+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Barcelona Marple
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Barcelona Marple  (Megtekintve 998 alkalommal)

Barcelona Marple
Eltávozott karakter
*****


,The real Miss Marple ,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2010. 09. 29. - 18:29:16 »
0

BARCELONA MARPLE


               Alapok

jelszó || "Minő sötét az emberi ármány."
teljes név || Barcelona Lizbeth Odette Marple
becenév ||  Barce,Barc, Barca bátraknak Barcy de leginkább a Lona-t kedvelem
nem ||
születési hely, idő || Bristol, 1978. május, 9.
kor || 19
vér ||félvér
 iskola || Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola
 évfolyam ||  -
szak || Jelenleg semmi
 munkahely || Szombati Boszorkány és londoni bárokban éneklek

         A múlt
Egy életrajz olyan mint egy interjú, egy önéletrajz pedig egy interjú önmagammal. Barcelona Marple vagyok jelenleg tizenkilenc éves és ha minden jól megy jövőre húsz. Félvér boszorkány vagyok és 1978-ban születtem az angliai Bristol területén egy gyönyörű májusi napon. Az apám pont a születésem pillanatában fejezett be egy könyvet ami így végződött: És akkor létrejött egy csoda. Ez voltam én, állítólag már egész kicsi koromban is az írógép körül settenkedtem és elmélyülten bámultam apámat munka közben. Valószínűleg ebből végleg kiderült hogy az apám író volt, muglik és varázslók számára is temérdek könyvet írt, még a nevemet is az egyik könyve címéről kaptam. Barcelona, a könyv egy olyan lányról szólt aki Barcelona-ban akarja valóra váltani az álmait. Anya sokat beszélgetett velem és mesélt a varázsvilágról, apám sokkal csendesebb ember volt ő inkább leírta a szavakat a helyett hogy kimondta volna. Igazából egy kicsit más volt mint az az ember akit a könyvek írójának képzelni szoktak. Az az ember  beszédes volt, érdekes és szerette a családját sok könyve a szeretetről szólt. Most már értem hogy miért, mert valójában nem tudott szeretni sem engem sem mást csak a betűket az üres lapokat amiket másokat nevettető vagy ríkató szavakkal tölthetett tele. Ezért nem kommunikált velem soha, nem nem akart csak nem tudott. Nem olyan volt mint anyám aki a szemem villanásából tudta ha bajom van vagy bármi más történt velem.  10 éves koromtól lettem nagy rajongója apám könyveinek azt hiszem akkoriban nem is apát szerettem igazán hanem a könyveit. Rá egy évre azaz 11 évesen levelet kaptam miszerint felvételt nyertem a Roxfortba. Bátor, szókimondó lány révén hamar meg is találtam a helyem a griffendél házban. Imádtam és nagyon élveztem a sulit néha még a tanulás részét is. Nem voltam eminens inkább az a kis bajkeverő, emlékszem hányszor és hányszor hallottam ugyanazt a mondatot.
- Barcelona Marple, büntetőmunka! Nem érdekelt mert jól éreztem magam, sok barátom volt valamint naplót vezettem amibe minden egyes pillanatot pontosan leírtam, képes voltam oldalakat írni egy egy fontos eseményről. Ezeket az írásokat otthon megmutattam a szüleimnek, anya nevetve csóválta a fejét de apám… csak állt ott velem szemben némán mint egy kőszobor. Nem mondott semmit és ez fájt a legjobban csak tizenkét éves voltam de üvölteni tudtam volna. Szólalj meg – gondoltam magamban – mondj valamit mindegy mit csak beszélj, beszélj hozzám kérlek! Nem vette a jeleimet csak nézett rám a nagy búskomor kék szemeivel, ezeket a szemeket én is örököltem tőle. Ezek után már csak a könyveivel tartottam a kapcsolatot. A legtöbb év így telt el , újabb és újabb naplók teltek be de a helyzet nem változott. Egészen tizenöt éves koromig, mert mikor visszatértem az ötödik Roxfortban töltött évem után apámat a gerendán lógva találtam meg. Fölakasztotta magát, nem volt ok és nem volt okozat csak egy tény. Nem érzékeltem semmit faarccal néztem ahogy anyám zokog, nem bírtam sírni és nem bírtam gyászolni. Megijedtem. Vajon ilyen érzelmek nélkül? Ilyen volt apának? Akkor sírtam először érte. Pár héttel később a temetésen már nem sírtam de megfogadtam hogy soha többé nem írok. Már tudtam hogy apám miért nem érzékelte a fájdalmamat akkor sem. Minden érzését a könyveibe ölte és végül neki nem maradt semmi, elfogyott csak egy üres emberi lélek maradt. A temetése után szinte azonnal megrohamozta a családomat a média élükön egy igazi médiakeselyűvel Rita Vitrollal. Nem is keselyű az legalább megvárja míg meghalsz, ez a Rita Vitrol még az élő húsomba tépett bele. Hazugságokat írt, különböző cikkek jelentek meg rólam de mindegyiknek ugyanaz volt a lényege. A híres író, Lincoln Marple kicsi lánya nem tud beletörődni apja elvesztésébe. Mi ez az elvesztés? Apám nem egy tárgy amit elvesztek és ha keresem akkor még megtalálhatom a komód alatt. Országosan sajnált lettem, utáltam. Nem sokkal később találtam az íróasztal fiókom legmélyén egy sötétkék füzetet rajta nagy fekete betűkkel állt a címe. Sivárság. Mellette kis cetli furcsa kacskaringós betűkkel ennyit írt. Barcelona! Sajnálom, olvasd el ezt és megérted. Ne gyűlölj!
Nem volt aláírás, nem is kellett azonnal tudtam kitől van. Nem tudtam elolvasni, olvastam az első oldalt és rázott a zokogás. Nem ment túl nehéz volt, az gondoltam várok vele egy évet..kettőt hogy elég erős legyek de még most sem vagyok az. Tizenhét évesen végzős koromban újra elővettem, senki sem tudott róla. Elolvastam az első fejezetet, sírtam kényszerítenem kellett magam hogy el tudjam kezdeni a másodikat is de már a címébe majd belehaltam. Fény az éjszakában alatta apró betűkkel: Barcelona. Én voltam a fény, a sarkcsillag ami vezette de kihunytam és elhagytam. Eltettem a könyvet és nem akartam vele foglalkozni. Mikor befejeztem a Roxfort-ot nem tudtam mit kezdjek magammal, végül is nem tanultam tovább .Újra írni kezdtem nem bírtam tovább, hamarosan újságírói állást vállaltam a Szombati Boszorkánynál akik fiatal korom ellenére apám hírneve miatt föl is vettek. Tetszett a munka de nem volt elég, énekelni kezdtem és dalokat írtam jól ment sokaknak tetszettek is. Találtam egy londoni bárt ahol alkalmaztak mint bárénekesnőt, nagy sikerem volt és szerettem ha megfordultak utánam a férfiak. Aztán nagy nehezen rávettem anyámat hogy lakást vehessek Londonba, azt mondtam neki önállóságra vágyom pedig csak nem bírtam tovább a házunkat. Azt hiszem menden ember életében eljön az a pillanat mikor csak egyedül akar lenni, én is így voltam. Akárhova de el innen, csak erre tudtam gondolni. Anyámmal sem voltunk már úgy mint régen, nem értettük meg egymást és távolodtunk de én akartam így. Visszatértem a normális kerékvágásba. Azt hiszem hamarosan előveszem a Sivárság-ot. Muszáj…meg kell értenem az apámat.


        Jellem

Hűha…most jellemrajzot kéne írnom magamról? Hát megteszem. Elsősorban időnként túl kíváncsi vagyok de egyébként elég könnyen megtalálom a hangot az emberekkel. Nem szeretem ha minden körülöttem forog de azért észrevehető  jelenségnek tartanak. Fontos tulajdonságomnak tartom hogy elég szókimondó és bátor vagyok  valamint hogy ritkán és csak a legindokoltabb esetekben hazudok. Néha sajnos kikapcsolok egy pillanatra és máris lemaradok egy valagnyi információról, szeretek humorizálni bár elég fanyar humorom van amit nem mindenki ért, sokak szerint cinikus is vagyok. Imádok kacérkodni és azt ha  valaki teljes szívéből szeret engem. Szerelmi életemben egyik virágról a másikra szállok, egyszercsak őrülten belehabarodom valakibe hogy pár nap vagy néhány hét után más gázoljon el akit lángolva szerethetek. Elég nehéz felidegesíteni de ha valakinek sikerül akkor azt kiosztom de úgy hogy azt garantáltan teszi zsebre. Az emberek véleménye igazán nem szokott érdekelni persze vannak kiemeltek. Hát ez lennék én. Furcsának tartasz? Eltaláltad az vagyok.

         Apróságok

mindig ||
* zene
*ének
*írás
* fekete humor
* mosoly
* emberek

 
soha ||
* hideg
* ősz
* fekete
* ha nem értékelnek
* ha könnyűvérűnek néznek

 dementorok || Arra emlékszem mikor megláttam az apámat a gerendán lógni.
 mumus || Egy hulla ami egy kötéllel közeledik felém
Edevis tükre || Sikeres íróként állok az apám mellett
 százfűlé-főzet || Halványkék enyhe ezüst beütéssel, málna íz
 titkok ||
* Sivárság
* csókolóztam már nővel
* nem ragaszkodom túlzottan az anyámhoz

 rossz szokás ||
* Szeretek félpucéran szaladgálni a lakásomban
* mindig jegyzetelek bármit csinálok
* szeretem hülyíteni a pasikat


       A család

apa || Lincoln Marple (Halott), félvér
anya || Adela Johns-Marple , 42, félvér
testvérek ||  -
családi állapot || Jelenleg egyedülálló vagyok
állatok || Ibiza a nyulam

Családtörténet ||
Anyám félvér boszorkány jó családi háttérrel és egy aranyvérű anyával. Apám szintén félvér de kevésbé rendezett családdal, az apja még születése előtt meghalt az anyja pedig elhanyagolta. Mióta meghalt anya egyre jobban elszigetelődik. A háborúba a családunk nem vett, nem is fog részt venni.


         Külsőségek

magasság ||164 cm
tömeg || pont jó súlyú vagyok
szemszín ||babakék
hajszín ||fekete
különleges ismertetőjel || A lila spirál füzetem ami mindig nálam van valamint a szikrázó mosolyom.
kinézet ||
Színes vagyok, kívül belül. Imádom a szoknyákat a bőrcuccokat és a színes ruhákat, amikből bőven van. Általában kicsit kócos hajjal szikrázó mosollyal valamint a kedvenc lila spirálfüzetemmel látni. A smink terén nem vagyok valami nagy igényű, elég egy kis szempilla spirál és rúzs vagy szájfény. Viszont mikor az esti fellépéseimre sietek természetesen kerül rám jó adag csillámpor és egy merész ruha is.
 egészségi állapot || Semmi bajom!

         A tudás

varázslói ismeretek ||
Kijártam a Roxforttot ahol kitűnően végeztem Sötét Varázslatok Kivédése, Bájitaltan, Rúnaismeret és Jóslástan tárgyakból viszont egyáltalán még csak nem is konyítok a mágiatörénelemhez és átváltoztatástanból is elég gyatrán álltam.
 mugli képzettségek || 3 évig mugli iskolába jártam.
pálca típusa ||Magyal, 8 hüvelyk magja főnixfarkotll
 különlegesség || -

         Szerepjáték-példa

Boldogan érkeztem haza a Roxfortból az ötödik évemet is jól zártam ahogy szoktam persze a balhékat most sem kerültem el. Anyával hazafelé indultunk,a teljesen normális mugli kocsinkban. Vártam már hogy újra lássam apát aki ugyan nem sokat beszélt de amint elolvastam egy-egy könyvét mindig kárpótolt. Hirtelen az autó lefékezett. Kiugrottam és kistáskámmal valamint macskakosaramban utazó nyulammal a ház felé vettem az irányt. Beléptem de nem volt bent senki és az írógép kattogását sem észleltem. Ledobtam Ibizát és a hátsóverandához futottam, tudtam hogy baj van, nagy baj. Mikor kiértem végképp semmit sem láttam csak akkor értettem meg mikor felnéztem és az apámat láttam. Lógva fönn a gerendán, nem mozdult biztos voltam benne hogy meghalt. Nem éreztem semmit, fura de semmit az égegyadta világon. Értettem a hogyanját csak a miértjét nem. Álltam ott és bámultam felfelé a következő pillanatban sikoltást halottam.
-Nem, ez nem lehet!
Anyám odaért mellém és a földre rogyott. A haját tépta és a ruháját szagatta, csak sírt és sikoltozott. Rosszul éreztem magam, én nem tudtam sírni csak álltam ott és bámultam anyára aki láthatóan teljesen összetört. Rám nézett, könyörgően nézett, semmit sem tudtam kiolvasni a tekintetéből.
-Mit csináljak?  Sikoltottam hirtelen.
-Mondd mit csináljak és megteszem! Anya végre nehézkesen megszólalt.
-Gyászolj! Sírj, mutass valami érzést Barcelona!
Nem sírtam de gyászoltam, mélyen belül nagyon mélyen még nem tudtam mit vesztettem el, de fájt ott bent erősen és tompán lüktetett az érzés.
Az apám meghalt…és nem lehet visszahozni.

       Egyéb

avialany||  Katy Perry


Naplózva



Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2010. 10. 02. - 11:56:25 »
0



elfogadva

Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 08. 26. - 07:25:37
Az oldal 0.175 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.