O w e n
m u s i c
.. With the lights out, it's less dangerous
I feel stupid, and contagious
Here we are now, entertain us
I found it hard, it's hard to find
Oh well, whatever, never mind..
m u s i c
.. With the lights out, it's less dangerous
I feel stupid, and contagious
Here we are now, entertain us
I found it hard, it's hard to find
Oh well, whatever, never mind..
..a trágár szavak esélyesek...
– Owen Redway.
A bemutatkozással egybekötött kelletlen morgás nem kerüli el a figyelmem. Megmosolygom, látszik, hogy nincs ínyére kiadni személyét, de talán már mindegynek ítélte.
- Nolám, szóval a megérzésem nem csalt.
Piszkálom tovább azt a bizonyos alvó sárkányt, bár igazából ostobaság a részemről. Ezzel nem leszek szimpatikusabb Mr. Szkeptikus szemében, mert az az átható tekintet és az a semmitmondónak látszó arc bizony ezt akarja tudtomra adni. Jobbnak látom kielégíteni a kíváncsiságát a tőrrel kapcsolatban és meglep bár hangot de még rezzenést sem adok hogy nem nyúl egyből a dosszié felé. Valahogy azt vártam volna hogy kapva kap a lehetőségen, és van benne egyfajta olthatatlan mohó vágy az ismeretlen után, de végtére is az önuralom is szép erény… Milyen kár hogy bennem ez jóvalta kevésbé van meg.
Owen csak a borostáját dörzsölgeti, mintha az megoldást szülne vagy segítene bármiben is, én meg jobb ötlet híján kivárok. Sophie is erre int, ne legyek tolakodó mert csak elriasztom. Van igazság ebben a teóriában hát ujjaim jobbára a hideg söröskorsó szélén dobolnak.
– Lassan a testtel, még ezt a munkát sem vállaltam el.
Jogos. Halk sóhajjal biccentek, hogy igaza van. Először egy dolgon legyünk túl majd utána fókuszálhatok a Szilánkra, amit volt olyan kedves és Dakota ügyesbajosan elhagyott nekem. Faszom.
– Mikorra kellene választ adnom önnek?
Most rajtam a sor, hogy kivárjak egy gondolkodásnyi pillanatot s már épp szóra nyitnám a számat, mikor az ajtó hangos dörduléssel vágodik ki hogy bebocsájtást nyerhessen hűlt helye által egy nagyobbacska társaság. Redway az újonnan érkezőkre emeli a tekintetét és én is lekövetem aztán inkább visszafordulok és a Roxfortnak gyűjtött érmés bödönt fixírozom.
– Üdv Owen! Légy oly kedves és tölts mindnyájunknak egy-egy korsó mézsört!
Beszélgetőtársam rögvest engedelmesen munkához is lát, ahogy egy jó csaposhoz illik, miközben a rendelő idegen mellém lép és ujjaival dobolni kezd. Megmosolygom de nem fordulok az idegen felé, van bennem és a szám sarkának felfele görbülésében egyfajta neheztelés iránta, végtére is csak megzavarták az… üzletemet.
– Parancsolj, Frank. De szívesen kiviszem ám nektek.
A pulton koppannak a söröskorsók és remélem megragadva odébb áll a csapathoz, de sajnos nem egészen ez a forgatókönyv zajlódik le.
– Ne bajlódj, öreg cimbora. Hé, magát ismerem! Maga nem...
Hát ami elkerülhetetlen az elkerülhetetlen, lássuk be. Egy pillanat alatt elmormolok egy kósza baszdmeget magamban, aztán tenyérbemászó mosollyal fordulok Frank felé. Biccentek neki köszönésképp. Sophie megborzong a nem túl szívderítő figura láttán.
- De. Chris Cartwright. Üdvözlöm Frank! – unott természetességgel fogok vele is kezet és mutatkozom be.
- Aztán mi járatban erre, uram?
- Tudja, iskolaügy. – pillantásom Owenen nyugszik, meg a mögötte lévő táblán, amelyeket a galleonjaim hízlalnak. A mappa időközben kámforrá vált egyetlen gyors sebes mozdulatnak köszönhetően, innen egyértelmű hogy Redway ugyanúgy számít az én diszkréciómra mint jómagam az övére.
- A lányom ide jár, a Roxfortba, és miatta…
- Nem is tudtam hogy van egy lánya! De.. mondja csak… ahhh a csudába jó egészséget maguknak!
Mivel kiáltanak az italért Frank kénytelen indulni, bár érződne hogy szívesen eldiskurálna még itt. Míg ő elsiet van pár pillanatom hogy gyors búcsút mondjak a csaposnak, mivel nem szándékozom a fél napomat ismeretlenekkel eltölteni csak mert számukra… érdekes vagyok.
- A választ minél hamarabbra várom. Ide üzenjen ha döntött és itt talál meg, ha személyesen keresne fel. Ajánlom ne keverje össze.
A pultra teszek egy névjegykártyát, két oldalas, az egyik Graden Lodge címe, ahova a baglyot várom a másikon Camden Eye elérhetősége, ahol még ha nem is vagyok ott David mindig és majd tájékoztat.
- Sajnos szorít az idő. Örülök hogy megismerhettem Mr. Redway. Remélem még találkozunk.
Biccentek a másik felé, és térülök fordulok mire a törzsvendégnek számító Frank kiszabadul társasága vonzásából én már ajtón kívül tudjam magam. Sophie örül hogy már nem a kis kocsma hangulata telepszik ránk, a medál könnyűvé válik én meg csak egyetlen komor pillantást vetek a nem is olyan távoli kastéyra. Ott van Mirabella, felkereshetném, de… mit mondjak neki? Inkább hagyom a francba az egészet és egyetlen csettintéssel elhoppanálok haza, Annához.
A bemutatkozással egybekötött kelletlen morgás nem kerüli el a figyelmem. Megmosolygom, látszik, hogy nincs ínyére kiadni személyét, de talán már mindegynek ítélte.
- Nolám, szóval a megérzésem nem csalt.
Piszkálom tovább azt a bizonyos alvó sárkányt, bár igazából ostobaság a részemről. Ezzel nem leszek szimpatikusabb Mr. Szkeptikus szemében, mert az az átható tekintet és az a semmitmondónak látszó arc bizony ezt akarja tudtomra adni. Jobbnak látom kielégíteni a kíváncsiságát a tőrrel kapcsolatban és meglep bár hangot de még rezzenést sem adok hogy nem nyúl egyből a dosszié felé. Valahogy azt vártam volna hogy kapva kap a lehetőségen, és van benne egyfajta olthatatlan mohó vágy az ismeretlen után, de végtére is az önuralom is szép erény… Milyen kár hogy bennem ez jóvalta kevésbé van meg.
Owen csak a borostáját dörzsölgeti, mintha az megoldást szülne vagy segítene bármiben is, én meg jobb ötlet híján kivárok. Sophie is erre int, ne legyek tolakodó mert csak elriasztom. Van igazság ebben a teóriában hát ujjaim jobbára a hideg söröskorsó szélén dobolnak.
– Lassan a testtel, még ezt a munkát sem vállaltam el.
Jogos. Halk sóhajjal biccentek, hogy igaza van. Először egy dolgon legyünk túl majd utána fókuszálhatok a Szilánkra, amit volt olyan kedves és Dakota ügyesbajosan elhagyott nekem. Faszom.
– Mikorra kellene választ adnom önnek?
Most rajtam a sor, hogy kivárjak egy gondolkodásnyi pillanatot s már épp szóra nyitnám a számat, mikor az ajtó hangos dörduléssel vágodik ki hogy bebocsájtást nyerhessen hűlt helye által egy nagyobbacska társaság. Redway az újonnan érkezőkre emeli a tekintetét és én is lekövetem aztán inkább visszafordulok és a Roxfortnak gyűjtött érmés bödönt fixírozom.
– Üdv Owen! Légy oly kedves és tölts mindnyájunknak egy-egy korsó mézsört!
Beszélgetőtársam rögvest engedelmesen munkához is lát, ahogy egy jó csaposhoz illik, miközben a rendelő idegen mellém lép és ujjaival dobolni kezd. Megmosolygom de nem fordulok az idegen felé, van bennem és a szám sarkának felfele görbülésében egyfajta neheztelés iránta, végtére is csak megzavarták az… üzletemet.
– Parancsolj, Frank. De szívesen kiviszem ám nektek.
A pulton koppannak a söröskorsók és remélem megragadva odébb áll a csapathoz, de sajnos nem egészen ez a forgatókönyv zajlódik le.
– Ne bajlódj, öreg cimbora. Hé, magát ismerem! Maga nem...
Hát ami elkerülhetetlen az elkerülhetetlen, lássuk be. Egy pillanat alatt elmormolok egy kósza baszdmeget magamban, aztán tenyérbemászó mosollyal fordulok Frank felé. Biccentek neki köszönésképp. Sophie megborzong a nem túl szívderítő figura láttán.
- De. Chris Cartwright. Üdvözlöm Frank! – unott természetességgel fogok vele is kezet és mutatkozom be.
- Aztán mi járatban erre, uram?
- Tudja, iskolaügy. – pillantásom Owenen nyugszik, meg a mögötte lévő táblán, amelyeket a galleonjaim hízlalnak. A mappa időközben kámforrá vált egyetlen gyors sebes mozdulatnak köszönhetően, innen egyértelmű hogy Redway ugyanúgy számít az én diszkréciómra mint jómagam az övére.
- A lányom ide jár, a Roxfortba, és miatta…
- Nem is tudtam hogy van egy lánya! De.. mondja csak… ahhh a csudába jó egészséget maguknak!
Mivel kiáltanak az italért Frank kénytelen indulni, bár érződne hogy szívesen eldiskurálna még itt. Míg ő elsiet van pár pillanatom hogy gyors búcsút mondjak a csaposnak, mivel nem szándékozom a fél napomat ismeretlenekkel eltölteni csak mert számukra… érdekes vagyok.
- A választ minél hamarabbra várom. Ide üzenjen ha döntött és itt talál meg, ha személyesen keresne fel. Ajánlom ne keverje össze.
A pultra teszek egy névjegykártyát, két oldalas, az egyik Graden Lodge címe, ahova a baglyot várom a másikon Camden Eye elérhetősége, ahol még ha nem is vagyok ott David mindig és majd tájékoztat.
- Sajnos szorít az idő. Örülök hogy megismerhettem Mr. Redway. Remélem még találkozunk.
Biccentek a másik felé, és térülök fordulok mire a törzsvendégnek számító Frank kiszabadul társasága vonzásából én már ajtón kívül tudjam magam. Sophie örül hogy már nem a kis kocsma hangulata telepszik ránk, a medál könnyűvé válik én meg csak egyetlen komor pillantást vetek a nem is olyan távoli kastéyra. Ott van Mirabella, felkereshetném, de… mit mondjak neki? Inkább hagyom a francba az egészet és egyetlen csettintéssel elhoppanálok haza, Annához.
Köszöntem a játékot!
A helyszín szabad!
A helyszín szabad!