Reggeli Próféta

A REGGELI PRÓFÉTA
- A mágustársadalom legközkedveltebb napilapja -



eőfizetés: 3 sarló és 2 knút!

A   SZ E K T A   B U K Á S A !
Minerva E. Balmoral pennájából

A második aranykorát élő Rita Vitrol - aki az előzetes híresztelésekkel ellentétben sosem fogadott el semmiféle támogatást, nem használt fel személyes tragédiákat vagy hagyta magát befolyásolni mások véleménye és vélt keleti karizmája által - tudósítja: a szervezet, amelyet A Rendként ismertünk, nincs többé! Emellett örömmel számolhatunk be a Szeszélyügyi főosztály megszűnéséről: a szeszélynek nevezett anomáliák vizsgálatát a következőkben a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály látja el! A Tegnapi egy merlini nagysággal megáldott, feltűnően jóképű aurori különítmény beszámolói alapján - melyet még a helyszínen, az események sodrában exklúzív riportként adtak - a nagyon eredeti világuralmi ambíciókat dédelgető csoportosulás nem fenyegeti többé társadalmunkat. A Mágus tér felszabadulását kétkedve fogadók véleményei között találhatunk olyanokat, melyek a minisztériumi alkalmasságot vitatják - melyet egy szintén a helyszínen tartozkódó, magát az aurori különítmény tagjának valló, Irene Liu nevű középszerű és antipatikus hölgy igyekezett cáfolni sikertelenül - és olyanok is, amelyek kételkednek A Rend bosszújának elmaradásában. Az utóbbi években rengeteg fejfájást okozó, szektának nevezhető csoport működésével kapcsolatban számtalan kérdésünk volna, többek között például az, miért érzi minden mentálisan középkorú, országunktól idegen gyökerekkel rendelkező férfi, hogy a teljes annihiláció eredeti? Ha engem kérdeznek, manapság már egy francia álnévre sincs szükség, pedig az O'Marának és a Frasernek nincs olyan elegáns csengése - cserébe remekül rímel a nagyhatalmi igényekre és az ezekkel tökéletes ellentétben álló képességekre. Persze mindenki azzal bűvöl, amije van, aki pedig feleslegesen sok szabadidejét egy egész társadalom üldözésére és személyes vendettákra fordította.. nos, maradjunk csak annyiban, hogy annak bizonyára hiányzik az a bizonyos valamije a kellem, kreativitás, báj és jóízlés mellett, amelyeknek az önök kedvenc szerzője nincs híján. A várható jogos kritikákat a minisztériumi szóvivő azzal kommentálta, hogy nem kívánnak sajtótájékoztatót tartani, amíg az ügy a nyomozati szakaszban van - de informátoraink szerint nagy változások várhatóak a minisztériumi struktúrában és nyilvános kommunikációban is. Az utóbbit bizonyára minden felelősségteljes olvasóm üdvözli, hiszen mind egyetértünk abban, hogy a titkolózás kora lejárt - ahogy a szektáké és a kétes szektavezetőké, akik abban bíznak, elfelejtettük korábbi viselt dolgaikat e lapok hasábjain olyan ügyekben, melyek nem tűrnek nyomdafestéket. Ha ön is ismer magát karizmatikusnak nevező, a Roxfort folyosóit felnőttként félreérthető szándékkal bűntársai körében rovó, ismert tolvaj és bűnöző önjelölt szektavezetőt, kérem, jelezze azt szerketőségünknek - úgy tűnik, a volt igazgatóhelyettes Fawcett után Macmillan főparancsnoknak sem ártana, ha valaki elvégezné helyette a munkáját.

Harold Macmillan főparancsnok nem kívánt nyilatkozi lapunknak: a különösen fáradt, és megkeresésünket munkára hivatkozva elhajtó férfi többször is rosszallását fejezte ki, amiért kérdéseinkkel állítása szerint időpont egyeztetése nélkül, munkaidőben zavartuk. Minket azonban az ilyen udvariatlanságok sosem állítottak meg abban, hogy pontosan tájékoztassuk olvasóinkat az események aktualitásairól, és más szenzációkról, melyek lázban tartják a közvéleményt, főleg, ha azok fontos közéleti személyeket érintő botrányok. A spekuláció hangjai más nevekről is beszélnek, megkörnyékezett diákok neveiről, melyeket ellentétben az elkövetőkkel nem említünk, egy törvénytelen vonalról az amúgy is hírhedt Rowle-rokonságban, hiányzó minisztériumi aktákról, melyeknek köszönhetően teljes személyek személyazonossága veszett el egy személyes bosszú által, valamint egy ismert íróról, aki talán maga is áldozata ennek a csoportosulásnak. Vajon mit titkolhat még az aurori kollégium? Ön is jelen volt aznap a Mágus Téren, esetleg ismer valakit, aki támogatta A Rend működését? Közvetlenül ismerte annak tagjait, vagy személyes kapcsolatban áll a volt igazgatóhelyettessel, Fawcettel, netalán néhány olyan aurorral, mint Kean Rowle, akik áldozatos tehetetlenségükkel segítették a szekta működését? Mit gondol a Minisztérium lassú víz partot mos hadműveleteiről? Egyetért esetleg ezzel az új, kimondatlan titkolózással, vagy Ön szerint is jogunk van tudni arról, ami az országunkban történik? Rita Vitrol pártatlan és független tudosítását olvasták.

[Szenátor Cassius Yaxley]

Mágikus Világkiállítás Barcelonában,
miközben Britannia a teáját kevergeti

Kedves olvasoink! Emeljük meg a seprűnket és pálcánkat, mert idén nyáron minden eddiginél fényesebb esemény vár ránk: a 2005-ös Mágikus Világkiállítás, amelyet – és most kapaszkodjanak meg a süvegjeikben – nem London, nem New York, hanem Barcelona rendez meg. Igen, Barcelona. Spanyolország. Flamenco, paella, és mostantól: nemzetközi mágia. Bár a Mágikus Világ Kiállítás rendszerint pár évente új helyszínt keres magának, érdemes megjegyezni, hogy immár tizenöt éve nem került megrendezésre Európában. Az utolsó, 1990-es bécsi esemény óta a kontinens boszorkányai és varázslói csak más kontinensekre elvándorolva csodálhatták meg a pavilonokat. Most azonban, hogy a világkiállítás visszatért a kontinensre, több nagyobb varázslóiskola – köztük a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola – is tanulmányi kirándulásokat szervez diákjai számára, hogy testközelből ismerkedhessenek meg az egyes országok varázslatait, mágikus történelmét és kultúráját bemutató installációkkal. „Ez óriási lehetőség, hogy a diákjaink élőben láthassák más kultúrák varázslatait, találkozhassanak külföldi mágusokkal, és bepillanthassanak a világ egy sokszínűbb, gazdagabb arcába” – mondta Minerva McGalagony, a Roxfort igazgatónője, aki személyesen is elkíséri az iskolai küldöttséget a barcelonai eseményre. Úgy hírlik, hogy többek között a Beauxbatons is hasonló terveket fontolgat, így a kiállítás minden eddiginél nemzetközibb diákéletet ígér. Az esemény 2005. júliusának első hetében kerül megrendezésre és várja a mágikus világ apraját-nagyját. De mielőtt belemennénk abba, milyen csodák várnak ránk a katalán tengerparton, vessünk egy gyors pillantást arra a kis nemzetközi játszótérre, amit előtte produkáltunk. Az Egyesült Államok természetesen úgy gondolta, hogy a világkiállítás kizárólag náluk lehet méltó helyen. Egy texasi mágikus befektető már le is foglalta volna a Houston melletti sivatagot, mondván: „Itt elég hely van egy négyszintes baziliszkusz-akváriumnak is.” A kiállítás központi attrakciója állítólag egy mágikus rodeó lett volna, ahol hippogriffeket lehetett volna meglovagolni – fantáziadúsan. A legérdekesebb nyilatkozat azonban kétségtelenül Szenátor Cassius Yaxley-től érkezett, aki jelenleg az amerikai Mágikus Kongresszus (MACUSA) vezetői posztjára pályázik, és valószínűleg a leghangosabb szószólója volt annak, hogy a kiállítás az Egyesült Államokban kapjon otthont. A rendezési jog elvesztése után azonban diplomatikus(abb) hangnemet ütött meg: „Természetesen nagyvonalúan átengedjük a spanyoloknak a szervezés lehetőségét” – mondta Yaxley, szinte hallható fogcsikorgatással. „Ám az amerikai pavilon olyan technológiai és mágikus megoldásokat fog bemutatni, melyek alapjaiban fogják átalakítani a globális varázstársadalmat. Úgy hisszük, a világ még nincs felkészülve arra, amit látni fog.” Brit olvasóink talán már fel is kapták a fejüket a vezetéknévre. Igen, jól hallották. Ez a Cassius Yaxley bizony a hírhedt halálfaló, Corban Yaxley testvére. Aki – bár hivatalosan megtagadta bátyja tetteit – a pletykák szerint máig is elkötelezett híve a mardekári vértisztasági eszmének, csak ezt most „nemzeti mágikus identitásként” fogalmazza meg, és kicsit több csillogással csomagolja újra.

Ezzel szemben a spanyolok - szokásukhoz nem híven - csendben letárgyalták az eseményt a Nemzetközi Varázsszövetséggel, és egyszer csak mindenki azt vette észre, hogy a kiállítás hivatalos helyszíne: Barcelona. A spanyol-katalán Mágiaügyi Minisztérium ráadásul bejelentette, hogy a látogatók számára egy teljes, több kilométeres tengerparti szakaszt láthatatlanná tesznek a muglik elől, így mindenki nyugodtan élvezheti a mediterrán napsütést, bűbájos napernyőkkel, varázskoktélokkal, és egy-két sellő is beígérkezett, bár ők hivatalosan csak „szakácssegédek”. És a vendégek? Egy világ, egy strand, ezer bűbáj. A látogatók – mágusok, boszorkányok, és pár szerencsés mágikus lény – egy teljesen elkülönített partszakaszon pihenhetnek. A spanyol varázsminisztérium napi szintű diszillúziós bűbájokkal gondoskodik róla, hogy egy mugli se sejtsen semmit. Ez a hely tökéletes arra, hogy elengedd magad – lebegő nyugágyakon napozhatsz, miközben a lábadat egy házimanó masszírozza, és egy pixi szolgálja fel a jéghideg szangriát. Zárszó – Britannia, te hol voltál? És akkor ott vagyunk mi. Az öreg Albion. A mágia hajdani bölcsője, mostanra csak egy szélfútta teaszalon, ahol a döntéshozók inkább arról vitáznak, hogy vajon a minisztériumi lift zaja túl hangos-e, minthogy ilyen „modern cirkuszokkal” foglalkozzanak. Egyetlen szó, egyetlen szándék sem hagyta el a brit Mágiaügyi Minisztériumot a rendezéssel kapcsolatban. És most, miközben mindenki a napfényben úszik, a Roxfort küldöttei ott állnak a forró sátorban, feszengve a tweed egyenruhában. Taps mindenki másnak – de Britannia? Legközelebb talán észrevesszük, hogy a világ már nem csak a Főnix Rendjéből áll.

Írta: Egy keserédes brit mágikus tudósító, aki épp teát próbál főzni egy mugli-vízforralóval, és közben arra gondol, hogy talán mégis pályázni kellett volna…