+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Ted H. Flanagan
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ted H. Flanagan  (Megtekintve 2385 alkalommal)

Ted H. Flanagan
Eltávozott karakter
*****


Griffendél # Hetedév #

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2013. 06. 02. - 19:47:23 »
+3

TED H. FLANAGAN

     


Mottó
„Tell me something, my friend. You ever dance with the devil in the pale moonlight?”



         Alapok

jelszó || "Alcohol is free!"
így ejtsd a nevemet || ted flenegen
nem || férfi
születési hely, idő || London; 1982. október 25.
horoszkóp || Skorpió
kor || 16 éves
vér || Félvér
évfolyam || IV.


         A múlt


„Don’t look, don’t look the shadow’s breath. Whispering me away from you”

Arcomon lassú cseppekben olvad, majd gördül tova a rátapadt hópelyhek sokasága, ahogy sokadik körömet rovom a havas londoni éjszakában. Mindig is szerettem a Regent’s parkot, megnyugtat ez a csend, ami itt körülvesz. Kényelmes tempóban kocogok a lomha hóesésben, immár lassan két órája.  Segít kikapcsolni, segít a semmire gondolni… vagy épp rendet rakni a fejemben, most épp az utóbbi van soron. Annyi minden történt az elmúlt hónapokban, jóformán átgondolni se volt időm.

„Don’t  wake at night to watch her sleep. You know that you will always lose”

Cure – Burnt hallgatok mint már oly sokszor. Apám mindig mondta, hogy túlságosan is ragaszkodom a mugli dolgokhoz, de nem tehetek róla, egyszerűen vonz ez a megfoghatatlan misztikum, amit a zenéjükben érzek.  Szükségem van rá, hogy elterelje a figyelmemet, kizárjam vele a külvilágot, hogy tényleg csak egyedül lehessek a gondolataimmal… a csapongó gondolatimmal.

„Oh don't talk of love - the shadows purr, murmuring me away from you. Don't talk of worlds that never were, the end is all that's ever true. ’’

Csak elmosolyodok, mily igaz. Csak a vég az mi biztos, s igaz, ami ily biztos lehet. Ahogy a családomat is utolérte. Azóta sem tudom, hogy szerencse vagy sem, hogy én nem voltam otthon azon az estén. Kirabolták a lakásunkat… őket megölték, álmukban. Bah. Ha nem lett volna a Roxfort, biztosan elvesztem a józan eszem, de talán jobb is lett volna. Akkor nem fájna most, akkor nem úgy emlékeznék az arcukra mikor hazaérve megpillantottam őket. Őket, akik mindennél fontosabbak voltak nekem.

„ There's nothing you can ever say Nothing you can ever do... Still every night I burn Every night I scream your name.”

A rémálmaim viszont velem maradtak, hűséges társaim. Heh, társak, végül is… Akár azok is lehetnek.
Megállok egy pillanatra, hogy kifújjam magam. Rendesen kimelegedtem. Pulóverem kapucniját hátra vetve az égre pillantok, mintha bármit is láthatnék az égen az éjszaka sötétjében. A csillagok kényelmesen bevackolták magukat a hófellegek mögé, és inkább egymást szórakoztatják ragyogásukkal, mint engem. Mélyet lélegzem, leheletem mint porvihar vagy ködförgeteg gomolyog tova. A mellettem lévő pad kínálta lehetőséget kihasználva nyújtok, kissé elmacskásodtak a lábaim. S mikor végeztem hangosabbra veszem a fülemben lüktető zenét, hogy tovább folytassam azt, amiért itt vagyok.

„Every night I burn Every night the dream's the same, Every night I burn Waiting for my only friend, Every night I burn Waiting for the world to end. ”

Voldemort visszatért, azóta minden a feje tetejére állt, a Roxfort sem az, mint régen volt. Franc essen bele. Az egyetlen hely mi vigaszt nyújtott, és ezt is képesek voltak elrontani… Bah, de gyűlölöm…
Pedig, de jó volt. Az első perctől imádtam az iskolát, hamar új barátokra leltem. Élveztem az órákat, na jó, a bájitalt nem. Lehet Lumpsluck bármennyire is jó fej, ez a kotyvasztás nem az én asztalom. A jóslás meg… komolyan mondom valami biztos nincs rendben tanárnővel. Aztán jött a háború és az egész egy csapásra megváltozott.  Úgy útálom.

Szaporábbra veszem a tempót, kezdek fázni. Szorosabbra fogom a sálam. Apró mosoly - még édesanyám kötötte nekem - mintha a keze melegét érezném az arcomon, úgy szeretem. Egyszer talán én is tehetek valamit, amivel segíthetek, hogy minden jobb legyen, talán visszahozhatom őket valahogyan.

„Just paint your face  the shadows smile Slipping me away from you, Oh it doesn't matter how you hide Find you if we're wanting to.”

Pedig gyerekként milyen idilli volt minden. Imádtam a kertben apával játszani, a frissen vágott fű illatát, amikor esténként anya felolvasott, a cseresznye virágot, a sakkozással töltött hosszú órákat… mára mind megkopott. Emlékszem a közös karácsonyokra, amikor még apámmal hóembert építettünk a hátsó kertben. A szalonnasütésekre nyáron, édesanyám sikítása mikor leöntöttem hideg vízzel, apa dorgálása mikor medencévé locsoltam a virágos kertet. Ők mindent megadtak nekem, és már nem fogom tudni meghálálni nekik.
Most mát üres a ház, nem szeretek itthon lenni. Itthon… ez már nem is az otthonom. Csak emlékek kötnek ide, élő ember nem. Tényleg a Roxfort az otthonom, ezért sem szeretem a szüneteket, nincs, ki várjon.

„So slide back down and close your eyes, sleep a while, You must be tired...  But every night I burn
Every night I call your name, Every night I burn, Every night I fall again, Every night I burn, Scream the animal scream, Every night I burn, Dream the crow black dream”

Egy pillanatra lehunyom a szemem, és megszűnik minden. Csak a lüktető ritmus, a holló éneke visszhangzik a dobhártyáimban. Ekkor nekiütközöm valaminek, fel is borítom. Bárki is legyen lendületből estem át rajta, hogy kitekert pózban nyekkenjek a friss hótakaróban.
- Mi a… – elharapom a kezdődő káromkodást. Lassan kinyitom a szemem, ahogy oldalra pillantok tőlem néhány lépésnyire egy világító elemlámpa szórja fényét, oszlatva a körülölelő sötétet. Kiveszem a fülemből a fülhallgatót, mielőtt nehézkesen négykézláb emelkedem. Ami valljuk be rossz ötlet volt, mert piszkosul sajog a térdem. A fájdalomtól résnyire húzódnak a szemeim, de felpillantva még így is látom előttem heverő „áldozatom”. Félig hóba süppedő sötét ám fekete-fehér kockásan sávos tányérsapka, a fekete kabáton rangjelzés.
- Ó hogy az a… pompás, sikerült legázolnom egy rendőrt. – közelebb húzódok hozzá, lassan megrázom. A futástól még mindig fújtatva bámulok rá, arcom finoman szólva is groteszk látványt nyújthat, ahogyan egyszerre a futástól fáradtan, és a térdemben lüktető fájdalomtól torzan, ám mégis aggódva figyelem és próbálom eszméletre rázni az előttem heverő 40-es férfit.
- Uram, jól van?  Hahó! Ébredjen, kérem! – immár óvatosan pofozgatom, hogy magához térítsem. Halkan nyöszörögve eszmél, és nyitja szemeit. Először kérdőn, majd megvilágosodva, s emlékezve, hogy mi történt. Kezével a fejét fogja és támaszkodva felül, néhány szívdobbanás múlva a lámpájáért nyúl, majd azt megszerezve láthatóan eltökélt, hogy szétégesse a szaruhártyám, oly kíváncsi legázolója arcára.
- Nagy pácban van fiatalember, ez bizony hatóság elleni erőszak. – mondja lassú, kimért hangon.
- Mármint micsoda? – nézek rá elkerekedett szemekkel. Az, hogy maga a semmiből elém terem, aztán csodálkozik, hogy leterítem? Nézze, igazán sajnálom, ha miattam megsérült. Tényleg nem volt szándékos, de ez a baleset mint szándékos erőszak, finoman szólva is túlzás. – mondom szinte egy szuszra, kissé indulatosabban is mint akartam. Ezen talán ő is meglepődött, vagy maga is rájött, hogy képtelenséget beszél, de tisztán látszott, hogy egy pillanatra zavarba jött. Ám ez csak egy pillanatig tartott, balszerencsémre.
- És még pimaszkodunk is, na irány az őrs!

Legalább nem telt eseménytelenül a téli szünetem.



         Jellem

Ritka egy öszvér tud lenni, az az igazi makacs, csökönyös és önfejű féle. Szeret vitatkozni, gyakran előfordul, hogy a vita végére igazából már nem is arról van szó, mint amiről induláskor volt, sőt nem is emlékszik rá. Alapvetően kedves, barátságos, ám szívesen kötözködő, „vérszívó”. A barátaiért kb. mindenre képes. Mióta tart a háború komorabb, nehezebben viseli a Roxfortban lezajlott kényszerű változásokat. Próbál alkalmazkodni a túlélés miatt. Több időt tölt tanulással, jobban magába fordul, bizalmatlanabb, mint volt.

Erősség || eltökélt, makacs
Gyengeség || könnyen befordulós, elkalandozós, hirtelen hangulatváltozós


         Apróságok

mindig || gitár, ceruza, futás, könyvek, versek, hóesés, mugli filmek, Cure
soha || Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsé, hiszti, bájitaltan, máktorta, tök, kviddics
hobbik || rajzol, zenét hallgat, fut, olvas
merengő || legrosszabb: mikor megpillantja szülei holttestét a nappaliban; legjobb: mikor 10 évesen sikerül édesapját legyőznie sakkban.
mumus || a semmitől, az ürességtől
Edevis tükre ||  újra találkozni a szüleivel
százfűlé-főzet ||  fekete, mák ízű és tök illatú.
Amortentia || karamella
titkok || gyerekkorában félt a sötétben
azt beszélik, hogy... || már ült a sitten



         A család

apa || Ben H. Flanagan; 42 év; félvér; elhunyt
anya || Amelie Red; 37 év; sárvérű; elhunyt
testvérek ||  nincs
állatok || Fred - bagoly

Családtörténet ||

A Flanagan egy walesi varázsló család, édesapja onnan származik, édesanyja pedig Birminghamből egyszerű mugli felmenőkkel. Szülei a Roxfortban ismerték meg egymást, mint oly sokan mások, és kitartottak egymás mellett. Anyai ágon a nagyszülők egy órás üzlettel foglalkoztak, míg apja szülei tehetősebb földbirtokosok. Habár hivatalosan gyámja apai nagyszülei lettek Ted igazán egyik családdal sem tart szoros kapcsolatot, inkább az iskola/tanulás felé fordult. Szünidőkben felváltva van a nagyszüleinél, ám Birminghamből néha Londonba látogat, hogy a volt családi házban töltsön néhány napot.



         Külsőségek

magasság || 182 cm
testalkat || sportos
szemszín || barna
hajszín || fekete
kinézet || Magas, vékony srác, rövidebb fekete haját általában zselézi. Barna szemei kedvességet, melegséget sugároznak. Általában jókedvű, mosolygós, vagy épp nem, és akkor a lejátszóján zenét hallgat komoran. Amikor nem talárt visel, szereti a kockás ingeket és a farmert. Van egy ütött-kopott bőrkabátja.



         A tudás

varázslói ismeretek || Szereti az új dolgokat. Hangulatfüggő, de alapvetően szeret tanulni. Kedvencei a Legendás Lények Gondozása és az Átváltoztatástan. A Bájitaltant viszont ki nem állhatja, löttyöket kevergetni, ehh.
felvett tantárgyak || Legendás Lények Gondozása, Repüléstan
pálca típusa || 11 és ¾ hüvelyk, nyárfa pálca főnixtoll maggal.
RBF || még nincs




         Egyéb

avialany|| Josh Hutcherson


Naplózva

„ In the dark,
I can feel you in my sleep,
In your arms I feel you breathe into me;
Forever hold this heart that I will give to You,
Forever I will live for You!”

B. Lizandra Kenneth
Eltávozott karakter
*****


VIII. GRIFFENDÉL ••

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2013. 06. 03. - 20:35:07 »
0

      Üdvözöllek az oldalon!      

Szörnyen sajnálatos, amit Teddel történt, de elég erős ahhoz, hogy túlélje! kacsint
Ha beírod, hogy most hol is laksz és kivel (hiszen kiskorú vagy még),
akkor ezt az előtörténetet azonnal elfogadom. Házad a


griffendél.

Jó játékot!
Az eligazító PM-et hamarosan megkapod!

Mosolyog



moderator
~ ala feminim
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 03. 23. - 19:32:35
Az oldal 0.344 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.