|
|
Erwin Cináed Mulciber A múlt
Széttárom a karjaimat, ahogy a hullám kicsap a partra, a tenger pedig beterít hűvös vízzel. A pillanatnyi remegés talán nem is annyira a hűvösnek szól, melyet megszoktam a hegyekre épült Dùn Àrd szeles, fagyos telei során, inkább a tudattól, hogy élek. A régi énem csak a szemét forgatná, és mondana valami ostobaságot, például Cogito ergo sum, amely úgy lökne arrébb mindenkit a környezetéből, mintha trágyagránát lenne a zsebeiben, de a régi énem csak létezett, nem élt. Én vagyok az igazi, nem a kedves kis Erwie, ahogy mindenki hívta azt a kis gusztustalan, hájas golyót. Erwie soha nem jutott volna be egy nála egy évvel idősebb, a szomszédjukban szállást foglaló beauxbatonsos lány bulijára, még kevésbé a hálószobájába. Erwiere valószínűleg ránéztek volna, meglátták volna a pattanásait, hogy mennyit tömi a képét, hogy úgy néz ki a haja, mintha hugrabugos lenne, és mondtak volna valamit. Franciául. Amit nagyjából értett volna, de azért hazaszaladt volna kiszótárazni. Nekem nincs szükségem szótárra. Csak el kell hinnem, hogy értem a franciát, el kell hinnem, hogy nem lesz brutálisan rossz a kiejtésem, a mosolyom és az az új bizonyosság pedig pótolják a kiejtést, a nyelvtant. Még mindig pocsék a kiejtésem, hiába tanultam, hiába volt lehetőségem beszélni egy évig francia anyanyelvű diákokkal, de Charlotteot ez a legkevésbé sem zavarta.
A régi énem aggódna miatta, hogy a tenger vize átáztatta a nadrágját. Erwie félne tőle, hogy mit szólnak hozzá a szülei, hogy éjjel kiszökött. Erwie nem állna szívesen félmeztelenül egy ennyire nyilvános helyen, mert Erwie kövér és ocsmány volt. Egy igazi balfasz, ahogy annyiszor hallotta felsős lányoktól és fiúktól. Én nem félek a következményektől; apám minden bizonnyal büszke is lesz rám, hogy én nem leszek kudarc, mint Arden, hogy miután elvesztette az aranygyapjú kost, amit egész életében nevelt, talált a szemét alatt valamit. Egy másik aranygyapjú kost... egy jobbat. Nevetséges, hogy egyáltalán kétségeim voltak valaha, hogy képes vagyok-e megváltozni, amikor apám viharos tengerre néző dolgozószobájában ülve elmondta, hogy én leszek az új örököse. Vajon mi lett volna, ha Arden nem dobja el a lehetőséget hülyeségekért?
Én eldöntöttem, akkor és ott, hogy nem fogom.
Beleszívok a cigarettába, mely az ajkaim között lóg, és melynek apró parazsa az átcsapó hullámon keresztül ég. A franciák gondolnak minden praktikus dologra, és ha régi énem feleslegesnek is látta volna, a mostani már értékeli. A mostani nem akarja csokibéka kártyákkal elcseszni az életét, nem akar a sarokban ülni, amikor mások élnek. Nem véletlen, hogy nem kerültem a Hugrabugba (bárki is bírál: ne osszatok a Hugrabugba!). Nem élhetek úgy, mint egy közülük, nem lehetek én a fura gyerek a sakktáblával, a könyveivel, ostoba rajzaival, saját kötésű vörösbirka gyapjából készült sállal. Nem köhöghetek, amikor a füst végigégeti a torkomat, a tüdőmet, amikor könnyek szöknek a szemembe. Hazugság lenne azt állítanom, hogy nem figyel senki. Az a valami figyel.
Szeretem azt gondolni, hogy nem akarok csalódást okozni apámnak, mint Arden, de még egy órával azután is, hogy elvesztettem a szüzességem, inkább a múltamtól tartok. Hogy valahogy ez az egész visszavált illúzióba, talán kiderül, hogy csak álmodtam, hogy nem vagyok szerencsétlen, csak álmodtam, hogy az életem abba az irányba haladt, amerre akarom, hogy haladjon. Én döntöm el, hogy ki leszek itt, a Roxfortban, a Roxfort után... én leszek az, aki köhögés nélkül elszívja ezt a vízhatlanná tett cigarettát, miközben ellenáll a Földközi-tenger hullámainak a közelgő vihar ellenére. Félmeztelenül.
Nem lehet minden illúzió. Itt van nálam a zsebóra, vízhatlan tokjába csomagolva a nadrágom zsebében. Én vagyok az örökös. Apám tavaly nyár elején nekem adta. Már intézkedett a menyasszonyomról is, a lány pedig, akit talált nekem, gyönyörű, ártatlan, és valószínűleg nem is emlékszik Erwiere, a kis féregre. Csak az enyém. Ahogy az enyém lesz minden más, amit annyi irigységgel néztem. Idén még több dolgot fogok elvenni, mert Erwie teljesen megsemmisült 2006 nyarára. Idén kviddicsezni fogok, idén biztos leszek benne, hogy mindenki úgy néz rám, mint az a hülyegyerek, aki biztos, hogy legalább a nyaralásuk kezdete óta, de valószínűleg régebben próbálja lefektetni Charlotteot. Én leszek az, akire mindenki vágyik, aki mindenki lenni akar, akit mindenki utal, akire mindenki irigy, ahogy Erwie volt azokra, akik éltek körülötte, pedig, ahogy már akkor is érezte, sokkal kevesebbet érnek, mint ő. Nem én leszek az, aki fut mások után, én leszek az, aki után futnak.
Senki nem fog kontrollálni többé.
Az egyetlen dolog, ami hiányzik, Arden. Rá is mindig irigy voltam. Gyűlöltem mindig a sikereiért. De most, hogy tudom, hogy él, hogy hirtelen nincs pénze, tudom, hogy minden levele arról, hogy boldogan megvalósítja magát, hazugság. Érzi azt a büszkeséget, amit én is érzek, életemben először, hogy a magam ura vagyok, és soha nem ismerné el apának, hogy hibázott. Ha elismerné... én lennék akkor az örökös? Van valami nagyon kellemetlen a gondolatban. De nem fogja. Ettől függetlenül szeretném, ha itt lenne, ha a bátyám lenne, ha most elmondhatnám neki, hogyan hálóztam be a francia lányt, ha leülnénk meginni valamit, ezúttal nem almalevet innék, mint egy undorító, kövér disznó, hanem egy doboz sörrel leülnénk a tengerparton (kivéve, ha ez a vihar ideér). Neki biztosan lennének ötletei arra is, hogy hogyan érdemes megközelítenem a lehető leggyorsabban Meadowlarkot, leendő feleségemet, mert valahogy kétlem, hogy Elio és Tisha bármilyen segítséget nyújt, apától pedig nem kérnék tanácsot. Apa azt akarja, hogy elvegyem, ami kell nekem. Az aranyvérűek mindig így votlak sikeresek.
Ez talán Erwie maradványa. Mi szüksége van valakinek, aki olyan sikeres, mint én, egy idősebb testvérre?Jellem
Senki nem emlékszik igazán a félénk, visszahúzódó, könyveibe bújó Erwinre, aki 2005 nyaráról már másik emberként tért vissza a Roxfort falai közé. Erwin nem is igazán említi meg, ha valaki felhozza régi, félénkebb és népszerűtlenebb énjét, bár határozottan ellenségesen reagál – általában kifordítja a témát, és tesz valamilyen passzív–agresszív megjegyzést a kérdezőre.
Az új Erwin végtelenül magabiztos, sokak szerint arrogáns, akinek a mozdulatai is azt sugallják, hogy azt gondolja, nem tévedhet, nem hibázhat, nem ronthat el igazán semmit. Egyesek talán lekezelőnek is tarthatják, aki szerint különböző arckifejezésekkel, vagy akár szavakkal hangot adni annak, hogy mit gondol valakiről, bár nem igazán szán rá időt és energiát, hogy foglalkozzon az olyan emberekkel, akiket nem kedvel a megjegyzéseken túl.
Nehéz nem látni, hogy Erwin élvezi újdonsült szerepét a Roxfort hierarchiájában, amely a sarokban ülő fiúk közül az egyik népszerűbb, jobb külsejű diákká emelte. Szereti hangsúlyozni azt is, hogy ő szülei örököse, bár azt nem osztja meg a barátain, hozzá közelállókon kívül, hogy a bátyja miért esett ki szülei kegyeiből. Nem sajnálja magától a drága dolgokat, mióta ezen új státusznak köszönhetően szülei több pénzt adnak neki.
Erwin a felszínen betartja az aranyvérű fiúktól elvárt viselkedési normákat, nem kerül olyan helyzetekbe, ahol megbüntethetik vagy szégyent hozhat a családjára, nem káromkodik, választékosan beszél, figyel a tanulmányaira. Tekintettel arra, hogy jegyben jár, kerüli annak a látszatát is, hogy érdekelnék a másik nem tagjai.
Erwin viszonya kettős menyasszonyával: amellett, hogy időnként megajándékozza, és igyekszik időt tölteni vele és beszélgetni vele, Lark barátai számára egyértelmű lehet, hogy a fiú rá akarja kényszeríteni az akaratát, hajlamos akár olyan dolgokra is, mint hozatni vele a kabátját, és kifejezetten féltékenyen reagál rá, ha más fiúk közelednek hozzá. Nem egészen biztos benne, hogy milyen módon kellene kezelnie valakit, akivel le fogja élni az egész életét.
A felszín alatt Erwin fél tőle, hogy újdonsült népszerűsége elpárolog, megint bizonytalan lesz, és egy napon mindenki, Larkot és a barátait is beleértve, csak a régi énjét fogja látni benne, amit visszamenőleg megvet. Ez a nézete jelentős részben az apjától származik, akinek egyértelmű elképzelései vannak arról, hogy hogyan kell viselkednie a Mulciber család fejének, bár ettől függetlenül nem az apjához köti a félelmeit, negatív érzéseit: nagyon gyorsan megszerette a szerepet, amire úgy érzi, hogy mindig vágyott, és nem akar újra eltűnni a háttérben, vagy viccek tárgya lenni.
Erwin továbbra is szeret könyveket olvasni, tanulni, varázslatokat elsajátítani, bár több olyan, régen általa került, de népszerű hobbit is felvett, mint a Kviddics, és amikor olyan környezetben van, ahol úgy érzi, hogy elengedheti magát, szereti ezt megtenni. Előfordul, hogy bűntudata van, amikor a régi hobbijaival, például a varázslósakkal foglalkozik (melyre rendkívül sok időt fordított egy időben), bár általában meggyőzi magát, hogy már másik ember, bármit csinálhat, nem fog visszasüllyedni a korábbi állapotába.
Köszönhetően családja vállalkozásának, Erwin nagyon szereti az állatokat, és főleg a juhok és kecskék viselkedését jól megérti (legalábbis azt gondolja, mert volt már rá példa, hogy felöklelték). Mint a mágikus ruhakészítésben használt anyagok előállításával foglalkozó család leendő feje, sokat foglalkozott a különböző anyagokkal, divattal, ezért általában ránézésre képes megmondani sok dolgot mások ruháiról. Sok gondot fordít a külsejére is, ötödikben egy időben annyiszor festette át a haját egy hét alatt, hogy páran meg voltak győződve róla, hogy metamorfmágiát használt hozzá.
Erwin annak ellenére hűséges maradt kevés régebbi barátjához (akik nem a legnépszerűbbek közül kerültek ki), hogy szerzett újakat is, és talán racionális lépés lett volna kört váltani. Ha valaki számon kéri ezért, általában támadóan lép fel, és mindent megtesz érte, hogy a kérdező nagyon rosszul érezze magát.Kapcsolatok
Meadowlark Mulberry – menyasszony
Eliodoro Caine – közeli barát
Tikhon A. Donne – közeli barát
Azt beszélik…
– Annyira csinos, hogy a fény nem tud egy egész másodpercig az arcára vetülni anélkül, hogy meg ne törne rajta, ezért lehetetlen statikus képet készíteni róla.
– Mágikusan lett átalakítva lefogyasztva, megnövelve, és szed valamit, amitől nem félénk.
– Talán van valamilyen gyenge metamorfmágia képessége.
– A szülei Voldemortot támogatták a háborúban.
– Az eredeti Erwint kinyírták. Ez egy alakváltó/űrlény.
– A családja vette neki Larkot.
Pálcatípus
13 és fél hüvelyk, Vörösfenyő, Egyszarvú szőr mag. Viszonylag rugalmas. A pálca maga is kicsit hasonlít egy enyhén vöröses unikornis szarva, a vége csavart.
Egyéb
avialany || Kit Price |
