Vásártér

A vásártéren árusok, kézművesek, jósok, bájitalkeverők és különféle mágikus szolgáltatók kínálják portékáikat. A standok színesek és zsúfoltak, a levegőben fűszerek, füstölők és furcsa találmányok illata keveredik. Itt kaptak helyet azok a politikai csoportok és civil szervezetek is, amelyek számára a reprezentatívabb tereken már nem maradt elegendő hely. A kevésbé kívánatos standokat feltűnően gyakran ellenőrzik a hatóságok, miközben a kormánybarát árusok zavartalanul terjeszkedhetnek az utak mentén.

Life update: 씨발!

TO: Miguel Fuentes

DATE: 08.07.este

TW: enyhe rasszizmus, káromkodás, basic chikaradolgok

-Ne haragudjál már meg, hogy ezt így mondom, de ilyen hülye barom, idióta őrzőt, mint a tietek...hát otthon se, baszdmeg. Kijön 4-5 méterre, azt ott les, a gól meg bemegy mellette. Tudnám, mit les, ha nem azt a kurva geciverte karikát, érted! Vagy az anyját baszta valaki a nézőtéren, azt arra hunyorgott?
A lány erősen hunyorított, ahogy rám nézett, ami köszönhető lehetett annak, hogy a délutáni nap cseszte a szemét, vagy annak, hogy rohadtul nem értette.
-A felét, azt értem. De az őrző, az neked...?-pislogott rám kérdőn, mire elmutogattam a karikákat meg a védést.
-Ahh 보호자!-kezdett neki bólogatni, hogy megvan, mint körúti kurva a fél városnak. Átlagosan minden harmadik angol szó ment át neki, de még így is Jae-Hwával volt a legegyszerűbb beszélgetni, főleg azért, mert a többiek még nem nagyon szóltak hozzám, ha nem volt muszáj, és nem is tűnt úgy, mintha nagyon meg lennének baszódva értem. Na mindegy, nem smárolni kell velük, hanem játszani, gondolom, az menni fog.
-Dong-Yul néha csinál 이상한 dolgokot, de sokszor működik.
Vállat vontam, szerény véleményem szerint -amit ugye senki se kérdezett- Park Dong-Yul egy hülye pöcs, legalább annyira, mint Park Jung-Su, aki beleszaladt egy gurkóba orral,, aztán...Park Yoon-Gi, aki azt a rühös gurkót felé küldte meg egyenesen egy takonyszagú geciputtony. Nem mondom, hogy idióta az egész bagázs, de nem nagyon láttam át a taktikájukat, pedig már egy ideje figyeltem őket és edzettem is velük. Fel is basz, hogy csak pislogni jöttem el, közben meg tök valid, hogy kurva nagy hazardírozás lett volna berakni a kezdőcsapatba úgy, hogy két hónapja nem vagyok náluk és hivatalosan még senki sem tud rólam semmit, de azért…kurva nagyot szólt volna.
Amúgy meg vajon direkt Park mindegyiknek a vezetékneve vagy csak engem szopatnak, hogy bosszút álljanak mindenért, amit a japánok valaha is tettek velük?

-Nekem kell mennem-biccent a lány mosolyogva, mázli, hogy leszbikus, mint állat, így nem para, hogy dumálunk, bár rosszabb napjaimon az én legdrágább kincsem még ezért is könnyen leharaphatja a fejem-나중에 봐요!
-Ahogy mondod, Jae!-integetek neki, és magamban arra jutok, hogy hát elbaszott egy nyelv ez, meg kell hagyni. Hülyén is néz ki, hülyén is hangzik, már majdnem kár tanulni, csak hát ugye kurva kevés választásom van, mert ezek összesen együttvéve nem tudnak annyira angolul, mint a roxforti tóban az az ótvar nagy polip. Pedig nyilván az se mondja kurva sűrűn, hogy isten óvja a királynőt!
Gyorsan beugrok nézni valami genyót, aminek Hera örülne, ha már nem eszi itt a fene -pedig legomboltam volna a Seoulról még egy jegyet, ha kéri-, aztán zúzok vissza Vivienhez, mielőtt még kezdene túlzottan unatkozni, annak nála sosincs jó vége, már a meccsen is majdnem betegre unta magát, pedig személyesen kommentáltam neki minden kurva percét, amivel lehet, hogy nem könnyítettem meg a dolgát.

Körbenézek, hogy mi az anyám van itt mégis, és elgondolkodva nyúlok a fülbevalómhoz, hogy birizgálni kezdjem, de…hol van a fülbevalóm? Hol a FASZOMBA van a FÜLBEVALÓM!?
Megáll. Lesápad. Kétségbezuhan.
Miageci. Ne már!
Nem hagyhattam el a szülinapi közös fülbevalónk felét! Ó, hogy a rohadt mocskos, büdös, rücskös, kurva isten láthatatlan thesztrálfaszát verjem bele! Hát azt nagyon nem kéne elhagyni!

Keresem, mint a hülye.
Leveszem és kirázom a pólóm, majd vissza. Végigtapogatom a zsebeimet, semmi. Ezt a kelleténél jóval többen nézik végig, de nem nagyon van időm azzal foglalkozni, hogy ez távolról elég balfaszul néz ki. Le nem nyelhettem! Ki nem téphettem, mert az fáj. Csak észrevettem volna már, ha fáj, nem? Vagy annyira fájt, hogy elpicsázták a csapatot, aminek még a tagja sem vagyok olyan nagyon, hogy nem éreztem? Nem lehet!
Leesett. Akkor baszdmeg, leesett, örvendek neki, mint a lufiárus a világháborúnak, állhatok neki hesszelni a talajt. Ezt csinálom egy ideig, amíg a nyakamig nem ér a mély kétségbeesés. Hát ilyen nincs!
Hirtelen csillanni látok valamit, és kínomban térdre vetem magam, mikor is feltérképezem, hogy a valami-ami nagyon erősen remélem, hogy tényleg a fülbevalóm- egy láb alatt van. Én is eléggé láb alatt vagyok, de épp gecire nem érdekel.
-Figyeljél már yetikém, tedd már odébb a lábad, amíg még szépen vagyok, mert, ha nem leszek…-és ekkor felnézek és meglepő, de azért annyira mégsem meglepő módon egy ismerős arccal találom magam szemben.
-Na ne basszál már ki velem, hát ez egy sivatagi broka!-nem annyira megfelelő a pozíció a viszontlátáshoz, mint a beégéshez, de ennek reményében gondolom ombre megemelinti a patáját és akkor nem kell tovább ilyen közel gubbasztanom az altestéhez és esetleg feltápászkodhatok, mint egy ember és észrevehetem, hogy kicsit nyugtalan a képe, valamint az sem gondolja senki, hogy frontálisan le szeretném venni szájjal,
-Hát mi a hányás? Azt ne mondd, hogy tényleg hányás van-mondom neki, ahogy jobban megnézem az arcát. Ezt valaki full komolyan pofánverte?

Tras la tormenta...
2006. augusztus 7. Hétfő
Korea vs Amerika meccs után
Amigo Tetsuya, alias #nohomobro

Figyelmeztetés: trágárságok, szerhasználat, egészségkárosító viselkedés, basic mexican bullshit


Még ott fenn a kilátó tetején kénytelen voltam elszívni egy szál idegnyugtató cigarettát, ám egy idő után már idegesítően érezhetően vájták a lyukakat a kíváncsi, ítélkező, dühös tekintetek a hátamba, úgyhogy a csikk eloltása és megfelelő helyre való elhelyezése után inkább útnak indulok, jobb helyet keresni a magányos nyomorgásomra.

Mindreader Barbie pofonjának helye az arcomon még mindig bizsereg, csak az emléke égeti a bőröm, a kanyon sziklafalairól visszapattanó csattanás pedig még ott visszhangzik a füleimben. Nem mondom, hogy nem fájt. Nem mondom, hogy nem érdemeltem ki. De azért mégiscsak mélyebbre hatolt a tüske maga, hogy annyi ember közül pont ő feltételezi ezt rólam. Hogy pont ő nem lát a színjáték mögé. Deprimente. De valahol mégis magasztaló, hogy még az sem képes a színfalak mögé látni, aki a legjobban ismer. Parece que al fin y al cabo se me da bien algo, ¿no?

Talán még ennél is fájdalmasabb volt a tett maga, mit megkövetelt a szituáció, melyet elkövettem Alma ellen, aki a legkevésbé érdemelte volna meg ezt az egészet. Az ominózus első viszontlátás estéjének emlékére egyszerre önt el a forróság és állítja fel a tarkómon a szőrt a hideglelés. Még hallom a szavait, érzem a puha ajkai az enyémeken, az utánozhatatlan illatát, ami mindig egyből megnyugat, ezzel kontrasztban áll a mai napi könnyes, eleinte fájdalommal teli tekintette, ami már csak elképzelni tudok, hogy milyenné vált, miután már nem láttam. Egészen szívbemarkolóan kellemetlenül csavargatja a gyomrom ez a gondolat, pótcselekvésként pedig kénytelen vagyok végigsimítani a tarkómon.

Ennél már csak egy rosszabb érzés van a világon, mégpedig az, amikor ilyen hatalmas tömegben valakibe fasszal belefutsz. Mármint majdnem a szó legszorosabb értelmében. Instant kiráz a hideg, ahogy meghallok egy férfihangot társulni a térdeplőhöz, akinek már tulajdonképpen csak tátania kell a száját, hogy meglegyen az ominózus 'nyitott szájjal a faszerdőbe' mondás. Fogjuk a sokkra, hogy nem realizálódik bennem hamarabb, hogy ez a hang ismerőshöz tartozik és olyan kerek pupillákkal nézek le Rá, mintha legalább be lennék szívva, pedig az majd csak később jön - ha már ma baszni nem fogok, hála kedves Barbie-nak. Szóval kékhalál beáll, az információ is csak lassan és szelektálva jut az agyamig, mint mexikói sor az amcsi határon.

- Nocsak, egy Brokara! Szeretném megérdeklődni, hogy mi a büdös, retkes, méretes afroamerikai faszért vagy legalább úgy négykézláb a földön, mintha épp bárkit-akárkit képes lennél itt helyben leszopni, hm? - kérdezem a legaktuálisabb tudomásom szerint #nohomobro-mat, de aztán ki tudja? Lehet dobta a kis szőkéje és annyira elvesztette a hitét a női nemben, hogy a bro-k közt keresi a megnyugvást? Kellemetlenül érint az ágyékomban lévő arca, így kettőt hátralépek, hogy belemehessek valami ír szerzeménybe. Tudok angolul, de a csáveszom egy kikúrt szavát nem értem ennek ellenére is.

- Vale, vale, ¡perdón, hermano! - méltatom egy sajnálkozó pillantással, mielőtt visszairányítanám figyelmem az anglo-japán haveromhoz.

- Hát hányás az majdnem lett volna, ha továbbra is ágyékvonalban szuggeráltad volna a bukott angyalt - azért látványosabban megkönnyebbülök, ahogy a feje nagyjából az enyémnek vonalába kerül. Némiképp aggodalmas tekintete arra enged következtetni, hogy most én nézek ki hasonlóan szarul, mint amikor először találkoztunk Barcelonata tengerpartján, de erről igyekszem nem tudomást venni, és a lehető legtestvériesebb módon inkább megérdeklődni tőle, hogy mégis mi a por el puto dios infecto y asqueroso csúszik-mászik itten a földön. - Engem az sokkal jobban érdekelne, hogy te mégis miért kúsztál úgy a földön, mintha minden férfit is le akarnál itt helyben cummantani? Mégsem vált be a kis szőkédnél a Koreai Válogatott, vagy...?

Life update: 씨발!

TO: Miguel Fuentes

DATE: 08.07.este

TW: enyhe rasszizmus, káromkodás, basic chikaradolgok

Sok mindenre gondol az ember egy ilyen szép nyárestén, mikor a csapatát szétbaszták, mint Nagasakit az atom, és még a fülbevalóm is elhagyom, aminek hatására az asszony biztosan úgy meg fog sértődni, hogy ott rohadok meg, de hogy majd itt a földön kúszok valakinek a lába alá, és az a valaki nem is helyből, de nekifutásból is az én kedves nohomobrom, na arra nem. Micsoda találkozás, hát a Roxfort óta nem is láttam, a levelezést meg kár ránk bízni, mert nekem aztán kurva nehéz válaszolni, ha nem írok. Vagy írok, csak elfelejtem elküldeni, ez a kettő szokott váltakozni nálam.
Egyébként kurvára számíthattam volna Fuentesre, hát csak-csak amerikai szegről végről, még ha kicsit inkább dél is az, mint éjszaka, ami fasza dolog, mert legalább nem ég le a napon, ahogy most én égetem szénné magam, mert itt taposóaknásat játszom, nyomorult csávó lába alatt. Láthatólag ő is nagyon sok mindenre számított ma, de erre a fizikailag kicsit túl közeli találkára semmiképp.

-Oh wow, tesóm, fúj!-nézek fel rá, mintha nem éppen életem egyik legergyább momentumában kushadnék, de hát ki a faszom mond ilyet a másiknak csak úgy petting nélkül? Legalább síkosítson már be mentálisan valami szimpatikusabb szöveggel!
-Afroamerikai faszt ne is emlegess, arról szó nincs, ha csak nem égett le valamelyikünk a nudista strandon-magyarázom a dolgot, mikor meglátom, hogy ha fülbevaló nem is volt a lába alatt, gyűrű igen, szóval jobb híján zsebre vágom azt, ki tudja, mire lehet még jó. Tény, hogy nem látom annyira a jelentet, amikor közlöm Vivvel, hogy hát a közös fülbevalónk felét azt így elhagytam, de végül is találtam egy gyűrűt, ami ha olvasta az ember a Gyűrűk urát, érezheti, hogy szar deal, kurva nagy szerencse, hogy nem vagyok hobbit. Maximum két hobbit, vagy három.           
Miközben én kellemesen cseszkődöm-baszkódom, mert biztos amúgy jobb dolgom sincs, tápászkodás közben nézem, hogy frontálisan belelépnek egymásba egy írrel és hát…na ha ez nem kommunikáció, akkor nem tudom, mi az. Ürgének olyan akcentusa van, hogy esküszöm, még én is csak két szót értek a mondatból, pedig én szokva vagyok az ilyenekhez, még ha nem is úgy néz ki a pofám.
-Ezt jól megdumáltátok. Amúgy meg azért breakelek itt ilyen geci szerencsétlenül, mert elhagytam a fülbevalómat és kurvára meg kellene találnom-porolom le magam és bosszúsan nyúlkálok oda, ahol fülbevalómnak lifegni kellene, hátha egyszer csak így előbukkan a helyén, és akkor nem kell ezt a kutyapózban vakkantóst nyomnom itt a nyílt utcán. Egyetlen dolgot szeretnék kutyapózban csinálni, úgy őszintén, de arra rohamosan csökken az esély, fülbevaló nélkül nagyjából  mínusz tíz százalékot látok a dologra.

Ezen a bukott angyal faszságon viszont esküszöm nem akarok hangosan röhögni, mert semmi vicces nincs a helyzetben -na jó, igazából de, ez mindenhonnan geci vicces-, de azért sikerül. Magamban megállapítom, hogy szemtől szembe valahogy mégis kicsit kellemesebb vakerolni, és hogy én innentől, így fentről igyekszem folytatni ezt a kincskeresős vállalkozást, még se vagyok homoki sikló!
-Először is, baszdmeg, nem akarok akadékoskodni, de nagyon nyugtalanító, hogy háromszor említetted, hogy én meg a fasz, nem is beszélve a te iguánádról, pedig mindketten tudjuk, hogy jobb nekünk, ha távol maradunk a másik ivargerendájától-vigyorgok rá, ha már ennyire terelni akar, adok neki nagyjából három percet, hogy összeszedje a gondolatait, de mivel faszigátornak konkrétan egy tenyérlenyomat- ha nem is olyan jól láthatóan- van a pofáján, ő sem gondolhatja, hogy ezt szó nélkül bírom hagyni. Tavaly én, idén ő? Szar dolog, úgy néz ki, egyszer mindenki beszopja. Jaj, baszdmeg, hát nem átvettem ezt a szopóálarcosdit?!
-A szőke megvan, köszöni szépen. Annyira megvan, hogy egész nyáron együtt élünk,bár néha kicsit kár, hogy Koreában, de inkább legyél már hozzám olyan jó, hogy elmondod, hogy milyen balsors szánkázik a hátadon jobb-balra? Rendesen lerí a fejedről, hogy valami nem kerek. Nőügy?
Azért én megpróbálom megérdeklődni, hogy mi a büdös, televert, sárga buddhfasza történik nyomorult emberrel, ha nagyon nem akar róla nyilatkozni, majd kikerüli ezt a próbálkozásomat is.

Tras la tormenta...
2006. augusztus 7. Hétfő
Korea vs Amerika meccs után
Amigo Tetsuya, alias #nohomobro

Figyelmeztetés: trágárságok, szerhasználat, egészségkárosító viselkedés, basic mexican bullshit


Megvallva azt a fránya őszintét, egyszerre futkos az undortól a hideg a hátamon ettől ma találkától, és vet szét a boldogság. Bírom a japán sorstárs fejét, nem is kicsit, de azért jobban örültem volna, ha emberibb körülmények között futunk össze, és nem ő az ágyékomba fejjel bele. Jó a haja, selymes is, markolni is lehet,  de az a helyzet, hogy attól még gondolni sem tudok erre, hogy hasonszőrű rúd lengedez a lábai között, mint nekem. Mármint méretre nem tudom, sosem hugyoztunk együtt a mosdóban, színre meg asszociálok a képének árnyalatából.

- Disculpa, mi amigo..., de nem én suhanok ágyékmagasságban, verdad? Egyébként meg,  para que lo sepas, nem járok nudista strandra, mert oda csak a szottyos vénségek járnak. Szeretem az idősebb nőket, főleg ha szőkék, de nem az ennyivel idősebbeket - eszembe is jut az angyalhangú szőke még a Világkiállításról, aki ráénekelt a gitárjátékomba. Gondtalan idők voltak azok...
A hatalmas ír-mexikói karambolozás közben fél szememmel látom, hogy valami gyűrű-félét felguberál ez a jó ember a földről. Azért ellenőrzöm a saját ékszereim, mielőtt azt búrja be a bro-m, hogy költséghatékonyan megkérje a csaja kezét - bár megjegyzem, Brokarát sem gondolom ennek az elköteleződő típusnak. Bár már több mint egy éve kertel ennek a szőkének legjobb tudomásom szerint, amiért minden tiszteletem. Vagy mi. Jó, nem azt mondom, hogy én egy fél évig legalább nem korlátozódtam csak Almára, de ő nem is kérette magát úgy, nem hozott le az életről úgy, mint Chikarát a szőkéje még a Világkiállításon, amikor először találkoztunk.
Én ennyi erőfeszítést nem ölnék bele egy nőbe sem, para ser sincero.

- Ááááh, így már világos. Egy kérdés... Az eszedbe jutott, hogy ideinvitozd magadhoz? - kérdezek rá a nyilvánvalóra. - Ha próbáltad már, és nem sikerült, akkor el kell keserítselek, veszett fejsze nyele. Vagy valakinek annyira tetszett, hogy zsebre vágta, vagy ha színarany, netalán valami sokkarátos gyémánt, akkor azért tette el valaki, de ezen esetekben kár fárasztanod magad. Volt szentimentális értéke? - kérdem tőle, majd amikor sikerült állásba - mármint na, nem fasszal állásba, hanem két lábon való állásba, ejnye - megérkeznie, kezet nyújtok neki, hogy inkább azt rázzuk, mint egymás családi ékszerét.

Utána jó nohomobro-k módjára előbb megnevettetem én őt, majd ő is engem a frappáns válaszától. Egészen eddig el is feledkeztem a kapott pofonról, most azonban a nagy vigyorgásba belefájdul Vi tenyerének a helye. Egy grimasszal az arcomon meg is dörzsölöm a helyét. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ennek nyoma marad pár napig.
Aztán bassza meg, mindjárt dobok itt egy hátast, amikor azt találja mondani, hogy összeköltözött azzal a lánnyal. Pont ő, pont vele. ¡¿Qué cojones?!

-Ja-ja-ja nőügy. Az egyik exem meglátott egy új csajjal smárolni, és ez volt a jutalmam érte - legyintek egyet, noha ez eléggé az elbagatellizált igazság. Újra látom szegény Alma szőke tincsein megcsillanni a lemenő nap fényét, a szeme sarkában csillogva megjelenő könnyeket, az egész fájdalmat, amitől újra összeszorul a szívem. Jogos volt a pofon, kurva jogos, de ezt érte, értük tettem. Valószínűleg sosem jönnek rá, de én együtt tudok élni ezzel, tudván, hogy valami sokkal rosszabbtól óvtam meg őt, őket.
Viszont! Vannak itt vidámabb történések is, ahogy hallom?

- De várjál már mi Amigo, mi ez az összeköltözősdi? Akkor ti most végül jártok, de úgy komolyan? Kurvára le vagyok maradva, avass már be! - Menten megzeberedem. Gemmának is van egy komoly kapcsolata, nagyjából a bál óta, aztán a végén itt kiderül, hogy Tetsu haverom is elköteleződött valamikor az év folyamán. - Uhh, baszki tesó, csak azt ne mondd, hogy a fülbevalót a barátnődtől kap, mert az a szőkeség kitépi az ütőered puszta kézzel a nyakadból, ha elhagysz valamit, amit ő adott neked! - És most kezdtem el félteni Tetsu testi épségét. Reménykedem benne, hogy nem így van, mert ha igen, és az invito nem működik, akkor kénytelenek leszünk ketten kutyába vágni magunkat, és gecire keresni azt a fülbevalót, vagy beintegrálom a mexikói maffiába egy álnévvel, és eltűnik a radarról. Csak akkor ugye oda a kviddicses álom neki is...
Te doy la bienvenida a mi mundo.

Life update: 씨발!

TO: Miguel Fuentes

DATE: 08.07.este

TW: enyhe rasszizmus, káromkodás, basic chikaradolgok

Van egy olyan szép és költői dolog a földön, hogy miafasz-faktor. A miafasz-faktor valahol kicsit olyan, mint a gecipelikán, én találtam ki, senki soha nem hallott róla, de mégis tök jól leír valamit, amit más szavakkal csak elég ergyán lehetne körülmagyarázni. Szóval akárhányszor random beszélgetésbe bocsátkozom itten a déli bástyával, annyiszor történik velünk valami elég miafasz, vagy ha az nem, akkor meg az a miafasz, amiről dumálunk. A mai miafasz pedig konkrétan a fasz, ami két hetero férfi között nem mondom, hogy ismeretlen téma, csak kicsit indokolatlan. Arról meg nem én tehetek, hogy elhagytam a fülbevalómat és Vivien vénásan fog megcsapolni, ha megtudja.  Na jó, az elejéről egy kicsit mégis én tehetek,de hát basszameg a koreai sárga gímszarvas meg három óriás száraz, sóderes fasszal, hát eddig sose esett ki! És tessék, megint a fasz!
Az ágyékmagasságban való suhanástól, megint röhögnöm kell, pedig hát nem voltam én péniszbatman, hogy a gonoszok helyett a …fúj! Fúj, nem, erre még gondolni is kegyetlen szar, nem fogok pöcskapkodásra gondolni, Merlinre!
[color=#58585]-Ahhoz képest, hogy mennyire nem jársz nudista strandra, azért eléggé jól vagy informálva a vénasszonycsecseket illetően[/color]-jegyzem meg vigyorogva. Én speciel nem voltam nudista strandon, mert…nem tudom, hogy miért, de most már így is-úgy is ki fogom hagyni az ilyen fedetlen fesztiválokat, mert komolyan nőm van, és ezt az egyébként kibaszott komolyan kinéző nőt, én aztán nem tenném közszemlére, na meg ő sem engem. Csúnya féltékenységi roham jönne mindkettőnkre egy ilyen helyen, az biztos.

Örülünk neki-ezekszerint mindketten, hogy feljöttem a szopóállásból és emberek módjára tudunk beszélgetni szemtől-szembe. Valahogy én is jobban hiányoltam a kedves amigo fejét, mint az egyéb testrészeit és mindeközben még egy gyűrűt is találtam, ami valószínűleg nem fog kihúzni a szarból, de legalább kétszer annyira megvan, mint a fülbevalóm, ami nincs, és nem is látom, még a földön sem sehol. Az invito nyilván eszembe jutott, végül is nem csak arra van a pálcám, hogy a zsebem merevítse-khmm jelentsen ez bármit is- de a van egy olyan érzésem, amilyen kurva szerencsés vagyok, hogy nem biztos, hogy azt találnám meg vele, amit keresek.
-Eszembe, de az a szitu, hogy annyi kurva ember van itt fülbevalóval, hogy talán a fele füléből kitépkedné a bűbáj a cuccot, és akkor lenne itt egy valag vérző fül, meg népharag, és én, akinek a kezében történetesen van vagy negyven fülbevaló, én meg a debütálásig nem verekedhetek. Meg gondolom, annyira utána se lenne jó. Nem hangzik fasza bulinak, ugye? -kérdezem tőle és megintcsak körbetekintek, nem is tudom mit várok. Hogy egyszer csak így pánikszerűen bevonzom, mint mágnes a fémet, vagy mi? Nem vagyok én mágneses vihar a vasorrú bábában, vagy ez fordítva van? Merlinre, Hera de ki lenne ettől a kurva mondástól is. Ha legközelebb találkozunk, mindenképp megismertetem vele, hogy totálisan kiugorjon szegény a haja alól, nem annyira adják ki nekik ezek a mondások.
-Akkora szentimentális értéke van, mint ide Tokió, ha nem találom meg…hát nemt’om mi lesz-húzom el a számat gondterhelten, mert eddigi életem során igyekeztem kiemelten azokat a szarokat elhagyni, amiket nem kaptam mástól, azzal meg főleg nincs tapasztalatom, hogy Vivien mit csinál, ha elvesztem a kis valaminket. Sejtésem viszont van és kurvára nem bíztató a dolog annyira, mint a kézfogásunk, ami véletlenül sem faszfogás, de nyafogás még lehet belőle, mert a képén éktelenkedő tenyérnyom kicsit fájdalmasnak tűnik.

Nagyon renyhén reagál a kérdésre, amiből arra következtetek, hogy azért nem ilyen egyszerű a szituáció, bár amúgy nem célszerű az exek közt körbenyalni a nextet, ezt már megtanultam én is, de mindenki úgy bassza el és meg a világát, ahogy csak szeretné.
-Úgy tűnik, nagyon utál a gáré. Na de a régi jobb vagy az új?-hajolok kicsit oldalra, hogy jobban feltérképezzem a szinte művészien pontos pofon helyét, ami igazán szépen terül el az arcán. Szinte japán precizitással lett odacseszerintve.
-Ja, keményen és komolyan kapcsolatom van. Tény, hogy én ezt egy jó félévvel előbb tudtam, mint az asszony, de hát…nem lehet mindent jól csinálni-azt már hozzá se passzintom, hogy főleg akkor, ha tényleg halványlila lófaszkád nincs arról, hogy milyen a kapcsolat, hát azt se értem, hogy miért kell erről beszélgetni, hogy most mibe van az ember. Csak nem költözködsz oda a másikhoz, ha így össze vagytok random állva, mint a sushi! Én speciel kurvára nem viselnék el semmilyen nőt a lakásomban-leszámítva Gemmát és Herát, akik a jó testvéri kapcsolat megtartása miatt sem akarnának velem élni- Viven kívül. Na jó, de…anyámat.

-Tőle kaptam, nyilva. Ezért lenne jó megtalálni, mert tudod, inkább harapja ki az összes erem és szopákolja ki a véremet kis pink szívószálon, mint hogy kinyissa a száját és rám engedje a világ összes haragját. És ha ezen gondolkodnál, kurvára nem vagyok papucs, csak...tudod milyenek ezek a hibbant szőkék!-nézek rá közepesen mély kétségbeeséssel, szinte előre tudva, hogy meg fogok baszódni. Úgy meg fogok baszódni, mint körúti kurva a telefonfülkében.