Demetrius Rhodenbarr

DEMETRIUS HORATIO RHODENBARR

Nem kell irigyelni.
Menőnek lenni ugyanis kiváltság, ami valakinek nem adatik meg.

   Alapok

jelszó || "Ha az igazságra vagy kíváncsi, lapozz bele a Hírverőbe!"
teljes név || Demetrius Horatio Rhodenbarr
becenév || Dem, Tris
nem || férfi
születési hely, idő ||1981. november 3.
kor || 16
vér || félvér

iskola || Roxfort
évfolyam || 5. évfolyam
szak || -
munkahely || -

   A múlt

Ahhoz, hogy luxuskurva lehess, be kell tartanod 4 alapelvet.
1.   Sohasem keverheted össze a magánéletet a munkával.
2.   A nő csak nő. Mindegyik. Csak munka.
3.   Munkából soha nem lehet szerelem.
4.   A legfontosabb: családod soha ne tudja meg a valóságot.

Én megtudtam!

Csak egyszer van ilyen az életben! Egyszer rohanhatsz lélekszakadva, tudva, hogy valami biztosan meg fog változni, az előre elrendelt sors is fordulhat egyet.

Egy fiú vagyok, aki tudja, hogy mit akar. Egy fiú, akinek megvan az esélye, hogy jobb legyen annál, amilyen most, hogy kiszabaduljon őrült anyja karmai közül. Csak egy fiú vagyok. Egy fiú, aki döntött.

Félvér vagyok. Egy olyan családba születtem, amin már nyomott hagyott a bátyám kirepülése. A fészekből leszakadtak a gallyak, nekem pedig ez jutott. Nem több, nem kevesebb. Egy hiányos család. Szerintem a bátyámnak fogalma sincs, hogy mennyire hozzájárult ahhoz, ahol most tartunk. A probléma hegyekhez, az átláthatatlan veszekedésekhez, az őrült ragaszkodáshoz, az elnyomáshoz. Raphael összetörte anyám szívét azzal, hogy elment és épp ezért rajtam éli ki magát, a furcsa hajlamait, a birtoklási vágyat. Az állandó ordítások, a hisztik már kezdenek kikészíteni, ám ezt valamiért senki sem látja rajtam. Mondd, tudod milyen az, amikor egyszer gyengének mutatkozol és mindent elvesztesz? Egy gyerek se az óvodában, se az iskolában nem lehet gyenge. Eltapossák. Ennyi, slussz-passz.

Tehát, térjünk akkor rá a lényegre.
Megszületettem. Már akkoriban is sok volt otthon a balhé, édesanyám elég ideggyenge természet, apám pedig igazából sosincs otthon. Szép kis család mi? Így legyen egészséges háttere annak, aki komolyan szeretné venni az életet és fel szeretne nőni…
Mivel félvér vagyok, így nekem is kijutott a mugli óvodából, a mugli iskolából bőven. Azzal a különbséggel, hogy tudtam, nem sokáig kell elviselnem az okoskodókat, a buta libákat. Varázsló vagyok ugyanis, de te ezt már jól tudod. Ahogy azt is, hogy ezzel mi jár. Igen! 11 éves koromban én is megkaptam a levelemet, ami egy új, egy nyugalmasabb, jobb jövőt ígért nekem. Végre az lehettem, aki lenni akartam. Nem volt senki, aki visszahúzzon.

Rossie mosolygott. Rám? Jézusom! Rossie rám mosolygott.
Ekkor voltam 11 éves. Rossie Forq pedig a legdögösebb csaj az évfolyamban. Azt hiszem itt kezdődött minden. Ekkor jöttem rá, hogy nem is vagyok annyira ronda, annyira gáz. Pedig anyám mindig azt mondogatta, hogy örüljek neki, hogy nem vagyok a lányok kedvence, mert így legalább nem kell akkorát csalódnia bennem, mint idősebbik fiában.
Viszont így rájöhettem arra is, hogy a Roxfortban senki nem fog észrevenni, ha nem leszek a teljes ellentéte annak a fiúnak, aki betette a lábát az iskolába. Változnom kellett, ezt pedig hamar megértettem.
Így esett meg az eset, hogy odasétáltam ahhoz a barna hajú tüneményhez és vittem a könyveit helyette.

- Hé Grisam!
- Hello Demetrius!
- Figyu nincs kedved kicsit kimozdulni?
- Úgy érted…?
- Persze, hogy úgy értem!
- Oké, frankó, hánykor?
- Találkozzunk a szobor előtt tizenegykor.
- Oké haver ott leszek.

Grisam Windflower, a legjobb barátom volt. Kerek négy évig. Mindent megosztottunk egymással, tényleg mindent. Ketten, igazán menőnek számítottunk. A barátságunk talán még az első napok egyikében alakult ki. Sokan vádoltak engem azzal, hogy ez az egész egy érdek kapcsolat, hogy csak kihasználom a haverjaimat és, hogy ez miatt milyen ocsmány alak vagyok, bár utána azért megkérdezték, hogy nem vinném-e el őket kávézni egyet. Nők…
De térjünk vissza Grisamra. Volt egy kis incidens az egyik nyáron, ami gyökerestül megváltoztatta, mondhatjuk úgy, hogy valóban gyökérré változott. Olyan ember lett, akiket mindig is lenézett, lenéztünk, így én úgy gondolom, hogy teljesen jogosan szakítottam meg vele a barátságot. Ellenkező esetben ő is ezt tette volna. Tudom. Legalábbis így gondolom.
Valóban felszínes kapcsolat lett volna? Nem hiszem. A legtitkosabb gondolataink is közösek voltak, olyan volt, mintha a testvérem lenne. Ám vannak láthatatlan, leírhatatlan törvények, amik szabályoznak bennünket. Remélem, megértesz Grisam. Hidd el, nekem se volt könnyű meghozni ezt a döntést!
Rá fél évre pedig azt nem, hogy legyünk újra barátok. Nem tudom megmondani neked, hogy csak azért van-e ez, mert szerintem meghúztad Norinát, vagy mert baromira hiányzol, haver. Az első jól palástolja a másodikat.

Ahogy telt múlt az idő, sok minden kiderült. Rájöttem, hogy a lányok igenis könnyű esetek, ha az embernek van ideje megfejteni pár aprócska trükkjüket, vagy titkukat. Minden nő egyforma. Pár bók, egy csók és képzeletben már a gyermekedet hordják a szívük alatt, tervezve a tizenöt évvel későbbi jövőt. Hihetetlen nem? Néha igen rémisztő dolog férfinak lenni.

Volt pár fordulópont az életemben.
Az egyik az-az első csókom. Bizony jól sejted, Rossie volt a szerencsés hölgyemény. Akkor még nem gondoltam, hogy havonta fogom cserélgetni a barátnőimet. Naivan, romantikusan vetettem bele magam kapcsolatunkba. Egy héttel később szakított velem. Csodálkozol, hogy miért vagyok ilyen? Még mindig?

A második fordulópont maga a bátyám.
Nem ismer. Fogalma sincs, hogy ki vagyok, hogy igazából mennyire hasonlítok rá és, hogy ez nekem igenis egy nagyon jó védekezési lehetőségem. Mind anyámmal kapcsolatban, mind az élettel szemben. A születésnapjaim úgy teltek, hogy még egy testvéri vállon veregetést sem kaptam tőle. Nem tudom eldönteni, hogy érdeklem-e egyáltalán. Fogalmad sincs arról testvérkém, hogy mennyire hiányzik az, hogy legalább egy ember megértsen ebben a rohadt világban!

De most térjünk vissza az alapvető négy pontomra. Amiről eddig beszéltem neked, az a múlt. Sokkal érdekesebb szerintem a jelenem. Hogy hol is vagyok pontosan? El sem mernéd képzelni…

Megdöbbenve álldogálok az ajtóban és bizony két csodálatosan formás mellet mustrálgatok. Annyira hihetetlen a jelenet és én annyira értetlen vagyok. A nő ott térdepel a bátyám előtt, nekem pedig csak a buta kérdéseim jutnak eszembe.
Plusz, egyetlen-egy gondolat. Olyan akarok lenni, mint Ő. Meg kell tanítania, mindenre, amit tud. Lakberendező mi? Maximum annyira, mint én. Meg kell értened engem. Nem sokáig bírom anyámmal és ez egy nagyon jó lehetőség.
Ahányszor megszólalok, egyfolytában csak a bátyámat égetem. Nagyszerű. Igazából nem ez a szándékom, de most komolyan! Nem vagyok fából, ilyenkor pedig nos…nem az agyamban van a vér, hogy a gondolkozásomat segítse.
Mielőtt Raphael bármit is mondhatna, kezd kirajzolódni bennem pár fontos dolog. Az első… Sohasem keverheted össze a magánéletet a munkával. Kipipálom neked bátyókám, ezt még kipipálom! A második… A nő csak nő. Mindegyik. Csak munka. Hát öregem, ha állandóan ilyen nőkkel vagy, akkor ez igazán jó munka lehet. Pipa! Három… Munkából soha nem lehet szerelem. Nem pont úgy néznek ki, mint akik nap, mint nap kézen fogva járkálnak, szóval ez is teljesítve van.
De a negyediket…nagyon elszúrtad. A legfontosabbat: a családod soha ne tudja meg a valóságot. Hát ide azt hiszem egy bazi nagy X-et kell tennem. De tudod mit? Nem bánom. Mert így lehetőséged van helyrehozni a kapcsolatunkat, megmutathatod milyen jó testvér is vagy valójában!

Igen. Azt hiszem, hogy csak egyszer van ilyen az életben! Egyszer rohanhatok lélekszakadva, tudva, hogy valami biztosan meg fog változni. Én pedig most úgy futok, mint akit halálos átokkal rémisztgetve kergetnek.

Jellem

Minden csak látszat. A gondolataim, a beszédem, az átkaim. Látszat, amikre megvan a magyarázat, csak nagyon a lelkem mélyére kell túrnod, hogy megtaláld. Az pedig eddig egyetlen embernek sem sikerült. Bátor vagyok, a barátaimért mindig kiállok, bár ugyanezt el várom tőlük is. Sajnos azonban sokszor veszek pálfordulatot, így történhetett meg, hogy Grisamot is elvesztettem. A lényeg, hogy újra barátok vagyunk. Kitartó vagyok és rettenetesen dacos. Nem azért játszok elsődlegesen a lányokkal, mert nekem ez így jó, hanem mert tudom, hogy ha így folytatom akkor olyan ember lehet belőlem, mint Raphael. Na meg persze élvezem a változatosságot. Néha félek. Esténként. Amikor anyámra, apámra és a testvéremre gondolok. Nem tudom elmondani, hogy miért, de gyomorgörcsöm van. Nem szeretem ha csalódnak bennem, de azt még jobban utálom, ha magamnak kell csalódnom saját érzéseimben, gondolataimban.

Apróságok

mindig ||
Lányok
Eső
Hajborzolás
Érdekes könyvek
Udvarlás
Raphael
Forrócsoki
soha ||
Kilátástalanság
Félelem
rózsaszín
habos babos dolgok
almalé
dementorok || Anyám egyszer megbolondult, ki kellett venni a kezéből a kést. Azt mondogatta, hogy ő nem bírja tovább..
mumus || Raphael halála
Edevis tükre || Sikeres és gazdag férfi legyek
százfűlé-főzet || eperszínű és virágszirom ízű
titkok ||
Legszívesebben összepakolnék és elköltöznék otthonról. Senki nem tudja, hogy anyám elég furcsa ember.
Elsődlegesen nem azért szeretnék eszkort lenni, mert élvezném, hanem mert új életet teremtene.
Szeretnék egyszer ajándékot kapni a bátyámtól a születésnapomra.
rossz szokás ||
Ha dühös vagyok, akkor sajnos előbb ütök, mint kérdezek. Persze ez extrém eset. De talán a bátorság számlájára írható be.
Ha valakit riválisnak tartok, akkor általában szívózok vele.
Szeretem a szép idomokat megnézni...bizony ez rossz szokás Hááát

   A család

apa || Raphael Bernard Rhodenbarr; 61; félvér
anya || Lisa Cornelia Rosencrantz; 58; félvér
testvérek || Raphael William „Puck” Lysander Francisco Rhodenbarr 29; félvér
családi állapot || egyedülálló
állatok || Egy bagoly, Rex, illetve egy macska Kelly

Családtörténet ||
Raphael Rhodenbarr tollából

Édesanyám londoni származású, szülei már meghaltak, s anyám egy könyv-antikváriumot örökölt tőlük. A bolt nem ment túl jól, s az üzletet anyám eladta, kedvenc könyveit pedig megtartotta magának. Egyébként végzettségét tekintve bűbájtan-tanár. Egy ideig tanított is a Roxfortban, de csak helyettesítő-tanárként, és az már régen volt. Természetesen tudását őrzi, s a mai napig több bűbáj lakozik fejében, mint amennyi el tudna képzelni egy normális varázsló.
Apám, aurori végzettségével, s szakmájával tartotta el a családot. Ő Anglia északi részéről származik, s a szülei a mai napig ott élnek. Titokzatos emberek, nem sokat árulnak el magukról, még a tulajdon unokájuknak sem. Bár azt hiszem nem is igazán volt alkalmuk rá, ugyanis életemben eddig összesen háromszor találkoztam velük. Nem túl kedves népek, nem éri meg őket noszogatni, kimozdítani őket a megszokott kis életükből. Egyébként apám elbeszélése szerint már vagy száz évesek lehetnek és mágiakutatóként különféle mágikus tárgyak feltalálásával foglalkoznak.

   Külsőségek

magasság || 178 cm
tömeg || 70 kg
szemszín || Barna
hajszín || Szőkésbarna, barna
különleges ismertetőjel || A bőr karkötő
kinézet || Laza vagyok. Néha már annyira, hogy szinte szétesek. Alapvetően szeretem a kényelmes ruhadarabokat, de legyenek akkor is divatosak, mutassanak jól rajtam. Inkább a lezser eleganciát részesítem előnyben. Tudom, hogy a csajok oda vannak érte. A hajam kellőképpen kócos, a tekintetem pedig mindig időben felfedezi a kellemes domborulatokat.
egészségi állapot || -

   A tudás

varázslói ismeretek || Nos hol is kezdjem? Általában elég nagy a szám, mindenbe belevágok. Éppen ezért szívesen olvasok el bűbájokról szóló könyveket, olyanokat, amikből tanulni is lehet. Nagyon szeretem a bájitaltant és a sötét varázslatok kivédését. Alapvetően jó a kézügyességem így a gyakorlati dolgok mennek jól. Ettől függetlenül ha kell, megtanulom az anyagot, persze csak úgy, hogy ne lássa senki. Nem bírnám elviselni ha strébernek tartanának, így pedig egyszerűen én vagyok a jóeszű gyerek.
felvett tantárgyak ||
   Repüléstan
   Legendás lények gondozása
mugli képzettségek || tudok zongorán játszani
pálca típusa || 12 hüvely Kőris, Főnixtoll
különlegesség || -

   Szerepjáték-példa

- Értenem kéne?
- Persze, te soha semmit nem értesz! Soha nem érted, hogy milyen undorító módon játszol mások érzéseivel! Ugye? Te soha…Úristen Demetrius, ha csak egy percre elgondolkodnál néha!
Tekintetem még mindig a feszes kis popsiján pihen. Nem zavartatom magam. Lehet, hogy illene mondjuk eggyel feljebb emelnem most már a szemem? Nem, nem hiszem, hogy annak jobban örülne, ha a dekoltázsát mustrálnám.
- Ugyan Diana! Nem gondolod, hogy kicsit túlreagálod a dolgokat? Kezdem úgy érezni, mintha a bolhából is elefántot csinálnál!
Felsóhajtok, kissé megrázom a fejem, aztán hanyagul az asztalnak döntöm a testem, karommal támasztom magamat. Diana majdnem olyan szép, mint Rose volt, vagy, mint Amber. De ez nem segít sajnos ezen a helyzeten. Meguntam. Ilyenkor nem lehet már mit tenni.
- Dem! Te egy aljas…
- Undorító féreg vagyok, tudom.
Fejezem be a mondatot helyette és abban a pillanatban el is mosolyodok. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mi az oka a vidámságomnak, de kezdem élvezni a helyzetet.
- De hiszen pont ezt akartad nem? Tudtad jól, hogy milyen ember vagyok! Tudtad, amikor először a kezemre csúsztattad a kezem. Tudtad, hogy milyen barátaim vannak, hogy mit csinálok szabadidőmben. Mégis azt csináltad, amit a többi lány! Rám másztál! Mondd, mit vársz?
Persze. Ilyenkor hallgat az összes. Ahogy mélyen a szemébe nézek, nem tudom eldönteni, hogy mit látok. Fájdalmat? Dühöt? Hogy mindjárt nekem esik, és kegyetlenül elkezdi püfölni a mellkasomat, miközben azt ordítja, hogy –szemét-?
Nem fogja ezt tenni. Ahhoz túlságosan megaláztam. Bár nem értem, ugyanis az élet döntések sorozata. Döntött, döntöttem. Mindenhez két ember kell. Egy szakításhoz is. Így nem értem a kirohanását.
Talán ha magamba nézek, a lelkem legmélyére, akkor megtalálom a magányos kisfiút az oviban a széken. Tudom jól, hogy mit érez. Túlságosan is tudom. Őszintén? Soha nem akartam bántani. De hazudok! Mert így esik jól a lelkemnek! Nem kell senkire gondolnom, elég ha hetente van egy barátnőm, de semmi több. Addig nem vagyok hajlandó eljutni, hogy igazán megismerjenek. Miért? Az maradjon az én titkom!
- Dem! Ez így nem tisztességes!
- Drágám, mondd nem tisztáztuk az elején? Nem fektettük le a szabályokat?
- De…De ez így akkor sem…
- Fair? Ugyan már! Tudjuk jól, hogy neked most semmi nem lenne fair!
Ideje rágyújtanom. Kihúzok egy cigarettát az ezüst tartóból, amit a farmerem hátsó zsebében tárolok, majd kattan az öngyújtó. Ismerős hang. Az évek alatt már megszoktam. Hozzá tartozik a minden napjaimhoz. Mélyet beleszívok, letüdőzöm, kifújom. Olyan vagyok mint egy pöfékelő sárkány. A rosszabbik fajtából.
Legszívesebben elkapnám azt a törékeny kis testét és a mellkasomhoz szorítanám, hogy érezze, milyen hevesen ver a szívem. Hogy van szívem! Hogy tudok érezni! Helyette azonban egyszerűen hagyom, hogy rám csapja az ajtót. Mert így mindig egyszerűbb. Sokkal egyszerűbb. Ahogy újból beleszívok a cigarettába, lehunyom fáradt vérágas szemeim. Kezem remeg, ahogy lepattintom a hamut az égő rúdról. Jönni fog egy újabb és egy újabb. Ez mindig így van. Egyik se különb a másiknál. Tudom, hogy soha nem lelem meg AZ angyalt, aki dalolva üldögél az egyik felhőn, míg én együtt pöfékelek Luciferrel a pokol mélyén. A mennyország ugyanis a pokol mélyéről a legszebb.

   Egyéb

avialany|| Xavier Samuels

James Wolf moderátor urat kértem meg az elbírálásra!