Itt szurkolhattok a csapatoknak, minden Kviddicsfan élhet vágyainak!  

 Drukker versek, reagok, felkiáltások, hajtépések, élcelődések... ide velük!

— · ✦ · —

· · ·

FEELS LIKE

HAMMERED PEWTER

and then there was a pause.

cozy · calm · calm?

HUGRABUG

& MARDEKÁR

és az utolsó elsők

manners, observation & the occasional bad decision

B ár nem vagyok egy sportoló alkat - amire Lind épp egy hete is felhívta a figyelmem, mikor véletlenül elszóltam magam, hogy szeretnék írni egy cikket a reggeli jógáról, és jól meg is sértődtem rajta, mert egész nyáron egyetlen reggelt sem hagytam ki - azért mindig nagyon örülök, mikor a házunk játszik. Vannak barátaim mind a négy házban, így izgulok is kicsit Hazelért, de a legutóbbi klubgyűlésen biztosítottam róla, hogy rengeteget gondolok rá és a csapatukra, és ahogy a kapitányuk, Tanner szokta mondani, minden rendben lesz.
Nagyon boldog vagyok, hogy befontam a hajam, mert a szél mostanra bizonyára ismét egy viharban felejtett bárányt csinált volna belőlem, és Pommeline mellett állva, aki mindig olyan elegáns és rendezett, félnék tőle, hogy talán rosszat gondol. A csapat elsős, akik most látnak meccset először, vidáman elhelyezkedett az első sorban, és fél szemmel figyelem csak, hogy érzik magukat, biztosan mindenki ügyel-e a jelenlétükre. Furcsa gondolat, hogy ez az utolsó első meccsem.. és hogy jövőre valaki más áll majd itt, én pedig akkor látom újra az iskolát, ha szülőként egyszer meghívnak valamiért.

De ez még messze jár, még megszorítom Pommeline kezét, mikor felszállnak a játékosok, és lelkesen lengetjük a zászlókat, ahogy elrepülnek felettünk - az új fogónk még kacsint is az egyik kanyarban. Talán készíthetnék mindegyikükkel egy izgalmas interjút…? Idén is mind különlegesen festenek az egyentalárban, és bár nem sokat értek a kviddics szabályaihoz - amiben kivételesen a testvéremnek igaza van - de nagyon szívesen beszélgetek mások sikereiről.
Mire felhangzik a sípszó, már el is döntöm - az első mérkőzésre még nem jöttünk ki cheerleaderként, ezért most lesz alkalmam jól megfigyelni mindannyiuk erősségét. Tényleg, el ne felejtsem, hogy erről is meg kell írnom azt a tárcát.. Gyerünk, Livia, koncentrálj, ez nem az új ötletek kerekasztala. Ez egy egészen kerek manőver rögtön az első pillanatban! Ugye, így jellemzik, kerek?

– Nagyon aggódsz Basile miatt? De nézd, milyen jól együtt tudnak dolgozni Loriannel! Hmm, viszont.. nem bánod, ha megbűvölöm a zászlónkat? Azt hiszem, kezd feltámadni a szél, és nem szeretném kipróbálni, hogy a mögöttünk állók arcába lengessem.. – kuncogok, míg Pommeline felé mutatom az általam hímzett anyagot. Ebben is fejlődhetnék még, de erre a lányklub kiváló helyszín lesz. Nem hiszem, hogy elég kreatív vagyok, de ebben a hónapban az egyik legfontosabb egyéni célom az önfejlesztésre ebben jelöltem meg, direkt hideg akvamarin kiemelővel, hogy biztosan érezzem, milyen komoly dologról van szó.

Az együtt szurkolás végül elfeledteti velem egy kicsit ezt is, ahogy azt is, hogy nem mindig jó ötlet gyöngyöket hímezni egy olyan anyagra, amit lengetni fogunk.. Oh, nem baj. Felszabadultan sikítani örömünkben jót tesz a léleknek - és az arcbőrnek is.

with   ·   slytherin     where   ·   lelátó     when   ·   10. 22.

Livia

[- Hajrá, Mardekár!]

In the darkness bind them

Mardekár vs Hugrabug - Lark

16+

Sajnos lehetetlen lett volna elkerülni, hogy rajtam röhögjön mindenki egy darabig, ha nem jövök ki szurkolni a Mardekárnak a kviddics meccsre. Nevetséges, hogy a kapitányuk hét lövésből akarja megállapítani, hogy ki a jó játékos, úgy, hogy soha nem is játszott korábban a csapatban ő sem. Okosabb vagyok de Lysnél és Grimmstarknál is, ráadásul mindenki tudja, hogy Lorian és Basile gyűlölik egymást, és katasztrófa bármilyen csapatjátékot várni tőlük. Idióták... de mégis mosolygok, nem akarom, hogy bárki azt gondolja, hogy komolyan vettem. A válogató után is egy nagyvonalú engem ez nem érdekel, majd jövőre típusú választ adtam, de persze érdekel, különösen miután megírtam ezt apámnak, csak egy szóban reagált az egészre: értem.

 Nem is kellett többet írnia. Én is értem.

 Az különösen idegesít, hogy Elioval és Perseusszal együtt nem kerültem be, és még Tisha is bekerült. TISHA! Kedvelem nagyon, régóta barátok vagyunk, de komolyan, akkor legalább felajánlhatták volna, hogy legyek én a másik terelő. Az őrző adott, Fletchernek kurvára el kell basznia az idei évet, hogy kikerüljön, a kapitány meg berakta az öccsét fogónak, úgyhogy az ő helyeik foglaltak, de a rohadt terelő pozíció... szívesen szkanderoztam is volna Tishával érte, biztosan lenyomtam volna. Jóval erősebb lettem tavaly óta, ő meg annyira nem férfias, mint én.

 Talán tényleg méltatlan egy barátom pozícióját irigyelni. Vagy a menyasszonyomét; még örülök is Larknak, ha egy aranyvérű lány kviddicsezik, azt jelenti, hogy bevállalós. Travers is gyorsan elvette Loweot, és bár nincs egyértelmű forrásom, biztosan sok dolgot csináltak előtte az iskolában is. Ha valaki kviddicsezik a lányok közül, valahogy kevésbé félénk, ha nem fél a gurkóktól meg a hidegtől, valószínűleg a szex sem ijeszti meg. Remélem, hogy már nem kell sokáig várnom, amíg úgy alakul, mert az esőben különösen vonzónak látszik a haja, a bőre pedig fehérebbnek, mint Cissáé. Fog még ő könyörögni érte, hogy találkozzunk ismét egy elhagyott teremben, és késő lesz.

 - Hajrá, Mardekár!- őszintének hangzik a hangom, amely úgyis elveszik a tömegben, miközben Larkra nézek a szemem sarkából. Átkarolom a derekát, szorosan közel húzom, miközben a játékot figyelem, bár inkább a kezemre koncentrálok, nem a játékra, ahogy kitapintom a lány oldalát a pulóveren keresztül. Mosolyognom kell; most talán nem játszom, de nem kell a hideg levegőben lennem, itt vagyok valakivel, akit nekem ígértek, aki az enyém, akire irigy lehet mindenki, aki senkit nem fog emlékeztetni Erwiere.

 Erwie szerencsétlen volt. Erwin Mulciber birtokolja az iskola talán legszebb lányát, az övé lesz, örökre. Szorosabban fogom, hogy ne tudjon elsodródni. Azt akarom, hogy maradjon, ameddig úgy nem döntök, hogy mehet. Szorosan fogom az oldalát, közel magamhoz.

 - A Mardekár meccsei mindig a legbrutálisabbak.- nem tudom, hogy milyen meccsük lesz, de nem hazudok neki, amikor a barátnője helyett válaszolok neki. Nehéz elhinnem, hogy a Griffendél súlyos sérüléseket akarna okozni. Persze, lesz meccs a Hollóhát és a Mardekár között is, de egyelőre ez kevéssé foglalkoztat... bár imponál a gondolat, hogy a Mulciber család leendő úrnője fogja legyőzni Vulkanov szlávjait, akiknek nem voltam elég jó.

 Mélyen beszívom a levegőt, és közelebb húzom. Ahogy a végjátékra figyel mindenki, már nem mosolygok; azt akarom, hogy az enyém legyen, hogy megbüntesse azokat, akik ostoba módon azt gondolták, hogy nem vagyok elég jó. Elég jó vagyok. Jobb Grimmstarknál, Vulkanovnál, de Lysnél. Jobb Tishánál.  Mindenben. Az a vesztes, aki voltam, aki azon a szinten volt, megsemmisült apám dolgozószobájában, amikor elmondta, hogy én leszek az örököse.

 Most jön az utolsó pillanat. Ahogy mindenki felnéz a Cikeszre, hagyom lesiklani a kezemet Lark derekáról az oldalán, a pulóveremen, amit visel. Megérintem a combját a szoknyán keresztül, majd a harisnyán keresztül a szoknya alatt. Nem finoman, óvatosan, ügyetlenül, ahogy Erwie tette volna, hanem határozottan, szorosan, hogy elfelejtse a meccset, hogy emlékezzen rá, hogy birtoklom, elrendeltetett, hogy az enyém lesz. A házam úrnőjeként a földemen fog élni, és mint minden azon a birtokon, ő is az enyém.

 Elmosolyodom. Azért remélem, hogy a Hugrabug valami isteni csoda folytán elkapja a Cikeszt. Hadd lássa Oakley, hogy rossz kapitányt választott. Hadd lássa Vulkanov, hogy rossz terelőre bízta az öccse biztonságát. Hadd lássa mindenki, hogy kellett volna egy vezető a hajtók közé. Valaki, aki nem ostoba gyermek. Valaki, aki nem fél megragadni, amit akar.

 Persze, hajrá, Mardekár.