+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Karakter Kapcsolat Nyilvántartás
| | |-+  Felnőtt karakterek
| | | |-+  Ben Bishop
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ben Bishop  (Megtekintve 1799 alkalommal)

Benjamin Bishop
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


a lúzer

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2012. 10. 14. - 15:47:01 »
+6


Ben Bishop
19 FÉLVÉR MMMM 1. ÉV
A LÚZER


BARÁTOK
Manapság nem sok van belőlük. Egy kezemen meg tudom
számolni őket, de ez nem is baj. Nem igazán értem, miért
van ez így, mivel alapvetően jó természetem van; elég rugalmas
és alkalmazkodó vagyok, a humoromért pedig döglenek a csajok.
Vagy inkább a humoromtól. Mindegy, ha nem zavar, hogy cikiznek
majd azért, mert velem barátkozol (esetleg te is a seprűtárolóba
zárva töltesz majd néhány éjszakát), én csak annál hálásabb leszek,
elhiheted.  


CSALÁD
Kérlek, kérlek, csatlakozz te is ehhez a nagy és boldog
családhoz! Vagy fogadj örökbe és vigyél innen jó messzire.
Egyébként a családommal nincs gond, de azért azt ne várja
el tőlem senki, hogy majd amikor sor kerül a nő
bemutatására otthon, nem fogom tövig rágni az összes körmöm.
Ennyire mi sem lehetünk lazák. Ha jobban belegondolok…
inkább ne csatlakozz ehhez a nagy és boldog családhoz.


ELLENSÉGEK
Húha. Ha nem az vagy, aki elvisel, és nem az, akit nem zavar,
hogy téged is a perifériára tesznek, vagy nem az, aki elmegy
mellettem, amikor épp a bokámnál fogva lógatnak a budi fölé,
akkor biztosan az az ember vagy, aki a bokámnál fogva lógat a
budi fölé. Elsős koromban kiképeztek bokszzsáknak, azóta még
csak béremelést sem kaptam. Megszereztem az iskola hivatalos
Lúzer címét (ez a büszkeségem, végre valamiben verhetetlenül
az első vagyok), hetedévre rekorder látogatója lettem a
gyengélkedőnek, illetve amíg itt tanulok, esélyes, hogy
megválasztanak a hollóháti kviddicscsapat kabalaállatának.
Mindent összevetve: ellenségekből, hálégnek’, van bőven,
nem kell spórolnom velük a zombiapokalipszisig. Teszek rá,
ha utálsz, csak egyet kérek: ne az arcomat üsd.


SZERELEM
Erről nem kell részletesen mesélnem, a suli általában
jobban értesült az aktuális szerelmi életemről, mint én
magam. Körülbelül hatodikban fel is hagytam minden
béna kísérletemmel, a lányok valamiért nem vevőek az
eredetiségre. Azt hiszem, szűzen fogok meghalni.




NINCS MÁR KÖZTÜNK, ÍM, TITOK:
HALLGAT TÉGED BEN BISHOP
Ne fogd vissza magad, te drága gazember!



Kód:
[center][font=times new roman] [size=14pt][color=#526B7B]NINCS MÁR KÖZTÜNK, ÍM, TITOK
HALLGAT TÉGED BEN BISHOP[/color][/size][/font][/center]
[center][font=times new roman][color=#736352]Ne fogd vissza magad, te drága gazember![/color][/font][/center]

Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
   i   '   m       r   a   d   i   o   a   c   t   i   v   e  
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Dakota Bourgh
Boszorkány
*****


Indiános lány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2012. 10. 14. - 19:46:31 »
+2

 
Cigicimbi, vagy valami jóval több
Öhm… bevallom, nem vagyok büszke az ismeretségünkre.
Csak viccelek, na. Még, ha veled lenne bajom, okés is lenne a dolog, mert megoldhatnám, hogy többet ne lássalak, de az a cigaretta mennyiség, amit képes vagyok elszívni egy-egy találkozónk alkalmával… Na, nem mintha te szoktattál volna rá. És mégis, ez csak egy indok, hogy láthassalak, hogy az a néhány perc csakis a miénk legyen, a mi világunk, mi érzelmeink, mi barátságunk. Senki másnak, semmi köze sincs hozzá. Vagyis, kezdetben nem volt…
Véletlenül tévedtem a kőfalhoz, de magával ragadott a kilátás, ahogy a birtok melletti dombok különféle zöld árnyalatokban parádéznak, ki-ki felüllicitálva a mellette fekvő lejtőt. És ott maradtam. Azon a helyen, amit magadénak vallottál. Ezért mentem vissza újra és újra. Hogy bosszantsalak. De más voltál, mint bárki, akit addig ismertem és egyszer csak rá kellett döbbennem, hogy érdekelsz. Amit teszel, és ahogyan teszed.
A barátommá váltál. Egy idő után pedig semmit sem szerettem volna jobban, minthogy az addigi barátaim is megismerjenek. Hogy a velük töltött időnek is részese lehess. Hogy az ő szemükben is több legyél, mint pusztán Dakota Cigicimbije.
Talán ez az idő már nem jöhet el. Nem hiszem, hogy ennek a barátságnak vége szakad. Bízom a sorsban, így elhiszem, hogy a jövő is tartogat még a számunkra efféle, füsttel szennyezett, de jó beszélgetésekkel fűszerezett perceket. Kössünk ki bárhol is, iskolás éveink után.
De több vagy már, mint barát. Én sem értem még igazán önmagam és ez megijeszt. Azt hittem voltam már szerelmes. Most valahogy mégsem tudom mi is a szerelem. Az volna? Valahogy mégis nehéz elhinnem. Nem akarok sóvárogni, nem akarok függeni. De annyi mindent nem akarok, mégis meg kell tenni. A szívnek nem parancsolhatsz. Ő választ. Ő diktál. És lassan el kell fogadnia minden embernek, hogy a boldogságunk mindig egy személytől függ. Attól a bizonyostól, aki azt hiszem az én esetemben most pont te vagy.
De ne aggódj, én nem foglak zargatni, nyaggatni. Csak ott leszek, bármikor is legyen szükséged rám. Nem szólok semmit, csak nekidőlök a falnak, mélyet szívok cigarettámból és végighallgatlak.
Naplózva


Yvette Delacour
Eltávozott karakter
*****


Jéghercegnő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2013. 03. 19. - 22:13:00 »
+1

Ex-legjobb barát
Jajj Ben.
Hát jól nézünk ki mi. Te a lúzerséggel, én meg nélküled. Így azért elég vicces, hisz eddig zavart a jelenléted, és ezt sose voltam rest a tudtodra adni. Részben önmagam miatt. Hisz a pletyka terjed… a Jéghercegnő meg a Lúzer!
Tudtad, hogy ez mennyire zavar, de sose hagytad hogy ez gátoljon minket és a köztünk lévő megfoghatatlan érzelmi szálat vagy mit.
Emlékszel, amikor elsőben dobáltál idióta szívecskés papírokkal? Most visszasírom azt a kort, pedig akkor kiborítóan idegesítő voltál, és keményen az arcodba vágtam a mágiatöri könyvet.
Valahogy sose felejtem el a balul sült dolgaidat, ahogyan jöttél követtél, és vesztesen elmentél.
Ahogyan a női mosdóba menekültél, mikor üldöztek. Ahogyan fellógatva ott dekkoltál a könyvtár előtt. Ahogy neked rótták ki a büntetést és vakartad a koszt a lovagi páncélokról…
Emlékszem hogy próbáltál mindig megérteni engem, ami sose ment. Mindig tanácsokat próbáltál osztani, amit látszólag sose fogadtam meg a fűzfa alatt, a tónál, a bájitaltan lecke kellős közepette. Mindig veszekedtünk, és valahol ezt szerettem is meg nem is.
Egyszer összekevertél Yolandával, és a ötöd vagy hatodéves bálra azt hitted velem mész, miközben vele sikerült. De még csak mérges sem voltál, egyszerűen szomorú. Bocsánatot akartam kérni miatta, de valahogy sose sikerült.
Tudom, hogy bejöttél hozzám a kórházba a húgommal együtt, és ott megismerted Luc-öt. Aggódtál értem, noha akkor ezt nem hittem volna el. Majdnem összejöttél Yolandával, ami aztán igazán meglepett és később leüvöltöttelek, hogy sose leszel a családom tagja. Na ezt is bánom a mai napig.
Gonosz voltam veled, igen, de azért figyeltem rád. Hiába gyűlöltem ahogy figyelsz, hagytam hogy lerajzolj a mappába, amit tőlem kaptál. Hagytam, hogy mellettem legyél, mint barát, noha nehéz volt neked is, nekem is. Voltak közös dolgaink, olyanok, amikről senki nem tud. Neked mondtam el a legtöbbet magamról és talán párakat kivéve tényleg te tudtad a legtöbbet rólam.
És megszerettem az egyszerű gyermeteg énedet. Mert valahol ez a tiszta egyszerűség hiányzott az én örökösen túlbonyolított életemből. És mindig te voltál, aki mellettem állt, holott ezt sosem vettem észre.
Most már te se vagy, ahogyan más se. Megint meg kell tanulnom, milyen nélküled, az idegesítően hiányzó viselkedésed nélkül, ami szinte már mindennapossá vált. A vizslató és követő tekintet nélkül, ami figyelt rám és tudtomon kívül talán óvott engem.
Hát, nem adtál könnyű feladatot Ben.
De talán jobb lesz neked így, és kigyógyulsz belőlem, míg én meg örökre emlékezem rád.
Naplózva


James Wolf
Eltávozott karakter
*****


• a farkas •

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2014. 05. 27. - 17:34:00 »
+1

Szobatárs, vagy valami hasonló
Már hét éve ismerjük és viseljük el egymást, Ben Bishop. Mindig is kicsit fura srác voltál, és ritkán akadt közös témánk, nem is társalogtunk túl sokat a hét év alatt, de azt hiszem kedveltelek, még ha ezt sosem mondtam, vagy mutattam ki feléd. Néha együtt mentünk le reggelizni, vagy csak a klubhelységbe tanulni, de egyik eset sem volt oly mélyreszántó, hogy komolyabb beszélgetés, s ezáltal barátság kialakulhatott volna köztünk. Mindenesetre jó volt veled egy szobában átvészelni ezt a hét évet, vannak azért szép emlékeim. kacsint
Naplózva


Mika Holland
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


☽ the bohemian ☾

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2014. 05. 28. - 12:40:11 »
+1


Volt egyszer egy fiú...
Ben, te mindig úgy csináltál, mintha nyitott könyv lennél az emberek számára, ami valahol igaz is volt. Téged könnyű kiismerni, hiszen hagyod, ilyenformán könnyű is a barátoddá válni. De bárki, aki ezt tényleg elhiszi, az rém öntelt lehet. Sokkal bonyolultabb ember vagy, mint sejtenénk. Szerintem sokszor inkább azt mondod, amit mások hallani akarnak, vagy azt, amivel nem bántod meg a neked kedveseket, mert hiába vagy a felszínen őszinte, nagyon vigyázol az igaz barátaidra. Félsz, hogy elveszíted őket? De akkor miért szöktél ilyen messzire?
Te voltál az egyik legviccesebb ember, akit csak ismertem, persze még a rossz dolgok előtt. Azóta nem viccelődsz. Valami eltörött benned a múlt nyáron, aminek talán köze sem volt még a háborúhoz. Valami elromlott. Bús ember lettél, és egyre mogorvább. Egyre többet láttalak a káros szenvedélyeidnek hódolni, és egyre többet hallgattam Iza féltő panaszkodását. Mintha a depresszió környékezett volna meg, de erről senkinek sem beszéltél. Talán mégis jobb, hogy elmentél. De remélem, visszajössz.


Naplózva

ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
every story ever written is just waiting to become real
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Agnes Meadows
Eltávozott karakter
*****


A megérző

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2014. 05. 28. - 17:51:50 »
+1

Elhamvadni látni?
Akárcsak cigaretta végén a hamu, miután az izzás lecsendesült, a te arcodat is úgy változtatta az idő és a gondok szürkévé.
Lehet, nem ismertelek úgy, ahogy kellett volna, de láttalak. Láttam, hogyan válsz szinte menthetetlenné.
Én nem tudom, van-e legmélye a boldogtalanságnak. Van-e olyan szakadék, miből kimászni nem tudunk, de lévén éltünknek még akadnak lapjai, meghalni sem…
De tudod, szerintem nincsen.
Ahogy a könyvekben a hősök is utolsó leheletükig harcolnak, úgy mi is megtehetjük. Nem kell hát más, csak a sors arcába kacagni, majd odébbállni.
Tégy te is így.
Már elszöktél, elmentél innen messze. De a harcodnak még nem ez a vége.
Hosszabb út áll előtted, mint gondolnád. Lesznek, kik segítenek, lesznek, kik utadat állják. Csak legyél erős, kitartó, nevess, ahogy csak tudsz. S az út végén a gondot, akár egy túratáskát, csak ledobod válladról, s a kacaj, amely addig dühös volt, fáradt és elkeseredett, szabad lesz és boldog.
Naplózva


Tristian Tayilor
Eltávozott karakter
*****


◊ V : CséKá ◊

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2015. 03. 14. - 13:44:06 »
+1

Példakép
Igazából sosem beszéltünk rendesen, csak pár elszórt mondat, néhány mosoly meg egyebek jellemezték a kapcsolatunkat, de tudod kell, hogy én mindig örültem annak a mosolynak, mert felnéztem rád. Azt hiszem hozzám hasonló vagy, nem akarsz nagy dolgokat. Tudod jól, hogy nem mentheti meg a magunkfajta a világot és ezt elfogadod, nem akarsz ártani az embereknek és igyekszel is így élni. Azt hiszem ha kellene valakit választani a Roxfortból, hogy kire nézek fel az Te vagy..
Naplózva


Izabel Bishop
Griffendél Godrik Akadémia
***


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2016. 11. 21. - 11:31:32 »
+2


Tesó
Bárcsak
korábban beszélgettünk volna. De nem csak úgy a folyosókon,
futtában, vagy néhány szóra a Mézesfalásban, amikor végre
mindannyiunkat kiengedtek. Hanem úgy igazából, ahogy a
testvéreknek kellene. Audéknál egészen másképp mennek
ezek a dolgok, láttam. Lehet, hogy az a normális. Mostanában
elég sok mindent megbántam, köztük azt is, hogy mi sosem
voltunk elég jó testvérek. Ez egy olyan dolog, amin lehet
változtatni, de valahogy... fogalmam sincs, hogy kell hozzáfogni.
Egyébként sem vagyok a helyzet magaslatán, ezt már te is
észrevehetted, pedig én igazán szeretném, hogy végre jobb
legyen minden. Egyébként rettentően örülök neki, hogy hazajöttél
(még ha ez nem is látszik rajtam). És rettentően mérges vagyok,
amiért elmentél. Ha képes lennék rá, akkor az egyik kezemmel
pofán kennélek, a másikkal magamhoz ölelnélek. Hogy tehetted,
hogy bejelentés vagy figyelmeztetés nélkül megszöktél az országból?
Ez nagyon komoly dolog, hallod? Persze... legalább annyi előnye volt,
hogy nem aggódtam halálra magam, amíg háborús helyzet volt itthon...
de nem igazán nyugtatott meg a tudat, hogy egy idegen kontinensen
tengődsz idegenek között, és alig hallatsz magadról híreket. Hát mit
mondjak, te tényleg nem vagy egy griffendéles alkat. Mindegy, nem
ezt akarom neked felróni. Tudom én, hogy már jóval a háború előtt
csaták dúltak a lelkedben. Téged csak tönkretesznek azok a libák,
akikkel lógtál, és én úúúgy utálom mindegyiket. És te mindig az üresfejű,
gonosz csajok után futsz, javíthatatlanul. Szeretném, ha végre hazahoznál
egy olyan lányt, akit megkedvelhetek, akiben megbízhatok, akiről tudom,
hogy nem fog megkínozni, aztán kidobni, mint a szemetet. Lesz ilyen?
Ezekről mi nem szoktunk beszélgetni, pedig én szívesen meghallgatnálak.
Nekem is volna mit mesélnem. Legyünk jobb testvérek.  

Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Minerva E. Balmoral
Griffendél Godrik Akadémia
***


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2016. 11. 21. - 19:13:29 »
+1


a Bishop-fiú
Szokták mondani, hogy a Weasley-lány, vagy a Harington-lány, szóval a mi kis középkori közösségünk
alapvetően bájos hímsovinizmussal viszonyul ahhoz, ha az embernek híres-hírhedt fiútestvérei vannak,
akik megalapozzák az utat, még ha a kishúgok olykor követik is ezt a jó szokást..
  Kivéve nálatok. Nálatok van Bishop, és van a Bishop-fiú.

Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy maradtál életben ilyen körülmények között:
az Iza nevű hurrikán, az Yvette nevű jégkorszak és a megmentésre várók partizánakciói
azért elég ritkán kímélik az ember elméjét, főleg ha az egyébként is alkotásra tervezett.
Nem tudom, hogy csináltad, amíg itt voltál, se pro se kontra nem járultam hozzá a
túléléshez, nagyon más világ vagyunk mi ketten.. Nem illik ilyesmit mondani, de nem
sok értelmét látom a libegtetésnek, mert egy nyelvet beszélünk a kamera lencséje mögött:
talán jót tett neked ez az egész. A távolság, a menekülés. Azt mondják, gyáva dolog az
ilyesmi... De te vagy a Bishop-fiú. Miért vonatkoznának rád a normális szabályai?
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 06. 24. - 07:19:14
Az oldal 0.064 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.