Debbie Pollimon

DEBBIE POLLIMON

   alapok

jelszó || "A hírnév hűtlen barát."
teljes név || Debbie Pollimon
becenév || Deb, Debbie
nem || nő
születési hely, idő || Párizs, Franciaország; 1980. augusztus 22.
kor || 17
faj || ember
vér || fél
évfolyam || hatodik

   a múlt

Minden egy forró, nyári éjszakán kezdődött: 1980. augusztus 22-én. Párizsban születtem, a helyi kórházban; a szüleim, George és Juliette Pollimon már nagyon vártak az érkezésemre. Van egy két évvel idősebb nővérem, Audrey, akivel kiskorom óta jó viszonyt ápolok. Köztünk nem voltak veszekedések, jó, összetartó testvérek voltunk és mindemellett legjobb barátnők is.

A gyerekkorom békességben, boldogságban telt el, nem tudnék mire panaszkodni, hiszen a szüleim mindent megadtak nekem; néha még többet is, mint amire szükségem lett volna.
Hogy mit csináltunk a nővéremmel amíg nem jártunk iskolába? Körülbelül ugyan azt, mint minden más kislány. Babáztunk, sütiket sütöttünk a játéktűzhelyünkkel, vagy anyunak segítettünk. Anya ugyanis úgy nevelt minket, hogy ne váljunk kényes királylányokká, így majdnem minden nap segítettünk neki főzni (amíg nem lettünk eléggé "idősek", addig csak apróbb feladatokat adott nekünk, később meg már az egész ebédet Audreyval ketten készítettük el), mosogatni, mosni, takarítani, apa pedig büszkén figyelt minket, és örült annak, hogy ilyen szorgos lányai vannak.
Viszont nem voltunk átlagosak. Mire eléggé nagyon lettünk a testvéremmel, a szüleink meséltek nekünk a származásukról. Akkor hallottam először aranyvérűekről és félvérekről, varázslókról, boszorkányokról és más különleges lényekről. Eleinte nem hittem bennük, egészen addig, amíg Audrey felvételt nem nyert a Beauxbatons Mágusakadémiára. Ekkor a nővérem által tapasztalt természetfeletti dolgokban már én is hinni kezdtem, és tudtam, egy nap én is Beauxbatonos leszek, akárcsak Audrey és a nagymamám is. És ez így is történt. Nem egészen 2 évvel később levelet kaptam az iskolából: engem is felvettek.
Boldogan és büszkén vetettem be magamat az akadémiára, és minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legjobban elsajátítsam a mágia tudományát. Imádtam abba az iskolába járni, hiszen minden ott volt, amire szükségem volt, ráadásul nem kellett visszafognom magamat varázslás terén sem. Nyugodtan gyakorolhattam, keverhettem főzeteket, készíthettem bájitalokat, és nem kellett attól tartanom, hogy felrobbantom a konyhát, mert tanárok figyelték minden tevékenységemet.

A Beauxbatonban szinte remekeltem, majdnem kitűnő tanuló voltam. Ezen igazából nem is csodálkoztam, hiszen mindig is érdekeltek a varázslással kapcsolatos tantárgyak, és sokkal szívesebben tanultam azokat, mint mondjuk történelmet vagy irodalmat.
Amikor Audreyval nem az iskolában voltunk, akkor legtöbbször a szüleinkkel kirándultunk Franciaországban. Szinte az egész országot bejártuk, a túrázás volt az "emberi hobbink". Nem tartottuk magunkat különlegesnek a származásunk miatt, mégis szükségünk volt egy-két olyan programra, amihez nem kellett használnunk a varázserőnket. Nem is olyan régen, egy otthon töltött nyár alkalmával elutaztunk a francia riviérára. 2 csodálatos és feledhetetlen hetet töltöttünk ott, a napjaink pedig nem álltak másból, mint napozásból, fürdésből, pihenésből és vásárlásból. Imádtam minden egyes ott töltött percet, és már-már depresszióssá váltam, hogy el kellett jönnünk onnan. Ekkor még nem is sejtettem, hogy nem ez a vakáció lesz a nyaram fénypontja. Visszaérkezünk után alig 3 nappal összeismerkedtem Richard Grosiennal. Nem is kell részleteznem, alig egy hét alatt teljesen beleszerettem. Nem tudtam másra gondolni, és alig győztem kivárni, hogy láthassam. Boldog voltam, mert láttam, éreztem, hogy ő is ugyanígy érez irántam. Ekkor teljesedett ki az életem.
Amikor elmeséltem neki, hogy Beauxbatonsra járok, azt hittem majd hazudoznom kell az iskoláról, de nem ez történt. Megcsillant a szeme, és a mágiára terelődött a szó. Én csak csodálkozva figyeltem, honnan tudhat róla, amikor mesélni kezdett a Roxfortról, a családjáról és a Grosiean-féle hagyományokról. Örültem neki, hogy sikerült a lehető legtökéletesebb embert megtalálnom, akivel örökre összeköthetem az életemet. A mi szerelmünk nem egy fellángolás, egy röpke életű kamaszszerelem volt, bár ezt senki sem hitte el nekünk. Senki sem hitt bennünk. Lehet éppen ezért kapaszkodtunk annyira erősen egymásba. Aztán elérkezett a nap, amitől rettegtem: Rich 17-ik születésnapja. Az ő családjában ugyanis ebben a korban tartják meg a szokásos beavatási szertartást. Rich mintha előre tudta volna, hogy valami rossz dolog fog történni velünk, komoly kérdést tett fel nekem: megkérte a kezemet. Boldogan, mégis félve mondtam neki igent.

Nem tudtam mit várhatok a másnaptól, hogy egyáltalán láthatom-e még valaha Őt. Amikor pár nappal később felhívott, hogy szeretne találkozni velem, megkönnyebbültem és sírva borultam a karjaiba, amikor megérkezett hozzám. A szemeiből azonban hatalmas fájdalmat és aggódást olvastam ki. Majd tudatta velem, milyen feladatot kapott: meg kellett volna ölnie engem. Mivel tudta, hogy ezt nem fogja megcsinálni, őrült szervezkedésbe kezdtünk, hogy valahogy kijátszhassuk a nagyszüleit. A megoldást egy százfűlé főzet elkészítésében találtuk meg.

Aztán eljött életem legrosszabb éjszakája: a "halálom" éjjele. Rich megölte a szolgálóját, megitatta vele a főzetet, amitől a holttest lassan átvette az én alakomat, s így a nagyszülei örömmel vették tudomásul, hogy unokájuk végzett a szerelmével a kedvükért. Pár nappal később érkezett meg a hír a szüleimhez, miszerint meghaltam egy autóbalesetben. A temetésemen Rich is részt vett, és az ő elmondásából tudom, mekkora fájdalmat okoztam a családomnak. De muszáj volt megtennem, nem volt más választásom, mint elvarrni a szálakat, amik a családomhoz fűztek, az ő biztonságuk érdekében.

Londonba költöztem Richékhez, mármint a szüleihez és a testvéreihez, ők ugyanis mindent tudtak a megjátszott gyilkosságomról, így előlük nem kellett bújkálnom. A szülei még azt is elintézték nekem, hogy a Roxfortba járhassak, és a hatodik évemet már ott kezdhessem, hiszen a Beauxbatonsban is úgy tudják, hogy meghaltam.
Eléggé zavaros és összetett most az életem, de aki a legfontosabb számomra, azaz Rich mellettem van, és tudom, hogy nem történhet semmi baj. Őt mindennél jobban szeretem, ráadásul már csak ő maradt nekem. Ha őt is elveszteném, nem tudnék tovább élni.
Nagy árat fizettünk azért, hogy együtt lehessünk: megöltünk egy ártatlan embert, és ezzel a tudattal már örökre együtt kell élnünk. Eleinte haragudtam Richardra, amiért képes volt megtenni, de tudtam, hogy csak miattam tette, hogy életben maradhassak, hogy vele lehessek. Így ha valakit meg kéne büntetni a gyilkosság miatt, akkor egyedül engem kellene, hiszen minden miattam történt, ezen nincs mit szépíteni.

   jellem

Optimista vagyok, mindig mosolygok, szeretem a dolgok jobbik oldalát nézni. A családomért és a szeretteimért bármit képes vagyok megtenni, az ő biztonságuk számomra a legfontosabb.
Gondoskodó típus vagyok, de nem mindenkivel szemben, csupán azokkal az emberekkel, akik fontosak a számomra. A többiek véleménye teljesen hidegen hagy, nem is foglalkozok velük. Áldás vagy átok, ez mindig helyzettől függ, de ami a szívemen az a számon. Mindenkinek megmondom a véleményemet, s csak ritkán számolok a következményekkel.
Szeretek kviddicsezni, bár Richard szerint eléggé veszélyes sport rám nézve. Szerintem nem. Nincs is annál jobb, amikor repülsz a levegőben. Akkor felszabadultnak és boldognak érzem magam.
Mióta Londonban élek, és a Roxfortban tanulok, boldogabb életet élek, annak ellenére, hogy fájdalmas út vezetett idáig, ami átformált egy kicsit. A szemem láttára végzett a vőlegényem a szolgálójával, csak hogy az én életemet mentse. Emiatt is kellett eljönnöm Párizsból, hogy a nagyszülei előtt nehogy lebukjunk. Ezen minden nap idegeskedek, hiszen én "illegálisan" élek. Ha eszembe jutnak a szüleim, és a testvérem, mindig elszomorodok, hiszen ők is úgy tudják, hogy halott vagyok. De örülök, amiért Richarddal lehetek.
Nem kötök könnyen barátságokat, hiszen próbálom a lehető legjobban távol tartani magamtól a pletykafészkeket, nehogy kitudódjon a titkom, mert annak végzetes következményei lesznek. Emiatt is viselkedek sokszor ellenszenvesen és vagyok nem törődö. Pedig igazából nem ilyen vagyok, de muszáj Richard és magam miatt észrevétlennek maradni.
Nem keresem a bajt, jól tanulok, mert nem szeretnék összetűzésbe kerülni a tanárokkal.
Ellenzem Voldemort ténykedéseit, bár egyszer-kétszer alkalmaztam sötét mágiát, de mióta bekerültem a Roxfortba, azóta nem. És nem öltem vele embert, csak megtanítottam nekik, hogy velem ne szórakozzanak.
Alapjában véve nem vagyok egy rossz lány, próbálok a helyes úton járni és jól cselekedni, de sajnos nem mindig jön össze.

   apróságok

mindig ||
+ csokoládé
+ vaníliás cappuccino
+ nevetés, jókedv
+ Richard
+ zene
+ énekel zuhanyzás közben

soha ||
- halálfalók
- büntetés
- Tiltott Rengeteg
- kígyók
- kibeszélés

dementorok || Amikor miatta Richard megölte az egyik szolgálóját.
mumus || Lebuknak Richarddal, és ezért megölik a fiút, a szeme láttára.

titkok ||
+ Nem halt meg, még mindig életben van, csak Londonban él.
+ Nagyon szeretne visszalátogatni Franciaországba, hogy beszélhessen a családjával.
+ Szeretne egy kiskutyát, de ez Richard cicája, Dollár miatt nem igazán megvalósítható.
+ Éjszakánként nehezen alszik el, mert mindig a szolgáló meggyilkolásának jelenete játszódik le a fejében; valamint retteg attól, hogy elveszíti Richardot.
+ Havonta legalább egyszer megcsörgeti telefonon a szüleit, hogy hallhassa a hangjukat.

rossz szokás || Ha ideges dobol a lábával és a száját harapdálja. Ha feldühítik franciául kezd káromkodni.

   a család

apa || George Pollimon; 42; aranyvérű
anya || Juliette Senquence; 39; sárvérű
testvérek || Audrey Pollimon; 19
családi állapot || Van vőlegénye, Richard Grosiean, aki szintén a Roxfortban tanul.
állatok || Volt egy fekete kiskutyája, Patty, de őt Párizsban kellett hagynia a szüleinél.

   külsőségek

magasság || 160 cm
tömeg || 53 kg
rassz || európai
szemszín || zöld
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || van egy apró, csillogó fülbevalója, amit még az anyukájától kapott, mielőtt Londonba költözött.
kinézet || Csinos, vékony lány, aki mindig divatosan öltözködik. Mindig ügyel a megjelenésére, nem lehet slamposan látni. Viszont nem az öltözködése miatt akadnak meg rajta a szemek, hanem szikrázó, boldog mosolya miatt.
egészségi állapot || Az idegesség és a stressz fejfájást vált ki nála.

   a tudás

varázslói ismeretek || Egész jó eredménnyel végezte el az RBF vizsgát. Szeret tanulni, kedvenc tantárgyai közé tartozik a bájitaltan, átváltoztatástan és a legendás lények gondozása.
mugli képzettségek || gyönyörűen tud rajzolni, ezt valószínű anyukájától örökölte; folyékonyan beszél franciául, tud sütni-főzni és ügyes a sportokban.
pálca típusa || 13 hüvelyk, gyertyán, egyszarvúszőr
különlegesség || nincsen

   szerepjáték-példa

A 17-dik születésnap eléggé fontos az emberek életében. Már majdnem akkora jelentőséget tulajdonítanak neki, mint a 18-diknak. A Grosiean családban azonban a 17-dik születésnap ténylegesen különleges erővel bír. Ebben a korban kell egy régi, családi hagyomány szerint átesni az avatáson, ami legtöbbször egy gyilkosságban merül ki. Már előre féltettem Richardot, a vőlegényemet, hogy vajon ő neki milyen feladatot szántak a nagyszülei. Amikor megtudtam, hogy velem kell végeznie, leírhatatlan fájdalmat éreztem, ami szétterjedt az egész testemben. Sohasem gondoltam volna, hogy valaki arra kérje a saját unokáját, hogy ölje meg a szerelmét. Igaz, mi nem vagyunk átlagosak. Richard aranyvérű varázslónak számít, én pedig csak félvérű vagyok, mivel nekem az anyukám egy egyszerű ember. Valószínű a nagyszülei nem tudták volna elviselni, ha rangon alul házasodik, ezért lettem én a célpont. De miért kényszerítik arra, hogy öljön meg? Nem tudtam, hogy mit gondoljak, pedig éjjel-nappal azon törtem a fejem, hogyan tudnánk kijátszani őket. És ekkor egy nagyon jó és kivitelezhető ötlet jutott Richard eszébe. Egyik éjjel megölte a szobalányát, majd az én egyik hajszálammal átitatott százfűlé főzetet itattunk meg vele, aminek hatására, a holttest szépen, lassan felvette az én alakomat. Így Rich nagyszülei elhitték, hogy unokájuk végrehajtotta a feladatot, és megölt engem. A családom úgy tudta, hogy New Yorkba költözöm, a távoli rokonainkhoz, és ezért anyu egy apró, csillogó fülbevalót adott nekem, hogy minden nap az eszembe jussanak. Azonban a saját biztonságuk érdekében nem árulhattam el nekik, hogy mi is történt valójában, így nekik azt mondták, hogy egy autóbalesetben meghaltam. Mivel Rich elment a temetésemre, tudtam, mekkora fájdalmat okoztam nekik, és kedvesem beszámolójából ítélve nagyon megviseltnek tűntek, de nem volt más választásom. Ha tudnák, hogy élek, és véletlenül összefutnának Grosieanékkal, annak katasztrofális vége lenne.
Bár még mindig reménykedem a jobbik lehetőségben, azaz, hogy sohasem fog kiderülni a titkom...

   egyéb

nincsen