Jonathan Dobrev

JONATHAN DOBREV

Alapok

jelszó || A százszorszép mindentől megóv.
teljes név || Jonathan Dobrev
becenév || John, de inkább maradjunk a Jonathannél
nem || férfi
születési hely, idő || Bulgária, Szófia - 1972. május 08.
kor || 26
vér || aranyvér
iskola ||
- Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
- Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály
munkahely || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

A múlt

JONATHAN DOBREV –
1974. május 8-án születtem Bulgária fővárosában, Szófiában. Szüleim, Mary Dash és Morve Dobrev pár hetes családi látogatáson vettek részt édesapám nagyszüleinél, amikor édesanyám már a nyolcadik hónapban volt terhes velem. Koraszülött lettem, ugyanis már ekkor megindult a szülés, így egy ottani muglikórházban jöttem világra, ugyanis különleges okok miatt a szófiai máguskórház még zárva volt. Azon a napon nagy keveredés volt a kórházban, már nem is emlékszem miért, de végül épen és egészségesen megszülettem. Mivel újszülött voltam még egy darabig ott kellett maradnunk nagyszüleimnél, ezért édesapám visszatért Angliába dolgozni, és nem sokra rá, én is visszarepültem anyukámmal.

VITALIJ VULKANOV -
1974. május 8-án születtem Bulgária fővárosában, Szófiában. Egy muglikórházban láttam meg a napvilágot, ugyanis akkoriban az ottani máguskórház zárva volt. Édesanyám, Wendy Frewer, aki fiatal korában hozzáment egy bolgár ifjúhoz Ivan Vulkanovhoz, ikreknek adott életet. Igen, a híres kviddicslegenda az én ikertestvérem! Bizony nem volt könnyű szülés, hiszen anyám nem tudta, hogy két baba jön, csak egyre számítottak. De egyáltalán nem bánták. Viszonylag hamar kiengedtek minket a kórházból, így visszatérhettünk a tágas házunkba, ahol felcseperedtem.

JONATHAN DOBREV –
Nem mondhatom, hogy tökéletes gyerekkorom volt, mégis kinek az?(!) A szüleim mindig sokat veszekedtek, de sokszor próbálták palástolni ezt, általában kevesebb sikerrel. Elsőszülött fiúkként viszont mindent meg akartak adni nekem, így amennyire kitellett tőlük, megadtak mindent. A kisebb-nagyobb veszekedések ellenére, szüleim sose váltak el, gyakran én voltam az a tényező, ami egybe tartotta a családot, de nem is bántam sose. Néha amolyan büszkeség fog el, hogy igenis, néha én békítettem ki őket. Mert nem csak kényszerből tartottam vissza őket a külön válástól. Nem… Én láttam bennük gyerekként is, hogy oda vannak egymásért, és ezt ők se tagadhatták le. Talán a sok bizonytalanság miatt, nem tudom, de nem szerettek volna több gyermeket, így egyke maradtam életem végéig (legalább is, sokáig azt hittem). Anyu és apu is mágus volt, de nem teljesen voltak tisztavérűek, így jómagam félvér vagyok.

VITALIJ VULKANOV –
Mondhatni, tökéletes gyerekkorom volt. Hiába voltunk ikertestvérek Dimitrijjel, egy fikarcnyit se hasonlítottunk egymásra. Külsőleg sem, és belsőleg sem. A külső tulajdonságaink elütését anyánk a kétpetéjűségre fogta, ami még logikus is volt, de ami a belső tulajdonságainkat illette… Sose jöttünk ki jól Dimitrijjel. Elég forrófejű volt, és neveletlen, pedig aztán mindkettőnket ugyanazon szülők nevelték – ennek magyarázata talán az, hogy édesapánk engem mindig is jobban szeretett, mint ikertestvéremet, anyám pedig Dimitrijért volt oda. Ez az „osztódás” sajnos mindig jelen volt a családunkban, nem tudtunk mit tenni ez ellen. Dimitrij mindig hírnévre és csillogásra vágyott, szörnyen beképzelt volt, ahogy unokatestvérünk Viktor Krum is. Ja igen, mondtam már, hogy az unokatestvérem? Bizony. Sose szerettek engem, de ami azt illeti, én se rajongtam az ő gőgös mivoltunkért.

JONATHAN DOBREV –
Hogy a Roxfortot én mennyire imádtam! Már első évtől kezdve elvarázsolt az egész világ, és hála szüleimnek semmiben nem szenvedtem hiányt. Nem illeszkedtem be könnyen, valójában nem is tudom, miért. Valahogy nem jött össze. Hamar hozzászoktam a roxfortos élethez, ezzel nem volt probléma. Az első év után az események „elindultak”, első évben szövődő ismeretségek igaz barátságokká mélyültek. Mindig is szerettem az emberek közelségét, és azt, ha valaki szeretetet táplál felém. Talán egyke lévén, de mindig is szeretetre voltam éhes, de ezzel nem volt gond, mert sok háztársam szeretett a Roxfortan, és bár otthon nem mindig volt rózsás a helyzet, anyunak és apunak is a szemük fénye voltam. Első két tanévben, kisfiú fejjel nem nagyon érdekeltek a lányok, így róluk nincs mit mesélnem.

VITALIJ VULKANOV –
A Durmstrang volt a nekem való iskola! Nem is értem, hogy Dimitrijt, hogy voltak képes felvenni, hiszen annyira fegyelmezetlen és flegma volt mindig is, hogy szinte biztos voltam benne, hogy két hónap után kivágják az iskolából. Ez nem így történt, amin őszintén meglepődtem, bár nem kellett volna, hiszen ő és Viktor lettek a bolgár mágusképző két sztárja. Jellemző, hogy az összes lány ~~nedves csíkot húztak maguk után~~ utánuk futott. Nem is volt gond. Amíg ők kviddicseztek, és kviddicseztek és kviddicseztek és kviddicseztek, addig én a tanulásra fordítottam a legtöbb energiámat, hiszen átoktörő és méregkeverő akartam lenni. Első pár évben nagyon ráfeküdtem a Bájitaltanra és a Sötét Varázslatok Kivédésére.

JONATHAN DOBREV –
Nem szeretek gyermekkorom erre a részére visszaemlékezni. Tizenhárom éves fejjel örökre pecsétet nyomott a lelkemben a szüleim elvesztése. Egy egyszerű balesetben vesztették életüket mindketten, míg én a Roxfortban tartózkodtam, még karácsony előtt. Azóta nem is szeretek karácsonyt ünnepelni, egyszerűen nem tud már örömet okozni, mert mindig azt az évet idézi, és hogy mennyivel boldogabb lehetett volna az a karácsony, és még utána sokévnyi ünnep…
Még visszafogottabbá váltam, mint voltam, és ekkor jelentkezett lappangó klausztrofóbiám, ami azóta se hagyott alább. Árvaházba kerültem, és elhihetitek, hogy család nélkül, az élet sokáig komornak és feketének tűnik. Magányomban egyre görcsösebben ragaszkodtam roxforti barátaimhoz. Voltak, akikben közben csalódtam, és elidegenedtünk egymástól, de rátaláltam sok értékes barátra is, akiket senkiért és semmiért nem eresztenék el. Kamaszodásomból kifolyólag a lányok is egyre jobban vonzottak. Immáron észrevettem bennük a nőies szépséget, a gyengédséget, és mindent, amit tükrözni tud egy gyönyörű tekintet. Így visszagondolva, elég sok lánnyal keveredtem komoly és bizony komolytalan kapcsolatba. Mindegyik (öhöm…krhm…tényleg!...khm.) barátnőmet szerettem, ők pedig engem szerettek, mert mindig is romantikus fajta voltam. Etájban kicsit megromlottak iskolában letett eredményeim, de nem jelentősen, így nem hatottak ki év végi osztályzataimra.

VITALIJ VULKANOV –
Többi tanévem elég érdekesen alakult. Kusza szerelmek alakultak ki az életemben, olykor-olykor háromszögek is! (De mindegy… ezt inkább hagyjuk). Remek eredmények stb. stb. Aztán az életem egy érdekes fordulatot vett, ami gyökerestül felforgatta azt.
Dimitrij sokszor nem volt otthon, ugyanis mindig hívta a „munka”, aminek nevezte a hobbiját. Nem tudom, a sportot sose tartottam munkának. Nekik csak mázlijuk van, hogy sok hülye van, aki pénzt ad nekik, mert játszanak… Eközben én már pályafutásomat kezdtem, építgettem az alapokat a karrieremhez, csakhogy beütött a villám.
Ikertestvérem az az évi bajnokságra igyekezett, amit Angliában tartottak. Teljesen be volt zsongva, mint majdnem minden megmérettetés előtt. Nem hittem volna, de utána a roxforti Trimágus Tusán is maradtak, egészen évvégéig. Igazából nem is bántam, hiszen addig se kellett elviselnem őket, bár édesanyámat annál inkább. Nem kell félreérteni, szerettem és tiszteltem édesanyámat, de sose jöttünk ki, mintha mi is szöges ellentétei lettünk volna egymásnak. Időm nagy részét ilyenkor is az akkori barátnőmmel, és apámmal töltöttem, nekem így tökéletes volt minden. Mikor Dimitrij visszatért, oltári nagy veszekedés, és balhé alakult ki a családban, amit a rokonok mai napokig felhánytorgatnak. A sok évnyi hazugság kiderült, így lehullott a lepel minden furcsaságról. A hír, ami kirobbantotta ezt az egészet, letaglózott. Nem volt meglepő, valahol még sejteni is lehetett, de ki gondol a legrosszabbra? Csak falra festett ördög. Apám beadta a válópert, így a szüleim elváltak, én apámhoz kerültem, a többiek maradtak anyámmal. Őszintén örültem, ez az „osztódás” végleg befejeződött, és teljesen kettévált a család.
Mi volt mindennek az oka? Az anyám eltitkolta, hogy én, Vitalij Vulkanov, és Dimitrij Vulkanov, igazából nem vagyunk ikertestvérek.
Még csak testvérek sem…

JONATHAN DOBREV –
Sok-sok idő után kezdtem visszarázódni az életembe, már amennyire képes voltam rá. Egészen felnőtt koromig, nyaranként vissza kellett járnom az árvaházba, ami nem volt túl üdítő, de a szüneteket és évközben lévő ünnepeket a kastélyban tölthettem. Kikerültem a (minimális) depressziómból, még ha a klausztrofóbiám nem is tűnt el, de egészségesnek érzetem magamat. De akkor beütött a villám.
Egy boszorkány látogatta meg a Roxfortot. Híres divattervező volt, és állítólag Mr. Gazdagéknak készített dísztalárt, és méreteket jött venni. Engem ez nem érintett, így nem túlságosan foglalkoztam az eseménnyel, nem volt túl érdekfeszítő.
Rá egy évre rendezték meg a Trimágus Tusát. Bolgár ősgyökereim lévén, természetesen Viktor Krumnak drukkoltam végig, hiába volt a bajnokok között Harry Potter is. Élettörténetem szempontjából a Tusának nem volt túl nagy jelentősége. Csakhogy az év egyik napján a tökéletes hasonmásom jött velem szemben a folyosón. Csakúgy befordult a kanyarban, és szemben találtuk magunkat egymással. Gondolhatjátok, hogy mekkora döbbenettel néztünk egymásra, nem akartunk hinni a szemünknek. Nem lehetetlen a hasonlóság, ahogy a teljes egyezés sem, csakhogy nekünk erről az egyezésről fogalmunk sem volt, így kicsit megrendített bennünket. Ez a diák, egy Durmstrangos volt, akit Dimitrij Vulkanovnak hívtak. Erre a meglepő szituációra két lehetséges magyarázat lehetett: valaki szórakozásból készített egy százfülé-főzetet (amit, mint tudjuk, nem könnyű elkészíteni, és a hozzávalókhoz diákok nem is tudnak hozzájutni), vagy az ikertestvéremmel találkoztam.

* * *

Én voltam Vitalij Vulkanov. Vagyis ez így pontatlan megfogalmazás. Vitalij Vulkanov létező személy volt, de ő testesítette meg azt az életet, amit kaptam volna az élettől, ha nem történik az a fatális véletlen életem első óráiban. Az egész életem egy rohadt véletlenre épült, így minden, amit átéltem, minden, ami a múltam része volt, egy mocskos hazugságra épült. Sokkal könnyebb lenne, ha tudnék, kit hibáztatni, de nem tudok. Ugorjunk vissza az időben…
Születésem napján, Szófiában, amikor olyan nagy felfordulás volt abban a bizonyos mugli kórházban, két csecsemőt egyszerűen… felcseréltek. Véletlenül. Erre alapult Vitalij Vulkanov és az én életem. Sokszor elgondolkoztam, hogyha ott nevelkedtem volna Vulkanovékkal, és nem a „saját” szüleimmel, akkor vajon az életem ugyanilyen lett volna? Biztos nem, hiszen akkor Bulgáriában jártam volna a Durmstrangba, és lett volna testvérem. Dimitrijjel együtt nőhettem volna fel. A személyiségem vajon így alakult volna-e, mint ahogy alakult? Rengeteg kérdés, amit soha, senki nem tud majd megválaszolni. Teljesen megzavarodtam. Több év egykeség, és magány után hirtelen feltűnik egy hasonmásom, és kiderül, hogy igazából ő az ikertestvérem, és hipp-hopp; máris egy új fóliázott család! Nem kell mondanom, azért meg kellett emészteni a dolgot.
Az a boszorkány, aki a Roxfortba látogatott mintát venni, az én édesanyám volt. Miután Dimitrijjel egymásra találtunk, mindent elmesélt nekem, ugyanis kérdőre vonta anyját. Wendy Frewer is felfigyelt rám az iskolában, és sok utánajárás után ő bizony rájött, hogy én az elcserélt fia vagyok. És, hogy miért nem keresett fel engem? Miért nem vett a szárnyai alá? Nem tudom, de nem is vagyok kíváncsi rá. Ms. Frewert nem tudtam, és soha nem is fogom tudni anyámnak tekinteni. Nekem az apám és anyám egy baleset során haltak meg, és azóta nem létezett családom. Még ez az új „készen kapott” bolgár család sem.
Találkozásunk után Dimitrijjel rengeteget leveleztünk. Volt, mikor már ínhüvelygyulladást is kaptam a sok írástól, de ez sem gátolt, beszereztem egy öníró pennát, aminek csak diktálni kell. Elképesztő votl az egész helyzet, szinte belebolondultam örömömben, hogy tizen-akárhány év után csakúgy lett egy testvérem. Remek érzés volt, de csalódott is voltam, hiszen rengeteg csodás évet vesztettünk el. Roxforti éveim után reméltem, hogy végre teljes mértékben megismerhetem másik felemet, aki több száz kilométerre élt tőlem, vérszerinti anyámmal, de Dimitrijt hívta a kalandvágy, engem meg a jövőm. Főiskolára mentem, ő pedig kalandozott, és kutatott.
Főiskolai évem során megismerkedtem a pszichológiával és az emberi agy furfangos működésével, így alapszinten elkezdtem tanulni a legillimenciát, amivel még a mai napig küszködök. Lassan kezdtem beletörődni abba, hogy sose láthatom már Dimitrijt, de mire én végeztem tanulmányaimmal, az események felgyorsultak, és minden a lehető legjobb irányt vett. Ikertestvérem visszatért, és az öröklött házukba költöztünk.
Dimitrij és én nem csak külsőleg hasonlítottunk, hanem belsőleg is. Ugyan, mint az egypetéjű ikreknél az alaptulajdonságaink nálunk is különböztek, de valahogy mégis megtaláltuk a közös hangot. Szerettünk a nőket, az eleganciát, a cigarettát és kávét. Ezek jelentéktelennek tűnnek, de sok más ilyen van, így mindig is jó volt a kapcsolatunk. Benne találtam meg az új családomat. A házban, amint, mint kiderült nagyszülei(nk)től örökölt kész agglegénylakot alakítottunk ki, amire szörnyen büszke voltam. Sajnos Dimitrij jelenleg a Roxfortban tanít, így ismét távol vagyunk egymástól, de a jó hír: nem kell sose aggódnom, hogy rám nyit, miközben egy lánnyal éppen… romantikázunk. (;

Jellem

Jonathan az alma egészségesebb fele, míg Dimitrij a romlottabb. Roxfortban végzett, mindvégig példás magatartású, s szorgalmú diák volt. Jelenleg gyógyítóként dolgozik, avagy pszichológusként a saját házában. A háború és pénzügyi nehézségek miatt nem tudott saját praxist nyitni, így otthon fogadja az egynéhány betegét- emellett alkalmi munkákat végez. Apja, és nagyszülei révén jól beszél bolgárul. Rendes, normális neveltetésben volt része, ahol az emberi érzések és kapcsolatok voltak a mérvadók és nem a vér, vagy a származás.
Fontosnak tartja a barátságot, és az igazságosságot, pont ezért mindig kiáll magáért és szeretteiért. Nem túl haragtartó típus, hiszi, hogy az ember megbánhatja hibáit, vagy megváltozhat. Elég összeszedett, mindig mindenre odafigyel, és komolyabb is ikertestvérénél. Testvérével szemben nem túlságosan rajong a kviddicsért.
Miután meghaltak a szülei csak a barátaira támaszkodhatott, s most már előkerült ikertestvérére is.
Dimitrijjel nagyon jó a kapcsolatuk, teljesen baráti, ám a testvérit még nem igazán érte el, ennek ellenére bármit megtennének egymásért. Jonathan kedveli a szerencsejátékokat, cigarettázik és kávéfüggő, mint testvére. Rajong a lányokért, minden barátnőjébe, akit gondosan választ meg fülig szerelmes lesz (leszámítva itt a futókalandokat). Szülei egyáltalán nem vetették meg a mugli „kultúrát” ezért bizonyos mértékig ért a különböző ketyerékhez. Nagyon szépen énekel, és gitározik. Gyerekkorában kapott egy fényképezőt, és onnantól kezdve hobbifotósnak tartja magát.
Alapjáraton nem túl nagyszájú. Nem szeret a figyelem középpontjában lenni, de szereti a társaságot. Ugyanakkor néha igényli az egyedül létet, ilyenkor általában vagy olvas, vagy dalokat ír, és énekel. Szereti az életét, és nem nem szívesen változtatna rajta, de ő semmi jónak nem elrontója. Míg Dimitrij mindenben a kalandot keresi, Jonathan inkább elkerüli azokat. Könnyen meggyőzhető, befolyásolható, így sok mindenre rá lehet venni. Bár nem forrófejű, sokszor nem gondolkozik, csak kimondja, amit gondol, s néha ezzel bajba is keveri önmagát.

Apróságok

mindig ||
- cigaretta
- kávé
- kártyajátékok
- család
- kávéillat
- apró, kis szemcséjű magokkal teli tálba mártani a kezét
- napsütéses, meleg napok
- könyvek
- nők
- romantika
- elegancia
- karórák, és a gyűrűje
- forró tea
- gitározás
- éneklés
soha ||
- túlzásba vitt buzgóság
- egoizmus
- rum
- túlságosan kis méretű helyek
- rosszindulatú emberek
- előítélet
- meggondolatlanság
dementorok || Szülei temetésének képe jelenik meg előtte.
mumus || Rettentően tart a mugli bohócoktól. Szerintem nagyon ijesztőek, és furcsák.
Edevis tükre || Csak önmagát látja Dimitrijjel, ahogy átkarolják egymást. Most, hogy már visszakapta ikertestvérét, nem akarja elveszíteni soha többé.
százfűlé-főzet || sötétlila, édes ribizli ízű
titkok ||
- nem képes teljes testvériséggel nézni Dimitrijre
- nem szereti hangoztatni, hogy klausztrofóbiás, gyengeségnek véli
- egyszer meg akart szökni a Roxfortból (persze ez lehetetlen lett volna)
- örül, hogy nem ismeri igazi apját
- írt egy könyvet, amiben azt az életet írja le, amit megkaphatott volna, ha akkoriban nem cserélik össze őket Vitalijjal a kórházban.
rossz szokás ||
- nagyon sok kávét iszik, ami roppant egészségtelen
- ha unatkozik, vagy idegeses, esetleg túl sokáig vár valakire / valamire gyűrűjével szokott játszani
- dohányzás

A család

nevelőapa || Morve Dobrev, 39, félvér, elhunyt
nevelőanya || Mary Dash, 35, félvér, elhunyt
apa || Ivan Vulkanov, 48, aranyvér
anya || Wendy Frewer, 45, aranyvér
testvérek ||
- Eduard Vulkanov, 21, aranyvér
- Dimitrij Ivan Vulkanov, 23, aranyvér
családi állapot || egyedülálló
állatok || Bows, az egérke

Családtörténet ||

VULKANOV, vérszerinti család -
Édesapám átoktörő, egy bulgár aranyvérű család fiatalabb gyermeke. Apám nővére, Irina, egy bizonyos Yan Krum nevű férfihoz ment feleségül. Bizony, Viktor Krum az unokatesóm. Édesanyám egy híres talártervező, angol származású, a szülei nyugdíjazott gyógyítók voltak. Apai nagyapám visszavonult kviddicsjátékos. Sokáig ő menedzselte Dimitrijt és Viktort, de ma már csak Viktor dolgaiért felelős. – Dimitrij Vulkanov pennájából

DOBREV, nevelőcsalád -
Nevelőcsaládom, akit sokáig vérszerinti családomnak hittem, átlagos félvér család volt. Apám bolgár származású, a nagyszüleim Bulgáriában éltek, de tizenöt éves koromban ők is meghaltak. Anya ízig-vérig angol volt, az ő nagypapája, még fiatal korában, anyám születésekor elhagyta nagymamámat, aki sajnos korán rákos lett és elhunyt. Anya nővére már főiskolai évei óta kint él Amerikában, így őt nem is ismertem.
Apám fiatalkori álma volt, hogy Angliában éljen, ezért ideköltözött, és itt ismerte és vette el anyámat, így lettem Dobrev. Egy belvárosi lakásban laktunk hárman, nem volt túl nagy, de otthonos.

Vulkanov rokonaimat nem tekintem rokonaimnak, sose álltak hozzám közel, és nem is fognak már. Egyedül Dimitrijjel lettem nagyon jó viszonyban, most egy házban élünk.

Külsőségek

magasság || 188 cm
tömeg || 84 kg
szemszín || kék
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || Kedveli az ékszereket, karórákat, de egyetlenegy gyűrűje van, amit mindig hord.
kinézet ||

Szabadidejében edz, így izmos alkata feltűnő lehet a hölgyek számára, ami passzol is a magasságához. Rövid égnek álló, néha zselézett haja van, szereti az elegáns ruhákat, amihez gyakran vesz fel egy ezüst karláncot, vagy nyakláncot. Nem szereti se a pajeszt, se más szakállat vagy bajuszt, így az egyáltalán nem jellemzi.

egészségi állapot || enyhe klausztrofóbia

A tudás

varázslói ismeretek ||

Kijárta a Roxfortot hét éves kitűnő eredményekkel, amolyan strébernek is számíthatott. Birtokában van kiváló RBF és RAVASZ vizsgák. A szakiskola után a Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotályba ment tanulni, pszicho-medimágusi szakra, amit öt éve már elvégzett. Még nem sikerült kellő pénzt szereznie saját rendelő kialakításához, ezért jelenleg alkalmi munkákból él. Évek során kitanulta az animágiát, ami rengeteg időbe és energiába telt, és még most se megy neki minden lelki állapotban – sokszor erősen kell koncentrálnia.

mugli képzettségek || gitározik, és nagyritkán fotóz
pálca típusa || 11 hüvelyk, dió, egyszarvúszőr maggal
különlegesség ||
- nagyon szépen, és tisztán énekel
- legillimencia alapjait tanulja
- animágus alakja: vizsla

Szerepjáték-példa

Két hét karácsonyig. Örökkévalóságnak tűnik, de mégis érzem, hogy már a nyakamon van, pedig még fél hónap! Mindig izgatottan várom a karácsonyt, mert a mai napig imádom! Egyszerűen varázslatosnak tartom: a meleg lakás, esetleg kandalló a szobában. Egy közös, meghitt családi vacsora rengeteg nevetéssel, és beszélgetéssel. A karácsonyfa díszítés színes gömbökkel, masnikkal, és gyertyákkal. Friss, meleg sütemények, sült hús kenyérrel és tormával… Karácsonyi dalok szólnak a háttérben! Sose értettem azokat, akik nem szeretik a karácsonyt, hiszen ebben mit nem lehet szeretni?! A süti jó, a hús jó, az ajándék jó, a dísz jó, a meleg jó. Kérdés?
Már alig várom, hogy vége legyen a sulinak, és visszautazhassam anyáékhoz. Múlt héten írták, hogy megvannak már az ajándékok, ezzel már nem kell vesződni, meg persze hiányzom nekik, szeretnek stb. stb. Általában mindig visszaírok nekik, akár csak annyit is, hogy „Én is szeretlek titeket!”, vagy valami hasonlót, de az utóbbi időben nem volt rá időm, és hogy őszinte legyek, ki is ment a fejemből. A következő hetem is csak rohanással telt. Órákról-órára, házifeladat-házifeladat hátán. Házidolgozatok, gyakorlatok és egyéb finomságok. Ja, és akkor még fordítsak figyelmet a barátaimra is! A legutóbbi roxmortsi kirándulásra se tudtam elmenni, mert ki se láttam a könyvek közül.
Egy hét volt karácsonyig. Már tűkön ültem, és egyre kevésbé izgatott a tanulás. A kastély már ki volt díszítve félig, de még nem pompázott végleges alakjában. Épp a Hollóhát klubhelyiségében hevertem a kandalló előtt, és melegedtem, kintről jöttem az udvarról, és meg kell, hogy mondjam, rohadt hideg volt kint!
Nyílt az ajtó, és egy aprócska termetű emberke lépett be rajta.
- Jó napot Flitwick professzor! – köszönök neki mosolyogva, ő pedig csóválva a fejét intett, hogy menjek utána.
Furcsállva mellettem ülő haveromra néztem, ő pedig csak vállat vont. Felálltam a helyemről, és követtem.
- Mi a gond, Professzor? – kérdeztem.
De ő csak lehajtotta fejét, s csóválta azt. Megálltunk az egyik folyosó szegletében, elmormogott pár hangtompító bűbájt, és felnézett rám.
- Professzor? – most már őszintén kíváncsi voltam.
A zsebéből elővett egy összehajtogatott papírlapot, és odanyújtotta nekem. Kibontottam, és belenéztem.
- Sajnálom Mr. Dobrev! – mondta, de már meg sem hallottam. – Részvétem!
Pár másodpercig üvegesen bambultam magam elé, majd összegyűrtem a papírlapot és a galacsint elhajítottam. Faképnél hagyva Flitwicket észveszejtő gyorsasággal végigrohantam a folyosókon, lépcsőkön, egészen a szobámig. Harmadik fiókomból felmarkoltam egy papírköteget, és mit sem törődve szólítgató ismerőseimmel, kirohantam a klubhelyiségből, a kastélyból, egészen az északi udvarig. Amint kiléptem a hóesésbe, a hideg megcsípte bőrömet, tüdőm csak úgy nyelte a fagyos levegőt. Hulló könnyeim ráfagytak arcomra, de nem érdekelt. Nem tudom hova futottam csak előre. Többen furcsán néztek utánam, hogy egy szál egyenruhában futkorászok a mínuszokban, de nem érdekelt. Lélekszakadva, kifulladásig futottam, egészen a csónakházig, ahol kipirosodva, vöröslő szemekkel zokogva omlottam le a falához. Fájdalmasan kapkodtam a levegőért, az esetleges tüdőgyulladás sem érdekelt. Fejemet térdeimre hajtottam, és szorosan magamhoz szorítottam szüleim leveleit, amikre már sose válaszolhatok.
Soha többé nem lesz karácsony, soha többé nem lesz születésnap, évforduló, családi vacsora. Soha többé nem tudom megölelni az édesanyámat és édesapámat…
Nem csak ők haltak meg.
Hanem egy részem is.

Egyéb

avialany || Ian Somerhalder
háború || Gyökerestül megveti Voldemort tanait, amint tudomást szerzett a Főnix-Rendjéről, be akart lépni. A háború és pénzügyi nehézségek miatt nem tudott még saját praxist nyitni, így nehézkesen él meg. Azok a betegek, akik eddig jártak hozzá, már nem jönnek többet, ugyanis a háború miatt bizalmatlanokká váltak, és féltek, hogy én is Voldemort csatlósai közé tartozok.