Kedves Ginny,

    Örömmel hallom, hogy ezek szerint nem az egész szakma becsülete veszett oda, csak.. nem tudom, a képzésé talán, és még nagyon örömmel olvasom, hogy jobban vagy. Nem igazán jutok hozzá releváns ranglistákhoz, de hol vagytok most rajta? Épp Chicagoban vagyok, pont a héten vonták meg a maradék támogatást is az állami csapatoktól mindenféle ésszerűsítésre hivatkozva, és nem mondom, hogy nem jutott eszembe a ti esetetek..

    Nem, nekem sosem volt humorérzékem. Főleg, mióta a húgom kitalálta, hogy radikális bandát alapít, legutóbb azt hiszem, hogy Mudblood néven. Nem mintha beleszólhatnék, de valahogy mintha.. minden létező rokonom hallgatólagosan megegyezett volna abban, hogy nem leszek auror, és ha mégis, akkor sem.

    Kirázott a hideg arra, amit írsz, pedig ugye tapasztalatom annyi a témában, mint a vak sirálynak, ha már házon belül vagyunk. Molly tényleg képes volt ezt mondani, right in front of your salad? Nyilván ha épp háború van, és az ember mindenképp házasodni akar, akkor csak ez az 'apróság' ne állítsa meg benne, de azt hinnéd, a tapasztalataik mást mondanának. A sátor volt az egyetlen akadályozó tényező, nem inkább a lassú és fájdalmas kínhalál lehetősége? Bár emlékszem, hogy mesélted, mennyire szeretik Harryt a szüleid, hátborzongató. Vagy azt gondolják, hogy virágszirmok között fekve vártad a griffendéles lovagot a hippogriff hátán, amint elragad - miután engedélyt kért és kapott tőlük - a naplementébe? 
    
    Nem tudom, azt mondják, a tisztességes lányok mindig sírnak. Hermione tisztességes lány talán még lehet, ha mellette bolond is, hogy ennyire siet elkötelezni magát Ron mellett, akinek a munkamoráljáról pár éve még nem épp pozitív jelzőkkel beszélt volna. De ki tudja? A házasság az őrültek sportja.

    Írtam nagyjából két sort Nottnak, ez bőven több, mint amit érdemel az amatőr kávékritikusi beszámolója. Miért, csak nem felkeltette az érdeklődésed? Ő tényleg a verses-hippogriffes típus, legalábbis ha Palmernek bármiben is hinni lehet.. Rendben, most utólag, és ilyen messziről bevallhatom, hogy néhány dologban lehet. Nottnak tényleg van három darab szeplő a lapockáján, de ezt nyilván onnan tudom, hogy gyerekként a plancsimedencében gyakran lefröcsköltem, ami elől ő egy elázott róka ügyességével próbált menekülni. Szóval tegyék meg tétjeiket: mi igaz Palmer rémtörténeteiből? Remélem, a kantaur nem.
    Chicagoban épp népünnep van a fő-fő-fő állami kviddicsbajnokság után, amit sikerült megnyerniük. Ennek ellenére vonták meg a támogatást, úgyhogy most egy csésze ír kávéval várom, hogy kitör-e a következő francia forradalom, vagy elmehetek-e még egy bagelért.
  
    Minnie

Minnie,

Sajnos nem vagyunk még a top 5 között, de a legjobb 10-en már belül vagyunk. Egyre egyértelműbb, hogy van annak bizonyos mellékíze ennél az asztalnál is, ha te vagy az egyetlen olyan kapitány, aki kizárólag nőket válogat be, de ezt a falatot gyűrje csak le Jones, ha már megint úgy vánszorogtam le a pályáról, mint akit megrágott, kiköpött, és ismét megrágott egy mantikór.

Nem, szerintem igyekszenek elfelejteni az egészet. Mármint nem csak a sátrazást az erdőben, hanem a kínhalál mindennapos ígéretét, a bizonytalanságot, hogy melyikünkkel mi lehet... Tudod, anyának van az az órája, ami mutat mindünket, talán láttad is, amikor nálunk voltál. Na, arra már rá sem bír nézni azóta, elrakta a padlásra. A padlásszellem biztos nagyon örült neki. És értem, hogy tovább akarnak lépni, lehetőleg minél hamarabb, de ez... nem ez a módja. Persze, mindenkinél megvannak a visszatérő témák, Bill is azt hallgatja már egy ideje, hogy mikor lesz végre gyerekük, szóval mind megkapjuk a beosztásunkat. Kész szerencse, hogy ennyien vagyunk.

Nott, az én érdeklődésemet? A kentauros sztori óta nem, bár kifejezetten érdekel, hogy az mennyire lehetett igaz! Te, aki még azzal is képben vagy, hogy hány szeplő díszíti Nott lapockáját, biztosan el tudsz ebben is igazítani.

Örülök Chicagónak. Értem, mire gondolsz. Ha elvonják a támogatást, a fehérnép megy először. És talán Wood, mert ő biztosan lelkesen feláldozná magát a sportágért.

< 3
Gin

Kedves Ginny,

    Jones jókor van jó helyen, ha lehet így mondani - gondolom nagy lehet a túljelentkezés is hozzátok az utóbbi években, mióta nem divat a Prófétában elemezgetni, hogy vajon a nőknek nem tesz-e rosszat az állandó rázkódás a seprűn. Nem mintha a Bölcsek Kövéből lenne a kerítés, de legalább már ezen túl vagyunk, igaz? Ide is eljutottunk, és alig kellett vele várni a 21. századig.

    És a továbblépés módja az esküvő, ha ő maga is a háború alatt ment férjhez? Nem azt jelentené egy nagyon fiatalon kötött gyors házasság, hogy a felek félnek.. valamitől? Persze ahogy mondtam, fogalmam sincs a házasságokról, vagy úgy eleve, a normális párkapcsolatokról.

    Én Nottnak bármilyen.. tulajdonságaira abból a korszakból emlékszem, amikor még mindketten belefértünk egy plancsimedencébe, akár egyszerre is, azóta gondolom a dolgok változhattak. Hogy előnyükre-e, arról vitatkozhatnánk. Tulajdonképpen Nottal sosem az volt a baj, hogy borzasztó lenne ránézni az arcára, vagy úgy általánosságban Nottra, a baj, hogy ez az arc meg is szólal.
    A múltban ez az arc többnyire azt mondja, hogy tíz pont a Griffendéltől, Minnie, és nehogy azt gondold, hogy nem küldöm majd direkt a párbajklubotok vezetőjét akkor büntetésbe, amikor le kellene foglalnia a termet a gyakorláshoz - most meg azt, hogy Minnie, képzeld, rájöttem, hogy szeretem ezt az úgy nevezett kávét, amit évszázadok óta fogyasztanak boldogan az emberek, még a muglik is. Persze, tudom, hogy jóval szigorúbb vagyok hozzá, mint értelme van - főleg, mert több, mint egy éve nem is láttam - de ami azután a buli után történt.. mindegy, ez nem levéltéma, és a részletekkel sem akarlak untatni.
    
    Wood valóságos Robespierre lenne, ha ő is hallotta volna az ésszerűségre hivatkozó.. nos, városatyákat. Végül nem kockáztattam a bagelért, ugyanis olyan tüntetés kerekedett a dologból, hogy három napig foglalták a saját mágiaügyi városházukat, és az üzletek fele bezárt. Emiatt aztán nem tudtam legálisan - mert ugye hogy máshogy is lehetne, főleg egy ilyen levélben, amit átnézhet a Minisztérium - zsupszkulcshoz jutni, így még mindig itt vagyok. Bageltelenül.

   Tényleg, mit gondol Harry, Ron és Hermione - bármilyen furcsa is ezt így leírni, mintha még mindig diákok lennének az iskolában - Mollyék csodálatos terveiről a mihamarabbi házasságotokat illetően? Ők is hajlanak rá? Mit szól Molly, hogy csak együtt élnek, és nem szentesítették a nászt valami csodálatos, három napig tartó mennyegzővel, aminek keretén belül Muriel nénikétek őt is jól leszóllhatja? Írj, ha van bármi érdekes a témában, a világ minden ideje - és semennyi bagele - az enyém jelenleg.
  
    Minnie

Minnie,

bárcsak tudnám, hogy ezen az időszakon tényleg túl vagyunk-e. De őszintén szólva, szkeptikus vagyok, főleg azért, mert Harryt senki sem baszogatná, ha még egy kicsit "élni" akarna egy lehetséges házasság előtt, mivel még alig élt, én viszont az utóbbi időben úgy érzem, mintha minden oldalról egyre komolyabb lenne a nyomás, hogy ugyan, jól fogok-e válaszolni, ha felteszik nekem A Kérdést? Persze, senki nem így mondja, de mindenkinek egyértelmű, hogy csak egyetlen forgatókönyv szolgálná a közös boldogságunkat.

Nagyon hiányzol, ezért pedig még inkább. Jó lenne, ha itt lennél, mert te érted, amit írok. Olyan, mintha senki más nem értené. Na jó, kevésbé drámaian, de alig valaki.

Nottot illetően elég vegyesek az érzéseim. Évekig azt hittem, hogy csak simán egy idegesítő pöcs, aztán hittem, hogy tévedtem vele kapcsolatban, és sokkal, sokkal rosszabb, most pedig nem tudom, talán nem is számít az én véleményem, hiszen aki egyszer kegyelmet kapott, annak a megítélése már igazán nem rajtam fog múlni. Ugye.

Ó, képzeld. Hermione és Ron eljegyezték egymást. Sosem hittem volna, hogy a bátyám ilyen hamar tető alá hozza ezt a dolgot, de nem gatyáztak sokat. És tudod, örülök is annak, hogy boldogok, na. Még akkor is, ha én tutira nem ezt kívánnám magamnak - legalábbis nem most. És nem így. De mindenki lázasan belevetette magát a szervezésbe, úgyhogy én sem akarok kimaradni belőle. Harryvel, azt hiszem, némán megegyeztünk abban, hogy mi ezt a dolgot későbbre halasztjuk, pont elég, hogy itt van neki Teddy, akivel annyi időt tölt mostanában. Tudod, Remus és Tonks kisfia. Nagyon aranyos gyerek, de amikor a leveledet olvasom, szívesebben vágyom oda, még akkor is, ha a zavargások miatt ez egy no bagel zóna lett. Azt hiszem, Harrynek azért is olyan fontos, hogy ott legyen Teddynek, mert mélyen együttérez vele, bár Teddy sokkal jobban járt, mint ő annak idején, mert őt a nagymamája szeretettel neveli.

Merre jársz azóta?
Várom, hogy írj!
Gin

Ginny,

    Az alapján, hogy valamiért sokan gondolják úgy, hogy vagy azonnal, az iskolából kilépve csillognia kell egy gyűrűnek a kezeden, amelyet udvariasan a hasadra helyezel, közvetlenül a Mrs. jelző mellett - vagy azonnal te leszel a CEO, ez nem igazán lep meg. Harry.. nos ő a második, bármit is csinál az életben ezek után. Ha a Hárpiák nem a CEO, akkor a közvélemény szerint csak az első opció maradt - különben is, miért ne mondanál igent arra a pozícióra, amelyért más nők a fél karjukat adnák?

    Engem ugyan senki nem szeretne egy high profile auror-szuperhős mellett látni, de meg tudom érteni, mennyire frusztráló mindig egy hülye kis dobozból szemlélni a jövőt mások jóindulatának következményeként. De te.. tőlük függetlenül így képzeled el a jövőt? Nem mintha arra számítanék az óceánon átkelő levelekben, hogy elmeséled nekem a Star Crossed Lovers griffendéles változatát, különös tekintettel az ágyjelenetekre, de.. boldog vagy vele? Szereted őt? Ez ugyanaz, mint azelőtt? Ugyanazok vagytok, mint azelőtt?

    Nem tudom, mit gondolok Nottékról, azon kívül, amit eddig is tudtam. Hipokrata lennék, ha azt mondanám, hogy oh a leghalványabb fogalmam sincs arról, milyen helyzetben voltak, vagy ennek milyen előnyei voltak alkalomadtán - de ezt nem lehet érthető módon elmondani sehogy. Tettem rá kísérletet nem is egy perben, ahol tanú voltam, de az évek meg a rutin sem adott jobb képet róla. Nottal személyszerint pedig az a baj, hogy ő Nott.

    Hogy meglepődtem ezen a híren, az olyan lenne, mint azt mondani, hogy Piton csak egy kicsit nem kedvelte a házunkat. Nem tudom, miért - ezt az utóbbit igen, a szexuális és érzelmi frusztráció úgy tűnik, hogy kollektív, társasági sport. Hermione viszont.. ha valakikről nem gondoltam, hogy a következő x évben férjhez mennének, ő biztosan közéjük tartozott. A házasság valahogy olyan... ostobaságnak tűnik, és Hermione meg az ostobság még sosem került a fejemben azonos lapra. Persze mit értek hozzá, legutóbb randin is egy doboz pizzával voltam, nyilván nem érdemes adni a véleményemre.
    
    Ha már bizarr kapcsolatok: Lupin és Tonks? Nem véletlenül buktam meg úgy RBF-en jóslástanból, hogy azzal bekerülhetnék a Trófeaterem ékei közé, igaz? Én persze egyiküket sem ismertem olyan jól, mint te, Tonks főleg mások történeteiből maradt meg, de ha Hermione és Ron.. mondjuk, hogy beszélgetéssel telő estéit nehezen tudom elképzelni, akkor itt végképp elismerem a vereséget. Emlékszem Teddyre, talán kétszer láttam is személyesen valamilyen eseményen, és azt kell mondanom, hogy Lupin génjei szabadságot vettek ki aznap, ami biztosan több dopamint enged feltételezni, ha kedveltem is Lupint.

   Tegnap értem Mystic Fallsba, jelentkeztem egy.. tanfolyamra, ez a legjobb szó talán rá. Van egy egészen bizarr, angol bentlakásos iskola x hippikommuna a fiatalok és tehetségesek részére itt, és bár én legfeljebb az előbbi lehetek, elfogadták a jelentkezésem. Pár hónap az egész, 3-4 fakultációra lesz időm, tovább nem akarok maradni. A múltkori megmagyarázhatatlan tünetegyüttesem után valamit muszáj kezdenem az animágiával, ha nem akarok továbbra is minden hirtelen tüsszentésre őzzé változni, amit sok módon meg lehet magyarázni, de nem egy határőrnek, miközben kezében az útleveleddel nézi az arcod.
  
    Minnie, borzalmas látó

Minnie,

Bevallom, a szezon vége felé elég eseménytelen az élet, de mégsem tudtam írni, mert... hát, egyszerűen nem tudtam, mit írjak. Tudom, hogy röhej az egész, de szerintem eddig soha, senki nem kérdezte meg, hogy én mit akarok, mert annyira egyértelmű. Régen is ezt akartam, akkor biztosan most is. De nem tudom. Többé igazából nem vagyok biztos benne.

Azt hiszem, Harryt akarom, de nem így. Most is nézem, ahogy alszik, de én nem tudok. Attól félek, hogy mire tényleg megkér, ha egyáltalán megkér, már nem fogok tudni őszintén válaszolni, annyian rágják a fülem. Őt akarom, valahol távol ettől az egésztől. Van ennek értelme egyáltalán? És mi van, ha ez az egész őrlődés felesleges, mert Harry nem akar elvenni? Ha csak megszokásból van velem, amíg nem talál valaki mást? Komolyan, néha arra gondolok, hogy jobb lenne, ha nem én lennék itt, hanem egy kedves mugli lány, aki azt sem tudja, micsoda hírértéke van annak is, ha Harry Potter megiszik valahol egy kávét. Hát még ha megnősül. Vagy gyerekei lesznek. Többek közt ezért se alszom ma. Azt mondtam Harrynek, hogy talán nekünk nem kéne. Mármint gyereket vállalnunk. Ő vágyik rá, de nem tudom elképzelni, hogy ez a közfigyelem bármilyen gyereknek jót tenne. Idővel biztos mérséklődni fog. Gondolom.

Tudod, elmondhatatlanul irigylem Von-vont és Hermionét, mert látszólag mindez eszükbe se jut. Ők újrakezdhetik, vagy elkezdhetik, vagy nem is tudom. Örülök nekik, de közben annak is, hogy ez nem az én esküvőm, nem az én székszoknyám vagy asztaldíszem... érted? Néha a bátyám olyan kiállhatatlanul, csöpögősen boldognak tűnik, hogy legszívesebben fejbe verném a porcelán étkészlet különböző darabjaival, amiről most tudtam meg, hogy az elefántcsont vagy a barackszín szegély egyáltalán nem mindegy. Már meg se kérdezem, hogy érted-e, de úgy érzem, ez nem igazán Hermione akarata. Vagy nem tudom. Talán mindvégig megtévesztett, és ő mégis olyan nő, aki ad a szegélyre.

Sosem meséltem neked Lupint és Tonksot? Bocsi, akkor most alaposan kibújt a szög, vagy valami. Igazából soha, senki nem kérdezett meg, mert nem az én dolgom volt, de ha valaki kérdezett volna, azt mondom, hogy egy háborúban nem bölcs dolog gyereket vállalni, mert aztán előfordulhat, hogy a kis édes árván nő fel, a nagymamájával. Ugye. De mindenképp igazad van, Teddy tiszta anyja. Mikor legutóbb ott voltunk, úgy láttam, hogy Andromeda örül is ennek, ő Tonks édesanyja. Nem szoktam magam alá csinálni a félelemtől, de az a nő konkrétan halálra rémít, annyira megtévesztően hasonlít Bellatrixra. Szerencsére csak addig, amíg meg nem szólal.

Ezek szerint Mystic Fallsban tudnak segíteni, hogy csak szándékosan és/vagy bizarr szexjátékok közben változz Bambivá? El kell ismernem, ezek az amerikai városnevek legalább annyira rejtélyesek és szórakoztatóak, mint amilyennek eladják magukat. Bárcsak ott lehetnék veled!

Ölellek:
Gin

Ginny,

    Kicsit féltem, hogy a következő dolog, amit hallok majd, hogy pánikszerűen hozzámentél Harryhez, csak a hülyeségeket megelőzendő, meg hogy biztosan ne kelljen viselned Muriel nénikéd tiaráját. Meglepően kevés dolgot hallok egyébként, ami valahol magyarázza, miért nem érdekelt itt senkit, míg mi odaát polgárháborúztunk - meg azt is, hogy nem lenne nehéz tényleg eltűnni ebben az országban. Olyan nagyon most sem vágyom vissza az angolok közé, bármennyire is 'felvilágosultak' a vérségi törvényeikkel..

    Nem hiszem, hogy egyszerre két híres emberként - és sok más híres családtag mellett - mérséklődni fog valaha a közfigyelem irántatok. Ha holnap Harry vesz egy csokis-mentás fagyit, annak is hírértéke lesz, ha pedig gyerekei lesznek.. kétlem, hogy ők valaha is megmenekülnének az állandó összehasonlítástól. Talán ha valami nagyobb dolog történik, nem tudom, megtalálják Voldemort elveszett vérvonalát? Dumbledore és Grindelwald szerelemgyerekét?

    Én a legkevésbé sem irigylem a bátyádat, mert úgy tűnik, hogy neki és Hermionénak is csak az esze ment el, ha azt gondolják, hogy őket nem fogja érinteni ez a helyzet. Biztosan nem sietnék bejelenteni a hírt, vagy kommentálni bármilyen módon nyilvánosan, nagy esküvőt szervezni meg.. valahogy végképp a sors kihívásának tűnik, ha mindenkit érdekel, mit mondtam vagy csinálok. Vagy mit nem. Persze nézhetjük úgy is, hogy csak féltékeny vagyok, de még anyám nevével sem vállalkoznék rá, hogy számomra intim pillanatokat megosszak, nos.. bárkivel is.

    Nem tudom, hogy tényleg 'csalódtam-e' Hermionéban, mert talán tényleg az a típus, akit örömmel töltenek el a székszoknyák - bármi is legyen az - és most ebben éli világát, illetve amúgy is kit érdekel, mit gondolok egy felettem járó háztársamról, akinél annál többet nem hiszem, hogy beszélgettünk, hogy ma te büntetted meg Bloodot, aha, és ma te, igen. De emlékszem még, mennyire gyűlölték a Próféta hülye riportnak nevezett szellemi hányásai miatt, amelyekben ő volt az évszázad femme fatálja. Vitrol még mindig aktív.. és kétlem, hogy azóta egymás haját szokták fonni péntekenként munkaidőben egy kávé mellett. Még ha ezt a hírverést a MAJOM (ez lehetett Hermione életének egyik butasága, lehet, hogy a nagyon okos embereknek a hibái gyéren találhatóak az akadémikus szárnyalásuk közepette, de az biztos, hogy azok is szárnyalások, csak egészen máshogy) népszerűsítésére is akarja felhasználni, mindenkit az fog érdekelni, hogy a griffendéles Jezebel még egy híres férfire vetette ki a kis hálóját, miután olyan csúnyán egymás ellen fordította Pottert és Krumot.
    
    Tudni tudtam éppen Lupinékról, csak érteni nem értettem - rendben, most sem értem. Mindig azt hittem, hogy Lupin proff olyan meleg, mint Griffendél Godrik, mármint a férfiasság zord letéteményese, aki valahogy sosem akar megállapodni, de nagyon lovagszerű. Az öcsém egyszer látta a képet róla a Prófétában, és biztosan állította, hogy csak 70 felett lehet könyökfoltos zakót viselni nyilvánosan - vagy melegen. Talán Lupin mégis az előbbi volt valahol.

   Igen és vagy fúj. Tudom, hogy mitológiailag több, mint megalapozott a dolog, de erre az összefüggésre nem akartam gondolni, még nem vagyok túl azon sem, ahogy Flitwick készülhetett. Mystic Falls kívülről úgy néz ki, mint bármelyik akadémia, amit nagyravágyó, és még ennél is nagyobb vagyonnal rendelkező, nagyon fehér, rejtélyes módon mégis olasz-latin nevekkel rendelkező férfiak alapítottak. Belülről meg.. mondjuk, hogy Umbridge legrosszabb rémálma. A szobatársam egy vérfarkas, a szembeszomszédok egy vámpír és egy maledictus. Hivatalosan mindenki azért van itt, hogy a képességeit tanulja meg a legjobban használni, gyakorlatilag meg.. ennél nemzetközibb nem is tudom, hogy lehetne-e valami.
  
    Minnie, cseppet sem misztikus

Minnie,

Igazából itt nincs semmi látnivaló. Készülünk az ünnepekre, rengeteg teát iszunk közben, anyám már megint azon vekeng, hogy a fa tetejére állítani egy Immobilus-szal kezelt kerti gnómot mennyire lehet etikus. (Szerintem ezen csak azóta gondolkodik, hogy Hermione bebetonozza magát a családba, eddig csak az érdekelte, hogy nem valami ünnepi látvány.) Harry pereli a Prófétát egy, a Hárpiákkal készült interjú miatt, amiben több utalást is tettek arra vonatkozóan, hogy valószínűleg pénzeli a csapatot. Jones is perel ugyanebből az okból. Nem csodálom, hogy erről nem hallani néhány kontinenssel arrébb.

Azt hiszem, sose akartam még annyira hozzámenni Harryhez, mint most, amikor még perel is értem. De mivel megállapodtunk abban, hogy ez számunkra egyelőre nem téma, nem oldódom fel túlságosan ebben az elmebajban. Egy-két nap, és ismét a régi önmagam leszek. Addig meg csak elteázgatok. Meg bámulom a hóesést. Meg azon töprengek, hogy hol tudta éppen Charlie felszedni Bloodot, aki annyira... nem tudom, Charlie-szerűtlen. Persze, biztos neki is bejön a hegekkel tarkított alkar, meg a sárkányos tetkók, de mindig azt hittem, hogy a bátyám ezek alatt egy cupcake. Ezek szerint tévedtem.

Úgyhogy a helyzet nagyjából változatlan, de becsületére legyen mondva, hogy gonosz és aljas derekasan végighallgatta, amíg a Prófétát szidtam neki, és kilátásba helyeztem, hogy hajlandó vagyok egy eldugott padlászugban aludni, csak ne kelljen többet élő emberrel találkoznom. Nézd meg, még sokkal nagyobb hírértéke lett, mint a Harry által megivott kávénak.

Ha nálunk itt izgalmas dolgok történnek is, ami nálad van, az fantasztikus lehet. Jól kijössz a szobatársaddal? Együtt vonyítjátok a teliholdat? Vagy ez vérfarkas-shaming? Sajnos nem igazán tudom, nem ismerek egyetlen élő, teljesen átalakult ordast se, akitől ezt megkérdezhetném. Bill nem számít ebben a kérdésben, mert azon túl, hogy rare eszi a steak-et, nincs benne semmi vérfarkasszerű.

Ölellek:
Gin

Ginny,

    Ezt mindig meg akartam kérdezni, de úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat hozzá: miért akartok egy különösen ronda kerti gnómot a karácsonyfa ékének? Énekel? Fénylik? Trágár vicceket mesél sütiért? Vannak még más hasonló hagyományok, és miért van egy csomó gnómotok minden eshetőségre?

    Örömmel hallom, hogy a Potter & Jones hurrikán lecsap a Prófétára, éppen ideje volt. Tudom, hogy állami monopólium (vagy állami monopolónium, Freya kreativitása engem is megihletett, ha már volt róla is szó), de pont ezért nem értem, miért érzik úgy időnként, hogy a tavi kákalag szintje alá kell süllyedni a bulvárban?

    Ha már róla van szó, az unokahúgom ízlése elég színes a férfiak-nők terén, főleg, mióta az évszázad szerelme nem annyira kizárólagos, hogy ne színesítse mellette tovább a nemzetközi kapcsolatait. Rajta kívül nem ismerek senkit, aki a legváratlanabb szituációkban bukkanna fel a még kevésbé érthető partnerek után, és aztán egy csipet udvariassági szégyent sem érez az egész miatt. Mondjuk Charlie után ki tenné...? Ő kevésbé tűnik bizarrnak, mint a szinte gyerekkorból megőrzött emotional support kapcsolata Fawleyval, aki jobban megrekedt az időben, mint Dumbledore talárjai.

   Semleges, igazából jóval kevésbé misztikus, mint a klasszikus not-like-other-girls kollégiumi hangulat. Clawdeen csak egy kicsivel kevésbé idegesítő, mint Palmer volt, az ő Roman Nottje az, hogy egytizenhatodrészt cherokee, aminek nagyon örülök, kivéve hajnali háromkor ipari mennyiségű füstöt termelő tudatmódosítók után, amelyeket valamiért mindig csak nyomokban tartalmaz, meg sosem oszt. Azt legalább megtudtam, hogy valami trauma-reakció okozza az átváltozást, kb. mint egy pánikroham. Megkérdeztem őket, hogy ha traumatizálva lennék, vajon az influenza vagy a tüsszögés okozott-e olyan visszamaradó nyomokat, amelyekért terápiára kellene járnom? Valamiért senki nem értékelte a humorom.

    Már csak két hét, aztán megnézem, milyen Puerto Rico januárban. Ott biztosan nem isznak teát, és talán neked sem kellene, ártalmas az egészségre, például meghajlítja a gerincet. Valakinek, akinek abszolút nincsenek traumái, biztosan elhiheted.
  
    Minnie, influenza-túlélő

Minnie,

Nem is tudom, szerintem az ikrek kezdték a dolgot, aztán senkinek nem jutott eszébe különösebben ellenkezni az utóbbi években, leszámítva Hermionét, aki szerintem ezt a dolgot is remekül megreformálja majd.

Nem tudom, de azóta hozzá sem nyúlok egyetlen számhoz sem - na jó, azért ennek a Le Lion nevű fickónak az írásait elolvasom, de szigorúan csak azt. De azt is csak azóta, amióta egyszer már bejött, amit írt, mennyi lehet ennek az esélye? Azt leszámítva semmi, tiltja a vallásom, még a hülye, a banya, a sárkány és Dumbledore bemennek a kocsmába kezdetű viccrovatot is kukáztam, pedig Ron szerint vannak benne egész jók. Hatszor aláhúzva.

Charlie nevében köszönöm ezt a nagyon finoman adagolt bókot. Ő a fajtám dicsősége, azt hiszem.

Ez a trauma-reakció dolog... a viccet félretéve, látsz ebben igazságot? Gondolod, hogy ez motiválja az átváltozásaidat? Lehet mindez azért, ami... szóval, ne haragudj, nem kell válaszolnod rá, ha túl személyesnek érzed, de az őrült nő miatt, aki egész véletlenül az anyád? Persze, ez a szó túlságosan emelkedett ahhoz, hogy komolyan használjam rá, de érted.

Azóta leváltottam a teát, túlvagyok egy Pótcsont-kúrán, amit igazán nem kívánok senkinek, de végre újra edzhetek. Puerto Rico biztosan nagyon szép januárban, és biztosan szebb, mint London.

Ölellek:
Gin

Ginny,

    Ha azon gondolkoznál, ezt a levelet tényleg ennyire frissen írta, vagy Puerto Vallarta új hercegnője elfelejtette, merre van az a csodálatos, inflációtól és spleentől megáldott férfiak özönében örvendő királyság - az utóbbi. Illetve ezt sem egészen igaz, csak próbáltam elfelejteni, de aztán baglyot sem találtam, persze a hülye Próféta legfrissebb számát igen, azt ezek szerint az ember a pokolban is megkapja, hiába mondja le az előfizetését.

    Le Lion? Le ízléstelenség, először a szerkesztőké, hogy megjelentették - vajon újra divatba jön a minstrel show is? nagyon angol lenne - aztán az olvasóké, hogy hallgattak a hagyományokra, és jól kiröhögték. Végül pedig a szerzőé, mert a gazdaságban jártasság úgy tűnik, nem véd meg a nagyon lírai fedőnevektől. Szerinted kit tisztelhetünk benne? Egy Scrimgeour-leszármazott balkézről, megint egy Malfoy próbálkozik az újságírással (ezúttal a szürreális, hogy ezt írom, de az érdemesebb?) vagy ez egy új versenyző? Bármelyik is, miért nem vállalta a nevét?

    Itt meg kell ragadnom az alkalmat, hogy megkérdezzem, mi van azóta Charlieval? Ha egyszer hazamennék - de nem fogok, legalábbis nem szürreális mennyiségű alkohol elfogyasztása nélkül, akkor is remélem, hogy koporsóban, zászló nélkül - akkor az esküvői készületek közepére érnék oda? Vagy a tiédre? Arról régóta nem hallottam semmit, és reméltem, hogy sikerült valami közös, néma kompromisszumra jutnod Harryvel.

   Nem akarom megkerülni a kérdésed, de nem is nagyon tudok érdemben válaszolni rá. Gondolom, lehetséges, de szerencsére évek óta nem láttam, vagy nem tudok róla, hogy láttam volna. Betudom inkább az utolsó pszichiáteremnek, aki remélem, azóta legalábbis megismerkedett valami inferusokkal egy tó mélyén. Vagy folyó mélyén, nem vagyok válogatós.

    Az eljutott azért idáig is, hogy a Royal Wedding békében lement, és nem húzta hatmanós szekér az ifjú házasokat. Vitrol miért nem tűzte még őket a pennája hegyére? Vagy őt is elandalította a szerelem tüze a fiatal szívekben? És a fiatal szívek első összeveszése megtörtént már a manójogok & ki hogy végezte el az iskolát és szerzett állást témákban? Látod, milyen romantikus vagyok még mindig, kár, hogy nincs itt Mac, mert így aztán tényleg senki nem fog megenni, miután kimúltam végre.
  
    Minnie, aki tudja, hogy Puerto Vallarta nem Puerto Rico, de már itt van azóta

Minnie,

Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem a Próféta kihalálos alapon mondható csak le. Bár lehetséges, hogy még úgy sem, Anyám apai nagybátyja szellemként is szívesen olvasta, ha a családi legendáriumnak hinni lehet, és miért ne hinnénk, ugye.

Hm, nem tudom. Ez a név csupa-csupa nagyon griffendéles asszociációt hív elő, bizarr szexuális szokásokról. Őszintén szólva meg is lep, hogy ehhez a tartalomhoz ilyen nevet talál ki magának bárki, de az cseppet sem, hogy nem akar a saját nevén futni, mikor kvázi borítékolható, hogy ki fogják gúnyolni. Vajon tudta, hogy a jóslata beválik? Ha tudta volna, bátrabb lenne? Nem tudom, annyi kérdésem van ezzel az alakkal kapcsolatban, és hát nem vagyok egy nyomozó típus... ez mindig inkább közös ismerőseink reszortja volt.

Ha már itt tartunk, a Royal Wedding nevében is köszönöm szépen, lezajlott vérontás nélkül. Sőt. Igazán boldog nap volt, mindenki boldogan iszogatta a pezsgőt, beletáncoltunk a hajnalba, meg amit el tudsz képzelni. Az ifjú pár elhoppanált a jól megérdemelt nászútra, mi meg ott maradtunk takarítani.

Mindenki egy kicsit a saját romjait, azt hiszem. Azért nem írtam Harryről, meg úgy egyáltalán, mert az esküvő után pár nappal szakítottunk. Vagy inkább közös megegyezéssel végeztünk. Pontot tettünk a tündérmesére. Hasonló, de az első kifejezés nem írja le elég pontosan. Most már... hát, egész jól vagyok. Próbáljuk megtartani az infót magunk között, de szerintem csak idő kérdése, hogy ezt is olvashasd a Prófétában. Én meg igazából azt szerettem volna, ha tőlem tudnád. Még a fogkefémet is elhoztam, meg az összes ruhámat, úgyhogy úgy érzem, mondhatjuk, hogy végleg vége. Szeretném azt hazudni, hogy kicsit se fáj, de... vannak projektek, amik azért elterelik a figyelmem. Például az is, hogy neked írhatok.


Ölellek:
Gin

Ginny,

    Most már abban sem vagyok biztos, hogy úgy lemondható lenne - két dolog lehet biztos az életben. A halál és a Próféta előfizetése, és hogy egy klasszikus idézzek, "hogy melyik a rosszabb, arról vitatkozhatnánk!" A halál. A halál a jobb.

    Csak azért merem megkérdezni, mert pont annyi Bloody Mary van bennem, amivel ez még bájos vakmerőségnek tűnik: milyen szexuális szokásokat idéz fel benned az az álnév, hogy Le Lion? A griffendéles esztétikát még megértem, ott van mit említeni, bár a kettő viszonylatát? Biztosan csak túl sok időt töltöttem Grisammel, onnan lehetnek ezek a több, mint felebaráti asszociációim, amelyeket örülök, hogy le tudok írni még. Nem tudom, hogy tudta-e, inkább tűnik valami túlságosan is lelkes közgazdásznak, aki jóslásnak akarja álcázni a képességét, amellyel mindannyian ásítozni kezdünk azonnal.

    Jó tudni, hogy Granger most is olyan felelősségteljes volt, hogy még tudott hoppanálni a Royal Weddinget követően. Jó tudni, hogy ide jutnak nagyjaink - elődeink, ha már, bár engem ilyesmivel nem lehetne vádolni. Igaz, Royal Weddinggel vagy a székszoknyák ismeretével sem.

    Nem mondom, hogy.. meglepődtem? Az utóbbi leveleid után talán annyira nem - talán mégis elkerültek a Próféták, mert gondolom mostanra Vitrol már a könyv promóit is elkészítette a nemzeti tragédiáról, amelynek ő éli meg a te szakításod Harryvel. Akarsz róla beszélni? Nem Vitrolról, bár akár róla - az egyik itteni oktatóm állítólag ismeri, és mesélt róla néhány dolgot, ha esetleg tényleg könyvet akarna írni rólad. Csak annyit említek, hogy kentaurok és asszociációk.

    Nem gondoltál rá, hogy.. nem is tudom, megnézd NYC-t ebben az évszakban? A sok projekt mellett, természetesen. Bár nem tudom, amennyire romantikus vagyok, vagy hírhedt remek tanácsaimról.. tudod mit, ha ez nagyon nem alkalmas, vedd úgy, hogy nem írtam le. Csak azt, hogy hogy vagy. Mármint tényleg hogy vagy.
  
    Minnie

Minnie,

Ó, hát tudod, ott vannak a kerekasztal lovagjai, a páncélos szex nagyon griffendélesnek tűnik, bár azért elég kényelmetlen is, meg limitálja a lehetőségeket. Gondolom. Sosem próbáltuk. De ha most indítanék erről egy közvéleménykutatást, elhiheted, hogy ebből a házból származna a legtöbb hajmeresztő extra ötlet. Talán ezzel kéne foglalkoznom, ha megöregszem. Elmegyek a Szombati Boszorkánynak szexkvízeket írni, közben cherryt szürcsölök majd, és lilára festetem a hajam, mert akkor már minden mindegy lesz.

Hogy a kérdésedre válaszoljak, kicsit sem visel meg a szakítás. Sőt. Az sem visel meg, hogy anyám szerint életem legnagyobb hibáját követtem el. Vagyis bocsánat: Életem Legnagyobb Hibáját, remélem, hallod odaát a hangsúlyokat. Ron friss házasként úgy gyászolja a Harryvel való kapcsolatomat, mintha Hermione dobta volna ki őt, ami szerintem csak idő kérdése, mert mostanában állandóan kajafoltos pólóban látom.

Én meg... köszönöm, hogy megkérdezed. Nem tudom, hogy vagyok. Egyszer megkönnyebbültnek érzem magam. Azután azt érzem, hogy mi van, ha tényleg hiba volt? Tudod, beüt az annyi mindent kibírtunk már, meg a túléltük a háborút, csak a feminizmust nem éltük túl... ilyenek. Sosem hittem volna, hogy sírni fogok, mikor tulajdonképpen én mondtam ki, hogy vége, de volt ebben az egészben valami nagyon természetes. És biztonságos. És ezek jó dolgok, ezekre lehet egy házasságot építeni. Akkor meg miért vagyok ennyire elpuhulva? Mármint, persze, nem fizikailag. Szerencsére azt Jones nem engedné.

Nem tudom, miért nem gondoltam eddig rá, de mindig érdekelt NYC, ha pedig te is jársz mellé grátisz, még jobban hangzik. Most szombaton játsszunk a Porpicyvel, és miután elfenekeltem Woodot a saját seprűjével, szívesen folytatnám veled. Nem a fenekelést, de tudod, nem kérhetsz tőlem olyat, amit ne tennék meg. Na jó, talán mégis. De tudod, hogy imádlak.


Gin