Ryan Wallbrick

RYAN WALLBRICK

Mottó

If I let myself care, all I feel is pain

   Alapok

jelszó || „indokolatlan óra”
így ejtsd a nevemet || Rájen Wallbrikk
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1980 március 25
horoszkóp || kos
kor || 16
vér || félvér
évfolyam || Hetedév

   A múlt

Odakint úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Jobb elfoglaltság híján az új zongorát próbálgattam emlékezetből játszva a család, és a személyes kedvenceim.
Annak ellenére, hogy idén kaptam, alig volt pár alkalom, amikor igazán ki tudtam használni, most azonban, hogy teljesen egyedül maradtam a házban, nem állt szándékomban halálra unni magam, amíg anyámék haza nem érnek. Magam alá húztam egy széket, végigfutattam az ujjaim a csillogó billentyűkön, és lehunyt szemmel játszani kezdtem.
Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, de még mindig a zongora mellett ültem, amikor apró nyikorgás ütötte meg a fülem. A játékot egy pillanatra sem abbahagyva pillantottam hátra, amikor megpillantottam közvetlenül mögöttem az apám. Már elvettem volna az ujjaim, hogy köszönthessem, amikor megrázta a fejét.
- Ne hagyd abba! – szólított fel a darab folytatására, miközben átnyúlt felettem, és az üres kottatartóra tett valamit. Nem is tűnt fel, mit rakott oda, egészen addig, amíg a vállaimra nem tette a kezeit, és mély sóhajjal meg nem szorította azokat. Ahogy felnéztem, és megláttam rajta a saját nevem azonnal tudtam, hogy ez csak az a levél lehet, amire nagyon régóta vártam.
Halvány félmosollyal váltottam át apám, és a család kis kedvencére. Azt akartam, hogy a pillanat minél jobban elhúzódjon, noha alig vártam már, hogy kinyissam a levelet. Apám arra nevelt, hogy először a kötelesség, és csak azután a szórakozás. Megnyaltam az ajkaim, miközben magamban már a roxforti levél tartalmát olvastam hangosan.
Ebben a ritka, idilli pillanatban lépett be az anyám. Arcán ismerős, elégedett mosollyal, valahányszor játszani hallott, amely csak akkor teljesedett ki igazán, amikor megpillantotta a fejem mellett a bontatlan, de ezer közül is felismerhető írást.
Ahogy apám is észrevette, hogy anyám az ajtóban állt, alig észrevehetően elmosolyodott, megköszörülte a torkát, és így szólt:
– Nos, úgy látom, ez az év teljesen más lesz. – biccentett anyám felé, de közben nekem teljesen olyan volt, mintha azt mondta volna, mennyire büszke rám, hogy végre én is oda kerülök, ahová igazán akartam.
Válasz nélkül bólintottam, eljátszadozva az utolsó hangokkal. Visszatettem a porvédőt, és a levélért nyúltam, amikor apám megállította a kezem.
– Remélem, büszke lehetek majd Rád, fiam. – szorította meg az alkarom.
Kiszélesedett a mosolyom.
– Igyekszem azon lenni – biccentettem, majd a gyermeki izgalmat visszafogva téptem fel a borítékot, engedélyt kértem, hadd vonuljak vele a szobámba, de a lépcsőn felfelé már hangosan olvastam magamnak az iskolai levelet.
Legközelebb a vacsoránál találkoztunk újra. A házimanónk lélekszakadva rohant fel hozzám, kopogás nélkül rám törve az ajtót.
– Te meg mit keresel itt? – rivalltam rá, az ingemet gombolva.
– A ház Ura azt üzeni, hogy…
Felvontam a szemöldököm, amikor végignézett rajtam, és elakadt a szava. Kivételes alkalommal nem volt kedvem szórakoztatni magam azzal, hogy valami eszelősen gyerekes büntetést szabok ki rá. Tökéletesen hallottam, amikor anyám felkiabált, hogy igyekezzek valami ünneplőruhát keresni magamnak a kivételes vacsorához.
– Eredj a dolgodra! – küldtem ki a szobámból, majd felvettem a mellényem, vetettem egy pillantást a katonás rendre, amire tanítottak, és lesétáltam a lépcsőn az ebédlőbe.

A Roxfortban éreztem azt először, hogy otthon szigorúan voltam fogva. Amikor a Nagyteremben elfogyasztottuk az első vacsoránk, és senki nem szólt rám, amikor szedtem az ételből, hogy miből, és mennyit egyek, elégedettség járt át. Ez tényleg egy teljesen más világ – mondogattam magamnak, miközben végignéztem a termen. Nem volt, aki rászólt volna a túlsó asztalnál ülő lányra, hogy a talár ujja lassan beleér a levesbe, és nem feddte meg senki a hangoskodó diákokat, hogy teli szájjal nem illik beszélni.
Így visszaemlékezve, sosem tartottam magam egy megszeppent elsősnek, leszámítva az első néhány hónapot. Aztán, ahogy telt az idő, és együtt lógtunk azokkal, akiket otthon is gyakorta vendégül láttunk, lassan kirajzolódott, hol a helyem, és egy idő után már tisztában voltam azzal, hogy is állok bizonyos személyekhez képest a ranglétrán. Az, hogy kicsi koromban még másokhoz hasonlítottam magam, mindig meg akartam valakinek, vagy valaminek felelni, valahogy mostanra már teljesen eltűnt. Mára a magam ura vagyok, és sikerült felfedeznem még egy elbűvölő tulajdonságot: a manipulációt. Szép szavakkal bárkit, bármire, bárhol. Csak az a lényeg, hogy okosan kell használni. Mindig is utáltam kétszer annyit letenni az asztalra, csak azért mert az én életem másképp alakult, mint ahogy kellett volna lennie. Az, hogy apámat sikerült egy félvér nőnek az ujja köré csavarni, a legnagyobb szégyen, amiről mindig is mélyen hallgattam. Persze ezzel az iskolában nem mindenki van így. A helyzetem sokkal könnyebb lett, amióta anyámat kitagadta az apám, és végre elültek a kellemetlenkedő megjegyzések is mások részéről. Nem mintha annyira érdekelt volna a véleményük, hiszen sosem állítottam azt, hogy nekem ez így jó lenne, de azért valahol igenis forrt a vérem a bosszúért.
Aztán valahogy, nehezen az egyik alkalommal, sikerült felébrednem, és rájönnöm, hogy attól még, mert nekem olyan a családi hátterem, amilyen, tökéletes helyen vagyok ahhoz, hogy a nézeteim szerint éljek, és ebbe természetesen beletartozik a pálcahasználat is – szigorúan csak akkor, ha szép szó már nem segít.

A nyomorult anyám miatt a háborúnak köszönhetően még rosszabb lett a helyzetem, mint amit álmomban gondoltam volna. Ugyan alig érzem, hogy kiközösítenek, egyre nehezebb dolgom van, a félvérségem miatt, azonban most olyan emberek fordítanak hátat, hiába a ház, akiktől ezt nem vártam volna.
Hiányoztak azok a kiváltságok, amelyek nekem nem adattak meg. Apám természetesen a Sötét Nagyúr szolgálatába állt azonnal, ahogy visszatért, és engem is ebbe az irányba terelget.
Az apámnak, és a szolgálatainak köszönhetően nincs olyan rossz helyzetben a család, mint amilyennek egy félvér elképzeli. A Roxfortban ugyan alaposan keresztülhúzták a számításaim a sok új szabállyal, és a szigorítással, de ha arra gondolok, mennyivel rosszabb a mugli származásúaknak nekem igazából még arany életem is van hozzájuk képest.

   Jellem

Alapvetően bonyolult jelleme van. Az apjától, amikor meghalt az édesanyja, kapott egy nagyon komoly átnevelést, az ő példájából tudja, hogy senkiben nem szabad megbízni, mert bármikor bárki elárulhatja. Igaz az anyja soha nem árulta el, de neki ez örökké egy fájó pont marad, hogy nem az aranyvérűekhez tartozik. Nem szégyelli, inkább dühössé teszi.
Pontosan ezért az érzelmek számára nem jelentenek semmit. Méghozzá annak szó szoros értelmében. Sportot űz abból, hogy behülyítse a lányokat, ami a kisebbségi komplexusából (amiért nem aranyvérű) származik. Szenvedélyesen gyűlöli a muglikat, és saját fajtáját is; főként az anyja miatt.
A problémák nála mindig ebből eredeznek ugyanúgy, ahogy a gyűlölet, a megvetés, és a manipuláció is. Nem tudja, és nem is akarja elfogadni, hogy olyan, amilyen, épp ezért arrogáns. Amit akar, azt mindig megszerzi, és nem fél a legaljasabb módszereket bevetni annak érdekében, hogy elérje a céljait.
Sosem kér. Akar. Rideg, kimért, csendes, csak akkor szólal meg, amikor kérdezik, vagy amikor Ő akar.

Erősség || kitartás, valamiért bármit, amíg meg nem szerzi, manipuláció, gyors észjárás
Gyengeség || önzőség, fejjel a falnak, makacsság, hirtelen haragú, elkötelezettségi problémák

   Apróságok

mindig || nők, hatalmi játékok, család, mentolos cukor, macskák

soha || patkányok, kétszínűség, női nyivákolás a semmin, beadandók, unalmas szünetek
hobbik || zongora, gitár, rajzolás
merengő || Legjobb: amikor megkapta a levelet a Roxfortból
Legrosszabb: amikor először szembesült azzal, hogy az aranyvérűek sokkal kiváltságosabbak, mint a többiek, és hogy ő soha nem lehet olyan, mint ők.

mumus || vérfarkasok(a nagyapám néha elejtett pár történetet róluk, de ennek következtében kifejezetten utálom a vérfarkasokat, de még jobban azt ha "véletlenül" összefutnék eggyel valahol, és megharap)
Edevis tükre || aranyvérűnek lenni, ami az anyja miatt mindig is egy fájó pont számára
százfűlé-főzet || fenyőtea
Amortentia ||női parfüm, frissen nyírt gyep, a tenger sós illata
titkok || kisebb korában néha azt szokta játszani, hogy ő is aranyvérű, és jóval felette áll mindenkinek.
azt beszélik, hogy... ||azért nem akar senkivel komolyabb kapcsolatot, mert az anyja félvér volt, és nem akar ugyanabba a hiába beleesni, mert az apján is látta sokszor, hogy megbánta a házasságát, mert úgy a jelen viszonyok között sokkal másabb lenne az életük.

   A család

apa || név; Emmett Wallbrick 48, aranyvérű, hideg, és kimért, főleg amióta ketten maradtak.
anya || név; Juliette Esther Vaughan, 48, félvér, halott. Mindvégig katasztrofális volt a kapcsolatuk.
testvérek || Carlie, 6 lánytestvér. Igazából nem is nagyon érdekli, hogy létezik, a viszonyuk meglehetősen formális
állatok || Shadow – fekete macska

Családtörténet ||

A Wallbrick családnak meglehetősen íves története lenne, ha az apja nem szakított volna a „hagyományokkal” és a család nézeteivel szembemenve nem vett volna feleségül tudatlanságból, és hirtelen fellángolásból egy félvér asszonyt.
A felmenőik között egészen az apjáig mindenki aranyvérűnek számít egészen addig amíg az apja el nem követte ezt a hibát, amire a gyerekei egyébként egyáltalán nem büszkék.
Egy ideig ki is voltak tagadva a családból egészen addig, amíg Ryan anyja meg nem halt, azóta valamelyest enyhült a viszony, de minden egyes családi összejövetel alkalmával előhozakodnak azzal a témával, hogy az apja, hogy lehetett ennyire vak, és ostoba, és különben is mit művelt szegény gyerekekkel, mert egy életre elcseszte az életüket.
A család mivel Ryan is ezt a nézetet vallja, így persze feltétel nélkül babusgatják, hiszen szerintük nem a gyerek tehet arról, hogy az apja egy megveszekedett idióta.
Az anyai ágról semmit nem tud, soha nem is kérdezte, vagy érdekelte, és soha nem is találkozott onnan senkivel, mert szégyelli, hogy egyáltalán léteznek.

   Külsőségek

magasság || 185 cm
testalkat || sportos, izmos
szemszín ||zöld
hajszín || szőkésbarna
kinézet || Tipikusan az a srác, akit ha nőként meglátsz, félrekalapál a szíved, mert képes egyetlen mosollyal elvarázsolni, hogy mire magadhoz térj, már azt se tudd ki is vagy valójában. Állandó kihúzott testtartása fölényességet sugároz, nincs olyan diák a Roxfortban aki azonnal ne venné észre rajta a felsőbbrendűséget, mielőtt még a talárjára esne a pillantása. Általában hallgatag félmosollyal húzza meg magát az egyik sarokban, és a „legjobb” pillanatokban szólal meg, vagy jelenik meg a semmiből

   A tudás

varázslói ismeretek || kedvenc tantárgy természetesen a bájitaltan, és az asztronómia mellett, az átváltoztatástan. Nem nagyon szeret tanulni, csak ami érdekli. Gyakran egész éjszaka képes fennmaradni, hogy a csillagokat bámulja. A mágiatörténet, és a gyógynövénytan enyhén szólva sem az erősségei.
felvett tantárgyak || számmisztika, rúnaismeret

pálca típusa || 13,5 hüvelyk, tiszafa, sárkányszívizomhúrral
RBF ||
Átváltoztatástan – Kiváló
Bűbájtan – Várakozáson felüli
Bájitaltan – Kiváló
Gyógynövénytan - Borzalmas
Asztronómia - Kiváló
Rúnaismeret – Várakozáson felüli
Mágiatörténet – Borzalmas
Számmisztika – Várakozáson felüli
Sötét Varázslatok Kivédése – Várakozáson felüli

   Egyéb – kérem szépen, naaaagyon nagyon szeretnék a mardekárba kerülniiiiiiii *-*

avialany|| Paul Wesley