Minerva E. Balmoral pennájából



A háború után az igény a közösségi eseményekre, együtt tanulásra és közös időtöltésre ugrásszerűen megnőtt: ennek egyik eredménye a háromszintes, több lehetséges foglalkozásnak teret adó épület. Földszintjén kialakításra került egy minden délelőtt és délután működő mágikus játszóház a legkisebbeknek, míg egy másik helyiségben főzőtanfolyamhoz és amatőr kórushoz lehet csatlakozni. A Központ ad otthont a Villámvarázs és nyelviskolai tanfolyamoknak, de eseményszerűen amatőr színkörök, dalkörök és más foglalkozások is zajlanak az otthonos fényben fürdő, mézszín falak között. A kezdeményezést a Mágiaügyi Minisztérium támogatta - bízva az angol mágusok szóviccek iránti rajongásában.

l o o k  m u m  n o  c o m p u t e r
2006 • 06 • 2x

to: b a s i l

  A mai nap kiválónak tűnt arra, hogy magában elsorolja az összes zöldség nevét, ami jól működne névként is - mert mikor Hanni meglátta Basilet a kezdők olasz főzőtanfolyama kicsit csálén rajzolt, de lelkes felirata alatt, tudta, hogy erre ennél jobb biztosan nem lehet. Mint fellow félrehallott ételnév, vidáman vetetett bele magát a pillanatba, legalább annyira, mint az olívaolajba fogja.

    Tessék, itt is van az első név. Olive.

    Vidáman integet a fiúnak, mikor a párok beosztására kerül a sor - a táskáját egy finom térdmozdulattal arrébb tessékeli, remélve, hogy az nem fog bosszúból olyan hangot kiadni, mint a macskák szoktak hajnali kettőkor, szigorúan akkor, ha az ember már félálomban van.

   - Haii, Basile, akarsz párban lenni? Téged is elküldtek a szüleid, hogy hasznosan töltsd a szünet első napjait? - bár szigorúan véve ez nem volt egészen igaz, mert Hanni tényleg meg akart tanulni pizzát sütni és feltett szándéka volt, hogy ebben az sem akadályozhatja meg, hogy látta, hogy a szemben lévő üzletben akciósak a zsírkréták.

    Sajnos az akciós szó mindig sokkal jobban hangzott, ha valaki hajlamos elkölteni a zsebpénzét békás gumicukorra. Nem mintha Hanni ismert volna ilyen embereket, ő csak felelősségteljes ifjakat ismert, akik szünidejük első heteiben is okulni vágynak, ezúttal a gasztronómiáról.

    - Csinos ma az inged. Te tudsz amúgy főzni vagy sütni? Mármint ételeket, mert tudom, lehetne bájitalt is, de sosem tudom, melyik ige melyikhez tartozik inkább. Az angol fura nyelv. - állapítja meg, és kipakolja vidáman maguk elé az edényeket, amiket az oktató a táblára bűvölt az imént.

    Amiatt egyáltalán nem aggódott, hogy nem sikerül majd jól, mert nem volt teljesen böte a konyhában - ezt egy pár koreai nagyszülő sosem engedte volna megtörténni, de az olasz ételeket nem igazán ismerte. A gyomra inkább, esetleg a szeme, de reméli, a helyes kiejtést is el tudja sajátítani, mielőtt még egy kultúra tagjait sérti vérig.

    Még egy huggies-haggies fiaskó nem történhet meg.

   Az egyetlen dolog, ami fenyegetheti a pizza és a tiramisu elkészülését, ha Basile is elmeséli neki a Grimmstark v de Lys francia-angol szappanopera következő fejezetét, akkor ugyanis arra kell majd figyelnie, nem én hozom a szabályokat, mondaná. Még most sem egészen értette a konfliktus mibenlétét, de valószínűleg a fiúk sem.

    Különben a Lystark nem is rossz shipnév, még ha 'csak' OTP is.
    

in crust we trust
Hanni
2006.06.22.

TW: homofóbia
Igazságtalan, hogy itt kell lennem, amikor nem csináltam semmit - az a nyomorult Grimmstark megérdemelte, hogy megdobtam azzal a bagettel. Igazából hálás is lehetne, hogy végre normális étel is került a szájába, a mosogatólén és az undorító zsíros kolbászokon kívül. Ki eszik össze ennyi szart reggelire? Nem csoda, hogy nem tudnak gondolkodni.
Sajnos a szüleim viszont jó, és hasznos ötletnek gondolták ezt a főzőtanfolyamot. Ennél rosszabb nem is lehetne, csak abban reménykedhetek, hogy nem találkozom senki korombelivel, mert nehéz lenne kimagyaráznom, hogy mit keresek itt. A főzésre ott vannak a manók, és amúgy is, engem nem is érdekel a főzés. Mindegy. Majd csak jó lesz ez is valamire, például legközelebb ráönthetem Lorianre a forró paradicsomszószt. Igen.. ez nem is annyira rossz ötlet.
Sajnos a nincs senki korombelinek meg van az a hátránya, hogy nincs senki korombeli, és nem akarok valami okoskodó felnőttel lenni, aki majd biztos mindent jobban fog tudni. Én egyedül is meg tudom oldani ezt, olyan lehet, mint bájitalt főzni, az meg úgyis megy… de aztán észreveszem Hannit, és kissé megilletődve integetek vissza neki. Nem számítottam rá, hogy itt lesz, de a vállaimat akaratlanul is kissé lejjebb engedem. Hanni biztosan nem fog se kinevetni, sem beárulni és.. azt hiszem, mondott valamit, de megint kissé elvesztem abban, hogy az arcát figyelem. Mint mostanában többször is.
- Hanni. Igen. Persze - pislogok egy pillanatra, ahogy arrébb ülök, hogy csináljak neki helyet. - A szüleim? Ja, igen. Szeretik, ha művelem magam - bólintok magabiztosan, bár ez csak részben igaz, mert azt viszont nem szeretik, ha szégyent hozok a családra… de majd most megmutatom nekik. Én fogom itt a legjobb… mit is? Pizzát és tiramisut csinálni.
Kicsit kihúzom magam, ahogy Hanni megdicséri az ingem.
- Neked pedig még mindig jól áll a piros - bár talán említette, hogy az eredeti terv talán narancssárga lett volna? De azért… tényleg jól nézett ki ma is. - Hát, annál mindenképp jobban, mint ő ott - jegyzem meg, ahogy egy másik fiú felé bökök a fejemmel, aki rendkívül szerencsétlenül nézegeti a fűszeres üvegcséket. Látszik, hogy angol, és most fog mindjárt infarktust kapni, hogy a són kívül mást is kell majd használnia.
- Főz, de másik ige, mint ennél. Brew a bájitalra és cook… hát, ezekre a szószokra - ha ez bárki más lenne, biztos lenézném, hogy még ezt se tudja, de Hanninál nem, neki tényleg szívesen elmagyarázom. - Te… főztél már? Ételt.
Nézegetem a tányérokat, az instrukciók alapján nagyon hasonló, mint a bájital, csak ezt biztosan megesszük a végén, amit a bájitaltanról már nem tudok minden esetben elmondani. A parfümök pedig… az más. De hamarosan meg fogom találni a legjobb illatot, ami igazán tökéletesen illik hozzám.
- Salsa di pomodoro - olvasom fel az első hozzávalót, majd beleöntöm a paradicsompürét egy tálba. Nincs sok összetevője, és Hanni talán nem fog viccet csinálni abból, hogy az egyik összetevő a bazsalikom, ahogy azt az a buzi Lorian tenné.
- Amúgy azért vagyok itt, mert az a… - megforgatom a szemem, de visszafogom magam Hanni, és a főzőtanfolyam kedvéért, mert mintha az oktató is megemelné a szemöldökét az irányomba. Pedig igazam van, stupido. - …Grimmstark beszólt arra, hogy nálunk csak bagettet lehet enni reggelire. Pedig ott a croissant, a pain au chocolat, pain au raisins…nyilván nem értenek hozzá. Szerintem most már jöhet bele a fokhagyma.

l o o k  m u m  n o  c o m p u t e r
2006 • 06 • 2x

to: b a s i l e

  Szeretik, ha művelem magam - mint egy kertet, gondolja Hanni, nem is csoda, hogy ilyen szép nevet adtak a fiuknak, és ha már fiuk, az mindig meglepte, ha valahol valaki azt írta, hogy fiúnknak. Lehet, hogy másnak is gondjai vannak az angol nyelvtannal?

    Lelkesen vigyorog, megköszöni szépen, mikor Basile szépnek találja a haja árnyalatát - valószínűleg azt, és nem azt, hogy mikor elpirult, jobban emlékeztetett egy, a pofijába paradicsomot tömő hörcsögre. Erre azért volt, aki emlékeztesse, bár Appának tetszett ez a Weasley-vörös, és készségesen elismerte, hogy csak egészen kicsit répaszerű.

    Vannak sokkal rosszabb dolgok is az életben, mint répának lenni, ez egészen biztos. Előhúzza a tanfolyam által kötelezővé tett kötényeket, lelkesen átnyújtja fiúnak. Köthetnek majd rá elegáns masnikat.

   - Tudod, néha nem boldogulok az angollal. Például ott volt Locket neve.. szóval hogy egy fogalom, mint név. Hogy csak az, és csak úgy.. ugh, nem biztos, hogy sikerült elmondanom, amit akartam, de akkor is tetszett, csak féltem, hogy el fogom rontani. - ettől most is fél egyébként, de négy év Roxfort után még az olyan niffler-természetű egyének is magabiztosabban rombolnak, mint Hanni Haeni.

    Az például még mindig rejtélyes volt, hogy voltak Basile családtagjai még mindig franciák - nem a kultúrát illetően, az érthető volt, mint a quiche. Nem szabad quichere gondolnia épp most, Basile még a végén azt gondolja, hogy csak enni érkezett: és persze egy kicsit mindannyian, de azért mégis, na.

    Tehát a de Lys család és a francia nevük, eleganciájuk, származásuk. Vajon csak más francia aranyvérűekkel házasodtak? Ez azért elég izgalmas és regényes - Basilera és az ingére sandít, megpróbálja elképzelni nem úgy, mintha ő lenne Monte Christo grófja. Oki, ennyit a pizzáról és tiramisuról, yay quiche.

    - Hogy mi? Ja, igen, igen, tudok főzni, bár nem annyira angol.. vagy olasz dolgokat. És nem annyira jól, ha megkérdezed a családtagjaimat. Ami nem annyira igazságos, mert az iskolában nem tudnám gyakorolni, és amúgy is. Potato, tomato, vagy mi. - sziporkázik vidáman, mintha nem most rontotta volna el három különböző módon ezt az igen angol közmondást.

    Bár sem azt nem tudta, hogy szólt eredetileg, sem azt, hogy mire szokták mondani, ez semmiben nem zavarta meg a lelkesedését: rápillant ő is a lapra, amin a hozzávalókat és az első instrukciókat írták le. Megpróbál észrevétlenül belecsípni a saját combjába, mielőtt elmosolyodik a bazsalikom szón - de hát mit tehetne, olyan kedves, hogy így nevezték el.

    Gyorsan kiteszi inkább a nagy tálat, amit a keveréshez fognak használni, és meghallgatja a Lystark következő epizódját, mert úgy tűnik, Basile szülei nem csak a kertjüket akarták művelni. Hmm, mi van akkor, ha innen jött Lorító története is Ssszarittról és Ssszarottról? Vagyis.. Ssszarinról. Megint meg kell csípnie a combját.

   - Igen-igen, foghagyma. Mondott mást is Grimmstark? Várj, ez.. Lori vagy Loki volt? Vagy valaki más? És mit csináltatok utána? Hogy lebagettezte a reggelit. - odalebegteti a fűszereket is, hogy addig is úgy tűnjön, hogy ő nagyon hasznos tagja a csapatnak, de közben annyira kíváncsi a szörnyű lebagettezés részleteire is..
    

in crust we trust
Hanni
2006.06.22.

TW: homofóbia
Elveszem a köpenyt Hannitól - tudom, hogy előírás, de remélem, nem fogok benne túl hülyén kinézni. Bár, csak Hanni van itt, a felnőttek meg nem érdekelnek, az angol fűszerutálónál pedig csak jobban nézhetek ki. Igen, tulajdonképpen minden jelenlévő fiúnál jobban festek, még ebben a kötényben is, ez nem is kérdés. Megköszönöm Hanninak a kötényt. Talán tényleg olyan lesz, mint bájitalt főzni, bár az jobban érdekel (és tehetségesebb is vagyok benne).
Visszafogom a szemforgatást, és csak morcosan összehúzom a szemöldököm, meg elhúzom a szám, amikor megemlíti Kittyt. Ugh. Inkább arra figyelek, amit mond (és nem az arcára, csak egy kicsit), de attól tartok nem értem, mire gondol. Az egyetlen fogalom, amit Locket Grimmstarkhoz tudok társítani, az a szerencsétlen, de Hanni biztosan nem erre gondolt. Nagyon agyalok, hogy mi lehetett a gond azzal a névvel (azon kívül, hogy rettentő hülyén hangzik), de nem jutok sokra. Pont olyan hülye neve van, mint a másik Grimmstarknak, csak annak még a haja is hülye és buzis.
-Hmm - válaszolom elgondolkodva. Utáltam nem érteni dolgokat, de persze ez nem Hanni hibája. Beismerni is utáltam, ha valamit nem értek. - Hogy érted? A… koreaiban, máshogy vannak? A nevek? - tudom, hogy Hanninak nem az angol az első (vagy a második) nyelve, de nem ismerem a koreait semennyire. A francia meg az olasz mindketten újlatin nyelvek, és sokmindenhez értettem, de lingvisztikához pont nem.
És a főzéshez sem. Még.
-Miket főztök otthon? - kérdezem, ahogy átfutom az instrukciókat. Nehezen fogjuk csinálni a szószt, ha valahogy mindig Hanni arcát figyelem. Valamiért. Egy halvány mosoly jelenik meg a szám sarkában, ahogy megemlíti a paradicsomokat. - Áh, az… Azt nem pont ide szokták mondani. Mármint, nem főzésre utal. De így most olyan, mint egy bevásárlólista - egy pillanatra még mindig ott a mosoly a szám sarkában. Talán Hanni lelkesedése az oka. Azt már nem teszem hozzá, hogy csak egy nyomorék angol tud ilyen nyomorék közmondást kitalálni. De ezt is csak azért nem, mert a tanár már így is szúrósabb szemmel figyel. Pedig én nem is csináltam semmit.
Kavargatni kezdem a paradicsomszószt, és belerakom a fokhagymát is, miközben belekezdek az emberiség és a francia konyha ellen elkövetett merénylet ismertetésébe. Halkabbra, és komolyabbra veszem a hangom, de Hanni szerencsére közel ül hozzám.
- Mondott, igen, az a… igen, Locket volt - oké, most már nem fogom vissza a szemforgatást. - Azt mondta, száraz a bagettünk. Hazugság! A miénk soha nem az, biztos a sajátjával keverte össze. Szerinte a bagett illik hozzánk, mert olyan mint egy pé… - nem, ezt nem mondhatom. - …valami, ami nagyon kemény. Én meg megmondtam neki, hogy hova tegye a bagettet, és hogy ne használjon hozzá olivaolajat se. Aztán megdobtam. Hogy végre egyen valami rendes ételt is - elégedetten bólintok. A bagettek hősi halált haltak a nagyobb jóért, de a szüleim nem értékelték. Közben a fűszerek… azt írja, ízlés szerint rakjunk bele… bazsalikomot. Meg oregánót. Minek kell bele bazsalikom? És mi az, hogy ízlés szerint? Oakley professzor sosem adna ilyen hiányos instrukciókat bájitaltanból.
- Mennyi tennél bele? A fűszerből. Megkóstoljuk? - gondolom, meg kell kóstolni valamikor. Melyikünk ízléséhez kellene passzolnia? Tovább nézem a papírt… most jön a tészta. Ott legalább már pontos leírások vannak. Odahúzok magunk közé még egy tálat, a szószt meg kicsit arrébb rakom, hogy elférjünk.
- Mérjen ki 100g kovászt és 350g vizet… - jó, ez menni fog. A pálcámmal el is kezdem a műveletet.

l o o k  m u m  n o  c o m p u t e r
2006 • 06 • 2x

to: b a s i l e

  Párszor hallotta mar, hogy nem csak Lorító gondolta úgy, hogy Basile magasan tartja az orrát, és miután túllendült a nyelvi zavaron, mert szerinte a fiú pont olyan magasságban tartotta, ahol annak a rendeltetési helye volt.. Szóval ezt követően arra jutott, hogy Basile baja az lehet, hogy szép.

    Mert szép volt, mint egy rajzolt karakter, akinek mondjuk egy vámpír lemészárolta az egész családját, és most bosszút kell állnia rajta, de sajnos a vámpírról is kiderül, hogy vonzó, így meg nem olyan egyszerű bosszút állni. Főleg, mert rendszeresen kiderült az is a hasonló történetekből, hogy nem is ő volt az..

    De megint elkalandozott, pedig a tészta nem játékgyerek. Vagy gyerekjáték.

   - Igen, szótagírást használunk. Mintha.. képekből lenne összerakva egy szó, különösen a neved, és együtt lenne igazi jelentése. Hmm.. hát.. azt hiszem, mondhatjuk, hogy soksok levest, tésztát.. és.. kevesebb hússal? Ha van kedved.. eljöhetnél ezután hozzánk. - tette hozzá, mint aki nem biztos benne, hogy megehetik, amit most készítenek.

    Persze lehet, hogy nem lett volna szabad elhívnia, és most majd Basie elegánsan a fejére fogja borítani a szószt, és akkor annak olyasmi színe lesz, mint a hajának kellett volna lennie - de Hanni kifejezetten koreai volt, amikor másokat vendégül is láthatott.

    Az sem bántotta a lelkét különösebben, hogy Basie egy fiú - egy nagyon csinos fiú, de ő lehet az a fiú is, akit baráti örömmel most jól megvendégelnek a nagyszüleivel. Basie lehet az a fiú is, aki ma megkóstolja a rosé ttekbokkit.

    - Egy bagettel dobtad meg? - kérdezte vidáman, míg kerített egy kis hőmérőt valamelyik fiókból, mert hátha szükség lesz rá a víz felforralásakor, majd előhúzta a pálcáját is, hogy elvégezze a szükséges hadműveletet, mielőtt a fiúnak egyedül kell megtennie itt mindent.

    Az is nagyon kedves volt, hogy elharapta a pénisz szót, bár Hanninak az rögtön fel is tűnt, hogy először Basie büszkélkedett a bagettjükkel, majd felhelyezésre ajánlotta. Nem mintha bármi kifogása lenne a fallikus szimbólumok ellen, de ettől csak még kíváncsibb lett.

   - Oki, kóstoljuk meg. Amúgy a kovásznak szerinted is nagyon finom illata van? És az előbb azt akartad mondani, hogy pénisz? Vagy az.. itt csúnya szó? - pislog körbe, mielőtt megkóstolnák a szószt így önmagában.

    Nem volt mindig egyszerű megkülönböztetni a latin kifejezéseket attól, amit még illendő kimondani - ilyen volt például a pénisz. Mert ez volt a hivatalos neve, illetve hát Hanni hallotta már párszor, hogy páran elnevezik, és tulajdonképpen ezt is logikusnak tartotta, mert miért is ne nevezhetné el valaki a péniszét. A sajátja.

    De lehet, hogy Basie csak azért volt ennyire udvarias, mert attól félt, talán Hanni túl angol hozzá, hogy ilyesmit ki lehessen előtte mondani - pedig ha sejtette volna, hogy itt lapul a táskájában egy igazán spicy enemies to lovers dark romantasy, akkor talán nem erre gondolt volna.

    Szerencsére a tészta is kellemesen spicynak bizonyult.
    

in crust we trust
Hanni
2006.06.22.

TW: homofóbia
Próbálom elképzelni, milyen lehet a képekből összerakott szó, és hogy vajon ott is úgy szótagolnak-e, mint nálunk. Han-ni, vagy Ha-nni? Végülis Hanni mindig kedvesen válaszol, talán megkérdezhetném. Igazából nem lenne rossz többet tudni Koreáról.
-Külön-külön is van jelentése? A te neved például, mit jelent? - kérdezem, mert valamiért ezen nem gondolkodtam eddig. Aztán a következő felajánlása igencsak meglep.
Átmenni… hozzájuk? Hannihoz és a rokonaihoz? Egyedül? Egy lányhoz?
Mármint, természetesen voltam már lányoknál, de az Marcella volt és Pommeline, az más, ők a rokonaim. Meg voltunk a szüleimmel (és az idióta bátyámmal) már családoknál, ahol voltak lányok. Lányos lányok, de akkor is lányok. De sosem mentem egyedül. Ez most akkor egy… randi? Arra szoktak egyedül menni. Bár ott lesznek a nagyszülei, de hát kiskorúak vagyunk, azt azért úgy illik, ezt én is tudom (még anélkül is, hogy Pommeline emlékeztetne rá). Meg persze a randikról is tudok mindent.
Már épp automatikusan igent mondanék, amikor rájövök, hogy nem vagyok benne biztos, hogy elengednek,  ami nagyon idegesít. Már ezt a foglalkozást (ami csak azért nem hülye foglalkozás már, mert itt van Hanni) is büntetésnek szánták, hiába mondták azt, hogy “hasznos lesz nekem.” A felnőttek ezt szeretik mondani, ha valami igazából büntetés, amit egyébként meg sem érdemlek. De persze nem érdekelte őket, amikor mondtam, hogy én nem is csináltam semmi rosszat. Igazságtalan.
Elgondolkodom a lehetőségeimen. A mai program végén van egy rész, amikor közösen ennénk; arról elmehetnék, és ehetnék Hanniéknál olyan levest, amit említett. Szerintem nem fognak értem küldeni senkit, és ha nem maradok sokáig, talán nem veszik észre, hogy nem itt vagyok. De ha mégis tovább maradok, biztos, hogy szobafogságba küldenek, újfent igazságtalanul. Már elég idős vagyok, hogy egyedül járjak a városban, és randira menjek lányokkal. Mert ez biztosan egy randi. Vajon engedékenyebbek lennének, ha előbb szólnék nekik, hogy mik a terveim? Bár akkor megvan az esélye, hogy nem engednek el egyáltalán. Nem akarom, hogy Hanni csalódott legyen, de azt sem, hogy a szüleim ne engedjenek el egész nyáron sehova, csak mert szerintük engedetlen vagyok, mikor csak a család becsületét védem. Hülye szabályok. Nem is én tehetek erről, miért engem kell büntetni miatta?
- Szeretnék menni - válaszolom neki, miközben eldöntöm, hogy mit is fogok csinálni. Bármennyire is idegesít, hosszú távon jobb, ha inkább kérek engedélyt. Bár nem kellene, hát nem csinálok semmi rosszat. Remélem, nem fogom megbántani ezzel Hannit. Grimmstark lesz a hibás, ha igen, hogy ezt is elrontotta nekem.
- De el kell kéredzkednem a szüleimtől. Hogy ne aggódjanak, meg ilyesmi - teszem hozzá, bár azt már nem, hogy teljesen feleslegesen aggódnának, tudok vigyázni magamra, már nem vagyok gyerek. Hamarosan nagykorú leszek, ideje lenne felnőttként kezelniük.
Példának okáért nem büntetni, amikor kiállok a családunkért.
-Igen… köszi a forralást… szóval igen, egy bagettel. Bagett párbaj volt. De nyilván én nyertem, az én bagettem jobb - mikor kimondom, jövök rá, hogy ez hogy hangozhatott. Mindegy, akkor is az enyém jobb, mindenféle értelemben. Ezt jobb, ha Grimmstark is tudja, mindegyikük. Persze egyértelmű, de ezeket az ostoba angolokat érdemes minél többször emlékeztetni rá.
A kezembe veszek egy fakanalat, hogy megkóstolhassam a szószt, egyet pedig Hanni felé nyújtok.
- Furcsa illata van, de nem kellemetlen. Bár nekem kissé túl savanykás. A pékségben is szokott len… khm, mi? - szerencsére nem nyelem félre a szószt, de amikor Hanni kiejti a száján a pénisz szót, olyannyira meglepődöm, hogy nemcsak kis híján, hanem tényleg elejtem a kezemben tartott fakanalat. Ahogy utána kapnék, hogy ne a földön kössön ki, leverem a tálat vele együtt. Az edény megbillen, de mielőtt a földre esne, a benne lévő paradicsomszósz nagy része rám folyik. Vagyis a kötényemre, de akkor is rám. Csak döbbenten pislogok, pedig én mindenre fel szoktam lenni készülve (különösen az ellenséges angol támadásra, de persze azokat könnyedén visszaverem), de valamiért nem merek most Hannira nézni. Ha valakiről, róla nem feltételezem, hogy gonosz dolgot mondana. De ha bárki más, azt biztos, hogy leátkozom.
- Mr. de Lys, elmondaná, hogy mit csinál? - kérdezi az oktató felvont szemöldökkel, mint aki nem hiszi el teljesen, hogy mit lát.
- Csak leesett a… khm… fa…kanál - a tanfolyamvezető egy fejcsóválással és pár pálcamozdulattal megoldja a problémánkat. A kötény meg mágikus anyagú, mert szerencsére nem marad után folt, de azt hiszem az arcszínem jelenleg jobban hasonlít a paradicsomra, mint Hanni haja. Pedig neki igazán szép haja van.
- Szóval a pé..nisz.. tehát. Az nem... csúnya szó - nyugtatom meg halkan Hannit, mert nem szeretném, ha rosszul érezné magát. Vagy az? Nem tudom eldönteni, mindegy. - Habár nem igazán.. itt használjuk - teszem hozzá, bár még mindig nagyon furán érzem magam. Nyomorult paradicsomszósz a nyomorult bazsalikommal. Inkább csúnyán nézek a nőre, aki felém fordul. Nem érdekel, hogy miért, nézze inkább a fűszerutálót. Szerencsére egyet is ért.
- De asszem, kisebb pizzatésztára lesz szükségünk -állapítom meg, ahogy a tálban maradt, kb harmad mennyiségű szószt nézem, majd Hannira, hogy vajon haragudni fog-e, ha újra kell kezdeni. Bár az oktató nem mondta. Adhatott volna olyan tálat, ami nem esik le.