outfit
Ez a legeslegjobb nap a világon!
Ez a nap sokkal jobb, mint a tizenhetedik szülinapom, ami természetesen iskolakezdés előtt egy nappal, augusztus 31-én volt, úgyhogy lehet, hogy kicsit másnaposan szálltunk fel utána az iskolabuszra. Ez a nap sokkal jobb annál, amikor az a dögös Beauxbatonsos srác letámadott (főleg annak tudatában, hogy végül eszébe se jutott elhívni a Yule bálra, de kinek kellenek a fiúk, ha ilyen barátnőid vannak, most komolyan???), és jobb annál is, amikor megkaptam Bettyt, a rózsaszín kisbuszomat, amivel a sivatagba érkeztünk.
Na jó, amikor Vale megnyerte nekünk a Tusát, az legalább megközelíti ezt, de hát ezért is vagyunk itt! Az ígéret szép szó, úgy mondják, betartva olyan jó, mint a dögös, Beauxbatonsos srácok az üres tantermekben, amikor felállítják a kedvedért az Eiffel tornyot, és megkapod tőlük premier plánban a látványát.
Vegas pedig még több Eiffel toronnyal rendelkezik, mint Párizs – nem győztem fényképes bizonyítékokat készíteni róluk, mert van egy olyan fura megérzésem, hogy a geofetishiszta Rokuro majd nagyon fog örülni nekik. A biztonság kedvéért küldtem neki minden másról is. Minek körbeutazni a világot, ha Vegasban megtalálod a piramisokat meg azt a kolossziálisnak nevezett kerek izé épületet is?
Ha nem hiúsul meg a tervezett esküvőm Harryvel, original Vegas style, akkor bizonyára egyetlen éjszaka alatt körbeutazhattam volna a világ összes csodáját anélkül, hogy elhagynám Nevadát. Azért szerencsére időmben eszembe jutott Britney Spears, és engem aztán senki sem fog megfederlájnozni, akkor sem, ha olyan szexisten teste van, mint Hudsonnak. Egészen addig szimpatikus is volt, amíg nem voltak ősembereknél erősebb gondolatai, de aztán kihallottam a gondolataiból, hogy Barbondrukkoló volt, valahol pedig meg kell húznom a határt. Azt hiszem, Wildcard Vale és Szovjetalladin Varvara is fellélegeztek, amikor inkább saját lábon távoztam az oltártól, mielőtt Hayden az ujjamra húzhatta volna a gyűrűt.
- Én úúúúúgy szeretlek titeket! - magasra kell nyújtóznom mindkettő felé, hogy alaposan megszottyongathassam őket. Egészen lenyűgöző, hogy még nem folyt el a szemsminkem, pedig volt sírás, nevetés, drámázás és hiszti is a végül meg nem valósult esküvő miatt. Azt hiszem, mostanra sikerült megszabadulnunk Heath-től és az ő baráti társaságától, akik aktívan tettek azért, hogy eléggé elfelejtsek ne túlságosan ittas lenni ahhoz is, hogy kikapcsoljam a kis szenzoraimat. Mondjuk, hogy ideút alatt lehet, hogy többször fordult elő, hogy random embereknek válaszoltam a gondolataikra anélkül, hogy észrevenném, hogy nem is nekem szóltak.
- El se hiszem, hogy mennyi minden megváltozik! - valahogy nem vagyok képes arra, hogy a mai nap hatvanadjára is megfogalmazzam, amit elsőre is alig tudtam. Vale Babe legalább ott lesz mellettem, hiszen ő nem szalad messzire, Varvus Barbus viszont pilgrim útra kerekedik egy olyan helyre, ahol csak kaviárt meg káposztás heringet lehet enni. Biztosan csomagolok neki vagy nyolcmillió szendvicset ötven különböző kabát alá, hogy mindene meglegyen! Hát szépen néznénk ki, hogy becézném őt ezek után? Didervara? Starvara?
- Emelema… hikk… mellemala porahamat a Trimágus Tusa első, amerikai bajnokára! Szerintetek is nagyon szexista, hogy az a nevetneke, hogy triMÁGUS? Értitek… Mindegy, bármi is a neve, én elképesztően büszke vagyok rád, Vale of Spades! A kezdetektől fogva tudtam, hogy meg fogod csinálni, mindegy, mit ármánykodnak ellened! - a pezsgőspohár a magasban, hófehér masni a hajamban, de az legalább akkora, hogy ha színes lenne, azt hinnék, artistának megyek itt, vagy burlesque előadónak.
- Éselemea poharam Varvara, a Zarándokra! Légy szíves, ne fagyjál éhen, szükségünk van rád! - sosem fogok megbocsájtani neki, ha mégis… na jó, de, hisz az egyik legközelebbi barátnőmről van szó. Még elsőévesek voltunk, amikor sorbaállás közben egyszerűen rájuk böktem, hogy őket akarom, és megkérdeztem őket, leszünk-e legjobb barátnők. Azóta a vwitchgang elválaszthatatlan (20 percen belül a beosztási ceremónia elválasztott minket három külön házba).
- Nem jöttem üreges… ürtes… ürgés… szóval hoztam nektek valamit! Na, bontsátok ki, mondjátok, hogy tetszik! - a semmiből odavarázsolok nekik egy-egy kis ajándékcsomagot. Vale színe a kék és a piros, mint Amerika zászlaja, a masnin pedig élőnek tűnő lángok mintázata fodrozódik. Varvuskát persze eszemben sincs megsérteni színekkel, még ha nem is hiszi el nekem, hogy igenis, el tudom képzelni rajta a megfelelő árnyalatú rózsaszínt. A fekete csomagon a masni csak feketébb, amin ha lehet ilyet mondani, a gótikus mintázatok még annál is sötétebbek. A csomag tartalmát rájuk bízom, hogy felfedjék. Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudunk beszélgetni úgy, ha messze vagyunk egymástól, és azt hiszem, hogy megtaláltam a megoldást. Bónusz a mindenkinek saját aeséhez illő szemhéjpaletta.
