Do you think we are friends in every universe?        

   

to my alcoholic bestie  

TW: káromkodás,alkoholfogyasztás, szexuális utalások, miegymás

Teljes felháborodással nézek Gemmára, aki láthatóan nem tudja, hogy merre van az arra. Szerintem ennél értelmesebben el sem bírnám pofázni a réteket meg a görnyedést, vagy lehet, hogy most mindkét agysejtünk nálam van? Na mindegy, nem veszem magamra a dolgot, mert aztán meg én nem kezdem érteni, hogy most mi nem igaz, meg mifasz van a fanszőrrel? Teljes kihoz a hajam alól basszameg!
-Hogy ne tudnám? Előbb tudtam a rét, mint te! Előbb is láttam a rét, mint megszülettél volna, csak így mondom neked szeretettel, hogy tudjad! De várj…mi az ré? Azon van a szőr?-kérdezek vissza és elkap a röhögés, hogy milyen lehet a rét, amin fű, fa meg bokor helyett nagy bozótos fanszőrök nőnek.
Én mondjuk január óta hetente borotválok mindent, hátha Vivienen erőt venne az a valami, amit azért néha látok rajta erőt venni, de azért még nem szánta el magát. Mégse gondolhatom azt az asszonyról, hogy néha rendesen érzem, hogy rajta van a szukagörcs, mondani meg még annyira sem mondanám, pedig Gemma biztos röhörészne rajta. Mondjuk…nem akarom, hogy Gemms a nőmön röhögjön és fordítva sem, szóval maradok a képzeletbeli rétemen vagy mi a kurva anyámon.

-Hát de csaje, neked is ordít a szádba szorult féreg!-jelzem kedvesen, hogy most csesztük ki egymás füléből a doboshártyát, ami biztos nem olyan, mint a dobostorta.
-Hallod geci, te nem ennél dobostortát?-mondom ki egyből, mert az a jó a részegségben és Gemmában, hogy bármit lehet mondani a földön, azt semmit se kell utána szégyellni belőle. Kivéve mondjuk azt, amikor azzal jöttem, hogy kúrnék magammal, pedig bizisten nem vagyok buzi.
-Mert vágod…azt olyan jó. Kopog a teteje, meg csokoládés, meg ilyen izés, bár a felsejét jobban élvezem, mint az alsaját, hmm de érdekes! Volt olyan csajom, akiről pont ezt mondtam, nem?

Azt nem nagyon tudom, hogy milyen pináknak van jó dolguk, mert engem most nem foglalkoztatnak úgy összességében ezek így többesszámban, mióta rá vagyok állva Vivre, mint macska a gyökerére. Mármint a macskagyökerére. Jó, elvesztettem a fonalat, a lényeg az, hogy nincs pina, de cserébe van szerelem, és nem is érzem magam olyan szarul a bőrömben, kivéve ezt a koreai baszódást, mert ez most annyira nem adja ki.
Mondjuk most, hogy így mégis csak viháncol, gondolom még a rétjeinken, kicsit kénytelen vagyok megnyilatkozni a témában, mert hát akármennyire úgy vagyok a dologgal, hogy ráérek, azért kicsit fusztrál…hű, ez de szarul hangzik, pedig csak gondolom. Mármint nem kefélünk, közben meg tökre értem, hogy miért nem, és éppen ezért soha nem is erőltetném, de azért ott lebeg köztünk az egész. Vivvel.
Nem Gemmuskámmal, az nagyon furcsa és természetellenes dolog lenne, főleg most, hogy mindketten valamiféle kapcsolatban vagyunk, asszem.
-Én gondoznám, elhiheted…-révedek bele a messzeségbe, aztán adok neki egy zsebkendőt, hogy nehogy nekem itt a taknya, könnye, nyála összefollyon a nagy lajholás közben. Mint kicsikorunkban, mikor összeszaladtunk, azt kétfelé dőltünk, mint az elbaszott tekebábuk.
-Jól van, azért van, amit tudni akarok, de csak módjával, mert nem akarok én O’Hara faszának gondolatával létezni-maradjon meg ugye a csajának, én sokkal szívesebben gondolok a világ legszebb szőkéjére, meg azokra a villogó kék szemeire- csak egy pontozást szeretnék, hogy tíz per mennyi a fasziszaurusz. Mondjuk…technika,méret -gondolom ezt nem kell magyarázni- és úgy en bloc.
Fene azt a kíváncsi természetemet, nem bírok úgy létezni, hogy ne tudjak mindenről legalább egy kicsit, bár, ha visszakérdez akkor függetlenül a nemi gazos megjegyzéstől is be kell vállalnom, hogy az asszony még érintetlen általam,aztán ha megkérdezi miért akkor egyáltalán mi a herét mondjak? Na mindegy, hátha jobban lefoglalja a kanja farkának méltatása, mint hogy azon pörögjön, én miért nem dugom sehova a magamét.

-Egy évvel vagyok öregebb, jól mondod, szóval ha én vén szatyor vagyok, akkor te is mindjárt az leszel, te állat-és már nyújtom is a karom, hogy amúgy testvériesen tarkón taszajtsam, de menekül a kis geci. Szerencsére nem sokáig, mert még úgyis vedelni kell és, ha már részegség, akkor nyilván befigyel egy kis nosztalgikus „dejóvolna” is. Pedig hát mi volna jó? Semmi. Minden. Itt lenni még együtt, nem parázni azon, hogy mi a picsa lesz konkrétan mindjárt, hogy mi lesz Viviennel, hogy sikerül-e valahogy kétmankóval elkuncsorognom Koreába vagy kénytelen leszek illegálba átszállítani valahogy. Tényleg…elzsupszkulcsolom valaki nevelt lányát egy idegen országba úgy, hogy jönni akar, de nem engedik, az milyen büntetés? Csak nem Azkaban, oda túl jó lenne a seggem rabruhában. És ha már segg…

Mi a fasz?!-ránt ki a gondolataimból, hogy Gemma akkorát basz rá a seggemre, hogy ha nem lenne ilyen jó az egyensúlyérzékem, megtánrododnék, de lehet, hogy egy kicsit azért megingok.
-Persze, markolj rá nyugodtan, tudom, hogy akarod!-röhögöm el magam már a mondat felénél, aztán némi alkoholos input után azt a páratlan picsámat fel is helyezem a seprűbe, végül is válogatott kviddicsező leszek vagy mi az anyám, mégiscsak jobb a levegőben, mint bárhol máshol, főleg így kellemesen bebaszkurálva Gemmával.
-Kikérem magamnak, meg a kisszívemnek is-fintorgok rá, miután sikeresen elheveredtem a seprűn, ami nem kis meló, mert hát nem vagyok egy botsáska, de azért jó érzés. Roppan is bele egy kellemeset a gerincem, innen is látni, hogy legjobb barik közt nincs görcs, még a felsőháti szakaszon sem- mi így agyilag, már decemberben is együtt voltunk, FASZT!-kapom fel a fejemet, mert hát volt az már korábban is, még mielőtt meglett volna a kis romcsi traumánk Roxmortsban- november óta. Na! Hol voltatok ti novemberben? He? HE? Én nyertem!
Nem bírom ki, hogy ne vihogjak, mint a sakál-ha a sakálnak ilyen bumfordi öblös hangja lenne, de nincs- mert nyilván kurvára nem számít, hogy ki, mikor mit csinált, de az azért nem mindegy, hogy én már mióta szopok Vivienrért. Voltak is pillanatok, mikor úgy éreztem magam, mint valami képletes gecipelikán!
-Jaj baszdmeg, gecipelikán-ez annyira tetszik, hogy meg is osztom Gemmával, azzal nem is foglalkozom, hogy legyen eleje meg vége a dolognak, szerintem így szárazon is fogja tudni élvezni a rétje, meg a fanszőrerdeje után.
-Meg-bólintok, mikor már kijöttem a saját baromságomon való viháncolásból- kurvára kibaszottul gecire szeretem. El fogom vinni magammal Koreába.
Ezt olyan rohadt magabiztosan mondom, mintha nem lenne előttem semmi akadály, mondjuk a nevelőapja, aki egy fasz, aki torlaszt, szóval fasztorlasz, de lássa, kivel van dolga ezúttal, Koreatorlasznak nevezem a fejemben, nehogy majd, amikor ott kell vele szemben állnom, azt találjam gondolni, hogy konkrétan az én faszomat akadályozza. Bár…azt is.

Azzal meg tudom nyugtatni Gemmát, hogy nem hányok be a manusától, még akkor sem, ha őket kettejüket nem merném egy üres szobába egyedül hagyni Vivvel, mert valahogy még azt is magukra és egymásra gyújtanák, annyira pattognak köztük az utálat szikrái. Nem nagyon értem, hogy miért, de van egy olyan gyanúm, hogy gecire nem is akarnák az orromra kötni.
Hogy jó dolog-e beletekeredni, mint kisegérnek a boa bélrendszerébe, a saját mondandómba? Nem! Kurvaszar, én mégis megteszem. Nem tudom, miért gondoltam, hogy takonysakál részegen kell azt mondani, hogy Freud, de igazán igyekeztem, nem sikerült.
-Az a bajod, hogy nem iszol eleget, na! Mi van…grillcsirek?-nézek rá, ahogy én is megfordulok a veszett nagy szórakozás közepette és ketten nyomjuk ezt az állatságot. Egy meccsen még jól jöhet, mint figyelemelterelés.
-Jó, biztos én is nagyon ügyes fasznyomorult lennék-mosolygok rá kedvesen, bár már tényleg kellene nekem a tusa, mint herének a satupad- de jobb így mindenkinek. Jó,…főleg nekem.
Azért jogosan reménykedhetek benne, hogy O’Harának is jobb így, mintha neki kéne nézni, hogy én döglöm meg, mert seggbuta vagyok. Jó segg, de buta.

Ahogy a jövőnek esünk neki, mint hiéna a dögnek, percekig nézek rá nagyon értetlenül. Milyen kviddics? Hol? Jaaaa, hogy az ember, na baszki már kezdtem azt hinni, hogy a barival itt kollégák leszünk országszerte, vagyis…a kis másik felével éppenséggel azok leszünk.
-Nyilva, de bocsássál meg, ha az jobban érdekel, hogy veled mi lesz. Egyáltalán milyen egyetemre is akartál jelentkezni?-érdeklődöm meg, pedig érdekes módon Connorunkkal éppen a fasznak ugyanazon  az oldalán hesszeljük, hogy lesz-e torkos a borz. Csak mondjuk, ő belföldön gondolkodik, én meg mehetek a baszatlan faszomba a koreaiakhoz ugrálni, akik ezért egy kicsit nem épagyúak! Bár, ahogy Gemma, eddig Viv sem mondott semmit azzal kapcsolatban, hogy jobban örülne neki, ha nem mennék sehova, ami jelentősen megkönnyíti a dolgomat, mert…annyira azért nem rohadok meg, hogy ott lehessek. Pedig a válogatott, az válogatott. Idén se jutottak messzire a Világkupán, de azért valaki összeválogatta ezeket is.
-Kiderül-hagyom rá és akkor már csillan is fel a szemem, mert ennél jobb ötletet még keresve se lehetne  találni- de ha úgy van, gyere fel…le?-na baszki, Skóciához képest hol van Korea?- mindegy, át Szöulba, azt nyissunk egy késdobálót, csaje. Na? Mi terv? Láthatod a vendéget!
Tény, hogy most nem nagyon lenne feles lóvém lebujt venni, de ki tudja, mi lesz júliusban vagy később, a koreaiak elég vastagok, ha még így ilyen ismeretlen nyomorultra is annyi pénzt fizetnek, amilyen én vagyok. Bár...gondolom a kocsma nem nagyon férne bele ezeknek a konzervatív majmoknak, ahogy…a barátnő se.

Na ezért is akarom, hogy Gemma is lássa ezt az oszlopos faszságot, mert nekem a szemem áll ketté tőle. Miközben olvasgatja ezt a rühes rémtörténetet, én inkább önnyugtató jelleggel hasazok fejjel lefelé lógva a seprűn, míg meg nem szólal.
-Hát de nem tudok koreaiul, mi a faszt tudnék nekik annyira rosszul csinálni? Ha meg ennyire remegnek, hogy mit mondok, írják le előre, azt felolvasom!-vonogatom a vállam, ahogy visszakapaszkodom a seprűre.
-Ja az?-húzom a számat a következő cikkelyre is- Lófaszt nem csinálhatok magammal, ha maholnap le akarom vágatni a hajam, hát geci, nem lehet. Amúgy gondolom, van valami szponzorunk, azt annak a cuccában kell feszülni, vagy a pöcsöm tudja. Ezeket így ideküldték nekem, de annyi eszük nem volt, hogy megmagyarázzák, hogy mi mi a szart jelent!
Ami amúgy kurvára nem egy normális dolog, mert nekem mégis honnan kellene tudjam ebből a nagy adag hivatalos izéből, hogy ezek a lófaszjóskák mire is gondolnak pontosan. És akkor még nem is tartunk a legfelháborítóbb részénél a dolognak, amin azért az én finom és nőies barim is megakad. A zuhanórepülést azért meg kell tapsolnom, mert igazán szép mutatvány volt, még akkor is, ha a cirkuszban a majom ezúttal én vagyok.
A kérdéseire fújok egy jókorát, mielőtt még lehúznék egy öles kortyot a piámból, mert arra tényleg inni kell, hogy én képes vagyok a szarmedencéből szarjacuzziba mászni.
-Írtam Ishida senseinek, de hát ez olyan diplomatikus, belédbeszéli, hogy a picsanadrág kitérdesedik-húzkodom a számat, mert Ishida segített is meg nem is, jót is akart meg nem is, de leginkább fel is baszott, meg de is.
-Egyelőre ott tartunk, hogy elpapolta nekem, hogy azért ennyi a gázsi, mert sok a hülye szabály-állok neki magyarázni, könyökeimet a seprű nyelén támasztva, ahogy előrehajolok- ami amúgy mindenkire vonatkozik, szóval nem nagyon látom, hogy azt mondanák, hogy én akkor inkább érezzem jól magam, ahogy szeretném, a többi meg nyeli garatig változatlanul. Amúgy meg mindent a rajongókért mentalitás van, baszni rá, hogy amúgy szingli vagy-e vagy éppen kurvázol, a lényeg annyi, hogy ez nyilvánosan ne jelenjen meg. Ami…-újabb mélyről jövő sóhaj- magában érthető, mert én kurvára nem akarnám, hogy a koreai média Vivienen csámcsogjon, mert érted…kollektívan beleverném az állkapcsukat a seggükbe, de ezt mégsem lehet! Szerintem odamegyünk, aztán úgyis bejelentem, hogy „Csőcsákány! Jöttünk. Ez itt a Nő, nálam lakik, jön mindenhova, mert egy szép kis csomag vagyunk”, aztán ezzel már csinálnak, amit akarnak, hazaküldeni nem fognak minket, mert szeptemberig nem is debütálok.
Ami azt jelenti, hogy addig a rühes kentaur se tud rólam, meg a létezésemről, legalábbis remélem, mert kurvára nincs kedvem úgy járkálni az utcán, hogy nem foghatom meg annak a kezét, akit szeretek. Ha ezért kibasznak…hát elmehetnek a francba!

[Kishaverom]

 

Rég battyogok veled, báttya, rajtam kívül, ki látja,

Hogy milyen vagy azt meg csak te látod, hogy én milyen valójában

Címzett: Kishaverom

Időpont: 2006. március 12.

TW: cifra és változatos káromkodás, nyers nyelvezet, szexuális utalások, alkohol említése és fogyasztása

- Akkor biztosan tudod a dót is, igaz? – vihogok nagy buzgón. – Megy már a mi is meg a fá vagy még csak a rénél tartasz? – görnyedek meg, mert a hasizmom begörcsölt itten a sok nevetéstől. – ÉN NEM TUDOM, KISHAVER, HOL VAN SZŐR, EZT CSAK TE TUDOD!

- NEM TUDOM, MIRŐL BESZÉLSZ! – üvöltök vissza neki, de alig bírom végigmondani, mert folyamatosan rötyögök, mint egy nyomorék. Egy pillanatra hagyom csak abba, amíg a dobostortáról beszél. – Mi a faszom az a dobostorta? Ne mondd nekem, hogy egy dobosnak a tortája, mert tarkón haraplak! – figyelmeztetem imbolygó ujjal, de folytatja is. – JA, HOGY EZ EGY LÉTEZŐ ÉTEL?! Aztakurva, de geci éhes lettem, TETSU, BEÜTÖTT A KAJAFLESS, ADJ ENNEM! – mondom nyöszörögve, ahogy részletezi, hogy csokis, meg izés vagy ízes? Nem tudom már. Aztán megint kirobban belőlem a nevetés, ahogy azt mondja, hogy volt-e ilyen csaja már. Aztán megint olyan elánnal némulok meg, hogy egy külső szemlélő már biztosan hívta volna a dokikat, hogy tökre nem vagyok normális, hogy egyik pillanatban viháncolok, aztán meg komolyan meredek magam elé. Mondjuk, nincsenek messze az igazságtól, nem igaz? Milyen szerencse, hogy a kis szerencsecsomagom így szeret, ahogy vagyok és fordítva, így legalább vele egy pillanatig nem kell gondolkodnom azon, hogyan reagálok bizonyos helyzetekben.

- Hogy mi búbánatos kutyafasza van?! Ti még nem…? – nézek rá kérdőn, mert azért valahogy nehezemre esik elhinni ezt így róluk. Főleg Tetsuyáról, aki azért hasonlóan tudta élni piciny életét és nem annyira piciny faszoskájával (vagy nem tudom, mekkora, nem láttam még hála Merlinnek) sokféle helyen járkált már legjobb tudomásom szerint, szóval kicsit nehezemre esik elhinni, hogy azóta így cölibátusra kényszerítette magát. - Jó, oké, mondjuk, Connorral én sem rohantam, pedig lett volna lehetőség nyilván, de asszem, ilyen ez a komolyabb kapcsolat izé, hogy akkor ilyen áldozat izéket hoz az ember vagy nem? – gondolkodom rendkívül hangosan ilyen nagy bölcsességeket, majd elveszem a zsepit, bár ezzel majdnem a mélybe is zuhanok, szóval inkább felkapaszkodom, ahogy ő is, aztán vigyorogva hallgatom, amit kérdez. Azért csak kíváncsiskodik a kishaver, na!

- TETSUYA! – kapom szám elé a kezemet, mintha zavarba jönnék a kérdésétől. – Nézzenek oda, milyeneket kérdez, ezt egy úrihölgy nem mondhatja el! – pillogok rá, ahogy legyezem az arcomat, mielőtt elájulnék, de már vigyorgok és megint röfögve kitör belőlem a nevetés, ahogy iszom egy nagy kortyot és lepasszolom neki az üveget. – Tessék finoman nézni a drágát, én voltam neki az első, de képzeld, elképesztően hamar ráérzett itt a dolgokra, egy szavam sem lehet. Nézzük… Technikára adnék egy bátorító hét és felet-nyolcat, mert tényleg kurva ügyes, de azért bízom abban, hogy azért szélesítjük a palettát – kacsintok rá. – Méretre moooondjuk legyen kilenc, volt már nagyobb, nem mintha az jobb lett volna, de érted, ebben engem kérdezni nem túl jó, mert valljuk be, elég sok faszival szexeltem már. Szóval ja. Nem panaszkodom mindenesetre, meglehetősen jók a méretek minden téren. En bloc pedig természetesen tízest adok neki. Nagyon szuper minden, mindketten élvezzük az intim együttléteinket és asszem, nagyon belehabarodtam, szóval ja – sorolom és vallom be, a végén el is vörösödöm azért, szóval jó Gemsterhez mérten vissza is szúrok. – Na, mondjuk, ezek jó kérdések voltak, hogy ne akarj O’Hara fasszal létezni! – bököm meg a mellkasát. – Ha már itt tartunk és ti tényleg nem éltek hálószobai életet… Akkor te hogy vezeted le nem kicsiny kangőzödet, hm? – nézek rá jelentőségteljesen, mert mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy legalább annyira igényli ezt, mint én, szóval magyarázatot követelek! Aztán uccu neki, itt sem vagyok, ahogy tarkón akarna baszarintani a vén szatyros megjegyzésem miatt, majd ahogy felkiált a seggcsapásra, megint röhögni kezdek.

- Nem fasz, segg, te idióta! – szólok még be neki izomból azért, de örülök, hogy ő is nevet rajta. – Fúj, azért rá már nem markolnék, azt meghagyom a szőke ciklonodnak, jó? Amúgy is fura lenne… Tudod, hogy szeretlek, de ha nem haragszol, nem lépnék át bizonyos bro codex paragrafusokat, plusz maradnék Connie seggének markolásánál, jó? – fintorgok, majd elnézem kicsit, ahogy heverészik a seprűn. – Novemberben? Asszem, akkor már bőven vicceltük egymást, ha ez számít. De decemberben már majdnem sikerült elcsábítanom véletlenül... – vigyorgok rá, hogy akkor már nagyjából a barát fázisban voltunk. Vagy mi. – De rendben, te nyertél! – nevetek fel. Az már mellékes, hogy ez valóban megéri-e neki, de az ő élete, ő döntése, elég okos fiú ahhoz, hogy eldöntse, mit szeretne, szóval már régóta nem teszek fel ilyen geci filozofikus kérdéseket. – Mi a retkes picsa az a gecipelikán?! – röhögök teli torokból, majdnem bele is fulladok a saját nyálamba, a seprűről meg majdnem leborulok, de inkább maradok a megborulásnál.

- Akkor jó… - válaszolom röviden, kicsit elgondolkodva, ahogy a témák is komolyabb vizekre repülnek – mi azért maradunk itt. Még nem tudom hova tenni, hogy ennyire bele van zúgva és hogy ez hosszú távon mit fog jelenteni ránk, mert hogy én nem fogok kettejük közé állni és ha elharapózik a kis baszkurálásunk Viviennel, akkor bizony én leszek az, aki hátrébb lép egy kurva szó nélkül. – Azért remélem, nekem is marad hely azért – forgatom játékosan a szememet. – Grillcsirek az apád fasza! Nesze neked, csendróka! – mutatom neki az egyezményes jelet rá, hogy bekussoljon, de közben vigyorgok. Aha, egyezményes jel, szerintem maximum Ash és Ryan társaságában jött ez elő valaha, de mindegy, érteni fogja.

- AJJ MÁR! – szenvedek hangosan és inkább iszom egy nagy kortyot, meg befejezem az egyensúlyozást, megkapaszkodom a korlátban és óvatosan megpróbálok felállni, de ezzel elvagyok egy ideig. – Tudja a faszom, mit akarok valójában… - kerülöm ki a kérdését, de ismerem annyira, hogy ezzel nem fogjuk letudni ezt a kört. – Annieval nézegettünk már ezt-azt, elsőre a Godrikon a kríziselhárítás fogott meg, meg esetleg a Mandragórán a bájitalfőző, de vágod, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán egyetemre való vagyok-e vagy csak menjek-e dolgozni azonnal… Szerinted mi a búbánatos picsát kéne csinálnom? – nézek rá tanácstalanul, ahogy harmadjára is visszahuppanok a seprűre, de nem adom fel azért, szóval ivás után újra próbálkozom, de mivel megint nevetnem kell az ötletén, visszaülök kicsit, pedig már guggoltam rendesen. – Na, jól van, meglátjuk! – paskolom meg a vállát barátian. – Azért egy késdobálónál menőbb helyet akarok… Vagy legalább kinézetre legyen menőbb! Persze ha te benne vagy, máris negyven százalékkal jobb lesz! – kacsintok rá kacéran, de csak olyan baráti kacéran, no! Meg azért jó lenne sokat látni őt is, de az meg kurva nagy távolságot rakna Connor és közém. Faszom, sehogy sem jó ez…

- Hát, akkor meg pláne. De azért előtte fordíttasd le, hogy azért ne mondattassanak veled olyat, amit soha nem mondanál… Amúgy meg nem ártana megtanulni a nyelvet, egyetlen szerencsecsomagom! Remélem, tervben van azért! – nézek rá jelentőségteljesen, ahogy belekezdünk a szövegnek az elemzésébe, mint egy elbaszott irodalom órán, közben végre sikerül felállin a seprűn, kapaszkodom ezerrel a korlátba, de vigyorgok egyet Tetsura azért. – Nos, azért nem gondolom, hogy teljes egység lenne… Azt se tudom, ugyanúgy néznek ki a játékosok? Mármint frizura, kinézet, ilyenek? – kérdezem. – Amúgy meg mi lenne, ha visszakérdeznél ezekre, hogy mit jelent pontosan? Szerintem nem probléma ez, sőt, felnőttes, átgondolt! – bólogatok nagyokat, de megborulok, szóval csuklom egyet és egyik lábam lecsúszik a seprűről, de mivel kapaszkodom, hamar rendezem magam. – Hoppácska! – vihogok, majd inkább visszaülök, hogy utána zuhanjak egyet repülésben, addig is lemegy rólam kicsit az agybaj, majd csámcsogok kicsit, hogy igyak megint. – Nézd, szerintem azt kéne, hogy itten írsz egy levelet, amiben leírod a kérdéseidet a pontosításokkal kapcsolatban, hogy lássák, proaktív vagy mi a faszom vagy, aztán leírhatod őszintén, hogy ez a helyzet, erre kellene egy megoldás, mert azt meg kell érteniük, hogy van egy nőd és akkor ezzel kezdeni kell valamit. Aztán érted, amúgy akarnak téged, valamennyi kompromisszumra biztosan képesek – nézek rá kérdőn, mert annyira nem vágom a koreaiakat amúgy. – Szerintem a legjobb módja az, ha egyenesen, határozottan szembesíted őket ezzel. Teremtsd meg azt, hogy igazából ők akarnak téged jobban, szóval te vagy fentebbi pozícióban. Ha ezekért amúgy kibasznának, akkor jó nagy hülyék, szóval biztos vagyok abban, hogy alakítanak valamennyit. Mit gondolsz? – repülök hozzá kicsit közelebb, hogy lássam a reakcióját.

   

                   

          Do you think we are friends in every universe?        

   

to my alcoholic bestie  

TW: káromkodás,alkoholfogyasztás, szexuális utalások, miegymás

Láttam, hogy Gemma nem érti, de kibaszott nehéz lett volna neki megmagyarázni, hogy mit is vakerálok itt össze-vissza, mert én sem tudtam. Hétrét. Ott kezdtük, nem fejtettük meg, aztán most lett még három random kérdésünk, a sárga picsám tudja miről. Kurva jó, hogy nem mentünk filozófusnak, elég szarul végeznénk a munkákat, mondjuk…azokat fizetik egyáltalán, vagy csak így otthon gondolkodnak maguknak, azt le vannak baszva, míg rá nem jönnek valami orbitális faszságra, amit aztán a náluk hülyébb emberek gond nélkül benyalhatnak? Tessék, még egy kurva jó kérdés. Szerintem nekem az alkohol segít gondolkodni, Arisztotálkész vagyok az vagyok az alkoholtól.
-Haggyá mán, teee, hát már éneklünk? Én nem a zeneakadémiára megyek, hanem Koreába, bassza meg!-röhögök már a kérdésén is, mert dehogy megy. Nem vagyok én egy muzikális ember, tény, hogy bármilyen zeneszámot nagyon jól el tudok orbákolni, sajnos olyanokat is, amiket nem is ismerek, csak azoknak kicsit új lesz a dallamuk.
-Hallod gecc, én már teljesen elvesztettem a fonalat, simán lehet, hogy a hódról beszélgetünk, vagy a pöcsöm tudja.
Sokat segít ezen a fonalon, hogy úgy rámkiabál, hogy odébb csúszom seprűstül, ennek már gyerekkorában is olyan hangja volt, mint három másiknak együtt véve, kár, hogy három másik ilyen orbák majomnak. Mert van ez a majom. Nem tudom milyen színű meg milyen állagú, senki se kérdezze, csak egy valami biztos, hogy ordít. De hogy ezt most tényleg láttam, vagy csak a részeg agyam keringeti a fejemben azt a fél agysejtemet, hát magam sem tudom! Na de tök olyan a csaj, és én ezt őszintén bírom benne. Úgyse tudnék egy normális emberrel barátkozni, hát mi a faszról beszélgetnénk, a rétről meg szőrös nem tudom miről biztosan nem.

Ha ez még nem lett volna elég totál eszembe jut a dobos torta, amin még sose gondolkodtam el, hogy ugyan mi a gányért hívják pont így. Nem is értem Gemma mi az anyámért nem tud róla, hát tök jó sütemény, anyám is csinált valamikor!
-Kezdjük ott, hogy nem tudsz tarkón harapni, mert neked a seggmagasság is emelet-és máris visszacsúszok egy kegyetlen röhögésbe, mert mindezt elképzelem, és még szerencse hogy ezt, és nem azt, hogy csak sámliról tud a zurának oblákolni. De hát mit tudjak mondani, az én barim tényleg nem egy borzalmasan magas ember, de  ami hosszban nem sikeredett, azt tudta pótolni habitusban. Többször is.
Mondhatjuk, hogy kiscsaj közel áll a csivava humán változatához, azt még ilyenek esnek ki a száján, hogy ő tarkón harap. Baszki, talán, akkor, ha most lesből fölémrepül a szájával és véletlen pont lefele nézek, és még a hajam is fel van kötve. Amúgy csak bezabálná a hajamat. Én néha megeszem, és tök nem finom, szóval nem ajánlom bele a szájába senkinek.
-Nyilva, hogy létező étel, szerinted én szabadidőmben, basszalak ki, habos süteményeket találok ki? Az azért dobos, mert a teteje ilyen kemény karamellizált geci, és azon, ha nagyon akarsz és van rá képességed, lehet dobolni-gondolom a gecin megakadunk, de hát tudja a franc a receptet, nem vagyok én cukrászmester, halál nem tudja pontosan mi van rajta, csak azt tudom, hogy finom, és abban legalább biztos vagyok- Na jó, nem geci, hanem más, de te azt képzelsz oda, amit akarsz, te szellemileg alulbútorozott.

Nem ismeri a dobostortát, azt röhög itt nekem, nem mintha én nem lajholnék lelkesen egészen addig, míg be nem áll a szája, meg a csönd és kurvára tudom, hogy milyen kérdés fog elhangozni. És…itt van! Hurrá, lófasz, pörgettyű! Most mi az apám sárga faszát mondjak?!
[color=585858]-Hát az így, konkrétan…nem[/color]-vonogatom a vállam, mintha nem érezném magam az időm nagy részében ettől az egésztől durrfarkú szurcsóknak, közben meg vágom, hogy én itt most a megértő faszi vagyok, és azt hiszem jól is csinálom. Nem piszkálom, nem csesztetem, nem elégedetlenkedem, kapok tőle, amit kapok, eddig ennyi se volt, szóval minden tyúklépés haladás az esetemben. Mással meg már úgy sem mennék el, sosem kockáztatnám, hogy elveszítsem Vivien kurva körülményesen megszerezhető bizalmát.
-Izéket, azokat-bólogatok és aggódva tanulmányozom, hogy kell-e utána ugrani vagy túléli egyedül is-Gemms, lófaszt nem tudunk a kapcsolatokról, ismerjük el. Kefélni azt bírunk, de a franc tudja, hogy mennek ezek a szarok, amikor szerelmes az ember. Nem mondom, hogy Vivvel aztán soha semmi, mert azért volt itt már textil felett egy ki matahari, de…ja. Semmi komoly.-vallom be és örvendek neki, hogy kibírom, hogy ne tegyem hozzá, hogy néha már látványosan bírnék szenvedni, annyira nehéz a helyzet, de tűrök. Tűrök, mert úgy szeretem ezt a lányt, mint még soha senkit, és ha az lesz a vége, hogy a dobos tortára verem, az is megéri. Vagyis…nem. Fúj, azt azért nem.

Ha meg már nekem nem, neki legalább igen, akkor már tudni akarok valamit. Na nem azért,  mert később erre fogok gondolni magányos perceimben, kurvára eszemben sincs, csak szeretném tudni, hogy minden fasza. Meg nem bírom ki egy kis pletyka nélkül. A méltatlankodásra látványosan körbe nézek.
-Hát akkor jó, hogy itt egy darab úrihölgy nincs, mert szarul néznénk ki! Na add elő, ennyi örömöm legyen!-vigyorgok rá szélesen, nem tehetek róla, hogy olyan vagyok, mint egy kibaszott szabadnapos mosónő és mindent tudnom kell.
-Ne tedd már rám a szopóálarcot, hogy ez szende volt meg szűz, hát itt halok!-ingok meg a meglepődéstől, hát ilyet! Na jó, végül is van ebben valami szép, bár az én szüzességemben, meg az elvesztésében meglehetősen kevés esztétikumot, meg úgy összességében örömet lehetett találni. Ám, ahogy mondani szokták, ami történt, az megtörtént, meg fiatal voltam és bohó.
-Csak kíváncsi voltam, de nem akartam magam előtt látni, és tudod mit? Tökéletes kérdések voltak hozzá, hogy ne járjon a fejemben, ahogy reszeltek, baszkikám!-arra már ki se jutok, hogy milyen kedvesen veres a kis feje nekije, a következő kérdéstől meg az enyém lesz az.
Most mit mondjak neki, hogy szenvedek, mint egy közönséges kutya? Hogy bizonyisten, ha ettől kék lehetne a farkam, már rendesen szederjes volna?
 És én mégis visszafogom magam, nem feszegetem Vivien határait, csak és kizárólag addig megyek, amíg enged, és egy lépéssel sem tovább. Én vagyok az egyetlen férfi, akit közel enged magához, mert bántották, én pedig még azt sem szeretném, hogy megforduljon a fejében, hogy képes lennék hasonlóra, de ezt nem mondhatom el, pedig talán kevésbé tűnnék tőle fasztalan papucsállatkának. Védek mindent, amit tudok Vivről, ami azt jelenti, hogy most sem köpök olyanról, amiről nem kéne. Pedig talán jó lenne megbeszélni ezt egy nővel.
-Meditálok baszdmeg-mondom olyan komolysággal, hogy egy percre még el is hiheti-a fasz! Edzek, január óta hat kiló tömör izmot szedtem magamra, életem formájában leszek nyárra, ha ez így megy tovább. De csak, hogy tudd majd megrohadok és mindkét kezem bőrkeményedéses, ha érted, mire gondolok. Az meg már csak desszerthab, hogy tavaly nyár óta, csak én szopok, senki más.
Fel is mutatom mindkét kezem, hogy ne legyenek kétségei, én bizony kegyetlenül ki vagyok.

-Hát ne is markolj rá, mert asszony a kezeddel együtt tekeri le-állok neki megint röhögni, nem mintha az ember valagára nem lehetne úgy rendesen rámarkolni. Hogy ez miket nem tud?!
Amúgy meg örvendek a fejemnek, hogy én nyertem, mert Viv keze már októberben kishíján rámarkolt a rámarkolnivaló-lényegtelen, hogy bosszúból és, hogy utána mennyire éreztem magam szarul a bőrömben-, nyáron meg már össze is bírtunk veszni, szóval na! Mi voltunk előbb, nem a tyúk és a tojás, erre iszom is egy jókora kortyot, amit aztán kénytelen vagyok kiköpni, mert…most tényleg mindketten azt mondtuk, hogy gecipelikán.
-Ezt csak úgy mondják, de hát…az az, amikor már annyira benne vagy a faszerdőben, hogy tele van szád, de se köpni, se nyelni nem tudsz, csak gyűlik és gyűlik, és akkor-majd elájulok, úgy igyekszem visszanyelni a röhögést, hogy el be tudjam fejezni a mondatot-na…akkor te vagy a gecipelikán.

-Gemms, neked mindig lesz hely-váltok át komolyba, ha már itt elővettek minket a nagy érzelmek. Emiatt tényleg nem kell aggódnia, én sem fogok valószínűleg pertut inni O’Harával és ő sem fog sminktanácsokat kérni Vivtől, és ez ennyi. Szerencsére nem kell négyesben járnunk randizni, bár biztos katasztrofális meg geci vicces lenne. Bár a csendrókától olyan röhögőgörcs kap el, hogy a seprű alá fordulok és lajhárpózban igyekszem nem meggebedni.
-Cse…cse…csendróka, nem bírom, baszdmeg. Miért kínzol?-vihogom fulladozva. Most mit mondjak? Ezek is mi vagyunk, leginkább ezek és ezzel semmi baj sincs. Nem úgy, mint a jövővel, mert hát talán ide illik legjobban a gecipelikán kifejezés.
Nézem, ahogy szerencsétlenkedik, mert hiába látok másfelet a piától, azért elkapom, ha borul és elgondolkodva húzom a számat. Nekem csak azért jó a kviddics, mert kellőképpen leszűkíti a lehetőségeket, méghozzá egyre, de neki… Azért úgy gondolom sokkal jobbképességű boszorkány nálam, azért jóval több esélye van arra, hogy továbbtanuljon.
-Figyu, elmehetsz egyetemre, aztán, ha rühelled az egészet, mint a fáradt lófaszt, kiugorhatsz. Csak azt ne csináld, hogy meg se próbálod, aztán meg azon agyalsz, hogy mi lett volna ha. Oké, utálsz tanulni, mint a szart, attól még lehetsz tehetséges és érdekelhetnek a dolgok. Kiadja a krízis amúgy, azt okozni is tudsz meg hárítani is-repülök közelebb hozzá, hogy a vállára tegyem a kezét, jelezve, hogy én ezt amúgy full komolyba gondolom, főleg a tehetségességet meg a rápróbálást.
-Asszem Echohawk is a krízist akarja nyögni, bár nem tudom…kettőtök közül azért neked egy kicsit több esélyed van túlélni egy krízist, mint Mr. Életen Át Tartó Békének És Nyugalomnak.-mellesleg, ha parája lesz a tananyaggal az utolsó mohikán biztos örömmel segít neki, mert olyan indokolatlanul jóravaló fazon.

Mindenkinek halál komoly tervei vannak, kicsit irigylem őket. Amilyen baszott leleks voltam erre a kurva kviddicsre, most annyira műköröm a faszom hegyén, mert Koreába kell menni. Faszomette Korea. Hülye szabályok, hülye nyelv, gyenge alkohol. Kurva Korea. Engem már egy késdobáló se menthetne meg, pedig nagyon adnám, ha lenne pénzem full random nyitni egyet. Gemmával nagyon komoly csaposok lennénk, vagy hogyan is mondják ezt.
-Na ne fényezzél!-vigyorgok rá, nem mintha ne esne jól. Bármilyen ocsmány kocsmában jól érzem magam, ha Gemmával ihatok, ez egyszer biztos.
-Jó, módosítom a javaslatot kviddicskocsmára. Szerintem nagyon adnák az emberek! Bár…Koreába minek is.-sóhajtok egyet, és ha már Koreát említettem magamban számtalanszor, most már kikívánkozott ide a nagy égre is hozzánk.

-Faszom, te tudod, hogy milyen retardált nyelv az? Mintha mindegyik nyafka lenne. Én nem akarok ezen a nyígősgenyón beszélni-nyomom a férfihisztit, ami ironikus, mert mást se csinálok, mint nyígok jelenleg, a lefordíttatásra azért bólogatok, az mindenképp meglesz, velem nem basznak ki. Vagy csak annyira, amennyire muszáj.
-Tedd már meg, hogy nem halsz meg, miközben a kínomat gyűrjük-nézek rá mosolyogva, belegondolva én sem tudom, hogy néznek ki a játékosok. Olyan…koreainak, ami majdnem olyan, mint a japán, de az Összesített Ázsiai Gyűlöletkódex alapján mégis rosszabb.
-Fordítás, visszakérdezés, vettem. Amúgy meg nem néznek ki sehogy, meg lehet őket különböztetni egymástól, de várjá’ geci, beszarsz…mindegyiknek ugyanaz a vezetékneve-tör rám megint a nevetés, pedig nem gondoltam volna, hogy ebben bármi vicces lesz még.
A tanácsaira figyelek és, ahogy hallgatom egyre jobban kezdem érteni, hogy mi a franc is itt a lényeg. Mondjuk, lehet azt a levelet nem nekem kellene megírnom, hanem valaki olyannak, aki egy kicsit körbenyalósabb stílusú tud lenni nálam. Vivet nem kérném rá, Herát végképp, szóval itt az ideje, hogy nekilássak puncsolni Ishidának, akinek már biztos a fasza ki van azzal, hogy milyen gyakran kell az én jövőmet és életemet rendezni, mert egyedül utcaseprőnek nem vennének fel.
-Szóval ez olyan, mint, amikor le se basz egy csaj, és addig kell magad tenned venned, míg rá nem jön, hogy mennyire értékes meg érdekes vagy, hogy aztán te baszhass rá. Felül kell lenni, vágesz! Hogy te milyen baszott okos vagy!-bólogatok már sokkal nagyobb jókedvvel, mint eddig tettem.
-Neked meséltem az elbaszott tetoválásom?-kérdezem, csak, hogy nehogy ne legyen teljes az update itt mindennel kapcsolatban.

[Kishaverom]

 

Rég battyogok veled, báttya, rajtam kívül, ki látja,

Hogy milyen vagy azt meg csak te látod, hogy én milyen valójában

Címzett: Kishaverom

Időpont: 2006. március 12.

TW: cifra és változatos káromkodás, nyers nyelvezet, szexuális utalások, alkohol említése és fogyasztása

- Pedig énekelhetnénk is, biztosan kibebaszott jók lennénk! Szerintem tökre nyithatunk egy kocsmát ÉS még műsort is adhatunk, biztos nagy sikerünk lenne, nem, kishaver? – vihogok rá továbbra is. – Híresen jó énekesek vagyunk, hát még ha duetteznénk is, hah! – karolom át a vállát, majd drámaian felteszem a kezemet, hogy végigmutassak a tájon. – HAKUNA MA TATA! EZ EGY GYÖNYÖRŰ SZÓ! CSAK ANNYIT JELENT: SZÉP AZ ÉLET ITT LEEEEENT! – éneklek rendkívül nem túl tisztán, remélem, becsatlakozik a kishaver is hozzá. Nem úgy ismerem, mintha csak úgy hagyna egyedül ordibálni, aztán ha le kell buknunk, hogy üvöltünk, akkor bukjunk le. Bár seprűn talán hamarabb elsurranunk a kis hagymás Frics elől, mintha csak úgy szaladni próbálnánk össze meg vissza. Bár ha lehánynánk az öreget, lehet, akkor hagyna minket. Mrs Norris meg zabálhatná a maradékot vagy mi. Heh. Fúúúj…

- HÉÉÉ! – nézek rá nagyon morcosan kábé kettő tizedmásodpercig, mert aztán én is röhögök ezerrel, mert vicces volt. Régen sem ment a sokáig haragvás, mert egyszerűen annyira mókás Tetsu, hogy csak na. – Kikérem magamnak, rohadt kreatív vagyok, majd nézzed csak meg! – húzom fel az orromat és már el is tervezem, hogyan fogom tarkón harapni három percen belül. Mert megérdemli. Szóval ahogy folytatja hatalmas akadémiai értekezését a létező ételnek, aminek már most elfelejtettem a nevét – hódos torta? mókás torta? Tudja a faszom, de araszolok közelebb. – Jó, na, nem, elhiszem, hogy létező. Bár am találhatnál ki sütiket is, szerintem kurva jó neveket adnál nekik. Marketingesnek kellett volna menned, hagyd a picsába a kviddicset, tesóm! – legyintek. – Karamellizált geci… Aha, na, erről beszélek, full jól menne – rötyögök megint. – És akkor fehér vagy ilyen barna a teteje? – horkantok nagyokat, ahogy egyre közelebb libbenek, aztán a megfelelő pillanatban felrántom a seprűt és magamat is meglepő pontossággal és sebességgel robbanok mögé, hogy félresöpörve a hajtömeget nem túl kedvesen, de azért nem is annyira vészesen beleharapjak a tarkójába. – NA, így kell ezt, te szerencsecsomag! – mondom, miközben a számat törölgetem nevetve. – Oszt még mindig nem adtál ennem, pedig megveszek valami kajáért… Szóval óvatosan, nehogy a tarkódra fanyalodjak – kacsintok rá, majd odább röppenek inkább, hogy áttérjünk egy kicsit komolyabb témákra, például a nőkre. Szóval nagy erőkkel és komolysággal figyelgetem, hallgatom a kishavert, ahogy kifejti, hogy ezek még kicsit sem szexeltek. Nagyon sem. Esetleg más már volt. Vagy mi.

- Ja, vágesz, szerinted én nem förmedek néha meg attól, hogy most akkor mégis mi a retkes tehénfaszt kéne csinálni? Vágod, full igazad van, hogy egyikünk sem tud semmit, aztán vágod, hogy ezzel is én vagyok a tapasztaltabb a mi esetünkben, ugye? Kajak nulla szemű vezet mínusz egy szeműt… - csóválom a fejemet, mert néha kajak nem vágom, hogy működnek a dolgok, mikor egyikünk sem tud semmit ezekről a szarokról. Nekem tapasztalatom van minimális, de cserébe eléggé el van baszva erről a képem, Connornak meg tapasztalata nincs, de legalább elképzelése van… Vagy mi. – Hát, more, te meg mikor lettél ekkora cöliákiálisos szerzetes… Vagy mi a faszom az, amikor rá sem nézhetsz a farkadra, mert jön a villám és sutty! Ripperínó neked? Fasz tudja, valami cöli izé, szóval mikor lettél ilyen szent életű és hogy lehet ezt kibírni, mert hogy nekem nem menne, az biztos… - nézek rá kissé gyanakodva. – Vagy a kishaverjaiddal mulatod az idődet? – biccentek a két nem éppen kicsi kezére. – Biztos azok is jó munkát végeznek… - jegyzem meg somolyogva, mert majdnem biztos vagyok abban, hogy Tetsu nem rohan máshoz, ha ő eldöntötte, hogy akkor most szerelmes. Tehát hogy az így fel sem merül bennem és csak remélem, a kiscsaja sem mókázik ilyenekkel, mert akkor sürge módon kell megmutatnom neki, hogy ezt talán nem kellene, hacsak nem akar nagyon megbaszódni.

- Az szép, az igen! Így beletaposni a kis virágszál lelkes önérzetembe! – sírom el magam drámaian, aztán persze röhögök máris, mielőtt válaszolnék neki, majd nagyokat bólogatok. – Hát, nem aranyos? – nézek rá vigyorogva, de egyébként tényleg annak gondolom és rettenetesen megható volt az is, hogy nekem adta a szüzességét. Nem mintha ezt bárki orrára rákötném, de tényleg sokat jelentett nekem és emiatt is igyekeztem legalább az elején mindent megtenni azért, hogy olyan élmény maradjon neki, amit megérdemel. – Aha, ahogy téged ismerlek, amennyire nem szeretnél erre gondolni, biztosan tök random pontokon fog eszedbe jutni, ki fogsz égni és orbákolni fogsz emiatt – vigyorgok rá gonoszan, mielőtt magyarázkodni kezd. A meditáláson azért nézek nagyokat, de annyira, hogy ha nem lenne rendes szemem, már mehetne a zuhanórepülés, mert már kiesett volna a helyéről. – Meg a lófaszt! – vágom rá, majd folytatja és akkor mindjárt jobban elhiszem a dolgokat. Aztán közelebb suhanok, hogy megvizsgáljam a kis kacsóját, azaz szemmel verem és megnyomorgatom a saját kis kezemmel, majd bólogatok. – Ja, hát, ez… Tényleg durva… Kemények az edzéseid, az biztos… - nézek rá nagyokat félig komolyan. – Azért nem irigyellek, de tisztelet, báttya… Meg kitartást vagy mi a faszomat… - mondom kissé bizonytalanul, mert amúgy gecire úgy gondolom, hogy full feleslegesen csinálja ezeket, de hát ha ő így akarja, ki a faszom vagyok én, hogy bármit mondhassak? Ugyanennyi erővel Connorra is beszólhatna, azt már nem teszi, szóval én sem fogok, amíg nem érzem úgy, hogy nagyon muszáj volna már.

- Ja, hát azt meg nem szeretnénk… A kezemre még szükségem van, mert egyesekkel ellentétben én hasznosan használom is, ha kell – kacsintok rá, hogy húzzam az agyát, mielőtt rátérünk a filozofikus mélységekben a gecipelikánra. – Aha, szóval akkor a pelikán szája teli van gecivel… Tárolóedény tulajdonképpen. Biztos kurva jó lehet neki lenni – röhögök én is, de persze megjegyzem, mert nagyon tetszik és közben próbálok nem belefulladni a saját nyálamba. Nem kéne rögtön demonstrálni, hogyan gyűlik a ki tudja mi az ember szájában UGYEBÁR.

- Hát, nagyon remélem, kishaver, nem azért fektettem beléd hét kurva évet, hogy utána zsupsz, Korea geci és Gemster csövesbánat maradhat a putriban megpusztulni egyedül! – nézek rá szigorúan-játékosan. Egy pillanatra azért az én fejemben is megjelenik a dupla randi és nem tudom eldönteni, hogy melyik páros lenne a legtragikusabb: Vivien és Connor, Tetsu és Connor (bár ők talán a kviddicsről kettő és fél percig el tudnának beszélgetni…), Vivien és én vaaagy Tetsu és én a másik kettőre nézve. Mert hogy valószínűleg szokásosan vállalhatatlanok lennénk, aztán ja. Bár lehet, ezzel adnánk egy bonding pontot Smithenak és Connienak, hogy közösen megbeszélhessék, mennyire csicskagyászak vagyunk, nem tudom. Mindenesetre ja, valszeg katasztrófa lenne vagy legalábbis nem élvezné mindenki.

- HALÓ, CSENDRÓKA VAN, KUSS A NEVED! – nevetek rá. – Mellesleg nem lajhár, te ostoba növény, róka! A róka nem csimpaszkodik így… - csóválom a fejemet. – Hát, neked sem az állatismeret az erősséged, mi? – rötyögök megint. Aztán persze be kell sétálni a faszerdőbe a témával. Asszem, egyszerre jut eszünkbe a gecipelikán megint, szóval legalább helyben vagyunk.

- Ja, mármint vágom, hogy leléphetek a büdös picsába, csak tudod, ha valamire már rávettem magam, akkor azért kicsit fáj a lelkemnek, hogy helló, ott hagyom a francba… De igazad van, talán tényleg az a legjobb, ha megpróbálom – adom be a derekam, mert tényleg van ebben valami. Aztán felmosolygok rá, ahogy itten támogat a vállveregetéssel is. Asszem, legalább egy kicsit több irányt látok most magam előtt vagy mi. – Heh, Holden papával biztos fun lenne a dolog. Majd lehelek bele egy kis szikrát, hogy ne csak takaréklángon működjön a végtelen békességével – vigyorgok rá, de am nem bánom, ha valami ismerős figura is lesz velem egy szakon, az biztos segít. Még ha a papával nincs is hatalmas kapcsolatom alapvetően. – No para, extra tervnek tényleg jó a kocsma a világ bármely részén! Szerintem kajak geci jók lennénk együtt, most nem viccelek… - mondom neki egy fokkal komolyabban. Mert ahogy egyre többet agyalok rajta, egyre elképzelhetőbbnek látom a dolgot egyébként. De persze azért a kviddics az első számú terv neki, szóval arra is kanyarodunk rá repülő ugrással vagy mivel.

- Ember, te akarsz ide menni… Ne most találd ki, hogy miért NEM akarod ezt… - nézek rá szigorúan. – Nem kell ez a hiszti, ha komolyan ezt akarod, akkor tessék komolyan is venni, Tetsuya. Márpedig ehhez közép hosszútávon elengedhetetlen, hogy megtanuld a nyelvet, mielőtt fullosan kihasználnak majd – csóválom a fejemet, mielőtt felállnék a seprűre. – Én aztán nem halok meg, kérem szépen! Bár ha sokat nyávogsz, akkor lehet, véletlen leesek majd - nézek jelentőségteljesen rá. – Na, hát akkor szerintem nem lesz itten para azzal, hogy kis egyéniséget növesszél odakint – rántogatom óvatosan a vállamat. – Szerintem ez főleg arra vonatkozik, hogy ilyen nagyon elborult dolgokat ne tegyél magaddal, bár erre azért tudsz hajlamos lenni, kompromisszumokat az életben is muszáj kötni, szóval ja – mondom kibaszott bölcsen. – Oszt mi a faszért ugyanaz a vezetéknevük? Ezek rokonok vagy mi a fos? – nézek rá nagyon bután, hogy kompenzáljam az előbbi bölcs pillanatomat. Következő bölcs mozzanatom az, amikor kis híján lezúgok, aztán inkább visszaülök és ez határozottan jó ötlet volt, mert hogy kicsikét mintha beszédülnék. Vagy mi. Akkor erre inni kell ugyebár, ami a következő buta pillanatom, szóval jöhet utána a bölcseletes monológ és ötlet.

- Am ha kell, szívesen segítek megfogalmazni, a fordítást nem vállalom vagy nagyon drágán – vigyorgok rá. – Aha, I guess, igen! – rántom a vállam, ha neki így egyszerűbb megérteni… - Tudom, hogy kurva okos vagyok, azért tartok ott, ahol – kacsintok rá. Nem mintha tartanék bárhol, de mindegy. Azért örülök, hogy valamerre léptünk ezekkel az ügyekkel, aztán remélem, hogy hasznos is voltam, nem csak lepcses pofájú. – Milyen elbaszott tetkód van, tesóm? – mosolygok rá kedvesen.

Nos, mondanom sem kell, hogy a következő órákban további csodálatosabbnál csodálatosabb történetekkel boldogítottuk egymást, jöttek az ápdétek, kis lelkizések, jövő, hasonló dolgok, mint eddig, miközben lassacskán mindegyik üveg kifogyott, s lassan a tücskök is ráuntak a zenebonára és mi is visszaültünk a tetőre. A napsugarak lassan kúsztak fel a lábfejünktől egészen az arcunkig, ahogy Tetsu vállára hajtottam a fejemet és mindketten azon gondolkodtunk, hogy vajon hány ilyet tudunk még megnézni ilyen körülmények között…

Köszönöm szépen ezt a csodálatos játékot is!