A nyikorgó ajtó mögött az emeleten egy hálószobát ringat a bizonytalan - vagy annak maradványait leginkább, két rozsdás, egykor aranyozott kandeláberrel. A hatalmas baldachinos ágy függönyei rég leszakadtak, oszlopaik között rojtos szegélyű, sötét lepel feszül: hogy ez alatt mit találunk, azt csak a legbátrabbak, vagy a leglelkesebbek tudják kitalálni. Valaki gondosan friss, fekete viaszból mártott gyertyákat helyezett el itt a leégett csonkok mellett - a szobában minden nesz úgy hallatszik, mintha az egész helyiség halkan sóhajtana.
Nagyon kényelmes - attól az érzéstől eltekintve, hogy mintha valami nézne a sarokból, ha nincs itt ott semmi.
