia, Tiverton, 1980. szeptember 29.
kor || 17
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || 6.

   a múlt

"Kedves Walter Andles!
Sajnálattal közöljük, hogy Agatha Marianne Andles, az ön édesanyja, elhunyt. A Mágiaügyi Minisztérium, Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetőjének közvetlen titkárnője munka közben vesztette életét, a gyógyítók nem tudtak rajta segíteni.
Őszinte részvételt tanúsít:
   Gregour Spouney, a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetője
   1980. szeptember 29. "
A magas, ösztövér, hórihorgas férfi az említett Walter Andles, aki most térdre rogyott a ház padlóján. Érezte a mágiaként felgyűrődő fájdalmat és kétségbeesést testében, mely most szétáradt benne. Száját kinyitotta és hangos üvöltésbe tört ki. Egyenletes, mélyre hatoló hang volt.
Ebben a pillanatban lépett ki a javasasszony a hálószoba hatalmas, szépen faragott, fekete diófából készült ajtaján, egy törülközővel kezében, melyet ugyancsak nézett. Megtorpant, mikor a térdelő férfit meglátta, azonban az úr abban a pillanatban hagyta abba az üvöltés, mely megrémísztette a házban tartózkodókat. A hirtelen csendet egy halvány hang szakította meg. A kisgyermek, kit még véres, csupasz valójában tartott kezében az asszony. Kinek anyja a halószobában feküdt, ájultan. Kinek nagyanyja ezen a napon nézett utóljára a halvány nap sugarára. A gyermek apja ott térdelt a padlón. Szemében olyan könnyel, melyet oly szeretett édesanyja előtt titkolnia kellett...
Ennek már több éve. Igen, ki lehet találni, hogy én voltam az a bebugyolált gyermek. Én, Sky Roland Andles. Sokan, akik hallották az előbbi történetet, hiszik azt, hogy bennem települt meg nagymamám szelleme. Ez elég hátborzongató, de talán tényleg így van. Nem tudhatom igazán. Aznap édesapám kapott hideget, meleget. Halál és születés. A két legnagyobb ellentét. Az nem derült ki a kis emlékből, hogy édesanyámmal mi történt. Örömmel közlöm, hogy ő is olyan egészséges volt, mint én.
Születésem után szüleim hatalmas házába költözött aranyvérű nagyapán, William Trevis Andles, nemes családunk legidősebb élő tagja. Felesége halála után magányosan élt egy-két hónapot, mire édesapám elhatározta: mindenképpen elhozza a hatalmas skót kastélyukból, hová kimenekült nagymamám halála után.
Első születésnapomon már ő is velünk lakott a ház személyzetével, szüleimmel és jómagammal együtt. Első szavam a Papa volt, utána az apa és anya. Első emlékem az, ahogy a tükör előtt állnak apával és borotválkoznak. Mindig is az volt az álmom, hogy egyszer ugyanezt hárman csináljuk, így a következő alkalomra már kis sárga sámlimra állva utánozta mozdulataikat, kezemben egy tollal, mellyel csak csiklandoztam bőrömet. A két tojás egymás mellett állva nevetett szánalmas, mégis aranyos próbálkozásomon. Ekkor mondta nagypapám azt, hog": "Ha nagyon akarsz valamit, bármit megkaphatsz az élettől, csak tudni kell a megfelelő varázsigéket. " Fontos szavak voltak, de persze akkor még nem jegyeztem meg őket. Évekkel ezután, talán második Roxfortbeli évemben mondta el anyám egy levélben, melyet ka... Na, de ne rohanjunk ennyire előre.
Öt éve már annak a borús szeptemberi estének, mikor születtem. Ilyen kicsi koromban nagyon élveztem az életet. Anyám munkája egyszerű volt, de néha a legegyszerűbb munka a legfelelősségteljesebb is. Ugyanis nem volt titok, hogy az aranyvérű felmenőkkel rendelkező Andles család tulajdonában állt a Glompus Boszorkánylapot kiadó vállalat. Még William nagypapa gyerekkorában készült el az első példány az ő nagyapja által. Aztán minden fiúgyermek átvette az üzemeltetést, most pedig apám vezette a lapot. Igazából nem ők írták, hanem a szerkesztők, akik persze boszorkányok voltak, mert elég nehéz lett volna elképzelni, hogy férfi írja a nőknek szóló újságot. Szóval édesanyám dolga az volt, hogy az újságokat egyesével átbogarássza, nehogy valami varázshiba estetén (ugyanis a példányok természeesen mágiával lettek előállítva és aztán megírva) hibásat olvassanak az unatkozó boszorkányok.
Ennek köszönhetően szüleim elég sokat dolgoznak, úgyhogy én egészen tíz éves koromig nagypapámmal voltam otthon. Ő tanított írni, olvasni, számolni és valamennyit a családunk történetéből. Továbbá tízéves koromra elolvastam egy könyvet, melynek címe: Muglik a nagyvilágban. Igazán kellemes olvasmány, mindenkinek ajánlom. És a legjobb olog: a mugli filmek. Imádom őket. A második világháború, vagy mi, nagyon izgalmas téma volt. Mutatták, hogy egy Hitler nevű bajuszos bácsi több ezer embert öletett meg puszta rasszista hajlama miatt. És azt is olvastam, hogy ő szőőke kékszemű férfiakat küldött csak a csatába. Esküszöm, ekkor nagyon megijedtem. Egy pöttömnyi kisfiú, szőke hajjal, igéző kék szemekkel, aki nem értheti, hogy mi a háború, mi a pokol...
Nagyapám is szerette ezeket a háborúkról szóló könyveket. Nagyapám...Ő volt az egyetlen ember, aki foglalkozott velem. Ő mondogatta az élet tanításait, melyet ő sosem hallott gyermekkorában. Ezek nélkül nehezebb volt, mondta mindig.
Küzdelemmentes évek teltek el. Nem értékeltem azt, hogy minden az ölembe hullik, semmire sem kell várnom, így nem értékeltem az élet ajándékait, meg is büntetett a sors.
Hetedik örömteli születésnapom. Váratlan fordulat: édesanyám terhes. Testvérem lesz. Ennél szebb ajándékot elképzelni sem mertem. Hihetetlül boldognak éreztem magam, azt reméltem, hogy így majd többet lehetek együtt szüleimmel, de tévedtem...
Júliusi forró nap. Fájdalom tölti be a levegőt. Fájdalom járja át a házat. Fájdalom... Két halottat könyvelhetünk el arra a napra, de igazán mindenki meghalt egy kicsit. Édesanyám több órányi vajúdás után "életet" adott halott gyermekének, aztán kómába esett... rá fél órával meghalt.
Kicsi voltam még, nem éreztem át a helyzetet. Nem tudtam felfogni, hogy szeretett édesanyám nem foghaatja többé kezem. Csak azt láttam, hogy apám szenved. Nap mint nap, óráról órára küzdött a tény ellen, végül feladta. Egy borongós augusztusi napon az egyik takarítónő holtan talált rá a dologzószobájában. Ezt már nem bírtam elvisleni. Nem tudtam... nem hittem... Hogy lehetett ilyen a sors? Elvette azokat az embereket, akiket nagyon szeretek. Már csak... már csak nagyapám maradt nekem.
Ezek után minden gyökeresen megváltozott. Szívemet ezer késsel szúrta a bánat, a fájdalom fogalmát korán megtanultam. Nagypapával a családi vagyonból éltünk. Ideiglenesen az újság szerkesztését átruháztuk egy távoli rokonra, ki már régóta áhítozott a családi kompánia busás haszonjára. Ketten éltünk abban a hatalmas házban.
Nagyapám jól kezelte a helyzetet. Tanítgatott, foglalkozott velem, játszottunk. Kezdtem elfelejteni a történteket. Egészen évekig ment ez így tovább, és tizenegyedik születésnapomra összegyűlt az egész Andles család. Varázslók és boszorkányok tömkelege, kiket nem is ismertem. Mind így mutatkoztak be: Frank bácsikád, July nénikéd... Eddig azt sem tudtam, hogy léteznek, most pedig örömmel teli ünnepelték születésnapomat, mikor egy éjfekete bagoly repült a szoba közepébe váratlanul. MIért csak én lepődtem meg? Mindenkinek mosoly gyűlt arcára, csak én nem értettem. Senki nem nyúlt az asztal felé, csak néztek engem, közben hülyén vigyorogva. Kibonottam a pergament.
"...ön felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakisko..."
Mi a franc? Hö?

Nem értettem. Ezt nekem még se... De. Nagyapám már mondta, hogy egyszer el ffog jönni hozzám a bagoly, mert kisebb koromban fájdalmamban elrepesztettem egy cserepet puszta tekintetemmel. Tudtam, hogy most mi jön. Elvisznek. Elvisznek innen. El kell mennem. Nem akarom...
Fájdalmas tekintettel néztem nagyapámra, ki hasonlóan viszonozta. Tekintete elárulta, hogy odabent ezer meg ezer démon mardosta lelkét. Meghalt felesége, egyetlen fia, egyik unokája és most az egyetlen élő embert akit szeret még igazán, elviszik a Roxfortba...
Elviselhetetélen düh!
Túléltem. Elég lemondóan néztem a jövőbe, de életben eljutottam az Abszol útra, ami szerintem egy iszonyúan érdekes hely. Sok varázsló, valamennyi összetartás. Akaratlanul is fülig ért a szám ennek láttán.
Vettünk mindent, ami a Roxoft-ba, vagy hova kellett. Varázspálca, üstök, talárok, könyvek, mérlek... csupa izgalmas holmi. Izgatottan tekintettem a jövőbe és egy gyönyőrű szürke bagoly szemébe. Éjfeket borostyán. Gyönyörű. NAgyapám látta, hogy nagyon nézegetem a kis bagloyt, majd egyszerűen rámkérdezett: "Akarod? Úgy is kell egy állat..."
És már bent is volt a boltban. Egy-két percre rá már kalitkával kezében jött ki. "Ő itt Hyphaia. Jó barátok lesztek." Csak egy gyenge köszönömöt tudtam mondani a meglepettségtől. Első látásra beleszerettem a kis állatba.
A Abszol út dohos szagából, a Foltozott üst alkohol és füst aromája után jólesett a szabad levegő. London utcáin átvágtunk, egyenesen a Kilenc és Háromnegyedik vágányhoz. A falon át. Erről nem is beszélnék, ha nem buszáj csak annyit, hogy mire papa áttuszkolt ő is megfáradt. Aztán búcsú. Oly fájdalmas búcsú... Sírás a kabinban, egyedül.
Iskola. Roxfort.
Érdekes egy hely, mondhatom. Teli hozzám hasonló, érdekes múltú elsős-jelölttel... Beosztási ceremóniák, Hugrabugba kerültem. Nem igazán tudom ez mit jelent... Aztán, a nagyszakállú Dumbledore... Vacsora, finomabbnál fionomabb falatokkal. A desszert alatt beszélgetés a mellettem és előttem ülőkkel. Meséltem magamról. Reméltem, hogy nem fognak sajnálni, mert azt tényleg nem bírtam volna ki...
Egy szobába kerültem néhány jófejnek kinéző fiúval. Az első éjszakai beszélgetés után mondhatom, hogy jó évek elé nézünk...
És eltaláltam, hisz gyönyörű évek voltak. Teli izgalommal, örömmel, néha fájdalommal és keserűséggel. Alig két hónap alatt megszerettem az iskolát. Elfogadtam a környezetemet. Az órákat, a tanárokat és a tanulást hamar megszoktam, de azért egyáltalán nem volt örömömre, ha egy gyönyörű nyári délután bájitalra dolgozatot körmöljek. Nem félreérteni, szeretem a bájitaltant. Nagyonis. Olyan második évfolyamos lehettem, mikor eldöntöttem, hogy híres bájitalfőző leszek, mint Scott bácsikám.
De az alkímián kívül mást is szerettem. Pédául még mindig imádom a muglik történeteit, mugliismereten egyedül én nem aludtam. A bűbájtan óra bűbájos bűbájai, gyógynövénytan idegesítően sipítozó növényei, jóslástan ködös jóslatai, a jóízű vacsorák... ezek mind hozzátartoztak az általam ismert Roxfort szépségeihez.
A szünetek szintén jól teltek. Nagyapával Londonban találkoztunk mindig, egy bizonyos Kesztyűs Boszi nevű varázsló-preszóban (kocsma). Így történt ez ötödik év végén is, mikor Harryék betörtek a minisztériumba valamiért, és a Próféta is megírta, hogy Ő Akit Nem Nevezünk Nevén visszatért.
Beléptem a dohszagú presszóba. Kivételesen alig ültek a bárpultnál. Nagyapa még sehol. Késik, mint mindig. Néhány galleon csörög a zsebemben, így leülök messze attól a két sötét alaktól. Kérek egy vajsört. Belekortyolok. Ezt már szeretem... Fejemet megfortdítom, az ajtó felé nézek: semmi. Aztán tovább pillantok a lebujban. A kocsmáros épp pálcájával int a koszos poharak felé, azok berepülnek a mosogatókagylóba. Nem messze tőle, a két idegesítő fazon hirtelen bemozdul és pálcájuk után nyúlnak. Mire felocsúdok már otkot küldenek az éppen belépő ember felé: a nagyapám. Elkerekedett szemekkel látom, ahogy az embert, akire úgy tekintettem, mint egy megingathatatlan óriásra, most kékes-lila átkok fúródnak mellkasába. Összeesik és elterül a padlón. Eközben a kocsmáros lebukik a bárpult alá: hozzá van szokva az efféle bajhékhoz, ezért fizet minden második nap egy exaurort, aki őrködik a biztonság felett. Azonban most nem volt szolgálatban. Fogalmam sincs, hogy kik lehettek ezek, és hogy kifejezetten a nagyapámat várták-e, de pálcámért nyúlva a legközelebbi férfi felé lövök egy kábítóátkot. Nem az erősségem a párbaj, a harc, de eszembe se jut, hogy akár énis a földön végezhetem. A célpontom hasra esik és félájultan nyög egyet-kettőt, majd társa véletlenül fejbe rúgja, mikor felém indul, s végleg elhallgat. Szerencsétlen idióta. Nyerek egy másodpercet, s következő átkom fénysebességgel közelíti meg azt a szemétládát. Könnyedén hárít egy koncentrált pajzzsal, és nem kíméli szerény személyemet. - Crucio! üvölti a főbenjáró átkot. Hirtelen éles fájdalom hasít a szegycsontom közepébe, kicsivel mellkasom alá. Egyszerre fizikai és lelki eredetű fájdalom. Ölj meg! Ölj már meg! Hagyd abba! Ölj meg inkább! Nem bírom!! Egyszerre végeszakad, s a férfi közelebb jön. Első gondolatom, hogy talán meg akar ölni, de ájult társához lép. Eluralkodik fölöttem a düh, s egyenesen a képébe lövök egy kötöző ártást, mely a varázs hatására kötél alakjába nrátekeredik a nyakára és folytogatni kezdi. Feltápászkodok és nagyapám felé futok. Nem lélegzik...
Vége. Miért velem történik minden? Sírok. A szobámban. Egyedül. Senkim nincs. Meghalt mindenki. A szüleim, a nagyszüleim. Vannak még rokonaim a nagyvilágban, de semmi közöm hozzájuk. Egyedül visszamentem a Roxfortba és éltem tovább életem. Nem tudom kik voltak azok, nem is érdekel. Az esetről senki sem tud, csak hogy nagyapámat megölték. Nem hiszem, hogy valaha elmondom valakinek, hogy ott voltam. Nem hiszem el...
Telnek a napok, múlnak a hetek. A többiek, akik velem együtt ott töltötték a karácsonyi ünnepeket, kérdezősködtek. Nem árultam el nekik. Nem bírtam... Aztán ismét iskola időszak. A gyászom csillapodik. Fájdalam lassan eloszlik. Szeretetre áhítozok. Talán szerelemre, nemtudom.
Már majdnem két hónap telt el azóta. Próbáltam teljes életet élni. Barátkoztam nem csak fiúkkal, de lányokkal is. A jegyeim még mindig kitűnőek. Nem tudom mi lesz a következő nyáron, hova fogok menni? Remélem, hogy nagyapa figyel valahol odafentt és védelmez anyáékkal együtt... Lehet érzelgős hülyének tartasz, de ez van. Ez vagyok én. Sky Andles és ez az én történetem...

jellem

"Professzorok százai sem tudnak kiigazodni rajtad. Néha visszahúzódsz, mint a tenger, néha kitörsz, mint a vulkán..." Scott bácsikám
Igen, ez tényleg így van. Nehéz követni hangulatváltozásaimat, néha jó passzomba vagyok, néha (sajnos elég gyakran) rosszban. Próbálom tartani a távolságot, de néha közel engedek valakit magamhoz, pedig semmi nem különbözteti meg őt a másiktól, akit elhajtottam. Gyakran szimpátía, sztereotípia. Ki tudja? Én nem, az biztos... Szetek megmaradni így, a szürke sávban. Jó az úgy, hogy senki nem tud arról, hogy legyőztem azt a két embert, akik megölték nagyapát. Szerénység... értelmetlen hülyeség...
A történtek megviseltek, ez tisztán látszik rajtam. Mivel sosem voltam igazán ép lelkileg, hiszen születésemkor már elvesztettem nagymamámat, aztán szüleimet és nagyapámat, nem tudhatom, hogy milyen lennék vidáman és gondtalanul. Talán az élet majd megtanít rá... Talán...

apróságok

mindig ||

éjszakai beszélgetések

szülők, rokonok

bon-bon

repülés az ismeretlenbe, céltalanul az éjszakába

reggelek ^^

érzelmek, de nagy pohárban
soha ||
Szomorú

nagyképű aranyvérmániás senkik, akik utálják a szüleiket
Szomorú

cigi, drogok
Szomorú

boldogtalanság, reménytelenség
Szomorú

éjszakák

szakítás utáni beszélgetés a lányokkal
dementorok || nagyapa halála
mumus || kígyók
titkok ||
x.x nyílt titok, hogy nehezen barátkozok és illeszkedek be új közösségekbe
x.x titok, hogy legyőzte azt a két embert, aki megölte a nagyapját
rossz szokás || Ha az annak számít, hogy mindig megváltoztatja szeme és haja színét, ha olyan kedve van.

a család

apa || Walter Andles, 44, aranyvérű (elhunyt)
anya || Abigeal Andles, 42, félvér (elhunyt)
testvérek || ---
családi állapot || futó kapcsolatok...
állatok || Hyphaia, egy szép bagoly

külsőségek

magasság || 176 cm
tömeg || 78 kg
rassz || europid
szemszín || kék
hajszín || szőke (szőke kékszemű, de nem Hiler bérgyilkosa Men?

)
különleges ismertetőjel || egy kicsi tetkó a jobb bicepszemen, egy pegazus
kinézet ||
Olvasói vélemények:
"Igéző szemek, mellyel átlát élőn, átlát érzőn... "
"Sármos srác... igen, mondhatni jóképű... kicsit... nagyon is... imádom..."
"Sky Andles, az meg mi? Valami virágfaj? Nem emlékszem, hogy Bimbától hallottam valaha is..."
"Még csak egyszer láttam, de nagyon cuki! "
"Olyan szőke herceg feelingje van, fúj... Semmi férfiasság azokban a satnya izmaiban."
Igazán nem nagyon tudom leírni magam...Szőke, fülig érő egyenes haj. Kék szemek, fehér fogak...
Soha életemben nem küzdöttem semmit alakomért, talán a sok fájdalom miatt nem tudok már jóítűen enni. MAgas vagyok, ösztövér mint apám, ezért gyúrnom kéne néha, hogy megerősödjek. Bár ennek nem látom értelmét, mivel a mi világunkban, most hogy háború van, a legfontosabb dolog, hogy mi van idebennt...és idebennt. *mutat feje és mellkasa felé*

egészségi állapot || egészséges, mint a szeder... (vagy ilyen hasonlat nincs is? makk, inkább?)

a tudás Hat hosszú és küzdelemmel teli a Roxfortban, melynek anyaga ma is fejemben van, többnyire. Varázsigék mindig eszembe jutnak, akarva-akaratlanul. Az elméleti anyagokat kisebb átolvasás után talán kívülről fújnám... de a nagyvilágban manapság melyik halálfaló kérdezi meg tőled, hogy negyedikben mi a jó francról beszélt Piton bájitaltanon a farkasölőfűről?

varázslói ismeretek ||
7 RBF:
°Átváltoztatástan
° legendás lények gond.
° Bűbájtan
° SVK
° Gyógynövénytan
° Bájitaltan
°Asztronómia
mugli képzettségek || van egy rozzant gitárja, amivel tud is játszani
pálca típusa || Repkény fából készült, egyszarvűszőr maggal, 12.5 hüvelyk
különlegesség || egyelőre még nem reinkarnálódott patrónus, de már az alapjait elsajátította...

szerepjáték-példa